Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

1988. MÁRCIUS 11., CSÜTÖRTÖK 5 ■Heti filmtegyzetb Reméljük, lány lesz Mihail Gorbacsov belgrádi javaslatai Jugoszláviai látogatásának harmadik napján Mihail Gorba- csov beszédet mondott az ország parlamentjében. A képen: az SZKP KB főtitkára és felesége távozóban az épületből. A cím után azt vélhetnénk: valami jópofa filmvígjátékról van szó. Ám Mario Monicelli, a jól ismert olasz filmrende­ző (emlékszünk Hűtlen asszo­nyok vagy a nagyszabású Elvtarsak című filmjeire) a jókedvű szórakoztatást sejtető cím mögé egy sokkal tartal­masabb filmet rejtett. Ha nagyon leegyszerűsítjük: arról van szó, hogyan bomlik jel, lazul szét, hullik egye- dekre egy vidéki olasz neme­si család, melynek az ősi né­ven kívül már nemigen ma­radt egyéb vagyona. A Torrisi család tagjai kivétel nélkül zátonyra futott életű emberek. Elrontott házasságok, rosszul választott férjek vagy felesé­gek, életképtelen, megbízha­tatlan férfiak és ide-oda há­nyódó nők népesítik be a tos­canai nagy kúriát. És ebben a kusza, érzelmileg is, anya­gilag is, erkölcsileg is össze­zilált körben már minden kí­sérlet a felkapaszkodásra, a bajokból való kilábalásra re­ménytelennek látszik. A képlet persze nem újdo­natúj. Hasonló társadalmi töl­tésű olasz filmekből jól el voltunk látva a korábbi évek­ben is. Hogy az olasz nagy- polgárság meg az olasz arisz­tokrácia életével baj van, ar­ról Monicellitől Antonioniig elég sokan és elég meggyő­zően beszéltek már. Tragikus kicsengésű filmekben is, víg­játékokban is. Innen nézve tehát a Reméljük, lány lesz még nem volna különösebb érdeklődésünkre számot tartó mű. Ám hogy mégis érdemes odafigyelni rá, annak legalább két oka van. Az első az, hogy Monicelli és hat (!) forgatókönyvíró tár­sa olyan történetet talál ki Az osztrák anschluss, Ausztriának a náci Németor­szágba történt bekebelezése ötvenedik évfordulójára (az. esemény 1938. március 13-án volt) cikkek, tanulmányok, té­véműsor és rádió-összeállítás emlékeztek. Talán véletlen, talán nem, hogy nagyjából er­re az időre tették Szántó Eri­ka filmjének — címe Külde­tés Evianba — a bemutatóját is. Tárgyát tekintve minden­esetre van köze az anschluss- hoz, hiszen alig pár hónappal Ausztria náci megszállása után tartották azt a nemzet­közi konferenciát a francia- országi Evianban (1938 júliu­sában)* ahol szégyenteljes al­kudozásokra került sor .az eu­rópai zsidók sorsát illetően az úgynevezett európai demok­ráciák képviselői között. A konferencia történetét Hans Habe írta meg Küldetés cí­mű könyvében (ez magyarul több kiadásban megjelent — a legújabb épp e hetekben). A Küldetés adta az alapanya­got Szántó Erika filmjéhez, mely rövidre fogva meséli el a konferencia eseményeit is, de úgy, hogy a könyvbélinél nagyobb szerephez juttatja azt a férfit — zsidó származású, nemzetközi hírű-rangú orvos, egyetemi professzor —, aki a fondorlatosán kieszelt „szaná­lási terv" előadója. Az ő sor­sa szinte a görög tragédiák hőseinek balvégzetére emlé­keztető. Azt várnák tőle, hogy olyan terv véghezvitelében működjék közre, amely köz­vetlenül a hitsorsosait, s köz­vetve önmagát is végveszély­be sodorhatná. Megoldhatat­alaptéziséhez, amely elég ér­dekes és eléggé jól bonyolít­ható. Elsősorban azért, mert a történet fontos szereplői majdnem mindnyájan nők. Ennek a családnak az életét a nők határozzák meg. Nem csupán azért, mert ők vannak többségben, hanem azért is, mert ők a határozottabb és érdekesebb, színesebb és tar­talmasabb egyéniségek. Ami nem azt jelenti, hogy minden­ben fölötte állnak a család férfi tagjainak, hanem csak azt, hogy bennük több ma­radt meg a család hajdani, valószínű értékeiből, még ak­kor is, ha egyes esetekben ezek az értékek már elhalvá­nyodtak vagy eltorzultak. Iz­galmasabb egyedek még így is, mint a pipogya, akarat­gyenge, szélhámos vagy az élet realitásait nem ismerő, légvárakat építő férfiak. A másik ok: Monicelli igen jó színészekre bízta a szere­peket. Liv Vilmán játssza pél­dául a családi birtokot kéz­ben tartani próbáló, határo­zott egyéniségű Elenát. Ca- therina Deneuve a szép és nemtörődöm színésznőt. Phi­lippe Noiret a légvárépítő Leonardót, aki végül is egy eléggé bizonytalan hátterű baleset áldozata lesz. Bemard Blier egy kótyagos, ám ked­ves és majdnem bölcs öreg nagybácsit alakít. A nők ked­vence, szépfiú Giuliano Gem­ma természetesen az elhanya­golt Elena szeretője és üzlet­társa. A feltűnően csinos Ste­fánia Sandrelli pedig szintén szeretőszerepben csábít. S még rajtuk kívül is feltűnik a filmben vagy három-négy igen karakteres színész. Eny- nyi jeles név pedig egyben a film színvonalának is bizto­sítéka. lan feladat; sem erkölcsileg, sem emberileg nem hozható helyes döntés. A film ezt a tragikus konfliktust jól ábrá­zolja. Jó, érdekes annak a megmutatása is, hogy a fa­sizmus küldöttjeinek várható sorsával 1938 nyarán még sen­ki nem törődött komolyan, sőt, úgy vélték, ha áldozatul vetik a zsidókat Hitlernek, akkor a fasizmus ezzel meg­elégszik, s nem háborgatja Európa népeit. (Tudjuk: óriá­si, történelmi léptékű tévedés volt ez.) Ahol az egyébként érdekes munka elbizonytala­nodik, az a stílus. Részint túl­ságosan érzelmes néhol, ré­szint túlságosan filmes, azaz kimódolt, jótanulós. És az sem szerencsés, hogy több, hason­ló témájú film megoldásaira rá lehet ismerni, vagy hogy a téma sztereotip snittjei itt is előkerülnek (a haláltáborok, a vagonok, a sárga csillagos kabátok képe stb, stb.) Mind­amellett a Küldetés Evianba egy meglehetősen elfeledett, de fontos eseményre irányít­ja a figyelmünket, és ezzel jelentős szerepet vállal a kö­zelmúlt évtizedek történelmé­nek jobb megismertetésében. Jó színészeket választ Szán­tó Erika a főbb szerepekre: a professzort az NDK-beli Klaus Abrahamowski játssza, a magyar színészek közül pe­dig Kern Andrást, az időköz­ben elhunyt Ruttkai Évát (ez volt utolsó filmszerepe), Bács Ferencet, Ráczkevei Annát, Szabó Sándort, Bán Jánost, Andorai Pétert láthatjuk, má­sok mellett. Takács István TV-FIGYELŐ Blanka. Nagyopera — pró­zában előadva. Ezt a minősí­tést kockáztattuk meg a mi­nap, amikor Vörösmarty Mi­hálynak a Czillei és a Hunya­diak című drámájából készí­tett televíziós változatot em­legettük ebben a rovatban. Most pedig Fekete Sándornak a Szigorú idők című tévéjáté­káról szólván ez a hasonlítás kínálkozik papírra vetésre: történelmi képeskönyv egy asszonysors kapcsán. Mégpe­dig hol színes, hol meg feke­te-fehér kiadásban. Aki látta ezt az utóbbi mu­tatványt, annak aligha kell megmagyarázni, miért kellett még a koloritját is megnevez­ni a Teleki Blankáról szóló életrajznak. Egyszerűen azért, mert — s ezt nyilván Mihályfy Sándor rendező találta ki — múlt századi nőnevelésünknek ez a kiválósága úgy jelent meg képernyőnkön (mármint azokon, amelyek nem csupán a sötétet meg a világosat tud­ják megkülönböztetni), hogy amikor a valóságos történetét élte, akkor mind jómaga, mind környezete tarka színek­ben pompázott, amikor ellen­ben az emlékeibe temetkezett, nos, azok kifakulva csupán fe­hérben és feketében játszottak. Jó ötlet volt ez a föntebb említett dirigenstől, már csak azért is, mert ezt a különben nem valami nagy ívű, inkább egy kötet fejezeteit felmondó elbeszélést olykor-olykor iz­galmasabbá, élénkebbé tette. Megbontotta azt a lassú ára­dást, ahogyan ennek a börtön­be vetett nagyasszonynak a sorsa tovapereg. Fekete Sán­dor ugyanis — noha köztudo­másúan nem első drámás szer­zőként jegyezte ezt a munkát — egy igencsak iskolás dra­maturgia igájában fogalma­zott. Szinte tanórai leckeként mondta fel kedves hősnőjé­nek újabb és újabb megpró­báltatásait. Különösebb izgalmat így hát nem volt okunk átélni. Még akkor sem, ha Almást Éva a nagy tragikák beleélésével vo­nult végig ezen a másfél órán. s tényleg minden tőle telhetőt elkövetett, hogy elhiggyük: Vasvári Pál szerelme nagy és példásan drámai életet élt Különösen akkor izzott fel a tehetsége, amikor a Barbinek Péter alakította Bilke örnagy- gyal került szembe, mivel ez a férfiú szintén remekelt. Ha nem is a teljes ismeretlenség­ből előlépve, de a nagyközön­séget kétségkívül meglepve úgy testesítette meg azt a mundéros intellektust, aho­gyan mindenkinek tetszhetett: nagyon okosan, nagyon fegyel­mezetten, egy igazi szellem­párbaj tőröző bajnokaként. Volt persze ennek a Szigorú idők című emlékezésnek még számos más szereplője is. Ezek zöme azonban csak úgy statisztált, mint a Czillei és a Hunyadiak békétlenjei, azaz egyszerűen letudták soros fel­adatukat, és dehogyis akartak kezdeni valamit a rájuk bízott feladattal. Tisztelet a kevés számú kivételnek. Március. Több televíziós műsor is foglalkozott azokkal az időkkel, amelyeket Fekete Sándor jelenetsora szigorúak­nak ítélt. Akadt ezek közül olyan is, amely már-már dra­matizált ismeretterjesztésként révedt a múltba, és kokárdás szereplői a hajdani helyszíne­ken mondták el, hol állott a régi Pilvax, s hol gyülekezett, javasolt, döntött a márciusi if­júság. Ez a jelvényes szerep­lés kevéssé tetszett. Annál inkább megragadhat­ta a nézők figyelmét á Gon­dolkodó ünnepi kiadása, amelyben az 1848—49-es ese­mények legfőbb szereplőit em­legették, mégpedig úgy, hogy a fölkért történészek megpró­báltak igazságot tenni — nyil­vánvalóan képletes értelem­ben véve — a nagyok legna­gyobbjai között. Igen sok okos dolgot soroltak eL Egyebek között azt, hogy mennyire csalóka, ha valakit fennma­radt írásainak a mennyisége után ítél meg az utókor. Egye­sek ugyanis már-már gráfo­mén módon szaporítják a szót, mások hivatásszerűen teszik ugyanezt, megint mások vi­szont jegyezgetés nélkül cse­lekednek. Hát ez utóbbiakat sem illik alább becsülni. Akácz László (Folytatás az 1. oldalról.) férfiaknak nyújtunk át, akik kivételesen sokat tettek a vi­lágbékéért, a megértésért és az együttműködésért, valamint a Jugoszláviához fűződő baráti kapcsolatok fejlesztéséért”. Gorbacsov és felesége ezt követően — az előzetes prog­ramban nem szereplő — rövid városnéző sétát tett. A szállás­helyük felé igyekvő gépkocsit megállították a Szerb Tudo­mányos Akadémia előtt, ki­szálltak és a tavaszi napsütés­ben elsétáltak a városközpont­ban levő Albanja-palotáig, majd megnézték a nemrég felújított bevásárló utcát, a Knez Mihajlovot. A vendége­ket pillanatok alatt felismer­ték a járókelők, akik között — időnként megállva és né­hány szót váltva — maguknak kellett utat törniük, mert a kíséretükben levő biztonsági emberek nem tudták távoltar­tani a sokezresre nőtt tömeget, amely a szovjet—jugoszláv Az afgán félnek nem áll szándékában felfüggeszteni a Genfben folyó afgán—pakisz­táni tárgyalásokat — mondot­ta szerda reggeli genfi sajtó- értekezletén az afgán külügy­miniszter. Abdul Vakil a saj­tó képviselőinek azt megelő­zően nyilatkozott, hogy a gen­fi tárgyalásokon közvetítő Diego Cordovezzel, az ENSZ- főtitkár megbízottjával ismét tárgyalóasztalhoz ült. Szavai­ból egyértelműen kiderült, hogy a tárgyalások folytatá­sát az afgán fél nem köti fel­tételekhez. Vakil felrótta a pakisztáni vezetésnek, hogy hátráltatja a genfi közvetett tárgyalások sikeres befejezését. Mellékvá­gányra vezetnek azok az újabb pakisztáni próbálkozá­sok, amelyek egy több évti­zede tartó határvitának a tár­gyalásokba történő bevonásá­ra vonatkoznak — mondotta. Pakisztán ugyanis felvetette, hogy vitassák meg az ún. „Durand vonalnak”, a két or­szág határán húzódó terület­nek a kérdését. A határsáv hovatartozásáról még 1892-ben kötött megállapodást az akko­ri afgán vezetés a brit koro­na uralma alá tartozó Indiá­val. A szerződés érvényességét annak idején Pakisztán is el­ismerte. Iszlámábád most is­mét fel akarja vetni ezt a témát. Vakil figyelmeztette Isz­lámábádot, hogy ha „elmu­Ciriaco Luigi de Mitát, az Olasz Kereszténydemokrata Párt főtitkárát bízta meg szerdán egy új kormány meg­alakításával Francesco Cossi- ga köztársasági elnök. Az államfő ezen a napon fo­gadta hivatalában konzultáció céljából a legnagyobb olasz pártok — a kereszténydemok­rata, szocialista és kommunis­ta — küldöttségeit, s ezek ál­láspontja döntő módon befo­ÖSS1ECSAPÁS0K Szerdán már 100. napjába lé­pett az izraeli megszállás el­leni palesztin tiltakozás. Szer­te a megszállt területeken vé­res összecsapásokra került sor, az izraeli katonák agyonlőttek egy 70 éves palesztin férfit és legalább 22 másikat megsebe­sítettek. A brutális elnyomás és a kollektív büntetésként al­kalmazott gazdasági megtorlá­sok ellenére a polgári enge­detlenségi mozgalom kitart: a mind súlyosabb pénzhiány el­lenére gyakorlatilag teljes volt szerdán is a munkabeszüntetés. Akárcsak az előző nap, ezút­tal is valamennyi üzlet, in­tézmény, iskola és üzem zárva tartotta kapuit, nem működői! a tömegközlekedés és az Iz­raelben dolgozók óriási több­sége is otthon maradt — aho­gyan arra a „felkelés egyesí­tett vezetősége” aláírással ter­jesztett röplapok kérték. barátságot és Gorbacsovot él­tette. A rövid kitérő után az lasztja a mostani történelmi lehetőséget a megegyezésre, akkor ennek Pakisztánra és az egész térségre nézve tragi­kus következményei lehet­nek”. Azzal a képszerű ha­sonlattal élt, hogy „a tűz át­terjedésének megakadályozá­sát a szomszéd házára senki sem garantálhatja”. A szovjet csapatok Afga­nisztánból való kivonásával kapcsolatosan Vakil megismé­telte: a szovjet katonák távo­zása két hónappal a genfi afgán—pakisztáni megállapo­dás után kezdődhet meg. Bernben szerdán megkez­dődtek a tárgyalások Dmitrij Jazov hadseregtábornok, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere és Frank Carlucci, az Egyesült Államok hadügymi­nisztere között. A szovjet—amerikai kap­csolatok történetében ez az első ilyen jellegű, a nagyha­A hadtápfelszerelés beva- gonozásával befejeződött a szovjet OTR—22 (SS—12) tí­lyásolta választását. A keresz­ténydemokraták — akik az ország legerősebb politikai erejét képviselik — saját fő­titkárukat jelölték meg az államfőnek, mint egy erős és tartós kormányzás biztosíté­kát. Ügy tűnik, Bettino Craxi szocialistái (akiknek a bele­egyezése nélkül a KDP aligha tudná megvalósítani bármiféle kormányalakítási elképzelé­sét) nem emeltek- vétót De Mita személye ellen (ismeretes, hogy a tavalyi kormányválság idején határozottan elutasítot­ták a kereszténydemokrata fő­titkárt Craxiék). HUN SEN kész bármikor ismét találkozni Szihanuk her­ceggel — olvasható abban az üzenetben, amelyet a kam­bodzsai kormányfő március 1-jén intézett Norodom Sziha- nukhoz, s amelyet most szer­dán hoztak nyilvánosságra. AZ AMERIKAI szenátus törvénytervezetet fogadott el arról, hogy a jövőben a hír­szerző szerveknek, illetve a mindenkori elnöknek előre kell értesítenie a törvényho­zás illetékes bizottságait a SZKP KB főtitkára és felesége szálláshelyére hajtatott, majd részt vett a Szerb Köztársaság állam- és pártelnökségének tiszteletükre adott díszebédjén. A szerb köztársasági állami és pártvezetőkkel lezajlott ta­lálkozó után Mihail Gorba­csov Zimonyban megismerke­dett a kukoricanemesítő inté­zet munkájával. Ezzel befeje­ződött háromnapos, rendkívül eseménydús belgrádi prog­ramja. A késő délutáni órák­ban IL—62-es különrepülőgé- pen vidéki útra, Szlovénia székvárosába, Ljubljanába in­dult. Az SZKP KB főtitkárát és feleségét, valamint a kísére­tükben lévő személyiségeket megérkezésükkor a Szlovén Köztársaság állami és pártve­zetői fogadták. Gorbacsov csütörtökön dél­utánig marad Szlovéniában, majd onnét Dubrovnikba megy. talmak közötti párbeszéd fo­lyamatába illeszkedő találko­zó. Szovjet részről a találko­zón — a Szovjetunió és ai Egyesült Államok közötti bi­zalom erősítése céljából — ki­terjedt eszmecserét kívánnak folytatni katonapolitikai és katonai szakkérdések széles köréről. pusú hadműveleti-harcászati rakéták kivonása Csehszlová­kiából. Az észak-morvaorszógi Hra­nice na Morave település kö­zelében 198S-ban — az ame­rikai Pershing—2 rakéták és manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére válaszként — elhelyezett ra­kéták leszerelését február 25-én kezdték meg. Mosta­náig mind a 39 rakétát és 24 mozgó rakétaindító-állást el­szállítottak a Szovjetunióba, ahol a szovjet—amerikai ra­kétamegállapodás ratifikálása után megsemmisítik azokat. A kivonás megkezdésekor egyéb­ként elmondták, hogy csak a Hranice na Morave-i támasz­ponton voltak szovjet hadmű­veleti-harcászati rakéták, s a csehszlovák néphadsereg sem­milyen nukleáris fegyverrel nem rendelkezik. „titkos akciók” megkezdésé­ről, ha pedig azok rendkívüli okokból indulnak meg, 48 órán belül kell megadni a szükséges tájékoztatást. TEHERÁNRA szerdán hét iraki rakétát irányítottak, s az iraki légierő másik hét iráni várost is támadott a nap folyamán. Irán szerdán öt rakétával támadta az ira­ki fővárost. Mindkét félnél sok a halálos áldozat és je­lentősek a károk. Liv UUman, Bemard Blier és Stefánia Sandrelli a Remél­jük, lány lesz egyik jelenetében Küldetés Evianba Pakisztán késlelteti a megegyezést Vakil genfi nyilatkozata Cossiga a kereszténydemokraták mellett döntött De Mita alakíthat kormányt Berni eszmecsere Jazov—Carlucci találkozó Csehszlovákia Befejeződött a rakétakivonás Csak rövid

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom