Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
8 1988. MÁRCIUS 19., SZOMBAT Nem túl csendes szerkesztőségi délelőtlön — írógépek kopogtak, telefonok csörögtek — érkezett a liir, hogy délután viharosnak ígérkező falugyűlés lesz Dunaharasztin. Igazából nem Is a hagyományos értelemben vett falugyűlésről van szó, inkább úgynevezett fórumról, melynek témája az Mtí-ás. Ez az, ami a legváltozatosabb érzelmeket kelti az emberekben. A lakosság többsége örömmel veszi tudomásul a körgyűrű alakulását, de ami egyeseknek előny, könnyebbség, másoknak gond. Kérdőjelek sorakoznak egyik-másik dunaharaszti polgár előtt: hogy an tovább? Mi lesz a házzal, amit hosszú évek munkáfával építettek fel? Megmaradhatnak-e a gyümölcsfák, amelyek esztendők óta kínálják termésüket, s megmarad-e a kert, s helyén a kerítés? Csoda-e, hogy ennyi kétség közt viharosnak ígérkezik a falugyűlés. Alig másfél esztendővel ezelőtt már részt vett a község lakossága ilyen találkozón, s bizony sok olyasmiről hallottak akkor, ami felborzolta a dunaharasztiak kedélyét. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis az 51-es főút a község területén kapcsolódott volna az autóúthoz. A csomópont kialakítása elég nagy helyet igényelt volna, s ezért a környéken lévő ingatlanok határait is veszélyeztette ez az elképzelés. Aggódtak hát otthonukért a környékbeliek, s így nem csoda, hogy szépen, lassan megtelt a találkozó színhelye, a Mali art ebédlője. Várakozásteli csend Lassan átalakult az ebédlő. Egymás mellé tolt asztalok kerültek a fő helyre, rajtuk kancsó víz és poharak, valamint két cserép virág jelezte, hogy itt ülnek majd az előadók. A falakra, állványokra az épülő autóutat ábrázoló térképeket, rajzokat erősítették fel. Mire minden a helyére került, a terem is megtelt. Aki korábban érkezett, még ülőhelyet is talált magának, a későn jövők legfeljebb a falnak támaszkodhattak. zán nem e2 a legfontosabb, s talán jól is jön, hogy később kell egy beruházásra előteremteni a szükséges pénzt. Valami megmozdult Ha kisajátításokra nem is kerül sor, azért lesz némi változás a mai 51-es főút nyomvonalában az MO-ás miatt Közel két méterrel kerül lejjebb a jelenlegi út, hogy a felette átívelő autóutat ne kelljen túlságosan magasra építeni. Így ez a szakasz a kerítésekkel kerül egy szintbe. A zajvédelmet ezen a környéken erdősávval és zajvédő fallal oldják meg. Míg Bánóczi István részletesen, térképen mutatva a helyszíneket, elmagyarázta az útépítés tervét, egyre oldódott a feszültség a teremben. Legördültek azok a bizonyos kövek az ' emberek szívéről, s megnyugodtak, hogy nem vesztik el otthonukat, s nem dübörög el a házuk előtt az a rengeteg gépkocsi, kamion, amely Baja és Kiskunlacháza irányából jőve Dunaharaszti- nál szeretne felhajtani az MO-ásra. Sajnos még nem általános, hogy egy szervezet felismerve egy döntés hiányosságát, képes legyen változtatni korábbi álláspontján. Lehet, hogy ezzel valami új dolog kezdődött el, s ez az állampolgárokban is megmozdított valamit, ősz hajú, ráncos arcú, bajuszos bácsi emelkedett fel a tájékoztató után helyéről: — Én vagyok az, aki a lesüllyesztésre kerülő részen, a legmélyebb ponton lakik. Három évig csináltam a töltést, keservesen megdolgoztam azért, hogy olyan állapotban legyen, amilyenben most van. Ha jön az út, ezt lebontják. Nem kérek én az államtól pénzt, csak azt, hogy az építkezés befejeztével rendesen csinálják meg. Ügy, ahogy volt. A vihar végül elmaradt. Igaz, valaki megjegyezte, így négy kilométerrel többet kell megtenni, ha fel akar jutni az MO-ásra, de a többség azonnal lehurrogta. Hol jön az a néhány liter benzin ára ahhoz a nyugalomhoz, amit a kerülő út jelent a környék lakóinak! ? Véget ért a falugyűlés, de nem oszlott szét mindjárt a nép. Sokan tolongtak a térképek előtt, s tájékozódni igyekeztek az építkezés felől. Kint lassan beesteledett. Már csak az idegeneket riogató kutyák csaholása verte fel a Duna utca csendjét. Friedler Anna Mária Mellek, combok exportra Fóliazsákba csomagolt, gusztusos bontott csirkék „haladnak” lassan előttünk, szem- magasságban. Időnként egy- egy leesik, pont a kartondobozba. Ügyes lányok, asszonyok igazítják él a csomagot. Kiderül, az „okos" szállító- szerkezet leméri a baromfit, s a megfelelő doboz fölött „ejti el”. Ezek itt Svájcba indulnak, ahonnan extra kisméretű csirkéket kér a megrendelő. A hazai piacon még nem igazán keresettek az ötvenhatvan deka körüli grillcsirkék. Egy másik helyiségben gép bontja a baromfit. Külön rekeszbe kerül a comb, a mell, a szárny. Itt is boszorkányos ügyességgel dolgoznak a fehér köpenyes, kendös asszoOrvosi kislaboratóriumok — áfész-pénzen A csirkemellfllé a feldolgozó egyik legkeresettebb és legjövedelmezőbb exportcikke. A szállítószerkezet automatikusan leméri a csomagolt baromfit és a megfelelő dobozba „ejti” (a cím fölötti képen). belsőségekből magas fehérje- tartalmú takarmány, a bontásnál lehulló húsokból pedig ízletes felvágott készül. Ezek, mivel nem tartalmaznak sertéshúst. vevőre találhatnak az arab országokban is. A hazai piac pedig rövid idő alatt megkedvelte a finom, de kalóriaszegény és viszonylag olcsó csirkehúskészítményeket. M. K. Várakozásteli csendben kezdte el mondandóját az UTIBER főmérnöke, Bánóczi István. Szavai nyomán sokak szívéről hatalmas kő gördült le,' hiszen arról informálta a résztvevőket, hogy megváltoztatták korábbi döntésüket. E szerint az 51-es főút és az MO-ás nem a jelenleg lakott területen fog találkozni, hanem másfél kilométerrel arrébb. Ennek a verziónak a kidolgozásához, majd egy esztendő szükségeltetett, s néhány millió forint pluszköltség. Körülbelül harminc- negyvenmillió forinttal drágább az új megoldás, de így a jelenlegi úttól eltérő nyomvonalon, Dunaharasztit kikerülve építik meg az új 51-es főútat. Ez így leírva borzasztó egyszerűnek tűnik, a megvalósítás azonban korántsem az. Hogy ki kell sajátítani a dunavarsányi téesz tehenészetéhez tartozó területet a csomópont kialakításához, még a legegyszerűbb gondok közé tartozik. Bonyolítja a helyzetet, hogy magasfeszültségű vezeték halad a területen, s finoman szólva, az építők útjában áll. Vagy ott vannak a kavicsbányák. Igaz, e pillanatban egyik sincs a kialakítandó út nyomvonalában, de - a tervek szerint az egyik művelését épp abban az irányban folytatnák tovább. Van még egy „vízi akadály”, mégpedig a Duna— Tisza-csatoma. melyre egy ötven méter nyílású hidat kellene építeni a közeljövőben, s ez a tervezettnél jelentősebb mértékben drágítaná meg a kerülőút építésének költségeit. Pár évvel később Ezek komoly akadályok ugyan, de a gondolkodó ember azért nőtt az állatvilág fölé, mert igyekezett az akadályokat elhárítani. S amikor nagyon kellett, sikerült, ahogyan sikerült ebben az esetben is. Valójában „csak” meg kellett egyezni bizonyos kérdésekben. így a tehenészetből csomópont lesz, az építés során vigyáznak a magasfeszültségű vezetékre, meggyőzték az illetékeseket, hogy ne folytassák a tervezett út irányában a kavicstermelést, s a Duna— Tisza-csatorna gazdáit, hogy úgy harminc-negyven észtén dővel később kerüljön sor az említett híd felépítésére, mai gazdásági helyzetben igaBefektetés az egészségünkért ÉVENTE jelentős’ összegeket költ az egészségügyi alapellátás fejlesztésére Sülysáp Nagyközségi Közös Tanácsa. Tavaly például 2,6 millió forintot, amit megtoldottak még a pénzmaradványból, mert a társközségben, Űriban elkezdődött a fogorvosi rendelő kialakítása. Az "idén 3,7 millió forintot terveztek az egészségügyre, s ezen felül megtoldot- ták egymillióval az úri fogorvosi rendelő befejezésére, felszerelésére. Lehet, hogy ezek az összegek, tekintettel a mai árakra, nem tűnnek soknak, de' ha hozzátesszük, a közös tanács egységes pénzalapjából községfejlesztésre fordítható összeg sem sokkal nagyobb az említetteknél, akkor szép summa ez. Tavaly például éppen csak megközelítette az 5 millió forintot ez a pénzalap (1986-ban is alig 4 millió forint volt). Az idén az ilyen célokra ténylegesen elkölthető összeg 5,7 millió, de csak akkor, ha a tanács tervezett bevételeit bekasszírozhatja. így már tiszteletre méltónak mondható az a tanácsi törekvés,_ hogy adassák meg helyben minél jobb lehetőség a lakosság gyógyításához, a betegségek megelőzéséhez vagy az egészségvédelemhez. — Ennél többre nem telik. Ezért jött jól a helyi központú Alsó-Tápiómenti Áfész felajánlása, hogy hozzájárul a körzeti orvosi rendelő felszereltségének javításához. Minden rendelőt egy-egy kislab oratóriummal szerel fel — tájékoztatott Benkó István, a nagyközségi közös tanács elnöke. Arról is beszélt, hogy már megfelelő körülmények között működnek az orvosi körzetek: három a székhelyközségben, egy az alig 2400 lelket számláló Űriban. Két fogorvosi körzetük van, a csatolt községben pedig most készül. Emellett tanácsadó, védőnői hálózat egészíti ki az alapellátást. És van már telefonnal, CB-rádióval felszerelt központi orvosi ügyeletük, ahol hétköznap éj- szakánként és hétvégeken is elérhető az orvos. Ehhez a szolgálathoz csatlakozott Mende is, így az ügyelet hat orvosi körzetet lát el. A lakossági vélemény szerint — közmegelégedésre. Nem kell szaladgálni orvos után, ha lejárt a rendelési idő, vagy a saját körzeti orvos nincs otthon. Az áfész igazgatósági elnöke, Bori Pál kissé csodálkozva nézett ránk, amikor a tanácselnökkel felkerestük, s elmondtuk, mi járatban vagyunk. Mint kiderült, számára teljesen magától értetődő és természetes, hogy szövetkezetük ne csak a kereskedelemmel törődjék működési területén, hanem’ segítsen megoldani a lakosság — és a fogyasztási szövetkezet tagságának — más irányú ellátását. S ez a privilégium nem kizárólag a székhely Sülysápot és az igazgatósági elnök szülő- és lakóhelyét. Űrit illeti meg, hanem az ellátási területükhöz tartozó többi települést is, ösz- szesen hatot. Mindegyikkel élő együttműködési szerződésük van. A nyereségből képzett tagsági érdekeltségi alapból létszámarányosan évente összesen 500 ezer forintot utalnak át e tanácsoknak. Ezen felül tavaly például valamennyi általános iskola számítógépet és magnetofont kapott az áfész-től. Az idén pedig 1,2 millió forintot szánnak arra, hogy az érintett községek 12 orvosi rendelőjét kis- laboratóriummal szereljék fel. — Olyan segítséget akartunk adni, amelyet a lakosság legszélesebb rétegei is érzékelhetnek. Ezzel tudunk a legtöbbet visszaadni tagságunknak is. Mentesítjük így az egyébként is túlterhelt monori szakorvosi rendelőt, illetve a gyömröi egészségházat, ahová laboratóriumi vizsgálatra át kell járniuk a betegeknek, akiknek ezentúl utazgatniuk sem kell. Az igazgatósági elnök nem titkolta, hogy ezekkel a „befektetésekkel” politizálni akarnak. S, ha ez a szándék egy kis lokálpatriotizmussal párosul, az még segít is a helyes döntések meghozatalában. A segíteni akarás érzése benne él a gazdálkodó egységek minden helyben született vagy helyben lakó vezetőjében — vélte Bori Pál. S bár kétségtelen, sok jel mutat erre a megyében az egészségügy területén is, ki kellett ábrándítanom. A kezdeményezés még sok helyütt késik, s rendszerint a tanácsnak „koldulnia” kell az anyagi támogatásokért. Erre aztán megosztotta gondját velünk az áfész-elnök. Az idén, sajnos ők is nehezebb helyzetbe kerültek, hiába a jószándék, a tagsági érdekeltségi alap megszűnik, így a kifizethető összeg a töredékére csökken. Az új gazdasági szabályozók — még a vállalatokéhoz képest is — szűkítik a szövetkezetek támogatási lehetőségét. A sülysápi ügyvezető körzeti orvos, dr. Papp Ágoston szavaiból értettük meg igazán, »mit jelent az áfész anyagi áldozatvállalása. Hogy milyen nagy szó lesz — ahol nincs — például a vércukorvizsgáló berendezés a körzeti rendelőben. S hogy a labormunka újabb tehertétel lenne az orvosnak? Szó sincs róla! A múlt év tavaszán végeztek el egy általános szűrővizsgálatot a lakosság körében. Még a fiatalabb korosztályból is sok embert kiszűrtek. nem volt rendben a vérnyomásuk, a vércukorszintjük. További sorsuk, gondozásuk szempontjából nem mindegy, mikor „kapják el” a betegséget. A cukorbetegek esetében ráadásul más betegségekkel is számolni kell, ha elhanyagolódik az orvosi beavatkozás. A betegségmegelőzésben is nélkülözhetetlenek a laboratóriumi szűrővizsgálatok. A minilabor néven emlegetett berendezés 6-7 féle vizsgálatra alkalmas. Aztán szükség lenne fizikoterápiás készülékekre is ... — sorolta Papp doktor. — Persze, nem mindenhová kell minden, mert egyik-másik műszer, amelyre most gondolunk, már rendelkezésre áll néhány rendelőben. Csernus főorvossal, a monori szakrendelő igazgatójával és az érdekelt körzeti orvosokkal együtt tisztázzuk, kinek mire van a legégetőbben szüksége. EPPEN a maga igényéről kezdett volna beszélni, amikor kivágódott az ajtó és egy izgatott gyerekember kiáltva kért segítséget: — Doktor úr, gyorsan tessék... édesanyámnak szívrohama van ... nincs eszméleténél. Papp doktor szó nélkül vette az orvosi táskáját és futott a beteghez. Kádár Edit Gondosan tasakba helyezik a baromfit, hogy az áru ne csak finom, de gusztusos is legyen (Erdősi Ágnes felvételei) Együtt vagy egyedül Az idős asszony azon töpreng, vajon megtartsa-e kis lakását vagy feladja, s költözzön valamelyik gyerekéhez. Mindegyik hívja, szívesen látja. A legokosabb, ha mindaddig megtartja önálló lakását, amíg el tudja látni magát, amíg nem szorul ápolásra. Inkább töltsön felváltva hosszabb-rövidebb időt egy-egy gyermekénél, amikor nagyon gyötri a magány. Hetvenen felül alaposan csökken az ember alkalmazkodókészsége. Üj környezetbe, egy számára idáig jórészt csak vendégként ismert családba nehéz beilleszkedni. Elég egy ártatlan „mi nem így szoktuk”, hogy megkeseredjen a szája íze. A saját lakásában a maga kedve, ereje, hangulata szerint vásárolt, főzött, mosott, takarított. A gyerekek meg talán nem is engedik a konyha közelébe. Akkor meg mihez fog, mi adja hasznossága tudatát? Ha meg erején felül kénytelen kivenni részét a házi munkákból, hamar összeroppan, kimerül, legyengül. Ritka a tágas lakás, s ha a kedves hívásra odamegy a nagymama is, még szűkebben lesznek. Nem talál majd egy nyugalmas zugot, ahol zavartalanul pihenhet, hisz a fiatalabbaknak más az életritmusuk. Zajosak: tévéznek, magnóznak, amikor oly jólesne már egy kis csendesség. Aztán nőnek az unokák Is. Mihamar maguk is családot alapítanak. Mehetnek a méregdrága albérletbe. Bezzeg, ha a nagymama nem foglalná le a kisszobát, ilyen gond nem lenne. Persze, nem mondja ezt senki, de érzi, csak nyűgnek van itt, nélküle könnyebb lenne nekik is. A mostani lakóhelyén az évtized alatt kialakult egy jó szomszédi kör. Mindennap találkoznak, benéznek egymáshoz, eltercferélnek. Ezek a kapcsolatok is megszakadnak, hisz idős korban nehezen mozdulnak ki az emberek, még a város másik vége is elérhetetlen messzeségbe tűnik. Az új helyen barátságot kötni már nagyon nehéz; az emberek elzárkóznak, bezárkóznak, csak lassan melegednek fel. Marad a család. Ok viszont dolgoznak a nap nagy részében, a gyerekek is sokat vannak távol. Ha meg hazamennek, ott van a házimunka, meg a másnapi lecke. Bizony nem nagyon lesz kedvük, idejük, hogy a napi jelentéktelen eseményeket vagy az előbukkanó emlékeket meghallgassák. Aztán még. ha a lányához megy, őt ő tanította főzni, de a menve kosztja már nem biztos, hogy ízleni fog. S meg tudja-e állni, hogy ne mondogassa; ezt nem így szoktuk... Bizony, amíg ápolásra nem szorul, nem érdemes odahagyni a több évtizede megszokott otthont, még akkor se, ha az már nem igazi otthon, hiszen maga maradt benne, egyedül. Atányi László Kikerüli az MG- ás Dunaharasztit > Kövek gördültek le a szívekről nyok. Hernadon vagyunk a Március 15. Tsz baromfi-feldolgozó üzemében, ahonnan évente több millió csirke kerül a hazai fogyasztók és a külföldi megrendelők asztalára. A piac, a kereslet gyakorta változik, az eredményességben nagy része van a jó üzletpolitikának, s a jókor meghozott helyes döntéseknek. Ezek közé tartozik például annak a méllfilézö gépsornak a beállítása, amelynek köszönhetően számos jól fizető nyugati megrendelőt nyertek. Míg a legtöbb baromfi-feldolgozó gondban van a csirkemell eladásával — a magyar vásárlók a combot jobban kedvelik — a hernádiak alig győznek eleget feldolgozni az előb- ,i biből. Szinte semmi nem megy veszendőbe. Az emberi fogyasztásra alkalmatlan részekből,
