Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

„Szocialista hazánkért" Vetélkedő Szoben *■>»■' .................................... , ■ ----------------------------­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. Évfolyam, 76. szám ms. március 30., szerda * Világos játékszabályokkal A helyi politika alakítása Ezek kicsi ügyek? A t. ügyfél nincs otthon Az elmúlt hónapokban több­ször is volt alkalma a párt­tagságnak véleményt nyilvá­nítani — az Ideológiai tézi­sek, a politikai intézmény- rendszer fejlesztése tételeinek vitáiban, az egyéni beszélge­tések során, a beszámoló tag­gyűléseken —, s az elhang­zott véleményekből már szá­mos következtetés vonható le. Szemléleti kérdések Például az, hogy a párttagok jóval többet foglalkoznak or­szágos kérdésekkel, mint a helyi problémákkal. Az érdek­lődés, a politikai érzékenység növekedésének csak örülhe­tünk, mint ahogy annak is, hogy — egyetértő vagy kriti­kus — vélemények hangza­nak el a hozott intézkedések­kel, rendeletekkel, törvények­kel kapcsolatban. Hiszen kö­zömbös, mindenbe belenyug- vó állampolgárokkal vagy párttagsággal nem lehet „csa­tát nyerni” ... Ám ezt a bi­zonyos csatát mindenütt hely­ben kell megvívni, vagyis — most már elhagyva a sablon­ná kopott kifejezést — a he­lyi politikát itt kell kialakí­tani, a demokrácia gyokorlá- sát a helyi fórumoknak kell biztosítani, mint ahogy a kü­lönböző helyi érdekek ütköz­tetését és egyeztetését sem egy felsőbb szervnek kell vál­lalnia. A téma nagyon is idősze­rű. Nemcsak azért, mert egy­re inkább felnőttként kezel­nek bennünket — a nagyko­rúaknak járó jogokkal és az elvárható felelősséggel együtt —, hanem azért is, mert a felsőbb pártszervek ismét kí­váncsiak a párttagság véle­ményére. Mint az MSZMP KB március 23—24-i üléséről kiadott közleményből értesül­hettünk róla, a párt vezető szerepéről, a politikai intéz­ményrendszer fejlesztéséről szóló tézisek vitájának ta­pasztalatait és a javaslatokat hasznosítva a Politikai Bi­zottság véglegesíti a határo­zatot, amelynek főbb elemeit a pártértekezlet elé terjesz­tik. Előtte azonban a KB nyilvánosságra hozza a terve­zetet, és ezt április hó folya­mán a pártalapszervezetek- nek, pártbizottságoknak meg kell vitatniuk. Felelősség és önállóság E vitában — ha úgy tet­szik — ismét országos kérdé­sekről lesz szó, ám megfon­tolandó, hasznosítható véle­mények csak akkor szület­hetnek, ha az egyes tézisek­nél a véleményt nyilvánítók nemcsak országos „méretben”, hanem helyi, városi, községi, üzemi szinten is gondolkod­nak. Hogy helyben miként valósítható meg az érdek- egyeztetés, a politikai munka nyitottabbá tétele, a közélet kibontakoztatása. Tulajdon­képpen ezt szolgálta a propagandistaklub legutóbbi összejövetele is, amelyen dr. Olajos Mihály, a városi párt- bizottság első titkára tartott időszerű politikai kérdésekről tájékoztatót és konzultációt. Időszerűnek pedig a helyi po­litika alakításának kérdéseit, elsősorban a szemléleti kérdé­seket ítélte. Mi a lényege ennek a szemléletnek? Például az, hogy a stabilizációval járó kísérő- jelenségek — feszültségek — kezelése helyben kell hogy történjék, ezt a helyi politi­kai vezetésnek, politikának kell felvállalnia. Ugyanígy mindenütt helyben kell meg­határozni a tennivalókat is — a saját kibontakozási progra­mok keretében. A gazdasági, társadalmi átalakulások, a növekvő önállóság változtatá­sokat sürget a helyi közélet­ben, a várospolitikában, a la­kóterületi — politikai — munkában, felértékeli a lakó- területi érdekvédelem szere­pét. A pártbizottság elképze­lése szerint koordinálni és összevonni kell a rendelkezés­re álló erőforrásokat, akár a településfejlesztés, akár a rá­szorulók segítése, akár a ha­tékony érdekvédelem megva­lósításában. Ez a pártalap- szervezetek saját területük iránti felelősségét — és ez­zel önállóságát is — megnö­veli. Ugyanez vonatkozik az üzemi pártszervezetekre is: az elvszerű politikai munka mellett ki kell állniuk a vál­lalati érdekekért (és ellent­mondások esetén jelzéssel él­ni). Tisztázandó szerepek A lakóterületi munkából — és a várospolitikai célok meg­valósításából — a vállalatok egyre kevesebbet tudnak vál­lalni, tehát még fontosabb, hogy az erőforrások ne forgá- csolódjanak szét. Legyen szó akár anyagiakról, akár a la­kosság „energiájáról”. Hogy ez így legyen, ahhoz egy átgon­dolt, világos város- vagy köz­ségpolitika kell. Olyan, amely találkozik a lakosság érdekei­vel, amellyel azonosul, és amelynek megvalósításában hajlandó is részt venni... A gondolatsor, miként az előadó is, újra és újra az önállóság­hoz, az önkormányzathoz, a helyi politika megvalósításá­hoz kanyarodik vissza. Mert úgy tűnik, ez az előrelépés útja — s ezt ajánlotta az el­ső titkár is az összegyűlt pro­pagandistáknak : tudatosítsák, hogy ez az az út, amelyen járni kell. Két igen fontos feltételről beszélt még dr. Olajos Mi­hály. Az egyik a feladatok tisztázása, a kötelességek pon­tosítása; kevés az, hogy a te­lepüléspolitika találkozik a lakosság elképzeléseivel, tisz­tázni kell a szerepeket is a megvalósításban. Az egyének­nek, közösségeknek rendezett elvek szerint kell részt ven­niük saját környezetük ala­kításában, tehát minél előbb fel kell állítani a „játéksza­bályokat”. És természetesen ezeket nyilvánosságra is kell hozni... Azaz a másik fon­tos feltétel a nyíltság. Mint az egyik hozzászóló mondta, a televízió jobban informálja a lakosságot, mint a vállalatok a saját dolgozóikat. A tájé­koztatás hiányosságairól az előadó is szólt, rögtön hoz­zátéve, hogy a pártbizottság saját tevékenységét is „látha­tóbbá” akarja tenni. Az önállóságnak, a nagyko­rúságnak persze vannak hát­rányai is: a problémákat ön­állóan kell megoldani. A té­vedések • is nyilvánvalóbbá válnak: nem valahol fent té­vedtek, hanem mi hoztunk rossz döntést. És a nyíltság jegyében vállalni is kell a té­vedést. Reflektorfénybe — és időnként minden bizonnyal kellemetlen helyzetbe — ke­rülnek a különböző szintű ve­zetők. Ezt is és a demokrá­ciát is tanulniuk kell, együtt a lakossággal, testületekkel. Ugyanis, ez utóbbiaknak — a nagykorúvá vált állampolgá­roknak — is fel kell nőniük a demokráciához, amely egy­általán nem csak a beleszó­lás jogát jelenti ... Borgó János Az országos környezetvédel­mi napon, március 27-ón, ami­kor az előretolt óra jóvoltából a hajnalt neveztük ki reggel­nek, kissé álmosan, fázósan érkeztek a Ligeti-tóhoz a hor­gászok, hogy újra frissé, szép­pé, üdévé varázsolják a ta­vat és környékét. Horgászaink és az örök­mozgó Kapuváry Pista bácsi már januárban, februárban el­kezdték a tavaszi nagytakarí­tást, a mintegy harminc kis fa pótlását, a metszést, az ívóhelyek telepítését. A Ra- dics-testvérek — akik közül az idősebbiknek január 31-én sikerült egy 19 kg-os busát fognia —, most együtt tevé­kenykedtek. A sporttársak az idén 183 db halat fogtak, ami méretes volt; Várnai Sándor, akinek Gergely fia segített, már há­rom pontyot fogott. Bossányi Ferenc most gereblyét fog, de három pontya meg vagy 20 retúrja neki is volt. Dr. Ko­vács László, aki egy ideig el­nöke volt a kis csapatnak, a mai napig 13-at fogott, kö­zöttük 3,5-4 kilóst is. Le- hoczky Antal elnök, aki a ta­karítás hadműveletét irányí­totta, még csak hat darabot A szolgáltatások területén a legtöbb panasz — a minőségi kifogásokon kívül — abból ered, hogy a szolgáltatásért já­ró pénz befizetésének lehetősé­ge nem esik egybe a szolgál­tatás idejével. Ebből adódnak azután a gondok az előfizetési díj, a ké­ményseprési díj, a villany- és gázszámla befizetése körül. A megrendelő vagy fo­gyasztó — és nem kegyek gyakorlását élvező izgága alak — pont akkor nincs otthon, amikor a kéményseprő jön, vagy a díjbeszedő felkeresi. Panasz esetén a válasz ál­talában így szól: „Dolgozónk (esetleg dolgozóink) t. ügyfe­lünket sajnos nem találták otthon, a kérdéses időben”. No és ha a kérdéses időben nem tartózkodott otthon, az már az ő baja. Bár érthető, mert azért nem volt otthon, mert dolgozott, akár a díjbe­szedő. A szolgáltató az ügy­félnél, a t. ügyfél meg a ma­ga munkahelyén. Nem köny- nyű ezt megérteni! De össze­hozni sem. Ha csak a t. ügy­fél nem beteg — mert ak­kor otthon van —, más eset­ben általában délelőtt a mun­kahelyén tartózkodik. (A má­sik esetben, ha a beszedő be­teg, akkor ő is otthon van, a fogott, „hagyok másoknak is” jeligével. És hogy jut mások­nak is (akár napijegyeseiknek is, igaz 150 forintos napi­jegyért), arról a telepítők gondoskodtak. A tóban jelenleg a régie­ken kívül, van 36 mázsa ponty, 5 mázsa kétnyaras, 12 mázsa busa — köztük 20 ki­lós is akad —, 5 mázsa amur és 32 ezer telepített ivadék. Keszeg is van és szép csuka, süllő, állította a tógazda, Ka­puváry István. Szép munkát végeztek a környezetvédelmi napon a horgászok. Ezért is kérik a testnevelő tanárokat, hogy a kiépített úton, a sétányon ve­zessék, „futtassák” növendé­keiket, mert ezek a kis „Erős Jánosok” egy-egy csemetefát elkapva, kitörve, több kárt csinálnak, mint a „Fanyűvő” a mesében. Azonkívül a par­ton dobogó lábak megriaszt­ják a halakat, és utána órákig hiába vár a horgász kapás­ra. Ha lehet, márpedig miért ne lehetne, legalább itt való­sítsuk meg a békés egymás mellett élést, akarom monda­ni, sportolást! Porubszky Dezső találkozó így sem jöhet lét­re.) Marad tehát a felszólítás, a berendelés, „ellenkező eset­ben” és más bűvös szavak, és érdekes, ha berendelnek, fel­szólítanak ... stb., már figye­lembe veszik, hogy délelőtt általában dolgozunk, s akkor nem mehetünk be a hivatal­ba. De miért nem jöhet a díj­beszedő délután vagy ne adj ég, esetleg este?! Igaz, akkor egy csomó kitöltetlen — be­rendelő, felszólító, sajnálkozó stb. — cédula megmarad. Esetleg nem is kell ilyet nyomtatni, ez pedig költség­megtakarítás, vagy minden­esetre költségkímélő tényező. Radányi L. Ki vagyok? Hogy hívnak? Hogy hívják a szüléimét? Mi vesz körül? Mit szabad? Mit nem? A fejük lágya már be­nőtt. A kutacs megszilárdult. Nőni kezdenek. Elfoglalják a világnak azt a darabját, mely nekik adatott. Egyelőre csak kérdésekkel, kézmozdulatok­kal, maguk alkotta szavakkal, de elfoglalják. Bölcsődések. Még nincsenek háromévesek. Még nem csaltak meg senkit, még nincsenek ellenségeik. Még bármi lehet belőlük. Még igen. A jövőt korai lenne kutat­ni. Ám ezt a jövőt a jelen, a tegnapi nap, a mai, a hol­napi határozza meg. Ha tehát most nézünk körül a bölcső­dék háza táján, az kicsit olyan, mintha előre tekinte­nénk. Előre, azokra a férfiak­ra és nőkre, akik ebben a pil­lanatban még kisfiúk és kislá­nyok, akik ebben a pillanat­ban ismerkednek olyan fogal­mokkal, mint közösség, önál­lóság. A múlt héten bölcsődeláto­gatóban voltam dr. Barta Györgyi városi főorvossal. Ke­veset, szinte méltánytalanul keveset foglalkoznak az egész­ségügy e területével — hang­zik sokfelöl a panasz, ami vé­gül erre a kirándulásra indí­tott. Pedig komoly szakmai munka folyik a falak között. Egyáltalán nem mindegy, mi­lyen hatások érik az aprósá­gokat, milyen élményekkel, benyomásokkal indulnak az életben. A gyerekek elhelyezését, a férőhelyek számát tekintve úgy tűnik, Vác kedvező képet mutat. Az öt tanácsi bölcsö­dében összesen 295 emberfió­kával foglalkoznak, ami 60-70 Százalékos átlagos kihasznált­ságot jelent. Hogy sehol nincs zsúfoltság, az jórészt a szü­letések csökkenő számának köszönhető — magyarázza a főorvosnő. 1983—84 óta érez­hető ilyen tendencia. A dolog másik oldala viszont. hogy egyéves kor alatt a gyed miatt álig kerül bölcsődébe valaki. A Kölcsey utcai V. sz. böl­csődén az intézet helyettes ve­zetője Dónusz Lajosné kísér végig. Itt 15 gondozónő fel­ügyel a. kicsikre, akik éppen az ebédre készülnek. Aznap sütőtököt főznek a konyhában. Amíg azonban asztalhoz ülte­tik a 71 apróságot, van még néhány perc a játékra. „Já­ték, reggeli, játék, gyümölcslé- ivás, ebéd, játék” — olvasom a kifüngesztett napirenden. A „Varázsheny” — fut át rajtam önkéntelenül, ahogy az egymás mellett sorakozó ágya­kat nézem. Aztán felvillantak az udvart körülvevő vanel- házakra, és „ varázsvölgyre” javítok magamban. És miként Hans Castorpról bizonyára ve­zettek kórlapot, úgy van itt mindenkinek fejlődési füzete. Ez egy olyan úidonság, melyet ebben a bölcsődében kísérle­teztek ki még 1983-han és melynek használata nagyrészt A szobi honvédelmi klub volt a „Szocialista hazánkért” területi elődöntő házigazdája. Lelkes, jól felkészült fiatalok versenyeztek a döntőbe jutá­sért. Az elméleti kérdések után a légpuskás lövészet „iz- zasztotta meg” a főleg lányok­ból álló csapatokat. A z,sűri értékelése alapján a verseny eredménye: 1. Zebe- gény, 2. Nagybörzsöny, 3. Let- kés, 4. Szob. A szakmunkás kategóriában Szob csapata ju­tott tovább. A vetélkedő után egy-egy üdítő mellett beszélgettek az „ellenfelek”, s a végső össze­gezést Csató Kornélia 6. osz­tályos tanuló mondta, a töb­biek helyett is: „Itt csak nyertes volt, vesztes nem!” — y — e a váci eredmények alapján lesz ősztől országosan kötele­ző. A VI. sz. bölcsődéhez kissé messzebb kell menni, a Deák­vári főútra. A városban ez az intézmény a legjobban kihasz­nált, amiről a környék KISZ- és ÓTP-lakásai, a fiatalok kö­zelsége gondoskodnak. Az épület mögött kis konyhakert­re bukkanhat a látogató. — Ügy takarékoskodunk, ahogy tudunk — mondja a vezető­nő, Vigh Ferencné. — Igyekszünk mindent há­zilag elkészíteni, megtermelni, olcsóbban beszerezni. Magunk varrjuk a ruhákat, ott va­gyunk a kedvezményes gyü­mölcsvásárokon. De rengeteg segítséget kapunk a „külső­söktől” is. A városgazdálko­dási vállalat szocialista bri­gádja például pancsolót ké­szített, a hajógyáriak pedig egy konténert újítottak fel, ahol a kerti szerszámokat tarthatjuk. A kertről viszont pillanatok alatt a szülőkre terelődik a szó. Ez természetes, hisz a hivatalos elismerésen túl a munka igazi mércéje a szülök véleménye. A visszajelzések nagy segítséget nyújthatnak, ezért az úgynevezett csoport­értekezleteken az apukák és anyukák elmondhatják, mely módszereket helyeslik, melye­ket nem. A segítségnek azon­ban nem muszáj a visszajel­zésre korlátozódnia, a szülők­nek néha módjuk nyílik te­vőleges részt vállalni egyes feladatokban. A beszoktatási idő alatt két hétig az édes­anyák is bejárnak a bölcsődé­be, eleinte minden gondozási műveletet maguk végeznek, majd fokozatosan átadják a feladatokat a gondozónőnek. A gondozónők ... témánk szempontjából ez amolyan senkiföldje, ám ahhoz a rész­hez érkeztünk, amiről min­denképpen beszélni kell. Mert azokkal a gyerekekkel játsza­ni, foglalkozni kell, vigyázni kell rájuk. A kívülálló számá­ra szinte láthatatlan mindez, tudja és mégsem vesz róla tudomást. Talán innen ere- deztethetőek a problémák? Talán emiatt késik a megbe­csülés? És megbecsülés alatt bármilyen csúnya, de semmi mást, csupán az anyagi meg­becsülést értem. Ugyanis hiá­ba a szakma szeretete, ha ke­vés a pénz. • Ml» ::::: Ha sok a munka. Ha hosz- szú a munkaidő. Ha nincs le­hetőség lakásra. A sor sajnos folytatható, mégis legyen eny- nyi elég. Most elsősorban a bölcsődék, a bölcsődések ér- deKelteK. Hogy hová kerülnek a gyerekeink? Jó kezekben vannak-e? Hagyják-e kérdez­ni őket? És válaszolnak-e a kérdéseikre? Mert a világ nyitva áll. Már csak birtokba kell venni. Falusy Zsigmond ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Horgászok lapáttal Váci apróságok Varázsvölgyi kirándulás r r \rtístír ti Naszály A. ráhúz húíorosstályán április 2-áig. Bébibútorok 15-20%*°$ engedménnyel. Etetőszék, csecsemő-, baba-, és gyermekágyak. Amíg a készlet tart. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom