Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

1988. MÁRCIUS 19.. SZOMBAT Villan Kádár János nyilatkozata Kijelölni a cselekvés irányait Mint pénteki lapunkban beszámoltunk róla, Kádár János, az MSZMP főtitkára csütörtö­kön délután az Ipari Minisztérium, a Ma­gyar Gazdasági Kamara és az OKISZ szer­vezésében iparvállalatok vezetőivel, ipari szö­vetkezetek elnökeivel folytatott munkameg­beszélést a Tungsram Rt. budapesti székhá­zában. Majd a találkozó befejezése után — lapzártakor — a párt főtitkára nyilatkozatot adott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Nyilatkozatát az alábbiakban közöljük. az Országgyűlés legyen az or­szág legfőbb törvényhozó szer­ve, és a kormány elgondolá­sainak megítélője, a kormány pedig kormányozzon. A szak- szervezet, az ifjúsági szövet­ség, a népfront, s a többi tár­sadalmi szervezet is végezze a maga feladatát. Nagyon bí­zom abban, hogy az értekezlet mindebben megfelelő eligazí­tást ad, és bizakodó vagyok a kérdések megoldását illetően is. Van harcedzett pártunk, politikailag érett magyar köz­véleményünk. Társadalmi in­tézményeink képesek a gya­korlatukat az új követelmé­nyeknek megfelelően változ­tatni. Ez számomra a mai beszél­getés legfontosabb benyomá­sa. őszintén megköszöntem a szervezőknek és minden fel­szólalónak azt, amit a találko­zó sikere érdekében tettek. Jó érzéssel távozom, mert hasz­nos volt ez a kötetlen beszél­getés. Elvtársaimnak is aján­lom: külön napirend nélkül f olytassanak időközönként kö­tetlen eszmecseréket, mert ez nagyon sokat segít a köl­csönös megértésben, abban, hogy nagyobb legyen közöt­tünk a bizalom, és ezeknek megfelelően cselekedjünk. Kö­szönöm, hogy alkalmat kap­tam mindezek elmondására — mondotta végezetül Kádár János. Szolidaritás és béke A békeakaratot és az anti- imperialista erőkkel vállalt szolidaritást kifejezésre jut­tatva szervezte akcióit tavaly a Magyar Szolidaritási Bizott­ság, s ennek szellemében te­vékenykedik idén is — hang­zott el a szervezet pénteki ülésén. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhá­zában megrendezett — a múlt évi munkát értékelő, s a jelenlegi feladatokat megha­tározó — tanácskozáson Jakab Sándor, az MSZB elnöke rá­mutatott. hogy a szervezet a jövőben is következetesen ál­lást foglal a béke, a leszere­lés, a társadalmi haladás és együttműködés ügye mellett. Az idei feladatokról szólva az ülésen elhangzott, hogy az MSZB akcióival tovább erő­síti a magyar nép internacio­nalista elkötelezettségét. A szolidaritási mozgalom nagy értéke a társadalom széles ré­tegeinek bizalma. Ennek meg­tartása, megerősítése a jövő­ben is sok feladatot ad a kü­lönféle hazai társadalmi szer­vezetek, mozgalmak szolidari­tási tevékenységét összehan­goló Magyar Szolidaritási Bi­zottságnak. Az MSZB a jö­vőben is számít a társadalmi összefogásra. A bizottság erő­síteni kívánja tömegkapcsola­tait. Különböző fórumokon, ismeretterjesztő kiadványok segítségével az eddigieknél hatékonyabban juttatják majd el a lakosság széles köreihez az információkat a békéért, a szabadságukért küzdő népek­ről. Vitákon, véleménycseré­ken tisztázzák majd, hogy mit is jelent ma az egyes embernek a szolidaritás, a se­gítségnyújtás fogalma, eszmé­je. Omnibusszal a vásárvárosba Megnyílt az Utazás ’88 Amíg a szülök válogatnak az utazási irodák ajánlatai között, a gyerekeket ezek a „kis” figurák csalogatják el a meseváros­ba, ahol filmvetítés és vetélkedők kötik le figyelmüket, i (Erdősi Ágnes felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) a rendezvényen. Nyitott ide­genforgalmi politikánk, a jó atmoszféra, a mind színvona­lasabb fogadási feltételek fo­kozatosam növelik hazánk vonzerejét, amit igazol az a 19 millió látogató is, aki az elmúlt évben nálunk járt. A megnyitó után a vendé­gek és az idegenforgalmi szakemberek megtekintették a kiállítást. >. Még délelőtt megtartották az első sajtótájékoztatót is. A Svájci Központi Idegenfor­galmi Hivatal és a Swissair légitársaság az alpesi ország programjait kínálta, propagál­ta. És ez a nap különleges Svájc életében is, mivel ide­genforgalmukkal fél évszázad után most jelentkeztek először hivatalosan Magyarországon. Jó tudni, hogy a Volánbusz Vállalat tíz napon keresztül korhű omnibuszt közlekedtet az Engels térről a kőbányai vásárvárosba. Az utazás ak­kor ingyenes, ha a belépőt az Engels téren váltja meg az utas, továbbá kedvezményes a nyugdíjasoknak, a gyere­keknek és a katonáknak. A vidékről érkezőknek egyébként a MÁV is utazási kedvezményt ad. A HÉT HÍRE JEGYBEN JÁRNÁK R Átadták Budapesten az ifjúsági díjakat. R Pécsett országos tanácskozás Zajlott le az ipari tech­nikusképzésről. R Megrendezték a fővárosban a Ve­vők vagyunk kiállítást. R A Textilipari és Műszaki Tudományos Egyesület vitaülésen elemezte a szak­terület nyersanyag-gazdálkodását. R A hét híre az is, hogy az MTESZ országos elnöksége áttekintette a növekedés és a hatékonyság összefüggéseit az élelmi­szer-gazdaságban. Dühös hangon folytatott vi­ták résztvevői bizonygatták a feketét és annak ellenkezőjét, a fehéret. Történt mindez a hatvanas meg a hetvenes években, amikor úgy látszott, nincsen jobb dolga (és csak ma tudjuk igazán, mennyi fontosabb dolga lett volna!) a politikai és gazdasági irá­nyítás és végrehajtás szerve­zeteinek, mint annak eldön­tése, vajon ki kit tart el, az ipar a mezőgazdaságot vagy éppen fordítva. Sőt, még ar­ról is hónapokon át folyt a mérges csatározás, vajon mi­féle fattyúsarja a marxizmus­nak az, ha valaki egységnek kezeli azt, ami egységes, s élelmiszer-gazdaságról ír vagy beszél. Az íróasztaloknál és ott is mesterségesen fogant okosságokat azután, ahogy ilyen esetekben mindig, félre­söpörte az élet, de olyan na­gyon sokat nem tanultunk belőle... Nem, mert mostaná­ban, a legutóbbi esztendők­ben, amikor megnehezedett minden tekintetben a gazdál­kodás helyzete, ismét előke­rült a régi nóta, ki kit tart el, ki (mi) a fontosabb ... Friss tényt említve, nem fe­leletként az előbbiekre, csu­pán iránytűként. Tavaly a nem rubelelszámolású kivitel­ből 57,8 milliárd forinttal ré­szesedtek az élelmiszer-ipari anyagok, az élő állatok, az élelmiszerek, míg a gépek, a szállítóeszközök és az egyéb beruházási javak ellenértéke 28,8 milliárdot ért el. Vajon melyikről mondhatna le a népgazdaság? Melyik a „fon­tosabb”? A kizárásos alapon, a vagy-vagy kétséges elvén nyugvó gondolkodás sokba került (és kerül) mindany- nyiunknak. Mégis, nem fogy ki a mézes szavú próféták so­ra, akik azt bizonygatják, pprsze, mert az ipar... per­sze, mert a mezőgazdaság ... Az agrárágazat a legutóbbi fél évtizedben kétszeresére növelte a költségvetéshez való hozzájárulását, eközben vi­szont az ide tartozó üzemek­nek adott közvetett és közvet­len támogatásoknak az össze­ge alig valamit gyarapodott, sört, az utóbbi időben soványo- dik ez a forinttömeg. Nehezen elképzelhető az, hogy bármikor is szerelmi házasságot kössön az ipar és a mezőgazdaság, frigyük azonban nagyon is lehetséges. A kölcsönös érdekek felisme­rése alapján. Amihez azonban először jegyben kell járniuk, hogy többet tudjanak a má­sikról, megbízható tapasztala­taik legyenek arról, mit gon­dol, mit akar, mit cselekszik a társ. S ha majd jegyben járnak, akkor jegyes lesz az iparban is, a mezőgazdaság­ban is a növekedés meg a hatékonyság. Ma még éppen azért nem az, mert túlságosan lazák a kapcsok a két terü­let között, az érdekek a má­sik ellenében, annak rovására is érvényesíthetők. Jogosan visszhangzik ugyan­is a megye élelmiszer-gazda­ságában, hogy az ipari ere­detű anyagok árának meredek emelkedése lehetetlen helyzet­be hozza a mezőgazdasági üzemeket. Csak éppen hiba lenne elfeledkezni arról, nem pusztán ilyen okok vezettek és vezetnek a hozamok és a költségek viszonyának kedve­zőtlen változására. Aminek egyik látványos és sajnálatos következménye volt például tavaly a megyében az állatállo­mány csökkenése (sertésből a legnagyobb mértékben, 6,1 százalékkal). S bár igaz, ed­dig soha nem látott rekordot értek el a megye mezőgazda- sági üzemei tavaly a kukori­catermesztésben, ami a rekord árát (költségeit) illeti, ott sok minden ad okot 3 töprengés­re. A hatékonyságra ugyanis fényt vet, ha tudjuk, az üze­mek között 40-60 százalékos költségkülönbözetek is vannak a kukoricatermesztésben, ha egy tonna árura vetítjük a fajlagos ráfordításokat. Amit nem lehet kizárólag termő­helyi adottságokkal s az ipari eredetű anyagok drágulásával magyarázni, iobbail közelit az igazság­hoz, ha azt írjuk le, hogy itt is, ott is, az iparban is, aa élelmiszer-gazdaságban is még messze vannak attól, hogy rákényszerüljenek hatékony­sági tartalékaik valóságos és teljes mozgósítására. Van, ahol már élnek ezekkel, másutt nem. S éppen ez, az akarom, nem akarom érvé­nyesülése mutatja, a sokat szidott szabályozás korántsem akkora prés, mint amilyennek mindkét területen mondják. A tavalyi népgazdasági elszámo­lás, érthetően, még nem áll rendelkezésre. Azt azonban tudjuk, hogy 1986-ban az adók összege 9 milliárd fo­rinttal nőtt, a támogatásoké ugyanakkor 31 milliárddal. Ami viszonyszámként elég is ahhoz, hogy belássuk, növe­kedés és hatékonyság helyett ma még mi mivel jár — jegyben.« Mészáros Ottó Mirelit Albertirsáról. A Pest Megyei Hűtőipari Közös Vállalat albertirsai hűtöháza idén már önállóan gazdálkodik. Felada­tuk kettős: a húsipari vállalatoknak bérfagyasz­tást, illetve bértárolást vállalnak, valamint a környező termelőszövetkezetektől, állami gaz­daságoktól a felvásárolt zöldség- és gyümölcsfélékből jó minőségű gyorsfagyasztott késztermé­ket állítanak elő. A huszonnégyféle termék a belföldi piacon kivül NSZK-ba, Illetve Auszt­riába is eljut. A korszerű terméket új, nagy teljesítményű olasz csomagológépek tasakolják ni, s ezzel világszerte elisme­rést vívnak ki. Az ilyen ma­gas színvonalon dolgozó ipar- vállalatok száma, ha lassan is, szaporodik. Jó volna, ha er­ről is tudomást szerezne a közvélemény. Itt szóvá tette valaki, hogy a bányászok is keményen dolgoznak, nehéz munkát végeznek, becsülettel eleget tesznek kötelezettsé­geiknek. Ennek tükrözését hiá­nyolták a tömegtájékoztatási eszközökben. Ami engem illet, itt is el­mondtam, hogy a tavalyi nép- gazdasági terv teljesítése már mutatja — bár még nem ki­elégítő mértékben — azokat a progresszív gazdasági tő. rekvéseket, amelyek sok ipar- vállalat munkáját jellemzik. Ezek a kollektívák tudatosan és eredményesen dolgodnak, olyan termékeket állítanak elő, amelyeket mindenütt ke­resnek, és sok hasznot hajta­nak a magyar népgazdaság­nak. A pártértekezletről az én véleményemet tudom elmon­dani, hiszen még csak készü­lünk rá. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanács­kozáson is megerősítsük a Magyar Népköztársaság szilárd alapjait, az elért eredménye­ket, s azokat minden terüle­ten továbbfejlesszük. A világ most elsősorban a szovjetunióbeli peresztrojkára figyelve foglalkozik azzal a megújítási folyamattal, amely a szocialista világban végbe­megy. Mindez végső soron a szocialista építés gyakorlatá­nak megújulását, a nemzet-’ közi viszonyok javulását fog­ja eredményezni. Ennek a megújulásnak min­denütt — a Szovjetunióban, Kínában, számos más szocia­lista országban — az első és legfontosabb ismertetőjele a realitás. A belső építés kérdé­seiben, a nemzetközi helyzetet illetően egyaránt számot vet a valósággal és ahhoz igazít­ja a politikát. A szovjet erő­feszítések eredménye máris látható: a Washingtonban alá­írt megállapodás, az atom­fegyverek két típusának fel­számolásáról. Ehhez persze szükség volt bizonyos fokú realitásra az Egyesült Álla­mok vezetésében is, hiszen másképp nem lehet nemzet­közi egyezséget létrehozni. A Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés országai által képviselt álláspont fő jellemzője, hogy reális, minden ország kölcsö­nös biztonságából indul ki, s azt a fegyverzet mind alacso­nyabb és ellenőrzött szintjén akarja megteremteni. Mindebből, a jelenlegi vi­lágfolyamatokból én azt a kö­vetkeztetést vonom le, hogy azok a törekvések, amelyeket a Magyar Népköztársaság már sok éve folytat, nemzetközi­leg is elismertekké váltak, és általuk jelen vagyunk a szo­cialista gyakorlat megújulásá­nak fő áramlatában. Bízha­tunk a nemzetközi feszültség csökkenésében, a béke meg­szilárdításában, amelyek ked­vező nemzetközi feltételek ah­hoz, hogy a szocialista építés magasabb szakaszába léphes­sünk. A többi hazai munkán­kon múlik. A pártértekezlet a soron le­vő kérdéseket önmagában nem tudja megoldani, hiszen nem tud versenyképes, megfelelő minőségű, minden piacon ér­tékesíthető árut gyártani. S a politikai struktúra változta­tása, fejlesztése is időt igény­lő folyamat. Nem lehet egy pillanat alatt ilyen kérdése­ket megoldani. De az értekez­lettől az joggal várható, hogy megfelelő helyzetértékelést ad­jon, és kijelölje a cselekvés irányait. A politikai struktúra alap­kérdését én abban látom: meglevő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakorlatukat tovább kell fejleszteni, hogy mindegyik a rendeltetésének megfelelően dolgozzon. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikai pártként működjön, Kádár János nyilatkozatá­ban rámutatott, hogy minden­napi tennivalóink középpont­jában három kérdés áll: az 1988-as év népgazdasági fel­adatainak eredményes megol­dása, amely most különösen nagy figyelmet kíván, mert az amúgy is megújuló gazdálko­dási rendünket két új adó­rendszer is befolyásolja. A második feladat a párt vezető szerepével foglalkozó viták­hoz, a politikai intézmény­rendszer működésének elem­zéséhez és korszerűsítéséhez kapcsolódik. S a harmadik feladat: felkészülés az orszá­gos pártértekezletre. Mi, akik a párt Központi Bizottságában dolgozunk, ren­delkezünk a munkánkhoz szükséges megfelelő informá­ciókkal. ismerjük a jót és a rosszat egyaránt. Ez többnyi­re jelentésekben kerül elénk, de én mindezt széretem köz­vetlenül is hallani, például az ilyen kötetlen beszélgetéseken, találkozókon, hogy lássam az' emberek arcát, halljam, mi foglalkoztatja őket. Ezeknek a beszélgetéseknek van egy sajátosságuk, itt nincs napirend, nincs határozat, ha­nem informáljuk egymást ar­ról, kit mi foglalkoztat, kinek mi a gondja, véleménye. Nem titokzatos dolgokról van szó, hanem arról, ami napjaink­ban minden embert foglalkoz­tat. Számomra ezék a találko­zók sokat jelentenek, mert különböző területek felelős embereinek véleményét is­merhetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangula­tot. Hadd mondjam meg: ál­talános vélemény szerint Ma- gyarcrrsZágön semmifélé érte­iéin bén nincs válság. Nagy és nehéz problémáink vannak, ná'gt? '~é$'riélfék íeTádatólíal; kell megoldanunk következetes, szívós munkával, módszereink és Stílusunk megújításával. Ez! a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipar nagy- vállalatainak Vezetőivel be­szélgethettem. Az a benyomá­som, hogy a valóságos helyzet jobb, mint a hangulat. Most az ipar dolgozóival találkoztam, és ismert prob­lémákról beszélgettünk. Arról, hogy országunk adottságaiból következően nekünk kiterjedt nemzetközi közegben kell dol­goznunk, s nemcsak gazdasá­gi, hanem politikai értelem­ben is. Gondoljuk csak meg: nemzeti jövedelmünknek csak­nem a fele a nemzetközi áruforgalomban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állít­sunk elő, amelyek' a magyar népgazdaság számára is hasz­nosak, előnyösek, s olyan mi­nőségben, olyan árori, amely a nemzetközi piacokon is ver­senyképessé teszi őket. A piacnak, minden piacnak, igényei vannak. Ma részt vet­tem az Országgyűlés ülésén, ahol a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy háromféle piacot külön­böztetünk meg egymástól. A hazai piacot, a szocialista pia­cot és a tőkés piacot. A mi­nőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itt­hon is, a szocialista világban is, s a kapitalista piacon is csak jó és tartós minőségű, megfelelő árukkal tudunk bol­dogulni. Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvá tették, hogy a közgazda- sági szabályozók nem stabi­lak. Ebben igazuk van, de a stabil közgazdasági szabályo­zókhoz is bizonyos feltételek szükségesek. Azért dolgozunk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, és az iparvál­lalatok is több évre tudjanak tervet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasági feltételek között a vállalatok nem egyformán dolgoznak. Vannak, amelyek korszerű terméket megfelelő áron tud­nak a szocialista és a nem szocialista piacokra szállíta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom