Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
1988. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ PEST MEG » Vendégeink Bács-Kiskun megyéből Ízelítő szomszédaink életéből Pénteken Nagykőrösön, a fióklevéltárban kezdődött és szombat délután Százhalombattán fejeződött be az a kétnapos rendezvénysorozat, amelyen — mint megírtuk — Bács-Kiskun megye mutatkozott be Pest megyében. A bemutatkozás talán egy kicsit túlzás, mert legfeljebb csak ízelítőt kaphattak a két város lakói — pontosabban inkább ifjúsága — a szomszéd megye kulturális és sportéletéből. Nem vándorolnak A százhalombattai Barátság Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében a pénteki folklóresten telt ház előtt mutatta be a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes után a Kalocsai Népi Együttes műsorát. Sajnálatos, hogy a továbbiakban még megyénk nagyobb városaiban sem kerül sör a fellépésükre. Hasonlóképpen a három — fotó-, könyv-, kerámia- — kiállítás sem vándorol, ám legalább február 20-ig megtekinthető a földszinti előcsarnokban, a könyvtárban, illetve a művelődési központ emeleti társalgójában. Persze nem biztos, hogy hihetünk a tájékoztató füzetnek, hiszen Szabó Lajos Munkácsy-dijas festőművész és a helybeli Fischbein Nándor grafikus közös kiállítását egy fél délután alatt sem sikerült rúegtalálnom a városban, pedig elvileg február 3-ig látható. No, de írjunk arról, ami volt és színvonalában kiemelkedő! így a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotótelep műveiből összeállított anyag látvány szempontjából és technikai kivitelezését tekintve is elismerésre méltó. Az ott dolgozó ösztöndíjasok alkotásainak gyűjteménye. A kecskemétiek kitettek magukért, hiszen szombaton délután a Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum munkatársai négyfajta foglalkozással kötötték le a mintegy félszáz gyermek figyelmét. Ezzel párhuzamosan pedig a Pannónia Filmvállalat kecskeméti műterme filmjeinek bemutatására került sor. Emeletes rajzok Hegyi Füstös László alkalmazott grafikus rajzos játékkal bűvölte el a serdülő gyerekeket. Vonalas ábrákhoz fantázia hozzárajzolással úgymond emeletes rajzokat készített táblán, így lett a vízcsep- pekből tűz, majd Pistike, tűzhányóból céltábla, a betűből egér, vagy kutya a gyerekek kívánsága szerint. Hegedűs Csilla gyapjúból meleg vízzel és szappannal a nemezlabda készítését irányította. Kricsko- vics Zsuzsa a kisebbekkel színes papírokból hajtogatott csácsogó madárkát, vitorlás hajót, pörgettyűt és dobozokat. Ezt a papírhajtogatós játékot a japánok origaminak hívják. Pólya Zoltán szövőkeretekkel szövésre, majd fonásra tanít- gatta az ügyesebb fiúkat. Az egyik legérdekesebb fonás, az úgynevezett finn hetes, amikor hét páros fonal tekeredik a tíz ujjra, s ezek mozgatásával szorosodnak erős fonatba a szálak. A művelődési központ népművelői, a házigazdák: Antal Zsuzsa és Ambrus Sándor pedig fogadták a gyermek látogatókat és szorgosan cserélték a videokazettákat, amelyeken magyar népmesék sorozata, animációs rajzfilmek képkockái peregtek. Mindent egybevetve, a szombat délután ottlévő gyermekeknek bizonyára nagy élményt jelentett a játék. Menynyi minden: szín, íz kimaradt azonban ebből a bemutatkozásból, még kulturális vonatkozásban, még Kecskemét nevezetességeit tekintve is! A megyei múzeum gazdag képanyagából nem készült vánAz emeleti társalgóban a kecskeméti műhely kerámiakiállításának egyik feltűnő darabja Túri Endre: Halkacsa című alkotása. A cím felett: a művelődési központ könyvtárában a Bács-Kiskun megyei kiadványokat két tárlóban mutatták be. (Hancsovszki János felvételei) dorkiállítás, színházi vándorelőadásra sem került sor. Bács-Kiskun megye író, képzőművész szülötteiről, tudósairól is csak dr. Geri István, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökhelyettesének megnyitó- beszédében hallhattunk; ugyanúgy, mint a kalocsai fű- szerpaprikáról, a Duna—Tisza köze élelmiszer-feldolgozásáról, a kiskunfélegyházi konzer- vekről, avagy a bajai bútorokról, de ne soroljuk tovább. Két nap kevés Két nap — valljuk be — valóban kevés egy megye gazdasági-kulturális életének bemutatására; csak felvillantani lehet egy-egy nevezetesebb, híresebb részletét. Ez a bemutatkozás kicsit foghíjasra sikerült, ami érzésem szerint nem Bács-Kiskun megyét, avagy a mi megyénket jellemezte leginkább, hanem azt az országos helyzetet, amelyben az ilyen kulturális .rendezvénysorozatra ennyire kevés pénz jut, s ezért ily szűk keresztmetszetben sikerül csak megragadni egy sokkal gazdagabb, színesebb világot. Ü. I. Bemutatásra készülnek Lézerszínház A Lézerszínház február 6-án, szombaton este mutatja be Laser Genesis című új műsorát a népligeti Planetáriumban. Érdekesség, hogy a budapesti premierrel majdnem egy időben New Yorkban és Londonban is azonos ihletésű műsorok készülnek két amerikai művészeti csoport rendezésében. A Genesis együttes és Phil Collins koncertsorozatán, valamint a csapatból korábban kivált Peter Gabriel szólóturnéján korábban nem látott fényhatásokat használtak, csupán a lézerek fényének különleges látványa hiányzott. Most a három lézerművészeti csoport megpróbálja pótolni ezt a hatást. E három társulat kő zott létrejött kapcsolat révén a tervek szerint a hazai kö zönség mindegyik produkcióval megismerkedhet majd. Az új bemutató előkészületei során egyébként megállapodás született Vlagyimir Akszjonovval, a Szovjet Kulturális Alap nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettesével a moszkvai Lézer- színház megnyitásában való magyar közreműködésről. A szükséges technikai háttér ki alakításában a Multimedia stúdió nyújt segítséget, s a budapesti Lézerszínház is be mutatkozik majd a szovjet fővárosban. Tv-FTGYELÓ — Figyelni kell az évszámra: Szigligeti Ede a Fenn az ernyő, nincsen kas című vígjátékát 1858-ban írta. Akkor tehát, amikor a magyar polgárosodás szekere a maga komótos módján mégis-mégis előbbre nyikorgóit, s ezzel együtt a társasági élet újabb embertípusai is megjelentek Pest-Budán. Az olyan arszlánok például, mint Rejtei fiatalúr, aki szétszórt pénzeit, úgymond, kölcsönadta a nővilágnak, hogy majd egyszer kamatostul visz- szaszerezze tőlük, természetesen egy jó házasság segítségével. Sem ő, Rejtei, sem Donátfi ügyvéd nem olyan kedvesen naiv alakok, mint az 1849- ben született Liliomfi című másik Szigligeti-darabé. Persze azért ez a világ sem mutat annyira komor képet Szigligeti tollán; akad benne szelíd humor, bájos félreértés, a végkifejlete pedig egészen megnyugtató, hiszen a szerető szívek gazdái egymáséi lesznek. Van tehát ennek az urizá- lást megfricskázó és aztán mindent jóra fordító három felvonásnak hamva, bája — sok-sok olyan dramaturgiai értéke, amely miatt időről időre érdemes előhalászni. Hogy a televízió rendezője, Bohák György vajon miért látta jónak most képernyőre vinni? Nos, alighanem azon lényegi okból, hogy farsangra Most épül a hangulatos lejáró Középkori pincéből kőtár kell egy farsangi darab, és hát ez a mese éppen ezt a mulatozással, leánykommen- dálással járó kedves időszakot idézi. Bohák tehát jól választott, és többé-kevésbé abban sem tévedett, hogy melyik szerepet kire ossza. Pompásan eltalálta például a két pletykás asszonyság megelevenítőit Schütz Ila és Kállai Hona személyében; időről időre megjelenő duójuk remekül kommentálta a látottakat, hallottakat. Moór Marianna nem sokadik mamaszerepében szinte újjászületett, két szépséges leánya, Földesi Judit fh. és Csömör Csilla fh. pedig olyan szépek voltak, akár a herendi porcelánok. A két ifjú szintén jó kiosztásban elevenedett meg: Mácsai Pál kellő mértékkel adagolta a linksé- get, Rubold Ödön pedig megóvta magát attól, hogy afféle túleszményített Jókai-hős legyen, Egy, csak egy ponton döecent egy csöppet a színészi játék, ' mégpedig Szilágyi Tibor esetében, merthogy ő, ki tudja, miért, visszafogottabb volt a kelleténél. Szólni kell még Szálát András fényképezéséről is, hiszen ez valami újat adott. A felvételek rendre párás keretben jelentek meg, mintegy jelezve, hogy amit látunk, az hajdani történet, múlt századi regény. Ügyes fogás volt ez, s éppen nem zavarta, hanem jól segítette a nézőt a hol simábban, hol érdesebben folydogáló verssorok átélésében. Elsóhajthatjuk tehát, hogy; soha rosszabb szombat estét. Kőtár lesz Nagymaroson abból a pincéből, amelyre tavaly előtt a Szent Imre tér alatt a kövezet beszakadása után bukkantak. Nagymaroson számos pince található, amelyeknek a zömét löszös talajba vágták, s amelyek nedvesség hatására megcsúsznak, beomlanak, így hasznosításuk szóba sem jöhet. A Szent Imre téren levő középkori pince ezzel szemben boltozott és meglepően jó állapotban vészelte át az évszázadokat. Ezért a település vezetői úgy döntöttek, hogy eredeti formájában helyreállítják és kőtárrá alakítják. Itt helyeznék el a korábbi, valamint a vízlépcső építését megelőző ásatások anyagát is. Eddig 800 ezer forintot költöttek a boltozat és az oldalfalak 'helyreállítására, a berakódott agyag eltávolítására. Most épül a tér hangulatához is illeszkedő pincelejáró. A tervek szerint a kőtár már az év végén fogadja a látogatókat. ) iílCÓ. Amúgy a szombati műsor a videózás jegyében telt el. Ezt a rögzítési technikát, azaz hogy művészetet hirdette, mutogatta a Rock- stúdió éppen úgy, mint maga a Videóvilág. Ez is, az is pályázatokat hirdetett, buzdí- dott, tanácsokat adott a felvételek készítéséhez. Mivelhogy immár minden tizedik családnak van egy — ha nem több? — ilyen masinája, a tévések nagyon jól teszik, ha szolgálatukba szegődnek, mindenféle tanácsaikkal a rendelkezésükre állnak. Akácz László Politikai könyvek Egy letűnt korszakról 'Tudunk-e mindent a Horthy-Ma- gyarországról? Szerintem vajmi keveset. Különösen a felszabadulás után született nemzedékek tájékozatlanok, hiszen az iskolákban keveset tanítottak erről a korszakról. Ennek okait most ne feszegessük; többféle is. Egyrészt eléggé hozzáférhetetlen, feltáratlan volt ez a korszak korábban, másrészt a dogmatikus történelemszemlélet is hozzájárult, hogy nem mindig az igazságnak megfelelően értékelték az akkori viszonyokat. Történészeink most jutnak csak hozzá azokhoz a „titkos" dokumentumokhoz, amelyek alapján fel lehet tárni a teljes valóságot, meg lehet adni a pontos diagnózist erről a 25 évről. A Kossuth Kiadó legújabb kiadványában most segít, hogy az eddiginél is jobban megismerjük a Horthy-Magyar- orszáigot. Ugyanis a Társadalmi Szemlében 1985—1986-ban megjelent cikksorozatot gyűjteményes kötetben közreadta. A könyvben szereplő tanulmányokat Sánta Ilona szerkesztette, aki a Társadalmi Szemlében is gondozta az írásokat. Összegyűjtve a tanulmányok együtt teljes képet adnak e letűnt világról. Szükség van ilyen könyvre, mert mostanában a dogmatizmus ellenhatásaként nosztalgia alakult ki az emberekben, és sokak szemében megszépül ez a korszak is. Kétségtelen, hogy sok mindent át kell értékelnünk azokból a megállapításokból, amelyeket az ötvenes években tettünk 1919 és 1945 közötti negyedszázadról. Nem szabad elhallgatnunk, ami jó volt: azt, hogy volt egy baloldal, hogy egy és más történt a szociális dolgokban — gondolunk az ONCSA- házakra, a nagycsaládosok megsegítésére. Ennél sokkal több történt, ami konzerválta a feudál-kapitalista társadalmat, sőt, az ország — a Horthy-fé- le politika következtében — a fasizmusba torkollott. A kötet az egész Horthy-társadalom keresztmetszetét adja: a finánctőke és a nagybirtok összefonódásától kezdve, a keresztény-nemzeti ideológia megmutatásán át egészen a munkásság, a szegényparasztság helyzetéig, és Horthy szerepéig, aki mint legfőbb hadúr, az országot értelmetlen háborúba, romlásba, százezrek pusztulását előidéző helyzetbe sodorta. Pölöskei Ferenc azt mutatja meg írásában, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásával, majd az 1918— 1919. évi forradalmak leverésével az ellenforradalom hogyan győzött Magyarországon, s a finánctőke és a nagybirtok miként fogott össze, hogy a monarchikus állapotokat megőrizze, és gúzsba kösse a gazdaságot. A nagytőke lényegében mintegy fólszáz család kezében összpontosult, a nagybirtokok szinte érintetlenül maradtak. A nagy- birtokosok jó része változatlanul a régi gyökerekből táplálkozó főúri szenvedélyeinek élt. Vidéki kastélyai körül vadászott, lovagolt, ivászattal, kártyázással szórakozott, míg a birtokán a cselédség szinte középkori állapotoknak megfelelően tengette életét, s úgy dolgozott, mint a barom. A kötetből választ kapunk arra is, hogy az úri középrétegek miként kerültek közelebb a hatalomhoz. Bethlen István miként konszolidálta az ellen- forradalom utáni helyzetet, hogyan igyekezett elfogadtatni Európával Hor- thyt és a darutollas tisztjeit, hogyan igyekezett megteremteni látszatdemokráciát. L. Nagy Zsuzsa az 192U-as trianoni magyar békeszerződés következményeiről fest reális képet, míg Gergely Jenő a „keresztény-nemzeti” ideológia kialakulását, természetét vizsgálja, megállapítva, hogy ezzel az ellenforradalmi rendszer létjogosultságát akarták igazolni. Az is természetes volt, hogy a haladó polgárság és a munkásság vezetői, a haladó értelmiségiek az antifasizmussal válaszoltak, bár az előbbi — mivel élvezte a hatalom bizalmát, jobban teret nyert a lakosság körében, főleg az úri középosztály egyes rétegeit fertőzte meg, és a félénk kispolgárokat, akik bedőltek a hangzatos jelszavaknak, az irredenta-nacionalista szólamoknak. Az ipari munkásság gazdasági harcait és mozgalmi tevékenységét Sipos Péter mutatja be, igen sokoldalúan és meggyőző erővel. Leírja a bérharcokat, sztrájkokat, a tüntetéseket, amelyek végig kísérték a magyar munkások küzdelmeit ebben a korszakban. Ide kapcsolódik a másik írás is, amely a legális munkásmozgalmat elemzi (Sipos Péter), valamint a Magyar Kommunista Párt illegális tevékenységét rögzíti (Szabó Ágnes). Rendkívül súlyos szorítások közepette végezték munkájukat a magyar kommunisták, illegálisan, állandó félelem közepette, küszködve a lebukás veszélyével, így érthető, hogy nagy tömegeket nem tudtak soraik közé beszervezni, de a szociáldemokrata törvényes lehetőségeket kihasználva, valamint az illegális körülményeket figyelembe véve mindvégig ott voltak azok között, akik a Hor- thy-rendiszer megváltoztatásán, a háború utáni demokratikus Magyarország megteremtésén munkálkodtak. A munkásság szervezése, a politikai szövetségre való törekvés az MSZDP-vel és más haladó ellenzéki pártokkal, csoportokkal, minden Hitler-ellenes erővel és irányzattal, a fasizmus és a háború elleni küzdelemre való mozgósítás — ez volt a kommunisták antifasiszta, háborúellenes harcának lénye- ge. foglalkoznak még a könyvben a szegényparasztság és az agrárproile- tariátus helyzetével, a „hárommillió koldus” országával, az értelmiség helyével és szerepével a Horthy-társada- lombam, az oktatáspolitikával, a szélső- jobboldali ellenzék szerepével az ellen- forradalmi Magyarországon (Tilkovszky Lóránt), valamint a nemzetiségi politikával a két viliágháború között (Pintér István). Mindent egybevetve: az Egy letűnt korszakról 1919—1945 című könyv választ ad nagyon sok fontos kérdésre, amelyek erre az időszakra vonatkoznak. Bővülnek a politikai ismereteink, s megtudjuk: milyen politikai, gazdasági osztályviszonyok előzték meg a felszabadulást. Gáli Sándor
