Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-24 / 71. szám

KST , .wc ref] 1988. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK J ól hangzik. A dolgo­zók művelődését és sportolását közösségi és egyéni érdeknek tart­juk. Szóban. írásban hirde­tett ige. Miként fest azon­ban a gyakorlatban? Olyan könnyű, egyszerű ezt az érdeket — közösségit, egyé­nit — fel- és megismerni? S még tovább, érvényesí­teni? Ezekről a kérdé­sekről beszélgetett Buda­örsön, a városi tanács osz­tályvezetőjével, Lizák Ti- borné doktorral, főmunka­társunk, Mészáros Ottó. Nehezen megismert érdekek Feltételes módban művelődik Szélsőségek, kétségek # Vállalatok, ipari és me­zőgazdasági szövetkezetek, intézmények, mind a város­ban, mind a városkörnyéke településein, azaz lehetséges cselekvési terepben nincsen hiány. Törődnek-e a munka­helyek dolgozóik művelődésé­vel, sportolásával? — A nyolcvanas években jelentős változások mentek és mennek végbe ezen a terüle­ten is. A figyelem sokkal na­gyobb, mint korábban volt, de természetesen nem egy­forma. Tetemesek a különb­ségek munkahely és munka­hely között mind a lehetősé­geket, mind azok hasznosítá­sát tekintve. Álmokat nem szabad kergetni. Látókörünk­ben húszezernyi foglalkozta­tott van (ipari üzemekben, szövetkezeteknél), s közülük 7,7 százaléknak nincsen meg az általános iskolai végzett­sége. Ez az egyetlen adat is érzékeltet valamit a teendők differenciáltságából. Más az igénye a kiválóan képzett szakmunkásnak és annak a dolgozónak, akinek úgy-ahogy kijárt öt-hat osztályról van bizonyítványa. • Ha van egyáltalán igénye ez utóbbinak például a to­vábbtanulásra, hiszen olyan sok minden nem ösztönzi er­re. — Sajnos, a tapasztalatok azt mutatják, minimális az érdek­lődés az általános iskola be­fejezése iránt a felnőttek kö­rében. Több, mint másfél ez­ren dolgoznak olyanok az ipari és a mezőgazdasági üzemekben, akiknek nincsen meg a nyolc általánosa. Öt év alatt, nem tévedés, fel évtized alatt mindössze het­venen vállalkoztak arra, hogy pótolják a hiányzó osztályo­kat ... 9 A munkahelyek ... — A munkahelyek, érdekes módon, fokozódó figyelemmel fordulnak dolgozóik tovább­tanulása felé. Elsősorban a munkások esetében észleljük ezt. Sokasodnak az átképző, az új technológia bevezetésé­vel, a termékszerkezet átala­kításával összefüggő tanfolya­mok. Sokatmondó tapasztalat, hogy öt év alatt a fizikai fog- lalkozásúaknak a negyven szá­zaléka vett részt ilyen jelle­gű továbbképzésben. 9 A kényszer felismerteti az érdekeket? A tudás azon­ban az egyén számára gyak­ran ma még nem kényszer, nem töke. Boldogul (jól ke­res) nélküle is. — Ez így túlságosan som­más megállapítás lenne. Tete­mesek a különbségek munka­hely és munkahely között a foglalkoztatottak képzettsége szerinti összetételét tekintve. Van, ahol a dolgozóknak mindössze a négy, másutt viszont a húsz százaléka fel­sőfokú végzettségű, amint ta­lálunk olyan céget, ahol a szakmunkások aránya mind­össze tizenöt, a másik helyen ugyanakkor negyven százalék. Ennek technikai, technológiai okai éppúgy vannak, mint gazdaságföldrajziak, hagyo- mánybeliek, s nem kevésbé persze közrejátszanak az anyagiak is. 9 Az anyagiak ... Manap­ság tudni, tanulni nem valami nagy befektetés, nincsen ben­ne üzlet, pénz. — Remélhetően változik majd a helyzet, mert ma már-már, tarthatatlan áilapo­Tv-FIGYELŐ' Vasárnap. Nem éppen a legszerencsésebb műsoridő­nek számítanak a vasárnapi ebédet követő órák. Ekkortájt tényleg csak azok nézik a te­levíziót, akik vagy a készülé­kek örökös bámuíói közé tar­toznak, vagy akiket egy-egy műsorcím késztet a figyelés­re. Netán egy olyan cím, amely alá néhány sort is oda­nyomtattak, s azok részlete­sebben is jelzik: miről lesz szó, mit ígér a látvány. A legutóbbi ünnepnapon is akadt egy ilyen kínálat. Ne­vezetesen a Családi vasárnap soros adása, amely a gyer­mekkor csodavilágát válasz­totta központi témájául, még­pedig úgy, hogy több közis­mert személyiséget is megszó­laltatott. Amilyen elégedetlenek vol­tunk már ennek a magazin­nak a korábbi jelentkezései­vel — nevezetesen azért, mert gyakran túlságosan so­kat markol, aztán a magya­rázatai meglehetősen iskolá­sak, szájbarágósak —, most olyan szívmelengető emléke­ket hagyott maga után. Mindenekelőtt a vallomás- tevők keresetlen őszintesége foghatta meg a nézőket. Az a szemérmes, de forró szeretet, ahogyan Fehér Klára édes­anyja és édesapja romantikus nagy szerelméről beszélt; aho­gyan Jankovics Marcell, ki­váló rajzfilmesünk azt tag­lalta, hogyan kellett neki is Lászlóvá lennie egy időre, akárcsak igazi utónevétől megszabadulnia József Atti­lának; és ahogyan Ratkó Jó­zsef, ez a ritkán megszólaló, de súlyos szavú költő idézte meg sanyarú, apjának alko­holizmusa miatt már-már el­viselhetetlen gyermekkorát. Egyetlen fals hang, egyetlen oda nem illő szó nem zavar­ta meg ezeket a nyilvános gyónásokat. Csakúgy, mint azt a ma­gyarázatot, amely Vekerdy Tamás pszichológus szájából hangzott el, s amely egyrészt a szeretet parancsát hirdette újból meg újból, másrészt meg a mese fontosságát hang­súlyozta. Azt tehát, hogy ere­dendően más lesz a felnőtt, aki ridegségben nő fel, s gyermeki fantáziája is mozdí- tatlan marad. A törődés mel­lé nagyon de nagyon kellenek az esti történetek, hiszen ezek hallatán járhat be az apró­ság olyan tájakat, amelyek­nek megismerése gazdagítja, s ugyancsak így tudja feldol­gozni magának sok-sok félel­mét, szorongását, riadalmát. Pest megyei vonatkozása is volt ennek a kedves emléke­zetű hetven percnek, mivel­hogy olykor-olykor Dunake­szire is kikapcsolt a rendező, ahol Kovács László és család­ja mondta el: ők hogyan ne­velnek, miképpen igyekeznek összetartani a famíliát. A ka­merák végigpásztázták ottho­nukat, ezt a Makovecz Imre tervezte kis palotát is, amely köztudomásúan sokak érdek­lődését kiváltottta az utóbbi időben, némelyekben viszont határozott ellenérzéseket kel­tett. Bizony jó lenne, ha egy­szer egy külön szakértői vita tárgyaként is találkozhatnánk homlokzati íveivel, belső os­torfáival, mégpedig akkor, amikor a modern otthon sze­repe és rendeltetése című — persze csak elképzelt — esz­mecserét tűzné műsorra a te­levízió. Ha lehet, akkor ezt azért ne vasárnap délután ... (j hll’lám. Amíg jónak in­duló és szívesen nézett soro­zatok éppen csak elkezdőd­nek s máris kifulladva elhal­nak (kabaré. Száz perc stb.), addig az Üj hullám vegyes felvágottja kínáltatja magát. Legutóbb egy olyan purparlé- val a közepén, amilyenhez foghatót aligha láthattunk, hallhattunk mostanában. A Kölyök című mozgalom bot­rányos belügyel kerültek te­rítékre, sajnos úgy, ahogyan a régi idők piaci kofái szok­tak véleményt cserélni. Za­bolátlanul kergették egymást a szavak, s mindezt egy hol­mi áldemokratizmus — hogy azt ne mondjuk, a nyíltság — jegyében. Botrányos egy betét volt! Akácz László tok alakultak ki ezen a terü­leten. Sok jelből észlelhető; o termelőhelyek mind nehezeb­ben jutnak magasan képzett munkaerőhöz. Egész egysze­rűen kevés az ilyen munka­vállaló a népgazdaságban. Gyakran az is, aki elszánná magát a tanulásra, a művelő­désre, elbizonytalanodik, visz- szalép. Azt látja, hogy nem sok az összefüggés a tudás, a teljesítmény és annak java­dalmazása között. Művelődne tehát, ha érdemes lenne. S ez a feltételes mód kemény dilemma manapság sokak szá­mára. 9 Az objektív helyzetből következően a városban, a városkörnyéké településein is sokféle a munkaadó. Megmu­tatkozik ez a sokféleség a művelődés, a sportolás tere­pén is? \ — Igen. Van, ahol remekül élnek az önállósággal a vál­lalati művelődési és sportbi­zottságok, gazdag programot kínálnak, amiben helye van még a nyelvtantól yamoknak is, másutt viszont, öt év alatt (például) egyetlen előadót kértek a TIT-tői... Tagadha­tatlan, megcsappant a mun­kahelyek anyagi lehetősége mind a művelődés, mind a sport támogatására, de a szű- kebb forrásokkal is lehet (kell!) gazdálkodni, mire jus­son, mire ne. A baj az, hogy a munkahelyek egy részén túlságosan nagy szerepe van az esetlegességnek. Annak, hogy kinek-kinek éppen mi jut az eszébe. Erre viszont nem lehet (nem szabad) ala­pozni a művelődési munkát, a sportolást. A tervszerűség az, ami sok tartalékot rejt. Né­hány cégnél még a vállalati művelődési és sportbizottság sem létezik... A példák ereje • Aminek hallatán önkén­telenül arra gondol az ember, hol vannak a nyugtalan, a semmivel sem elégedett fiata­lok? — Munkahelyeinken a fog­lalkoztatottaknak a 29-30 szá­zaléka fiatal, de például csak 20-40 százalékuk igényli a rendszeres sportfoglalkozáso­kat. Igaz, a felnőttek között ez az arány nem több 15-20 százaléknál, s ezek döntő ré­sze is férfi... Amint a tö­megsportrendezvényeken részt vevők java is a férfiak közül kerül ki. Talán a nők egy részéből az igény is hiányzik, ám bizonyosan so­kan lennének olyanok, akik jönnének, ha a gyerek, a háztartás... a családi mun­kamegosztásban még mindig sok a feszültség. • Feszültség. Valamikor a művelődésnek, a sportnak a lelkei voltak a szocialista bri­gádok. Manapság mintha Itt Is „feszültség" lenne a tegnap és a ma valósága között. — Van bizony. A brigád­mozgalom ugyan sok formá­lis elemtől megszabadult, de sajnos olyasmiktől is, ami ér­ték. Például bizonyos közös művelődési formáktól, sőt egyáltalán, a művelődésre való késztetéstől, az olvasás adta örömök megosztásától... egé­szen odáig, hogy minimálisra csökkent az érdeklődés a munkahelyi olimpiák éven­kénti rendezvényei iránt. Még úgy-ahogy a kispályás labda­rúgó-bajnokságoknak van te­re. • Pénzt kell keresni, így hangzik mostanában szinte mindenre a válasz. Azután persze az sem feledhető, a dolgozók egy tetemes része Ingázó, megy a busz, ha akar­na, akkor sem tud maradni egy-egy művelődési vagy sportrendezvényen. Sokaknál ott a kert... — Mindez hat, s valóban nem tévesztendő szem elől. Csak éppen a gyakorlati ta­pasztalatok azt mutatják, mindezek ellenére is, mun­kahelyeink egy részén meg­találják a módját annak, hogy a dolgozók ne feltételes mód­ban művelődjenek, sportolja­nak. Sok múlik azon, kere­sik-e a legalkalmasabbakat, azokat, akik után mennek a többiek. A példa hathatós agitáció. S a vezetők adta példa a legmeggyőzőbb. 9 Lényegében a vezetésnek kötelessége törődnie azzal, mi­ként alakulnak ezek a dolgok, hiszen törvények szabják meg ... — Nézze, az már nagy baj, ha a törvények erejére hi vatkozva kell valahol ezekről a dolgokról beszélni. A kul turális, sport, jóléti-szociális alapok képzésével szinte egyetlen helyen sincsen külö­nösebb gond. A felhasználás mikéntje már más...! S azt is észre kell vennünk, hogy a legutóbbi években csökkennek az összegek, értékük zsugoro­dik. Van olyan vállalat, ahol négy év alatt a felére esett vissza ezeknek a kiadásoknak az összege. Pedig a cég ki­emelkedően gazdálkodik. Csak éppen a szabályozás olyan, amilyen.,. 9 Jelentős eredményeit és jelentős hiányok? Nem hat furcsán az ilyen mérleg? Vagy éppen ez a reális? — Ez felel meg a valóság­nak. Igen, az egyik oldalon az áll, hogy üzemeinkben, szö­vetkezeteinkben fél évtized alatt ezerhatszázan voltak olyanok, akik felnőtt fejjel szereztek bizonyítványt közép­iskolában és szakmunkáskép­zőben, 350-en pedig főisko­lán és egyetemen oklevelet, a másik oldalon viszont ott van a pénz- és időszűke, az igény­telenség, a lassúság. Parancs­ra nem lesznek műveltebbek az emberek és a sportot sem szeretik meg. A család, az is­kola kellene, hogy... • Az kellene tehát, hogy már munkavállaló kora előtt meggyökeresedjék mindezek­nek az igénye az egyénben? — Igen, ez kellene, de ettől még messzire vagyunk. Kamatos kamat • Azt tapasztalom, sok he­lyen a „kinti” élet igényei beleszóltak a munkahelyi mű­velődésbe. Es a bentiek ki­felé nem hatnak? — Ami a kinti igényeket illeti; a munkahelyek egy ré­szén már fölismerték a vál­tozásokat, s például gyermek- neveléssel, közlekedésbizton­sággal, növényvédelemmel foglalkozó előadásokat, tanfo­lyamokat rendeznek, sikerrel! Űj hajtás, de máris értékes ága a munkahelyi művelődés­nek a munkahelyi klubok létrejötte. Ami meg a benti igények kifelé irányuló hatá­sát illeti, a munkahelyek és a területi, lakóhelyi közmű­velődési intézmények között a korábbiaknál sokkal erősebb és sokrétűbb a kapcsolat, a kö­zösen szervezett rendezvények éppúgy bizonyítékai ennek, mint a közös fenntartás több­féle útja, módja 9 Mérhetetlenül hosszú lis­tát lehetne összeállítani ab­ból, ml minden kellene a kedvezőbb helyzet kialakításá­hoz. Mégis, mi az, ami a leg­jobban hiányzik? — Az új szemlélet, a más­féle megközelítési mód, a szo­katlan módszerek bátor alkal­mazása, a kezdeményezőkész­ség, az erők összefogása ... és reméljük, a javuló gazda­sági teljesítmények a pénz­forrásokat is növelik majd, mert hiszek abban, hogy az itt befektetett pénz kamatoz­za a legtöbbet. Heti filmtbgyzet A zöld sugár Könyvtári propagandakiállítás Ex librisek és plakátok A budai várban, az Orszá­gos Széchényi Könyvtár ötö­dik emeleti folyosógalériájá­ban a hét elején rend­hagyó kiállítás nyílt, amely április 4-ig tart nyitva. A közművelődési könyvtárak propagandaanyagai kerültek itt bemutatásra. 40 falitáblán, 12 tárlóban helyezték el a sok ezer közül kiválasztott érdekesebb meghívókat, író­olvasó találkozó hirdetéseket, az értékesebb bibliográfiákat, ex libriseket, kalendáriumo­kat A kiállítás leglátványo­sabb darabjai az ünnepi könyvhetekre, a könyvtári rendezvényekre emlékeztető plakátok, amelyekből mintegy 60 látható. Marie Riviere (Delphine) és Vincent Gautier (Jacques), A zöld sugár főszereplői Se szeri, se száma azok­nak a regényeknek, novellák­nak, filmeknek, amelyek ma­gányos, az életben ide-oda ténfergő, szomorú sorsú em­berekről (férfiakról, nőkről egyaránt) szólnak. Sikeres, szép, hódító, gazdag vala­mennyiünk szeretne lenni, de az igazság mégiscsak az, hogy mindez a szép és jó csak ké­vésünknek adatik meg. Élni azonban a szürke és boldog­talan többségnek is kell. Mi lenne a világból, ha csak si­keremberek laknák? Tény, hogy a művészetek valaha igen kevés gondot for­dítottak a kisember sorsának ábrázolására. Istenek, féliste­nek, héroszok népesítették be a tragédiákat, eposzokat. Az ő tragikus történetük persze meghatotta a közrendbélit, de ha át is élték e történeteket, valószínű, hogy a magukénak nem nagyon érezték. A leve­zetés a görög tragikus hősök­től a XX. század kisember­hőseiig igen hosszú lenne, elégedjünk meg hát annyival, hogy mára a kis hősök, - a szürke életsorsú átlagemberek művészetbe emelése minden­napos, és néha drámaibb töl­tést ad az alkotásnak, mint megannyi világhódító hős tet­teinek ecsetelése. Mondom mindezeket azért, mert a most a mozikba kerü­lő francia film, A zöld sugár, pontosan ilyen kisemberről, ilyen alig észrevehető kis te­remtésről, bizonyos Delphine- ről szól. Ez a nem szép, nem csinos, nem sugárzóan okos lány úgy él, mint sok millió társa. Apró kis örömök, apró kis bánatok, apró kis tragé­diák és apró kis remények közepette. Kevés sikerben van része — annál több kudarc és csalódás éri. És ami külö­nösen fájdalmassá teszi a sor­sát: tulajdonképpen alig érzé­keli ezt a helyzetet. Nagy sokknak kell érnie (váratlanul otthagyja a szerelme, épp a régóta tervezett nyári vakáció kezdete előtt), hogy rádöb­benjen: kiszolgáltatott, ma­gányos, fölösleges ember, aki senkinek sem kell. A film, melyet Éric Rohmer írt és rendezett, ennek a lány­nak a történetét meséli el. Delphine tulajdonképpen ön­magát keresi, saját kiegyen­súlyozottságát, talán a boldog­ságát is. Párizsból Cherbourg- ba utazik, majd vissza Pá­rizsba, aztán az Alpokba, az­tán megint Párizsba, s onnan a biarritzi tengerpartra. Innen is visszatérne Párizsba mert itt sem leli a helyét, itt sem talál igazán megértő társak­ra, barátokra, itt sem kell senkinek, s neki sem kell sen­ki. És akkor a pályaudvaron, már a Párizsba induló vonat­ra várva belebotlik egy fiú­ba. S felcsillan a remény: ta­lán ez az igazi, talán ez a ki­jelölt társ. Delphine, aki meg­lehetősen babonás, már sok­szor várta, hogy alkonyatkor felvillanjon a híres zöld su­gár, az alkonyfény egy külön­leges pillanata, mely a meg- pillantójának szerencsét éa boldogságot hoz. És most, en­nek a fiúnak az oldalán, mintha felvillanna egy má­sodperc töredékéig ez a zöld reménysugár. Delphine min­denesetre úgy látja, és ez elég neki,’ hogy úgy érezze, most eljött a boldogság. Érzelmes, szentimentális történet? Talán az is egy ki­csit; manapság az új érzel* messég különben, is mozidi­vat. De Rohmer rendezői stí­lusa mégsem engedi rózsa­szín szirupba és halványlila ködökbe fúlni a sztorit. Kö­szönhető ez finom iróniájá­nak, szereplői elegáns, olykor briliánsán elemző kezelésé­nek, a filmdialógusok életteli- ségének, őszinteségének és — nem utolsósorban — sajátos, fanyar lírájának. Nem ható­dik meg Delphine sorsától, és minket sem késztet arra, hogy meghatódjunk. Olyan ez a film, mint egy könnyű, de biztos kézzel felskicceit rajz, minden a helyén van benne, elegáns, pontos, de nem túl­rajzolt, nem magyarázkodó, nem elkápráztató. Pontos és megbízható mester munkája. S ebből manapság bizony elég kevés akad. Bizonyára ezt is­merte el az 1986-os velencei filmfesztivál zsűrije, mikor A zöld sugárnak nagydíjat adott. Tüske a köröm alatt Sára Sándor új , magyar filmje (forgatókönyvét Csoóri Sándor írta) arra tesz kísér­letet, hogy mintegy újraírja a majd húsz évvel ezelőtti sa­ját filmje, a Feldobott kő s a még régebbi Jancsó-film, az 1962-es Oldás és kötés témá­ját. E téma pedig itt is a tár­sadalomból történő kivonu­lás. Az új film hőse, a kiváló festőművész Hódosi, persze már a jelen, a 80-as évek vi­szonyai között vonul ki a tár­sadalomból. Ö maga is meg­sértődik, és rá is sokan meg­sértődnek — vagy csak irigy- lik. Egy nemesnek szánt gesz­tusát — festményeit ajánlja fel az afrikai éhezők megse­gítésére — szándékosan fél- remagyarázzák, „jóakarói" talpnyalónak, a hatalom ügyeskedő szekértolójának állítják be, s ebben a hely­zetben a festő egy távoli ta­nyára menekül, noha tudja, hogy nem ő hibázott, hanem a társadalomban élnek tisz­tázatlan feszültségek, és ott léteznek hibás értékrendek. Ám ez a tanyára menekülés sem hoz megnyugvást, mert Hódosi ott is belebotlik a fe­szitő ellentmondásokba, a kiskirálykodás, a visszaélések, a hatalmi- és pozícióharcok szövevényébe. Nem lehet hát elfutni a gondok és bajok elől. És nem lehet elfutni a ránk mért feladatok, a ránk rótt felelősség elől sem. Sára és Csoóri aligha gondolt e filmjében, s Hódosi alakjában a babitsi Jónás prófétára — engem mégis emlékeztet a festő konfliktusa a feladat elől menekülő Jónásra. Csak éppen az 1980-as évek végé­nek magyar értelmiségi „ki- menekülője" nem találkozik már a biztonságot adó cethal­lal, mely végül is oda viszi, ahová mennie kell... A film tehát roppant izgal­mas kérdéseket vet föl, de az a baja, hogy túl sok mindent kérdez és túl sok kérdésre ke­resne választ. Körülbelül há­rom különböző film témája zsúfolódik itt egybe, Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom