Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

Galgahévízen, Bagón, Gödöllőn Tiszta eszmék, példaképek Lapunk más helyén is heszámo­lunk a nemzeti ünnénünkkel kap­csolatos eseményekről. „Kedves Barátunk! Tiszte­lettel ajánljuk figyelmébe, hogy a. helytörténeti. klub 1988. március 14-én 19'órakor tartja soron következő össze­jövetelét. Házigazda: Erősvári Pál. Minden érdeklődőt szere­tettel vár a helytörténeti klub vezetősége.” Nem tudom, hány galgahé- vizi otthonba jutott el ez a szerénységével is megnyerő meghíyó, mindenesetre tény, hogy körülbelül kétszázan ül­tünk félkörben a Kodály Zol­tán Művelődési Ház színház- termében az egyszerű díszlet­ként szolgáló — ám a legtöb­bet jelentő — kokárda, a pá­vakor és a házigazda előtt. ::::: Az est a Himnusz közös éneklésével kezdődött és a Szózattal zárult. Vörösmarty sorait már hangosabban zeng­tük, a műsor valamennyiünket gazdagabbá tett. Gyetván Or­solya Petőfi Sándor A nép ne­vében című költeményét sza­valta el. A pávakör Kossuth- nótákat énekelt. Hajdú Berna­dett a Nemzeti dalt adta elő. A kibővített klubfoglalkozás házigazdája a száznegyven éve történteket felvázolva emlé­keztetett arra. hogyan győzött a tömegek között a forrada­lom. Kétszáz évvel az angol polgári forradalom után mi is az európai porondra léptünk, hogy felszámoljuk gazdasági és társadalmi lemaradásunkat. Nemzettudatunkat erősítetté az 1849-es tavaszi hadjárat si­kere. Galgahévízről 45 férfi szolgált Kossuth táborában. Kolesza Mihály és Szabó And­rás gazdafiúk. Gregus János házasgazda és Gábor István zsellér életüket áldozták vala­hol a Kárpát-medencében. Erősvári Pál arról is szólt, hogy a magunkon viselt zász­lódarab jelkép. Emlékeztet a nemzeti ünnepünkre, belső megrendülésünkkel együtt pe­dig tiszteletadás az egyszerű, jeltelen sírban nyugvó hősök­nek is. Ma ismét utat tör a fel­ismerés, hoev egészséges nem­zettudat nélkül nem felelhe­tünk meg az előttünk álló fel­adatoknak. A házigazda azt az Igényt is megfogalmazta, hogy a magyar kultúra alkotói részesei is le­gyenek ennek a kultúrának. A költők, írók után a rádióműso­rok szerkesztői sem feledkez­nek már meg a határainkon kívül élő magyar nemzetiség ilyen,igényéről. A minap hall­gathattuk azt a szlovákiai ri­portot, melvben a feleségét gyászoló öregember arra kérte az unokáiét. ho°v majdan az ő síria felett állva is anya­nyelvén emlékezzék reá! künkbe abból, amit régóta hiá­nyolunk. Még egy érdekesség: a műsor után banketten talál­koztak a tovább maradók. Tegnap délelőtt sokan gyűl­tek össze Bag központjában, a Hősök terén is. Az általános iskola rendezett ünnepséget az emlékmű előtt, melyen tábla emlékeztet 1848 és 1849 ese­ményeire. A gyerekeken kívül a községi tanács dolgozói és még számos felnőtt hallgatta meg a műsort. Kicsivel később kezdődött a gödöllői városi megemlékezés a Petőfi téren, a Petőfi-szobor előtt. A hagyományoknak megfelelően a Török Ignác Gimnázium és. Óvónői Szak- középiskola tanulói készültek fel irodalmi összeállítással. El­szavalták a Nemzeti dalt, el­mondták a tizenkét pontot. Az ünnepség szónoka Trom- posch Károly, a KISZ Gödöllői Városi Bizottságának titkára volt. Mint elmondta, ma nem­zetünk sorsfordító — korosz­tályok jövőjét meghatározó —, napjait éljük. Éppen ezért fon­tos a múlt mának szóló üzene­tét felidéznünk. A fiatalságnak tiszta eszmék, példaképek kel­lenek. 1848 minta, amely ve­zetheti gondolati tapogatózá­sunkat. Ez az öi*ökség egyben az egész magyar népé is. Így generációk együttes, közös fel­lépéséhez adhat erőt. ::::: A KISZ a következetes, radi­kális megújulás híve. Részvé­tele a politikai közéletben kri­tikai kíván lenni. Ehhez azon­ban arra is szükség van, hogy sajál munkáját minél jobban megismerje a társadalom. A megemlékezés koszorúzás­sal. a Szózat közös éneklésé­vel. majd Kossuth-dalokkal fe­jeződött be. B. G. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1988. MÁRCIUS 16., SZERDA Túrái Takarékszövetkezet Túlélték a megrázkódtatást Emlékszem, az elmúlt esz­tendő októberében, novemberé­ben hogyan tolongtak a betét­könyv-tulajdonosok a takarék­szövetkezeti kirendeltségek irodáiban. De nem voltak ke­vesebben azok sem, akik köl­csönt kívántak felvenni. Min­denki költötte a pénzét. Ezért is voltam kiváncsi, miként zár­ta az 1987-es esztendőt a Tú­rái Takarékszövetkezet, ho­gyan sikerült terveinek telje­sítése. mit mutatnak vajon a számok. Balogh Józsefné, a szövet­kezet igazgatóságának elnöke a Túrán megtartott küldöttér­tekezleten terjesztette a 19 községből éss Budapest XIV. kerületéből érkezett 170 kül­dött elé az elmúlt év gazdál­kodásának mérlegét. A beszá­moló részletesen szólt az év során kialakult gazdasági vál­tozásokról, amelyeknek hatá­sa nem kerülte el a takarék­szövetkezetet sem. A nehézsé­geket sikerült legyőzni, mert a kirendeltségen dolgozók úgy végezték napi feladataikat, hogy tudták, nemcsak köl­csönt folyásítanak és betéte­ket fizetnek vissza, hanem politikai felvilágosító tevé­kenységet is végeznek, hogy Olvasóink fóruma Nekünk még cuca sem jut A? előadás után a népi együttes ifjúsági tánccsoportja következett. A Méta zenekar kísérte táncukat. így emlékez­tek Galgahévízen március 15- re. valamit visszalopva lel­A cucat igen szegény asz- szopyok használták még az antivilágban csecsemőik sírá­sának megszüntetésére: zseb­kendőnél gyolcsba kenyérhéjat tettek, és ezt adták a gyerek szájába. Szegényes megoldás volt, de nekik többre nem tel­lett. A gyerek majszolta a cu- cát. s míg el nem olvadt a kenyérhéj, addig csendben volt. Ez az emlékkép mindig eszembe jut, amikor tavasszal vagy esős időben az utcánkon végigmegyek, márpedig ez naponta legalább kétszer elő­fordul. A Lázár Vilmos utca az igen elhanyagolt utcákhoz tartozik. Az öreghegy oldalán van. de a víz nem tud lefolyni, mert megáll a gödrökben, és így rendégmarasztaló sár képző­dik. Ahol gazdák laknak, igyekeznek eligazítani az utat, és ott viszonylag járható is. De a nyári telektulajdonosok ilyenkor nem látogatnak ki. Engem azért bosszant, mert régen ismerem ezt az utcát és Corso-cipővel, Corso-cipőben jól jár. Corso-MjM>k a Gödöllői Áfész áruház cipőosztályán március 14-étői 26-áig. Tavaszi gyermek-, női és férficipők nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat. tudom, valamikor le tudott folyni a víz, s nagy eső után is alig volt sár. Gondolkodom, mi történt: megváltozott volna a víz folyása? Megszűnt a központi gondoskodás? Ezt nemcsak az anyagiakra értem, mert ezen a téren eddig sem kényeztettek el bennünket. A legnagyobb problémát abban látom, hogy nincs egy hivata­los szerv, amely összehangolná az itt lakók dolgait. Nincs, aki megmondaná a telektulajdono­soknak, hogy: emberek ne higgyék, hogy mert magasabb adót, netán tehát fizetnek, ak­kor jön a tanács kapával, la­páttal és elvégzi a telek előtti út karbantartását! Fogják meg a szerszámot és csinálják ma­guk, mert nincs több joguk, de annyi kötelességük van, mint az állandóan ott lakó embereknek! Ogy érzem, azért taná­csunknak is lenne feladata az út helyrehozatalában — ha már a felügyeletet elmulasz­totta. Rendbe kellene hozatni és utána folyamatosan ellen­őrizni karbantartását. S aki nem tartja rendben a telke előtti utat. netán figyelmeztet­ni is lehetne mulasztására. Újságolvasó ember vagyok. £gy az újságból tudom, hogy pénz is van az utak javításá­ra. Olvastam, azt is, hogy a tanács újabb 3.5 milliót aján­lott fel a Karikás iskola úszómedencéjének vízzáróvá tételére. Ha nem ■sokadszor akarnák vízzáróvá tenni azt a medencét, talán a mi utunk rendbe hozására is jutott vol­na pénz. Itt a hegyen, ha egy asszony kacsaúsztatót csinál­tat a férjével, és az nem víz­záró. könnyen lehet, hogy azt az embert elzavarják a hegy­ről Merthogy a kacsaúsztató nem formatervezett, azt még elviseli, de hogy a víz elszök­jön belőle minduntalan, azt nem tűri el. Hogy milyen összefüggés van a cuca és a mi elhanya­golt utunk között? Hát mi is Gödöllőhöz tartozunk, és ha már nem jut pénz mindenre, legalább olyan gondoskodást várunk, mint az a gyermek, akinek csak cuca jut, mert úgy érezzük, hogy nekünk még az sem jut. T. S. nyugalmukkal, okos érveik­kel formálják a közhangula­tot, csillapítsák a türelmetle­neket. És mert ezt tették, a ta­valyi küldöttértekezleten elfo­gadott 3 567 000 forinttal szem­ben 8 162 000 forintra növeke­dett a szövetkezet idei rész- jegy alapiét ve, s így a rész­jegyalap 1987. december 31-én megközelítette a 30 milliót. De más számok is azt iga­zolják, hogy a nehéz gazdasá­gi év, a szabályozók, a felvá­sárlási láz, a várható adózta­tás ellenére a túrái szövetke­zet a megrázkódtatást túlélte és terveit minden vonatko­zásban teljesítette. Tervezett betétállományuk 330,4 millió fórint volt, ezzel szemben a tényleges teljesíté­sük 353,6 millió. Ebben a számban benne van a betéte­sek bizalma, az érintett terü­let lakosságának az a hite, hogy érdemes okosan, gaz­daságosan élni, érdemes ta­karékoskodni. A legszorgal­masabban takarékoskodók — ezt mutatják a fiókok adatai — Túrán, Zsámbokon, Hévíz- györkön, Budapest XIV. ke­rületében és Galgahévízen ta­lálhatók. Alaptevékenységük fontos része a kölcsönzés. A záró kölcsönállományuk 196,4 mil­lió foript. s ez a megyében a legmagasabb. Különösen je­lentős eredmény, hogy a ta­karékszövetkezetek is folyósí­tanak hosszú lejáratú építési kölcsönöket, s hogy, a Túrái Takarékszövetkezethez tartozó hálózat dolgozói milyen ko- moivan veszik a lakást építők segítését, azt igazolja, hogy ezzel a kölcsönformával is az élen járnak a megyében. Növelték áruvásárlási, terme­lési kölcsönállományukat is. Gok mindenről szó van az ilyen nagy területen működő — csaknem 200 ezer lakos pénzügyeit intéző — takarék- szövetkezet munkáját értékelő beszámolóban. Dr. M ajoross Anna. a Szövosz takarékszö­vetkezeti főosztályának veze­tője hozzászólásában azt emel­te ki, hogy ennek a takarék­szövetkezetnek a munkáját nemcsak a lelkiismeretesség, pontosság, az ügyfelek iránti figyelem, az adminisztrációs rend jellemzi, hanem az is, hogy képesek voltak az új le­hetőségekhez azonnal igazod­ni. megtanultak gazdálkodni a szövetkezeti tagok pénzével. Több vállalkozásba is belép­tek, s így kapcsolatuk van az UNIC Bankkal, a Konzum­bankkal, érdekeltségi alapot adtait át az Autoexpressz, a MEGARON Kisszövetkezetek­nek, bekapcsolódtak a kősze­gi Panoráma Szálloda egyik vállalkozásába. Mert a' pénzre szükség van, hiszen a szövetkezet gazdál­kodásával követlenül összefüg­gő feladatokon kívül igyekez nek a területen élők gondjain is segíteni. 37 ezer forinttal támogatták a nagycsaládoso­kat. Két iskolának vásároltak számítógepet, és segítették a túrái könyvtár számítógépének a beszerzését, öt népdalkör, hagyományőrző együttes fenn­tartásához járultak hozzá 25 25 ezer forinttal. Az eredmények számbavé­tele után természetes volt, hogy a küldöttek örömmel vették tudomásul: a takarék- szövetkezet 8,4 millió forint nyereséggel zárta az 1987-es évét. A számok ismeretében könnyebb volt meghatározni az idei feladatokat: befejezik az Örs vezér téri építkezést, az aszódi, püspökhatvani, da- nyi kirendeltségek beruházá­sait. És amit a legfontosabbnak tartanak: tovább kívánják erősíteni a szövetkezet és a la­kosság kapcsolatát, mert tud­ják, hogy a bizalmon alapuló együttműködés hozhat új ered ményeket. Feróik Mihály Tüdeszűrés Gödöllő körzetében is moz­gó röntgenállomásokon végzik a lakosság tüdöszűrését. Ké­pünk Isaszegen készült, ahol Gerbe Zoltánná és Zánkai Já­nos két másik társukkal lát­ják el ezt a feladatot. (Vimo- ía Károly felvétele) Helytörténeti gyűjtemény Felújítás miatt zárva Felújítás miatt másfél hó­napra bezárta kapuit a látoga­tók előtt a városi helytörténeti gyűjtemény. Ezekben a hetek­ben javítják a falakat, feste­nek, mázolnak, felfrissítik a bútorokat. Egyidejűleg meg­újul az előtér, a helytörténeti és az állandó kiállítások rész­lege. Átalakítják a helyisége­ket is. A jelenlegi irodából szakkönyvtár lesz, berendezik, a természetvédelmi oktató- központ termét, a restaurátor­műhelyt és a raktárakat. A belül megújuló helytörté- teti gyűjtemény május elsejé­től fogad ismét látogatókat. Közéleti fórum Kétszintű közigazgatás A városi művelődési ház közéleti fórum sorozatának újabb összejövetelét tartják ma, szerdán délelőtt 10 órá­tól. Ezúttal a kétszintű köz- igazgatásról tart előadást Vá- gi Gábor szociológus. Utána beszélgetés és vita. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Módszertani program, 10 órakor. Diáktanya: Have-rock klub (asztalitenisz-bajnokság) 16 órától. Petrovics József szobrász- művész, Pálos Miklós festő­művész kiállítása, megtekint­hető 15—19 óráig. Gödöllő, könyvtár: Ószikék, nyugdíjasklub: Nem­zeti ünnepünk — irodalmi vetélkedő, 15 órakor. Aszód, múzeum: Galga mente, állandó kiállí­tás, Festmények és grafikák — a Petőfi Múzeum képző­művészeti gyűjteményének a bemutatója, időszaki kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: Petőfi — Kutas László szobrászművész alkotása — ólom — 1973., megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi Száguldó falka. Színes, ma­gyarul beszélő kanadai ka­landfilm. 6 és 8 órakor. Csalóka március A Peres út csendje Peres út, a volt falu — Máriabesnyö — egyik utcája. Gödöllő keleti peremén szeli át a Peresdűlőt. Betonjárdája nyílegyenesen fut Szárítópusz­ta irányába. Az aljg félszáz, húszas-harmincas években épült háza csendben, szinte szégyenlősen bújik meg az elő­bukkanó nap sugarai elől. Akác- és hársfák, orgonabok­rok árnyékában pihennek a zsalugáteres szoba-konyhás épületek Némelyik ablakában muskátli piroslik. Romantikus utca. Mégis Pe­res út a neve. Valamikor szántóföld terült itt el. Egy- egy talpalatnyi földért, ello­pott mezsgyehatárért viszály, per, veszekedés, békétlenség volt. Talán ezért Is nevezték el Peres útnak? Majd évekig belesüppedt saját csendjébe, szürkeségébe. De lassan, az el­múlt évtizedben, ébredni kez­dett. Mára villany-, vizhálózat épült ki, nem messze húzódik a gáz gerincvezetéke. Itt-ott bővítették, csinosították a ki­csiny házakat. Ló helyett La­dák, Skodák. Dáciák színesí­tik az udvarokat. Tervezés alatt van a terü­let nagyobb része, míg a szem­ben elterülő síjk terepen meg­történtek a parcellázások. Negyven családi ház építésére alkalmas telket alakított ki a városi tanács. Valamennyi gazdára talált. A pince, föld­szint, tetőtérbeépítésű lakások alapjait több helyen már le­rakták. Az utca csendje szétrobbant. Tehergépkocsik zúgása, bőgé- se törte meg, nyomta el a ku­tyák ugatását. Építőanyago­kat szállítottak. Téglák, gáz­beton blokkok, cementhegyek az építési telkeken. A márciusi szélben meg­megbillennek az építőanyago­kat védő fólia- és sátorpony­vák. Az enyhe tél a Peres utat sem kerülte el, de az építke­zésre még várni kell. Most még csend honol az építési telkeken, újfajta Csend. Az időjárás még csalóka. Liliomok, nárciszok, tulipánok zöld levelei viaskodnak a márciusi dérrel. Virágaival perlekedik egy, a kiskertben .már dolgozó asszonyság. — Tavaly a fagy tette tönk­re a tulipánhagymáimat, idén meg a lótetű, egerek. Több mint a felét megrágták — mondja felém, miközben újabb tulipánhagymákat dug él a kissé hideg talajba. — Hamarabb felépülnek itt szemben a házsorok — áll fel és int az építőanyagok felé —, mint ahogy az én tavaszi hagymáimból virág fakad. Ha már a tanácstól van, javasol­hatom, hogy változtassák más­ra az utcánk nevét Rossz a csengése. — Mit javasol? — kérdezem. — Hát — virágaira néz — legyen Tulipán út a neve. Hi­szen ha már teljesen új ház­sorok épülnek, a régiek el-el- tűnnek, átalakulnak, akkor le­gyen már az utca neve is új. Tolmácsolom majd, csak ezt ígérhetem Elköszönök miköz­ben a Peres úti asszony­ság csak a virágaival, a vi­rághagymáit tönkretevő rág­csálókkal perlekedik szelíden. Rátkai Ottó ISSN 0133—1857 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom