Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
Vácról Nagykőrösre Kovács Tünde, az Egészségügyi Szakközépiskola negyedikes diákja is indult az elmúlt hét végén Nagykőrösön megrendezett III. középiskolai országos balladamondó-versenyen, s a döntőbe került. Felkészítő tanára Fazekas Lászlóné volt (Varga Irén felvétele) Lapokban tallózva A háromszázadik Magyarország: Váci Györgynek, a kétszeres aranydíjas váci könyvkötömesternek, az Országház könyvkötőjének február 29-én nyílik Békéscsabán, a Kner Nyomdában ,,A könyvkötészet múltja és jelene’’ című ipar- és stílustörténeti kiállítása. A kiállítási anyagot szerte az országban sok tízezren láthatták már, hiszen most a 300. helyen rendezik. Sikere bizonyítja az érdeklődést a nagymúltú magyar könyvkötészet iránt. Nógrád: Váci György nem csak remekbe készült munkáival tette ismertté a nevét. Összegyűjtötte mesterségének szerszámait, gépeit, tablókat készített, vitrineket töltött meg a könyvkötészet remekeivel. 1976-ban Marton vásáron látta először a nagyközönség, a 300. állomás a Viharsarok. P. R. Jó erőben van a Moby Dick Iskolanap a környezetvédelemért Valahányszor találkoztam Balázzsal, mindig volt valami híre számomra. Folyamatosan nagy munkában volt. Egyszer fényképezőgéppel járta társaival a várost, és lencsevégre kapta a szemet bántó, környezetet szennyező jelenségeket. Másszor pedig egy tsz-be állítottak be, hogy mintát vegyenek abból az anyagból, amit az ólaktól, istállóktól a közvizekbe eresztenek. Volt olyan időszak, amikor szlogeneket gyűjtögettek, s amikor minden második szavuk az volt: Moby Dick. A meglepetés Egyik nap telefonált, ha ráérek, menjek be iskolájukba, vagyis a 204-es ipari szakmunkásképzőbe, mert lesz ott valami meglepetés. Kíváncsivá tett a titokzatosság, így el is mentem. Belépve az ajtón mindjárt összeállt a kép. Minden együtt volt, amiről korábban mesélt. Iskolainapokat tartattak, s ezen belül, ők, a Moby Dick környezetvédelmi szakkör tagjai elvarázsolták a folyosókat és a tantermek előtereit. Mindenütt megdöbbentő feliratok, fajok kihalásáról, a levegőbe, vízbe engedett ilyen- olyan káros anyagokról. Odébb tanmeseszerű rajzok és a védett növények, madarak egy- egy csoportját összegyűjtő fényképtabló. A szünetekben egy alkalmi sátor alatt diákat vetítenek, szintén védett növényekről. A házi videorendszeren is hasonló témájú filmet játszottak. Az egyik sarokban egy csontváz ült roskatagon, körülötte emészthetetlen szeméthalom, egy pesszimista jövőkép látomása 2150-ből. A szervező gyerekek ennél is tovább akartak menni az illusztrálásban. Azt tervezték, hogy az egyik termet telefüstölik kipufogógázzal, pontosan olyan mértékben, amilyet naponta belélegzünk csúcsforgalom idején. Ez utóbbi ötlet, a rosszulléteket megelőzendő már nem valósulhatott meg, nem engedte Tmre György igazgató. Érthető, a gyerekek is belenyugodtakElszántan a munkára A fő szervező, Zachár Balázs szünetben sorra fogadta a ta- ' nárok gratulációit, „könyvelte” a dicséreteket. Tőle kérdeztünk a titokzatos aláíróról, Moby Dickről, hiszen ezt a nevet minden rajz és propagandamondat végére odabigy- gy esztettek. — A szakkörünket hívják így, a kollégiumban működik, a természettudományi stúdió támogatásával. Szabó Elemér meteorológus és Czippán Katalin. a TTS vezetője személyes segítségével. Keddenként délután 6-kor találkozunk. Olvasnivalókat kapunk, amelyekből megismerhetjük, milyen veszélyeknek vagyunk kitéve. Szóba kerül az is. miért fontos minden egyes élő faj fennmaradása, de arról is. hogy ennek ellenére mennyi pusztul ki — újságolja lelkesen. — Ezek általános, bár való igaz, égető dolgok. Nyilván szó esik helyi témákról is. Rossz példáért nem kell messzire A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1988. MÁRCIUS 15., KEDD Összefogás szükséges Az idősekről való gondoskodásban Időskorúak. Kinek mit rejt-e gyűjtőfogalom? Szülőt, nagyszülőt, óvónőt, tanítónőt, a szomszédban élő idős cipészmestert? V alamennyiüket, mindazok szamára, akik napi munkájukban vagy azon kívül vállalkoznak arra, hogy a tisztességben megöregedett embereket segítsék, támogassák. Önzők vagyunk, csak magunkkal törődünk? Eltűnnek igazi emberi értékeink? Nem! Ezt cáfolja az a jelentős társadalmi mozgalom, az az összefogás, amely az időskorúak megsegítése érdekében funkcionál városunkban. Nem tagadhatjuk, az elmúlt időszak gazdasági, társadalmi változásai az időskorúak életmódjára, körülményeire is hatást gyakoroltak. Városunkban az állami és társadalmi szervezetek keresik a módját, a még feltáratlan lehetőséget, hogy minden idős ember számára gondtalan, kiegyensúlyozott időskort biztosítsanak. Az időskorúak többségének a megélhetést nyugdíja adja. Döntő többségük családban él. Gyermekeik, unokáik szeretető, törődése veszi körül, megteremti számukra! a gondtalan életet. Sok idős viszont magányos, nincsenek hozzátartozói, vagy az idős elesett embert elfoglaltságuk miatt nem tudják ellátni családtagjai. Ezért az állami és társadalmi szervezetek jelentős támogatásban, ellátásban részesítik a rászorulókat. A városi gondok feltárására, megoldására, az erők egyesítésére alakult meg 1983-ban a HNF városi bizottságán az időskorúak koordinációs bizottsága. Legutóbbi ülésén — amelyen részt vett az MSZMP Pest Megyei Bizottsága szociálpolitikai munkaközössége képviseletében dr. Monori Balázsáé — áttekintették az elvégzett feladatokat, és beszéltek a jelenlegi teendőkről. Papp Jánosné, a bizottság titkára a társadalmi és tömeg- szervezetekben, a tanácson és az üzemekben végzett eredményes munkáról szólhatott. Városunkban mintegy 6030 nyugdíjas korú ember él, a lakosság 17,6 százaléka, 2545 fő 70 éven felüli. Takarmánykeverő üzem Egyedül élnek közülük 287-en. Az ő helyzetük a legnehezebb. A városi tanács 60 fő számára biztosított rendszeres, 328 fő részére rendkívüli szociális segélyt. A társadalombiztosító intézet kivételes nyugdíjemelésben részesített 830 nyugdíjast 1982 óta. Ez havi 200—400 forint nyugdíj- emelést jelent a 4000 forint alatti nyugdíjasok számára. A városban végzett felmérések és a jogos igények alapján továbbfejlődött a házi szociális gondozás. Százötvennégy egyedül élő nyugdíjas gondozását 10 hivatásos és 22 tiszteletdíjas gondozónő végezte. Közreműködnek az étkeztetésben, a bevásárlásban, a tüzelő bekészítésében és az orvosi ellátásban. Ezt a munkát társadalmi erők is segítik. A városi szakszervezet és a Vöröskereszt aktivistái, a Lőwy Sándor Ipari Szakközépiskola, a 204. Sz. Szakmunkásképző Intézet, és az általános iskolai tanulók is részt vállalnak ebből a nem kis áldozatokat kívánó munkából. Sajnos az utóbbi időben kevesebb szocialista brigád vállal ilyen irányú feladatot. A szociális étkeztetésben 90 fő részesül. A régebben öregek napközi otthonának nevezett ellátási forma iránt nem volt megfelelő az érdeklődés városunkban. A Mártírok útján levő 60 férőhelyes intézmény mindössze másfél éve van kihasználva. Ma már kedveltté vált. Kisvácon is sürgetik egy hasonló beindítását. A városi tanács már megadta hozzájárulását azzal, hogy a Rákóczi téri volt óvoda épületét adta át erre a célra. A Vöröskereszt szervezetei is patronálják a megvalósítást. Reméljük, kollektívák és egyének is részt vesznek az idősek klubja kialakításában. Szociális otthonban, a Burgundia úti bővítése és a Rá- di úti kialakítása után. 131-en élhetnek. Itt teljes körű az ellátás. Mindkét helyen ragyogó rendben, tisztaságban, szép környezetben élnek az emberek. Szarvas Vincéné, az intézmények igazgatója és munkatársai hivatásszerűen, szeretettel gondoskodnak a bennlakókról. Odaadó munkájuk megmutatkozik abban, hogy az intézményben, sok-sok kézimunkával díszített szobákban, gondtalanul töltik az idős emberek életüket. Az időskori életmód problémáiról, az idős korral együtt járó lelki és fizikai állapotról számos előadást szerveznek az időseknek. A szakrendelőben a gerontológiai rendelést is bevezették. Ezt a vártnál kevesebben veszik igénybe. Sokoldalúan veszik ki a támogatásból részüket az üzemek, munkahelyek. Több munkahelyről rendszeresen meglátogatják nyugdíjasaikat, az üzemi konyháról ebédet biztosítanak számukra. A Forte születésnapokon figyelmesen köszönti nyugdíjasait. Mindezek ellenére sok idős ember panaszolja ma is: elfelejtették őket, vagy esetleg évente egyszer a nyugdíjastalálkozóra hívják csak meg. Tehát több kell! A munkahelyek, a városi tanács, a társadalmi és tömegszervezetek és az állampolgárok nagyon okos, összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy az idős emberek jól érezzék magukat, megbecsült tagjai legyenek társadalmunknak, amelyre aktív életükben a munkahelyeken és családjukban egyaránt rászolgáltak. Pr. L. Kötőtanfolyam Április hónapban kötőtanfolyam kezdődik a váci Madách Imre Művelődési Központban. A foglalkozások ideje: kedden 16-tól 17 óráig. Jelentkezni lehet a 12-411-es telefonszámon, Jakab Józsefnénál, Koszorúzás, kisdobos-találkozó Megemlékezések Képünkön a Galga Völgye Termelőszövetkezet takarmánykeverő üzeme (Vimola Károly felvétele) A tavaszi történelmi évfordulók rendezvényei keretében ma, március 15-én, a Magyar Úttörők Szövetségének Pest megyei elnöksége, a kisdobos szakbizottság és a Vác városi úttörőelnökség rendezésében kisdobos-találkozóra kerül sor. Az ünnepséget 10 órakor nyitják meg a Madách Imre Művelődési Központban. A találkozó résztvevői délután megkoszorúzzák az 1848-as honvéd emlékművet. Itt, az emlékműnél lesz a tavaszi történelmi évfordulók városi megnyitója is, 15 órakor. Az ünnepi beszédet Bacsa Tamás, a Szak- szervezetek Vác Városi Bizottságának titkára tartja, majd a váci Iskolák diákjai adnak műsort. Délután négy órakor a Petőfi-háznál tartanak koszorúzás! ünnepséget, ahol dr. Molnár Lajos, a Lőwy Sándor Szakközépiskola igazgatója emlékezik meg a 140 év előtti eseményekről. „Mit jelent nekem 1848?” címmel hirdetett rajzpályázatot a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága. A rajzpályázat anyagából rendezett kiállítás megnyitójára és az ünnepélyes díjkiosztásra is ma délután kerül sor a művelődési központban. ★ Nemzetiszínű szalaggal díszített, kedves meghívót találtak a múlt hét vegén levél- szekrényükben a szödligetiek. Az ifjúsági koordinációs bizottság hívta a ma délután hat órakor tartandó koszorúzást ünnepségre, a Petőfi-szobor- hoz a községben lakókat. Ugyanilyen kedvesek voltak azok a kézzel rajzolt, kokárda alakú meghívók is, amelyek a falu üzleteinek kirakataiban jelentek meg. Ez az ünnepre hívás olyan, amilyennek ezt a nemzeti ünnepünket érezzük: bensőségesnek, szinte családinak ., i ISST* #13Ä~i7ä» <Váct Hírlap) menni, a városunk is tele van ilyenekkel. Vajon belefér-e a szakkör kereteibe, hogy egy- egy kézzelfogható ügyet kiragadjatok? — Sok az ilyen ! Nagy terveink vannak. Első helyen mondanám, mert talán erre kerül sor legelőször, a Gombás-patak medrének tisztítását. Szeretnénk felkerekedni és eltávolítani a szennyező lerakódásodat, amelyek a szabálytalanul elhelyezett szemét miatt és az illegális szennyvíz- bekötések nyomán keletkeztek — mondta hevesen magyarázva, mintha máris képes volna hozzálátni ehhez a nem éppen kellemes kézi munkához. A környezetvédelem, talán már egyre többen megértik, nem úri kényeskedés, hanem létkérdésünk. Nem véletlenül állítottak minisztériumot is a témának. A legkevesebb, amit tehetünk, hogy jó szándékkal nyúlunk a környezetet érintő kérdésekhez. Jó szándék kell az országok vezetői és lakói részéről egyaránt. A legkevesebb, de nem minden. A napokban röppent fel az a hír, hogy az ólommentes benzint használó gépkocsik kipufogógázában bár valóban minimális az ólomtartalom, ezzel szemben azonban jelentősen nőtt a benzol. Nemzetközi tanulságok Erről az anyagról tudjuk, hogy az emberi szervezetbe kerülve súlyos károkat, elsősorban leukémiát — kóros vér- szegénységet — okozhat. A hír legtragikusabban talán az NSZK-t érinti, azt az országot, ahol rekordgyorsasággal teremtették meg az ólommentes üzemanyag előállítási fel- | tételeit, és szerezték be a megfelelő gépkocsikat. Most úgy ' tűnik, melléfogás volt részükről. S való igaz, hogy sokan j kárörvendve a markukba ne- j vetnek. (Az a klasszikus vicc iut eszembe, melyben az útbaigazítást kérő külföldi turista már a negyedik idegen nyelvvel próbálkozik Íjiába, s a kérdezett gúnyosan megjegyzi. „ennyi nyelvet tud, mégse megy vele semmire!”) A környezetvédelmi vívmányok ebben az országban, még egy ilyen baklövés után .is előrébb tartanak sokaknál. Talán éppen azokat előzik meg. akik most rajtuk nevetnek. Tehát nem kényeskedés, ha a szeny- nyezett levegőről beszélünk, nem úri passzió, ha számlál- gatjuk egy bizonyos növényfaj még létező példányait. Ha nem szégyelljük, és elutazunk, hogy segítsünk a varangyos- békákon. átjárókat építve vonulási irányukban, mert széttaposnák a gépkocsik. Vannak ilyen példák, mégse mondhatunk többet, mint azt. hogy nálunk gyermekcipőben topog minden, ami elengedhetetlenül a környezetvédelem fogalmához tartozik. Egyenként mindenkiben megszólal egy hang, ha olyat hall, amin fel lehet háborodni; nií- rátosak a kutak a családi házakban szabadon eresztett szennyvíztől, a megengedett maximális porrpennyiség sokszorosát engedik levegőbe gyárkémén vek stb. De mi van akkor, ha mi magunk is szembe kerülünk ilyen problémával? Mindenkit várnak Például olajat cserélünk az autónkban, hová öntjük az elhasználtat? Vagy, ha már nincs szükségünk a régi akkumulátorra. vagy az elhasznált gumikra, mit kezdünk velük? Senki nem legvinthet ezekre a dolgokra! Főleg itt a környéken, hiszen még sokan emlékeznek a Chinoin-raktár balesetére, amikor súlyosan veszélyes anyagok kerültek a talajba, s azon keresztül bizonyos ivóvíznyerő helyekre is. Aki ilyen felelősségérzet nélkül lett - felnőtt, már nagyon nehezen változtatható. Nem így a fiatalok, akik még fogékonyak. Igen, a 204-es Kilián Työrgy Szakmunkásképző tanulóira gondolok, akiken sok minden múlhat. Legfőképp az, nogy nyomukon elindulva si- íerül-e megőrizni és tovább szélesíteni azt a bázist, ami ígyelőre még kevesekre épül. A Moby Dick felnőtt segítői jogosan tartanak a jövőtől, mi esz, ha ezek a gyerekek végeznek. Jönnek-e utánuk mások? Munkájukhoz bárki csatlakozhat, függetlenül attól, melyik iskola tanulója. Ha cedve van, már csak annyit <el 1 megjegyeznie, hogy minien kedden délután 6-kor ta- álkoznak a szakmunkásképző íollégiumának portájánál! Dudás Zoltán
