Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM 1988. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Környezetvédelem \ Szalma csillagászati áron A környezetvédelem és a mezőgazdasági növénytermesztés köztudottan egymás ellen ható tényezők. Az az ellentmondás, hogy a mező- gazdaságra, mint élelmiszer- termelő ágazatra szükség van, és az, hogy a környezetünket okvetlenül meg kell védeni mindenféle ártalomtól, 1 kibékíthetetlen. A mezőgazdaság hajdani szintjén ez az ellentét nem volt ilyen szigorú, a természetes folyamatot csak a gyomirtás befolyásolta. A mezőgazdasági növénytermesztés feladata tulajdonképpen nem más, mint a gazdasági növények életterének megteremtése, meggátolva a természetes növénytársulások kialakulását, felhasználva a termesztett növény biológiai képességeit a lehetőség szerinti legmagasabb szinten. Amikor a műtrágyákat még nem ismerték, a tápanyagutánpótlásnak és a talaj regenerálásának fő eszköze a szerves trágyázás, zöldtrágyázás, esetleg tőzegterítés volt. A tőzeggel ugyan szinte semmilyen tápanyagot nem vittek be, de a talaj szerkezetét nagymértékben javították, a víztartó képességét fokozták, és ebből következett a talaj termőképességének fokozása is. Nem volt divat a hígtrágyás (alommentes) állattartás sem. A gabonatábláról — ami a négynyomásos gazdálkodás harmadik eleme volt — a szalmát az utolsó szálig betakarították, mert érték volt, ezt terítették az állatok alá. (Mintha ismerős lenne ez a módszer ma is, azzal a különbséggel, hogy aki időben nem hordja el a téesz földjéről a szalmát, két nap múlva már csak pernyét hordhat. A szalmáért ma már csillagászati árakat kérnek a nagyüzemek, közben, amit nem tudnak eladni, egy 40 filléres gyufa árának ráfordításával felégetik, alaposan odafüstölve a környező tanyák, a városszél lakóinak orra alá.) Nos tehát a szalmával először is tisztán tartották a jószágot, utána az állat alá terítették a friss, száraz szalmát, amire az ráfeküdt és jól érezte magát. A trágyából a szalma felszívta a levet, nem engedte elfolyni. Ezt a szalmával hígított trágyát, trágyával dúsított szalmát érlelte, komposztálta a gazda < egy éven át. Tette ezt tulajdonképpen nem egészen tudatosan, hiszen a tenvészidőszak- ban nem hordhatta ki. Ősszel, a betakarítás után a komposztált trágyát kiszállította a földre, majd beszántotta. Ezzel elsősorban foszfort és káliumot pótolt vissza. A nitrogént a negyedik év ugarművelése során vitte be a talajba, amikor megvárta, hogy a gyomok kihajtsanak, de még megérlelése előtt a talajba dolgozta, illetve a forgóból kivett pillangós helyét szántotta fel a harmadik vagy a negyedik évben és hordta meg szerves trágyával. A pillangósok és a zöldtrágya költöztette be azt a nitrogént a talajba, amit a kultúrnövény felvehetett a saját részére. Az ugar után kezdődött a négyes elölről a kapás-trágvás növényekkel: paprika, paradicsom, uborka stb. A forgó második évében kukorica volt. a harmadikban ismét a gabona. !üi! A gyümölcsfákat nem permetezték növényvédő szerekkel, de a fák nem is igényeltek különösebb ápolást a törzskezelésen és a hagyományos metszésen kívül, mert a fajták ellenállóak voltak. Igaz, hozamuk sem volt nagy. A ma használt fajták nagy hozamúak, de kis ellenálló- képességűek. A mai mezőgazdaság nem tud vegyszer nélkül meglenni. A vegyszerrel helyettesíti az istállótrágyát, mert tömegét tekintve jóval kevesebb kell a műtrágyából, tehát olcsóbb kijuttatni a földre. A növényvédő szerekkel (gyomirtókkal) kiküszöbölhetjük a kapálást, a robotot; sőt, felmerült a monokultúra igénye is, ami a talajokat elszegényíti, kizsarolja (kapálás nélküli kukorica). A gombaölő és a rovarölő szerek lehetővé tették a bőtermő, intenzív fajták termesztését, a „csendes tavasz” árán. És pontosan ez a csendes, madárdal nélküli tavasz ébresztette rá az embereket, hogy mennyire elvetettük a sulykot. Míg az egyik oldalon a „talajművelés nélküli” lelketlen, környezetrabló művelést kísérletezgetik egyetemi szinten, addig a másik oldalon igyekeznének visszatérni a régihez, ami a környezet segítségét felhasználta és nem kihasználta. Sokan emlegetnek vegyszer nélküli mezőgazdaságot. Hát ez ma már nem megy és a jövőben sem fog menni. A mai fajták igényei szupertermés mellett szupervédelem, szu- per-tápanyagellátás, szuperklíma stb. Ezt a növénynek meg kell adni, és akkor nem lesz hálátlan. De a nemesítők a régi fajták igénybevételével igyekeznek ' rezisztens új fajtákat kitenyészteni. Erre már van példa, pl. a kladospórium, TMV és lisztharmatmentes uborka, vagy a peronoszpórá- nak ellenálló szőlő. De ez kevés. Vannak „környezetkímélő” rovarölő szerek is. És itt a buktató. Mert mi az, ami öl is, meg környezetkímélő is?! És mi az öldöklés értelme? Nem más, mint ötmilliárd ember kenyere. Mi tehát a megoldás? Termeljünk akként, mint a régiek? Nem megy, mert felhasználható szerves trágya alig keletkezik, ára lassan az aranyéval fog vetekedni. Válasszuk akkor külön a termelés helyét (ahol intenzíven beavatkozunk a természet folyamataiba) a szabadon növő természet helyétől (ahol viszont nem nyúlunk bele a rendszerbe, hagyjuk magától fejlődni). Ez utóbbiak a természetvédelmi területek, amilyet találunk Cegléden is. Álláspontom szerint vegyszer- mentes kertészetről csak házi méretekben ésszerű beszélni, nagyobb volumenben egyelőre nincs értelme. Fenyvesi Gábor Egykor állt még a szép Vigadó Az európai országok közül Franciaországban divat igazából a levelezőlap-gyűjtés. Városunkban nyolc-tíz épület, szobor van, amit ily módon az utókornak megörökítettek. Azok a példányok az értékesebbek, amelyeket a postán „megfuttatták” — tehát bélyegző tanúskodik arról, hogy elküldték valakinek. Cegléden K. úr hódol a szemet-lel- ket gyönyörködtető hobbinak. Sóder, sóder... A ceglédi A—25-ös galam- bászegyesület tagsága elhatározta, hogy az egyesület széKháza előtt csinosítási munkába fog. A tervben a járda lebetonozása és a kerékpártartók befestése szerepelt. Az egész dologhoz kellett hat zsák cement és három köbméter sóder. A sódert még február elején a helyszínre szállították. Csak éppen azt nem írták rá, hogy kié. Eljött a csinosítás kitűzött napja, a tagok időben megérkeztek, csak hát a munka nem kezdődhetett el. Ugyanis hiányzott valami. Ez a valami a három köbméter sóder volt. A gaiambászok persze megkérdezték a szomszédtól, hogy mit tud a sóderról. Azt mondta: elhordták azt taligával, mi több, egy piros színű személygépkocsi még utánfutóval is fuvarozta. Aki tehát tud a három köbméter sóderról, vagy megőrzés céljából otthonába szállította, kérjük, vigye vissza. Akár taligával, akár utánfutóval, mindegy. II. A. Cegléd Egy régi újdonság Toldy Ferenc, a XIX. századi magyar tudományosság, az ébredő és eszmélő, önmaga szerepét is kereső magyar kultúra neves alakja, akiről általában7 két adatot mindenki tud: Cegléden tanulta meg a magyar nyélvet, s irodalomtörténész is volt. Az is-en van a hangsúly, hisz orvosi diplomát szerzett, orvosi munkássága is figyelemre méltó, ezért vette fel a ceglédi kórház a nevét. Néhány éve Pesten, a Baj- csy-Zsilinszky úti kis antikváriumban az orrom előtt vitték el A magyar nemzeti irodalom története 1864— 1865. c. könyvét, s most a három másik kötettel együtt a Szépirodalmi Kiadó megörvendeztetett mindannyiunkat. Hasonló címen adták ki a szabadságharc bukása után két évvel A magyar nemzeti irodalom története 1851. c. könyvét. Ebben három nagy részre osztva Toldy az ókori előzményeket,’ a nyelv és írás alakulását és a költészetünk archaikus rétegeit vizsgálta. A második rész az Árpád-kor irodalmi emlékeit tárgyalja, kiemelve a Halotti beszédet, Vetélkedő, üzemnézés' Agrárosok találkozója Február végén fiatal agrár szakemberek találkozójára került sor a Ceglédi Állami Tangazdaságban. Az eseményt a KISZ városi bizottsága rendezte. A négy vonzáskörzet (Cegléd, Monor, Nagykőrös, Nagykáta) mezőgazdasági üzemeiből a programra végül is a ceglédi és a nagykátai fiatalok jöttek el. Délelőtt a megnyitó után a fiatalok megismerkedhettek a CÁT tevékenységével, majd üzemlátogatás során megtekintették a feldolgozó és az ipari üzemet. Ezt követően szakmai-politikai vetélkedőre került sor, melyen öt témakörben viaskodtak a csapatok (növénytermesztés, állattenyésztés, gépészet, közgazdaságtan, politika). A verseny, amely végig kiélezett, jó színvonalú volt, igazolta, hogy a gazdaságokban dolgozó fiatal agráros szakemberek szakmailag felkészültek, értik a mesterségüket. A vetélkedőn végül is minimális különbséggel a CÁT II csapata győzött, a CÁT I. és a jászkarajenői Árpád Tsz csapata előtt. Fogadóóra Március 9-én, szerdán délután 2-től fél 7 óráig dr. Kiss Tibor megbízott vb-tit- kár fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. majd az Anjou-kor deák íróit, s a kibontakozó iskola- rendszerünket. A népköltészet szintén önálló részt kapott, s igen fontosak a példatárban közölt eredeti szövegek. Amint egyre jobban elmélyült Toldy Ferenc irodalmi és történelmi múltunk kutatásában, néhány kiegészítést látott fontosnak, így az 1964— 1865. évi kiadásban a magyar irodalmi ókor gazdagodott, s nagy rész pedig a felvilágosodás és a reformkor legjelesebb alakjainak pályaképét, irodalmi méltatását mutatja be. Külön kötetet szentelt Toldy Kazinczy munkásságának, ami Kazinczy Ferenc és kora 1859—1860 címen jelent meg. Biográfiai és filológiai pon tossággal, hatalmas jegyzetapparátussal megírt munka, amely a Kazinczy-irodalom- nak a mai napig fontos darabja. Kitűnő a történelmi korrajz, hisz ,ezek ismerete nélkül Kazinczy alakja és munkásságának alakulása aligha lenne megérthető. A magyar költészet története c. könyv az ősidőktől Kisfaludy Sándorig foglalko zik a magyar líra fejlődésével, ez Toldy negyedik műve. „Az itt következő előadások a pesti egyetemnél az 1853—54-diki télen, s az erre következett nyáron tartatván, a Pesti Napló jeles főszerkesztője, Török János úr fel szólítása folytán az említett lap részére írattak le, néha mindjárt tartatások után, néha — midőn elfoglaltatásaim sora nem engedte — később, de egészben, sőt többnyire a kifejezésig is híven.” E mondattal kezdődik a bevezetés, s az emlegetett főszerkesztő a gazdaképző-alapító Török János. A négy kötet együttes megjelentetése komoly vállalkozás, hisz „csak” e négy munka 78,5 ív terjedelmű, szabványívnek megfelelően mintegy 1600 gépiratoldal. S ezzel még nem is teljes az életmű A pontos szerkesztői munka Szalai Anna hozzáértését dicséri. S. D. Barangoljunk hát a képeslapok segítségével. Egy 1904. március 18-i keltezésű kép a tanácsházát ábrázolja. Akár napjainkban is fotografálhatták volna. Igaz, a földszinten másfajta boltok voltak. Ám az 1899. szeptember 9-én feladott lap szerint, már akkor is működött ott takarékpénztár. Egy 1912-ben megírt példány a Kossuth teret ábrázolja. Á Skála Áruház helyén egykor szálloda és kávéház várta a vendégeket. Másik felvételen a rendőrség — régen hitelbank — épülete látható, legalább három bejárattal és kirakatszerű homlokzattal. A katolikus templomhoz közel valamikor kút állt, oszlopszerű építményének négyfelé ágazó kifolyója volt, a tetején pedig lámpa díszlett. A plébánia és a bíróság megőrizte eredeti formáját. Az úgynevezett katolikus bazár sarkán — ma fodrászüzlet van a helyén és mellette a Mészáros iskola — Fischer lápot üzletébe térhettek be a vevők. Jellegzetes a Hild József tervei alapján készült református templom. Az 1918. augusztus 12-én Zagyvarékasra küldött képeslapon a főhajó kupolája kissé laposabb és barázdált, míg napjainkban magasabb és simább formában látható. A Patyolat helyén könyv ayomda és papíráruház működött. A Földváry iskola és az evangélikus bazár szinte ugyanolyan, mint régen. A Szabadság téren — egykor Árpád tér — a század elején még nem voltak fák és hősi emlékművek. A Kossuth- szobrot talán 1903-ban helyezték el. Ahol az Állami Biztosító és az OTP-lakások vannak, női és férfiruházati nagyáruház kínálta az akkoriban divatos holmikat. A Rákóczi úti Budapest Bank Rt. létesítményében kereskedelmi bank fogadta az ügyfeleket. Egy 1941-es lap szerint a sarkon levő erkély, alatt lehetett bejárni. A Kossuth Múzeumot még cukrászdaként, sőt bútoráruházként is használták. Némely példányon a Marx utcai részen található a ceglédi ipar- és kereskedelmi bank, a sarkon pedig a faiparosok termelőszövetkezete — a postaláda helyén volt a bejárat. A társadalombiztosítás jelenlegi épületében tevékenykedett a Nemzeti Bank. (A régi kereskedelmi világban minden komolyabb társulás saját bankkal bírt.) Az SZTK helyén teniszpályák sorakoztak egymás mellett. Az első világháborús emlékmű, akárcsak a gimnázium, mit sem változott. Több felvétel készült a szép, múlt századbeli vigadóról, amely sajnos nem kerülhette el a sorsát,* le kellett bontani. Belül valami magas terem lehetett, a nagy bejárati ajtó felett félköríves ablak, felül faszerkezetes rész, kétoldalt egyszerű ablakok. Gázlámpasoron mehetett végig, aki oda igyekezett. Egy 1918-as levelezőlapon dupla hársfasor vezetett az állomásig — erről Erdei Ferenc is írt a Magyar városokban —, ami szinte semmit sem formálódott. A sínek felőli oldalon — a felüljáró helyén — volt egy olyan ház, mint a másik részen a posta. Mellette működött a Jákó család restije, amelyről Ottlik Géza megemlékezett a Próza című könyvében. Számos képeslapot csináltak a kórházról, akárcsak a 30as években a huszár----a mai o rosz — laktanyáról. A kál- máni átjáró vasúti híd napjainkban is létezik. Az ottani mulatónak viszont csupán néhány darabja maradt meg. Nem feledkezhetünk el a zsidó templomról, amelynek kertjét — egy 1910-es felvételen — kovácsoltvas kerítés veszi körül, s akkor nem állt előtte a transzíormátorház. A szélmalomról szintén sok képeslapot jelentettek meg. Sajnos, a második világháborúban lebombázott gőzmalomról egyet se. Különös hangulatot árasztanak e levelezőlapok, amelyek a múltat őrzik, s megmentik a feledéstől. Érdemes lenne könyvet szerkeszteni belőlük. (Kisfaludi István felvételei.) Építők mérlegiároja A csökkenő mutatószámok ellenére is eredményes esztendőt hagyott maga mögött a Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet. Mint a nemrégiben megtartott mérlegzáró közgyűlésen kiderült, a cég nehezen indult el 1987 elején. Már az első három hónapban 11 ezer órányi fagy szabadságot kellett kiadni a dolgozóknak, részben az időjárás miatt, részben pedig, mert nem volt feladat. Az év további része már könnyebben telt. A vállalt teendőket sikerült időben elvégezni. Emlékezetes teljesítményként kerül be a szövetkezeti krónikába az abonyi 8 tantermes iskola, amit az átadási határidő előtt három hónappal elkészítettek. A tavalyi munka összességében 75 millió forintos árbevételt és 12 millió . forintos nyereséget hozott. A mérlegbeszámoló által átfogott időszak egyik slágertémáját a bérezéssel kapcsolatos döntés jelentette. Az addigi gyakorlat szerint a szövetkezetiek mérsékelt béremeléssel dolgozták végig az évet, majd az esztendő végén — már az eredmények tudatában — prémium és célprémium formájában kaptak jelentős elismerést. A tagság kérésére azonban a vezetőség módosította ezt a bérpolitikát. Csakhogy év közben olyan mértékben nőttek a bérek, ami a szövetkezet adóviselő képességét igencsak meghaladta (egyes részlegekben az emelés túlfutott a 20 százalékon is). Ezt a fölismerést természetesen egy népszerűtlen intézkedés követte, szükség volt rá az alaphiány elkerülése érdekében. A keresetek növekedése főképp azoknál a dolgozóknál volt érzékelhető, akik sokat túlóráztak, vagy hónapokon keresztül munkával töltötték a szombatokat és a vasárnapokat is. A bértöbblet kiáramlását — ami elsősorban az abonyi iskola és a ruhagyár kazánházának építésekor jelentkezett — nem lehetett áthárítani a megrendelőre. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap) Toldy kilétéi
