Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
Kereskedelmi őrjárat A szomszédban kapható Verseny a vevőkért Körütamat ezúttal az agrár- tudományi egyetem területén Kezdtem. Az üzletház egykori élelmiszerboltjában iparosokat találtam. Tavaly adtunk hírt arról a tervről, hogy ezt a kereskedést bezárva, átalakításokat végeznek. Az egyik részéből a hentesáruüzletet nyitják meg, a másikból, a nagyobból a postahivatalt. Az átköltöző posta területével a gyógyszertár gazdagodik. Nem könnyű ebben a negyedben talpon maradni. Ezt a véleményét hangoztatta Tikon József né, a Páter Károly utca 12. szám alatti élelmiszerüzlet tulajdonosa. Aki nem ismeri a vevőit és nem tudja őket kellően . kiszolgálni, az már húzhatja is le a rolót. Ő tíz éve dolgozik itt, megvannak az állandó vásárlói. Röviden: kis forgalom, kis pénz — ennyit kell beosztania. A városközpontban mindennapos úti célom a 20-as népbolt. Az itt dolgozók a szombati zárás után nekiiramodtak a munkának, hétfőre valósággal szétkapkodták az üzletet. Kedden már a felakat vakolták és kitűzték a csövek, szerelvények helyét, bent volt a padozathoz a burkolóanyag. Régem láttam ilyen gyors átalakítási munkát, meg is jegyeztem, ehhez csak gratulálni lehet. Másnap a főnököt kerestem meg, hogy érdeklődjem, .miben tudok segíteni. Ferge Györgyné üzletvezető- helyettes szerint éppen jókor jelentkeztem. — Amióta bezártunk, a szomszédos hentesüzletben kapható kenyér és péksütemény, valamint tej,- és tejtermék. A hirdetményeken megjelent, hogy amíg a 20-as zárva lesz. addig ezek a cikkek a 152-es üzletben kaphatók. Igen ám, de a 20-ast mindenki ismeri, a másik száma viszont nem sokat mond. A hentesbolt vezetője, Hep- hardt József is erről szólt. Rájuk szárad a kenyér és romlik a tej, mert nem tudják a vá-. sáílók, hogy hová menjenek. Megígértem, küldöm a vevőket, legalább azokat, akik e sorokat elolvassák.. A piacon megszokott a kép, néhány őstermelő, talán helyesebben, néhány idős eladó kínálta portékáját. Maros Sándor kereskedővel beszélgettem, aki tizenöt éve önálló, az apja mellett tanulta a mesterséget. Amikor az árak felől érdeklődtem, csak any- nyit mondott, hogy országoNYUGDÍJASOK. A világ legfurább emberei a nyugdíjasok. Egyfelől: a legparányibb ügyeiket . is képtelenek elintézni. Fogalmuk sincs, hová menjenek, kihez forduljanak, mire hivatkozzanak. Tehetetlenül állnak a forrongó világban, pislognak, s ha. valaki fiatalabb meg nem szánja őket, semmire sem jutnak. Mindenki kihasználja . őket. Ránéznek a közelükbe kerülőre, nyugdíjas ön, igen, válaszolja lehajtott fejjel a nyugdíjas. s vesztett ügye van, a másik kioktató hangon kezdi, folytatja és végzi, mintha ser- dületlen gyermekkel volna dolga. Mert a nyugdíjas semmit: sem tud. Halvány fogalma sincs arról, mik a jogai, mi jár neki. Netán mégis megszánják? Eligazítják? Hálásan köszöni, mosolyog ráncos arcával, kedveském. igazán, erre nem számítottam, a kedveske fölényesen hárítja el a hálás köszönetét, menjen csak minél előbb, kell is neki a ráncos mosoly, a görnyedt hála. Rendszeresen ilyennek állítják be bizonyos fórumokon a nyugdíjast. Riadtan gondozz lók arra, ha esetleg megérem, magam is ilyen múlva leszek. Másfelől: a nyugdíjasok tömény tudás és tapasztalat. Mit összegyűjtöttek1 egy élet során. A szakmában, hivatásukban, az élettereken, a közéletben. Ezt az óriási tudáshalmazt vétek parlagon hagyni. Nem, nem mondják át- szellemülten a búcsúztatón, nemhogy visszajöhet, kutya kötelessége visszajönni, minél san sincs nagy eltérés az árakban. A burgonya 18, a fejes káposzta 12, a lila káposzta 16, a vöröshagyma 18, a lila 20, a vegyes zöldség, a karalábé 20-20, az uborka 360, a paradicsom 260, a Zöldhagyma — csomónként — 16, a sütni való tök 10, a spenót 60, a sóska 128, a laskagomba 78, a sampinyon 120, az alma 18—28 forintba kerül. Cs. J. Szada Falugyűlés Szadán hétfőn, február 8-án tartják a falugyűlést. Helyszíne a faluház, kezdés este 6 órakor. Gyarapodó lemeztár Gyerekek a könyvtárban A vérségi klubkönyvtárban hétfő délutánonként a kölcsönzési idő kezdete előtt Fehér Mihályné könyvtáros rendszeresen tart a gyerekek számára foglalkozásokat. Míg eleinte egy-egv álsós osztály vett részt a hétfői összejöveteleken, addig az elmúlt évben bővült a résztvevők köre; az óvodások, az alsós és a felsős napközisek is részt vesznek az irodalombarát akcióban. A foglalkozások célja az olvasás megkedveltetése, amelynek érdekében az életkornak megfelelő könyveken kívül a diafilmek és a meselemezek is fontos szerepet játszanak mint eszközök. Közülük csupán lemezekkel rendelkezik a könyvtár, amelyek száma az idén is gyarapodik, vetítővel, vetítővászonnal azonban nem, s a foglalkozások zavartalanabb előkészítése végett a könyvtáros fontos feladatának tartja beszerzésüket, mivel semmi jele nem mutatkozik annak, hogy e foglalkozások megszakadnának, s az eszközök porosodásra ítéltetnének. Mozi Február 6-án és 7-én: Akii Miklós. Mikszáth Kálmán regényéből készült színes magyar kalandfilm. 4 órakor. Szívfájdalom. Színes, magyarul beszélő kanadai film, 6 és 8 órakor. Mindennapi előbb, minél többször, s által- adni azt a rengeteg tudást. Már holnap, nem, holnap még ne jöjjön, de a jövő héten, hónapban. Először pihenje ki magát alaposan, s aztán visz- sza közénk,— segíteni,, tudást átadni, rejtelmekbe bevezetni az ifjakat. Jöjjön csak, jöjjön. Magam másféle . nyugdíjasokat ismerek. Teljesen olyanok, mint a többiek. Van, amit tudnak, van. amit nem. Egyikük erőszakos, másikuk félénk. Az egyik totyorászik az ajtó előtt, a másik határozottan belép. Szakasztott olyanok, mint az emberek. Annyi különbséggel, hogy ők •már akkor is éltek, amikor mi még nem. MŰVÉSZET. Sokáig tartott, de rájöttem. Mondogatom Maczkó Mária népdalénekesnek, hogy így művésznő, úgy művésznő. Eleinte talán ő sem gondolta, hogy olyan nagyon komolyan gondolom, Most már tudom, művész ő a javából. S művészet, amit művel. Amióta ezt tudom, kevésbé zavár, amit a népművészek a színpadon csinálnak. Korábban folyton a valóságos élethez hasonlítottam, amit a pódiumon láttam. Hogy hát az életben ez sosem volt így, az ének. a tánc, a mese, a monda Nem is szabad az élethez hasonlítgatni. Ügy járnánk, mint az operával. Létezik olyan az életben, hogy embeL.UOI inán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 31. SZÄM 1988. FEBRUÁR 6„ SZOMBAT A főváros szomszédságában Pécelen igénylik a művelődést Amikor tavaly nyáron Pécelen jártam, zárva találtam a művelődési házat. Az épületet állványok vették körül, hatalmas meszes gödör tátongott a kert. végében, s mindenütt építőanyagok, tégla, cement, cserép, gerenda, és az ezekhez tartozó eszközök foglalták el. a terepet: betonkeverőgép, malterosládák, simítok, fandlik. Néhány nappal ezelőtt alig ismertem rá az épületre. Csak csodáltam az építők tisztességes és jó ízléssel végzett munkáját, amellyel az egykori Pekárdy-kúriát felújították. Mert Pécel művelődési háza és könyvtára még az ötvenes években kapta ezt a nemesi épületet, amelyen az első átalakításokat Karsay Zsigmond irányításával végezték, akinek mai utódja, Kiss Judit műve- lődésiház-igazgató még mindig és újra talált valami olyan elvégezni valót, ami az épületet a kultúra hajlékává teszi. Jól gazdálkodtak Nem könnyű egy kúriából művelődési házat és könyvtárat kialakítani, nem köny- nyű egy tulajdonképpen lakás céljára épült házból — bármekkora legyen is — a mai közművelődési formák működtetésére alkalmas objektumot létesíteni, de amikor beszélgetünk az igazgatói irodában, aztán megnéztük az egyes helyiségeket, akkor nem kellett különösebb jóindulat annak elismeréséhez, hogy a lehetőségekkel jól gazdálkodtak az építők és az építtetők egyaránt, — A felújítás ideje komoly próbatétel volt számunkra, s választ adott arra a kérdésre is, hogy szükség van-e Pécelen a közművelődésre — mondta Kiss Judit. — Pécel- röl néhány perc alatt a fővárosba juthatnak az emberek, ahol válogathatnak a színházak előadásai, a múzeumok, galériák kiállításai, a nívós szórakozóhelyek kínálata között, s ez a kínálat olyan csábító erő, amellyel egy községi művelődési ház programja aligha vetekedhet. Ezernyi kínálat — Keresnünk kellett azokat a közművelődési formákat, amelyek jellegzetesen péce- liek és az itt élők igényeire épülnek. így alakult meg hat évvel ezelőtt a Ráday-klu- bunk, amely sok izgalmas és szellemi gazdagodást adott tagjainak, elsősorban az értelmiségnek. Híres és ismert személyiségeket iáttunk vendégül, a legutóbbiak közül Kunkovács László fotóművészt említem, aki a paraszti élet utolsó képírója, s aztán Hovanyecz Lászlónak, a Nép- szabadság íőszerkesztő-he- lyettgsének Kezünkben a jövő című előadását. Másik speciálisan péceli dolog, a színházi autóbuszok indítása a fővárosba. 1987-ben 27 alkalommal 1920 személy vette igénybe ezt a szolgáltatásunkat. Megtudtam az igazgatótól, hogy 19 kiscsoportjuk működik, s ezeknek az önképző, önművelő közösségeknek 500 tagja van. Az intézménynek ezernyi a kínálata. Angol nyelvtanfolyam felnőtteknek. Kondicionáló torna. Színjátszás. Néprajzi játszóház. TIT- előadások • a kisállattenygsz- tőknek, kertbarátoknak. Gép- járművezetői, szabás-varrás tanfolyam. Honismereti szakkör. Nyugdíjasklub. Férfikórus. — Hogy a péceliek igénylik a közművelődést, arról az győzhetett meg minden kételkedőt, hogy ezek a kiscsoportok az építés ideje alatt sem szaladtak szét. Nem volt a községnek olyan intézménye, szervezete, ahol ne fogadták volna a csoportjainkat, nem biztosították volna a művelődési feltételeket. A Petőfi utcai általános iskola, a Szemere Pál általános iskola a gyerekcsoportoknak adott helyet, A szakmunkásképző intézetben megszervezhettük a szabás-varrás tanfolyamot. A pártbizottság épületében tarthatta foglalkozásait a Ráday- klub. A Hazafias Népfront fogadta be a férfikórust. Az iskola ebédlőjében jöttek össze a nyugdíjasklub tagjai. Kiss Judit ebből az összefoglalóból, ebből az intézményeket megmozgató társadalmi akarásból mindennapi munkájuk visszaigazolását látja. Választ adni — Napjainkban nem köny- nyű népművelőnek lenni, nem könnyű arra vállalkozni, hogy az itt élő emberek személyiségét alakítjuk, gondolkodásukat formáljuk, gondoskodunk szabadidejük kulturált eltöltéséről. Nehézségünk okai ismertek, mégsem mondhatunk le a • közművelődésről. Az a fontos, hogy naponta képesek legyünk megújulni, képesek legyünk, a faluban zajló társadalmi, politikai és gazdasági változásokkal együtt élni, a felvetődő kérdésekre a magunk eszközeivel választ adni. Hogy ez mit jelenti. Ott kell lenni mindig és mindenhol, ahol emberek vannak együtt Fercsik Mihály A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Eszti álma, bábműsor gyerekeknek, 15 órakor. apróságok rek mindent énekelve közölnek egymással? Ilyen nincs. De hát a színművészet se másképp. Amiként a művészet egy-egy ága az opera, a színház, olyképp a népművészet is. Csakis ilyen keretekben szabad nézni, értékelni. Nem számít, hogy Maczkó Mária tud-e fonni, szőni, aludt-e kazalban, szurta-e lábát az éles tarló. Csakis az számít, hogy szépen é,nekel-e. Mert a dalaiban fölbukkanó tarló, fonás, szövés, bármilyen más munkafolyamat nem azonos a valósággal, hanem annak égi mása. A dalbéli szomorúság,' epekedés, szakítás, egymásra találás sem valódi. A színpadon állótól nem az izzadságszagú életet várjuk, hanem a gyönyörködtető művészetet. DISZNÓTOR. Visszagondolva sem öröm, de mi szegények voltunk. (Fájdalom, a mai napig nem sikerült a gazdagok táborába vergődnünk.) Hozzánk sosem jöttek jelesebb személyiségek. A gazdagabb szomszédokhoz annál inkább. Megfordult ott alíinánc és főfinánc, tiszteletes és plébános, elnök és titkár, igazgató és kántor, orvos és pati- kárius. Hogy mi zajlott az ajtók mögött, arról mi csak képzelődtünk. Átsándítva a kerítéslécek között, olykor láthattuk az udvarra kijövő vendéget, nagyokat sóhajtott, piroslott az arca, feszült a hasa. Volt itt megint eszem- iszom, állapítottuk meg. Aztán félig parasztból munkás lettem. Akkor sem jártak hozzánk jelentős személyiségek. Finánc, pap — öntudatos munkásnak nem hiányzik. Elnök, titkár elfoglalt emberese, nemigen járnak házakhoz vacsorázni, van nekik otthon. Űjabb tapasztalataim cáfolják eme leegyszerűsítő vélekedést. Hallom innen is, onnan is, bizony ma sem szokatlan a kisebb-nagyobb rangú vezetők meghívása. Azt már korábban észrevettem, a vezető beosztású emberek jobban ismerik a tehetősebb kisiparosokat, más szabadfoglalkozású egyéneket, mint a hétköznapi téesztagot, gyári munkást. Disznótorra, borfej- 1 tésre, egyéb hasonló fáradságos, de ugyanakkor gyönyörködtető foglalatosságokra ezek a tehetősebbek hívják a fontosabb személyiségeket. Hogy aztán eddegélés, poharazgatás kézben miről folyik a szó, miről nem, komoly vagy komolytalan a diskurzus, ki tudja. Miként azt sem tudjuk, hogy az invitálás hátsó szándékkal történik-e, avagy pusztán azért, hogy nagyobb legyen a társaság. Szüleim annak idején azt mondták, no, ezt is leveszik a lábáról, mármint a vacsoravendéget. Én olyankor mindig a borra gondoltam. Borral veszik le őket a lábukról. Ma már nem vagyok biztos af előli hogy szüleim is így gondolták. Kör Pál Batyubál időseknek, 18 órakor. Diáktanya: farsangi' bál, 16 órakor. Képzőművészeti kiállítás a Bethlen Gábor alapítvány támogatására, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről. Ipar-- művészet a gödöllői művésztelepen. A régi Gödöllő, kamarakiállítás. Erzsébet királyné emlékkiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. A hónap műtárgya: Mathiász Oszkár: Férfi arcképe — 1916, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem : Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Február 7-én: Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: video, 16 órától. Képzőművészeti kiállítás a Bethlen Gábor alapítvány támogatására. megtekinthető 19—18 óráig. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven portréról rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítőterem műsora megegyezik a szombatival. ■ jlOMBMI iiáíítil Világelsőség Jutányos áron, negyven forintért nézhette meg a gödöllői művelődési ház közönsége az ötórás filmet a Béres-cseppekről. Olcsón és kényelmesen. Volt hely bőven, egynémely sorban két-három szék jutott egy- egy nézőnek. Kellett a tágasság, öt óra hosszat iilni nem csekélység. A moziban szokatlanul a közönség egy része tapsolt a film végén. Az alkotás a minap elnyerte a kritikusok diját. Közönség és bírálók ebben az esetben egyformán vélekednek. Sajátságos alkotásról van szó. Rendezője bő tíz évvel ezelőtt fogott hozzá, majd meg kellett szakítani a forgatást, s évtized múltán, 1986-ban folytathatta, fejezhette be. A film ezért is szól másról és többről, mint ama csöppek, amit persze csak az ért meg, aki a megszületés körülményeiről tud valamit, ismeri azt a közeget, amelyben ilyesmi előfordulhat. Ennyit bevezetésül. A továbbiakban a csep- pekre összpontosítunk, mert akármilyen más tartalma is uan ennek a munkának. a cseppek sorsa sem elhanyagolható. A cseppekről végül is keveset tudunk meg. Élesebben fogalmazva: semmit. Föltalálójuk még csak sejtetni sem engedi, mi a szere. Aki elfogulatlanul nézte a filmet, hallgatta a végtelenül hosszú monológokat, könnyen rájöhetett, itt bizony szó sincs csodaszerről. A legkevésbé Béres doktor volt meggyőző. 1 A csúcs az volt, amikor kijelentette, a mi népünk tudja, mi használ neki. Ahogy mondani szokás, ehhez nem szükséges kommentár. A szer általános volta is nehezen hihető. Mindenfajta rák gyógyítására alkalmas. Az ilyen szereket évszázadok óta keresik, sokszor jelentették i diadalmasan, megvannak, de mindannyiszor megbizonyosodhattak róla, a jelentők tévedtek. A leginkább elgondolkoztató azonban az a film- béíi orvos, aki minden gán- csoskodás ellenére kórházi osztályán használja a szert, úgy véli, hatásosan, utóbb még az állását is . föladja, elmegy egy isten j háta mögötti faluba kör- j zeti orvosnak, mert a csöp- . pék miatt tarthatatlanná j válik a helyzete. Ha en-1 nek a filmnek vannak főszereplői, ez az orvos az ! egyik. Sokáig látszott úgy, I hogy a legteljesebb mér- í tékben meg van győződve \ a cseppek gyógyító hatá- j sáról. És mégis. Amikor előtte a nagy lehetőség, reája kacsint a világelsőség, a világhírnév, egyszerűen elmegy szabadságra. A ,világelsőséget nem mások mondják, ő maga hiszi így. Kap ugyanis egy beteget, akinek májrákja van. Fölveszi az osztályára, a nézőnek elmondja, a világon még egyszer sem fordult elő, hogy májrákost meggyógyítottak volna. Ez lehet az első eset. Hozzáfog a kezeléshez, a beteg sárgasága enyhül, állapota javul. A film első részében ennyit tudunk meg. A másodikban sorra érdeklődnek az egykori betegekről: mi lett velük, élnek, halnak? Ki él, ki meghalt, Ismét föltűnik a májrákost kezelő orvos. Mi lett véle? A meghökkentő válasz: nem is tudja, azt sem, hogyan került el az osztályról, mert ö időközben elment szabadságra, s midőn visszajött, nem, kérdezte a kollégákat. Idő kellett, míg magamhoz tértem. Különleges beteg, világelsőség, ‘világhírnév lehetősége csillan meg, az orvos elmegy szabadságra, visszajön, s még csak nem is érdeklődik betege sorsa felöl? Ehhez sem kell kommentár. Kör Pál SSBN 0133—1937 (Gödöllői Hírlap)
