Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
mr 4 .mm 1988. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ Hibaigazító jegyzékkel Doktor Zsivago A tervezettnél korábban lekerült a nyomdagépekről, így már a napokban megkezdték Borisz Paszternák regénye, a Zsivago doktor árusításét. Az üdvözlendő gyorsaság szépséghibája: egy helyen összekeveredtek a mondatok, így azok olvasata értelmetlenné tesz egy gondolatsort. A debreceni Alföldi Nyomda — a terjesztő vállalatok igényei alapján — mintegy 150 ezer kötetet készített. Az első néhány ezer hibásan látott napvilágot, mert a nyomdából előbb érkeztek a Könyvértékesítő Vállalathoz, mint a műszaki példányok a kiadóba, így csak utólag derült fény az „elírásra”. Az Európa Könyvkiadó a rosszul nyomtatott könyveket „hibaigazító jegyzékkel” látja el, s ilyet kaphatnak azok is, akik hibás kötetet vásároltak, a könyveket tehát nem cserélik ki. A kiadó a könyv várható sikere miatt újabb tárgyalásokat folytat a terjesztő vállalatokkal, s ha igénylik, további példányokat rendel. Szentendrei tavaszi napok Tanárok és diákok koncertje Nem tartom amatőrnek azt a zenekart, amely tagjainak hivatása a muzsika. Éppen ezért nagy várakozással tekintettem a szentendrei kamarazenekar hangversenye élé. Tulajdonképpen a Szentendrei tavaszi napok alkalmával, illetve a zeneiskola jubileumával kapcsolatban kerültek az elmúlt napokban a figyelem középpontjába. A tízesztendős fennállása felé közeledő együttes magját ugyanis a városi zeneiskola pedagógusai alkotják. Vezetőjük Fenyő Gábor koncertmester, Bánk Zsuzsanna szólamvezetők : Ágoston Katalin, Novak Júlia, Mezei Erika, Barna András, Hornyák Ferencné. Hozzájuk csatlakozik még több egykori növendékük. Múlt hét végi fellépésük ugyan nem önálló est volt — zenei pályán továbbtanuló régi tanítványaik mellett léptek dobogóra —, ám otthonosságuk a barokk zenében már az első ütemek után kiderült. Franceschini kéttrombitás versenyművét ugyanis a kamarazenekar adta elő, Fenyő Gábor vezényletével. (Préda László trombitaművész szívesen vállalkozott erre a fellépésre. Az együttes iránti barátsága jeléül társult Borsodi László trombita szakos tanár mellé, aki egyébként maga is az iskola növendéke volt, s ötödéves zeneakadémistaként már itt tanít.) A kamarazenekar — eddigi törekvéseihez híven — most ismét ritkán hallható darabot választott. Ilyen volt például néhány évvel ezelőtt Th'ále- mann Don Quijote ja, amely a szerző korai alkotása. Egy zenekari továbbképzés alkalmával bemutatták Rolla Jánosnak. Ezután a Liszt Ferenc kamarazenekar ugyancsak műsorára tűzte a szvitet. Természetesen ismert műFolytatódhat a markói csoda Az álmok ura és a Tükörlány Elképzelhetetlen lenne már a Budapesti Tavaszi Fesztivál Győri Balett nélkül. Megszoktuk, mi több. várjuk, hogy új produkcióval álljon a közönség elé a társulat. S még egyetlenegyszer sem fordult elő. hogy csalódást okoztak volna. Legendák születtek A tavaszi szemléken kirajzolódott az évek óta világhírűvé fejlődött táncszínház pályaíve. Ritka eseménynek lehettünk szemtanúi. Ritka és szokatlan, legalábbis honunkban "Szokatlan eseménynek. Idestova égy évtizede fogadalmát tett néhány fiatal, hogy a főiskola után is együtt maradnak. S távol a főváros zajától elkezdtek dolgozni. Már az első bemutatkozások jelezték: nem akármilyen hőfokon. A bizonyítási vágy észrevétlenül a művészi megfogalmazások tökélyét eredményezte. Legendák születtek a művészeti vezető, Markó Iván misztikus erejéről. A hétköznapok küzdelme mindig a kulisszák mögött zajlik. A közönséget tulajdonképpen nem is érdekli, milyen erőfeszítések árán születik meg az alkotás. Ám maga a produkció tükrözi a művészi törekvéseken túl a küzdelmet, a tökéletesre törő munkát is. Tehetség, szívós akarat, egymásra figyelés, mindez az alapja a győri társulat közönségsikerének. A tavaszi szemlén sokféleképpen mutatkozott be már az együttes. Láthattuk a klasszikus balett megjelenítését és a modem variációkat is. Mindebből kifejlődött a sajátosan markói, Győri Balett-stílus. Az élet nagy kérdései fogalmazódtak meg a színpadon a tánc nyelvén. A néző az élmény hatására óhatatlanul azon gondolkodhatott: miként lehet ezt fokozni, miként lehet mindig újat és újat nyújtani? Ügy tűnik, ezen a tavaszon az öntörvényű továbblépés hozta létre a produkciót. Az álmok ura, maga Markó Iván, mintha körülnézett volna, s feltette volna a kérdést: hogyan tovább? Hogyan, hiszen a táncos színpadi léte tiszavirág-életű. Erre adott most a közönségnek kézzelfogható feleletet a mester. Eddigi nyilatkozataiból sejteni lehetett, hogy Győrött megpróbálja felnevelni az utánpótlást. Mit is tanultak? Most érkezett el a pillanat, hogy a jövő generációt — reméljük, a Győri Balett majdani tagjait — bemutassa a közönségnek. Az sem véletlen, hogy éppen Csajkovszkij Diótörő című zenéjére épül a koreográfia. Klasszikus balettmuzsika, klasszikus előadás. Mindez segíti, hogy a különböző korosztályok megmutathassák: mit is tanultak eddig. A keret gyerekek balett-termi próbája. A kis szőke, vékony kislány, Katika (Kántor Katalin), úgy áll a nagy tükör előtt, mint a próbákon. Majd megelevenedik a helyiség. Nyüzsgő gyereksereg érkezik. Aprók, nagyobbak, és még nagyobbak, kezdődhet a balettvizsga. Miközben a tanítványok a lépéseket próbálják, a zsűri tagjai összevesznek. A fekete s a fehér harcában a felnőttek torzsalkodásai tükröződnek. Győznek a feketék, ám markói fordulattal mégiscsak lefegyverzik őket a fehérek. Ritka pillanat, amikor az erkölcsi fölény föA A Dél-Pest Megyei Afész szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit: 74. sz. Imbisr büfé (3. oszt.), Cegléd, Gubodi u. 19. 371. sz. italbolt (3. oszt.), Ceglédbercel, Pesti út 229. Bérbe adja: 222. sz. élelmiszerbolt, Abony, Radák út. 227. sz. Zöldségbolt, Abony, Piac tér. A versenytárgyalás 1988. április 26-án (kedden) 9 órakor lesz az áfész-központ tanácstermében. Tájékoztatót és felvilágosítást április 8-ától ad a közgazdasági osztály vezetője. A pályázatokat április 20-áig nyújtsák be a szövetkezet központjában: Cegléd, Alkotmány u. 9-11. lülmúlhatja a fizikai erőt. Vagyis a jó és rossz küzdelmében végül megszületik a kiegyezés. Folytatódik a történet. A kislány vágyaiban megjelenik a Tükörlány (Popova Aleszja), aki már úgy tud táncolni, ahogyan a kicsi még csak szeretne. Az álmok ura, a Mester, miközben tanítja őket, megmutatja a szépségeket. Táltos hintalovon utaznak el a tél birodalmába, majd a tavaszi virágzás szépsége kápráztatja el őket, miközben a napként világító óra kegyetlenül forog a háttérben, A kislány a meséből a próbaterem valóságába csöppen. Egyedül marad, s úgy érzi, minden összezavarodott körülötte. Ekkor belép a balettmester, s mozdulataival jelzi: semmi el nem veszett, ő már mindent megtanított, itt az idő, hogy egyedül is boldoguljon. A stafétabot Az álmok ura továbbadta a stafétabotot. Markó Iván szép gesztussal mutatta meg nézőinek. miként képzeli el a folytatást. Megvallom, nem lehetett meghatottság nélkül nézni a markói csodát. Erdősi Katalin vekkel is bővíteni szeretnék repertoárjukat, Bach Brandenburgi versenyének és Vivaldi Négy évszakjának interpretálása szintén szerepel terveik között. Zenetörténeti szempontból is gazdagítani akarják tudásukat. Ezért szerepel repertoárjukon preklasz- szikus és bécsi klasszikus muzsika. A mai kortárs zenéből azokat választják ki, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak városukhoz. Kedves számukra Az agyag zenéje, amelyet az Ausztriában élő Arányi-Aschner György Kovács Margit szobrainak hatására komponált. Szokolay Sándor pasztorálját ugyancsak szívesen szólaltatják meg, mert ezt a zeneszerző Szentendre tiszteletére alkotta. A kamarazenekarnak állandó gondot okoz a létszámhiány. Igaz ugyan, hogy a Pesten tanuló hajdani növendékek kisegítik őket, de nem mindig tudnak jönni a hétfői próbákra. Emiatt a gyakorlásnál nem tökéletes az összhangzás. Paradox módon azonban a hét végi koncerten éppenhogy a hegedűszólam volt a legjobban együtt; határozott és egységes hangjuk kiemelkedett a többi közül. Az első tétel ünnepélyes tempóját a zenekar talán túlzottan lassította, a második viszont pontos és magával ragadó volt. A gordonka játékát halványabbnak éreztem Borsodi László trombita- szólójához képest, később azonban ez a szólam is felzárkózott. A harmadik tételben teljesedett ki igazán a mű interpretálása; a hallgatónak igazi zenei élményben lehetett része. (Egyetlen dolog volt zavaró csupán: vagy a színpad kicsisége, vagy pedig a nem túl szerencsés helye miatt a csembaló — a szó szoros értelmében — háttérbe került. Így a többi szólam időnként elnyomta a hangját.) Mindent egybevetve nyugodtan állíthatom, hogy a szentendrei kamarazenekai' többre hivatott. Igaz ugyan, hogy zenekari megmérettetésre igen ritkán nyílik lehetőségük — áprilisban Veszprémben vesznek részt az országos kamarazene- kari fesztiválon —, de érezhetően erős a belső kontrolijuk. Ez már önmagában biztosíték arra, hogy nagyobb célok elérésére is képesek. Vennes Aranka-FIGYELŐ Hölgyek. Szegény Váradi Hédi már igencsak beteg volt, amikor Nemere László fölkérte, hogy játssza el Gyárfás Miklós Egy gazdag hölgy szeszélye című drámájának a főszerepét. A hívásra igent mondott. Talán azért, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, tehát a képernyőn szépen búcsúzzon, s talán azért is, mert egy nagy alakítás lehetőségét képzelte bele ebbe a vakon közlekedő, régi iskoláslány- múltjába visszarévedő dúsgazdag asszonyba. Ha ez az utóbbi föltevés járt a fejében, sajnos erősen tévedett. S ugyanígy tévedett az író is meg a rendező is, amikor — nyilván őszintén, az alkotás indulatától hajtatva — azt hitték, hogy a nézők kíváncsiak lesznek egy féltucatnyi asszonyság és nénike egészen magánjellegű trécselésé- re, amelynek során ki-ki elmondja, hol s merre járt, mire gondolt, mit csinált, amióta elhagyta a pesti Angolkisasz- szonyok jó hírű zárdaiskoláját. Hát ez a csöm-csöm gyűrű módjára eljátszott gyónássorozat sehogy sem akart valamiféle drámaegyveleggé felizza- ni. Akárhányszor nekilendült, mindannyiszor visszahullott a magánszféra unalmába, s így dehogyan is kerekedett ki egy olyan históriai nagytabló belőle, mint aminék azt mind Gyárfás, mind Nemere szánhatta. Ráadásul — s ezt a ki tudja, hány drámán edzett, dramaturgként is kiválónak tartott író számlájára kell írni — maga a szöveg is igencsak laposnak, közhelyszerűnek tűnt. Akárha egy típusmon- dat-gyűjteményből szemezgetett volna a szerző, olyan rutinfordulatokkal volt tele az egész darab. Mindezek után pedig aligha csodálkozhatunk rajta, hogy a színésznőknek az a kis csapata, amelyre a gazdag hölgy szeszélyének az illusztrálását rábízták, igencsak feszélyezve volt jelen a kamerák előtt. Ki megpróbált a túldrámázás fogásával élrti, és így elhitetni, hogy az ő alakja, sorsa igenis természetes, ki meg éppen visszarettent ettől a lehetőségtől, és egészen passzívan volt jelen. (Egyen-ketten pedig nyilvánvalóan unták a játékot, és a szövegmondáson túl nemigen merészkedtek.) Lévén ez, a hetvenpercnyi kitárulkozás ennyire szóközpontú valami, a rendezés művészetéről ezúttal szólni lehetetlen. Sem arról, ami a jelenetek beállítását, artisztíku- mát illeti, sem arról, amit színészvezetésnek szokás nevezni. Nemere László egyszerűen elmondatta az elmondan- dókat, s legfeljebb arra ügyelt, hogy se a ruhák, se kivágatok ne legyenek slampo- sak. A kérdés végezetül tehát csak az: mi végre volt jó a televízió közegébe átültetni azt, ami talán — de csak talán! — a rádió mikrofonjai elé illett volna. Ha csupán tényleg az volt a fő indok, hogy Váradi Hédi szépen és méltó módon búcsúzzon, nos, akkor egy másik szövegkönyvet kellett volna élőhalászni, s nem ezt a leckét felmondatni vele. Jég. Most, hogy véget ért a műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság, illendő a televíziósokat is meggratulálni. Egyszerűen azért, mert ehhez a nagy versenyhez méltó módon közvetítették végig az egész vetélkedéssorozatot. Akárha tucatszorra kapták volna meg ezt a roppant felelősségű megbízatást, olyan jó rutinnal, ahol lehetett, pedig már-már művészi ihlettel - rögzítettek* pásztáztál?, Ráadásul kellő önfegyelmet is gyakorolva, mert a Budapest Sportcsarnokban — szerencsére — nem építettek fel olyan kameraállásokat,' ahonnan nézve ugyan érdekes, de föltétlenül torz és hamis a. mutatvány. A mi tévéseink megmaradtak a hagyományos követésnél, ám azt színjelesen teljesítették, nyilván mind az lntervízió, mind az Eurovízió ki tudja, hány milliós publikumának önfeledt szórakoztatására. Akácz László Százhúsz éve született Makszim Gorkij A forradalom viharmadara L eghíresebb drámájának, az Éjjeli menedékhelynek az eredeti címe: A fenéken. Alekszej Makszimo- vics Peskov, írói álnevén Makszim Gorkij (Keserű Makszim) valóban az élet legaljáról kapaszkodott fel, foggal- körömmel, szívós kitartással, a tehetségébe vetett bizakodó hittel. Százhúsz esztendővel ezelőtt született, majd korán árvaságra jutott s rokonai előbb egy cipészhez, majd egy szentképfestőhöz szegődtették el. Iskolába mindössze öt hónapig járt, ez idő alatt megtanult olvasni. Ezt a képességét használta ki az a volgai hajószakács, akinek a keze alá került. Buzdította, hogy képezze magát az iskola falain kívül is. Világlátott ember volt, s olyan szellemi magvakat vetett el az ifjú Peskov lelkében, melyek később termőre fordultak. Addig azonban még sok víz folyt le a Volgán. Mikor tizenhat éves fejjel megvált a hajósélettől, több mindennel próbálkozott, hogy megálljon a maga lábán. Volt perecesinas, péklegény, kvászárus, favágó, vasúti őr, hajóvontató, halász, zsákhordó, kikötőmunkás elég gyors egymásutánban. Csavargóéletének mindennapjait az úgynevezett volt emberek, vagyis a mezítlábasok között töltötte. Alaposan megismerhette tehát bennük, hogy a féktelen, olykor mindenre képes- indulataik mellett ezekben az emberekben is szív dobog. Nem mindenki gonosztevő, hanem a küzdelmei során önmagába is belefáradt ember, akit a hatalom kénye-kedve dobál, mivel hiába keresi, az utolsó szalmaszál is kicsúszott a kezéből. Ezek voltak a későbbi írónak — mint önéletrajzi regényében meg is örökítette — az egyetemei. Az éles szemű, fogékony gyermek, mint a szivacs szívott magába minden tapasztalatot, az időben nem is gondolva rá, hogy aranynál nagyobb értékeket gyűjt önkéntelenül magának. Hiszen a korabeli orosz irodalomnak ezzel a réteggel semmilyen közvetlen kapcsolata nem volt, Csehov, Tolsztoj és még Dosztojevszkij is az emberi kapcsolatok és lelkek más tájékát barangolta be írói tollával. Ezért is keltett már első elbeszélése is nagy figyelmet, a Makar Csudra, melyet egyik mezítlábas barátja, egy volt egyetemi hallgató ösztökélésére vetett papírra. Föltűnése után alig néhány évvel napvilágot lát első könyve is; elbeszéléseinek és de ez soha nem jelentette forradalmi nézeteinek alapvető megtagadását. A polgári forradalmak alatt ötször tartóztatták le és utoljára csak a nagy nemzetközi tiltakozás nyitotta szét Péter-Pál erődbeli börtönének vasrácsait. 1905 végén külföldre megy és 1913-ban, a közkegyelemnek engedve tér vissza ismét hazájába. Ez időben — több más írása mellett — megszületik korszakos műve, Az anya — ahogy a szovjet közvéleményben elterjedt —, a proletariátus önéletrajza. Ebben újszerű művészet az, ahogy a tömeg és az egyén életének összefüggéseit bemutatja. A vezetők útját csak röviden jelzi, a legérdekesebb az, hogyan nő fel maga a tömeg saját hivatásának magaslatára. G orkijt a lenini vezetők, mint a forradalom ví- harmadarát igyekeztek szellemi erőben, testi egészségben megőrizni a győztes forradalmi időkre. 1921 év végén — tüdőbaja kiújulván — Lenin határozott kívánságára távozik külföldre gyógykezeltetni magát. Termékeny alkotói esztendőkkel a háta mögött tér haza. Felfrissült erővel lát munkához. Bár Klim Szamgin élete című. regényét már otthon sem tudja befejezni, azonban az irodalmi élet szervezésében tevékeny részt vállal és a Szovjetunióban című tárcasorozatban a régi életet szembesíti a megváltozott viszonyokkal. Szombathelyi Ervin karcolatainak válogatott gyűjteménye. Ezután példátlan gyorsasággal mint regényíró is leteszi a névjegyét az olvasó elé, a Torna Gorgyejevet (Aki az életet keresi). Ettől kezdve a siker szinte elválaszthatatlanul a sarkába szegődik. Néhány esztendővel később nincs — nem író, nem irodalmi kritikus, de valamirevaló műveltséggel rendelkező ember Európában, így Magyarországon sem —, aki ne ismerné a nevét. 1910-ben pedig már azt írta Lenin, hogy Gorkij világviszonylatban a proletár művészet legnagyobb képviselője. Hadd tegyük hozzá, hogy ebben a kezdeti elismerésben később a polgári világ nem osztozott Lenin értékelésével. A legtöbb olvasó számára az okozott nagy, lelket fölkavaró élményt, hogy egy olyan világgal ismerkedhetett meg, amely tőle távol állt, számára lebilincselő költői előadásmódban. Bár későbbi írásait méltatva, a kritikusok többsége fanyalogva mártotta tollát a tintába és lecövekelték magukat a korai írások dicséreténél. Az igaz, hogy Gorkij élete során többször került meghasonlásba a forradalom szükségszerűen véres fordulataival,
