Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! /D-iOlXmd^uíL AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÄGR ES I ! XXXII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM Ára: 1,80 forint 1988. MÁRCIUS 15., KEDD Ma Visegrádról Duna-expedícló ! Nemzetközi Duna-expedíció érkezett Budapestre az Amur nevű szovjet hajóval. A Nemzetközi Duna-kutató munkaközösség és az Ukrán Tudományos Akadémia szervezte az expedíciót azért, hogy a munka- közösség több mint három évtizedes biológiai kutatásainak eredményeire alapozva, kilenc Duna menti ország szakemberei komplex kémiai, fizikai, biológiai, higiénés és halászati vizsgálatsorozatot végezzenek a Duna hajózható szakaszán. Ma Visegrádnál, az épülő vízlépcső nagymarosi térségében folytatják a vizsgálatot. Az expedíció utolsó állomása Passau. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Mihail Gorbacsov Belgrádiban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége a jugoszláv állam- és pártelnökség meghívására hétfőn a kora délutáni órákban Belgrádba érkezett. Péntek délig tartózkodik jugoszláviai hivatalos baráti látogatáson. Útjára elkísérte Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és több tanácsadó. A belgrádi repülőtéren az IL—62-es különrepülőgépből kiszálló Gorbacsovot. feleségét és kíséretének tagjait ünnepélyes külsőségek között Lazar Mojszov, az államtanács elnöke, Bos- ko Krunics, a JKSZ KB elnökségének elnöke, Marjan Rózsi cs, a szövetségi parlament elnöke, Branko Mikulics, a szövetségi kormány elnöke és más magas rangú személyiségek fogadták. Az SZKP KB főtitkárának ez az idei első külföldi útja. Először jár Jugoszláviában, ahol a Szovjetunióból utoljára 1976-ban Leonyid Brezs- nyev tett ilyen jellegű látogatást. Mihail Gorbacsov az ünneKeresve azt, ami összeköt Grósz Károly egyházi vezetőkkel találkozott A Minisztertanács elnöke az egyházak vezetőivel a Parla- y a, mentben Grósz Károly, á Miniszter- tanács elnöke hétfőn a magyarországi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben. A miniszterelnök elöljáróban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenységükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvalósításához nyújtottak az elmúlt időszakban. Miként hangsúlyozta: a mostani eszmecsere is várhatóan jelentősen hozzájárul ahhoz a hagyományosan jó együttműködéshez, amely az állam és az egyházak között az elmúlt évtizedekben kialakult, kapcsolódik a kormány döntéseinek hatékonyabb előkészítéséhez, a kormányzati munka színvonalának javításához. Grósz Károly a továbbiakban emlékeztetett arra, hogy legutóbbi ülésszakán az Országgyűlés jelentést hallgatott meg a kormány egyházpolitikai tevékenységéről, körvonalazva a politikai törekvéseket is. A miniszterelnök ezúttal elsősorban a gondokról, a politikai folyamathoz szervesen kapcsolódó részkérdésekről szólt. Megállapította: társadalmi rendszerünk szilárd, politikai alapjai lehetőséget teremtenek hosszú távra meghirdetett programunk valóra váltására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az emberek döntő többsége a szocializmus társadalmi viszonyai között keresi saját és családja boldogulását, a nemzet sorsának jobbítását, gazdagodását. Nagy nemzetközi rokon- szenv kíséri törekvéseinket — mondotta a miniszterelnök. (Folytatás a 2. oldalon.) pélyes fogadtatás után a repülőtérről belgrádi szálláshelyére, a Beli Dvorba hajtatott. Mutassanak nekem olyan országot, amelynek nincsenek problémái. Ha ilyen akad, akkor én innét, Jugoszláviából Moszkvába hazatérőben, nyomban odautazom. Mihail Gorbacsov ezekkel a szavakkal fordult hétfő délután a föderáció palotájában a szovjet—jugoszláv csúcs- lálkozó kezdetére várakozó újságírókhoz. A szovjet—jugoszláv csúcstalálkozó a tervezettnél fél órával későbben kezdődött el, mert a Belgrád felszabadításáért elesett jugoszláv és szovjet hősök emlékművének megkoszorúzására indult Gorbacsovot a Knez Milos utcán összegyűlt tömeg lelkes ünneplésben részesítette, s az SZKP KB főtitkára a gépkocsisort megállítva kiszállt autójából és elbeszélgetett az emberekkel. A szovjet—jugoszláv kapcsolatoknak mély történelmi gyökerei vannak — mondotta a főtitkár — ami pedig a legutóbbi évtizedeket illeti, együttműködésünk töretlenül fejlődött. Az egymás között folytatott politikai párbeszéd tartalmas, a gazdasági és kereskedelmi kontaktusok gyümölcsözők. Az együttműködést most ki kell terjeszteni a köztársaságokra, tömegszervezetekre, az ifjúságra, a vállalatokra. A mostani találkozó meg fogja szilárdítani mindazt, ami a szovjet—jugoszláv viszonyban eddig pozitív eredmény, törekvés és tapasztalat. Üjabb és újabb ösztönzést fogunk adni ezek fejlesztésének. Éppen erről tárgyalunk most — mondotta Gorbacsov. Ne higgyék, hogy nem kapnak tőlem választ, ha a nemzetiségi kérdésről érdeklődnek — jelentette ki az SZKP KB főtitkára az újságíróknak. — A nemzetiségi probléma napjainkban sok országban felvetődik — mutatott rá —, történelmi távlatból kell megközelíteni. Le kell vonni a tanulságokat. Sohasem késő a történelemtől tanulni. Jugoszlávia és a Szovjetunió soknemzetiségű ország. Ez egyfelől A SZOT elnökségének állásfoglalása A fogyasztói érdekek védelmében A Szakszervezetek Országos' Tanácsának elnöksége állás- foglalást bocsátott ki a Minisztertanácsnak az áremelkedések mérséklésére elfogadott irányelveiről. Az állás- foglalás rámutat: a Szakszervezetek Országos Tanácsa február 19-i ülésén hangsúlyozta, hogy érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciójának igényesebb ellátásával is hozzá kíván járulni a belpolitikai stabilitás fenntartásához, a gazdasági, társadalmi problémák feltárásához. Ezért rendkívüli fontosságot tulajdonít annak, hogy az árak emelkedése ne haladja meg az 1988-ra tervezett 15 százalékos mértéket. A SZOT elnöksége üdvözli a kormány irányelveit és erősíti mindazokat a szándékokat, amelyek az árszínvonal növekedését a tervezett határon belül tartják. Az elnökség felhívja a szakszervezeti szerveket, központi vezetőségeket, a területi és vállalati szakszervezeti testületeket és tisztségviselőket, hogy társadalmi felelősségüket átérezve segítsék elő az infláció mérséklését. Felkéri őket, segítsenek tudatosítani, hogy a termelői árak indokolatlan emelése a vállalati közösségnek is csak átmeneti hasznot hozhat, ezzel szemben súlyosan károsítja a fogyasztókat, az egész szakszervezeti tagságot. A SZOT elnöksége ezért szükségesnek tartja, hogy támogassák azokat a helyi és országos törekvéseket, amelyek a jobb minőségű és szergazdagság, másfelől az állami és egyéb szervek részéről nagy figyelmességet követel. Minden nép olyan közösségben érzi jól magát, ahol minden téren — kultúra, nyelvhasználat és egyéb területen — egyenjogú. Ahol ilyen szempontból zavar támad, ott gondok adódnák. Örményországban és Azerbajdzsánban nem arról van szó, hogy az ottani népek ellenzik a szocialista rendszert, vagy megkérdőjelezik az SZKP politikai vonalának helyességét, hanem arról, hogy bizonyos dolgokat nagyon elhanyagoltak, s azok befolyásunkon és hatásunkon kívül kerültek. Az SZKP KB főtitkára hétfőn délután a föderáció palotájában megkezdte hivatalos tárgyalásait Lazar Mojszovval és Bosko Kruniccsal. A napi- (Folytatás a 2. oldalon.) vezettebb munkát segítik, mert csak a jó minőségű, korszerű, takarékosan előállított termékek tömeges piaci jelenléte segíthet az infláció megfékezésében. A szakszervezetek a megvalósítás cselekvő részeseiként tovább folytatják társadalmi ellenőrzési tevékenységüket, tapasztalataikat továbbra is a nyilvánosság elé tárják, hogy a közvélemény folyamatosan ismerje az árak alakulását és annak indokait. Ugyanakkor javasolják a kormánynak, az illetékes állami szerveknek, hogy az eddigieknél következetesebben és nyilvánosan járjanak el a tisztességtelen term,élői és kereskedelmi áralkalmazás és a fogyasztói érdekek megkárosítói ellen. MÁRCIUS IDUSÁN H em hagy nyugodni az irkafirka, amelyet napokkal ezelőtt láttam a buszon. Talán nem is kellene különösebb jelentőséget tulajdonítani ennek, mégis újra és újra magam elé idézem az ülés támlájára vastag irónnal felrótt ákom- bákomot: Vesszen a Duran Duran! Éljen a Communards! A rongáló hajlamú ifjú így teszi közhírré, hogy a két jó hírű rockegyüttes közül a francia forradalmárokról elnevezett áll közelebb a szivéhez. Nem tudok szabadulni a kesernyésen ironikus gondolattól: ennyiben ki is merül a ma ifjúságának forradalmisága... Ez túlságosan egyszerű következtetés lenne, ámbár bizonyos, hogy a buszon firkáló fiatalembernek ennél több köze nem lehet hozzá. És másoknak, a társadalmi rétegződés különböző lépcsőfokain állóknak milyen a viszonyuk hozzá? Ezen már érdemes mélyebben eltöprengeni. Kivált annak okán, hogy őszintén szólva a kor magyar ifjúsága nemigen tud mit kezdeni olyan elvontnak látszó fogalmakkal, mint nemzettudat, hazafiság, forradalmi- ság. Ha visszatekint 1848. március 15-re, akkor még igen, de ha napjaink valóságában keresi a választ, akkor már nehezebb a dolga. A kor ifjúsága nem akar, nem tud forradalmivá lenni, s ezt nem is várják tőle. Gazdasági, társadalmi problémáink úgy hálózzák be tudatunkat, hogy az anyagi biztonság megteremtését, az egzisztenciális megkapaszkodást tűzik ki feladatul. Van, aki tudja, akarja ezt vállalni, van, aki nem. Van, aki a buszon firkál, vagy koncertekre jár, lemezeket hallgat — persze ez is kell —, s ezzel megelégszik. Mások tanulnak, keményen megdolgoznak boldogulásukért, s ezért nem jut eszükbe a forradalmiság. De mondom, a kor, amelyben élünk ezt nem is követeli meg. Társadalmunk, s benne egyéni sorsunk jobbra fordulásának útja ma reformokon keresztül vezet. Ennek felismeréséhez nem kell különösebb éleslátás. A ma valóságát megérteni és befolyásolni akaró fiatalok, elsősorban is az értelmiség, úgy érzi, hogy helyzetének javulása szorosan összekapcsolódik a változások előrehaladásával. A társadalom valamennyi elemére kiterjedő átfogó reformlépésektől várnak mindent: a tudás és benne saját szerepük felértékelődését, a nyilvánosság ki- teljesülését, a döntésekbe való szélesebb körű bevonást, a társadalmi kapcsolatok tisztázódását, az emberi, szakmai megméretés egyértelműbbé, teljesítménytől függővé válását. így fogalmaznak az egyik folyóiratunk legutóbbi számában közölt tanulmány szerzői is, hozzátéve: „a fiatal értelmiség törekvései az értelmiségi klubok, egyesületek létrehozásában, a helyi társadalomban vállalt csoportos vagy egyéni szerep erősítésében, az ifjúsági szervezeten belüli önálló rétegmegnyilvánulásokat felvállaló struktúrák kialakításában érzékelhetők.” A fiatal értelmiség kétségkívül nyomást gyakorol a társadalomra, annak intézményrendszerére a reformfolyamat következetes véghezviteléért, képviselve ezzel egy tágabb közösség érdekeit. Valahogy így volt ez a legendás márciusi ifjak életében is. Lehet, hogy akkor ebben rejlik korunk forradalmisága? Igen, ez könnyen lehet, de még így sem tudunk mit kezdeni ezzel a fogalommal. Lám, a KISZ Központi Bizottsága is szakított ezzel. Az idén már nem rendez forradalmi ifjúsági napokat, a tavaszi hármas ünnepről való megemlékezéseket más keretbe akarja foglalni. Ahogy a szervezet egyik vezetője nyilatkozott erről: egy kiüresedett, nem egyszer lélektelen automatizmussá váló rendezvénysorozattól válnak meg. Elsősorban azért, mert a saját történetiségükből kiszakított ünnepek szépen illeszkedő sorozata azt jelképezte, sugallta, hogy a forradalmi cselekvés már nem lehet más, mint a napi helytállás a munkában, a közösségtől kapott feladatok tisztes végrehajtása. E koncepcióban a kritikusan fellépő, forradalmi mondanivalókra rezonáló ifjúság már nem fért bele. Szóval bajban vagyunk ezzel a fogalommal, értelmezésével, ugyanúgy, mint magyarságunkkal, nemzettudatunkkal. Márpedig ezek nagyon is összefüggenek, nélkülük, s persze egy átfogó történelem- szemlélet nélkül, nem lelhetjük meg helyünket a világban, de társadalmunkban sem. Használni, tenni sem tudunk ennek hiányában. Igen ám, de Magyarországon nem nagy dolog — s ezért nehéz — magyarnak lenni. Ez a státus ugyanis születésünktől fogva jár nekünk, természetesnek érezzük. Az iskolában, otthon, vagy társaságban olykor dicső eleink neveit, magasztos történelmi dátumokat pu- fogtatunk, s ettől ideig-óráig jól érezzük magunl^at. Csakhogy sem az iskolában, sem otthon, vagy a társaságban nem tanítottak meg bennünket arra, hogyan viseljük méltósággal magyarságunkat. Külföldön persze más. Ahogy autóba ülve elhagyjuk az országhatárt, mindjárt védtelenné válunk, tartozni akarunk valahová, s minden adandó alkalommal villogunk, tülkölünk a hazai rendszámú kocsik láttán. Visszafelé, néhány kilométerre a biztonságtól, a hazától, már csak a kifelé jövők jelzéseit fogadjuk, de nem válaszolunk ... Pedig milyen nagyszerű lenne itthon is jó magyarnak lenni! Szemérmességünk és a nemzet történetének intő példái akadályoznak ebben. Már-már görcsösen ügyelünk arra, hogy a nacionalizmusnak még a látszatát is elkerüljük, de ezzel egyúttal elaltatjuk egészséges magyarságtudatunkat is. Egyik városunk tanácsi vezetője mesélte például, hogy a városháza homlokzatára, de még hivatali szobájába is szívesen kitűzné a nemzeti lobogót. Megtisztelve és méltóságot adva ezzel az államigazgatás helyi színterének, ahol magyar állampolgár a magyar hivatalnokkal ennek okán is jobban szót érthetne egymással. Ugyan mi bajunk származhatna ebből? H át sok mindent kell még tisztába tennünk, kivált a fiatalok fejében. Felelős gondolkodásra, cselekvésre mozgósítani másként hogyan lehetne? Ez nem könnyű feladat, de a jövőért érzett aggodalom megköveteli. Erre figyelmeztetnek a békéscsabai elméleti tanácskozáson elhangzottak is: Az ifjúság felvált bennünket, ez a folyamat örök, emberi. Káros lenne a magyar nemzet szempontjából, hogy ez konfliktusokkal oldódjon meg. Ma teret kell biztosítani az ifjúságnak ahhoz, hogy részese lehessen a gondok megoldásának és képviselhesse a saját jövőjét, amely az egész nemzet jövőjét jelenti. Kövess László A címfotó az isaszegi emlékművet ábrázolja. Ünnepi összeállításunk az 5. oldalon.
