Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

Az ölyv halála Vendégpár a nádasokban A napokban munkahelye­men sokat sejtetően megállí­tott az egyik dolgozó, mond­ván: menjek vele. A kutató­intézet melletti arborétum felé vettük utunkat, s ott, görcsbe rándulva, szép ölyv feküdt a földön, mellette véres cafatai­ban is felismerhető nyuszite­tem. Természetesen az első pillanatban csak arra gondol­hattam, talán az éhség, talán a mohóság végzett az ege­részölyvvel, de nem. A begye üres volt, viszont a nyelv és a torok környéke jellegzetesen nyákosnak bizonyult. Tiszta ügy — az állat nem lövés kö­vetkeztében, nem a nyúlhús- tól, hanem egy korábbi mér­gezés következtében pusztult el. Még pedagógiai értelemben is alkalmas példája, hogyan állunk a környezetünkkel, mi­lyen súlyos veszélyt jelent a mezőgazdaság nagyméretű vegyszerhasználata a csúcsra­gadozókra. Ami a magevő, ve­gyes táplálkozású madarak számára némi hasmenéssel el­múlik, addig a ragadozókat megölik a testükben felhalmo­zódott peszticidek. A gyűrűzött példány elpusztulása mindezt jól bizonyítja. Budapesten kapta a gyűrűt, s a feladatom már csak annyi lehet, hogy a Magyar Madártani Intézet faunisztikai részlegének visz- szaküldjem a jelzetet. '★ A Magyarország fészkelő madarai című nagy sikerű könyv után megjelent a Ma­gyarország madárvendégei cí­mű kötet is. Alkalmas arra, hogy az emberekben, a fiata­lokban szunnyadó kíváncsisá­got a madarak iránt akár tudományos megfigyelésekre is sarkallja. Iskolai könyvtárak kötelező beszerzési feladata, mert alapmű; aminek a jövő­képünkre, jövőbeli hangula­tunkra is hatása van — akár­csak a többi hasonló munká­nak. A madarászkodó fiatalok fegyelmezettebbek az iskolá­ban, jobban koncentrálnak, s az életben is jobban megállják a helyüket. Olasz és görög pe­dagógiai vizsgálatok matema­tikailag is bizonyítani tudták e feltevést. Haraszthy László szerkesz­tette az új kötetet, amelyben 20 szerző írt az egyes fajokról. 152 madár leírása található Ereszek Több családi háznál ta­pasztalható, hogy az utca­fronton a tulajdonosok egyszerűen nem készíttet­nek ereszcsatornát. Ezáltal a csapadék a járókelők nyakába csurog. Ez elsősorban azoknál az ereszhiányos házaknál jelent problémát, ahol az aszfaltozott vagy betono­zott járda keskeny, ugyan­is a járókelő választhat: vagy kikerüli az ereszcsa­torna nélküli házat és ak­kor a járda melletti sár­ba süllyed, vagy vállalja a kényszerzuhanyt. Egyik sem kellemes élmény... Az Országos Építésügyi Szabályzat egybefoglalt szövegének 30. § (3) bek.- ben foglalt jogszabály alapján az építésügyi ha­tóság előírhatja az eresz­párkány ereszcsatornával való ellátását... sőt, az ereszcsatorna lefolyójának olyan kialakítását, hogy a kiömlő víz elvezetése saját telken történjen. Az első fokú építésügyi hatóság nagyon szigorúan bírálja el a beterjesztett építési kérelmeket, kötele­zően előírja — elsősorban az utcafronton a járda nyomvonalával egybeeső — ereszpárkány ereszcsa­tornával történő ellátását. Ezen kitétel nélkül nem is szokta jóváhagyni az épí­tési engedélyt. Egyes családiház-tulaj- donosok — úgy látszik — csak azzal törődnek, hogy mielőbb felépüljön a ház, beköltözhető legyen. Sok­szor még a „kicsinosítás” után sem jut eszükbe leg­alább az utcafrontra fel­szereltetni a csapadékvíz­elvezetőt, pedig nemcsak a járókelőket kímélnék meg sok-sok kellemetlen­ségtől, hanem saját házuk állagát is óvnák ezzel... V. I. T. benne, közülük nem egy ne­vében is egzotikusnak tűnik, holott azért nem annyira rit­ka, mint sokan hiszik. Nagy halfarkas, kék fu, lunda, apá- calúd, sőt apácahantmadár stb. különös téli vendégek. Nem lehetett a mű teljesség igényű, hisz csak a ceglédi nádasok­ban két, olyan téli hetes-hó­napos vendégpár van, amelyek nem találhatók az új kötetben sem meg, az egyik olyan, mint egy fekete gombóc, a másik viszont rendkívül színes, fel­tűnő faj. Az idei télen talán jobb feltételek lesznek a fotó­zásra, és sor kerülhet a precíz meghatározásukra. A Magyarország madárven­dégei nagy formátumú könyv, így terepmunkára nem prak­tikus vinni, forgatni azonban annál inkább, elmélyítve tudá­sunkat. S. D. 1NHAZ A Kecskeméti Katona József Színházban, este 7 órakor: Bánk bán. Ódry Árpád-bérlet. A Kelemen László Kamara- színházban, este 7 órakor: Maszlag. Kelemen László-bér- let. Bemutató előadás. A Szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Doktor Zsivágó. Piaci jelentés A hét végén, a kellemes, ta- vaszias időben, viszonylag nagy — kínálati— piac ala­kult ki. A tavaszt jelzi az is, hogy megjelent a hóvirág. Mint megtudtuk, az egyik vi­rágoskert ajándékozta meg gazdasszonyát e tavaszi kincs­esei, s tízesért adta. A baromfipiacon a tyúkok ára kilogrammonként ötven forint körül alakult, párra 250—300 forintot kértek. A tojás változatlanul olcsó, 2,50 —2,80 Ft. A gyümölcspiacon az almát 10—20 forint között kínálták, s a tízforintos is szép volt, csak apró. A zöldségpiacon a szenzációt a hagymavásár jelenti. Aki megvesz egy zsákkal — 30 kg — 8 forintos egységáron jut­hat e fontos szerhez. A fok­hagyma drága, 120 Ft. A gyö­kér kilogrammja 18—24, a sárgarépa 10, a zeller 20 (vagy darabja 4—5 Ft), a gomba 120. a krumpli 16—18, a cékla 10— 12, a káposzta 8—16, a csöves paprika darabja 10, a fekete- retek 10—15, a tarka bab 70, a héjas dió 80, a dióbél 280, a sütőtök darabja 10—14 forint volt. A szemterménypiacon a helyzet változatlan: 6-7 fo­rint a jellemző ár. Sporthíreki Tekézőink kupát nyertek A Nagykőrösi Mészáros Tsz SK tekézői értekezletet tartot­tak, amelyen Szabó Balázs szakosztályvezető ismertette az 1988-as első félévi verseny- naptárt, majd megbeszélték- vitatták az aktuális teendőket. Üj pályagondnokot választot­tak Gállos Sándor személyé­ben, aki az automatizált pá­lyarész technikusa is egyben. ★ Szentendrén, a hangulatos kisváros felszabadulásának évfordulója tiszteletére, sze­mélyenként nyolcvan vegyes dobással, négy Pest megyei egyesület sportolóival tekever­senyt rendeztek. A 4 fős csa­patok viadalát a Nk. Mészá­ros Tsz SK (Kovács László 303, Gállos Sándor 297, Far­kas Ferenc 318, Lóczy Mihály 313) 1231 összfával ezúttal másodszor nyerte meg és el­hozta az új kupát. Egyéniben a körösiek nem jutottak do­bogóra. A 9-es dobásokat vi­szont díjazták, s ebben Farkas Ferenc második lett, három kilencessel. ir Barátságos csapatmérkőzé­sen, a temetőhegyi tekecsar­nokban (személyenként száz vegyes dobással): Nk. Mészá­ros Tsz SK A—Nk. Mészáros Tsz SK B 6:2 (2207—2166 fa). Egyéni pontszerzők: Kovács (395), Gállos (386), Fekete (385), Farkas J. (381), illetve Lóczy (401) és Farkas F. 374). ie Két fordulóban, két játék­napon és két korcsoportban rendezték a temetőhegyi teke­csarnokban a körzeti egyéni bajnokságot, amely a Nk. Mé­száros Tsz SK-sok háziverse­nye is volt egyben, A résztve­vők kétszer dobtak száz ve­gyest, s a két nap átlagából állították össze a végered­ményt. A felnőtteknél az első hat helyezett, az ifiknél min­den induló továbbjutott a megyei döntőbe. Felnőttek: 1. Kovács László 401; 2. Lóczy Mihály 401 (ket­tejük közt a jobb tarolás dön­tött); 3. Szabó Balázs 400; 4. Fekete Sándor 386; 5. Farkas József 383; 6. Bekő Ambrus 378; 7. Gállos Sándor 376 és a 8. Farkas Ferenc 374 fával. Ifjúságiak: 1. Mészáros Ti­bor 352; 2. Balogh Balázs 351; 3. Tóth István 344 és 4. Po- szár János 336 fa. S. Z. Teremtorna A Kinizsi ifjúsági labdarú­gócsapata meghívást kapott Tápiószelére, a Kohász Kupa teremtornára. A következő nyolc csapat szerepelt: „A” csoport: Szolnoki MÁV I., Jászberényi Lehel, Tápió- szentmárton, Nagykőrösi Ki­nizsi. „B” csoport: Szolnoki MÁV II., Ceglédi Vasutas, . Tápiószele, Tápiógyörgye. 2X15 perces mérkőzések vol­tak, egy csapatban 15 játé­kost lehetett nevezni, egyszer­re a kapus és öt mezőnyjáté­kos lehetett a pályán. A Ki­nizsi 11 játékossal vett részt: Holló, Petiik, Vikor, Dér, Ba­ri, Somodi, Pécsi, Tóth, Aszó­di, Parázs, Eszes. Eredmé­nyek: Szolnoki MÁV I.— Nagykőrösi Kinizsi 5-2 (2-2). Góllövő: Vikor, Pécsi. Nagy­kőrösi Kinizsi—Tápiószent- márton 0-0. Jászberényi Lehel —Nagykőrösi Kinizsi 2-1. Gól­lövő: Tóth. Az „A” csoport végeredménye: 1. Szolnok 3 3----------17-7 6 2. Jászberény 3 111 7-9 3 3. Tápiószentm. 3—21 4-8 2 4. Nagykőrös 3—12 3-7 1 P. s. Hétfői sportműsor Asztalitenisz. Toldi-aula 15.30: városi KISZ-es női egyéni bajnokság. Trakis- ebédlő, Konzervgyár I-es tele­pi KISZ-terem és Konzerv­gyár Il-es telepi ebédlő, 15.30: a városi KISZ-es férfi egyéni bajnokság selejtezői. Kosárlabda. Kecskemét: KSC ifi—Nk. Kgy. Kinizsi II. felnőtt férfi megyei bajnoki mérkőzés. NAGYKÖRÖS! ^/tíriap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM 1988. FEBRUÁR 8.. HÉTFŐ öíméternyi kerítés Nem lebonthatatlan akadályok Hogy önmagunk sorsát alakíthassuk NINCS SZÁNDÉKOMBAN iskolás okoskodó módjára olyan szociológiai alapfogal­makkal labdázni mint egyén és társadalom. Ám, néha az az érzésem, mintha nem egészen lennénk tisztában e kettő egy­máshoz való viszonyával. Gyanítom ugyan, hogy nem annyira tudatosan, mint in­kább reflexszerűen egyszerű­sítünk, s teszünk közéjük egyenlőségjelet, pedig ha át­gondoljuk, rájövünk, az embe­ri együttélés igen lényeges el­lentmondása rejlik bennük. Amennyire szükségtelen érve­ket hoznunk annak bizonyítá­sára, hogy feltételezik egymást, éppúgy egyértelmű az is, hogy azok a jellemzők, amik a tár­sadalomra érvényesek, meny­nyire nem igazak a tőle elvo­natkoztatott individumra. A társadalmi szinten megfo­galmazott érdekekre, célokra, de legfőképpen a feladatokra aligha ismernénk rá, ha azokat alkotóikra bontjuk. Ugyanak­kor mégis a sokszínű, sokolda­lú törekvésekből ötvöződik a kollektív húzóerő, ami viszont alapvetően meghatározza az egyéni életet. Miért emlegetem most e közismert dolgokat? Azért, mert úgy vélem, könnyen fél­reértést okoz az, ha a társadal­mat igazgató államszérvezet a szűkebb kollektívák, az egyes emberek tevékenységével hoz­za közvetlen összefüggésbe a gazdaságban fellelhető problé­mákat. Kétségtelen, hogy ott összegződnek, onnan erednek, mégis csak társadalmi szinten válnak megfoghatóvá, ami ma­gyarán annyit tesz, hogy egyenként vizsgálva az embe­reket, közgazdasági értelemben egyetlen rosszul dolgozó mun­kásra sem lehet rátalálni e ha­zában. Pedig ha jól odafigyelünk észrevesszük, hogy manapság nagyon konkrétan, szinte sze­mélyre szólóan hangzanak el a reformpolitikai instrukciók — s ez véleményem szerint minőségi fejlődés; ugyanakkor Az eltévelyedett lány Kelletlenül zsibbadt léptek­kel ment bevásárolni. Doho­gott magában. Az ördögbe is! Miért rángatják ki szomba­ton hajnali 8 órakor az ágy­ból, amikor lazán lustálkod­hatna? Hiába, ez már így lesz, ő soha nem aludhat ele­get. Próbálta a fejébe kala­pálni a listát: liszt, rizs, ka­raj... Éppen az ABC-áruház bejáratához ért. Szinte bele­botlott a hölgybe, aki ott állt előtte kopott bársony farmer­ban, félretaposott cipőben, fekete dzsekiben. Megdöbbent, mintha vá­ratlanul pofon vágták volna. Zavartan sziát rebegett. Meg­kísérelte összerakni apró mo­zaikokból a szép fejet: a hun­cut szemet, a mosoly közben behorpadó két kis gödröcs- két, az érzéki szájat... De képtelen volt. Mindent elho­mályosított a puffadt, piros, gyűrött arc látványa. A váll­ra leomló szőke fürtökből sem maradt más, csak rövidre nyírt zsíros haj. S ahogy kö­zelebb lépett, borszagú lehe­let csapott az orrába. Meg­borzongott. Érezte, hogy szól­nia kell valamit. — Te is vásárolni jöttél? — Igen. Te is? — Én is. Micsoda magas röptű cse- vely — gondolta. Ekkora os­tobaságot. Hát miért mennek az emberek a boltba, mulat­ni? Kényszeredett mosollyal engedte be maga élőtt. Bent egymás mellett haladtak. Kínos csend vert láthatatlan falat közéjük. Alig várta, hogy szabadulhasson. Valamit motyogott, hogy találkoznak még, és elsietett a hűtőpult irányába. A szeme sarkából éberen figyelte, hogy mikor, hol bukkan fel. Soha nem hitte, hogy be­következhet az a pillanat, amikor menekülni fog B. elől, akiért ők, a negyedike­sek valamennyien bolondul­tak. Korábban szinte minden évben összefutott egy-egy al­kalommal vele valahol. Any- nyit tudott róla, hogy az el­ső házassága rosszul sikerült; elvált. A fiát szinte a szülei nevelték. Minden újabb kap­csolata zátonyra futott. Ért­hetetlen, mert igazán nagy­szerű teremtés volt. Most ta­lán együtt él valakivel, és 37 évesen szült neki egy gyere­ket. A szerencsétlen ... B. már éppen fizetett. Be­pakolt a szatyorba, s mielőtt elindult a kijárathoz, vissza­nézett. Öt kereste, aki min­den elképzelés nélkül vásárol­gatott. De ő nem akart ta­lálkozni az eltévelyedett lány­nyal. Hadd maradjon meg szépnek ott, a diákköri ál­mokban. F. F. — s ezen sem csodálkozom — lelkiismereti válságot, sértő­döttséget váltanak ki annak ellenére, hogy bárki is vitatná a tételt: munkánk átértékelé­se vezet ki bennünket a gaz­dasági kátyúból. Csak hát mindezt azért job­ban meg kellene magyarázni, mert az egyes, a konkrét mun­kapad mellett nehéz megmon­dani, mi az, amit eddig rosz- szul csináltunk; főként azt, hogyan kellene jobban. Félő, hogy oda lyukadnánk ki, hogy végül is nem a kioktatottban van a hiba, hanem az egész magyar gazdaságban, s az il­lető kérdése továbbra is meg­válaszolatlan marad: mit te­hetek én az ügyben'! Vessen magára, aki ilyen kérdést provokál ki, mert nemhogy ideológus, de talán a háromszoros kiváló dolgozó lakatos, boltos, útkaparó köz­vetlen főnöke sem tudná rá a konkrét választ, főként ha sem szakmai, sem morális vonatko­zásban nem merül fel a kér­dés. Pedig mindannyian tudjuk, van erre valahol felelet, csak­hogy azt megtalálni ismét át kell lépni a magunk szűk kis világából a társadalmi össze­függések szintjére. Onnan mór látni lehet, hogy az a produk­ció, amit eleddig kitüntetések­kel halmoztunk el, szánalma­san messze van az igazi kitel­jesedéstől. Megannyi nyűgös korlátok vetik vissza, forgá­csolják szét a kollektívák, így az egyes ember teljesítményét, erejét. Itt most nemcsak a munka­helyek gazdálkodását, kereske­delmét károsító szűk mozgás- szabadságra, vagy az innen is fakadó, szinte kézzel fogható személyes érdektelenségre gondolok, mert ez már, azt hi­szem, nagyon is egyértelművé vált mindenki számára. Azt is tudjuk, hogy ha csak a gazda­ságban teszünk rendet, még nem oldottunk meg semmit sem. Mégis úgy tűnik, életünk­nek többi oldalával a szüksé­gesnél kevesebbet foglalko­zunk. Nem akarok én most mesz- szire menni, hiszen amikor a társadalom intézményrendsze­reinek reformjára gondolunk, tulajdonképpen lakóhelyünk képe vetül elénk. A lakóhelyé, amit nagyon találóan szűkebb hazának is nevezünk, amihez egész életünkkel kötődünk. Ám, ha csak a munka köt ide, nem érezzük jól magunkat, s ennek egyenes következménye, nogy napi feladatainkkal sem boldogulunk igazán. Márpedig annyi minden hiányzik életünkből, hogy hir- telenében össze sem tudnánk számlálni. Az a baj, hogy a — régi gyakorlatot folytatva — reményünk is megkopott, hogy valaha teljesülni fognak. Sok kapaszkodót, talajt vesztet­tünk, hogy igazán önmagunk sorsának alakítói lehetnénk. Tehetetlenségünk odáig fa­jult, hogy egyetlen ötméteres kerítés áthelyezése ügyében már csak a megyei bíróságtól várhat az ember megnyugtató ítéletet. Ez csak egy példa sok közül, nem sorolom tovább, bárki rám licitálhat, túl az igazságszolgáltatás gyakorla­tán, az egészségügyön át a közbiztonságig. Nem először fordul elő a történelemben, hogy nehéz gazdasági viszonyok közt is­mételten tisztázni kell kinek- kinek a feladatát. Az sem pél­da nélküli, hogy az államszer­vezet lefelé, a dolgozó töme­gekre, onnan pedig felfelé te­kingetnek, egymástól várva a megoldást. HA MOST A LÁTSZAT azt mutatja, hogy alapvető foga­lomzavar keletkezett a felada­tok elosztásában, ne higgyünk neki. Csak fáziseltolódás van, igaz, jelentős. A felfelé tekint- getők indulnának, ha nem lenne még munkájuk, életük előtt lebontatlan akadály. Ök ma is tudják a dolgukat. Miklay Jenő A termelőszövetkezetekben Zárszámadások Ezen a héten elkezdődnek körzetünkben is mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeteink zár­számadásai. A közös gazdaságok beszá­molóinak sorát a nyársapáti Haladás nyitja meg, I2-én, pénteken a helyi művelődési házban számolnak be a tag­ságnak. Másnap Kocséron a Petőfi Tsz emberei öltöznek majd ünneplőbe, s mennek el az ipartelepre. A két nagykőrösi tsz a jövő héten, azaz február 19-én, il­letve rá egy hétre, 26-án, az Arany János Művelődési Köz­pontba hívja tagságát. Előbb a Mészáros János, az utóbbi időpontban az Arany János Termelőszövetkezet számol be gazdálkodásáról. Előzetes információul csak annyit, mindegyik közös gaz­daság nyereséggel zárt. Újra a telefonról Megkeresik az igénylőket Rengetegen érdeklődnek — szerkesztőségünkben, a tanács­nál s a postán —, hogyan le­het telefonhoz jutni. Tóth Dénes tanácselnök­helyettestől a következőket tudtuk meg. A tanács és a posta közö­sen minden érvényes igény­léssel rendelkezőt írásban megkeres, s tájékoztatót ad a lehetséges módozatokról. (Mennyi a végösszeg — je­lenlegi tudomásunk szerint 30 ezer forint — s elképzelhető, hogy részletfizetési lehetőség is lesz.) Ha az 1200 igénylő közül nem lesz meg a 800 befizetést vállaló, akkor terjesztik ki a jelentkezési lehetőséget. A he­lyi lap továbbra is tájékoztat­ja majd az olvasókat minden fontosabb teendőről, lépésről. Mozi A nagyteremben: Lidérces órák. Színes, szinkronizált amerikai film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Hair. Színes amerikai filmmusical, fél 6-kor. SSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom