Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. FEBRUÁR 8., HÉTFŐ ^átop 3 Idén először Magyarságkutatás Magyarságkutatás címmel a napokban kerül a magyarság­kutató csoport első évkönyvé az Állami Könyvterjesztő Vállalat boltjaiba. A 331 olda­las bemutatkozó kötet a nem­zetiségj kérdéssel, valamint a magyarok és szomszédaik kapcsolatával foglalkozó írá­sokat, s a társadalom és a művelődés kölcsönhatásait elemző tanulmányokat tartal­maz. A csoport ezentúl vár­hatóan minden évben meg­jelentet egy-egy hasonló té­májú kötetet. Az Országos Széchényi Könyvtár keretében működő magyarságkutató csoport két éve alakult, tagjai neves szo­ciológusok, történészek, nép­rajzkutatók, valamint polito­lógusok és irodalomtörténé­szek. Kutatásaik három te­rületet ölelnek fel. Feladata a küljöldön élő magyarság helyzetének átfogó tudomá­nyos vizsgálata. Fólia alatt a palánták A tavaszlas jó időben nemcsak a földeken, a fóliák alatt is megindult az élet. Palántáznak, pikiroznak, hogy minél előbb friss zöldség kerülhessen a boltokba. Felvételünk Örkényben, Horváth Mihály kertjében készült, ahol családtagok ültetik a paradicsom- és salátapalántákat. Most éppen tápkockákba ke­rülnek a salátapalánták. Bevásárlónak Becsbe Hotel lesz a munkásszállóból A régi szép időben MAVAUT volt, aztán Volán 20-as Vállalat lett, jelenleg Volánbusz. A névváltozás Is bizonyltja az útkeresést, azon­ban a lényeg mélyebben gyökerezik. A fejlődés irányának meghatá­rozója az utazóközönség igényeinek változása. Egyszóval, a húsz év előtti cég merőben más volt, mint amilyen a mai. Ezekről az elke­rülhetetlen változásokról beszélgetünk Mentényi Istvánnal, a Volán­busz marketingigazgatójával. — Áz idegenforgalomban bekövetkezett fordulat dön­tően meghatározza munkánk egy részét. Nemhogy húsz, de még tíz esztendővel ezelőtt is gyerekcipőben járt ez a te­vékenység. Most hat országba indulnak menetrendszerű és különjárataink, s még az idén újabb vonalakat kapcsolunk be az utaztatásba. Közvetlen járatok — Beszélnek új irányokról, közvetlen járatokról Budapest és más nagyvárosok kö­zött ... — Igen. Az egész évben közlekedő járatok változtatá­sa is indokolt. Vegyünk egy példát! Münchenbe például vasárnap este indítunk ko­csit. A Velencébe vágyakozók eddig Klagenfurtban aludtak. Csakhogy a szállás Nyugaton egyre drágább, buszaink pe­dig mind kényelmesebbek és gyorsabbak. Nyugodtan el le­het tölteni bennük az éjsza­kát. Idén már másfél helyett egy nap alatt érkeznek a tu­risták az Adria királynőjének falai közé. Az NSZK-ból hoz­zánk látogatóknak hosszú volt egy hét Budapesten. Az idén lehetőségük lesz pénteken es­te kiszállni az Engels téren, vasárnap este útra kelni haza­felé. Bécsbe tervezzük az egy­napos bevásárlójáratot. Je­lentős igény van rá, s ne­künk is könnyebb retúrral dolgozni. — Üj útlevélrendelet, új já­ratok. összefügg a kettő? — Természetesen. Informá­ciós irodáink, propaganda­anyagaink részletes tájékozta­tást adnak újdonságainkról. Sűrítésekre is sort kerítünk. Ausztriába például május vé­gétől hetente kétszer indítunk kocsit. Az új útelevélrendelet jótékony hatása máris érző­dik az érdeklődésen. — Csak hát borsos a je­gyek ára. — Nekem más a vélemé­nyem. A menetrendszerű já­raton Budapest—Bécs oda- vissza 1100 forint. A vasút és a repülő ennél többe kerül. S mi arra törekszünk, hogy szállásköltséget takarítsunk meg vendégeinknek. Éjszaka utaztatjuk őket. — Több jel mutat arra, hogy az idegenforgalom felér­tékelődött a Volászbusznál. — Valóban. Tavaly decem­berben megvettük a Szent­endrei út 105. szám alatt álló munkásszállót. Rövidesen v( i- zünk a felújításával, minden szoba zuhanyozófülkés lesz, sőt jövőre kétcsillagos szintű­re emeljük. Egyidőben hat­van vendégek tudunk fogad­ni. Az idegenforgalom felérté­kelődését mutatja még, hogy életre hívtuk az Omnibusz utazási irodát. Utascsalogató rendezvényeket kívánunk ösz- szeállítani. Egyelőre külföl­diek fogadására, a szocialis­ta országokba pedig program­szervezésre van engedélyünk. Az idén szeretnénk jogot nyerni arra, hogy Nyugatra is küdhessen turistákat az Om­nibusz. — Azért szögezzük le, hogy a Volánbusz a turizmusban való egyre nagyobb részesedé­se ellenére a belföldi szállítás­ból és egyéb ipari tevékeny­ségből él. Az utóbbi években az említett ágazatokban is óri­ási változások történtek. — Fő célkitűzésünk, hogy a céget a mai szlogennel élve „több lábra állítsuk." Adottak egyrészt a hagyományos me­netrendszerű járatok, a kocsik bérbeadása, a lízingelés. S vé­gül, de nem utolsósorban je­lentős a javítás, a gyártás. A hagyományom utasszállításról csak annyit, hogy minden erőnkkel arra törekszünk: le­gyenek kulturáltabbak a kö­rülmények a járatainkon. A bérbeadás új utakon jár. A munkáslétszám csökkenése és a költségkímélés miatt a vál­lalatok mikrobuszokat kérnek. Sőt, Towos típusú autókat, amelyekbe 4—5 személy és szerszámok férnek. A közüle- tek Dáciákat, Ladákat igényel­nek. Mi felkészültünk a piaci kihívásra, s minden felsorolt típussal rendelkezünk. A fel­újított Ikarus 256-osokat ad­juk lízingbe. Általában 3—5 év után válik tulajdonossá a bér­lő. zett és gyártott étkeztető, a más cégnek készített árubemu­tató és a most szalagon lévő lószállító kocsit is. Természetesen magunkról sem feledkezünk meg. Az ide­genforgalom fellendítéséhez építünk egy emeletes autó­buszt. Az Utazás 88 kiállításra az Engels térről a Budapesti Nemzetközi Vásár területére már ezzel fuvarozzuk a vendé­geinket. Ssját javítóbázis Nos, a Volánbusz, aminek a Szabolcs utcában található a központja, igazi, nagyvállalat lett. Kocsijai száma 1500. A fővárosban hárbm, Pest me­gyében 9 irodája működik. Ja­vítóbázisa inkább gyárra ha­sonlít. Igaza van Mentényi Istvánnak: a cég eleget kíván tenni a megnövekedétt és ál­landóan változó igényeknek. Vicsotka Mihály Vasárnapi koktél a lakótelepen (Folytatás az 1. oldalról.) listája, a Répást Laci is — mondja, de nemigen jut ide­je felsorolni a Szigetzzentmik- lóson nevelődött hírességeket, mivel az egyik kapuból már szemrehányóan dördül egy hang: — Laci! Miket fújsz? Ha azt fújom, hogy kinn a lab­da, akkor kinn is volt. Ii va­gyok a bíró, vagy nem? Egyszóval: játék az egész, Húsz, harminc, negyven em­ber hét végi játéka, s még ha úgy is tűnik időnként, hogy ölre mennek egy-egy pontért, valójában szórakoznak, örül­nek egymásnak, a focinak, s a hét végének. Alig száz méterre, a Már­ka Skála élelmiszerosztályán igazán nem látszik, hogy munkaszüneti nap lenne. A gondolák között vásárlók bön­gészgetik a készletet, a felvá­gottakat kínáló pultnál szalá- mirudak, kolbászok közül vá­logatnak az érdeklődők. — Ritkán vásárolok vasár­nap — mondja Kovács Lászlóné, miközben sorára vár a pénztárnál. — Csak akkor, ha nem érek rá szom­baton beszerezni a szükséges élelmiszereket. Július elsején vezették be a Skálában a vasárnapi nyitva tartást, s mint Tombor Mi- hályné üzletvezető-helyettes elmondta, nagy sikere van a szigétszentmiklósiak körében. — Az utóbbi hónapokban nagyon megnézik az emberek, mire költik a pénzüket, mégis 70—80 ezer forintnyi forgal­mat bonyolítunk le a vasár­napi négyórás nyitva tartás alatt. Egy átlagos munkana­pon reggel hattól este hétig 300—350 ezer forint értékű áru kél el, de nyáron, mikor sok az üdülő, vasárnap is el­fogy körülbelül 160 ezer fo­rint értékű készlet. Legin­kább az alapvető élelmiszere­ket keresik ilyenkor, tejet, kenyeret, húsfélét visznek, no és persze különféle italokat. Eleve úgy adjuk fel szombat­ra a rendelést a szállító vál­lalatoknak, hogy jusson bőven azoknak, akik vasárnap ke­resnek fel minket. Ám futball ide, hétvégi be­vásárlás oda, igazából a leg­több család — különösen a téli hónapokban — otthon tölti a vasárnap délelőttöt. Szeptember közepén vehet­ték birtokukba az új tulajdo­nosok a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca 43-as számú ház lakásait. Akad ugyan még egy-két aj­tó, ahol nincs kinn a tulajdo­leves lesz, sült pulykacomb és rántott hús. — Ebéd utánra tervezett-e valamilyen programot a csa­lád? — Most, hogy apósom is nálunk van, itthon maradunk. Vajon ki lövi ma a legtöbb gólt? nos neve, de a legtöbb ott­hon már megtelt élettel. S ahogy elhaladunk egy-egy la­kás előtt, körülbelül tudjuk, mi készül a konyhában. Az első emeleten erős fokhagy­más-fűszeres illat izgatja az ember orrát. Itt bizonyára cigánypecsenyét süt a házi­asszony. A harmadik emelet egyik lakásából zsír sercegése hallatszik. Csak nem rántott hús készül? Be is igazolódik sejtésünk, amint belépünk Illyés Istvánék otthonába. — Itt van a férjem édes­apja Orosházáról, s így több­félét is sütök — válaszol Illyés Istvánná, aki hétközben anyagbeszerzőként dolgozik a Csepel Autógyárban. — Hús­Délután utazik vissza Oros­házára. Sok a jószág otthon, s nem lehet magukra hagyni az állatokat. Egyébként a fér­jem is odavaló, de itt járt szakmunkásképzőbe, s most a Pestvidéki Gépgyárban szere­lő. Különben ha szép az idő, gyakran lerándulunk a Duna- partra, vagy elmegyünk Tass­ra a gyerekekkel. Közeledik a délidő. Lassan befejeződik a négy csapat mérkőzése az iskola tornater­mében, perceken belül bezár­ják a Ská'ában az utolsó ve­vő után az áruház ajtaját, s elkészül a vasárnapi ebéd. Hétfőn új hét kezdődik. Fiedler Anna Mária Drogstop! A mozijeggyel adják Drogstop! — e címmel a napokban megjelenik az Or­szágos Egészségvédelmi Ta­nács titkárságának új kiad­Speciális kocsik Bővebben kell szólni a javí­tásról és a speciális buszok gyártásáról. Tíz esztendővel ezelőtt kizárólag vállalatok számára újítottunk fel jármű­veket. Ma már évente 450—500 kocsi születik újjá műhe­lyeinkben. A szó szerint újjá­születnek, hiszen „csontig” vetkőztetjük az Ikarusokat, s minden részüket kicseréljük. Még így is jól járunk, mert egymillió forintból gyakorlati­lag új járművet állítunk elő. A gyárból hozva a gépet, a költség épp a duplája. A 600 ipari munkás és a műszaki háttér lehetővé tette, hogy az országban az Ikarus után mi legyünk a legjelentősebb javí­tók és gyártók. Büszkék va­gyunk arra, hogy speciális ko­csik készítésére vállalkozunk A balassagyarmati és a váci kórház tőlünk rendelt nőgyó­gyászati vizsgáló-autóbuszt. A műhelyünkben készített szűrő­busz segítségével egy község lakossága egyetlen délután vé­gez a tüdőszűréssel. Említhet­ném a Budapesti Közlekedési Vállalat megrendelésére terve­Errol olvastam Gyertyaszenteléses klubnap G ödöllőn gyakran találkozom egy ve­teránnal. Azon a pénteken is ösz- szefutottunk. Megelőzött a köszönésben: Gyertyaszenteléses jó napot. — Hamva­zószerdái üdvözletem — válaszoltam. — Hogyhogy? — kérdezte féloldalasán föl­tartott fejjel —, ma nem csak átfutotta reggel az újságot, el is olvasta? — Va­lahogy odatévedt a szemem, csak bele­kaptam — magyaráztam, hiszen tudhatja, alaposabban este olvasom át a lapokat. Szótlanul tartotta föl féloldalasán a fe­jét. Arcáról leolvashattam ismétlődő kér­dését: mi lesz ott még?! Azon a napon lapunk utolsó oldalán a tápiószecsői nyugdíjasklub tervezett gyertyaszentelő-ünnepi összejöveteléről adtunk hírt. Ezért üdvözölt a gödöllői veterán az imént említett módon. Né­hány nap múlva egy nyolcvannyolc éves galgamácsai tanítónő életéről olvastam. Az iskolák államosítása után sem hagyott föl a vallásgyakorlással, ha nem is min­den vasárnap, de eljárt a templomba. Pesten. Így tettek az én tanítónőim is. A faluban mindenki tudott erről. Mi meg pajkoskodtunk, van-e Isten, kérdeztük, szegények zavartan magyarázkodtak. Tudták, hivatalosan mit kell mondaniuk, s érezték, ami a lelkűkben van. Máskép­pen lesz holnap, gondoltuk mi, s való­színűleg a hivatásos ideológusok is. Más­képpen lett, de nem egészen úgy, aho­gyan mi hittük. Ma is eljárnak tanítók, tanárok messzibb városokba, Pestre templomba. Esküdni, gyermekük keresz­telőjére, áldozására, bérmálására. S egy­általán nem csak azok, akik így kaphat­ják meg a szülői támogatást. Olyanok is járnak templomba, akiknek a szülei nem hívők. Karácsony előtt bementünk Pesten a Könyváruházba. Megálltunk egy kazalnyi Korán mellett. Irigylem a mai fiatalo­kat, mondtam társamnak, mi is hogy sze­rettünk volna annak idején Koránt ol­vasni, de még a Bibliához sem jutottunk hozzá. Más kazlak is álltak az áruház­ban. Százával kötetek szentek, vértanúk, boldogok, a názáreti életéről, képes be­számolók a Szentföldről, a Biblia ango­lul és magyarul. Csupa ájtatosság volt a helyiség, orromba mintha tömjénfüst csapódott volna, amit utoljára serdületlen gyermekkoromban éreztem. Számoljanak, mondogatom a felülete­sen ítélkezőknek. Akik szerint a vallás az idősekben él. Számoljunk. A mai leg­fiatalabb nyugdíjasok a felszabadulás esz­tendejében tizennyolc évesek voltak. A nők öt évvel fiatalabbak. Alighanem ezeknek a korosztályoknak a tagjai ül­ték végig a legtöbb időt a szemináriu­mokon. Nyugdíjba vonulva mintha levet­nék a materialista tanokkal átitatódott gúnyát, s minden zavar nélkül bújnak vissza a gyertyaszenteléses régibe. A leg­utóbbi eszmecseréken több alapszervezet­ben vetették föl, hogy túlságosan szigorú a párt követelménye a párttagok családi, egyházi szertartásokon való részvétele dolgában. Azon a pénteken hosszasan beszélget­tünk a veteránnal. A kellemesen enyhe januárban jólesett a szabadban ácsorog- ni. Nehéz, nehéz — ismételgette. Ne­kem mondta, de önmagának magyarázta. Gondoljon bele — fejtegette —, mi ment itt végbe az elmúlt néhány évben. Ami­ről utálkozva beszéltünk a szemináriu­mokon, vállalkozók, kötvény, tőzsde, pro­fit, s mindennek a tetejébe a munkanél­küliség. Hetvenhat éves vagyok, engem már nem érint, s úgy érzem, nem va­gyok fafejű, de a munkanélküliség, a ma­gántulajdon, a munka nélkül szerzett va­gyonok — ezt már az én öreg agyam képtelen befogadni. H allgattunk. Az öreg megfogta a ka­bátomat. — Ide figyeljen, elképzel­hető, hogy eljön az idő, amikor a lap utolsó oldalán, a névnapoknál odaírják, gyertyaszentelés, hamvazószerda? — Jós nem vagyok, válaszoltam, de készülök. Beszereztem egy katolikus naptárt, ta­nulgatom a rövidítéseket. Ha azt látom majd az újságban: Domjáni Péter p. st„ akkor tudni fogom, hogy szent egyház­tanítóról, szent pápáról van szó. Kör Pál ványa,' amely az önpusztító szenvedélyek terjedése ellen lép fel. A leporelló a legve­szélyeztetettebb korosztálynak, a 14—16 éves serdülőknek szól, az ő ismereteikre ala­pozva, koruknak megfelelően tájékoztat az alkohol, a do­hányzás és a különböző kábí- tó-bódító hatású szerek rom­boló hatásáról, A leporelló — amely az Országos Egészségvédelmi Ta­nács drogmegelőző program­jának részeként, a Gyermekek a gyermekekért elnevezésű alapítvány támogatásával ké­szült — általános és a meg­előzéshez szükséges informá­ciókat nyújt a különböző dro­gokról, s felhívja a figyelmet fogyasztásuk veszélyeire. F szerek használata életre szólóan maradandó egészség­károsító hatásokkal járhat, s a szenvedélybeteg fiatalok gyakrabban válnak bűncselek­mények vagy balesetek áldo­zataivá, illetve elkövetőivé. A kiadvány útmutatást ad arra is, hogyan segítsenek a tizen­évesek szenvedélybeteg tár­saikon, és sürgős esetekben mit tegyenek a közvetlen életveszély elhárítására. Azok­nak a fővárosi gyermek- és ifjúsági ideggondozóknak, va­lamint drogambulanciáknak a címét és a hívószámát is tar­talmazza a kiadvány, ahova a már drogot fogyasztó fiatalok segítségért, tanácsokért for­dulhatnak. Az ingyenes Drogstop! ki­advány 200 ezer példányban jelenik meg, s először a Kö­lyök magazin februári szá­mának mellékleteként kap­hatják kézhez az olvasók. Az Országos Egészségvédelmi Ta­nács felkérésére bekapcsolód­nak a terjesztésébe a főváro­si és a megyei moziüzemi vállalatok is: a jövőben a filmszínházakban megvett mozijeggyel együtt e lepo­rellókat is átnyújtják a tizen­éveseknek. A kiadványon először jele­nik meg egy embléma, a dro­goktól menekülő manó, amellyel — mint figyelmez­tető jellel — gyakran talál­kozhatnak a fiatalok a jövő­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom