Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-30 / 76. szám

^fífgfCTP 1988. MÁRCIUS 30., SZERDA Ha bezárják az üzemet Útközben megromlik a tej, a túrd Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a mindennapi kenyerünk: puha, omlós, avagy keletien, gumiszerű, amely elszárad egy nap alatt, rosszabb esetben megpenészedik. S az sem érdektelen, hogy olt vannak-e a cipók és a tejtermékek az üzletben nyitáskor, s délután ötkor, a munkából hazafelé igyekvő be tud-e vásárolni a közeli boltban. S ha egyszer-kétszer nem érkezik meg az adott időpontban a tőkehús, a felvágott a kistele­pülés egyetlen üzletébe, bizony megkeseríti az emberek hétköznapjait. Ha ez sorozato­san fordul elő, az már nemcsak kellemetlen­ség; az már politika. Amíg a vásárló megtalálja a közelében található boltban az alapvető élelmiszereket, addig fel sem tűnik, hogy mi­lyen fontos dolog ez. Ha azon­ban azon a két napon, mikor menetrendszerűen érkeznie kellene a hentesárunak, el­marad a szállítmány, amikor a megvásárolt tej savanyú, berzenkedik az állampolgár, s valljuk be — joggal. Hiszen szervezetek, adminisztratív és operatív intézmények, sza­bályozók gondoskodnak arról, hogy véletlenül se legyen fennakadás. Mégis — valami mindig adódik. Például; egyszer csak kide­rül egy tejüzemről, hogy nem is olyan jó, mint amilyennek korábban vélték. Legalábbis közegészségügyi szempontból. A Köjállal nem lehet vic­celődni, a szervezet komoly feladatokat lát el, s egyik napról a másikra bezárták az alsónémedi tejüzemet. Vagy felújítja a tulajdonos, vagy zárva marad. Akihez pedig ez a kérdés tartozik, osztani, szorozni kezdett, s kiderült; a tejüzem felújítása olyan sokba kerülne, hogy annyit már nem is érdemes e célra áldozná. Ügysiinos messze a dabasi tejüzem, be tudnak se­gíteni a térség ellátásába. Besegítenek a dabasiak így történt, hogy Sziget- Kzentmiklós, Dunaharaszti, Gyál, Délegyháza környéke1 Dabasról kapja a tejet, a különféle tejtermékeket, saj­tot, vajat, túrót, pedig a Kö­zép-Magyarországi Tejipari Vállalat másik tejüzeméből,' Vácról. Ennek egy szépséghi­bája van csupán, Vác egy kicsit távol fekszik a Csepel- saigettől ahhoz, hogy a napi el­látáshoz szükséges élelmisze­rekről gondoskodjon. Ponto­sabban nem is a távolság túlságosan nagy, hanem a szervezésben volt némi hiá­nyosság. Azt vették észre ugyanis egymás után több­ször a környék lakói, hogy túl korán romlik a tejföl, s időnként némi patinája van a túrónak. Mint kiderült en­nek oka a következő: gyakran későn eredtek útnak Vácról a teherautók, s mire a fővá­rosba értek, már tetőzött a csúcsforgalom, s így nehezen keveredtek ki a budapesti forgatagból. Aztán, miután megérkeztek Dunaharasztiba, lekapcsolták a pótkocsit, le­állították egy nyugalmas napsütötte helyen, s az első autó tartalmát „szétterítették” a környező települések bolt­jaiban. Ezután visszamentek a szállítók a pótkocsiért, s annak a tartalmát is eljuttat­ták a megrendelőhöz. Sajnos, az ilyen várakozást, nem jól tűri a tejtermékek nagy ré­sze. Az áru hűlt helye Persze nemcsak a tejtermé­kek okoznak kellemetlen meglepetést a környék lakói­nak. Számtalanszor előfordult, hogy a hét végén üres pultok fogadták azokat, akik húst, felvágottat akartak venni. Ámbátor, ez elsősorban hét végeken zavarta a vevőket, amikor hirtelen jött a jó idő, s ellepték a vízparti házak tulajdonosai a hétvégi telke­ket. A kereskedők nem ké­szültek fel a nagy forgalomra, s a „későn jövők” már csak üres pultokat, az áru hűlt he­lyét találták. Hát miért nem adnak fel utánrendelést az üzletek? — vetődik fel az emberben ilyenkor a kérdés. Nem is olyan egyszerű ez, hiszen a környék üzleteibe a Penomah ceglédi vágóhíd- járól érkezik az áru, amit azt jelenti, hogy gyakran nyolc­van-száz kilométerre utazik a hűtőkocsi. Hogy mégis va­lamiféle rendszeresség jegyé­ben lássák el a körzetet, úgy­nevezett túrajáratok indul­nak adott időpontokban Ceg­lédről, s az útjukba eső bol­tokban lerakják a megren­delt árut. Természetesen any- nyit, amennyit a vezetők kér­tek. Akkor van gond, ha a megrendelt mennyiség kevés­nek bizonyul. Ezek a problémák nem új- keletűek, kérdés, hogy lehet-e rajtuk segíteni? A megyei ta­nács kereskedelmi osztálya úgy döntött, hogy megpróbál­ja orvosolni a helyzetet, s a megye különböző városaiban, Vácott, Cegléden és Sziget- szentmiklóson tanácskozást tartott, melyen részt vettek a Szép, különös hobbi Mátrafüreden Nagy Sándor, a SZOT mátrai üdülőigazgatósá­gának nyugdíjas fűtője és barátai több száz órás munkával bükkfából székelykaput faragtak szabad idejükben. A családi ház előtt felállított díszes kapu az egyre nagyobb idegenforgal­mat lebonyolító üdülőhely egyik új látványossága térség ellátásáért felelős élel­miszer-ipari és kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek. Szi- getszentmiklós, Gyál, Délegy­háza, Dunaharaszti ellátásá­nak javítása érdekében össze­hívott tanácskozáson termé­szetesen ott voltak a Taksony és Vidéke, a Ráckeve és Vidé­ke, valamint az Öcsa és Vidé­ke Áfész képviselői, a Nyugat- Pest Megyei Sütőipari Válla­lat dunaharaszti üzemének ve­zetője, a Penomah és a Kö­zép-Magyarországi Tejipari Vállalat váci és dabasi üze­mének képviselői is. A keres­kedők és a szállítók ismerik egymást, napi kapcsolatban vannak, de ezúttal jobban megismerhették egymás gond­jait és lehetőségeit az érdekel­tek. Sikerült dűlőre jutni S mielőtt még legyintene valaki, hogy még egy értekez­lettel több, eláruljuk, több kérdésben sikerült a feleknek dűlőre jutni. Mint Kiss József, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője elmond­ta, megegyeztek a váci tej­üzemmel, hogy ezentúl több kocsi bonyolítsa le a szállí­tást. A kocsik éjjel közleked­nek, amikor nem nagy a for­galom, s így idejében — üzlet­nyitásra — megérkezik a bol­tokba az áru. Január elsejé­től próbaképpen már így szál­lítják a tejtermékeket, s eddig bevált. Hogy a jövőben is így legyen, a helyi tanácsok, ke­reskedelmi szakemberek fo­lyamatosan ellenőrzik a szer­ződés betartását. A ceglédiek sem zárkóztak el a pluszmun­kától. Ha időben — még pén­tek délután — érkezik na­gyobb mennyiségre megren­delés, a túrajáraton kívül is szállítanak friss felvágottat és tőkehúst az üzletekbe. Kis mennyiségnél maga a fuvar többe kerülne, mint az áru, ezért ezekre az esetekre tar­tós és féltartós hentesáruból kell fedezni a többletigénye­ket. Ma még „csak” az állandó lakosság ellátása van napiren­den, de közeleg az idegenfor­galmi szezon, amikor is újabb rohammal kell szembenézniük a kereskedőknek és az élel­miszer-ipari vállalatoknak. Ha a most formálódóban levő jó együttműködés a megkezdett úton fejlődik tovább, sikerrel veszik az akadályokat az érin­tettek. Fiedler Anna Mária A patak partjára hordják a szemetet Szélmalomharcnak tűnik az egész A pomázi megállóban HÉV- re várakoznak az utasok. A pa­dokon idősebb nénikék sütké­reznek a márciusi napfény­ben. Csoportba verődve né­hány fiatalember jóízűen be­szélget. Miután elszívták ciga­rettájukat, a földre dobják és alaposan eltapossák. Az utol­só pillanatban kisdiákok ér­keznek, csokoládés papírokat, tejeszacskókat hagyva maguk után vidáman felszállnak a HÉV-re. Sziszifuszi módra — Ezért ilyen piszkos ez a falu — mondja dohogva egy idősebb férfi. — Nézze meg a szemetes- kosarakat, azok meg üresen tátonganak — veti közbe egy fiatalember, miközben óriási lapátjára söprögeti a szeme­tet. — Rendszeresen takarítja a megálló környékét? — Március elsején a BKV égisze alatt alakult egy taka­rító gmk — ad felvilágosítást Biró János —, amelynek az a feladata, hogy naponta rend­szeresen összeszedje a szeme­tet a megálló környékén, meg­tisztítja az ablakokat a váró­teremben és lemossa a pado­kat. Az egész amolyan szél­malomharcnak látszik, szinte óránként kell takarítani. Ahány ember érkezik vagy elmegy, mindegyik hagy szemetet ma­ga után, ha mást nem, egy le­árt jegyet. Szóval megmondom őszintén, nem számítottunk ekkora munkára. A nagyközségi tanács felé veszem az utamat. A szelíden folydogáló Dera-patak partján vezet az út a Fő térre. A pa­tak túlsó partján takaros kis családi házak húzódnak meg, előttük szépen ápolt kiskertek. Míg a felém eső oldalon: ab­lakkeretek, kimustrált háztar­tási gépek és még felsorolni is hosszú lenne a tarka sze­méthalmok tartalmát. Van itt minden, akár az ócskapiacon! Senki földje A falu postása kerékpárjá­val óvatosan kerülgeti a hul­ladékokat. — A saját portáját minden­ki rendben tartja — mondja mosolyogva. — Higgye el, én jól ismerem ezt a falut, min­dennap bejárom, viszem a le­veleket, újságokat, de csak szörnyülködni tudok, hogy napról napra piszkosabbak az utcák. — Ki gondozza ezt a terü­letet? — Ez a senki földje — mond­ja Talabos Józsefné, aki ra­koncátlan kutyáját húzza ma­ga után pórázon. Ugyanis ma van kutyaoltás a faluban. — Régebben a közelben lakó csa­ládok rendbe tették ezt a kör­nyéket, de lehetetlenség elhor- dani azt a töméntelen sze­metet, amit az emberek na­ponta idehordanak. — Már kértük a tanácstól, hogy töltsék fel homokkal a patak partját — veti közbe Rácz Tamás —, akkor füvesí­tenénk, és a szomszédokkal, barátokkal rendbe tennénk a dolgokat. De így, ezt a kopár földet szemétlerakó helynek tekintik a falu lakói. Tehetet­lenek vagyunk, mert valószínű este vagy éjjel rakják le a sze­metet. A nagyközségi tanácson dr. Czink József vb-titkár szavai győznek meg arról, hogy való­ban törődik a tanács a község tisztaságával. — Nemcsak az idegenforga­lom, hanem Pomáz kulturális rangja is megkívánja, hogy megfelelő feltételeket, rende­zett környezetet biztosítsunk a helybeli lakosságnak és az ide érkező turistáknak. A legna­gyobb gondot a szemétlerakó telep okozza. A régi, ahova Pilisszentkereszt, Csobánka, Dobogókő, Budakalász és Bé­kásmegyer hulladékát szállí­totta a Szentendrei Köztiszta­sági Vállalat, betelt, Pomáz külterületén van egy elha­gyott kavicsbánya, most mé­rik fel, készülnek a szakható­sági vélemények. Ha minden igaz, hamarosan megoldódik a pomáziak problémája. Sajnos a társközségek gondjain egye­lőre nem tudunk segíteni. So­kat tesz a környezet védel­méért a GAMESZ. Szabó András, a GAMESZ vezetője, borúlátóan nyilatko­zik a falu köztisztaságát ille­tően, Lomtalanítási akció — Már évek óta nagy erő­feszítéseket teszünk a szebb és tisztább Pomázért — véleke­dik a GAMESZ vezetője. — A doilgok alfája és ómegája, hogy nagyon kevés pénz áll a rendelkezésünkre. A faluban mindössze ketten dolgoznak a közterek tisztán tartásán, akik megkísérlik a lehetetlent is: összegyűjteni' ä lakók által el­dobált rengeteg hulladékot. Az egyik alkalmazott feladata' a Szabadság tér és környéke, valamint a parkok rendben tartása. A másik alkalmazott reggel öt órakor elindul a piac­térről, és egészen az autóbusz­pályaudvarig felsöpri a sze­metet. Eri-e a munkára lega­lább hét-nyolc ember kellene, de hát a szűk anyagi keretek behatárolják lehetőségein­ket. Van néhány gépünk is, amit hasznosan lehetne al­kalmazni, így többek között: fűnyíró, szénaforgató és uni­verzális kistraktorunk, de saj­nos nincs ezekhez emberünk. Minden év tavaszán meghir­detjük a lomtalanítási akciót, akkor legálisan megszabadul­hatnak a lakók felesleges hol­mijuktól. Az idén április vé­gére tervezzük ezt a nagysza­bású rendcsinálást. — A parkok és terek gon­dozottak ... — Nagy gondot fordítunk a virágok, rózsatövek kiülteté­sére, és egész évben szeretet­tel ápoljuk. Érdekes módon, ahol virágok nyílnak, kevésbé szemetelnek az emberek. Fur­csa jelenséget tapasztaltunk az elmúlt hónapokban. A faluban két szippantós kocsi működik. Miután elvégzik munkájukat, a fekáliát közvetlenül a falu határában kiürítik. Ettől az­után a legkisebb szél is bűzös levegővel árasztja el Pomázt. Hiába bírságolunk, a folyamat újra meg újra megismétlő­dik. A helybeli lakosokon is sok múlik, de nagymértékben hozzájárulnak a levegő- és környezetszennyeződéshez a hétvégi turisták. Elég nagy a falu átmenő forgalma. Hét vé­gén siralmas képet mutat Po­máz és a környékbeli kirán­dulóhely. Sokat segítenek az erdei utak tisztántartáséban az iskolások. A helyzet nyáron a legkritikusabb, amikor már a diákok is vakációznak. Nem tudom, hova vezet ez, de év­ről évre rosszabb a helyzet, egyre több szemét borítja a község utcáit, tereit. Keresztes Szilvia Talajelőkészítés A dunavarsányi Petőfi Tsz-ben a kukorica vetése előtt lezár­ják a talajt Van-e önnek érzéke a mához? Az idők ma viszontagságosak. Aki kiismeri magát, az életrevaló, ön meg­tudhatja magáról, mennyire az, ha he­lyesen tölti ki az alábbi tesztlapot. O Ha valaminek az ára ma 100 fo­rint, mennyi lesz egy hónap múl­va? a) 99,50, mert a gyár hallgat a Mi­nisztertanács felhívására és mérsékli az árait. b) 158,60, mert az ipar és a kereske­delem hallgat a szakszervezetekre és mérsékeli áremelési szándékait. c) 520,80, mert a régi termék eltű­nik és helyette teljesen korszerűt hoz­nak forgalomba. Ön nyer a lottón egy hármas ta­lálattal 630 forintot. Mibe fekte­ti? a) Tyúkot vesz érte és megfőzi ebéd­re, mert úgyse tojik aranytojást. b) Eldugja a szekrénybe, mert so­hasem lehet tudni, mikor lesz szüksé­ge rá, például a villanyszámla kifize­tésekor. c) Államkötvényt vesz rajta, mert noha a kamatok adókötelesek, mégis magasabbak, mint az OTP kamatai. önnek útban van a harmadik gye­reke, mit tesz? a) Megszüli, mert a gyes vagy a gyed összege egyre magasabb. b) Abortuszbizottsághoz megy, mert pelenkázni, aztán ruházni kéne, és ami sok, az sok. c) Lesz, ami lesz, nekivág és gyűjti a pénzt a szülésznek paraszolvenciára. O ön gmk-ban dolgozik, de egyre kevesebb a jövedelme onnan. Mit tesz? a) Kilép belőle, mert akkor lesz ide­je sportolni, kultúrálódni és főleg ul­tizni. b) Javasolja, hogy alakuljanak át ön­álló kisiparosok szövetségévé, mert ak­kor kevesebb lesz az összlevonás, több marad vállalkozói haszonnak. c) Belép Ózdon, mert azt most egy­ségessé teszik (szanálják). © ön főmérnök az autóalkarész- gyárban és felfedez egy környe­zetkímélő és olcsó motort. Mit tesz? a) Benyújtja szolgálati találmány­nak az igazgatóval közösen, hogy men­jen az eljárás gyorsan. b) Rohan a tévéhez és bemutatja, hadd kapjon hozzá segítséget és nép­szerűsítsék az újságcikkek is. c) Eladja a Citroennek, mert a frank iskemény valuta. önnek sok értékpapírja van. Mit tesz vele? a) Dolgozom, mint a güzű, mert sa­ját vállalatomnak a kötvényeit vásá­roltam meg. b) Eladom őket és telket veszek, mert ha sokat adózom is, még gyor­sabban nőnek a telekárak. c) Megvárom míg megnyílik a tőzs­de, hadd érvényesüljön a szabad piac törvénye. O ön vesz egy lakást és kiderül, hogy a radiátor nem füt, csak fütyül. Az építtető vállalat fog önön segíteni, a fűtésszerelő, vagy a karban­tartó? a) Az építtető, mert ő a felelős min­denért, megígéri, hogy majd intézke­dik. b) A fűtésszerelő leengedi a vizet, újra feltölti, aztán azt mondja, majd a karbantartók. c) A karbantartók versenyt fütyül­nek a radiátorral, ez a lehető legna­gyobb segítség, amit kapni lehet. O ön vesz egy gyerekágyat. Kitö­rik a lába és megvetemedik az oldala. Reklamál. Mi lesz? a) Elnézést kérnek és kicserélik ga­ranciálisán egy másikra, amelynek ki­törik az oldala és elgörbül a lába. b) Azt üzenik önnek, hogy az a faj­ta elfogyott, de ha lesz, csak a garan­ciális idő letelte után lesz. c) Eljut a minőség-ellenőrzés főnöké­hez, aki felveszi önt a statisztikába. Gombó Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom