Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

A lakos levelét megírja... VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1988. MÁRCIUS 26., SZOMBAT Mi lesz a kanadai nyárfákkal ? Ne a fákban keressük a bűnbakot! Állítólag — de lehet, hogy csak pletyka — országos ten­dencia, hogy a városokban élő kanadai nyárfákat ki kell vágni. Miért? A magasra nö­vő fák bűne, azon kívül, hogy ősszel minden levelüket lehul- lajtják, még tüsszentésre in­gerlő vattaszerű fehér termést is eregetnek. Igaz, csak az év két-három hetében. Ha ez így van, gyerünk fűrészre, baltá­ra? Halál rájuk, nincs irga­lom? Por ellen véd Itt álljunk meg, ne tovább! Inkább tartsunk önvizsgálatot. A növények nem értünk él­nek, mellesleg mégis nagyon hasznos a létük, lehetőség sze­rint ezért vesszük körül ma­gunkat velük. Nem kell ma­gyarázni miért, főleg nem itta „poros városban”. Már általános iskolában ta­nítják: a fák tisztítják a leve­gőt. Felnőtték azt is tudják, miért. Ismerik a fotoszinté­zist, vagyis azt a zöld növé­nyeket életben tartó mechaniz­must, amelynek melléktermé­Ezek (piti) ügyek ?! A fűtött taxi drágább A levél előttem fekszik, tartalmát tekintve, egy­szerű hétköznapi bosszúsá­got tár fel. Stílusa oly él­ményszerű, hogy kommen­tár nélkül leírom. „Barátnőmmel gyerme­keinket vittük orvosi fe­lülvizsgálatra a tüdőgondo­zóba. Odafelé családi ko­csival mentünk, de nem tudva, meddig kell vára­koznunk, a kocsi nem várt meg, gondoltuk, majd ha­zamegyünk autóbusszal. A vizsgálat után, mikor kijöttünk a rendelőből, kel­lemetlen hideg szél fújt. Féltettük a gyerekeket, így taxiba szálltunk. A vezető egész úton szel­lemeskedve igyekezett szó­rakoztatni bennünket, mit mondjak, kellemetlenül éreztük magunkat. De amin megrökönyöd­tünk, hogy a pár hónapos gyermekeket látva, felaján­lotta: a gyerekek miatt be­süthetek, természetesen ak­kor azonban drágább a vi­teldíj! Mindössze 35 forin­tot fizettünk — fűtés nél­kül. A kocsiban nem volt taxióra, én legalábbis nem láttam. Ami viszont bosz- szant, olyan korlátoltnak néztek, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy a fű­tés nem lehet a felemelt viteldíj indoka!” A levél még egy mon­datot tartalmaz, mely fel­tünteti a taxi típusát. Azért nem írom le, mert az ügyön nem változtatna, csupán megjegyzem: így lehet lejáratni egy tisztes ipart! Az idősebb pilóta pedig úgyis tudja, hogy ró­la van szó. Radányi Lajos ke éppen a minket életben tartó oxigén. Ezért cserébe mást nem kell tennünk, csu­pán elviselni egymást. Ne­künk a fákat, a fáknak pedig minket. Nem tudom, kinek nehezebb a dolga. Ha a le­vélsöprést és a fűrészelést ve­tem össze, talán a fáknak ... Vácott is élnek kanadai nyárfák. Eddig nagyon jó szol­gálatot tettek, valamelyest föl­fogják a DCM porát. Gyors növekedésük miatt éppen ilyen céllal ültették. A fák létéből adódott most egy társasház la­kóinak konfliktusa. Igazságot tenni nem a mi dolgunk, ezért csak a fák sorsával szeret­nénk foglalkozni. A szóban forgókkal, melyek egy kisebbfajta fasort képez­nek a Zrínyi utcában működő tüdőszűrő állomás gyönyörű parkjában (es rajtuk keresz­tül a város többi hasonló fá­jával). Ezt a fasort legalább 30 éve ültették. A gyönyörű parkon látszik a szakértő kéz munkája. Gondozott, rendben tartott. Na, de éppen ezért tart a kórház főkertészt. Ülte­tésükkor még nem állt ott épület, most azonban a telek­határ közelében, a szomszéd társasház mellett vannak. Megóvják a zöldet Ebből lett a baj. Az ágak ránőttek a ház falára, sőt be­kukucskáltak az ablakon is. A két érintett lakás tulajdonosa közül az egyik, Skotnyár Kál­mán tavaly novemberben le­velet írt a városi tanács mű­szaki osztályának, és kérte, vágják ki a fákat. A válasz nem késlekedett, és bár fát nem vághatnak ki, annak en­gedélyezésére hajlandóak vol­tak. Az ügyintéző levélben közölte, kérje a kivágási en­gedélyt tőlük a kórház, meg­kapják. Csakhogy a kórház­nak esze ágában sincs fákat kivágni, sőt dr. Kollár Lajos főigazgató egyenesen tiltako­zik ez ellen. Ha nem, hát nem. Pedig ahogy Bélák Gyu­la megbízott csoportvezető ír­ta: „a nyárfák ezen faja ál­lásfoglalásom szerint az egész város területén lassan lecseré­lésre kell kerüljön, mivel ta­vasszal közel egy hónapon keresztül zavarja a város la­kosságát”. Ez sem használt, nem győzte meg a környezet- barát igazgatót, de arra a szomszéd lakók érdekében minden további nélkül haj­landó volt, hogy a zavaró ágakat levágassa. Nem káros A tűzoltók segítségét kér­ték, és március 14-én, hétfőn a lakók, valamint a kórház főkertésze, Tomasek József je­lenlétében elvégezték a galy- lyazást. Fölszabadult a házfal, és az emeleti erkély is. A be­jelentő föllélegezhetett. Egy megmaradt ágon azonban a lakók között nézeteltérés tá­madt, maradjon-e, vagy azt is levágják. A főkertész rájuk bízta a döntést, a fa egészsé­ges . fejlődése szempontjából mindegy volt, marad-e. Mint később megtudtuk, ezt is el­távolították. A kedélyek tehát megnyugodhatnak. Mi lesz a városban élő töb­bi hasonló fa sorsa? A pihék nem károsak az egészségre, közölte a főker­tész, s ezt a tüdőgondozó ve­zető főorvosa is megerősítette. Tény, hogy néhány hétig va­lóban több gond van ezzel a fajtával, de saját magunkat ütnénk ki a szorítóban,_ ha most ezeket a 30 éve ültetett egészséges fákat egyszer csak kicserélnénk csemetékre. Mi­korra fejlődnek olyanná, hogy helyettesíthessék elődeiket? A beruházás anyagi oldaláról nem is beszélve. Tegyünk mér­legre mindent, megéri-e? Dudás Zoltán Tavaszi sportversenyek A tavaszi történelmi évfor­dulók alkalmából megrende­zett sporteseményen kézilab­dában a középiskolák közül lányoknál első lett a Kereske­delmi Szakközépiskola, a fiúk­nál a Lőwy II. sz. csapata. Úttörők: a fiúknál a Petőfi Sándor Általános Iskola, leá­nyoknál 7-8. osztályosok kö­zött első a Gábor J. iskola, 5-6. osztályosoknál a Juhász Gyula iskola. Sakk: Felnőtteknél Cselesz- ki Gábor (Váchartyán), ifjú­sági korosztályban Széplasz Szilárd (Vác) értek el első he­lyezést. Labdarúgás: A felnőttcsa­patnál legjobb a KISZ Kórus, ifjúságiaknál a Rád csapata, a serdülőknél a Lőwy I/a osz­tálya, az úttörőknél a Petőfi Sándor iskola csapata lett a győztes. Lövészetben a legjobbak: férfi kispuska: Csécsei Dénes (Központi Klub), női kispus­ka: Haniberger Márta (Izzó), ifjúsági férfi kispuska: Túrái Orvosi ügyelet Hétfőtől (28-tól) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Füredi Gyula, kedden dr. Pataki László, szerdán dr. Kiss Lajos, csütörtökön dr. Hajmer Vik­tória, pénteken dr. Csupor Éva, szombaton és vasárnap dr. Hamros István, o körzet­ben 1-jén dr. Kernács Károly, 2-án és 3-án dr. Mácsik Ist­ván. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Hetényi Katalin. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11—525) ta­lálható. Fogászati ügy eletet vasárnap reggel 8 órától délig tart dr. Gáspárdy Attila, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi fjir^ dő épületében. János (Mezőgazdasági Szakk.), női ifjúsági kispuska: Gyur- kovi'cs Mariann (Izzó), úttörő fiú légpuska: Peszeki Attila (Őrbottyán), úttörő leány lég­puska: Mácsai Hajnal (ör- bottyán). A szemétszállítás nem ingyenes „Kedves Igazgató Elvtárs! A bevételek szaporításának ismételt, de régi módszerét ta pasztalom. Önök 1988. II, 17-én értesítenek, hogy az 1988-as szemétdíjat, valamint az 1987. évi hátralékot fizessem be. Közlöm önnel, hogy min­denféle fizetési kötelezettsé gemnek mindenki felé azonnal eleget teszek. Ezért az 1987. évi szemétdíjat 576 Ft-ot 1987. II. 8-án teljesítettem, önökkel e tárgyban már a korábbi években is leveleztem. A mű­sorról levenni szíveskedjék. Szemétdíjat pedig ezek után csak akkor fizetek, ha a sze- mételhordásnak rendszeresen és folyamatosan eleget tesz­nek. A szalonna árát nem akkor kell fizetnem, amikor azt ké­szítik, hanem amikor megvá­sárolom.” ★ A Kommunális Költségveté­si Üzem bevételeit nemigen szaporítja a szemétszállítás. Az 1987. évi kivetés 9,3 millió forint volt, az üzem vesztesé­ge ezen 1,2 millió. További veszteséget — mintegy 3 mil­lió forintot — a lakosság okoz az üzemnek: tekintélyes része nem fizeti ki a szemét fuvar­díját. A KKÜ Vác város és kilenc község háztartási hulladékát gyűjti össze, és szállítja el — összesen 21 ezer 74 lakásból és 1939 üdülőből. Sűrűn lakott ré­szeken, belterületen heti há­rom, külterületeken heti egy alkalommal. Hogy hogyan, ar­ról lehet vitatkozni, de arról, hogy létfontosságú szolgálta­tást végez, nem. Ez a szolgáltatás speciális. Akkor is el kell végeznie az üzemnek, ha a szolgáltatást igénybe vevő nem fizet. ' És valószínűleg ezzel élnek visz- sza jó néhányan ... ★ És ezért kénytelen alkal­mazni az üzem két díjbesze­dőt, akik a hátralékokat pró­bálják behajtani. Nekik kö­szönhető, hogy tavaly 330 ezer forinthoz jutott a KKÜ — amely persze töredéke az ösz- szes tartozásnak (amit szemér­mesen kintlevőségként emle­getnek). — Odamegyek, csöngetek. Nagy nehezen kijön egy férfi, megkérdezi, mit a karok. El­mondom, mire közli, hogy ő most jött haza a munkából, és Füstmentes túra is lesz Egészségnevelési napok „Egészséget mindenkinek, egészségért mindenki” — hirdeti a WHO, az Egészség- ügyi Világszervezet 1988. évi jelszava, és ez a mottója a Vácott rendezendő egészség- nevelési napoknak is. Az ese­ménysorozatra — amelyet a tanács egészségügyi osztálya, Szőnyi Tibor Kórház és Intézményei tudományos bi­zottsága és egészségnevelési csoportja, valamint a Vörös- kereszt városi vezetősége ren­dez — április 7. és 9. között kerül sor a Madách Imre Mű­velődési Központban. A program, április 7-én — az ünnepélyes 'megnyitót kö­vetően — dr. Kricsfalvi Péter megyei főorvos előadásával kezdődik, aki az egészségügy érdekeltségéről szól az egész­ség megőrzésében. Dr. Hidas István, a MAOTE főtitkára az alapellátás egészségnevelési feladatairól tart előadást, dr. Kékesi Olga, az OENI főor­vosa a daganatos betegségek megelőzéséről beszél az egészségnevelő szemszögéből. Április 8-án két előadás hangzik el. Elekes Attila főis­kolai docens „Az egészségne­velés lehetőségei a közműve­lődési intézményekben” cím­mel, Kovács József főiskolai adjunktus „A Vöröskereszt feladatai a családgondozás te­rületén” címmel tart elő­adást. Otthon Is így tennénk? Egészen sajátos élmény be­sétálni egy lakótelepi estét. A „gyufásdobozokból”" összera­kott lakótömbökben sűrítve van egy-egy kisebb falu né­pessége, megannyi különböző család. Átláthatatlan, ki hon­nan került oda, egyazon élet­körülmények közé, a sokat szidott száraz levegőjű beton­tömbbe. Oda, ahol a kellemet­len hatásokért cserébe sző- nyegpadlós összkomfortot kí­nálnak. korlátlan mennyiségű meleg víz és ^távfűtés szolgál­ja a kényelmet. A levegőre kívánkozó sétá­ló önkéntelenül is íel-felnéz a világító ablakokra, és talál­gatni kezdi, hogy milyen éle­tet élnek. Általában beleszo­kunk az összkomfortba, a ké­nyelmet könnyű megtanulni, s ha azt mondtam, ez minde­nütt, tökéletes, be kell látnom: tévedtem. Szemétledobó csak a tízemeletesekben van. Talán azért találták ki. hogy kímél­jék a liftet, takarékoskodja­nak az árammal. Hosszú tá­von minden bizonnyal megté­rül a beruházás, természetesen ez is a komfortöt növeli. Tehát szemétledobó. A négy- emeletesekben nincs. Az ottla- kók kénytelenek vödörrel a kézben egészen a lépcsőház bejáratáig gyalogolni, és ott a gyűjtőbe önteni: Erre — rá­jöttem — egyesek nem köpé­sek. A Kötő utca 15. szám alatt a bejárattól jobbra mindenfé­le szétszórt hulladék díszeleg. Kiürült tejeszacskó, ilyen­olyan csomagolópapír, szétvag­dosott. már használhatatlan műanyag poharak, kiürült or- vosságosdoboz, kifacsart mus- tárostubus. Hogy kerültek 9da? Nehéz volt megtalálni a helyes vá­laszt, végül kizárásos alapon, annak ellenére, hogy hajme­resztő az eredmény, sikerült. Valaki vagy valakik, ami már nem kell, egyszerűen kivág­ják a nyitott ablakon! Értik, az ablak, mint a szemetesvödör teteje, s a járda, a pázsit ugyanannak az alja! Már hal­lom a kifogást: „igen, mert olyan kevés az utcai szemét- láda ... da ... da!” Lehet, hogy ha több volna, beletalálnának? Ezek után talán nem tűnik rosszindulatúnak a feltétele­zés, hogy a Posta-park minap frissen felásott földjét is ugyanazok szemetelték tele ezzel-azzal, csokoládépapírtól a papírzacskón át a papír­zsebkendőkig, amelyekbe ak­kor fújták bele az orrukat! „Dohány vagy egészség? Válassza az egészséget!” — ezzel a jelszóval indít „füst­mentes túrát” a Börzsöny ter­mészetjáró kör április 9-én. Ugyanezen a napon életmód- vetélkedőt rendez közösen a kórház és a városi KISZ-bi- zottság, az egészségnevelési napok zárórendezvényeként. ★ Amikor a Szőnyi Tibor Kórház lelkes és „meggyöző- déses” egészségnevelöje felke­reste szerkesztőségünket — kérve, hogy saját eszközeink­kel segítsük e rendezvény si­kerét — az első, nem köny- nyen bevallható reakcióm a lelkiismeret-furdalás volt. Asztalomon ott hevert az árulkodó jel, a doboz ciga­retta, tudatomban pedig ott volt, hogy mi mindent nem teszek meg a saját egészsé­gem megőrzéséért. Jól ismer­vén a régi igazságot, védeke­zésképpen támadásba lendül­tem — és sorolni kezdtem azokat a sablonokat, amelye­ket ezrek és tízezrek szoktak sorolni önigazolásul. Hogy egy-egy pohárka rövidital nem árthat annyit, mint az a feszültség, amelynek feloldá­sára felhörpintjük, hogy a cigaretta csak egyike a sok­sok úgynevezett rizikófaktor­nak ... És soroltam volna tovább hasonló — visszagondolva, ta­lán kicsit szánalomra méltó — érveimet, ha látogatóm kedvesen nem szakít félbe. Valami olyasmivel, hogy ezek mindaddig igazak, amíg nem történik tragédia, nem követ­kezik be az infarktus, a sú­lyos érszűkület vagy a rossz­indulatú daganatos megbete­gedés. Esetleg a megszülető gyermek viseli magán a szü­lök helytelen életmódjának jegyeit, következményeit... Higgye el, mondta, ha egy családban megtörténik a baj, egyszeriben elfelejtik a tet­szetős érveket, és mindenre hajlandók — csak néha már későn... Valószínűleg nevetségessé válnék, ha azt próbálnám el­hitetni bárkivel is, hogy a beszélgetés hatására leszok­tam a dohányzásról, hogy gyökeresen megváltoztattam életmódomat. Tulajdonképpen minden maradt a régiben. Csak éppen a hét végét a kertben töltöttem. A szoká­sosnál eggyel kevesebb kávét ittam, és körülbelül feleany- nyi cigarettát szívtam el, mint más napokon. Este jól­eső fáradtságot éreztem, s eszembe sem jutott, hogy al­tatót vegyek be. — Azt hi­szem, nálam hatásos volt az egészségnevelés. A következő hétvéget is a kertben szeret­ném tölteni... —Só. hagyjam öt békén. Erre meg­kérdezem, hogy mikor jöhe­tek vissza. Jöjjön egy óra múl­va ... Visszamegyek egy •óra múlva, csöngetek. Végre kijön egy asszony, megkérdezi, mit akarok. Én elmondom, mire kijelenti, hogy náluk a férje intézi ezeket a dolgokat, az pedig most alszik. Hát, akkor mikor jöjjek vissza, kérde­zem őt is. Jöjjön egy óra múl­va ... Visszamegyek egy óra múlva, csöngetek. Látom, hogy meglebben a függöny, aztán néma csend ... s A történet, amit az egyik díjbeszedő mesélt el, akár ti­pikusnak is nevezhető. Társa a tapasztalatait ösz- szegezte, ily módon: — Nem azokkal van a prob­léma, akik elfelejtik befizetni a csekken az összeget. Es nem is a kispénzűekkel, a nyug­díjasokkal ... Ha tudná, hogy kiknek küldünk ki felszólítást, kikhez járunk behajtani a dí­jat, biztosan elcsodálkozna! ★ A díjbeszedő által említett problémák az igazgatási cso­portvezetőnél csapódnak le — s ő az, aki kísérletet tesz a szankcionálásra. Amikor januárban megtör­ténnek a „kivetések”, a nyom­tatványokon feltüntetik a tar­tozást is. A következő lépés a Jizetési felszólítás. Két évre visszamenőleg vizsgálták a hátralékokat, s 1100 felszólí­tást küldött ki az üzem olya­noknak, akik 2000 forint felet­ti összeggel tartoznak (és akik­kel „nem bírnak” a díjbesze­dők). A felszólítás után újra megjelenik a díjbeszedő az ügyfélnél, s ha ismét nem jár sikerrel, következik a perelés. — Jelenleg 122 ilyen ügy van folyamatban, pontosabban 23 már megoldódott végrehajtás vagy letiltás nélkül, 20 állam­polgárnak a fizetéséből tiltják le tartozását — a többi eset­ben még nincs eredmény ... Érdekes módon, a kivetés idején megszaporodnak a pa­naszoslevelek. Még olyanok is, amelyben a lakos közli, hogy ő nem termel szemetet; még az elfogyasztott konzer- vek 'dobozait is összekalapál­ja, és elássa a saját kertjé­ben ... ★ A szemétszállítás költségei­nek körülbelül a felét fizeti a lakosság. Egy egyszobás la­kás után évi 288 forintot, egy háromszobás lakás után 576 forintot, egy ugyanekkora nya­raló után 312 forintot. Tehát, egy szoba-konyhás lakásból havi huszonnégy forintért vi­szik el a szemetet — hetente egyszer, kétszer vagy három­szor. Alkalmanként hat, há­rom vagy két forintért... A fent idézett szalonna árát akár így is lehetne fizetni — ám két-három forintért nem sok szalonnát lehetne vásárol­ni... A hasonlatra ugyan nem, de a bevezetésként kö­zölt levélre — természetesen — megszületett a válasz: „1984-ben a szolgáltatás di­ja árhatósági rendelkezés alap­ján 288 Ft-ra módosult, melyet ön ez ideig, 1988-ig nem vett figyelembe, mivel továbbra is 36 Ft-os befizetéseket telje­sít... Hátralék 1984-től 1987. dec. 31-ig összesen 576 Ft. Ez az összeg 1984-től halmozódott hátralék.” — A válaszlevélben az is szerepel: „Ha ön úgy találja, hogy a teljesítés nem megfelelő, szíveskedjek Toldi Sándor ágazatvezetőt tájékoz­tatni, aki az erre irányuló konkrét panaszt ki fogja vizs­gálni, és a panasz okának megszüntetése iránt intézke­dik." ★ A 3 millió forint hátralék az egész éves kivetésnek kö­zel egyharmada — és termé­szetesen komoly gátja minden­féle fejlesztésnek, gazdálkodás­nak ... Brandt János, a Kom­munális Költségvetési Üzem igazgatója mégis a lelkemre kötötte, bármi is szerepel az írásban, legyen mellette ott, hogy az üzem törekvése, jó minőségben végezni ezt a szol­gáltatást. S hogy ha a lakos­ságnak panasza van, azt — konkrétan, hely és idő meg­jelölésével — feltétlenül kö­zölje az üzemmel... B. J. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom