Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

nan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 29. SZÁM 1988. FFBRTTÁR 4.. CSÜTÖRTÖK Kíváncsiak a véleményükre Túl sokkal tartozik a lakosság A város üzemeinek, intéz­ményeinek szakszervezeti tit­kárait \’ártak arra a találko­zóra. ahol a városi tanács gazdálkodási tervéről tájéko­zódhattak, Dr. Both János ta­nácselnök írásos beszámoló­ját már jó előre megkapták. A párt- és tömegszervezetek székházának tanácstermében Bacsa Tamás, a Szakszerveze­tek Vác Városi Bizottsága titkára köszöntötte a megje­lenteket. Rövid bevezető után átadta a szót a tanácselnök­nek, aki szóban kiegészítette írásos beszámolóját. Mondandója eleién hangsú­lyozta, hogy mindenkor szá­mítanak a társadalmi és tö- megszervezetek véleményére. Ezt a találkozót is azért te­kinti nagyon fontosnak, mert az elképzelések, tervek még a végső elfogadás előtt áll­nak. Mindezek a legutolsó pillanatig módosulhatnak, ha ésszerűbb, átgondoltabb ja­vaslatok merülnek fel. Milyen anvagi feltételek mellett kezdjük az évet? Pályázat hitelre A városi tanácsnak jelenleg 120 millió forintja van. Nem újdonság, hogy még minden­kiben rengeteg a bizonyta­lanság az új adó- és árre­form miatt. A gazdálkodásra fordítható anyagiak összetétel le megváltozott.'kertesebb ér­kezik állami támogatásból, és ! több a gazdálkodási szférá­ból. Mindezeket megtoldva akarják kihasználni azt a le­hetőséget, hogy 38 millió fo­rint középlejáratú hitelt pá­lyázzanak meg a megyei ta­nácsnál fejlesztésekre. Az idén — tekintettel a la­kosság nehezedő életfeltéte­leire — az eddigieknél is na­gyobb figyelmet akarnak for­dítani a szociálpolitikára és a foglalkoztatottságra. A ki­egészítésben szó esett a szál­lodaépítés kapcsán felmerült 7 millió forint szabad pénz­eszközről is. amit a Konstan­tin tér rendezésére és a meg­lévő szovjet hősi emlékmű átépítésére szánnának. Mint a a tanácselnök hangsúlyozta, mostanra vannak meg a fel­tételek ehhez a lépéshez. A kért hozzászólásokat ha­mar elkezdték. Az egyik kül­dött szerint ahelyett, hogy mind több megbetegedésre számítva kórházat bővítünk, inkább egészségesebb embere­ket kellene nevelni, a spor­tolást népszerűsítve. Ehhez teremtsük, meg a feltételeket, például sportpályák építésé­vel. Mástól azt hallottuk: milyen gazdagok vagyunk, ugyanis ésszerűtlen döntések következtében már felépített dolgokat lerombolunk, vagy féktelen vandálkodással te­szünk tönkre. Ez nem csak a városra, de az egész országra igaz, és érthető a rest. félig vagy rosszul végzett munká­ra is, közintézmények, laká­sok, utak építésére. Felvetették a kórház köze­lében fölállítandó, már kilá­tásba helyezett gyógyszertár kérdését is. Kíváncsiak vol­tak arra. mikor számíthatnak a megnyitására. A Konstan­tin tér rendezése kapcsán a hozzászólók több oldalról megközelítve foglalkoztak az átépítési munkák költségei­nek. időszerűségének és a megvalósítás módozatainak kérdéseivel. A kérdésekre adott válászok közül itt csak a leendő gyógyszertárról szólót emel­jük ki Az elképzelések sze­rint úgy volt. hogy a Széche­nyi utcai bútoráruház meg­nyitása után szükségtelenné válik a piac melletti, köny- nven szétszerelhető és újra összerakható bútorüzlet, amit a tulajdonos PIK átadott vol­na a városnak. Ebből lett volna a gyógyszertár. Csak­hogy a Széchenyi utcában nem a PIK, hanem a Bútor - kér szerezte meg az üzletnyi­tás lehetőségét. Ezért látszik meghiúsulni a terv. Azonban néhány száz méteren belül két bútorüzlet is lesz. a bel­városban .. . Mérsékelt fejlesztés A vitát és a válaszadáso­kat követően összefoglalás­ként Bacsa Tamás ismertette a tervvel kapcsolatos szak- szervezeti állásfogalást. és szólt a végrehajtást segítő fel­adatokról. Annak ellenére, hogy a vá­ros szakszervezeti tagsága kényszerűen tudomásul veszi a mérsékeltebb fejlesztési le­hetőségeket, a bizottság to­vábbra is szükségesnek tart­ja, hogy a VII. ötéves terv fő városfejlesztési célkitűzé­sei megvalósuljanak. Szólt az állásfoglalás bevezetésében a lehetőségekről, majd a javas­latok és észrevételek között szorgalmazta a deákvári Pe­tőfi iskola bővítését, a KISZ- lakások infrastrukturális hát­terének (gyermekorvosi ren­delő, ABC-áruház, telefon) szélesítését. Javasolta és támogatta a szociális lakásépítési támoga­tási alap és a tanácsi lakó­körzeti interpellációs keretek bővítését. Ismételten felhívta a figyelmet — a város tisz­taságának megőrzése és a nagy összegű lakossági tarto­zások csökkentése érdekében — a következetesebb és szi­gorúbb államigazgatási fellé pés szükségességére. A Konstantin tér átépítésé­vel kapcsolatban a városi bi zottság a lakossággal történő előzetes konzultáció és pár­beszéd fontosságát hangsú lyozta. mind a megvalósítás, mind a tér végleges kialakí­tásának tekintetében. Az állásfoglalás szükséges­nek és indokoltnak ítélte meg a város egészségügyi ellátá­sának és a kórház korszerű­sítésének kérdését, ezért a ta­nács és az üzemek együttmű­ködési szerződéskötésének szorgalmazásán túl javasolta, hogy az ez évi kommunista műszakok bevételeit is erre a célra fordítsák. Szociális segélyezés A bizottság a jövőben fo kozottabb mértékben kívánja szorgalmazni a város üzemei jogsegélyszolgálatainak az eygüttmüködését, és fokozott mértékben kíván részt venni a városban folyó szociális se gélvezési tevékenység koordi nálásában. Meggyőződésünk — állapít­ja meg az állásfoglalás — hogy az észrevételek figye­lembevételével és a város összefogásával Vác város to­vábbra is fejlődni tud. meg­felelőbb életteret biztosítva lakóinak. —ás Vác a hazai lapokban A Turizmus oldalas ismerte­tőt közölt Pest megyéről. Vár­ról megemlítette, hogy a Du­nakanyar dinamikusan fejlődő városa, a 900 éves várost mű­emlékei, múzeumai és kiállítá­sai miatt érdemes felkeresni. A Népszabadság hírül adta, hogy a Műveit Nép Könyvter­jesztő Vállalat könyvkészletei- nek nyilvántartását számító­géppel végzi és új üzletek megnyitását tervezi 1988-ban, többi között Vácott. A Hallássérültek című havi lap januárban féloldalas tudó­sításban beszámolt arról, hogy átadták Vácott a Csikós József utcai általános iskolát, s meg­jutalmazták az építkezés se­gítőit. Párbeszéd a szülőkkel Van-e óvodaszünet, vagy nincs? Nem tudom, mikor jár le egy téma szavatossága, meddig marad felhasználható, mennyi idő elteltével válik „avassá”, érdektelenné. Amiről a következőkben szó lesz, bár egy jó hónap telt el azóta, talán még őrzi aktualitását. Őrzi azért, mert újból előfordulhatnak ha­sonló esetek, és őrzi azért is, mert ahogy viseljük a karácsonyra kapott inget, zoknit vagy pulóvert, úgy hordjuk — ha nem kívül, hát magunkban — karácso­nyi sérelmeinket. Ismeretes, milyen felfordu­lás, kavarodás volt az év vé­gén az üzletekben, áruházak­ban. Az egyik épp kinyitott, mikor a másik bezárt, a dol­gozók egyszer árultak, másszor leltároztak és áraztak egész nap. Érthetően nagy gond ilyenkor a gyermekek elhelye­zése. Sajnos — amint ezt el­panaszolták néhányan — az óvodák téli nyitva tartása nem könnyített a helyzeten; 24-én például meg sem nyi­tották a kapukat. — Tény. hogy érkeztek hozzánk és más fórumokhoz is ilyen bejelentések — mond­ja Mészáros Péter, a tanács oktatási csoportjának vezető­je. — Éppen ezért örülök, hogy. most alkalom, nyílik a szünidej gyermekelhelyezéssel kapcsolatos problémák tisz­tázására. Tudniillik a város­ban mindig ki voltak jelölve, mégpedig területi elhelyezke­dés alapján olyan ügyeletes óvodák, amelyek a környék­beliek gyermekeit fogadták. — Évek óta az a szokás, hogy az intézményekben ki­függesztjük melyik. mikor tart nyitva a szünidőben, és a szülök ennek megfelelően jelenthetik be az igényeiket. Erre még a szünetet megelő­ző utolsó napon is van — és volt most karácsonykor — le­hetőség. Sőt... Munkaszüneti napokon szintén kinyitjuk az óvodákat, ha ezt külön kérik, tehát nyugodtan kijelenthe­tem, a lakosság ez irányú óha­jait mindig tiszteletben tar­tottuk. — Azonban 24-én mégis zart kapuk fogadtak egy-két kisgyereket. — Arra a napra a tájékoz­tatás alapján egyetlen igény sem érkezett, ellenkező eset­ben természetesen kinyitottak volna az óvodák. De az egész szünidőben érdekesen alakult a bejelentésekhez képest a megjelenés. A Népek Barátsá­ga úti óvodában például 22- en jelentkeztek, közülük az első nap 8 gyermek jött be. a többi napokon mindössze há­rom. A Hársfa úti óvoda 4 jelentkezőjéből először ketten jelentek meg, később senki. — Az intézményekben vi­szont ugyanúgy kellett fűte­ni, ugyanannyi nevelőt kel­lett munkába állítani, mintha valamennyi gyereket elhozták volna a szülők. Vagyis a munkabér, az étkezési költsé­gek, a fűtés, a világítás fölös­leges pénzkiadásnak bizo­nyult, meiyen nem változtat az apróságok felügyeletéért. pontosabban a felügyelet „megrendeléséért’ fizetett té­rítési díj. — Tehát az lenne a szü­lőkhöz a kérésünk, jelezzék, ha gyermeküket a szünidő alatt óvodában kívánják el­helyezni, hisz mi ennek meg­felelően tervezünk. A beje­lentések alapján viszont va­lóban küldjék is el a gyereke­ket, hogy ez a tervezés ne le­gyen kárba veszett fáradság. — Korai még a tavaszi szünetről beszélni? — Egyáltalán nem. Már most. az év elején, a januári és l'ebruárj szülői értekezlete­ken felhívjuk mindenki fi­gyelmét az intézmények szün­idei nyitva tartására. De konkrétumokkal is szolgálha­tok. Pont az említett problé­mákat mérlegelve a város ve­zetése úgy döntött, hogy ta­vasszal egy iskola — a Ju­hász Gyula — és egy óvoda — az Eötvös utcai — fogad majd gyerekeket, mely intéz­mények viszonylag könnyen, jól megközelíthető helyen ta­lálhatóak. — A nyári elképzelésekről pedig csak annyit... a kar­bantartások idejére az óvodák két ciklusban négy-négy hét­re lesznek bezárva. A munká­kat és az elhelyezést igye­keztünk összehangolni. Az óvodák olyan párokat alkot­nak. amelyek úgy lettek meg­határozva, hogy az egyik óvo­da bezárása esetén hozzá maximum 10 percre elérhető helyen egy másik álljon a szülők és a gyerekek rendel­kezésére. Természetesen mind­ezekről külön is tájékoztatni fogjuk az érdekelteket. Falusy Zsigmond Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): „Nagy képernyős” mo­zink 18 filmet mutat be feb­ruár hónapban. A megoszlás szerint francia: hat, amerikai öt, olasz kettő, ezenkívül egy- egy magyar, szovjet, bolgár, japán és argentin filmet per­getnek. — Február 4-től 7-ig, este fél 6 es fél 8 órakor az Ász című, 1980-ban készült olasz filmvígjáték a műsor. Rendezte: Castellano és Pi- polo. Főszereplők: Adriano Celentano, Edwige Fenech, Renato Salvatori és Sylvia Coscina. — A falragasztól elté­rően február 5-től 7-ig. csak délután fél 4 órakor felemelt helyáron tekinthető meg a Mint Rómeó és Júlia című bol­gár rajzfilm. — Videoprogram (az épület különtermében,): február 4-től 7-ig, 15, 17 és 19 órakor felváltva vetítik a Bí­borköd című amerikai, a BMX banditák című ausztrál és a Folytassa Jack! című angol fil­meket. Könyvtári órák A Katona Lajos Városi Könyvtár gyermekkönyvtárá­nak nyitva tartása 1988. feb­ruár 15-től megváltozik. Nyitva tartási rend: hétfőn 13—18-ig, kedden 9—12 és 13 —18. szerdán szünnap, csü­törtökön 13—18, pénteken 9— 12 és 13—18, szombaton 9—14 óráig. Ifjú tehetségek Vetélkedő a Petőfiben Ismét vetélkedő színtere volt néhány napja a váci Petőfi Sándor Általános Isko­la. Délután 14 órától a Vác és vonzáskörzetének mintegy 30 úttörőcsapatából úgy 90 gye­rek — kisdobos és úttörő — mérte össze tehetségét, elő­adói képességét. Kedves fogadtatásban ré­szesültek a versenyre érke­zők. A rendezők maguk ké­szítette kis jelvényeket tűztek a gyerekek ruhájára. Ezután a tornateremben hangulatos műsoros megnyitóra került sor. A vetélkedő három szín­téren zajlott. A versenyzők szívesen válogattak a magyar I smerősöm egy közepes nagyságú vállalat szak- szervezeti bizottságának volt titkára. Barátságos, jó humo­rú, beszédes ember. Fehér kö­penyében járta a műhelyeket, gondolom, bizalommal voltak iránta az emberek. Gyakran beszélgettem vele az irodájá­ban én is ... Aztán egyszer az egyik műhelyben találkoztam vele. Talán túizás lenne, ha azt ál­lítanám. hogy alig ismertem meg, de valami nagyon furcsa volt ebben az újbóli találko­zásban. Nemcsak az, hogy nem a megszokott fehér kö­penyt viselte, hanem az is, hogy maga az ember válto­zott meg. Egy nekikeseredett férfiból buktak ki a szavak: „letették” művezetőnek, visz- sza oda, ahonnan „kiemel­ték”. Igaz, a fizetése mar jóval több, mint annak ide­jén, s akkor csak csoportve­zető volt, de ... Talán megbánta. hogy őszinte volt' velem, mert ez­után már kerülte a találko­zást. Gyanakvó lett, visszahú­zódó. Szinte várta a táma­dásokat, a törlesztéseket — bár nem tudta, ki miért tör­lesztene neki —, azt. hogy valaki ..beletörölje a sáros cipötalpát”. Ismerősöm bukott ember lett — annak minden ismérvével. Egy ideggyógyász talán üldözési mániát is diag­nosztizált volna ... 1 Talán egy évtized Is eltelt Váltani kellene azóta, hogy ismerősöm a fe­hér köpenyt kékre váltotta — s tíz évvel később még egy köztiszteletben álló vál­lalati igazgató sem győzte eleget hangsúlyozni, milyen hálás azért, hogy számára biztosították a tisztességes visszavonulás lehetőségét. Pe­dig ő csak nyugdíjba megy ... Ami közös az igazgató és az szb-litkár esetében, az az, hogy mindkettőben váltásról beszélhetünk, s nem leváltás­ról. Ez utóbbival jóval keve­sebb a gond: aki nem méltó egy tisztség betöltésére, annak távoznia kell. Lehet, hogy először a fo­galomzavarból kellene kike­rülnünk. A leváltás és a vál­tás is szükségszerű — egy adott helyzetben —. ám ha váltunk, nem feltétlenül a rosszul dolgozó,, súlyos mu­lasztásokat elkövető embertől szabadulunk meg, hanem egy „obsitot” kiérdemelt, megfá­radt vagy megújulni nem ké­pes tisztségviselőt váltunk fel egy aktívabbal, ígéretesebbel. Ezt támasztja alá az értelme­ző szótár is, amely szerint a váltás valakinek mással, rendszerint hasonneművel való fölcserélése, helyettesíté­se. Sajnos, az évek során a két fogalom összemosódott. . Szükségszerű a váltás — ez annyira nyilvánvaló, hogy a Központi Bizottság határoza­tát sem kell ennek alátá­masztására idézni — de szük­ségszerű-e, hogy ennek áldo­zatai legyenek? — Valamikor talán nem lesz szükségszerű, ma még sajnos igen. Mert hiányzik a módszer a tisztes­séges váltáshoz, és kialakult, majd megcsontosodott egy ez­zel kapcsolatos előítélet: aki nem feljebb lép, az bukott ember. S hiába távozik „ér­demei elismerése mellett”, a közvélemény szemében bu­kott ember. (Igaz, ebben a közvéleménv a legkevésbé hibás, hiszen nagyon sokszor azoknak is elismerték az „ér­demeit". akik érdemtelenek voltak.) Így következhet be az, hogy egy éveken keresz­tül elismerésre méltóan te­vékenykedő vezető, mozgalmi ember érdemeit még a vele együtt dolgozó kisebb kollek­tíva is megkérdőjelezi a vál­tás után. Azzal már elvben minden­ki egyetért, hogy egy mozga­lom, egy apparátus az időn­kénti fiatalítás, frissítés nél­kül megcsontosodik, képte­lenné válik a megújulásra. Tehát váltani kell — feladva a hosszú ideig folytatott ál­humanizmus gyakorlatát —, de úgy, hogy tekintettel le­gyünk az emberre, a váltás szenvedő alanyára is. A tisz­tességes „megválás” nem kényszeredett búcsúztatót — egy csokor virágot és egy li- kőröskészletet — jelent, ha­nem azt, hogy segítsenek az érintettnek megtalálni azt a helyet, ahol haszonnal kama­toztathatja tudását, tapaszta­latait. (És ez a hely nem egy neki kreált állás, ahol eleve utálattal fogadják.) Ha ez a „váltott” ember olyan munkakörbe kerülhet, amelyben újra ki tud bonta­kozni — nem haladja meg erejét, tudását —, talán ki­egyensúlyozottá válik idővel. Akkor pedig könnyebben el­viseli az előítéleteket, a ha­mis „örökigazságot”. (És ak­kor talán ez az „örökigaz­ság” is szép lassan elhal...) A dósak vagyunk a váltás körülményeinek és kö­vetkezményeinek megnyugta­tó rendezésével. Gondoljuk csak el, ha valaki mondjuk, a mozgalmi munkában becsü­letesen eltöltött évek után bizonytalan jövő elé néz, ha az itt szerzett tapasztalataira senki sem kíváncsi többé, joggal érzi, hogy felesleges­sé vált. Hogy bukott ember. És akkor az is érthető, hogy a leváltás és a váltás fogalma összemosódik, nemcsak a kö­zösség szemében, hanem a sa­ját magáéban is ... B. J. és a nemzetközi vers- és pró­zairodalomból. A zsűri osztat­lan örömére egyre kevesebb az olyan tanuló, aki nem az életkorának megfelelő irodal­mi művei áll elő. A versenyen részvevők többségének elő­adásmódján érezni lehetett a felkészültséget, az előadott vers és próza átélését. Ezért a felkészítést végző tanárok köszönetét érdemelnek. Kimagasló teljesítményt nyújtott az 5—6. osztályos ka­tegóriában induló berneceba- ráti Praszna Ferenc, Padisák Mihály: Micsoda tanár! című novellájával. A kisdobos kategóriában az első helyet Aícité Viktor (Vác. Petőfi S. Ált. Isk.) és Bella Zsuzsanna (Szokolya) érte el. Második Szászik Andrea (Vác- hartyán) és Droppa Nikolett (Vác, Radnóti Ált. Isk.). Har­madik Varga Ildikó (Vác. Há- mán Kató Ált. Isk.) és Got- weisz Csilla (Kemence). Az úttörő kategóriában (5— 6. osztály) első Praszna Ferenc (Bernecebaráti). második Szan- dány Réka (Vác, Petőfi S. Ált. Isk.) és Puluczkai Krisztina (Vác, Árpád Üti Isk.). A 7—8. osztályosok közül a legjobbak. Fém Mária (Püs­pökhatvan). Schilling Árpád (Vác, Radnóti M. Ált. Isk.), Tóth Eszter (örbottyán), Kla- gyivik Katalin (Letkés). és Kovács Borbála (Vác. Árpád Üti Isk.). Már évek óta elismerést ér­demlő munkát végez a Petőfi Sándor Általános Iskola igaz­gatónője. Kovácsáé Pölcz Pi­roska. valamint a tanári kar, amely igazi házigazdája volt most is a nemes vetélkedőnek. Köszönet illeti továbbá a csa­patvezetőt. Csánki Sándort, a segítőkész szervezésért, és le­bonyolításért. amivel az úttö­rőelnökség kulturális szakbi­zottsági munkáját támogatta. Valamennyi gyerek mara­dandó élménnyel mehetett ha­za, még azok is, akik nem ér­tek el helyezést, mert a zsűri­elnökök személyre szóló érté­keléssel jutalmazták fáradozá­sukat. ISSN 0133—S759 (Váci Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom