Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

ínun A PEST MEGYE* HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXXI. ÉVFOLYAM. 26. SZÁM 1988. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ A balesetsebészeti osztályon Az élet írja a forgatókönyvet ^ A ceglédi kórház baleset- § sebészeti osztálya nemrég S ünnepelte 30 éves jubileu- § mát. Dr. Petrik András $ adjunktussal beszéltünk ^ meg találkozót, aki immár ^ huszonkét éve gyógyít a ^ stáb tagjaként. Egyáltalán ^ nem zavar, hogy késik. A § nővér észrevesz. Kéri, hogy g foglaljak helyet az előtér- § ben. néhány perc múlva ^ véget ér a műtét. Leülök, ^ várakozom. Két mentős ka- ^ rol egy fiatalembert, s oda- ^ szólnak a kucsmás kisöreg- ^ nek: Jöjjön, bácsikám! Vál- | tozott a helyzet, magát is § elvisszük. Nénikém! Le- $ gyen türelemmel, sietünk ^ vissza. A folyosót figyelem. Elha­lad az ételhordó kocsi, ala­csony hölgy tolja. Amott erő­sen bicegő úr lépdel tovább. Megjöttek az anyóért. Egye­dül maradtam. A faliórára pil­lantok : negyed kettő.. — Elnézést kérek a késé­sért — mondja dr. Petrik András. — Nálunk effajta ..pontatlansággal” számolni kell. Különböző technikai okok miatt később kezdhettük az előbbi műtétet, s ezért csú­szott az összes program. Ilyen nemegyszer előfordul. Ugyan­is, ha beszáguld egy hangos, színes mentőautó, felborul az elképzelésünk. De mit tehe­tünk! Itt az élet írja a for­gatókönyvet. Tehát máris a sürgős sérültet operáljuk. Eb­ből aztán némi torlódás lesz. Sőt másnap kétszer annyi dol­gunk akad. — A hőskorban gyakran voltak hasonló csúszások? — Természetesen akkor sem lehetett elkerülni ezeket a szituációkat. Viszont az az igazság, hogy lényegesen ke­vesebb volt a sérült beteg. Ab­ban az időben hasi. visszér-, strúma- és emlőműtétet is végeztünk az osztályunkon, amelyek az általános sebé­szethez tartoznak. Ma már képtelenek lennénk erre, mi­vel sok a balesetet szenvedett ember. Megtörténik a baj — Miként változott a be­tegforgalom? — Szám szerint nem tudom megmondani. En 1966 óta dol­gozom itt. Ahhoz képest a ha­vonta felvett, illetve elbocsá­tott betegek száma megduplá­zódott. Ugyanakkor négyszer- ötször több műtétet csiná­lunk. Miért van ez? A hatva­nas évek második feléig szá­mos csontsérültet, konzervatív módszerekkel gyógyítottunk. Az idő tájt robbant be a szak­mába a svájci AO munkacso­port, amely csontegyesítés­re alkalmas fémötvözetet: le­mezt. szegeket, csavarokat kí­sérletezett ki. Ettől kezdve el­sősorban a végtagsérülteket — akiket korábban gipszel­tünk — operáljuk. — A különbség óriási. A gipszkezelések tönkretették az ízületeket, elsorvadtak az iz­mok. Lényegesen hosszabb idő kellett ahhoz, hogy vala­ki újra dolgozhasson. Manap­ság a tört végtagot megleme- zeljük. megszegeljük. s néhány nap múlva lehet mozgatni az ízületeket. Ezzel a módszer­rel — amennyiben a szövőd­ménymentes eseteket hason­lítjuk egymáshoz — a gyó­gyulás időtartama felére, két­harmadára csökken. Nem be­szélve a végeredményről: számtalan példa bizonyítja, hogy tökéletes a felépülés. — Kétszeresen több lett a sérült. Mi van a rideg szám mögött? — Ma már ,ió néhány úgy­nevezett veszélyes üzem mű­ködik. A dolgozó azt hisz.i, azért találták ki a védőfelsze­relést, hogy bosszantsák vele. Persze nem használja. Aztán megtörténik a baj. Egy ko­vács nem vette fel a bőrkö­tényt. Izzó fémet kalapált, az arról lepattant darab átfúró­dott a hasfalain és megsértet­te a vékonybelét. Sürgősen meg kellett műteni. Ilyenkor, ha szövődmény lép fel — has- hártyagyulladást kap —, a la­zaság az életébe kerülhet. Ha elkerülhetetlen — Amióta elkészült a 4-es út, alaposan megnőtt a köz­úti balesetek száma. Volt olyan frontális ütközés, ahol néhá- nyan meghaltak, valamint sú­lyos, életveszélyes sérülés tör­tént. A kép háborús állapotra, katasztrófára emlékeztetett. Ami szomorú, hogy a közúti balesetek súlyosabbak, mint egykor. Napjainkban már 100 kilométeres sebességgel köz­lekedő autók ütköznek. Cso­da-e, ha egyre gyakoribb a haláleset és az életveszélyes sérülés? Régen ritkán kellett végtagot csonkolni, bezzeg most. Higgye el, ez nemcsak a betegnek, de az orvosnak is megpróbáltatás. — Nagyon nehéz dönteni. De sajnos himni kell a sze­münknek, mert a kegyetlen tények önmagukért beszélnek. Előfordulnak határesetek, amikor még van remény. Hosszú gyógykezelések és mű­tétek következnek. S mégis lehetséges, hogy egy-két évi küzdelem ellenére, a végén amputálnunk kell. Ez valami iszonyatos! Mindenesetre, ha vajmi kis esély is van a si­kerre. igyekszünk megmenteni a végtagot, amelynek elvesz­tése nemegyszer az öngyilkos­ságba kergeti a beteget. — Beszélne az öngyilkossá­gokról? — Hozzánk a mechanikus módon — pengével, késsel — elkövetett öngyilkosságok tar­toznak. Van, aki egy drótra nehezéket rak — amit előző­leg a csuklójára vagy lábára teker —, s azt átdobja a ma­gasfeszültségű villamos veze­téken. Olyan égést szenved, hogy csonkolnunk kell a vég­tagját. Egy férfi a kórház he­tedik emeletén levő gyermek­osztályon volt látogatni. Rossz híreket hallott, hogy a rendőr­ség keresi. Annyira megijedt, hogy kiugrott az egyik abla­kon. Hát az ilyen ugrás 10 esetből 10-szer halálos. Élet- veszélyes állapotban hozták be. Megmentettük. Később különböző szövődmények miatt hasi és mellkasi műté­teket csináltunk nála. Ráadá­sul gerinctörés miatt gipsz- körzet rögzítésben feküdt. Nos, csodával határosán fel­épült; olyannyira, hogy mun­kaképes lett. Erre mit ad is­ten ! Egy-két év múlva újra találkoztunk. Akkor az elme­osztály színeiben jelent meg nálunk. Borotvapengével fel­vágta a csuklóját. Hiába, az ilyen fickó nem tagadja meg önmagát. — Hogy győzik a rengeteg munkát? — Ha az orvosok közül, akik státusban vannak, nem hiá­nyozna mindig valaki — mert éppen katona vagy tovább­képzésen van —, akkor nem lenne gond. De hát egy-két személy valami ok miatt ál­talában nincs itt. Ugyanakkor az is megnehezíti a munkán­kat, hogy kevés a nővér. Pe­dig jó a légkör nálunk. Ám mit szépítsem, ez strapás szak­ma. ahol sokat kell dolgozni. Egyelőre a differenciálás írott mulaszt. Bál- már vannak nyomai. Az új ügyeleti tari­fára gondolok. — Mennyire vagyunk fele­lőtlenek és türelmetlenek? Lát-e valami reményt arra. hogy javulni fog a baleseti statisztika? Agresszivabbak — Csak egyetlen példa a türelmetlenségre. Az egyik va­sárnap este egy hölgy érke zett, elvágta az ujját késsel. A nővér bekötötte a sebét. Majd megkérte, hogy foglaljon helyet és legyen egy picit tü­relemmel, mert súlyos sérül­tet műtök. Erre kikelt magá­ból, hogy ő itt elvérezhet. Szól­tak, hogy beszélni akar ve­lem. Mondtam: asszonyom, egy ember életéről van szó. Amint befejeztem az operá­ciót, két öltéssel összevarrom az ujját. Dühösen válaszolt: micsoda embertelenség ez! Pa naszt teszek az igazgatónál! — Ne haragudjon, nincs több vesztegetni való időm, várnak rám a műtőben — mondtam. — Ügy látszik, hogy az em­beri felelőtlenség határtalan. Az autósoknál nem az a baj, hogy gyorsan közlekednek. Hanem, hogy egyre agresszí­vebbek, és nem gyakorolják a defenzív vezetést, amelynek az a lényege, hogy valaki nem­csak magára, de a másikra is vigyáz. — A felelőtlenek népes tá borába tartoznak az alkoho­listáik. Közülük kerül ki talán a legtöbb sérült. Ráadásul őket nehezebb gyógyítani is. A saját törvényük szerint cse­lekszenek. Képesek a frissen operált lábra állni. A baj iga­zából akkor kezdődik, armkor hazaengedjük az ilyen bete­get. Mert első útja természe­tesen a kocsmába vezet, és az eredmény az. hogy újra talál­kozunk. Az üzemi balesetek­nél van némi remény. Min­denesetre őszintén megval­lom: attól félek, hogy a jövő­ben sem lesz kevesebb a bal­eset. Fehér Ferenc Társadalmi összefogás Új testület az iskoláért Az új oktatási törvény le­hetőséget nyújt az iskolata­nács létrehozására, amely in­tézményszintű testület, s fel­adata az iskolát segítő társa­dalmi erők összefogása. Ér­dekelt abban, hogy a lakóhelyi környezet törvényes keretek között közreműködjön az in­tézmény vezetésében. Külön­böző jogkörökkel rendelke­zik. Ugyanakkor a szakmai elképzeléseket nem sértheti, s a helyi társadalmi, politikai érdekek minél teljesebb ér­vényesülésével kell hogy munkálkodjon. Az iskolatanács — megala­kítására miniszteri rendelet született — a népfrontbizott­ság társadalmi irányításával tevékenykedik, s az ii-ányító testületnek tartozik kollektív, tagjai pedig egyéni felelős­séggel az őket delegáló szer­veknek. Az iskolatanács nem csorbíthatja a szülői munka- közösség jogait és önállósá­gát — nincs alá- és föléren deltségi viszony közöttük. A népfrontbizottság és az intézmény vezetője együtt ké­ri fel és bízza meg a tagokat három évre. A páratlan szá­mú testületet az iskolához tartozó és kívülálló személyek alkotják. A technikai működ tetés az intézmény feladata. Az iskolatanács véleménye zési jogköre kiterjed egyebek mellett a tanév munkarend­jének és a szünidei progra­mok meghatározására, a kül­ső kapcsolatok kialakítására, az iskolai egészségnevelés feltételeinek, gyermek- és if­júságvédelem tevékenységének javítására, a költségvetési ter­vezet megbeszélésére, s min­den olyan lényeges kérdésre, amelyet az igazgató, a szülői munkaközösség és a diákön­kormányzat fontosnak tart. Egyben javaslatot tehet töb­bek között a szülők tájékoz tatására, szakosított tantervű osztályok, fakultáció, szakkö­rök. tanfolyamok indítására, az iskola körzetében élő gyér mekek, fiatalok érdekvédel­mével összefüggő dolgokra. Az első iskolatanács a na­pokban alakult meg Cegléden, a Táncsics iskolában. A Ha­zafias Népfront városi bizott­sága Szabó Sándorné igazga­tóval történt egyeztetése után létrehozta a 13 fős testületet, amelynek elnökévé Szabó Gyulánét, a CÁT pártbizott­sági titkárát, elnökhelyettesé­vé Hajdú Hubát, a CÁT ser téshústermeló üzemének igaz gatóját választották. Fogadóóra Február 3-án, szerdán délután 2-től fél 7 óráig Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke fogadóórát tart a városházán hivatali he­lyiségében. Népszínházi bemutató Február 3-án, szerdán dél­előtt tíz és délután három órai kezdettel a Kossuth Művelő­dési Központ színháztermében Sándor, József, Benedek cím­mel zenés mesejátékot mutat be a Népszínház. Meteorológiai előrejelzés A meteorológiai viszonyok ’ és a mezőgazdasági termelés közötti kapcsolat vizsgálatá­val egy külön tanulmányág, az agrometeorológia foglalko­zik. Az agrometeorológia fo­galma kétféle módon értel­mezhető : tágabb értelemben ismereteknek a mezőgazda­ság egészére — tehát a nö­vénytermesztésre, az erdé­szetre és az állattenyésztésre — való alkalmazását értjük. Szűkebb értelemben azonban az agrometeorológia csak a meteorológiai ismereteknek a növénytermesztésre való alkalmazását jelenti. Ennek oka az, hogy a helyhez kö­töttsége miatt itt tanulmá­nyozhatók a hatások a leg­egyszerűbben. Az agrometeorológia csak akkor tudja megoldani fel­adatát, ha mind a meteoro­lógiai jelenségeket, mind a mezőgazdasági termelés ered­ményeit egy időben figyel­hetjük meg. Ezért az agro­meteorológia legfontosabb alapelve, hogy a meteoroló­giai megfigyeléseket és a nö­vénytermesztésre vonatkozó megfigyeléseket párhuza­mosan kell végezni. Ezt az elvet az agrometeorológiai állomáshálózat szervezése­kor minden esetben érvénye­sítik. Az agrometeorológiai meg­Több szem többet lát A NEB városi bizottsága szoros kapcsolatot tart fenn a társadalmi- és a tömegszer­vezetekkel. 1987-ben hat té­mavizsgálatban működtek együtt a népfront, a szak- szervezetek, a KISZ. a köjál, az MTESZ és a Vöröskereszt aktivistáival, illetve a taná­csok szakigazgatási szerveivel. Különösen a magánkereske­dőknél és a magánfuvarozók körében végzett vizsgálatok­nak voit jó visszhangja. Még az utóellenőrzéseket is közö­sen végezték a tanácsi ügy­intézőkkel. A vizsgálódást követően kö­zös aktívát szerveztek a nép­fronttal, a KlOSZ-szal a szü­lői munkaiközösségek vezetői és a magánkereskedők részé­re. figyelések másik fontos alap­elve, hogy a megfigyeléseket egységes követelmények alap­ján végezzék. Az így begyűj­tött megfigyelési anyag lehe­tővé teszi, hogy megismerjük azokat a törvényeket, ame­lyek a meteorológiai viszo­nyok mezőgazdasági terme­lésre gyakorolt hatását jel­lemzik. Az agrometeorológia végső célja, hogy a mezőgazdaság számára meteorológiai infor­mációkat szolgáltasson. Az agrometeorológusok az agro­meteorológiai információkat vagy közvetlenül juttatják el a mezőgazdasági termelés irá­nyítóihoz vagy közvetett mó­don valamilyen mezőgazdasá­gi szervezeten keresztül, amely beépíti azokat saját információs rendszerébe. Leggyakrabban a következő problémák előrejelzésére for­dítanak nagy figyelmet: a ké­ső tavaszi és a kora őszi fa­gyok, a talajnedvesség alaku­lása. a vetési hőmérséklet, a gazdasági növények fejlődési fázisainak időpontja (virágzá- si, érésj stb. időpont), a növé­nyi betegségek és kártevők fellépése, a gazdasági növé­nyek terméshozama, a növé­nyek áttelelési viszonyai. Vannak már biztató kísérle­tek a vegetációs periódus kezdetének, végének és hosz- szának az előrejelzésére is. Az időjáráshoz és éghajlat­hoz való alkalmazkodásnak mindenekelőtt az adott terü­leten termesztendő növények nemesítésében vagy kiválasz­tásában kell megnyilvánulnia. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ha új fajtát kívánunk kül-. földről behozni, annak kivá­lasztásában messzemenően fi­gyelembe kell venni meteoro­lógiai viszonyainkat. Az ál­landóan változó meteorológiai viszonyokhoz való alkalmaz­kodás célszerű formája a me­teorológiai információk figye­lembevételével kidolgozott munkaszervezés is. A zon a napon is együtt ül­tek be az autóba reggel fél hatkor. A férj nem vett észre semmi különöset az asszonyon, aki ugyanúgy ki­szállt az üzem előtt, ahogy máskor. Elköszöntek egymás­tól, még utána is szólt Misi­nek — „Apu, siess haza . . .” Otthon egy levélre lelt Tomi, a házaspár kisfia. Anya ír­ta: „Kisfiam, siess haza ma az iskolából, mert megyünk cipőt vásárolni neked ...” Elmúlt a nap. Apu és To­mi időben hazaérkezett, anyát viszont hiába várták. Néhány órával a munkaidő letelte után már ideges volt apu meg Tomi is. mi történhetett anyu­val. miért nem jött még haza a gyárból. Derült égből villámcsapás­sal is felért, amikor Misi, a férj megtudta, hogy a fele­sége megszökött. Igen, ez a szó illik ide a legjobban. Egy férfi ismerőssel — kollégája volt — felültek a vonatra, meg sem álltak a Dunántúl egyik kisvárosáig. De vajon miért tette ezt anyu? — töp­rengett Tomi és édesapja azon az estén. Mindössze pár hónapja dol­gozott a laboratóriumban Er­zsi, a feleség. Azt mondta, szereti ezt a munkát, szíve­sen csinálja. Hja, kérem, a fehér köpenyben úgy festet­tek, mintha kórházban dol­goztak volna. Munka közben a boszorkánykonyhán alko­hollal is dolgoztak, csak egy kis hígítót kellett hozzáadni, s máris finom nedű kereke­dett belőle. Megkóstolták mindannyian. — Milyen finom! — így a hölgykoszorú egyik tagja. — Apu, siess haza...! Férfi anyaszerepben Tényleg nem rossz — tette hozzá Erzsi, történetünk ne­gatív szereplője. S ez így ment napról napra, hétről hétre. Többször megesett, hogy Er­zsi az alkohol mámorában in­dult haza. Otthon bizony ész­revették rajta a zavart visel­kedést, s a veszekedések sem hiányoztak. No, de hogy így elmegy, itthagyja a fiát, akit úgy imádott — hát erre gon­dolni sem mertek volna a esaládbeüek. Mindennek már négy éve, azóta Misi egyedül neveli a fiát, aki 15 éves, s elsőéves ipari tanuló a szakmunkás- képzőben. Nagyot változott az életük. Eleinte Tomi mindig az anyját kereste az ágyban, aztán amikor kezével az ap­jához ért, megnyugodott... Sok idő kellett ehhez. Nehéz napok, hetek, hónapok voltak a gyerek és az édesapa szá­mára is. — Eleinte bizony furcsán éreztem magam a szülői ér­tekezleteken, mert csupán asszonyok voltak ott — mondja Misi. az apa. — Az­tán olyan jól összemeleged­tünk. hogy a harmadik, ne­gyedik alkalommal már meg sem kérdezték, miért én já­rok a szülői értekezletre. Igyekeztem — már ameny- nyire lehet — valahogy pó­tolni az elveszett édesanyát Tominak. De még most is a torkomban ver a szívem, ha az anyák napi iskolai ünnep­ségre gondolok. Tomi is mondta a szép köszöntő ver­set, aztán amikor befejezte, a virágcsokrot tétova mozdu­latokkal vitte — a nagyma­mának — az én édesanyám­nak ... Ü j életet kezdtünk. Én szá­moltattam el Tomit a tanu­lással, amely bizony meg­sínylette a válást. Mert ké­sőbb elváltunk törvényesen Erzsitől, aki azóta mindössze egyszer látta Tomit, a fiát, akit pedig annyira szeretett. Egyszerűen nem értem, ho­gyan lehet ilyen egy anya. Tizenegy éves koráig felne­veli a gyermekét, s utána nem kíváncsi rá .. . A gyer­mektartást sem fizette, csak négy hónapig. Hiába jártam utána, egyszerűen nem kapom a megítélt összeget. Pedig járna, hiszen mi ugyanúgy hátrányos helyzetűek vagyunk, mint az elvált asszonyok, akik egyedül nevelik a gyermekü­ket. De nem is ez a lényeg. Igyekszem a fiamnak min­dent előteremteni, hogy örül­ni tudjon. Tavaly például egy korcsolyát kapott karácsony­ra. Pár éve nyáron elviítem öt és a barátját Hajdúszo­boszlóra egy hétre. Nagyon jól éreztük magunkat, a fiam olyan önfeledten töltötte a napokat, mintha semmilyen törés nem lett volna az éle­tében; De járunk a cirkusz­ba, moziba is eljutunk néha. Tud úszni, korcsolyázni, van neki BMX kerékpárja is ... Természetesen az én életvi­telemben is meghatározó a fe­leségem hiánya. Szerencsére itt, a szülői házban édes­anyám gondoskodik rólunk, mos, főz. takarít ránk, amiéit csak hálás tudok lenni neki. Hogy hogyan tovább? Hát ez még a jövő zenéje. Van egy hölgyismerősöm, aki szintén elvált, így egyedül neveli 10 éves kisfiát. Hajdúszoboszlón ismerkedtünk meg egymással. Jó messze lakik, de azért elég gyakran találkozunk. A gyerekek már igazi jó bará­tok ... Lehet, hogy egyszer (új) családba kerülnek ... Apák, akik egyedül neve­lik gyermeküket vagy gyer­mekeiket. Csak az én ismeret­ségi körömben vannak leg­alább tucatnyian. Tudok olyanról, aki 14 éves fiával építette fel a házát, mert ami­kor elváltak, még az alap volt csak kész. A másiknak tragikus hirtelenséggel meg­halt a felesége, öt évig ne­velte a fiát, csak utána kö­tött házasságot egy elvált asz- szonnval... A pák, akik — ha egyedül maradnak gyermekükkel — ugyanolyan nehéz helyzet­be jutnak, mint a nők. Csak róluk valahogy kevesebbet beszélünk, s elfelejtjük érde­meiket. Pedig vannak, nem is akármilyenek. A tiszteletet ők ugyanúgy megérdemlik, mint gyengébb nembeli sorstársaik. Még akkor is, ha egyelőre kevesebben vannak ... G. J. ISSN 0133—üflOO (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom