Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 70. SZÄM 1988. MÁRCIUS 23., SZERDA Nehéz szolgálat Segítségre várnak a mentősök is ^ A Pest megyei tanácstagok monori körzeti csoportjá- ^ nak idei első ülésén a testület elfogadta saját egész éves ^ munkatervét. Meghallgatták a jelenlevők Bakonyi ^ Györgynek, a csoport vezetőjének beszámolóját a me- ^ gyei tanács irányítóinak, valamint a tanácstagi csopor- ^ tok vezetőinek megbeszéléséről. Két általánosabb érvé- ^ nyű és széles közérdeklődésre számot tartó témáról is ^ tájékozódtak a megyei tanácstagok: a monori mentők ^ munkájáról, valamint a tűzvédelem helyzetéről a mo- S nori körzetben. A hivatalt sem kell irigyelni K. néni roppant ideges volt, sírásán mesélte a törté­netét, úgy a közepe felé nagyot sóhajtott: „na, most már lassan megnyugszom..." Mire a végére ért, többé-ke- vésbé valóban megnyugodott, én viszont ideges let­tem, mert nagyon úgy tűnt, hogy egy hivatali packá- zásokkal szemben felvértezetlen idős asszonyt módsze­resen morzsolja bürokrácia, holott anélkül is épp elég baja van. Az ügyben érintett másik Jél véleményét meg­hallgatva viszont megintcsak kiderült: két éle van a dolognak. Hogy érdemes a Klinikához hasonló tévéfilmsorozatokat készíteni, azt eddig is gondol­tam. Hogy szükséges is, arról — közvetetten — dr. Győri Attilának, a mentőszolgálat megyei főorvosának tájékoz­tatója győzött meg. Termé­szetesen ebben az esetben is alapvető feltétel az őszinte, reális helyzetábrázolás, a se­gítő szándék. S ebben — ma­guk is érzik — az érintettek­nek is van tennivalójuk, hi­szen az átlagos állampolgár is másképp alkot véleményt, ha tudja, a nagyon várt mentő­autó nem hanyagság miatt késik, hanem mert egyszerűen nincs. Illetve van, de ... Kétszeres teher Erről azonban később, men­jünk sorjában. A mentőszol­gálat megyei főorvosa is né­mi történelmi áttekintés után jutott el beszámolójában a mai gondokhoz. A monori lo­kálpatrióták talán tudják, hogy az első mentőautót a felszabadulás évében, 1945- ben kapta a nagyközség. Az eleinte a tűzoltószertár épü­letében állomásozott, közada­kozásból tartották fent, az önkéntes tűzoltók tartottak ügyeletet. A jelenlegi, nem kis túlzással „bázisnak” nevez­hető állomáshelyüket 1950-ben vásárolták meg, s lényegé­ben 1956-ban kezdődött meg a gépkocsiállomány és a sze­mélyzet bővítése. A főváros elszívó hatása ezen a területen is vákuumot teremt. A fele kapacitás azon­ban természetesen nem je­lenthet fél gőzzel végzett mun­kát. Ellenkezőleg. Gyakorla­tilag mindenkire kétszer any- nyi teher jut, mint kívánatos lenne. Emiatt azután sűrűb­ben fordul elő, hogy valahová' később jutnak el, mint ahogy az orvos és a beteg hozzátar­tozói szeretnék, illetve a fő­városból vagy valamelyik szomszédos körzetből kell se­gítséget kérni. Nem elrettentésül, hanem éppen a reális értékítélet ki­alakítását segítendő dr. Győ­ri Attila néhány számadatot is beleszőtt mondandójába. Tavaly a monori mentőknek 12 ezer 672 esetben kellett ki­vonulniuk. Az azonnali hí­vások száma kettőezer-három­száz volt, ebből 917 esetben kérte orvos a sürgős segítsé­get. A monori mentőállomás gépkocsijai az esetek 7.8 szá­zalékában csak az előírtnál későbben tudtak a helyszínre érkezni, négy százalékában pe­dig más körzetből kértek és kaptak segítséget. A mentő­autók összesen 11 ezer 66 per­cet — több mint 184 órát — vesztegeltek a különböző egészségügyi intézményekben. Aki — általában kényszerű­ségből — már közelebbről meg­ismerkedhetett a mentőszol­gálat gépkocsijainak állapotá­val, a monori mentősök mun­kakörülményeivel, valamivel talán megértőbb velük szem­ben. (Bár súlyos helyzetben nagyon nehéz azt elvárni a betegtől vagy hozzátartozói­tól.) Mindenesetre dr. Győri Attila azt is elmondta, hogy a monori mentőállomás el­látottsága rosszabb a megyei átlagnál. Az elhelyezést tekintve csak Nagykáta áll ugyanilyen rosz- szul. Az épület kicsi, az álla­ga rossz. Nincs garázs, sze­relőműhely, a gépkocsiveze­tők télen-nváron a szabadban kell hogy elvégezzék az ap­róbb javításokat. Rossz körülmények Nem túl vonzó a 24-72 órás szolgálat sem. A kereseti le­hetőségekre pedig még min­dig visszahat az a szemlélet, ami a mentős hivatást borra­valós szakmának tartva, rend­kívül alacsonyan állapította meg a béreket. Így azután nem csodálkozhatunk túlságo­san azon. hogy mindössze öt törzsgárdatagnak számító dol­gozójuk van. A 19 ápolói állás közül nyolc, a 16 gépkocsive­zetői hely közül 5 betöltetlen. Nincsenek tehát irigylésre méltó helyzetben a monori mentőállomás dolgozó. An­nál is inkább, mivel a hoz­zájuk tartozó terület betegeit belgyógyászati, sebészeti pa­naszokkal Kerepestarcsára, ideg- és elmegyógyászati diag­nózissal Ceglédre kell szál­lítaniuk. Ugyanakkor a gaz­daságosság a mentőszolgálat munkájában is egyre sűrűb­ben felbukkanó követelmény. Ritkán indokolatlan kocsiren­delések is előfordulnak, mint például amikor az orvos egy kézujjtöréses betegnek kért mentőt, vagy pedig olyan in­doklással, hogy a vizsgálatra beutalt nem ismeri ki magát a fővárosban. És sajnos még mindig akadnak torz gondol­kodású emberek is, akik meg nem történt balesetekhez, nem létező helyszínekre, lakáscí­mekre riasztják a mentőket, miközben egy valóban rászo­ruló beteg hiába várja őket. Megoldást keresnek Abban a megyei tanácsta­gok, a helyi tanácsi vezetőkés a mentőszolgálat képviselői is egyetértettek, hogy a jelenle­gi helyzetbe nem szabad be­lenyugodni. Igaz. hogy a szük­séges pénzügyi forrás felkuta­tásához ebben az esetben is valódi varázsvesszőre lenne szükség, de a változtatás prog­ramjának kidolgozását máris el lehet kezdeni. A mentősök — maguk kö­zött — arról álmodoztak, hogy a majdan megürülő bankfiók helyére költözhetnek, a ta­nács elnöke azonban más al­ternatívát ajánlott — egyelő­re meggondolásra. Egy biz­tos, a tennivalók sürgetőek. Ebben a kérdésben a tehetet­lenül széttárt kéz ugyanis nem egyszerűen lehangoló, hanem antihumánus is. Vcrcszki János A szabály az szabály K. néni panasza így hang­zik: — Külterületen lakom. 67 évesen négy gyereket nevelek egyedül, három dédunokát meg egy unokámat. Családi ügy ez, de beletartozik, hogy nem kapok utánuk egy fillér gyerektartást sem, a 3 ezer 407 forint nyugdíjamnak száz helye van. Alig várom, hogy megkapjam, de rám az utolsó kifizetési napokon kerül sor. Kértem, hogy a gyerekekre való tekintettel megkaphas­sam az első napon a pénzt, de a postán azt mondták, nem lehet. Valaki akkor adott egy jó tippet: váltsak fiókbérletet, a fiókbérletesek ugyanis a leg­korábbi időpontban hozzájut­Tulajdonképpen csendes, pa­pírformákat igazoló forduló volt a hét végi tizennyolca­dik. Az éllovasok otthon ját­szottak és győztek. Az ül­dözők már hullajtottak pon­tokat. Az Albertirsa Cegléd- bercelen hagyott egyet és a Gyömrő monori-erdei veresé­gével úgy néz ki, végérvénye­sen leszakadt. „Erős” a ti­zenhárom pontosok tábora is. Öt csapatnak van ennyi... TABELLA 1. Matriód 18 14 2 2 59-10 30 2. Mende 18 14 1 3 58-21 29 3. Vecsés 18 14 — 4 51-24 28 4. Albertirsa 18 11 5 2 45-27 27 5. Gyömrő 18 9 4 5 27-17 22 6. Űri 18 8 4 8 40-35 20 7. Péteri IS 8 4 6 39-34 20 8. Ecser 18 8 3 7 32-35 19 9. Cjszilyás 18 8 5 7 14-25 17 10. Dánszenlm. 18 5 3 10 31-36 13 11. Nyáre^yh. 18 5 3 10 28-43 13 12. Ceglédbercel 18 3 7 8 19-37 13 13. Tápiószölős 18 5 3 10 29-48 13 14. Csévharaszt 18 5 3 10 23-43 13 15. Monori-erdő 1 s 4 1 13 42-56 9 18. Törtei 18 — 2 16 7-53 2 Nyáregyháza—Tápiószölős 3-2 (3-9). Nyáregyháza, 250 néző. Vezette: Dér. Nyolcvan percig az történt a pályán, amit a hazai csapat akart. Utána, az utolsó tíz percben majdnem megtréfálta őket -a vendégegyüttes. A hazai gó­lokat Serfőző (2) és Mészáros lőtte. A hazai csapatból Szil­hatnak a nyugdijukhoz. Így is tettem, habár ez nekem azt jelentette, hogy a külterületről mindig be kellett zarándokol­nom a postára. Most viszont kaptunk egy új kézbesítőt, egy áldott jó embert, aki azt mondta, ne fáradjon mami- kám, kihozok én magának mindent. Ki is hozott, és rá­adásul egy árva fillér borra­valót sem fogadott el. Így volt ez addig, amíg bent a postán rám nem szól­tak, hogy ez szabálytalan, a postafiók nem azért van, hogy "kézbesítők ürítsék. Most vagy felmondom a fiókbérletet, de akkor megint nem jutok idő­vási, Serfőző. Maszel és Papp játéka emelkedett ki. Maglód —Törtei 5-0 (2-0). Ecser, 250 néző. Vezette: Prohászka. A sereghajtó alaposan „felszív­ta” magát a listavezető ellen. Más kérdés, hogy ez csak egy ötgólos vereség elszenvedésére volt elegendő. Gól: Tóth (2), Sziklai, Berényi (11-esből), Balogh. Jók: az egész hazai csapat, illetve a vendégek ka­pusa. Dánszcntmiklós—Ecser 1- 1 (1-1). Dánszentmiklós, 150 néző. Vezette: Mizsei. A tar­talékosán kiálló ecseri csapat keményen és jól védekezett, így a hazai csatárok tényke­dése . hatástalan maradt. A dánszentmiklósi kulcsemberek gyengén játszottak és ez is hozzájárult az igazságos dön­tetlenhez. Gól: Gulyás, illetve Doma. Tó':"Gulyás, illetve: lel­kesedéséért az egész ecseri csapat dicséretet érdemel. Ceg- lédberccl—Albertirsa 2-2 (1-1). Ceglédbercel, 100 néző. Vezet­te: Eperjesi. A vendégek kezd­tek jobban és hamar vezetést is szereztek, amit a félidő utolsó percében egyenlített ki a hazai csapat. Fordulás után még mindkét oldalon esett egy-egy gól. A döntetlen va­lós. Gól: Peszeki F., Kollár, illetve Bukovinszki, Erőss. Jó: Lovrencsik, Erőss, illetve Peszeki F., Kollár, Rábens- peck, Udvaros. Mende—Csév- haraszt 5-0 (2-0). Mende, 300 néző, Vezette: Bódi. Jól elő­készített pályán a jól játszó Mende egy lelkes Csévharasz- tot győzött le. Gól: Székely (2, egyet 11-esből), Nagy F., Mészáros, Gecser. A hazai csapatból Iváncsics játéka emelkedett ki. Újszilvás—Űri 2- 1 (1-0). Újszilvás, 50 néző. Vezette: Szarka II. Gy. Ki­lencven percből nyolcvanat az Úri támadott, mégis kikapott. A hazaiak két látogatása az úriak kapuja előtt ugyanis gólt hozott, amire csak egy válasz érkezett. Az úriak gól­ját Ecseri lőtte. Vecsés—Péte­ri 2-1 (0-1). Vecsés, 100 néző. Vezette: Karcsú. Két gyenge csapat találkozóján a szeren­cse döntötte el a két pont sor­sát. Gól: Siszler, Nagyfejed, illetve Munkácsi. Jó:" Széli, Török, Szűcs (Vecsés) Mono- ri-erdő—Gyömrő 2-1 (0-1). Monori-erdő, 150 néző. Vezet­te: Szuda. Indiszponált já­tékvezetés mellett az első fél­időben a vendégek, a máso­dikban a hazaiak voltak job­bak. Mindkét csapat részéről sok volt a tisztátalan beleme- nés, de a bíró szemet hunyt ezek fölött. A győztes gól a 97. percben (!?) — egyértelmű lesből született. A gyömrői Csirkó J. és Simon kiállítva. Gól: Maczkó, Perjési F., il­letve Durázi. Jó: az egész ha­zai csapat, illetve Csató, Csir­kó S., Durázi. Ifjúsági eredmények: Nyár­egyháza—Tápiószölős 2-1, Dán­szentmiklós—Ecser 1-0, Ve­csés II.—Gyömrő 0-3 (játék nélkül), Ceglédbercel—Albert­irsa 1-1, Újszilvás—Úri 1-1, Vecsés I.—Péteri 6-0. Serdülőeredmények: Vecsés —Maglód 2-4 (!), Ecser—Mo- nor 0-9, Pilis—Sülysáp 4-0, Gyömrő—Üllő 1-2. Kucsera József ben a pénzemhez, vagy nem mondom fel, akkor viszont gyalogolhatok be megint, hol­ott van egy rendes, megbíz­ható ember, aki ettől engem megkímélne. Hát mondják meg, miért csinálják ezt egy 67 éves asszonnyal. Nagy Lajosnak, a monori postahivatal vezetőjének ad­tuk tovább a történetet és a kérdést, várva, hogy rugalmas intézkedéssé váljon a kívülál­ló számára pofon egyszerűnek tűnő megoldás: vigye a postás első nap K. néninek a nyug­díjat, s ezzel a dolog el van intézve. Igen ám, csakhogy o pénzügyek bonyolultabbak en­nél — s nem kevésbé bonyo­lult maga az emberi lélek • • • Mert igaz, hogy ha K. néni első nap kapja meg a nyug­díjat, a kivárási idő ugyan­annyi a következő kifizetésig, mintha utolsó nap kapná. Meg az is igaz, hogy ha alkalmanként kivételt tesznek a postán, egy-egy külön kérés nyomán, miszerint 'nagyon kellene tíz mázsa szén, vagy most olcsóbb cipőhöz jutna a pénzét váró nyugdíjas — más­nap már megy a szomszéd dúltan a postára: :::n ::::: — Ügy?! Más előbb kapja, beülhet a presszóba, nekem meg a nyolcadik napon hoz­zák?! Míg Nagy Lajos ezekről be­szél töprenkedve, nekem eszembe jut egy régibbi his­tória is: az egyik kézbesítői körzet egy utcájának nyugdí­jas lakói küldöttségbe mentek a hivatalhoz, nekik igenis hamarább van szükségük a pénzre. Kérésük meghallga­tásra talált, a postás ettől kezdve ott szerencsétlenkedett egészen furcsa kanyarokat té­ve az addig könnyen és jól átjárható útján, mert a kör­zet közepébe kellett először mennie, minekutána a körzet szélén úgy szidták őt is meg a postát is, mint a bokrot. Eny- nyit a bonyolult emberi lélek­ről. Viszont a pénzre valóban és igen nagy szükség van. K. né­ni esetében a szokásosnál ta­lán még inkább, különböző, esetleg lehetséges megoldások­ra terelődik a szó. Tudni kell ehhez, hogy biztonsági okok­ból a postások egy-egy alka­lommal csak meghatározott összegeket vihetnek magukkal, külterületre meg pláne. Ez szigorú szabály. Már most az érintett kézbesítőnek vajon melyik korai járatába férne bele K. néni? kiderül, hogy a második naposba még igen, az viszont Monornak épp a másik határában van. Na, akkor ki kerüljön egy­két nappal hátrább azért, hogy K. néni viszont előbb kerülhessen sorra? Kinek a rovására döntsön lelkifurdalás nélkül a hivatal? Míg az illetékesek papírok fölé hajol­va töprengenek, kiderül az is, hogy nagyon jó lenne a ré­gi örökséget, a postafiók olyan célra való igénybevéte­lét megszüntetni, amely kizá­rólag az első napos nyugdíjki­fizetést szolgálja — csaknem negyvenen ugyanis kizárólag emiatt váltanak fiókbérletet. — Az lenne a jó, ha min­denkinek mindjárt az első na­pon kifizethetnénk a nyugdí­ját — sóhajt a hivatalevezető, de hát ez fizikai képtelenség. Elhangzik a méltányosság szó is. K. néni esetére meg­próbálnak megoldást találni, mert hát mégiscsak a hivatal van az emberekért, és nem fordítva, bár ettől némely hi­vatalt, amelyik kifejezetten erre igyekszik törekedni, nem kell irigyelni ... K. Zs. Felhívás Kérik, hogy jelentkezzen a monori Köjál-kirendeltségen (Monor. Kossuth L. u. 73.) az a személy, aki 1988. március elején Monor határában egy becsomagolt rókatetemet he­lyezett el. A rókát veszettnek kel! tekinteni. így a vele érint­kezett személy halálos kime­netelű megbetegedésnek van kitéve. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) A monori MÉH-telep felvesz lakatos és villanyszerelő szakmunkást, férfi segédmunkást, női segédmunkást Egy és két műszakos munkarend. Jelentkezés: Árvái János művezetőnél, cím: Monor, Ipar u. 6. Jegyzet^ írott és íratlan A nagyközség központ- ** jában Gyömrön igen nagy a forgalom általában mindig a Steinmetz kapi­tány és a Táncsics Mihály utca kereszteződésének kö­zelében. Így van ez különö­sen a hétvégeken, amikor bevásárló körútra indulnak sokan a közeli ABC-áru- házba, a zöldséges- és más profilú boltokba. Több gép­kocsivezető az úttest szélén állítja meg jármüvét, ami nem lenne olyan nagy baj. Az már annál inkább, hogy sokan fittyet hánynak a legelemibb — íratlak, de annál fontosabb — szabály­ra, a figyelmességre. A minap a postahivatal kapujához bevezető útré­szen hangos leánygyermek­sírás hallatszott. Páran oda- néztünk, s csak azt lehetett látni, hogy a DS 63—39 rendszámú vadonatúj Lada — amikor oldalra és hátra tolatott — valósággal ledön­tötte kerékpárjáról a 12 év körüli kislányt. Szerencsé­re a kislánynak nem lett különösebb baja, már amennyire ezt ott mi. fel­nőttek a helyszínen megál­lapíthattuk. A Lada vezető­je — középkorú hölgy — igen riadtan ajánlotta fel segítségét, hogy elviszi a kislányt az orvoshoz, el­megy a szüleihez. Csak a sértett élénk tiltakozására — „ne tessék eljönni, mert akkor többet nem enged­nek el a boltba" — visz- szakozott. Ez a baleset tehát nem kerül bele a statisztikába. Ilyenkor a kikelet kezde­tén megszaporodnak a jár­müvek a közutakon. Ke­rékpárosok, kismotorosok, nagymotorosok, autósok lepik el az utakat. Megje­lennek az úgynevezett ma­zsolák is, akiknek friss a jogosítványuk (lásd az előb­bi esetet). Jó lenne, ha ezek az úrvezetők először nem a legforgalmasabb útszaka­szon próbálnák ki képessé­geiket, hanem a ritkábban használt helyeken. Arra is jó lenne figyelmeztetni a szülőknek gyermekeiket, hogy fokozott óvtatossággal közlekedjenek — akár gya­log, akár kerékpárral in­dulnak útnak. S nem árta­na a járművezetőknek is figyelni arra. hogy tavasz- szal sokkal nehezebb a köz- lekedés az utakon, elsősor­ban a megnövekedett for­galom miatt. A monori vonzáskörzet­ben tavaly nem kevesebb mint 252 balesetet rögzí­tettek a jegyzőkönyvek. Saj­nos a halálos esetek száma meghaladta az előző évit. A monori közlekedésbiz­tonsági tanács évről évre nagy erőfeszítéseket tesz a baleseti helyzet javítá­sáért — váltakozó sikerrel. I egtöbbet azonban ma- guk a járművezetők és gyalogosok tehetnek ezért. Fegyelmezett, kulturált és biztonságos közlekedéssel, a szabályok szigorú betar­tásával. G. J. Hazai sikerek fordulója ) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom