Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. FEBRUAR 6., SZOMBAT Pályakezdők - hátrányos helyzetben Helyben kevés a munkaalkalom Hát türelem, az kell ide. Zokszö nélkül felkelni reggelente a hajnali, bogrecsárdaszagű vonathoz, engedelmesen ácsorogni a nagy ritkán erre kószáló sárga autóbuszok megállójában, fél napokat kuporogni kapcsolásra várva a crossbarmentes telefonok mellett — a Tápióság a megye „hátrányos helyzetű” körzetei közé tartozik. Az egykori járások meg- >» szűnte óta Nagykáta a von- záskörzeti központ, de az iga­zi Vonzerőt a jó egyórányi vonatozásra fekvő főváros képviseli. A Budapest kínál­ta munkalehetőségeknek kö­szönhető, hogy a térségben — annak ellenére, hogy a kör­nyék már régóta nem képes eltartani lakóit — nem jelent­keztek komoly elhelyezkedési gondok. Haladékot nyernek A körzetközpontban, a Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépisko­la új irodájában Dobos Ká- rolyné igazgatóhelyettes fo­gad. Nem én vagyok az egyet­len, akit végzős tanítványaik álláslehetőségei érdekelnek. Povázson Sándor igazgató ép­pen erről tárgyal a pártbizott­ságról érkezett vendégével, és nemrégiben a megyei KISZ- bizottságról is jártak itt ha­sonló ügyben. — A szakközépesekkel nincs gond — mondja az igazgató­helyettesnő —, országos beis­kolázású intézmény vagyunk, szőlő- és zöldségtermesztő kertészeket képezünk, ők a szakmájukban helyezkednek el, vagy főiskolára mennek Kecskemétre, Szarvasra. A gimnazistáknál viszont már eleve több a lány, körülbelül háromszor annyian vannak, mint a fiúk, és közülük so­kan nem is akarnak tovább­tanulni. A tavalyi végzősök sorsáról érdeklődöm, Dobos ICárolyné osztálynévsorokat húz elő a szekrényből, a nevek mellett majd mindenütt ott áll az új munkahely, iskola címe. A gimnázium viszonylag jó fel­vételi arányt mondhat ma­gáénak, egy-egy szerencsésebb évben a felsőoktatási intéz­ményekbe jelentkezettek het­ven százaléka sikeresen vizs­gázik. A tavalyi nem tartozik éppen az eredményes eszten­dők közé: a 64 végzett gim­nazista közül 39 próbálkozott meg a továbbtanulással, de csak tizenegyüket vették föl. A listán szerepel a debreceni, a szegedi tudományegyetm, az ELTE, a GATE, no és a kü­lönféle szintű pedagóguskép­zők ... De még mindig ott a többi ötvenhárom. — Sokan szakmát tanulnak — lapozgat az igazgatóhelyet­tes —, a fiúk elektroműszeré­szetet a Telefongyárban, a lá­nyok szabás-varrást, vagy fod­rászok, kozmetikusok lesznek. De van itt egy ötvöstanuló is — áll meg az ujja az egyik név mellett. — Akiket nem vettek föl, átmeneti állás után néznek könyvtárban, képesí­tés nélkül dolgoznak napközi­ben, óvodában. A lányok nagy része/ adminisztratív munkakörbe kerül: tanácsra, ófész-irodába, a tápiószecsői helyőrségre. Idővel mindenki talál állást, ha másutt nem, Pesten. tőlünk például gépírónőt. Itt is inkább a szakközépiskolá­sok vannak előnyben, sokukat visszavárják otthon még ösz­töndíjat is kapnak vagy a szakmai gyakorlatuk színhe­lyén érdeklődhetnek. Az idén 58 gimnazista és 66 szakközépiskolás fejezi be ta­nulmányait Nagykátán. A to­vábbtanulási papírokat a na­pokban szedik össze az osz­tályfőnökök. De mi lesz azok­kal, akiknek már elegük van a tankönyvekből? Kérésemre az új szárnyépület egyik ter­mébe negyedikes lányokat te­rel be az igazgatóhelyettesnő. Kék köpenyükben telepszenek be a padokba és bár ebédidő van, nem látszanak türelmet­lennek. Igaz, túl beszédesnek sem. A kérdésre, hogy tud­ják-e már, hol fognak dolgoz­ni, csak mosolyognak, egy­mást lökdösik. Végre elszánja magát valaki: — Én a BKV-hoz megyek forgalomirányítónak, ehhez hat hónapos diszpécsertanfo- lyárnot kell végezni. Szent- mártonkátáról hatvanöt perc alatt bent vagyok, és bár há­rom műszakos az állás, de sok a szabadidő, és a fizetés is szép: 8—10 ezer forint ha­vonta. Nálunk ez különben családi hagyomány, már a dédnagyapám is közlekedési vállalatnál dolgozott. Még néhány ötlet elhang­zik: a postán is van hely, a napköziből se küldenek el senkit, idegenvezető-képző és virágkötészeti tanfolyamot említenek. Konkrét elképzelé­sük viszont nem nagyon van. Némi noszogatás után az első pádból megszólal egy őszinte hang: — Eddig iskolába jártunk, ez volt a kötelező. Ha eszünk­be is jutott valamilyen fog­lalkozás, csak álmodoztunk róla. A felvételiig van még idő, addig mindenki remény­kedik. A lányok szaladnak ebédel­ni, köpenyeik a szakközépe­sek színes munkaruhái közé keverednek. Míg visszame­gyünk a régi épületbe, az igazgatóhelyettes elmagyaráz­za, itt még mindig sokakban él a régi felfogás: egy lánynál nem olyan fontos, hogy értsen valamihez, majd férjhez megy és kész. A gimnáziumban látott kép alapján mintha egyelőre még csak a távolból szemlélve fe­nyegetnék a környéket az el­helyezkedési gondok. A taná­cson is ezt erősítik meg: hoz­zájuk nem fordulnak a gyere­kek állásért, elhelyezkednek maguk a család, az ismerősök segítségével. Az állástalanság lehetősége tehát nem érte el a települést, de minden eshe­tőségre számítva mégis felké­szülnek rá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ÁBMH- tól kért támogatás, amelynek segítségével már az idén köz­hasznú munkák szervezését tervezik. A munkanélküliség nem je­lentkezik tömeges méretekben, így sem az igazgatók, sem a gyerekek nem érzik a veszélyt — ezt állapította meg a me­gyei KISZ-bizottság is abban a jelentésben, amelyet a me­gyei tanács munkaügyi osztá­lyának felkérésére készített. A KISZ Pest Megyei Bizottsága egyébként április 22-i ülésén tárgyalja majd meg a Pest megye foglalkoztatási helyze­te, különös tekintettel a pá­lyakezdő fiatalok munkába állására című napirendi pon­tot. Hosszú távra... Sokáig azt hittük, nálunk nem lesznek elhelyezkedési gondok. Ma már látnunk kell, ez tévhit. Akit húsz év után tanácsolnak el megszokott, szeretett szakmájából, érthe­tő, ha nem rajong az átkép­zés, az állásváltoztatás gondo­latáért. De aki most áll pá­lyaválasztás előtt, jobban te­szi, ha hosszú távú tervet készít... Mörk Leonóra Nyilvánosság A lapok nemrégiben többnyire első oldalon tálalták a hírt: nyilvános ülést tartott a KISZ Köz­ponti Bizottsága. Am a meglepetést nem ez okoz­ta, hanem az, hogy sokan ebből tudták meg: a KISZ KB eddig zárt ajtók mö­gött ülésezett. A változás tehát már nagyon időszerű volt. Mi több: elkerülhe­tetlen. A nyilvánosság szele kez­di átjárni közéletünket, s ez így van rendjén. Köny- nyű hozzászokni ahhoz, hogy őszintén tájékoztat­nak bennünket, felnőtt ál­lampolgárokat, egyebek kö­zött arról, milyen társadal­mi, gazdasági, szociális ba­jaink vannak, s mire szá­míthatunk a jövőben. Kü­lönböző irányító testületek, szervezetek, vállalatok és intézmények tárnak elénk kendőzetlen képet, s ha akadnak is kivételek, a tendencia kétségtelenül az; egyre inkább beavatottak leszünk. Ez a természetes, hiszen csak úgy válhatunk partnerekké, ha tudjuk, miért és mihez kérik a megértésünket. támogatá­sunkat, munkánkat. A nyilvánosság ugyanak­kor nemcsak a jobb tájé­koztatás, hanem a vissza­igazolás, a vitaszellem és a véleménynyilvánítás le­hetőségét is magában hor­dozza. Hogy beleszólhas­sunk azokba a dolgokba, amelyek bennünket érde­kelnek. érintenek, hogy a döntéseket magunkénak érezzük. A KISZ KB határozata is azt a célt szolgálja, hogy a korábbinál élőbb és tar­talmasabb kapcsolat ala­kuljon ki a tagsággal. Az eddig megtartott két nyil­vános. ülés. kedvező vissz­hangot váltott ki a fiata­lokban, mért értesülhettek arról: mivel foglalkozik, mit tesz értük a szervezet. Ennek nyomán sokakban mindjárt megfogalmazódott az igény; ne csak a sajtó közvetítésével, hanem sze­mélyesen is betekinthesse­nek a Központi Bizottság munkájába. Ügy hírlik, er­re is lesz lehetőség. Ez ugyancsak erősíti azt a törekvést, hogy a nyilvá­nosság ne csak szavakban, hanem tettekben is megva­lósuljon. Éva az olimpián Ott folytatják, ahol abbahagyták Csak álmodoztak Ám a létszámleépítések ár­nyékában a pesti adminiszt­rátorkodás is csak ideiglenes megoldást jelent, a jövő a szakképzettségé. A gimnáziu­mokban afféle hibrid eljárás­ként ezt szolgálnák a külön­féle fakultációk. — Tanulhatnak a gyerekek gépírást, de túl sokan nem választják, mert akkor le kell adniuk a második idegen nyel­vet, és ezt nem szívesen te­szik. Azután négy éve kezd­tük oktatni a gépjárművezetés és szállítási ügyintézői isme­retek elnevezésű tantárgya­kat, ahol hivatásos jogosít­ványt és az érettségi része­ként záróvizsga-bizonyítványt kapnak a diákok. Itt sem igen megy nyolc fölé a létszám, in­kább délután, külön csoport­ban szereznek jogosítványt — Előfordul, hogy az isko­la juttatja álláshoz a végző­söket? — Szervezetten nem, de időnként egy-egy vállalat kér donban és itthon, a törökbá­linti stúdióban készültek, a keverést egy müncheni stú­dióban végzik. Japánban újabb Neoton nagylemez ki­adását tervezik és az idén a hazai piacra került Végvári Ádám szólólemeze is. Az esztendő legnagyobb vállalkozása azonban az Er­kel Színházban megrendezés­re kerülő koncertsorozat lesz. Nem kevesebb mint húsz elő­adás szerepel az Országos Rendező Iroda programjában. Februárban és márciusban öt koncerttel kezdődik a nagy menet. Most, amikor számos kitűnő magyar együttes egy koncertet is nehezen rendez meg az Erkel Színházban, a vállalkozás vakmerőnek, de legjobb esetben is kalandos­nak tűnik. Ám igaz az is, hogy egy sikeres művészcso­portot mindig olyan feladatok elé kell állítani, amelyek a lehetetlen határán mozognak, mert csak ezzel lehet újabb és újabb erőfeszítésekre kész­tetni és — rosszabb esetben — a kudarc elviseléséhez hozzászoktam. A NEOTON sikereiről írva érdemes visszapillantani a közelmúltba. Tavaly a Família hatszázezer hanghordozót adott el Magyarországon! Ez a kiemelkedő eredmény két lemez sikerének köszönhető, az egyik a Minek ez a cir­kusz?, a másik Csepregi Éva szólólemeze, a Kék korszak. Angliában és más nyugat­európai országokban megje­lent a Hot French című kisle­mez, Japánban pedig egy vá­logatás, majd egy új felvétel lézerlemezen és más hanghor­dozókon is. Ilyen előzmények után nem nehéz megjósolni, hogy a legjobban menedzselt hazai pop-csapat az idén is ott folytatja, ahol tavaly ab­bahagyta ... készítettünk és elindultunk egy olyan úton, amiről nem tudtuk, hová vezet. — Amennyire tudom: elő­ször is vetélkedéshez veze­tett ... Fábián János: — Ahogyan már utaltam rá, a KISZ-esek nem fogadták kitörő örömmel egy „rivális” szervezet meg­jelenését. Az sem volt titok, a tagozatoknak is pénzre van szükségük ahhoz, hogy vala­mit tehessenek. Eddig a KISZ egyedül „használhatta” az if­júságpolitikai alapot, ezután viszont osztoznunk kell raj­ta. Be kell ismerni, hogy ez érdekellentét. Persze ezt is át lehet hidalni, mert a KISZ cs a tagozatok is juthatnak ki­egészítő forráshoz a saját munkájukból. Ami a dolog lé­nyegét illeti, tudomásul kell vennünk, hogy a KISZ nem tud valamennyi fiatallal fog­lalkozni. Az ifjúsági tagozatok azokat is bevonhatják, akik eddig kívül estek a KISZ ha­tókörén. Márpedig nekik szin­tén vannak ötleteik, vélemé­nyük és az ő érdekeiket is képviselni kell valakinek. Puha Imre: — Szintén úgy gondolom; minél több szer­vezet képviseli az ifjúságot, annál jobb. Munkánkkal pe­dig bizonyítani fogjuk, hogy nem a KISZ babérjaira tö­rünk. Egészén másról van itt szó. . . Személyre szólóan — Miről? Végül is mivel foglalkoznak az ifjúsági tago­zatok a Csepel Autóban? — Változatlanul többen megkérdőjelezik létünket és hiányzik az útmutatás is, ezért magunknak kellett programot keresni. Abból indulunk ki, hogy az érdekvédelem az el­sődleges feladatunk. Azzal kezdtük, hogy véleménj t mondtunk a bérfejlesztésről, a vállalati szakszervezeti bizott­ság ülésén. Olyan kedvező ké­pet tártak elénk a fiatalok jövedelmi viszonyairól, amely szerintünk nem tükrözte a va­lóságos képet. Érvekkel, ada­tokkal bizonyítottuk, hogy nem olyan rózsás a helyzet, amitől ugyan nem lett több pénz, de lehet, hogy a követ­kező alkalommal már figye­lembe veszik az értékelésün­ket. A vállalati lakásépítőd szabályzatról is kifejtettük álláspontunkat. Munkater­vünkben szerepel a munka­verseny, a tömegsport fejlesz­tése, részt veszünk az ifjúsá­gi parlamentek előkészítésé­ben. Nehezíti a dolgunkat, hogy ez a szervezeti forma sokkal lazább, mint például a KISZ-é. Nálunk nincsenek taggyűlések, a választott tiszt­ségviselők nem tudnak intéz­ményesen találkozni a fiata­lokkal. Ugyanakkor ennek elő­nyei is vannak, mert nem a tagsággal, hanem személyek­kel akarunk foglalkozni. Ez pedig lényeges különbség. Ve­gyük például azt, hogy eddig is készült felmérés azokról, akik nem végezték el a nyolc osztályt. Győzködtük őket, hogy tanuljanak, de ezzel ab­ba is maradt a dolog, s legkö­zelebb megint találkoztunk a nevükkel a listán. Most vi­szont kíváncsiak vagyunk az okokra is és megpróbálunk személyre szólóan segíteni például a vizsgákra való fel­készülésben. Segítséget remélnek — Mintha sötétben tapoga­tóznátok ... Puha Imre: — így igaz. mégis bizakodó vagyok. Az alig néhány hónapos tapaszta­latok a sok bizonytalanság el­lenére is arról győztek meg; van a dologban fantázia. Ha összehasonlítjuk a korábbi szakszervezeti ifjúsági munkát a mostanival, akkor azt mond­hatom, ég és föld a különb­ség. De azt sem szabad elhall­gatni, hogy az eddiginél na­gyobb elvi, módszertani segít­ségre volna szükségünk. Jó lenne például olyan fórumot teremteni, ahol megismerhet­nénk más ifjúsági tagozatok, tanácsok tevékenységét. Kövess László A Família hölgytagjai Tokióban — buddhista szerzetesek tár­saságában lassan oszlik a bizonytalanság Egy rivális szervezet? Egy vélemény: „A helyi KISZ-szervezet ellenlábasnak véli az Ifjúsá­gi tagozatot. Kimondottan ellenünk dolgoznak”, ^Egy másik v^e" mény: „Sokan azt várják, hogy a kát szervezet közül melyik győz’ . Az idézetek nem légből kapottak. A jegyzőkönyv tanúsága szerint, a rsenri Autózvár irtásáéi tanácsának egyik ülésén hangzottak el. A vita, a zavar a mai napig tetten érthető még azokon a munkahelyeken is, ahol lábra kapott a szervezet, elképzel­hető hát, hogy mi van ott, ahol még mindig csak kós­tolgatják az új formát. A kezdeti tapasztalatokról Fá­bián Jánossal, a Csepel Autó­gyár KISZ-bizottságának tit­kárával és Puha Imrével, a szakszervezeti ifjúsági tanács titkárával beszélgettünk. Gombhoz a kabátot Időszerű és jogos a felisme­rés, hogy a fiatalok sorsáért, érdekeinek védelméért nem­csak a KISZ felelős. Ezért va­lamennyi társadalmi szerve­zetnek, a szakszervezetnek is meg kell újítani ifjúsági munkáját. Az ifjúsági ta­gozatok megalakítása ponto­san ezt a célt szolgálja. Eddig rendben is van a dolog, ám a kezdeti lépések megtételéhez a fiatalok alig kaptak segítsé­get, a helyi párt-, KISZ és szakszervezeti szervek ugyan­csak tájékozatlanok voltak, hallottuk több fiataltól, ami­kor szóba került ez a téma. Bizonyosan ez az oka annak, hogy többen felszínes, formai változásnak tartották azok életre hívását, nem értettek egyet a döntéssel, vagy éppen közönyösen fogadták. Aki tenni akart, az sem tudta: mi legyen a tagozatok dolga, fel­adata? Ezért is érdekel, ho­gyan érzékelték ezt a Csepel Autógyárban. Fábián János: — Először egy értekezleten hallottam ró­la. Mit mondjak: nem volt túl nagy egyetértés. Sokan úgy vélték, hogy már amúgy is akadnak átfedések a KISZ és a szakszervezet munkájában. Mások markánsabban fogal­maztak: már létezik egy ifjú­sági szervezet, minek akkor egy másik? Azt is mondtak, ez nem egy alulról jövő kez­deményezés, megint a gomb­hoz kell megtalálni a kabátot és nem megfordítva. Volta­képpen nem lehet csodálkozni ezen a fogadtatáson, mert jó­formán senki nem tudta meg­magyarázni, hogy mit fognak csinálni a tagozatok. Végül is az volt a véleményünk, ha már határozat született róla, akkor nekünk is feladatunk, hogy segítsük a megvalósítást. Puha Imre: — Intézkedési terv született, amelynek alap­ján tavaly márciusban meg­alakultak a tagozatok, veze­tőikből pedig az ifjúsági ta­nács. A tisztségviselők azok kö­zül kerültek ki, akik korábban is dolgoztak az ifjúsági moz­galomban. Amikor megkeres­tek, hogy vállalnám-e a titká­ri teendőket, erősen gondolko­dóba estem. Sokakkal ellen­tétben láttam fantáziát a do­logban, mert egyetértek azzal, hogy a szakszervezetnek is többet kell tennie a fiatalo­kért. Ez a réteg küszködik a legtöbb gonddal, hát akkor gyerünk, segítsünk valaho­gyan. De hogyan? Erre sen­ki nem válaszolt. Még a SZOT-nak az a tisztségviselő­je sem, akinek ez lenne a dolga. Ká kellett jönnünk, hogy jobbára csak xnagunkra számíthatunk. Munkatervet MIKÖZBEN legjobb spor­tolóink selejtezőket vívnak és igyekeznek az olimpiai szinte­ket teljesíteni, egyvalakinek már biztos a helye a szöuli nyári játékokra utazó „csa­patban”. A szólókarrierrel is büszkélkedhető Neoton-c sa- ládtagról, Csepregi Éváról van szó. Ez elsősorban a Korea cí­mű dal rendkívüli sikerének köszönhető, amelyet Mándoki László, az NSZK-ban élő ma­gyar származású zeneszerző írt. Három nappal az olimpia megnyitása előtt dalfesztivált rendeznek, amelynek gálamű­során Csepregi Éva is fellép. A napokban befejeződött nem­zetközi pop-vásáron, a MI- DEM-en eldőlt, hogy szeptem- i bér közepén még két koncert­je lesz Szöulban. A meghívás az olimpiai játékok megnyitó­jára is szól. Az azonban még ■ nem teljesen világos, hogy : ebből az alkalomból fellép-c, • az viszont már szerepel a szerződésben, hogy a megnyi­■ tóról készülő videofelvételen ■ Csepregi Éva is feltűnik l majd. Ugyancsak a MIDEM- í en folytatott megbeszélések- eredménye, hogy az énekes­- nőnek újabb kislemeze jele­nik meg Londonban. Az Oké- Gorbacsov című dalt — ame­- lyet Bob Heatlie szerzett — a tárgyalások mai állása szerint e az Ariola cég adja ki Nyugat- r Európában. A felvételek Lón-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom