Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
1988. MÁRCIUS 15.. KEDD Vállalkozóbb, alkalmazkodóbb mezőgazdaság Erősíthető a tagság kötődése A mezőgazdasági vállalatok egész belső irányítási, munkaszervezeti és érdekeltségi rendszerének újjáalakítására van szükség. Ennek a jelenlegi munkabérformának a teljesítményhez közvetlenül kapcsolódó részesedési formákkal való felváltásával kellene kezdődnie, ami a munkadíjazás korszerűsítésétől kezdve a bérleteken keresztül a családi vállalkozásokig, az önelszámoláson keresztül a belső kisvállalkozásig húzódhatna. Ott, ahol harminc éve nem tudnak ötről a hatra jutni, ott lehet a mezőgazdasági nagyüzemnek egy egyszerűbb vállalatszervezeti forma, a szak- szövetkezet a perspektíva. De azt tudomásul kell venni, hogy az újjáalakulás olyan számos formát öltő átalakulás, aminek csak egyik része a gyenge kategóriában végrehajtandó változás. Ezt az átalakulást csak sürgeti a jelenlegi gazdasági helyzet. Sürgeti, mert a gazdasági gondoktól függetlenül a vállalati formáknak egyébként is Igazodniok kellene a változó gazdasági élethez. Egyenrangú tulajdon Szerencsére ez nem csupán elméleti spekuláció! A magyar mezőgazdaságot harminc éve jellemzik azok a szervezési kísérletek és kezdeményezések, amelyek a szakszövetkezetté való visszarendeződést kivéve, egymástól elszigetelve, de a nagyüzemi keretek között már működtek vagy jelenleg is működnek. Magától értetődő feladat e módszerek széles körű elterjesztése. Sajátságos módon azonban a kísérlet gyakorlattá válását nem is annyira szabályozási, hanem ideológiai korlátok akadályozták. Félreértés ne essék, az utóbbi időben az ideológiai korlátok nem jelentkeztek olyan határozottan, mint például tizenöt évvel ezelőtt, a gazdasági reform visszaszorításának időszakában, de azért ezek a korlátok léteznek. Ilyen például a sztálini terminológiából itt maradt ideológiai kövület, miszerint a szövetkezet a parasztság számára a kommunizmus iskolája. A hetvenes évek közepén fogalmazódtak meg azok az elméletek, amelyek a termelőszövetkezeti tulajdont a társa- dalmasított össznépi tulajdonnál „szűkebb körűen társadal- masított”-nak minősítették. Még ennél is alacsonyabb besorolásba került a szakszövetkezet. Ebből következett az a szemlélet, amely egy kétszáz fős téeszt nem tartott annyira szocialistának, mint egy ötezer tagú termelőszövetkezetet. Ezek az elvek szolgáltak azután ideológiai alapul a téeszek kampányszerű összevonására. A korábbi ideológiai és agrárgazdasági elmélet arra épült, hogy a mezőgazdaságot pontosan a gyáriparhoz hasonlóan kell szervezni, irányítani, annak üzemtani, munka- szervezeti módszereit kell alkalmazni. Ez viszont bérmunkás viszonyokat hozott létre a téeszekben is. Ezek az ideológiai gátak, ha nyomokban is, de még ma is hatnak, és ezzel magyarázható, hogy amikor egy téeszt fel kellene számolni, akkor nem kisszövetkezetté alakítják át azt, hanem összevonják egy másik téesszel. Most azonban nem a régi Ideológiai gátak lerombolásával, hanem az új kezdeményezések ideológiai alapjainak megteremtésével kell foglalkozni. Mert amíg elvileg nincs tisztázva a belső átalakulás mechanizmusa, addig a gyakorlati lépések csak félmegoldást hozhatnak. Például az egész gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztése kell ahhoz, hogy a téeszek, állami gazdaságok vál- lalatisága is továbbfejlődjön. Tulajdonképpen reformra van szükség az élelmiszer-gazdaságban is. Nem lehet tovább hivatkozni a bevált agrárpolitika folytatására. A mezőgazdasági vállalatok belső érdekeltségi-irányítási rendszerének továbbfejlesztésével foglalkozó szakmai viták során persze felvetődtek olyan szélsőséges nézetek, hogy a mezőgazdaságban az igazi hatékonyságra csak a családi gazdaság képes. Ez nem igaz! Azonban a hatékonyságnövelés érdekében a nagyüzemekben is sokszínű működési formát kellene kifejleszteni. Nem automatikusan A nagyüzem egyik fő szerepe az lehetne, ha például kibontakoztatná a kis egységek vállalkozási lehetőségeit. El lehetne képzelni, hogy a téeszközpont, mint egy vagyonkezelői intézmény működjön. A szakszövetkezeti modell a jövedelemszabályozás és egyéb költségvetési kapcsolatok szempontjából tulajdonképpen ugyanolyan helyzetben van, mint a téesz. A két vállalatforma között abban van óriási különbség, hogy a szakszövetkezetben a tagi gazdaságok terhei összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak, mint a nagyüzemeké. Ez teszi virulóvá a szakszövetkezeti földhasználatot. A tagságnak nagyobb a tőkeakkumulációs készsége, az ebből származó jövedelmek visszaáramlanak a szakszövetkezeti keretben táblásított szőlők vagy tagi kölcsönök, részjegyek, célrészjegyek stb. formájában. A szakszövetkezet tulajdonképpen a szövetkezetek klasszikus formája. És a szakszövetkezetek majd minden gazdasági mutatója jobb, mint a téeszeké. Erőteljesebb a fejlődési dinamikájuk is, de mindez mégsem jelenti azt, hogy a szakszövetkezet automatikusan megoldhatná a tönkrement vagy talán soha nem is prosperált mezőgazda- sági körzetek sorsát. De nem is csak a szakszövetkezet az egyedüli lehetséges megoldás. Létezik a kisszövetkezeti forma is. Miért ne lehetne a nagyüzemen belül bizonyos ágazatokra kisszövetkezeteket szervezni? A kisvállalkozások, a szak- szövetkezet, a kisszövetkezet kezdeményezőképesebb és alkalmasabb a kisebb mennyiségű, jobb minőségű, tájjellegű, egyszóval olyan árucikkek termelésére, amelyekkel a külpiacokon jobban lehet operálni. Ez az üzemszervezési forma tehát elősegíthetné a struktúraváltást is. Koordináló központok Az persze nem megoldás, hogy a működőképtelenné váló téeszeket egyszerűen szétszedjék. De az tény, hogy a mezőgazdasági nagyvállalatok ma már olyan üzemi nagyságrendek között működnek, amelyek keretei között a tagság már nem fér hozzá magához a gazdálkodáshoz. Ezt elkerülendő, például a baksai szövetkezet a téeszen, mint szervezeti kereten belül igyekezett megtalálni azokat a vállalkozói csoportokat, amelyekben fel lehetett éleszteni a tulajdonosi érzetet. Mert tetszik, nem tetszik, a mezőgazdaság átszervezése óta úgyszólván kiveszett ez a motiváció. Igaz, ma már a téeszekben nem az alapító tagok dolgoznak; a hajdani parasztemberek, gazdák mai utódai bérből és fizetésből élő dolgozókká váltak. Létre kellene hozni a saját vagyonukkal rendelkező, a nagyüzemmel kölcsönös kockázatot vállaló, azzal adásvételi szerződéses kapcsolatban lévő csoportokat. A téeszek vállalkoztató, elszámoltató, koordinátor központok lehetnének. Sajnos tény, hogy az üzemi, üzemszervezési, átalakítási folyamatot éppen azok a gazdasági problémák korlátozzák, amelyek leküzdéséhez az átalakítást végre kellene hajtani. Az érdekeltség területén ugyanis pillanatnyilag és remélhetően csupán átmenetileg inkább korlátozó, mintsem ösztönző lépések történtek, össz- társadalmilag ugyanakkor elvárják, hogy a vállalatoknál valamilyen forradalmi változás menjen végbe. És ez a két szempont nemigen egyeztethető össze. Bonyhádi Péter Támogatók: vállalatok és szövetkezetek Hagyományteremtők Foton Minden esztendőben megrendezik a Dunakeszi és vonzáskörzete úttörőinek kulturális seregszemléjét. Az idén azonban először került sor irodalmi színpadok, színjátszó csoportok vetélkedőjére, amelyet a Fóti Gyermekvárosban tartottak meg. A hagyományteremtő eseményen hat csoport mérte össze tudását, képességeit. Legsikeresebbnek bizonyult a Dunakeszi 2-es Számú Általános Iskola kisdobosainak produkciója. A Fóti Gyermek- város hetedikesei 1848. március 15-ről készült összeállítással léptek föl. Sikert arattak a Dunakeszi 3-as Számú Általános Iskola úttörői. Igen látványos volt a Fóti 2-es Számú Általános Iskola szereplése: hetven diák vett részt a Hívunk, béke című táncos-zenés műsorban. Hogy a vetélkedő csoportok értékes díjakat kaphattak, az több intézménynek, gazdáikor dóegységnek köszönhető. A budapesti Úttörő Áruház négyezer, a Papírfeldolgozó Vállalat fóti gyára háromezer, a Dunamenti Tsz ezerötszáz forint értékű vásárlási utalványt ajánlott fel erre az alkalomra, míg a Dunakeszi Járműjavító háromezer forint értékben könyveket. A Mafilm Vállalat fóti üzeme könyveket, játékokat, a Dunakeszi Hűtőház pedig képzőművészeti albumot ajándékozott a szereplőknek. Minden résztvevő megkapta a vetélkedőre készített emlékplakettet, amely Benkő Csilla, a Fóti Gyermekváros képzőművész tanárának alkotása. Kezdődik a próbatermelés MikroóTlemények Megtakarítják a valutát Rekordgyorsasággal — mindössze két esztendő alatt — új termelőegység épült az Érc- és Ásványbánya Vállalat pi- lisvörösvári üzemében. A mikroőrlemény-előállító üzemrészben a napokban kezdik meg a próbatermelést. A mintegy 36 millió forintos költséggel — a vakolatüzem szomszédságában — létesült üzemrészben ebben az évben már 5 ezer tonna, jövőre 10 ezer tonna rendkívül nagy finomságú mikroőrle- ményt állítanak majd elő. A kétszintes épületben, amelynek tervezését és kivitelezését egyaránt az Érc- és Ásványbánya Vállalat saját részlegei végezték, a legmodernebb gépek segítik a termelést. Az itt készülő 10 mikron nagyságú őrlemény segítséget jelent majd a vegy- és papír-, valamint a gumiiparnak, amelyek mindeddig ilyen alapanyaghoz csak valutáért juthattak. Miután ilyen mikrofinomsá- gú dolomitőrlemény Európában csak kevés helyen készül, remény van arra, hogy az elkövetkező években az új terméknek jelentős exportpiaca alakul ki. K. Z. A vasútnál fő a biztonság Az emberek tízezrei bízzák magukat naponta a vasutasok lelkiismeretes munkájára, s ha a hosszú teherszerelvényehre gondolunk, sok-sok milliárd forintos érték van a kezükben. Fáradozásukat jól működő biztonsági berendezések segítik. A nagykátai vonalon, ahol naponta több mint kétszáz szerelvény közlekedik, a biztonsági berendezéseket rendszeresen ellenőrzik, karbantartják, szükség szerint felújítják vagy átalakítják. Kép és szöveg: Aszódi László Antal van a fogyasztói kosárban? Családi statisztika, árindex Manapság szinte havonként pontos számvetést kell készíteni arról, hogy mennyi pénz van a családi kasszában, hiszen az árak gyors változása gyakran kényszerít minket „fogyasztói szokásaink” átalakítására, Tavaly például még belefért egy-két színház- látogatás, néhány drágább könyv a költségvetésbe, most viszont alaposan meg kell gondolni, bemenjen-e az ember a boltba. Az életszínvonal általában csökken — s ez különösen az időskorúakat és a nagycsaládosokat sújtja —, az árindexek pedig emelkednek. Az időközönként nyilvánosságra hozott statisztikák olvastán azonban az emberek többségének kétségei támadnak, hiszen saját sorsának alakulásából általában másmás következtetéseket von le mindenki. Vajon mennyire pontos a statisztika és hogyan mérik a fogyasztói kosár tartalmát? — erre a kérdésre kerestük a választ a Központi Statisztikai Hivatalban, ahol Fajt Gáspár osztályvezető volt a segítségünkre. Azt mindjárt az elején elmondták, hogy a hagyományos értelemben vett és a köztudatban széles körben elterjedt formában a fogyasztói Második alkalommal Ifjúsági díjak átadása Az idén második alkalommal adták át az ifjúsági díjakat március 15-e alkalmából. A Parlament vadásztermében megrendezett hétfői ünnepségen részt vett Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára és Sólyom Ferenc, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Varga-Sabján László, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. A beszédet követően Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke az ifjúságpolitikai célok megvalósítása érdekében kifejtett tevékenységükért 9 személynek és 6 kollektívának adta át az ifjúsági díjat. Ebben az elismerésben részesült Forral Katalin zenepedagógus, Gothár Péter filmrendező, Grétsy László nyelvész, Horváth József, a Miskolci 42. Számú Általános Iskola igazgatója, Juhász Zsófia, az őrbottyáni egészségügyi gyermekotthon igazgató lelkésze, Korom Pál és Korom Pál- né, a szentesi „Vega” békeklub vezetői, Mocsai Lajos, a férfi kézilabda-válogatott vezető edzője, Rubik Ernő címzetes egyetemi tanár, Zemlényi Zoltán 17 éves diák, a Hoppáré- zimi című könyv írója, valamint a Hunyadi Szabadidős és Szolgáltató Sportegyesület, a Magyar Rádió „Kenguru” című műsorának szerkesztői kollektívája, a Magyar Közgazdász Hallgatók Egyesülete, a Hodászi Általános Iskola iskolaszövetkezeti csoportja, a Muzsikás Együttes és a Rába Magyar Vagon és Gépgyár öntő és olvasztár ifjúsági kollektívája. kosár ma nem létezik. Évtizedekkel ezelőtt, még a felszabadulás előtt valóban mérték úgy az árak emelkedését, hogy néhány terméket kiemeltek, s a változásokat regisztrálták és átlagolták, ám ma a korszerű statisztikai módszerek ennél jóval szélesebb körű felmérést tesznek lehetővé. S itt a dolgot kétfelé kell bontani. Az árszínvonal viszonylag pontos nyomon követéséhez ugyanis két fő forrásból meríti a KSH az információkat. Áz egyik a tizenkétezer család által vezetett úgynevezett háztartási statisztika, amelyből megállapítható, hogy mely áruk és szolgáltatások mekkora arányt képviselnek a családok fogyasztásán belül. Ez határozza meg ugyanis, hogy az árindexeket milyen súllyal veszik figyelembe az árszínvonal alakulásának számításánál. A másik forrás, amely az árszínvonal számításának alapját adja, az árindexek sora. A KSH mintegy kétezernégyszáz, „a legfontosabb minőségi jellemzőkkel körülhatárolt termékcsoport" adatait vezeti rendszeresen. Ez gyakorlatilag felöleli a forgalomba kerülő árucikkek szinte teljes körét, s a reprezentatív vizsgálati módszer alapján megfelelő keresztmetszetet ad. Az információk begyűjtésére egyébként a KSH úgynevezett felírókat alkalmaz, akik havonta egyszer-kétszer, egy előre kijelölt program alapján, az ország több településén a boltokból összegyűjtik az árakat. Mint megtudtuk, az árszínvonal természetszerűleg sokoldalú elemzésnek vethető alá, de érdekességként elmondhatjuk, az élelmiszerekre költött forintok jól jelzik, hogy az előző időszakhoz képest jobban, vagy rosszabbul élünk. Ha ugyanis a háztartási sta- tisztitkák azt mutatják, hogy az élelmiszerekre fordított kiadásaink aránya az összes fogyasztáson belül nőtt, akkor ez — tekintettel arra, hogy általában egy-egy családban a tényleges fogyasztás egy év alatt lényegesen nem szokott változni — azt jelenti, hogy kevesebb pénzünk maradt más árukra és szolgáltatásokra. A nyolcvanas évek eleje óta egy esztendőt, 1985-öt és 1986- ot kivéve, az áremelkedések üteme mihdig meghaladta az előző tizenkét hónapit. így 1986-ban 5,3, tavaly 8,3, míg az idén az előzetes számítások szerint 15 százalékkal lesznek drágábbak a termékek és a szolgáltatások. Az eddigi adatok azt mutatják — emelték ki a KSH-ban —, hogy az ál- talános forgalmi adó bevezetésével összefüggő kereskedelmi árváltozások körülbelül megegyeznek az Országos Árhivatal által előzetesen számított értékekkel. A döntő tehát az, hogy április 1-je után milyen folyamatok indulnak be. Fogyaszvi árindexek főbb kiadási csoportonként. 1988. január (százalékban) Élelmiszerek Élvezeti cikkek Ruházkodási cikkek Fűtés, háztartási energia Tartós fogyasztási cikkek Egyéb iparcikkek Szolgáltatások Összesen: 1978 1980 1985 1987 az előző hó 220,1 177,2 135,9 124,7 113,1 205,5 172,7 133,6 117,7 106,3 221,7 194,9 138,7 115,6 104,7 228,4 175,9 141,4 118,4 99,9 173,2 145,9 117,9 108,4 104,0 217,7 190,5 127,3 115,1 106,6 230,2 209,9 144,5 120,2 110,5 215,3 181,7 134,3 118,5 108,0 Az idei januári árszínvonalat a tavalyi januárival összevetve 18,5 százalékos árnövekedés mutatkozik, amiben egyszerre tükröződik a tavaly januártól decemberig végbement folyamatos áremelkedés és a most januárban történt árnövekedés hatása. Ez utóbbi elsősorban az adóreform bevezetésével és az ártámogatások csökkentésével függ össze: következményeképpen a globális árszint januárban 8 százalékkal emelkedett egyik hónapról a másikra. Ezen belül az alapvető élelmiszerek és a gyermekcíkkek körében igen jelentősen, a tartós fogyasztási cikkek körében kisebb mértékben nőttek az árak: nem változott januárban a fűtés, a háztartási energia ára, a felnőttruházati cikkek, méteráruk, egyéb textíliák körében ugyanakkor kisebb-nagyobb árcsökkenésekre is sor került. Hosszabb távot vizsgálva valamennyi áru- és szolgáltatási csoportban jelentős az áremelkedés. F. Z.
