Pest Megyei Hírlap, 1988. március (32. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
Hamarosan lehet préselni | CEGLÉDI K^£ítiav A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Lapszabászműhely készül a Stylus Faipari Kisszövetkezetben. Az új csarnokban jelenleg a technológiai szerelés folyik, s a lengyel gyártmányú hidraulikus enyvezőprés rövidesen megkezdheti a termelést. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Adó és vidéke (3.) A táppénz minden napra jár A múlt év végéig a kereset- arányos betegségi és anyasági ellátások (táppénz, terhességigyermekágyi segély, gyermek- gondozási díj), valamint a baleseti táppénz összegének megállapításánál keresetként a nyugdíj járulékkal csökkentett pénzbeli és természetbeni juttatásokat kellett figyelembe venni. Tehát az említett ellátások alapját az úgynevezett nettó kereset képezte. 1988. január 1-jétől a szóban forgó ellátások adóköteles jövedelemnek számítanak. Hogy a dolgozókat emiatt a jövőben hátrány ne érje, az ellátások alapját az adórendszer bevezetését követően a bruttó (azaz a személyi jövedelemadót, a nyugdíjjárulékot és a 310 forint bérpótlékot is magába foglaló) kereset képezi. Az ellátások alapjául szolgáló kereset napi átlagának megállapításakor a megelőző naptári év keresetét kell figyelembe venni. Természetes, hogy a bruttó keresetek az esetek többségében csak az 1989. évi ellátások igénybevételekor játszanak szerepet, amikor az irányadó időszak már nettó (nyugdíjjárulékkal csökkentett) keresetet nem tartalmaz, és e keresetet az adó miatt nem kell bruttósítani. Addig azonban az 1988-ban megállapításra kerülő ellátások alapjául szolgáló kereseteket, ha az ellátás alapját az 1987. évi kereset képezi, bruttósítani kell. Ugyanígy az 1988. január 1-je előtt megállapított és azt követően is járó ellátások alapjául szolgáló 1985. vagy 1986. évi keresetet a személyi jövedelemadóra, az egységes (10 százalékos) nyug- díjjárulékra. valamint a havi 310 forint bérpótlék alapbéresítésére való tekintettel bruttósítani kellett. A keresetek adó miatti bruttósítását a keresetarányos ellátások megállapítását és folyósítását végző társadalom- biztosítási igazgatóságok és ki- rendeltségek, továbbá a munkáltatóknál működő társadalombiztosítási kifizetőhelyek végzik. A bruttósítás (átszámítás) rendkívül bonyolult feladat. ezért az eljárást — a többletmunka csökkentése érdekében — az erre a célra készített átszámítási táblázat segíti. A múlt esztendő végéig a táppénz összegének megállapí tására és folyósítására vonatkozó jogi szabályozás meglehetősen bonyolult volt. A rendelkezések szerint a táppénz- rendszer a munkarendre épült. Ami azt jelentette, hogy táppénz csak azokra a napokra járt, amelyeken a dolgozónak munkavégzési kötelezettsége volt. Ennek megfelelően nem járt táppénz többek között a heti pihenőnapra és a szabadnapra. A táppénzrendszer és az egyszerűsítés érdekében 1988 január 1-jétől a táppénz naptári napokra kerül megállapításra és folyósításra. (A terhességi-gyermekágyi segélyt és a gyermekgondozási díjat ezt megelőzően is már naptári napokra folyósították). 1988- tól a táppénz minden naptári napra jár, ideértve szabadnapot és heti pihenőnapot is. A tervszerű munkaerő-átcsoportosítás, a munkaerőmozgás szükségessé tette annak a merev szabálynak a feloldását, amely szerint kétévi megszakítás nélküli biztosítási idő hiányában, a keresőképtelen dolgozó csak 65 százalékos mértékű táppénzre jogosult. (Megszakítás nélküli a biztosítási idő akkor, ha abban a szabadnap, a heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével egy nap megszakítás sincs.) Ettől az évtől 75 százalékos mértékű táppénzre jogosultak azok, akik kétévi folyamatos biztosítási idővel rendelkeznek. (Folyamatos a biztosítási idő akkor, ha abban 30 napnál hosszabb meg szakítás nincs). Meghosszabbodott a gyermekgondozási díjra való jogosultság időtartama, a gyermek kétéves koráig. E rendelkezés alapján gyermekgondozási díj a gyermek kétéves koráig legkorábban 1988. január 1-jétől jár a szülőnek, akkor is, ha a gyermek a másfél éves korát már ezt megelőzően betöltötte. Ceglédi társadalombiztosítási kirendeltség Izgalmas hajrában A bajnoki táblázaton tavasszal nagy utat tett meg a Ceglédi VSE NB I-es férfi asztalitenisz-csapata. Az őszi szezon végén még pont nélkül álltak. A sikertelen tavaszi rajt után (vereség a Bp. Postástól) következett be a kedvező fordulat: a Pest megyeiek sorrendben immár negyedik győzelmüket aratták, s nyolc pontjukkal a bajnokságban az ötödik helyen állnak. A hét végén rendkívül izgalmas véghajrában nyertek az ugyancsak vidéki elsőségre pályázó miskolciak ellen. Ceglédi VSE—Borsodi Építők Volán 13-12 A CVSE két kitűnősége, Harczi és Berta annak rendje és módja szerint valamennyi ellenfelét legyőzte. Sikereikre nagy szükség volt, mert mint a végén kiderült, ha bármelyikük egyszer is megbotlik, már elmaradt volna a csapat győzelme. Péter találkozói külön is említést érdemelnek, valamennyi mérkőzése három játszmáig tartott. Banákot, legyőzte, s ez szép fegyvertény. 12-12-nól már csak ketten álltak az asztalnál, ő, valamint a vendégek ifjúsági korú játékosa, András. A döntő játszmában 15-15 után Péter adogatott, s mind az öt adogatását megnyerte. Ez a jó hajrá egyben a Vasutas győzelmét is jelentette. Szappanos most halványabb volt az utóbbi hetekben megszokottnál, a nyeretlen Halmai pedig még nem érte el sérülése előtti formáját. Győztek: Harczi, Berta (5— 5)„ Péter (2), Szappanos (1), ill. Báthori, Gulyás, Molnár (3—3) Banák (2), András (1). Ungureán László XXXIX. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM 1988. MÁRCIUS SZERDA Diák a városvédők között Pincékben, padlásokon járok Nem illő ugyan, hogy egy diákember este nyolc óra tájban térjen haza, ám aznap Blazsán Istvánt mégsem érhette szemrehányás, hiszen hivatalos elfoglaltsága tartotta távol késő estig a szülői háztól. A tanácsteremben múlatta az időt, egy tekintélyes szervezet, a Ceglédi Városépítő és Szépítő Egyesület tagjaként hallgatta a közgyűlési beszámolót és az azt követő vitát. Civilben a Várkonvi Általános Iskola 5/d osztályos tanulója, 11 esztendős. — Hozzászóltál a közgyűlésen? — Nem, akkor egészen más dolgom volt. Egy csomó adattal kellett készülnöm az egyesület hétfői kötetlen beszélgetésére. ■— Miféle adatokkal? — Hát például mindennap látom, hogy a Páva utca több házán omlik a vakolat, a múltkor is két tégla majdnem a lábamra esett. A sörüzem kijáratával szemben meg ott a rengeteg hulladék, szemét. Aztán azt is följegyeztem, hogy a városban nagyon sok az elhagyatott ház. Van ilj'en a Tavasz utcában is, már nem tudom, hány szám alatt. Bennem él a régészkedő hajlam, úgyhogy jó párszor elmentem arra. A tulajdonosa vagy pesti lehet, vagy már nem is él. Se ajtaja, se ablaka annak a háznak, be van törve, fölfeszítve mind a kettő. Én is be-benéz- lem a lakásba. Mit mondjak, ha nincs ott szétdobálva legalább 20 ezer darab Ludas Matyi, akkor egy se. Néha megmentettem magamnak egy-egy iratot. — Hogyan jutottál a városvédők körébe? — A ceglédi múzeumban — ahol elég gyakran megfordulok — láttam meg egy papírt, az volt a címe, hogy belépési nyilatkozat. Na, gondoltam, hát ez meg micsoda. Gyorsan bementem a tanácsba, és ott eligazítottak. — Mi a teendőd az egyesületi tagok között? — Személyre szóló feladatom nincs, de részt veszek mindenben, amiben a többiek. Például meg kellene találni a nagy templom kerítését, és azt a kutat, ami régen a Kossuth téren állt. — Mondjuk, a szemed elé kerül egy vandál, amint éppen derékba töri a facsemetét. Odaállsz elé, és kő kövön nem marad? — Dehogyis, még csak az hiányozna. Nem esek én neki, A közönség többször fedezheti fel a ceglédi színház nézőterén Patkós Irma érdemes művészt. Irma nénit láthattuk az egriek „Charley nénje” előadásán is, amely a közönség tapsából ítélve nagyon sikeres volt. — Irma néninek hogyan tetszett? — Ebben az előadásban, a kezdetétől a végéig mindenki becsületes, egyszerű s éppen ezért művészi munkát végzett. Énekben, táncban, jellemkifejezésben. összjátékban semmi kívánnivalót nem hagyott maga után a produkció. Nem lehet ma a vidéki színházat a pesti alá helyezni. Élvezetes este volt. Köszönet és dicséret érte. (Hegedűs D. GézaViszockij- műsora után.) — Tudod, amit ez a „gyerek” csinál! Nagyon szép, komoly műsor volt. Kezdettől fogva benne volt a figurában. A letörtség, az ivás. az, hogy mit gondolnak róla az emberek: ezekről a kérdésekről töprengett egyedül a színpadon. S a versek! Ezekben a kicsi, hétköznapi gondoktól a nagy igazságkeresésig Patkós Irma Nyolcvannyolc év minden benne volt. Nem tudok mást mondani, most is a hatása alatt vagyok. Ilyen zord műsort még nem hallottam tőle. Vidám rajongással szoktam köszönteni a műsor után a művészeket. Most ez elmaradt. Nem szabadna így hajszolnia magát. Ügy gondolom, hogy a fiatalokból álló közönségnek is tetszett. Szerinted lehet, hogy az a nagy taps a végén csak „Dégézának” szólt? Nem. Nem hiszem. Ez az előadás a színház és a közönség szeretetéről tett tanúbizonyságot. Nem úgy, mint az a közelmúltban lezajlott kamaraelőadás, amikor is a műsor közben többen elhagyták a nézőteret. Nem szabad lebecsülni a vidéki közönséget. (Sunyovszky Szilvia és Szilágyi Tibor estje után.) — Ugye. tudod, hogy Tiborral a Néphadsereg Színházában, majd később a Madách Színházban is dolgoztunk együtt. Szilvia nagyon kedves kolle- gina, de vele már nem játszhattam. hiszen amikor a pályáját kezdte, akkor én már régen nyugdíjban voltam. Műsorukkal kedves estét szereztek. Hogy elrepült az idő, s észre sem vettük. Szépen dolgoztak mind a ketten, bár nekem a műsoruk eleje jobban tetszett. A daloknál néhol hangos volt a zenei kíséret. — Fáradtnak látom Irma nénit. — Igen, de nem a mostani estétől fáradtam el. Nagyon összezsúfolódtak az előadások erre a hétre. Kedden lesz még előadás, ha az egészségem engedi, elmegyek majd. Kötelességemnek érzem, hogy a volt színházam fiatal tagjait szülővárosomban üdvözöljem. — Kötelességemnek érzem — mondja Irma néni. Március 8-án volt 88 esztendős. Borsos Hedvig inkább szólok valamelyik felnőttnek. — Komolyan vesznek téged a városvédők? ■— Szerintem igen. Jó párat személyesen ismerek közülük. — És az osztálytársaid? — Nem dicsekedtem el nekik azzal, hogy az egyesületbe járok. Minek! Úgyis megtudják majd. — De a barátaidat csak beavattad? — Hát hogy is mondjam: nem nagyon vannak barátaim. Olyan magamba forduló vagyok. Idősebb emberekkel barátkozom. — Az eddigiek alapjan épp az ellenkezőjére tippeltem volna. — Pedig ez a helyzet. Mostanában a video a menő. meg egy csomó hozzá hasonló dolog. Ezek engem nem érdekelnek. Viszont szívesen ásom a kertet, bújom a pincéket, padlásokat, meg azokat a helyeket, ahol lehet találni valamit. — Mit? — Régi iratokat és pénzeket. A legértékesebb holmimat egy idős műszerész barátomtól kaptam. Neki 1954-ig a város- központban volt kereskedése. A boltban olyan szerszámokat árult, amiket a mezőgazdaságban használtak. Megőrzött egy köteg régi számlát, és most ajándékba kaptam tőle. — Tehát a gyűjtés jól megy. Es az iskola? — Az már nem annyira. Megmondom: lusta vagyok. De azért a történelemmel, a környezetismerettel és az irodalommal nincsen baj. Hanem főleg az orosszal. — Melyik a legjobb tulajdonságod? — Nyugodt a természetem. Amit nem tudok, abba bele se kezdek. Nem húzom föl magam, ha valaki kötözködik. — És a legrosszabb? >— Én jónak tartom, de apu rossznak, hogy szeretek dolgozni. Még este is ásom a kertet. Apu azt mondja, egy gyereknek az a feladata, hogy tanuljon. Ja, és nagyon feledékeny vagyok. Mindent föl kell írni. — Mit mutatott a félévi bizonyítvány? — Ügy négy egész körül volt, azaz valamivel alatta. — Ez bizony kevés, ha a régészt hivatást forgatod a fejedben. — Sajnos, kevés. Ha nem jön össze, kertésznek megvek. (a) Ki lesz a borbajnok? Tudod, ez honnan való? A Csengeriből. Nekem is adjon, de kevesebbet, mint az előbb! Megkóstoltad már? Nem? Hát akkor honnan tudod, hogy milyen? A kis ecetet leszámítva, egészen jó. Szóda nincs? Minél kisebb az ember, annál több bort tud meginni. Én már kezdem unni. Hú, akkor mi lesz veled a harmincadiknál? Savas, kemény bor. Igazi parasztbor. A huszonnyoícas számú következik. A fenti idézetek csak egy borversenyen hangozhatnak el. Vagy ahogyan pénteken este a ceglédi kaszinóban hívták: a borsorolón. Akiktől származnak a mondatok, maguk a gazdák. Asztalokat, ülnek körül, s kíváncsian várják, milyen ítéletet hirdet a zsűri. A zsűriben öten vannak, s ezt csinálja egyikük: rázza a bort a kis pohárban, gyertya fölé tartja, milyen a színe, szagolgatni kezdi, nyelvére vesz egy cseppet, rágásszerű mozdulatokat végez, köp egyet a lába elé helyezett műanyag vödörbe, írni kezd egy papírra, felnéz, keresi a szájában az utóízeket, pogácsáért nyúl, szétnéz, vár, átkukkant a szomszédra, hol tart amaz, vár és hallja: A tizennyolcas bor következik! Idősebb Tóth László arról beszél, hogy ez csak amolyan borkóstoló-főpróba egy jövő évi verseny előtt. — Akik ide hozták a borukat, nem főfoglalkozású szakemberek, hobbijuk a szőlészkedés, lelkesen csinálják. Hogy az én borom milyen? Az csak olyan középszerű. Tóth László persze alaposan téved, mert borai véletlenül sem középszerűek. A vörösborok kategóriájában második helyezést ért el. Az első helyezett bor tulajdonosa is Tóth László, csakhogy ő az ifjabb a családban. — Egy jó bor több fajtából tevődik össze — mondja a vörösborbajnok, — A győztes nedűm hetven százaléka kékfrankos, nyolc százaléka Ali- cante-Busche, a többi Zwei- gelt, egy osztrák borfajtából 1986-os évjárat, és karácsony előtt tettem az üvegbe. A legjobb fehérbora ezen az estén Petrányi Istvánnak és Biró Ferencnek volt. A második helyen Raj Ferenc és Vin- cze István borai végeztek. Rozé-kategóriában Raj Ferenc vitte el a pálmát Petrovics István előtt, míg a vörösborok mezőnyében a Tóthok diadalmaskodtak. Simon Ernő, a zsűri elnöke elmondja a bemutatott borok jellemzőit: — Harminchét bort vizsgáltunk meg, és csak ötöt zártunk ki a versengésből. Az itt látott termelői borok a vártnál szebbek, egészségesebbek. Túlérett borokkal nem találkoztunk, kellemes, üde színek jellemzik a ceglédi italokat. Látszik, hogy ismerik a gazdák a tiszta, vegyszermentes kezelést, a kénezést, a fejtés problémáit. Ma már nem érvényes az, amit nagyapáink hajtogattak: „Az a jó bor, fiam, amelyik sokáig áll a seprőn!” Nekünk ma az a célurfk, hogy minél gyorsabban elválasszuk a bort a seprőtől. Az új igényekhez is alkalmazkodnunk kell, mert a nyugati piacokon nem érvényesülhetünk kénes borokkal, ott kézzel- lábbal hadakoznak a kémiai kezelés ellen. A szakvélemény meghallgatásával a tudósítónak sem marad más dolga, mint hogy személyesen győződjék meg a ceglédi borok minőségéről, s egy-két csillogó pohár fenekére nézzen. Ra. L. Szövetkezetből kisszövetkezet A múlt hét végi közgyűlésen született határozat értelmében megvált egymástól a Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet ceglédi és abo- nyi részlege. Az egységek külön-külön, kisszövetkezeti formában dolgoznak tovább. Szabó Bélától, az immár új néven, Ceglédi Építőipari Kisszövetkezetként jegyzett cég elnökétől megtudtuk, a szövetkezet átalakulása már eddig is több ízben napirendre került. De kiválási szándékukat az abonyiak jelentették be. Előnyösnek, ösztönzőnek mutatkozik az, hogy a kisszövetkezeti működési formában minden megtermelt bér kifizethető, az adó a nyereség kisebb részét viszi el. ISSN 0133—260» (Ceglédi Hírlap)
