Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

Életük történelem (II.) Közös, fájó emlékek a múltról Egyre kevesebben élnek közöttünk olyan emberek, akik még a múlt évszazadban születtek — irtuk tegnapi számunkban. Ezért fontos, hogy meghallgassuk, leje­gyezzük mindazt, amit ök a múltunkról emlékeikben megőriztek. Szopper Jánosné, azaz Teresia Szopper, lánykori nevén Kaár Terézia írásunk első részében a felszabadulás évéig mesélte el a történelemmii össze­fonódó sorsát. 45-ben ök is felsóhajtottak, bizakodtak. A fasiszta, volksbundista eszmék őket nem tévesztették meg, úgy gondolták tehat, nincs mitől tartaniuk. A föld pedig jó termést ígért., — Kilenc napig mentünk a vonattal. Sokszor félretolták a szerelvényt, s az állomáso­kon a vágányok között vödör­ben főztük az ennivalót. Ki­nek mi volt, babot, lisztet. Linzben a Vöröskeresztesek akartak valami harapnivalót adni, de nekünk nem kellett. Bizalmatlanok voltunk. Végül megérkeztünk Ulmba, ahon­nan egy szomszéd községbeli — schondorfi — laktanyába vit­tek bennünket. Ott szétosztot­tak, ki hová, melyik német családhoz megy dolgozni. Nem örültek nekünk, sőt megvetés­sel néztek ránk. Borzasztó volt az az érzés a hazától tá­vol. Decemberben a helyi pol­gármesterhez osztottak be a férjemmel munkára. Havi 30 márkáért dolgoztunk, a kosz- tot is ők adták. Nehéz volt azt az étket megszokni. Azzal pa­rasztmunkát végezni igen ne­héz volt. Mert kapáltunk, ka­száltunk. szénát gyűjtöttünk, tehenet fejtünk. Cselédeknek neveztek minket. Mi a férjem­mel éjszakákon át terveztük, hogy egyszer hazaszökünk. Nem szóltunk senkinek a ter­veinkről, nem bíztunk még a hasonló sorsú magyar svábok­ban sem. m w — Egyik nap Dachau felől egy gyógyult zsidókat, fogság­ból szabaduló katonákat szál­lító vonat állt mee a közelben, s mi felkapaszkodtunk. Velük jöttünk a magyar határig. Azt se tudtuk, merre járunk. Ág­falván szóltak, hogy itt már ne beszéljünk németül, mert Magyarországon vagyunk. Sír­ni tudtam volna örömömben. A határnál mindenkit leszállí­tottak a vonatról, a kevés ágy­neműnket elvették és Sopron­ba vittek át bennünket. Ke­véske pénzünk maradt, amit egy ismeretlen zsidó ember kipótolt. Azzal valahogy elju­tottunk Kelenföldig. De előtte Székesfehérvárnál alig jutot­tunk át az ellenőrzésen. Sze­rencsére Németországban a különböző ígérgetésre se vet­tük fel a német állampolgár­ságot. Kelenföldről gyalog jöt­tünk a Szent István kórházig, ahol egy ismerőstől pénzt kap­tunk, azzal utaztunk Vecsésig. Nem akartunk hinni a sze­münknek, hogy már hazaér­tünk. Mindenki örült, hogy új­ra együtt a család. — Alig voltunk itthon né­hány napig, máris keresni kezdtek. Éjjel felzörgettek sok­szor, aztán 14 nap után jöttek a rendőrök és elvittek. Tolonc- házban voltunk napokig, az­tán áttoloncoltak Ausztriába. Onnan újból visszaszöktünk és bujkáltunk. Ismét eljutot­tunk Vecsésre. Egy Török ne­vezetű kommunista sokat se­gített rajtunk. De csak nem volt bátorságunk a nyilvános­ság elé kerülni. Ez volt a sze­rencsénk. A szalmakazalban volt fekhely kialakítva. Sok­szor szaladtunk oda, ha a gye­rekek rendőr közeledését je­lezték. De nemcsak mi éltünk így. Körülbelül húszán szöktek haza a kitelepültek közül, szü­lők, vőlegények, menyasszo­nyok, gyerekek. De mire ha­zaértünk, a házainkat elvet­ték, mások laktak bennük. Felvidékieket telepítettek be- léiük. s azok helyére meg szlovákokat. Nagy keveredés volt akkor. Bujkálva segítet­tünk a gyerekeknek a mezei munkában kapálni, aratni. Sokszor a határban aludtunk, mert otthon nem volt bizton­ságos. Férjem egy időre a Halmy-birtokra szegődött, én meg anyósomnál bujkáltam. — Csak két év után, 1948- ban jelentkezhettünk a visz- szaszököttekkel, amikor újra visszakaptuk a vecsési tartóz­kodást, majd az állampolgár­ságot is. De a házat már nem. Később sem. Csak bérletre lakhattunk a sajátunkban. Vagy még úgy sem. A roko­noknál húztuk meg magunkat. De nem bántuk, újra magyar­nak érezhettük magunkat, s dolgozhattunk. A férjem saj­nos nem sokáig élvezhette az „új magyarságot”, a sok meg­próbáltatás ledöntötte, s meg­halt. Nekem békés öregkort adott az élet. Néha még svábul elbe­szélgetek az idősebb rokonok­kal, de a négy unoka már csak megérti, de nagyon rit­kán szólal meg svábul. A hét dédunoka és a két ükunoka már meg se érti. A vecsési ré­gi Sváb közösség is fellazult, sok magyar család települt kö­zénk. Csak a sváb összetarto­zás. egy-két szüreti mulatság, gazdaköri rendezvény emlé­keztet a múltra. w — De sebaj, csak békesség legyen, meg egészség, magyar­nak, svábnak meg mindenki­nek. S közben nem árt főleg a fiatalokat emlékeztetni a múltra, hogy a jelent is job­ban becsülni tudják. Mert a Vecsésen a 200 éves évforduló­ra kiadott könyv elég egysze­rűen foglalta össze a kitelepí­tést. Sokkal nehezebb volt az, mint leírták. Azt kívánom mindenkinek, hogy soha ne kerüljön hasonló sorsra — fe­jezte be visszaemlékezését Jó­zsef Attila utcai otthonában Szopper Jánosné, a 92 éves ve­csési asszony. Kölcsey írta egyik művében, hogy az a nép, mely saját nemzeti múltjának emlékeit veszni hagyja, jövője építését nehezíti meg. A magyar tör­ténelem kritikus korszakainak eseményeiről egyre több hír­adás jelenik meg. A Magyar Hírlap február 20-i melléklete szerint 1946-47-ben mintegy 180 ezer német ajkú magyar állampolgárt telepítettek a mai NSZK Baden-Württemberg tartományába és Bajorország­ba, illetve a mai NDK terüle­tére. Vecsésen s a közeli sváb településeken alig akad ősla­kos család, amelyiknek a hoz­zátartozóját ne érintette volna a kitelepítés. Több évtizede nyomja az emberek lelkét, hogy régi fáj­dalmukról, átélt sorsukról ok­kal, ok nélkül nem beszélhet­tek. Azóta új generációk nőt­tek fel, akik tisztán akarják látni a történteket, elődeik sorsát, s talán a kitelepítettek szeretetéből is van tanulni- valójuk. m w S bár a sebek lassan begyó­gyultak, Szopper Jánosné sza­vait idézve, Vecsés példátlan méretű fejlődése közepette sem árt néha visszanézni, hogy honnan indultunk. Hogy a jelent is jobban becsülni tudjuk. Orosz Károly (Vége) Bizonyítottak a fiatalok A Gyömrői Sportegyesület férfi sakkcsapata kivágta a re­zet a legutóbbi fordulóban, hi­szen a megyei I/B csapatbaj­nokságban megszerezte első győzelmét. Nem várt két ve­reséggel kezditek a gyömrőiek az idei bajnokságban. Az első fordulóban a Gödöllő II. ha­zai környezetben fektette őket két vállra, majd idegenben ki­kaptak a Szentendre II. együt­tesétől is. Ilyen előzmények után ke­rült sor az Isaszeg elleni ha­zai találkozóra. A szakosztály vezetője ezúttal a fiataloknak szavazott bizalmat, hiszen az utolsó négy táblán a még if­júsági korú versenyzők ültek asztalhoz, (ök négyen szép si­kerrel szerepelnek a megyei ifjúsági csapatbajnokságon is.) Kellő önbizalmat adott a társaságnak az a tény. hogy az együttes elsőtáblás játékosa, a legtöbb „Élő-ponttal” rendel­kező Fábián Béla most szép partiban legyőzte ellenfelét. Déri Attila viszont vereséget szenvedett a második táblán, de mint utóbb kiderült, ez volt az egyetlen vesztett játszma. Az isaszegi csapat játékosai kénytelenek voltak sorban gra­tulálni a gyömrői ellenfelek­nek. Kerekes Lajos, Kiss Tibor, Fábián László, ifjú Jóljárt Mi­hály, Nagyszegi Tamás, Jakab András és Kovács Richard egyaránt győzött, míg a 7-es táblán Fábián Tamás (Fábián Béla fia!) remizett. így ala­kult ki a 8.5—1,5 arányú gyömrői győzelem, amelyet csak titokban reméltek a ha­zaiak. Kulturális programok Ecscren csütörtökön 14.30- tól bélyeggyűjtő szakköri fog­lalkozás, 16-től német nyelv- tanfolyam és a nyugdíjasklub összejövetele. Gyömrőn az úttörőházban 14-től sportdélután, 15.30-tól német szakkör. Monoron 10-től 18-ig Gábor Éva Mária szobrászművész Romok című kiállítása a ga­lériában, 9-től éneklő rajok vetélkedője és munkavédelmi vizsga, 14-től DSK-asztalite­nisz-edzés, 17-től NB Il-es asztalitenisz-edzés, 18-tól né­met nyelvtanfolyam. A film­színházban 18-tól és 20-tól: Ezeregy éjszaka virágai (Csak 18 éven felülieknek!) Mendén 17-től aerobik és ifjúsági klubfoglalkozás. Üriban 15-től az idősko­rúak egészségügyi problémái­ról tart ismeretterjesztő elő­adást dr. Sass János körzeti orvos, 16.30-tól német nyelv- tanfolyam haladóknak. A legközelebbi bajnoki for­dulóban — március 20-án — Dánszentmiklósra látogatnak a gyömrőiek. az ottani műve­lődési és sportházban mérik össze erejüket az ottani le­génységgel. A Tompa utcai teázóban minden este 17 órától szíve­sen várják a sakkbarátokat. G. J. ŐRI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1988. MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK Balesetek, okok, tanulságok A biztonságosabb közlekedésért Megtartotta idei első testületi ülését a Monori Köz­lekedésbiztonsági Tanács elnöksége, amelyen részt vett dr. Enycdi Tibor rendőr őrnagy, a Monori Rendőrkapi­tányság új vezetője, aki hivatali beosztásánál fogva ezentúl a Monori KBT elnöke. Göbölyös Pál rendőr őr­nagy. a Monori KBT titkára, közlekedési alosztályvezető ismertette a monori vonzáskörzet tavalyi baleseti hely­zetét, a testület munkáját. A vonzáskörzet közlekedés- biztonsági helyzetét jelentős mértékben befolyásolja az a tény, hogy a 4-es és a 31-es számú fő közlekedési utak ke­resztülhaladnak községein­ken. Az utóbbi időben egyre nagyobb forgalmat fogadnak azok a mellékutak is, amelyek Monorról kicsatlakozva kap­csolják össze a vonzáskörzet távolabbi településeit, közsé­geit. Mint a beszámoló leszö­gezte, az elért eredményekkel nem elégedett a testület, az erőfeszítések ellenére nem elég hatásos az általános megelőző nevelő munka, a közlekedés­ben részt vevők figyelme, szer­vezettsége és elsősorban kul­turáltsága. Veszélyes időszakok A terület legnagyobb gép- járműparkkal rendelkező gaz­dálkodási szervezete a Monori Állami Gazdaság, amely kettő híján 200 darab gépjárművel rendelkezik, de nem sokkal marad el mögötte a Duna Vo­lán Vállalat monori főnöksége, továbbá a Volánbusz monori üzemmérnöksége. A mezőgaz­dasági szövetkezetekben is egyre több a jármű. S akkor még nem beszéltünk a növek­vő személygépkocsi-állomány­ról. Ezekből több mint ötezret tartanak nyilván. A helyi forgalom mellett je­lentősen növeli a közutak for­galmát az átmenő forgalom ál­landó emelkedése, elsősorban a számozott utakon, de az utóbbi években jelentősen megnövekedett a 4603-as szá­mú Mende—Ócso községeket összekötő körgyűrű forgalma is, A 4-es számú fő közlekedési útvonalon tavaly átlagosan 14 ezer darab gépjármű haladt át, s bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, a napi forgalom ott is eléri a 6 ezret. A 4-es forgalma legnagyobb a Vecsés és Monor közötti sza­kaszon. A csúcsforgalmi idő a kora reggeli és a késő délutá­ni, valamint a szabad szomba­tos, hétvégi és munkaszüneti napok, amelyek a baleseti sta­tisztikában is markánsan je­lentkeznek. A vonzáskörzet közlekedés- biztonsági helyzete az utóbbi években javult, a balesetek száma viszont igen hullámzó. Tavaly például 252 balesetet regisztráltak a jegyzőkönyvek, s ebből 23 halállal végződött. Sajnálatos és egyben nyugta­lanító körülmény, hogy a ha­A férfiak szolgáltak fel A múlt hét végén Péteri község utcái a megszokottnál forgalmasabbak voltak. Ün­Magas polcokon a könyvek Szédítően magas polcokon tárolják a különböző olvasni­valókat, kiadványokat a Rákos Mezeje Tsz könyvraktárában. A szállításhoz, rakodáshoz, akárcsak egy korszerű ipari üzem­ben, itt is nélkülözhetetlen a forgóvillás emelőgép (Aszódi László Antal felvétele) neplőbe öltözött lányok, asz- szonyok igyekeztek a helyi művelődési házba, a nőnapi ünnepségre. Kalina Pál, az általános is­kola igazgatója meleg szavak­kal köszöntötte az egybegyűl­teket. Ezt követően a hatá­rainkon túl is híres mendei népi együttes szórakoztatta a közönséget. Hallhattunk nép­dalokat, katonadalokat, meg­csodálhattuk a gyerekcsoport tagjainak tehetségét. A lako­dalmast olyan élethűen adták elő, hogy igazi lagziban érez­hettük magunkat. Különösen, amikor a népvi­seletbe öltözött asszonyok ko­sarakkal jöttek közénk, régi szokás szerint kalácsot kínál­tak. Befejezésül magyar és szlovák dalokat adtak elő, en­nek főleg az idősebbek örül­tek, hiszen ők ma is beszélik a szlovák nyelvet, sajnos a fia­talok közül csak kevesen. A jó hangulathoz hozzájárult a cso­port kitűnő zenekara. A műsor után a másik te­remben virsli, üdítő, bor vár­ta a vendégeket, amit a Ha­zafias Népfront és nyugdíjas­klub férfi tagjai szolgáltak fel — remekül. Tizenkilenc óra körül elkezdődött a tánc, a talpalávalót a mendei zenekar húzta, amíg a csoportért nem jött a busz. Sok sikert, jó egészséget kívánva köszöntük meg ezt az estét a csoport tagjainak. A helyi lányok, asszonyok nótázással folytatták az ün­neplést. A rögtönzött dalcso­kor, amit a férfiakkal együtt énekeltek az asszonyok, azt bizonyította, hogy a régi szép nóták Péteriben sem mentek feledésbe. Megköszönjük a Hazafias Népfront szervezőinek ezt az emlékezetes estét, és bízunk abban, hogy jövőre is ha­sonlóan jól fogjuk érezni ma­gunkat. Lipták Ernőné Péteri, Arany J, u. 11. lálos esetek száma évről évre növekszik. A súlyos sérüléssel járó balesetek száma 92 volt a múlt esztendőben, ez is meg­haladta az előző évit. Emelke­dett a gyalogos balesetek szá­ma, s az ittas elkövetőké egy­aránt. Önkéntes segítők A közlekedésbiztonsági hely­zet kedvező alakulása érdeké­ben a KBT műszaki és forga­lomszervezési szakbizottságá­val, a KM Budapesti Közúti Igazgatóságával, a tanácsok műszaki osztályaival rendsze­resen felmérték a balesetve­szélyes helyeket és a szüksé­ges intézkedéseket megtették. Rendszeresen és állandó ellen­őrzés alatt tartották a főútvo­nalakat, közlekedési akciókat és fokozott ellenőrzéseket tar­tottak a KM Autófelügyelettel, a Volán Vállalatokkal, az ön­kéntes segítők bevonásával — főként 'a kiemelt durva sza­bályszegések megelőzésére. Mind a közutakon, mind pe­dig a telephelyi ellenőrzések során szorgalmazták az alko­holszonda használatát, az emelkedő ittas vezetések visz- szaszorítása érdekében. Ittas vezetés vagy kiemelten durva szabályszegés esetén javasol­ják a gépjárművezetői engedé­lyek jneghp-táyozott,...időre tör­ténő bevonását. öt szakbizottság segíti a Monori KBT munkáját. Az ok­tatási szakbizottság alapvető feladata a közlekedési szabá­lyok széles körű, szervezettsze­rű ismertetése és terjesztése. Tavaly 89 előadást tartottak, amelyeken több mint öt és fél ezren vettek részt. Az ifjúsági szakbizottság eredményesen működött közre a fiatal kor­osztály helyes közlekedésre nevelésében. Tovább erősödött a felvilá­gosító és nevelő tevékenység az óvodások, általános iskolá­sok körében. Ebbe a munkába egyre több pedagógus, önkén­tes rendőr, KBT-aktíva és hi­vatásos rendőr kapcsolódott be. Javult a közlekedési úttö­rőkkel kapcsolatos tevékeny­ség. A kis rendőrök létszáma ma már eléri a négyszázhar­mincat, fokozódik bevonásuk a forgalomirányításba. Gyermekek és idősek Megszervezték és lebonyolí­tották a II. országos munka­helyi, munkavédelmi, közleke­désbiztonsági, környezetvédel­mi és egészségügyi területi versenyeket. A két kategóriá­ban induló csapatok közül a Vetőmag Vállalat Pestvidéki Központja (Monor) és a gom­bai Fáy András Mgtsz csapata bejutott a megyei döntőbe. Az előbbi csapat — megyei első­ként — az országos döntőben is indulhatott, ahol 8. helyen végzett. A KBT tavalyi munkájából kitűnik, hogy a helyes közle­kedésre való felvilágosító- és nevelő munka elsősorban a gyermekekre és az idős kor­osztályra épül, következésképp a gyalogosok védelmét szol­gálja. A Monori KBT elnök­sége javasolta, hogy a gépjár­művezetők részére tegyék kö­telezővé a továbbképzéseket, hogy szabályismereteiket leg­alább szinten tudják tartani. Gér József Mai labdarúgás Előkészületi mérkőzés: Pi­lis—Monori-erdő, Pilis, 16 óra­kor. ISSN 0133—265t (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom