Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

4 1988. MÁRCIUS 25., SZERDA Építőanyagokból Élénk a kereslet Az építőanyag-iparban a várakozással ellentétben az év első két hónapjában nem esett vissza a sajátház-építők anyagvásárlási kedve, tovább­ra is élénk a kereslet. A felfokozott kereslet ki­elégítésére bővítették termelé­süket az építőanyag-ipari üze­mek. A nagyjavítási és kar­bantartási munkák meggyor­sítása és részben átütemezése révén, valamint az enyhe időjárás kihasználásával nö­velték termelésüket. Az év el­ső két hónapjában 8,2 száza­lékkal több anyagot szállítot­tak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. Ebben az idő­szakban falazóanyagokból 34, kemény tetőfedő anyagokból 21, cementből 20, vasbeton födémgerendából nyolc száza­lékkal gyártottak többet. Tég­lából megközelítőleg 40 száza­lékkal emelkedett a termelés. Most tovább javítja az ellá­tást, hogy ezekben a napok­ban már a hagyományos tég­lagyárak is megkezdik a mun­kát. Húzott síküvegből is nö­vekedett a termelés. A felmérések szerint az épí­tőanyagok túlnyomó részéből a hazai termelés fedezi az igényeket. Néhány termékből azonban — mint a tetöcserép, az azbesztcement burkoló­anyag, a fal- és padlóburkoló lap. valamint a nyílászáró szerkezet — szocialista orszá­gokból importálnak a hazai árualapok kiegészítésére. A fantáziával nincs baj... Kérdés: Lakni vagy nem lakni? Magyarország népessége két, egymástól jól elkülönít­hető részre oszlik: a lakástalanok és a lakással már rendelkezők kasztjára. Az előbbiből fölemelkedni az utóbbira nehéz, gyakran kilátástalan, sokaknak egész életükre programot adó vállalkozás. Két nézőpont E két csoport létezik, s tagjainak a világról alkotott véleményét alapvetően az ha­tározza meg, melyikbe tartoz­nak — ezt igazolta számomra az a tanácskozás is, amelyet Dunakeszin rendezett a MÁV Járműjavító fiataljainak a KISZ üzemi bizottsága. A té­ma az ifjúsági szövetség fris­sen kidolgozott lakáspolitikai tervezete volt, s az idő és a vita előrehaladtával a fenti két réteg érezhetően kezdett elhatárolódni. Hogy valaki helyeselte vagy ellenezte-e a koncepciót, hogy melyik pont­jával értett egyet és melyiket javasolta megváltoztatni, mindez elsősorban attól füg­gött, saját otthonának vagy csak egy munkászállói, albér­leti szobának a kulcsát érez- hette-e a zsebében. Mert, aki évek óta fizetésének jelentős részét különféle hitelek tör­lesztésére költi, aligha fogad­ja örvendezve a tervezetnek azt az ötletét, hogy növeljék meg a már saját lakásban élők anyagi terheit. Aki vi­Formák és kényelem Amerikai designbemutatót tekinthet meg a közönség az Ipar­művészeti Múzeumban. A mai modern amerikai formaterve­zésről áttekintést nyújtó nagyszabású tárlatot belépődíj nél­kül, ingyen tekinthetik meg az érdeklődők április 10-ig szont havi 4-5 ezer forintot keres — és itt Dunakeszin is ők voltak többségben —, at­tól nem várható, hogy lelke­sen tapsoljon egy feltételezhe­tően már boldog lakástulajdo­nos következő hozzászólása hallatán: — A lakáshoz jutás Ma­gyarországon mindig is csa­ládi összefogást igényelt. Ha valaki nem képes évente mondjuk tízezer forintot fél­retenni az induló tőkéhez, ak­kor nagy baj van. Akkor döntse el, akar-e lakást vagy sem, és ha nem, mondjon le arról! Egyébként van olyan ország, ahol húsz évet is kell várni a listán. Módosítást kértek Ez a hivatkozás érthetően nem nyugtatta meg a padok­ban ülőket, és az a perspektí­va sem, hogy huszon-egyné- hány évesen még mindig szü­leik támogatására szorulja­nak. Kissé hitetlenkedve hall­gatták az új előtakarékossági formáról szóló ismertetést is, mely szerint a feltételek telje­sítése esetén az állam „bizto­san kiegészíti a megtakarítást arra a szintre, hogy az elérje a társadalmilag indokolt mé­retű lakás szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett vételárának 20 százalékát". Nemcsak az öt-hat éven át így félretehető pénz tűnt ir­reálisan kevésnek még a mai lakásárakhoz viszonyítva is, hanem felvetődött: elfogadha­tó-e, hogy hosszú éveken át kelljen gyűjtögetni, míg végre megkapják a kulcsot? Hát hány évesek lesznek addigra? Az estébe nyúló vita részt­vevői végül úgy foglaltak ál­lást, hogy a tervezetet támo­gatják.- Kérték viszont annak a pontnak a módosítását, amely megállapítja, hogy az új támogatáspolitika nem a személyi, hanem a családi jö­vedelemre építkezik. Ez így az egy ember nem ember el­fogadhatatlan elve alapján hátrányosan érintené az egye­dülállókat, pedig akárcsak a családosok, ők is szeretnének lakni valahol. Terheik amúgy is nagyobbak, hiszen egyedül kell takarékoskodniuk és a hiteleket vállalniuk. A lakás hiánya a pályakez­dők legérzékenyebb pontja. Az egyetlen, aki a teremben teljes meggyőződéssel védel­mezte a tervezetet, Misetics Sándor, az Országos Tervhi­vatal csoportvezetője volt, aki mint a lakáspolitikai munka- csoport tagja vett részt kidol­gozásában: — Nem értem, miért nem hisztek benne! Hát egy kis fantázia is kell hozzá! Reálisan szemlélik A hallgatóság válaszainak lényege úgy foglalható össze, hogy a fantáziájukkal semmi baj nincs, csak éppen tisztá­ban vannak a realitásokkal. Mörk Leonóra MADÁRMETEOROLÓGIA A csillagászati tavasz minapi beköszöntévcl bené­pesült a levegő országútja, igazi csúcsforgalom van a dél-alföldi matlárszállókban. Tömegesen vonulnak a délről északra tartó erdei szalonkák, amelyek csak akkor vállalkoznak nagyobb útra, ha enyhe légáram­lat követi őket. Téli szálláshelyükről, a Balkán-félszi­getről megérkeztek a szeged-fehértói természetvédel­mi területen költő dankasirályok. A tórendszer szige­tet ezekben a napokban mintegy ötezer halászmadár népesíti be. A zsombekos területeken a legkorábban visszatért bíbicek már párokra oszolva járnak, és hozzáfogtak a fészekrakáshoz. A kardoskúti, puszta­szeri és tömörkényi tavakat valósággal megszállták a mediterrán vidékeken telelt barázdabillegetők, a böj­ti, a tőkés-, kanalas és a csörgőrécék. A legnagyobb számban érkezett tőkésrécék hímjei levetették szür­késbarna tollazatukat, és tavaszi nászruhát öltöttek. A madármeteorológia jelzése szerint visszavonhatatla­nul beköszönt a tavasz. Náluk is maradhatna kitüntetés Pénzt hoz a pénzverő Nem tagadom, hogy az elmúlt év végén, s az új esztendő első hónapjában magam is nagyon zavarban voltam a várt. majd részben bekövetkezett gazdasági változásokat illetően. Ugyanis az elmúlt háromnegyed évben több mint negyedszáz kis és középkategóriájú szövetkezetné!, vállalatnál, illetve azok részlegeinél, üzemegységeinél jártam. A fő téma többek között a várható személyi jövedelemadó, illetve a bruttósítás volt. Hitel nélkül A vezetők s ugyanígy be­osztottjaik azonban nagy meg­lepetésemre nem féltek az új adótörvénytől, az új szabályo­zóktól. Ennek, mint közben kiderült, az egyik alapvető Külföldi vendéget fogadni, kalauzolni megtisztelő fel­adat. Mindkét oldalon jól ki­fárasztjuk ilyenkor egymást, reggeltől estig gyűjtögetve az anyagot a megírandó cikkso­rozathoz, meg elraktározva az olyan hóttérinformációkat, me­lyek csak közvetve kapnak sze­repet a munkában, s az olyan élményeket, melyeknek érzel­mi hatása jobban melegít, mint a legtüzesebb borok bár­melyike. A sok kis epizód, a véletlen emberi találkozások, mindig megerősítik a szándé­kot: mi már csak a két nép barátságának a szószólói, toll­forgató követei leszünk. A megérkezés előtti hét a gondos előkészítés ideje. Fi­gyelembe vesszük, hogy körül­tekintő tapintatra lesz szük­ség, a szervezési bonyodal­makat igyekszünk majd látha­tatlanná tenni, jó atmoszférát teremteni, mert mindez kellé­ke az eredménynek. Ám aki ezt akarja a vendéglátás mai világában meg az adórendelet megjelenése utáni első hóna­pokban, azt kemény próbára teszi a sorsa. Először is az ország, s ezzel együtt a magunk vékony pénz­tárcája szab korlátot sok el­képzelésnek. Ezt kénytelenek vagyunk megérteni és ennek tudatában ügyeskedni. A pénzügyi szakemberek először is azt kötik az ember lelkére, hogy á rémesen szűk­re szabott keretből minden körülmények között meg kell oldani a vendég, a tolmács és Pincér adja a borravalót Nálunk ez most így van a kísérő napi ellátását. Ismer­ve a vendéglátói árakat, ezt reménytelennek tartjuk. Ezért beiktatunk néhány üzemláto­gatást, ahol olcsó ebédet fi­zethetünk be, s azt egy külön teremben fogyasztjuk el. A programba iktatjuk néhány­szor, hogy vacsora a vendég szállásán. Ennek az lenne az előnye, hogy őt hazavisszük, nem kell három vacsorát fo­gyasztanunk, csak neki egyet. Két óra múlva érte megyünk kocsival, hogy az esti progra­mot folytassuk. Igaz. hogy így meg a benzinköltség lesz több, de az másik keret, pontosab­ban zseb, ha a pénz akkor is forint. De hát nálunk ez már így megy. Azaz csak menne. Az első este, amikor haza­kísérjük a vendéget, a szoba­kulcs mellé egy gyűrött papír­zacskót kap, benne egy darab kenyérre], s két konzervdoboz­zal. Ez a vacsora ... Ezután minden este hárman vacso­rázunk és étteremben. Így a költségek duplájára nőnek, de mindenki belátja, hogy más megoldás nem lehetséges. A pénzügy második intel­me, hogy a számlára tételesen írassunk fel mindent. Épp hogy a fogpiszkálót nem. Azon kí­vül legyen rajta az adóazono­sítási szám, az SZTJ- vagy ITJ-szám, az általános forgal­miadó-kulcs. Erre nagyon vi­gyázzunk ! No de ki tud a vendéggel is törődni meg a zsörtölődő üz­letvezetőkkel, akik sokszoro­sított cédulát kapnak ezekről a kívánalmakról, s instruk­ciónk szerint a tekintetükkel jelzik, ha lehet menni a kony­hára, ahol kifizetjük a szám­lát. Bízva bennük, az ember ilyenkor zsebre gyűri, aztán kedélyesen mosolyogva visz- szaül az asztalhoz, mintha csak a mosdóból jött volna. Hamarosan fel is kerekedünk, s az előtérben már az ő nyel­vén tudjuk mondani, hogy melyik ajtón menjen be, ha kell. Ám ő nem megy. Csodál­kozunk, milyen sokáig bírja. Csak akkor derül fény a ti­tokra, amikor mi viszont be­megyünk. Lehetetlen, hogy a külföldi vendégek meg ne tudják: kevés kivételtől elte­kintve milyen nálunk a ven­déglátó helyek kultúrája, ha nem elsőosztályú, szupermagas árakkal dolgozó helyre téve­dünk be. Nem tisztelik már a külföldit sem. nem számít a nemzeti méltóság, sok he­lyen a pénznek is csak akkor van becsülete, ha kemény va­luta. Egy hét hamar elrepül Bú­csúzóul a repülőtéren iszunk még egy kávét, a vendég egy teát, azaz herbátát, amit itt véletlenül kaphatunk. Ezt a legtöbb helyen nehéz volt ki­harcolni, mert a hazai eszp­resszókban nincs rendszere­sítve. Hát bizony, nehéz is egy filteres zacskót forró. vízbe lógatni! Bonyodalom azért a búcsú perceiben is akad. Az admi­nisztráció hallatán a pincér felháborodik. Kéri a személyi igazolványomat. Végül, amikor már minden külföldi utas min­ket figyel, a kis cetlire ráírom a személyi számomat is. A szomszéd asztal mellett ülő férfi kihörpenti maradék sö­rét és az arcán gúnyos mo­sollyal kivonul a teremből. Megújulás. Emlegetjük mindkét nyelven, s kívánjuk egymás országainak, hogy győzzön ez a szellem. Aztán elrepül a piros-fehér színjelzé­sű gép, véget érnek a kemény munkával töltött ünnepnapok. Kezdődnek a még keményebb hétköznapiak, amikor az em­ber elkezd futni a pénze után. Mert a számlák rosszak. Hiányzik az adókulcs, más­hol egy aláírás, az üzletveze­tőknek fogalmuk sincs, mi az az SZTJ. vagy ITJ. Egy hi- degkofiyhás falatozó tulajdo­nosa úgy felháborodik, hogy visszaveszi a negyvennyolc forintos számlát, s kifizet öt- venet. Hát csak nem fog ő ezért a pénzért ennyit admi­nisztrálni! Adnám a vissza­járó két forintot, de nem fo­gadja el. Ez a borravaló. Ne­kem. Kovács T. István oka az volt, hogy a könnyű­iparban egyik gazdálkodóegy­ségnél sem fizettek ki akkora béreket, hogy azokat jelentős mértékben meg lehetne adóz­tatni az idén — példa erre a textilipar több ága! Néhány helyen azonban a bruttósítás valóban gondot okozott, s nem volt ritka, hogy egy-egy veze­tő mély hallgatásba burkoló­zott, mert egyszerűen nem tudott mit mondani! Ezek után talán érthető, hogy kellemesen csalódtam, megkönnyebbültem, amikor azt hallottam az Állami Pénz­verde tápiószelei jelvényüze­mének vezetőjétől, Háfra Ist- vánnétól, hogy a bruttósítás­hoz nem vettek föl hitelt. Sőt, a lehetőségekhez képest olyan jól dolgoztak, gazdál­kodtak, hogy az elmúlt évi munkájuk után még nyeresé­get is kaptak a kis üzem dol­gozói. Mi több, egy negyven- millió forintos beruházáshoz fogtak, ami az alig száz em­bert foglalkoztató munkahely két évtizedes történetében is kimagasló teljesítménynek szá­mít. Új profilok Az elmúlt évi tervet tehát jól teljesítették, az idei terv pedig 60 millió forint bruttó termelési érték előállítását irányozza elő a hagyományos exportmunka mellett, ami az idén 4 millió forintot kell hogy hozzon. A tervek megvalósíthatósá­gának pedig az a biztosítéka, hogy a vállalat eddig is jó üzletpolitikát folytatott, s ké­pes volt igen gyorsan reagál­ni mind a minőségi követel­mények növekedésére, mind pedig az új termékek iránti igény kielégítésére. Napjainkban a tápiószelei üzem fő profilja a jelvények, kitüntetések gyártása. A negy­Dczsl Jánosné csipesszel fogja a jelvényt, aminek a forrasz­tás ideje alatt nem szabad el­mozdulnia. Cím felett: Kele­men Jánosné a sajtolt jelvé­nyek peremet vágja boszorká­nyos gyorsasággal venmillió forintos beruházás­sal pedig olyan magasabb technológiai szintet érnek el, ami már lehetővé teszi, hogy új profilokat honosítsanak meg a már épülő üzemrész­ben. Az új helyen a magasabb kitüntetéseket, illetve jelvé­nyeket zománcozzák , majd, még pedig az igen szigorú mi­nőségi követelményeknek meg­felelően. De ugyanott szerelik majd a „kisezüst” ékszereket is. Még az idén A vállalat egyetlen forint­nyi hitelt sem vett fel a negy­venmilliós beruházás megva­lósításához. A kivitelező — Nagykátai Építőipari Szövet­kezet — a pénzverőnek tett ígérete szerint még ez év vé­gén átadja az új létesítményt, ami a dolgozók munka- és szociális körülményeit ugrás­szerűen javítja majd. Aszódi László Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom