Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM 1988. MÁRCIUS 2., SZERDA Csokoládéüzemben Talán az olcsóbb lesz a vonzó Adott egy üres gazdasági épület nyugdíjba vonult konyhája, egy középkorú, nagy teljesítményű gépsor, három tartály, egy speciális szállítókocsi, egy szakavatott vállalkozó, valamint harminc asszony szorgos keze: az eredmény évi húszmillió fo­rint nyereség. Nem matema­tikai képlet, hanem egy jól megalapozott társulás ered­ménye. Nem bánta meg A dánszentmiklósi csokolá­déüzem másfél éves működé­se során egyformán hoz nye­reséget a Budapesti Csokolá­dégyárnak és a Monori Álla­mi Gazdaságnak, a társulás két tagjának. Kínál József■ üzemvezető Budapestről települt ide a vállalkozással. Készségesen kalauzol, mint mondja, nem bánta meg, hogy vidékre jött. — A melegen tartott nu­gátmassza naponta érkezik Dánosra, ötven-hatvan má- zsányi mennyiségben, amit a két műszak fel tud dolgozni. A Maci, a Kajla, a Kedvenc és a Mogyorós nugátok alap­anyaga kakaóvaj helyett ke­ményített növényi zsírokat tartalmaz — avat be a tech­nológiai titkokba az üzem vezetője. Eleinte három műszakban dolgoztak, de nincs garancia arra, hogy a megdrágult ter­mékeket nagy mennyiségben is fölveszi a piac, a csokolá­dét raktározni pedig nem le­het, hiszen rövid a szavatos­sági ideje. Nem véletlen, hogy az eredetileg öt deka­grammos táblás csemegéket most két és fél dekagrammos Március 5-én 19 órakor a művelődési központban: Gyű­lölöm, hogy imádlak. Su- nyovszky Szilvia és Szilágyi Tibor estje. szeletekben hozzák forgalom­ba, az olcsóbb talán vonzóbb lesz. Kézi erővel Egy régi ebédlő most ala­kul ót üzemmé, festik, csem- pézik. Itt készül majd egy új termék, a Kroki. Tetszetős csomagolása, pörkölt cukorral történő dúsítása, kellemes íze bizonyára sikert arat. Har­minc asszony megállás nélkül rakja, csomagolja, dobozolja a finom illatú, dermedt masszát, a kész csokoládét, lélegzetvételnyi idő után foly­tatja a másik műszakot a háztáji gazdaságban, otthon. Ha valami miatt csökkenne az igény vagy elakadna egy szállítmány, akkor is haszno­san foglalkoztatják őket, ka­kaócsomagolást vállaltak, nem modern géppel, kézzel, egyszerűen mérve a tíz deka­grammokat, dobozolva Arany kakaót. Biztos alapok A Monori Állami Gazdaság csokoládés vállalkozása évi százhúszmillió forintos terme­lési értéket jelent. A mező­gazdaság nem mindig ered­ményes ágazatai mellett biz­tos alapokat teremt az itt dolgozóknak. Várady Judit E dalok a mának szólnak Amikor másképp fogunk énekelni A napokban telt ház előtt mutatta be — szép sikerrel — a művelődési központ színház- termében Férfivilág című al­bumát Soltész Rezső. Az est kellemes percei közé tartozott az utóbbi évek talán legígére­tesebb tehetségű énekesnőjé­nek, Sárközi Anitának né­hány dala. Viszont a másik vendég, Rózsa György — a képességeit senki sem vitatja — némi csalódást okozott, „jó- pofáskodásai” kissé erőltetet­tek voltak. A koncert után beszélgettünk Soltész Rezsővel. — Valamikor a Corvina együttes neve ismerősnek csengett a hazai rockműfaj­ban. Slágereikkel, sőt feszti­váldíjas dalokkal büszkélkel- hetett a csapat. Ennek ellené­re nem ért el akkora népsze­rűséget, mint te. Vajon miért? — Talán azért, mert abban az időben, amikor a Corvina szekere holtvágányra futott, egyre jobban hódított a ke­mény rockzene. Ami hát elsö­pörte a slágerzenét. Azt a mu­zsikát, amit rajtunk kívül a Gemini, az Apostol együttes játszott — a Neotont és a Hungáriát is említhetném. Nos, ezt a zenekar tagjai ész­revették és a felismerés meg­bontotta belső sorainkat Ugyanis a populáris rockot — amit gyakorlatilag én ma is képviselek — akkoriban a kö­zönség nem igényelte. Elkez I dődött a nagy Piramis-kör­ül örököl a végén? (1.) Ez itt egy jogerős szerződés Irtó nagy zavarban vagyok, mert arról kellene beszámol­nom, milyen álmokat lát éj­jelente Szokol Zoltán, a ceg­lédi kórház szakápolója. Pre­cíz, tárgyilagos és felelősség- teljes megfogalmazásra van szükség, mert különben baj lesz ebből az álomból is. Te­szem azt, mondhatnánk így: Szokol Zoltán szakápoló ál­mában jogi végzettségű dol­gozókkal viaskodik, s rend­szerint testi erejével győzi le őket. Persze a valóság egé­szen más. Ilyen álmokra ré­gebben nem volt példa. Most sem véletlenül kerültek elő. e:::: ::s — Hogyan kezdődik a tör­ténet? — Ha jól emlékszem, 1985 nyarán találkoztunk össze Szalisznyó Jolán nénivel. Igencsak rendezetlennek lát­szott a sorsa, ezért érdeklőd­tünk a feleségemmel együtt Ecser Ferencnétől, aki kine­vezett gondnok, hogy mi is a helyzet valójában. Azt mond­Két lehetőség A pádból a katedrára A tanítási gyakorlat haszna Fiala Ildikó a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főis­kola negyedéves hallgatója. Matematika—kémia szakon készül tanári diplomát szerez­ni, ehhez azonban államvizsga előtt a tanítási gyakorlaton kell bizonyítania, hogy nem hiába koptatta a főiskola pad­ját. A gyakorlat legvégén, az utolsó kémiaórát követően ücsörgünk a Mészáros Lőrinc Általános Iskola szaktanter­mében. — Milyen tapasztalatokkal utazol vissza Szegedre? — Azzal, hogy nem lehet úgy tanítani, ahogyan nekünk tanítják. Szegeden, a gyakorló- iskolában nagyobb a precizi­tás, egy-egy óra után százfé­le hibát is említenek nekünk a tanáraink. Itt nincs akkora szigorúság. És a gyerekek sem annyira érzékenyek, mint a gyakorlósok. De az igazi azért mégiscsak ez, itt minden éles­ben megy. Ez azért érdekes, mert itt az a lényeg, hogy a gyerekek megértsék a felada­tokat, s nem az, hogy éppen hogyan tanítok én. — Mi volt a legkellemesebb benyomásod? — Ma egy nyolcadikos diák megkérdezte tőlem, hogy me­lyik a kedvenc együttesem. Mondom, hogy a SMINK — szegediek, most futnak be. Mellesleg az énekes egy ma­tematika—kémia szakos lány. — Mire nem emlékszel majd szívesen? — Nem is tudom. Hogy nem tanulnak a gyerekek? Istenem, ez Van. Nem marad meg ben­nem a rossz, másnapra elfe­lejtem. Jól éreztem magam. — Csoporttársaiddal bizo­nyara megbeszélitek a gyakor­laton történteket. — Hajaj. Már egyikük írt is levelet, hogy teljesen ki van akadva. Szeged, diákélet, az mégiscsak más. Már én is két­ségbe vagyok esve, hogy a nyáron haza kell jönnöm. Mintha nem akarnám befejez­ni a főiskolát, most ilyen ér­zések vannak bennem. Szege­det otthagyni, hát az kész tra­gédia! — Van-e valami köze a gya­korlatnak az elhelyezkedés­hez? — Persze. Két lehetőség kö­zül választhatok. Az egyik a Mészáros... R. L. ta, ők már fölajánlották egy bizonyos P.-nének, hogy kös­sön eltartási szerződést Sza­lisznyó nénivel, de a próbál­kozás sikertelenül végződött. Az kiderült, hogy minden­képp folyamatos gondozásra van szüksége, s fölvetődött bennünk, miért ne vállal­hatnánk el. — Mit szólt hozzá a néni? — Tetszett neki a dolog, úgyhogy később elmentünk a lakására. Hogy is fejezzem ki: a környezet nem nyújtott valami épületes látványt: vi­zelettel átitatott ágynemű, rot­hadó ételek a szekrényben, elenyészett kályha és gáztűz­hely ... Szenet, hálóingeket, gáztűzhelyt vásároltunk, nem a mi pénzünkön, az övén. — És gyorsan megírták az eltartási szerződést... — Nem gyorsan, mert a néni csak év végén jött haza a kórházból, és nem eltartá­si, hanem öröklési szerződést. Ráadásul nem mi írtuk meg. Az egészet a ceglédi ügyvédi munkaközösség egyik ügyvéd­jére bíztuk, ö készítette el a szöveget, és 1985. november 26-án öt aláírással megszüle­tett a szerződés ... — ... aminek a lényege. — ... hogy élete végéig gondozzuk a nénit, s ennek fejében halála után mi örö­köljük a házát és az udvari részt. A harmadik pont pedig így szólt: Tekintettel arra, hogy a szerződéses örökhagyó cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt áll, ezért a felek tudomásul veszik, hogy jelen szerződés érvényességé­hez a Ceglédi Városi Tanács V. B. hatósági osztálya mint I. fokú gyámhatóság jóváha­gyása is szükséges. — Ezt most miért idézte? Talán a gyámhatóság nem hagyta jóvá? — Dehogynem, nagyon is jóváhagyta. S mivel a meg­adott határidőn belül senki sem nyújtott be fellebbezést, a határozat jogerőre emelke­dett. — A lényeg azonban az, hogy teljesítették a szerződés­ben rögzített kötelezettségei­ket. — Rendkívül sok munka volt a nénivel. Mindennap vittük a reggelit, az ebédet, a vacsorát, adtuk a gyógyszere­ket, fürdettük, tisztába tet­tük, nyáron kitakarítottuk a kertet, télen söpörtük a havat és így tovább. Jó körülmé­nyek között lakunk, de eme­letes házban, így aztán fő­képp a három gyerek élvezte a szabad levegőt. És ez így ment egészen 1987. július 22-ig, a néni haláláig. Nem akartuk bonyolítani a dolgo­kat, mi magunk temettük el. Már csak azért is, mert az eltelt két év alatt semmi nyoma nem mutatkozott an­nak, hogy a néninek lenné­nek rokonai. Egyetlen sze mély sem jelentkezett, hogy márpedig ő részt kér a gon dozásból, vagy csupán csak érdeklődik a néni hogyléte felől. — Még az említett P.-né sem? — Dehogynem, ő aztán je­lentkezett, mégpedig jóval a temetés után, úgy augusztus végén. Varga Sándor Folytatjuk.) szak. Aztán valahogy 1981-ben keletkezett egy lyuk, valami­féle hiány, amit betölthettem. — Gondoltál-e ilyen szóló­karrierre? — Nem. Azt sem titkolom, hogy bizonyos kényszer, miatt lettem szólóénekes. Ma már szeretettel emlékezem azokra, akik akkor megkeserítették az életem. Mert ha nem neheze­dik rám olyan nagy nyomás, amely lehetetlenné tette a to­vábbiakban a zenekari pálya­futásomat; elképzelhető, hogy nem leszek szólóénekes. — Néhány menő banda ki­vételével, legtöbb együttes vergődött. — Valóban. A Corvina már nem tudott volna felzárkózni az akkori sztár zenekarok mellé. Jómagam nem szeret­tem azt a muzsikát, és nem is tudtam volna művelni. Per­sze egészen más volt abban az időben a világ. Én azért iga­zán örülök annak, hogy a vál­tás végül ennyire sikerült Egyedül láttam meg a közön­ség arcát; és az, hogy egyedül teremtek kontaktust vele, az nekem sokat számit. Önálló album — Számos slágered van. A slágergyártas nem szorítja háttérbe az igényesebb elkép­zeléseidet? — Nézd, igényes zene nincs. Ez egy hülyeség. Ezt csak azok mondják, akik próbálják meg­magyarázni, hogy itt mi va­lamiféle fertőben élünk. Hogy a magyar közízlés a béka fe­neke alatt van. és a zenei íz­lésünk szégyellniváló. Ez nem igaz! Először is tudomásul kell venni, hogy itt él egy nép, amely többségében magyar. S létezik egy Kárpát-medencei közízlés, aminek hát velejárói vannak. Hogyha a közönség kedveli ezt a fajta muzsikát is, az egyáltalán nem szégyen. — Soha nem gondoltam ar­ra, hogy keressek még három harmóniát, vagy valami job­ban kitekert dallamot, amit esetleg nem tudnak megje­gyezni. E dalok a mának szól­nak. És ha néhány pillanatra örömöt adnak valakinek, ak­kor én már boldog vagyok. S amennyiben e dalokon keresz­tül a közönség szeretetét meg­kapom, az nekem mindent megér. — Ugye, öt önálló albumod jelent meg? — Magyarországon öt és külföldön kettő. — Hány százezer példány­ban fogytak el? — Azt hiszem, nyolcszáz­ezer lemezt adtak el itthon. A külföldiekkel megvan az 1 millió — de azt nem számít­ják. Egymillió lemez ‘— Von olyan önálló előadó, akinek ez három évtized alatt sem sikerült. Tehát ez igen jó eredmény. — Én is úgy érzem. Bár meg kell mondjam, hogy ez nem mutatja a valós képet. Hiszen sok minden megválto­zott 'a lemezgyártás területén. Én például két évig nem tud­tam a tévében szerepelni, mi­vel a hanglemezgyár és a te­levízió egyes vezetői szemé­lyes ellentétben álltak egy­mással. Így én, mint a katona, két évig feküdtem a csatame­zén mozdulatlanul. S az, hogy nem léptem fel a tévében, eb­ben a műfajban bizony jelen­tős kiesés. — Az eladott közel 1 millió lemezre gondolva, a kívülálló­ban óhatatlanul felmerül: lám, ilyen könnyű elérni a si­kert. — Könnyű? Relatív dolog a nagy példányszám. Tudomá­som szerint ennyi lemezt élő férfi énekestől nem adtak eL — A Kordán kívül... — A Korda 30 éve énekel. Én pedig hat... Bocsánat, hét esztendeje. így hát ez igen szép teljesítmény. Nem hason­lítom magam a rockzeneka­rokhoz — Z’ZI Labor, a Mo­dern Hungária, a Dolly Roll —, amelyek persze nálam több eladott lemezzel büszkélked­hetnek. Mindenesetre a látszat ellenére a siker nem ilyen egyszerű. E mögött rengeteg munka van. Az én műfajom más. Kulturáltabb megjelenést kíván. S egyáltalán a bandás és énekes kategória között óriási különbség van. Én le­hetőleg mindenkivel igyek­szem kapcsolatot teremteni. — Elképzelhető-e, hogy stí­lust fogsz váltani? — Nem. A stílust az egyé­niségem határozza meg. Az le­het, hogy okosabban fogok énekelni vagy viselkedni a színpadon. Bár ezt nem na­gyon szeretném. De azt hi­szem, ez majd velem és a kö­zönséggel válik eggyé. Bizo­nyos idő után, amikor más­képp fogunk énekelni, és más­nak örülünk, mint ma. Városvédők közgyűlése A megalakulás óta eltelt idő arról adott bizonyságot, hogy érdemes volt életre kelteni Cegléden is a városvédő és -szépítő egyesületet. A minap megrendezett közgyűlésen Márkus János elnök a tavaly májusi nyitány után elvégzett feladatokat szedte sorba. A városvédők szervezte ifjúsági tábor lelkes'gimnazistáival so­kan találkozhattak az elmúlt nyáron, miközben a Rákóczi úti fák töveit tisztogatták. Más helybeli diákok lakókör­nyezetük rendbetételében és jelentős személyek síremlékei­nek gondozásában játszottak szerepet. Az egyesület kivette a ré­szét a városrendezési terv elő­készítő fölülvizsgálatából és a városközpont rendezésére ki­irt pályázat előkészítéséből, a beérkezett munkák zsűrizésé­ből. Véleményével segítette a Teleki utcai emeletes házak erkélykorlátjainak elkészíté­sét, a Bezerédi utcai volt Do­bos-ház fölújítását és bővíté­sét, a Beloiannisz utcai fűtő­mű zajvédelmi terveinek ki­bontakozását, a volt Alföldi étterem esztétikus műemléki környezetének kialakítását. A szépítők készítették el (társadalmi munkában) az új HNF-székház kialakításának terveit, s a munkálatok mű­szaki ellenőrzését is magukra vállalták. Kivették részüket a munkásőrbázis építésének elő­készületi feladataiból. De to­vábbra sem maradnak tenni­való nélkül. Rájuk vár a re­formátus nagytemplom keríté­sének elhelyezése, a Kossuth- erkély méltó környezetének megtalálása, a Kossuth tér haj­dani díszkútjának fölkutatása, a Budai úti középkori kápol­na helyreállítása, a vasútállo­más környékének rendezése és még sok minden más. Férfivilág — A közeljövőben mire ké­szülsz? Mit tervezel? — Elmegyek 10 napra az NDK-ba. Március 15-től Ka­nadába és az Egyesült Álla­mokba repülök. Ha onnan ha­zajövök, akkor április elején az NDK-ban lesz majd egyhe­tes tv-felvételem. ' Áprilisban folytatom a Férfivilág turné­mat — ezt a Balaton körüli nagy városokban nyáron mu­tatom be. Májusban és jú­niusban a Szovjetunióban kon­certezek. Szerencsére nem unatkozom. Fehér Ferenc Közhasznú munkák kezdőknek Állástalanok előnyben Kéthónapos szerződés Hogy az átmeneti elhelyez­kedési gondokon enyhítsen, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal pénzalapot hozott lét­re. Az alapból azok a cégek részesedhetnek, amelyek haj­landónak mutatkoznak meg­határozott időre munka nél­küli személyeket alkalmazni. A közhasznú munkának ne­vezett konstrukcióban tehát szabályos bér fizethető olyan munkanélkülieknek, akik ép­pen dolgoznak. Bár nagy túlzással sem ál­lítható, hogy Cegléden érzé­kelhető számban lennének a létszámleépítés, az átcsoporto­sítás, s pláne a szerkezetvál­tás következtében utcára ke­rült dolgozók, most mégis 15 közhasznú munkás alkalmazá­sára kapott lehetőséget és né­mi támogatást a város. A te­lepülésnek főleg az általános iskolát ki nem járt, szakmá­val nem bíró fiatalokból van tétlenkedő szabad csapata. Ezért elsősorban az ő megje­lenésük és munkába állásuk várható, vagy legalábbis len­ne üdvös. Valamennyi jelentkező 2 hónapra köthet szerződést, ami persze meghosszabbítha­tó, föltéve, hogy időközben nem akadt végleges munka- alkalom. A valószínűleg március ele­jén megalakuló közhasznú munkásgárda a városi tanács karbantartó brigádjához csat­lakozik, s főként belvízvéde­lemmel kapcsolatos feladato­kat lát el majd. Elmarad A 28-as számú választókör­zet március 3-ra meghirdetett tanácstagi beszámolója az elő­adó megbetegedése miatt el­marad. A beszámolóra későb­bi időpontban kerül sor. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom