Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-31 / 77. szám

■ Abowyi krónikái Kedvezményes áron is áliák a telkeket Äbonyban egyelőre nem mérséklődik az építkezési kedv, legalábbis ezt látszik igazolni az a két adat, amely szerint a helyi tanács tavaly és az idén kereken 100 lakás- használatbavételi engedélyt adott ki, s 173 lakás van épü­lőfélben. A fészekrakás egyik, s nem elhanyagolható alapfeltétele a telek, aminek beszerzése 15 —20 évvel ezelőtt senkinek sem okozott fejfájást. Napja­inkra a lehetőségek ezen a téren is szűkültek, ugyanis a megosztás útján történő adás­vétel évenként már nem több 30—40-nél, és ezért egyre többen vásárolnak olyan ház­helyet, amelyet az államigaz­gatás helyi szerve értékesít. Hol juthat manapság egy vál­lalkozó ilyen telekhez? — kér­deztük az Abonyi Tanács mű­szaki csoportjának előadójá­tól, Czagány Istvánnétól. — A választék nem nagy. összesen 45 darab eladható házhelyünk van, ebből 15 a Tószegi és a Reform utcák­ban található — mondta. — Az előbb említett utcában 250, az utóbbi helyen elad­hatók pedig 180 négyszögölnyi területűek, és az ölenkénti ára 900, illetve 700 forint. A Vt- lágosság utcában, amely a Szemere és Szelei utakat kö­ti össze, öt megvásárolható telkünk van, ezek egyenként 260 ölesek és ölenként 500 fo­rintos áron kínáljuk, valamint 25 építkezésre alkalmas in­gatlan található a Szolnoki út melletti láncházak mögött, amelyekre egyénileg tervezett, tetőtér-beépítéses lakóházak húzhatók fel. Ezeket változat­lanul kedvezményesen, négy­szögölenként 300 forintért ad­juk. Az eladásra szánt ingat­lanok közművesített terüle­ten fekszenek, így az emlí­tett árak a víz- és villanyve­zeték költségeit is magukban foglalják. — Újabb tömbfeltárást nem terveznek? — Amíg az említett 45 in­gatlan nem talál gazdára, nem. A magyarázat: nincs pénzünk a közművesítésre. Az értékesítés a korábbiakhoz ha­sonlóan a helyi OTP-fiók út­ján történik. Az Abonyi Tanács tavaly 2,5 millió forint kamatmentes kölcsönt folyósított, az idén, ha a megigényelt plusz 600 ezer forintot is megkapják, összesen 900 ezer forint jut erre a célra. Nem nagy ösz- szeg, ezért a tanácsrendelet­ben foglaltak betartása mel­lett minden eddiginél alapo­sabb körültekintéssel vizsgál­ják, ki kapjon belőle. Mint Varga Sandámétól, a szak- igazgatási szerv vezetőjétől hallottuk, a juttatásban első­sorban azok részesülnek, akik lakást vásárolnak és anyagi helyzetük ezt indokolja. Pél­dául az sem gondolhat taná­csi segítségre, aki 750 ezer forintot érő ház vagy lakás vásárlását tervezi, kimondot­tan a kispénzű emberek jö­hetnek számításba. Tanulok versenye Rendszeresen visszatérő, rangos esemény lett a kiskun- lacházi tagozatvezető tíz esz­tendővel ezelőtti ötletéből. Eleinte a szakmunkástanulók szakközépiskolájába járó Pest és Békés megyei diákok vitéz­kedtek egymás ellen magyar­ból, történelemből, matemati­kából és fizikából, megteremt­ve ezzel a hírek szerint Euró­pában pár nélkül álló verseny- formát. Az idő múltával Szolnok és- Heves is csatlakozott a kezde­ményezőkhöz, majd a szolno­kiak pénzügyi okok miatt ki­léptek a sorból, helyüket Haj- du-Bihar megye versenyzői foglalták el. A szóba került résztvevők néhány nappal ez­előtt gyűltek össze a tizedik születésnapon megtartott dön­tőre, mégpedig Cegléden, a Bem József Szakmunkásképző Intézetben. A kiírás bővítette a lehetséges .indulók körét: im­már a dolgozók középiskolájá­nak szaktárgyi versenyeként jegyzik a sorozatot, ami a ké­mia ügyes-bajos dolgaival is gyarapodott. Idén hat ceglédi diák akadt a mezőnyben. Mindannyian jól szerepeltek, a legtöbb érdemet ezúttal mégis Tűzkő Gyula szerezte azzal, hogy a magya­rosok mezőnyében az első helyre tornászta föl magát. Fölkészítő tanára, Finta Bá- lintné így jellemzi a győztest: — Régóta ismerem Gyulát, már tanulókorában is kitűnt társai közül érdeklődésével, jó adottságaival és szorgalmával. Igaz, kicsit félszeg, de ebből a zsűri semmit sem vett észre._ Tűzkő Gyula, aki irodalom­ból és nyelvtanból az érettsé­gi teljes anyagát átvette, je­lenleg mechanikai műszerész­ként dolgozik a ceglédi hús­gyárban. Mint mondta, humán érdeklődésének kialakulásához leginkább általános iskolai ta­nárai járultak hozzá. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1988. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK Közös erővel megépülhet Äbonyban folytatódnak az egészségmegőrző központ meg­valósulásával összefüggő elő­készítő és szervezőmunkák. Korábban már hírül adtuk, hogy az ötlet a községbeli egészségügyi dolgozóktól szár­mazik, miszerint a fürdőzésre alkalmas helyen található épü­letet gyógyászati kezelésekre és kondicionálásra lehetne al­kalmassá tenni. A legfrissebb fejleményekről Romhányiné dr. Balog Edit körzeti orvos, a szervezőbizottság elnöke tá­jékoztatott: Felajánlásokkal — Az eltelt alig egy hónap alatt mezőgazdasági, ipari üze­meket és intézményeket keres­tünk fel, és elmodtuk elképze­lésünket, vázoltuk a megvaló­sítás esélyeit. Csaknem ezzel egy időben szórólapokat juttat­tunk el Abony lakóihoz, ame­lyekben ugyancsak leírtuk ter­veinket. Éppen két héttel ez­előtt összejövetelt tartottunk, A napokban sokan hallgat­ták Balczó András öttusa olimpiai és világbajnok él­ménybeszámolóját. A második óra végén még mindenki ki­tartóan ült a helyén. Írásunk­ban az est, a beszélgetések egyes részleteit adjuk közre. — Miért lettél öttusázó? — Nem voltam jó tanuló, közepesre érettségiztem. Ah­hoz viszont nagyszerű érzék­kel áldott meg a sors, hogy sose bukjam meg. Előfordult olyan negyedév, hogy hét ket­test vittem haza. Valahogy a tanulás nem nagyon érdekelt. El sem tudtam képzelni ma­gam mérnöknek, tanárnak... Egy idő után éreztem, hogy az öttusázás az lehet, ami le­foglal. Annál is inkább, mivel az életet zsákutcának tekin­tettem, amelynek nincs értel­me. Tehát úgy gondoltam, azt amim van, valamire használ­jam fel. Itt a nyilam, hová lőjem?! Alikor öttusázzunk! Az az embertől huszonnégy órából huszonnégyet igényel. — Hol tartasz az igazságért vívott hatodik tusában? — Az igazságnak nincs szüksége, hogy az ember har­coljon érte. Szerintem nem kell drukkolni, segíteni neki. Elég, ha kimondják. Ennek a kornak az lett a betegsége, hogy az emberek nem hajlan­dók kimondani a kétszer ket­tőről a négyet. Aki ezt még­is megteszi, annak ilyen-olyan hátrányai lesznek. Amennyi­ben valaki nem csak egy ideig mondja ki az igazságot, szin­te bizton számíthat arra, hogy mellőzik azon a terüle­ten, ahol működni szeretett volna. Számtalanszor tapasz­talom, hogy egy-egy személy­nek nem az a meggyőződése, amit követ. Ez valamiféle ha­sadás, mintha egyszerre két úton akarna menni. — Amíg van veszítenivaló­ja, szörnyen nehéz. Amíg azt hiszi, megkaphat valamit az­zal, hogy bizonyos dolgokat elhallgat, másképp mond r- addig kiszolgáltatott. Amikor eldőlt valakiben, azt mondom: hétfő — hiába kérik, hogy keddet mondjon —, akkor már könnyű. Nincs többé küzde­lem és kísértés sem. Az igaz­ság a lényünk legmélyén va­lósul meg. w — Milyen hasznod volt az aktív pályafutásod befejezé­se után a sportból? Nem az anyagiakra gondolok, hanem a győzelmekre. — Nem az a lényeg, hogy az ember nyerjen. Az, hogy mindent megtegyen annak kedvéért, hogy nyerjen. Mert Azt hitte, bérlete fesz a boldogságra a világ igazságtalan lenne', hogyha a sikert a győzelem­hez kötné. Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényéből nem lett volna IVobel-díjas írás, hogyha San- giago egy ötmázsás, hízott makrélát húz ki a partra. Ak­kor sem, ha köpköd és ká­romkodik, amikor kimegy a mólóra. Mindent megtett, és nem nyert semmit sem. És valami furcsa béke járja át. Ettől lett ez a remekmű No­bel- díjas. — Nekem sok minden meg­valósult, amire vágytam. Ti­zenhat-tizenhét évesen Nyír­egyházán azt gondoltam, ha én egyszer öttusa-világbajnok­ságot nyerek, bérletem lesz a boldogságra. Elképzelhetet­lennek tartottam, hogy világ­bajnokként ne legyek boldog. Elég vakmerő álom egy taher- nyáktól, hogy világbajnok lesz. Micsoda nagyképűség! S ami­kor a versenyzésem, a pálya­futásom végén a vad álomnak a sokszorosa volt a kezemben, rádöbbentem: ebben a renge­teg nyerésben nincs semmi, nincs az, amit reméltem tőle. — Utólag visszanézve más­képp látom. Mintha valaki azt mondta volna: Bandika! Teleaggattam a nyakad arany-, ezüst- és mindenféle érmek­kel. De te nagyon jól tudod: ez nem ér semmit. Elküldelek azokhoz, akik azt hiszik, hogy ebben van valami érték. El­mész és beszelsz nekik. — Mi történt veled azóta, hogy végleg befejezted az öt- tusázást? — Én elképzeltem, hogy az öttusasportban fogok tevé­kenykedni, s visszaadhatom a tapasztalataimat a sportág­nak .., Hogy én leszek a szö­vetségi kapitány 1976 végén, 1977 elején. Mindent megtet­tem annak kedvéért, hogy ez' megvalósuljon. A Testneve­lési Főiskola hároméves nap­pali tagozatán elvégeztem a vívó szakot. Majd a négyéves öttusaszakedzői minősítést is megszereztem. Nem volt ellen­felem. A technikai vezetői ál­lást is azért vállaltam el, hogy ha szövetségi kapitány leszek, engem ne lehessen el­adni ilyen repülőjegy-, szerve­zés-, vámolásügyekben. — Hogy ezeket a dolgokat szintén ismerjem, mert vala­mikor szükségem lesz rájuk. Jóllehet erre nem kellett vol­na két évet elpazarolni. Ám egyetlen percre sem akartam elszakadni a sportágtól. Ter­mészetesen meg sem kérdez­ték tőlem, hogy szeretnék-e szövetségi kapitány lenni vagy nem. Ezek után otthagytam azt az állást és egy évig a zsebemben hordtam a munka- könyvemet. Azt tudtam: ha a sportvezetésben felkínált bár­mely beosztást elfogadom, mindegyikben valami linóm, ám annál veszélyesebb árulást követtem volna el. © — Ezt hogy érted? — A látszat, azt csinálom, amit kell. De a közelemben mindenki rájött volna, hogy árulás történt: — lejjebb ad­tam. A felajánlott állásokkal — kivétel nélkül — nagy fize­tés és gyönyörű titulus járt. Kirázott a gondolattól is a hi­deg. Ott lettem volna bent egy fiókban.' Ezt a fiókállapotot nem bírtam elfogadni. Egy év telt el, Hallottam, hogy az Országos Lótenyésztési Fel­ügyelőség belovaglói státust hirdetett meg — ez az intéz­mény adja az öttusának a lo­vakat. — Elmentem, jelentkeztem. Hosszú huzavona kezdődött, hogy felvegyenek vagy se. Vé­gül 3 ezer forintos fizetéssel felvettek. Valószínűleg azért, mert más nem jelentkezett. Annak ellenére, hogy ez a munka inkább takarítói vagy portási tevékenység, úgy érez­tem, ha ezt csinálom, senki sem sütheti rám a bélyeget, hogy eladtam magam. Sőt! Mindenki" látja majd, hogy itt valami nem stimmel. Az el­lenfeleim azt mondták: öngólt rúgtunk, amikor e státust meghirdettük, mert a Balczó töltötte be. Az öttusa-sport- vezetés mindent elkövetett azért, hogy onnan kitegyenek. Hirtelen látszott, hogy nincse­nek rendben a dolgok a sport­ágban. — Olyan voltam, mint a nagymama, aki pikáns nótá­kat énekel; jönnek a vendé­gek, be kell tolni a kamrába. Valami nemzetközi verseny következett? Azt mondták, most ne menjek be dolgozni. Minden engem igazolt: jó be­osztást választottam. — Mikor hagytad ott ezt a jó beosztást? — Hat év után? Mentem 1983 őszén a lovardába. A metrón utaztam-, olvastam a Népsportot. Láttam egy öttu­sáról szóló cikket, továbbla­poztam, s elkezdtem olvasni egy teniszről vagy úszásról írottat. Egyszer csak megdöb­bentem: Jézusom! Egy öttusa­cikket kihagytam. Ilyen éle­temben először fordult velem elő. Megértettem: bennem el­múlt az ambíció, az akarás, az alkalmasság arra, hogy a sportágban szakmai irányító legyek. Már nem érdekelt. Igaz, hogy utána voltak küz­delmeim, néhány hétig ké­sőbb aludtam el és korábban ébredtem fel. Aztán elhatá­roztam, hogy életem hátralé­vő éveit sem fő-, sem mellék- foglalkozásban nem kívánom az öttusában tölteni. Ezt most is így érzem. — Furcsán alakult a sor­som: 1953-ban kezdtem spor­tolni, 63-ban nyertem először világbajnokságot, 73-ban hagytam abba a versenyzést és 83-ban végképp hátat for­dítottam a sportágnak. Azóta szellemi szabadfoglalkozású vagyok. S közben egyedül épí­tem a házam Budakeszin. Ugyanis megszaporodott a csa­lád, négy lányom és négy fiam van. w — Az öttusával, ami eddig az életed jelentette, végleg szakítottál. Ezek után most mi a fontos számodra? — Hogy a házam felépít­hessem ebben az évben. Egyébként nincsenek nagy terveim. Hiszen a boldogság­hoz nem feltétlenül szüksége­sek. A terv az valami olyan, mint a vízisízőnek a motor­csónak. Az nem lehet, hogy valaki utolérje a motorcsóna­kot, mert összetöri magát vagy felkenődik. Ameddig vonzó, energiát, ambíciót ad, addig sok mindent lehet csi­nálni — kikerülni, ugrani... És vannak pillanatok, amikor el kell engedni a kötelet... Előfordulhat, hogy a tervet fel kell adni, mert nem lehet szentebb, mint a meggyőző­dés’. Ha valamit mindenáron meg akarunk valósítani, ak­kor baj van. De hát nálunk ez divat. Lejegyezte: Fehér Ferenc amelyre 180—200 ember jött el, s rajtuk kívül részt vettek az üzemek képviselői is. — A tanácskozáson néhány fenntartással átszőtt vélemény mellett abban állapodtunk meg, hogy a településnek szüksége van az említett meg­őrző központra, sőt megvalósí­tását nem kevesen kifejezetten kérték, ezzel együtt különbö­ző felajánlásokat tettek. — A Ságvári Endre Tsz el­nöke például bejelentette, hogy a termelőszövetkezetben mű­ködő szocialista brigádok tag­jai egyenként 200-200 forintot ajánlottak fel, valamint a ki­vitelezésben való részvételük­re is ígéretet tettek. Az Ígért kétszáz forintokból 34 ezer fo­rint jön össze, amit a mező- gazdasági nagyüzem vöröske­resztes- és pártszervezete száz­ezer forintra egészít ki. — Kedvező és a megvalósu­lás irányába mutató felajánlá­sokat tettek a Mechanikai Mű­vek helyi gyáregysége, az Üj Világ Tsz, a Pevdi, az építő­ipari kisszövetkezet, az áfész hasonló kollektívái, s az okta­tási intézmények. Az eddigi, kimondottan pénzbeni felaján­lásokkal számolva 600 ezer fo­rint körüli összeg gyűlt ösz- sze. intézőbizottság — És a lakosság? — Erről nincsenek még pon­tos értesüléseink, de a folya­matban levő tüdőszűrések helyszínén a korábban kikül­dött szórólapokra 600 válasz érkezett. Ezeket vizsgálva ki­derült, hogy a nyilatkozók 30 százaléka pénzzel és munká­val egyaránt támogatja a prog­ramot, ugyanilyen arányban ajánlottak fel kétkezi mun­kát, és ennyien vannak azok is, akik szeretnék a megvaló­sulást, de semmiféle támoga­tást nem tudnak ígérni. Érdek­telen, illetve közömbös a nyi­latkozók 10 százaléka, ami nem rossz arány. — Hol és mikor lehet a fel­ajánlott pénzt befizetni? — Az üzemekhez, intézmé­nyekhez vagy eljutott már, vagy a napokban jut el a be­vételi pénztári bizonylat nyug­tával elnevezésű elismervény. A munkahelyen ennek átvéte­le ellenében lehet befizetni. Hasonló átvételi elismeréssel a takarékszövetkezet kiren­deltségében, és amíg a tüdő­szűrés tart, annak helyszínén adhatók át a nélkülözhető fo­rintok. A befolyt összegek vé­gül az OTP-fióknál kezelt egy­számlára kerülnek, s a pénz felhasználásáról a rövidesen megválasztásra kerülő intéző- bizottság gondoskodik'. Ahhoz, hogy a tervezett program meg­valósítását elkezdjük, körülbe­lül 800 ezer forintnak kell ösz- szejönni. Ennek hiányában az elképzelés nem valósítható meg. Ha így történik, minden­ki visszakapja az átadott ösz- szeget. — Ezért szeretnénk, ha áp­rilisban mindenki döntene, tá­mogatja-e az ügyet, vagy sem, ■ mert a tervezett május 6-i la­kossági megbeszélésen végle­ges elhatározásnak kell szü- születni, lesz-e egészségmegőr­ző központ Äbonyban. Pozitív állásfoglalás esetén az építke­zés rövid időp belül megkez­dődne, hogy az év vége felé legalább a fizikoterápiás ke­zelést helyben kaphassák a be­tegek. Önzetlenül Lehet;, a szervezőbizottság még nem tud róla, de egy vé­letlen találkozás során Molnár László nyugdíjastól például megtudtuk, hogy ő egyhavi nyugdíját felajánlja, és két hónapon át tartó, képzettségé­nek megfelelő munkát hajlan­dó az építkezés során végezni. Hasonló ajánlatot tett Víg Jó­zsef gazdálkodó. Mindketten úgy mondták: az egészségük védelme érdekében minden áldozatvállalásra hajlandók. Gyuráki Ferenc Határbeli helyzetkép Bár nem volt hideg telünk, és az elmúlt hónapokban le­hullott csapadék eloszlására sincs különösebb panasz, _az abonyi József Attila Tsz-ben nagyon várják a meleg, nap­sütéses időt. A szövetkezet 1983-tól ter­meszt nagyobb területen má­kot. Most elsőként ennek a növénynek készítettek vető­ágyat. Igaz, kicsit vontatottan haladtak, mert az esőzések miatt több alkalommal napon­ta mindössze 2-3 órát dolgoz­hattak a gépek, valamint csak hosszas utánjárással sikerült a szükséges gyomirtót beszerez­ni. A zavaró körülmények el­lenére, a tervezett 180-al szem­ben 250 hektáron került a föld­be a mag, s helyenként már szépen sorol. Az idén 70 hek­táron vetnek lucernát, a talaj - előkészítés megtörtént, remé­lik. április elejére a vetéssel is végeznek. Az erre a hétre programba vett feladatok közé tartozik a cukorrépa-termesztésre szánt terület vegyszerezése, és amennyiben a talaj kellően felmelegszik, a vetést ugyan­csak elkezdik. Mivel ebben az esztendőben 180-200 hektár cukornak valójuk lesz. a ta­valy vásárolt répaszedő mel­lé új vetőgépsort vásároltak, és a most esedékes ültetést már ezzel végzik. így a termelés gazdaságosabb, és nem lesznek bérmunkára utalva, a saját embereikkel minden munkát akkor végezhetnek, amikor ép­pen időszerű. Ugyancsak ezek­ben a napokban kezdik el a majdani 400 hektár kukorica, valamint 500 hektár naprafor­gó helyének megmunkálását. A mezőgazdasági nagyüzem­nek 1150 hektár őszi kalászosa van, amiből 45 hektár az árpa, a többi búza. — Egy évvel ezelőtt a ha­tárt járva, csak itt-ott sikerült egy zöldellő búzaszemet felfe­dezni, hiszen az előző ősszel elvetett mag zömében március végén, április elején kelt ki — hallottuk Bárány Pál főag- ronómustól. — Most jóval szeb­bek a vetések, a tőállomány erős, sőt a búza helyenként a kelleténél bokrosabb. Ezek ese­dékes fejtrágyázása az úgyne­vezett UAN-oldattal. folyékony műtrágyával való meghintése szintén most kezdődik, hogy az elmúlt héten lehullott 20 mil­liméter körüli csapadék után megfelelő tápanyagkészlet le­gyen. Gy. F. A Ceglédi Építőipari Kisszövetkezet sürgősen felvesz kőműves, ács és vasfoefcnssereS© szakmunkásoké??. Jelentkezni lehet a munkaügyön, Cegléd, Achim András u. 26. 2700. ISSN 0133—260* (Cégiéül Hírlap) Végképp tótat fordított... Egészségmegőrző központ

Next

/
Oldalképek
Tartalom