Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

Galga Áfész Célrészjegy A Galga Áfész az 1988-as esztendőben szeretné tovább növelni a tagok által jegyzett és befizetett célrészjegyek összegét. A szövetkezet sok új létesítmény építését, keres­kedelmi hálózatának bővíté­sét és korszerűsítését oldhat­ta meg a tagok anyagi támo­gatásával. Az új gazdálkodá­si viszonyok között még na­gyobb szükség van erre a se­gítségre, ami egyben a pénz lekötésének, befektetésének is egyik kedvező módja. Kákái Zoltán igazgatási osztályvezető elmondta, hogy 1988. január 1-jétől a célrészje­gyek kamatát 12 százalékra emelték. Egyéves lekötésig 7, egy év után 8, 3 éven túl 10,5, 8 év elmúltával 11.5, a 7 éves lekötés esetén pedig 12 szá­zalék a kamat. A szövetkezet igazgatósága egyre inkább támaszkodni kí­ván a tagok önkéntes támoga­tására. s ezért tervezi, hogy az egyes községek intézőbizottsá­gai között célrészjegykötési versenyt hirdet, mert csak ilyen módon javulhat gyorsan az áruellátás, s valósulhatnak meg a szövetkezet tervezett fejlesztési céljai. Késlekedés a Szabadság téren A BKV most nem akarja A rádióban Szaszkó József citerázik Február 4-én a Kossuth rádió Archívumunk című mű­sorában. amely 14.10 órakor kezdődik a túrái Szaszkó Jó­zsef citerázik. Szaszkó József egyike volt azoknak, akit a Galga menti néphagyományok ápolásáért a népművészet mes­tere címmel tüntettek ki. Vi­dékünkön sokan tanulták meg a citera kezelését, megszólal­tatását a mestertől. A gödöllői 46-os választó- körzet legutóbbi tanácstagi beszámolóján Jáky Kálmán okleveles villamosmérnök föl­vetette, hogy a Szabadság té­ren csökkenhetne a várakozási idő, ha a Pest felől érkező HÉV -szerelvények nem az ét­teremmel szemben, hanem az állomásépület előtt állnának meg, ahogyan a másik vágá­nyon a főváros felé haladók. A tanács műszaki osztálya megkereste a BKV illetéke­seit. akik az észrevételre az alábbiakat válaszolták: A Szabadság téri HÉV-meg- állóhelyen a Budapest . felől érkező vonatok utasperonjá­nak áthelyezési lehetőségét megvizsgáltuk. A HÉV-rőt le­szálló utasok számára a ja­vaslatban leírtak valóban ked­vezőbb közlekedési lehetőséget biztosítanak, azonban az utas­peron áthelyezését az alábbi okok miatt nem kezdeményez­hetjük. Közlekedésbiztonsági szem­pontból a jelenlegi helyzet megfelelőbb, mert a közúti csomópont előtt a vonatnak minden esetben meg kell áll­nia. A járművezetők és a gya­logosok fénysorompó jelzésén kívül a vonatot is látják, a HÉV pedig kellő körültekin­tés után. álló helyzetből kiin­dulva, kis sebességgel halad­hat át a közúton és a gyalo­gosátjárón. A közút átbocsátó képessége a peron áthelyezé­sével nem változik, mert a közúti forgalom időben törté­nő lezárását a haladó vonat sebességének megfelelően to­vábbra is biztosítanunk keli. A peron áthelyezésével járó építési és átalakítási munká­latok költségeit vállalatunk nem tudja vállalni (világítás, j elzőáthelyezés, útburkol a t javítás). Az átalakításhoz Emberi beavatkozás nélkül Támadás több irányból Lapunk más oldalán beszá­molunk az elektronizáeió tér­hódításáról a megye vállala­tainál. Az elektrotechnika és a számítástechnika rohamos fej­lődését napról napra megcso­dáljuk, barátkozunk a robo­tokkal. A számjegyes techni­ka (NC) fejlődését azonban a szakembereken kívül kevesen követik. Pedig a mechanikai gyártás területén az utóbbi évtizedekben szintén látvá­nyos átalakulás ment végbe. Az ötvenes évek elején az amerikai repülőgépiparban és űrkutatásban a rendkívül bo­nyolult alkatrészek gyorsabb, termelékenyebb és pontosabb megmunkálására fejlesztették ki az első számjegyes vezér­lésű szerszámgépeket. A szo­kásostól eltérő — a bonyolult­tól az egyszerűbb típus felé irányuló — fejlődés következ­tében a többkoordinátás (3— 8), pálya vezérléses megmun­kálógépek után megjelentek a fúrógépek, esztergák és ma­rógépek egyszerű vezérlései. Forradalmi lendületet az elektronika szédületes fejlődé­se adott a számjegyvezérlésű szerszámgépeknek. Az integ­rált áramkörök, majd a mik­roprocesszorok egyrészt a ve­zérlések teljesítményének je­lentős növekedését, másrészt a vezérlések méreteinek és árai­nak nagymértékű csökkenését eredményezték. Megnyílt a le­hetőség az általános alkalma­zásra. Ma már az NC-gépek nemcsak a nagy gyárak üze­meiben működnek, hanem a kis- és középvállalatok, sőt a magániparosok műhelyeiben is. Elmarad az a figyelem- összpontosítás is. amit a szá­mok pontos helyzetbeállítása igényel. A számjegyes vezér­lésű szerszámgépeket úgy ter­vezték meg, hogy az alkatrész megmunkálása során semmi­lyen kézi beavatkozásra ne kerüljön sor. A gépek auto­matizáltsági fokától függően, egyes típusoknál a szerszá­mok, sőt az alkatrészek cse­réje is emberi beavatkozás nélkül megy végbe. Az automatizálás kezdeti lé­péseihez képest, amikor egy hagyományos gépre adaptál­tak számjegyes vezérlőt, a mai NC-gépek alapvetően megvál­tozott szerkezeti felépítéssel rendelkeznek. A számjegyes vezérlés optimális alkalmazá­sának igénye forradalmasítot­ta a mechanikai tervezést, új, nagy pontosságú, magasabb teljesítményű hajtások, szer­kezeti egységek, szabályozási és mérőmódszerek stb. kifej­lesztéséhez vezettek. A magasfoikú automatizálás egyik csúcsa az úgynevezett megmunkáló központ, mely olyan számjegyvezérlésű szer­számtárral és szerszámcseré­lővei van felszerelve, hogy az alkatrészen több. különböző támadási irányból különféle technológiái műveleteket — például fúrás. íurateszíergá- lás, marás, menetesztergálás, süllyesztés, menetmarás stb. képes végrehajtani egyetlen befogásban. ’ szükséges engedélyezés ható­sági jóváhagyást igényel a gödöllői és a megyei tanács részéről. Hetek óta hordom a válasz­levél másolatát a táskámban, és figyelem a HÉV-közleke-' dést. Nagyon sokszor elolvas­tam már a választ, következ­tetésem azonban nem válto­zott: a HÉV illetékesei nem akarják. Hogy miért, az a válaszból nem derül ki. A gö­döllői vonalon ugyanis van még egy állomás, amely tel­jesen azonos. Ez pedig a rá- kosfalvai. Ott érdekes módon úgy állnak meg a szerelvé­nyek, ahogyan Jáky Kálmán és a gödöllőiek szeretnék. A váiasz szerint a közúti csomó­pont előtt a vonatnak min­dig meg kell állnia, kivéve a rendkívüli eseteket. A BKV elismeri, az utasok­nak jobb volna, ha áthelyez­nék a megállót. Ügy látszik, ez keveset nyom a latba, no­ha — állítólag — a HÉV az utasokért van. Utasok nélkül a HÉV szükségtelenné válnék. Jáky Kálmán is figyeli a közlekedést, ö azonban — el­lentétben velem — nemcsak nézelődik, hanem mér. Január 26-án is mért. Csúcsforga­lomban, stopperórával. Úgy találta, hogy 30 perces zárá­si idő is előfordul a harmin­cas utat keresztező irányban, A kereszteződés zárási ideje a peron áthelyezésével 45 má­sodpercnyire rövidülne, véli Jáky Kálmán, mert a szerel­vény megállási ideje mintegy 30 másodpercet igényel. 15 másodperc alatt biztonságosan áthaladhatna a kereszteződé­sen. Jáky Kálmán nemcsak a HÉV jelzőlámpáit veszi figye­lembe, hanem az egész tér­nek, kereszteződésnek a for­galmát. Ügy látja, a megálló áthelyezésével harminc száza­lékkal rövidülhetne a tilos periódusa. A leszállók nem kényszerülnének kát helyen keresztezni a Dózsa György utat, vagyis a sínek mentén, valamint a húszas bolt előtt. (Ezen a ponton szintén elég komplikáltba közlekedés, mind a gépkocsiknak, mind a gya­logosoknak). Olvasónk nem tartja helyt­állónak a levél azon részét, amelyben azt állítják, hogy a vonatnak a közúti csomópont előtt minden esetben meg kell állnia. Az Erzsébet parknál sem áll meg, Mátyásföldön sem, s mint említettük, Rá- kosfalván sem. Lehet, hogy a BKV-nak je­lenleg ennyi pénze nincs. De miért nem tették néhány éve, amikor az egész állomást íöl- újították, hiszen a javaslatot már akkor előadták a gödöl­lőiek. Lehet, hogy ez történel­mietlen kérdés, mégis fölme­rül az emberben. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM 1988. FEBRUÁR 3., SZERÖ V Hem a millióktól függ A lakossággal a lakosságért Csütörtökön összeül a váro­si tanács, hogy döntsön az idei pénzügyi tervről, amely­ben részletesen leírják, mire fordítsák a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Amikor a tanács elnökét, Papp Istvánt véleménynyilvánításra kértük, nem a tervezet magyarázatát vártuk, inkább a műit évi eredmények, folyamatok ösz- szegxését, azoknak a legfőbb vonásoknak a kiemelését, ame­lyek befolyásolják a lakosság hangulatát. Az elnök — utalva arra, hogy a választási ciklus köze­pén járunk — bevezetőben magáró! a tanácsról szólt. A testületi ülések az eltelt két és fél évben általában élénkek voltak, nem ritkán alakult ki heves vita. A néze­tek ütköztetése után mind­ahányszor kiviláglott, a heves vita nem volt hátrányára a munkának. A testületre nem­csak az élénk vitaszellem, ha­nem a nagyobb felelősségtudat is jellemző. Nagyobb figyelmet szentel a kiemelt feladatoknak, miközben nem hanyagolja el az úgynevezett apróbb teendő­ket sem, akár az egész várost, akár egv-egy körzetet érinte­nek ezek. Értékes javaslat Áttérve a múlt évre, Papp István hangsúlyozta, 1987 a szűkülő források ellenére ki­emelkedő esztendőnek bizo­nyult. Jelentős eszközöket for­dítottak például a lakosság egy részének hangulatát nagyon befolyásoló rendezési tervek kidolgozására. A tervezetek előzetes lakossági fórumain sok értékes javaslat hangzott el, egy részük beépült a ter­vekbe, más részük nem. Az utóbbi kérdésekre később kell meglelni a legjobb megoldá­sokat. Ami a fejlesztést illeti, első­sorban a hatodik ötéves terv­ről áthúzódó beruházások folytak, vagy befejezték őket, vagy közel jutottak a befeje­zéshez. Hozzáláthattak olyan sürgős feladatok megoldásának A Galga két partján A nem házaspárnak sajnos lehetett gyermeke. Barátaik, rokonaik éppen ezért gyakran keresték fel őket a csemetéikkel együtt. Egy napon kisgyermekes pár költözött a szomszéd­jukba. A fiatalasszony ele­inte bátortalanul, majd egyre gyakrabban kérte meg a szomszédokat, vi­gyázzanak a gyerekre. A járni tanuló fiúcska oly­annyira eleven volt, hogy a vigyázóknak már nem jutott idő sem a barátok­ra, sem a rokonokra. — Nem is baj — szólta el magát a fiatalasszony. — Hiszen akkor az én gyer­mekemre ki vigyázna 7 + A férfi új cipőt vett. Csak otthon derült ki, hogy szűk, szorít. Néhány lépés után már a fazonja sem tetszett. Visszacserélni nem lehetett, hiszen annak ha­tárideje letelt. Gondolt égy nagyot, és a cipőt annak rendje-módja szerint be­tette egy fazék forró víz­be. Egy idő múlva bomlás­nak indult a ragasztás mentén a lábbeli. Amikor visszavitte az üzletbe, még az eladók is sopán­kodtak, hogy mennyire használhatatlannak bizo­nyult a szép, drága holmi. Az előadó fellépett a pul­pitusra, és elmondta ün­nepi beszédét. Már kifelé indult, amikor hirtelen megbotlott, és a mappa ki­hullott a kezéből. Belsejé­ből újság libbent a hall­gatóság közé. Éppen az a vezércikk volt rajta, amit az előbb tapsoltak meg az ünneplők. ■k A távolsági buszjáraton jól láthatóan ki volt írva: Kérjük, ne dohányozza­nak! A gyengébbek ked­véért még angolul is ki­nyomtatták. Erélyes volt a felhívás, hát minden utas komolyan vette. Menet közben, egyszerre dohány­füst töltötte be az autó­busz utasterét. Kiderült, a sofőr dohányzott. Neki sza­bad volt, hiszen ő nem utazott, hanem dolgozott. ★ A férfi, hosszasan must- rálgatta a lépcsőházi égő­ket. Amelyik szépen vilá­gított, azt ügyesen kicsa­varta, majd a helyére egy kiégett égőt tett. Rövide­sen végzett valamennyivel. Ügy okoskodott, a házke- zelőség ingyen cseréli ki majd a rosszakat jóra, s neki ingyenes beruházás­sal, maximális fényerő lesz a lakásában. Az öregasszonyok hosz- szabb ideje ültek szótlanul egymás mellett az autóbu­szon. A jármű gödrös út­szakaszra ért és rázni kezdte az utasokat. Ezt az alkalmat szerette volna fel­használni az ismerkedésre az egyik anyóka, amikor odaszólt szomszédjának: — De ráz ez a busz! — Mi­re a másik csak annyit fe­lelt: — Sajnos nem értem, mert ráz a busz.-k A hajlott hátú, kicsi öregember fáradtan lépe­getett az utcán. Előtte tisztelettel tértek ki a já­rókelők. Mögötte hahotázó gvermekhad bandukolt, mintegy díszkíséretet adva az öreg lakásáig. Amint hazaért és levette kabát­ját, papírlapot talált rátűz­ve. Rajta egy felirat gyer­meki írással: Én vagyok a leghülyébb! Ha észreve- szed ezt az írást, ragaszd tovább! Te hülye. ■k A közintézmény illem­helyiségébe menetrendszerű pontossággal rakták ki a papírokat. Alig térültek- fordultak a takarítónők, máris eltűntek a papírhen­gerek. Jó helyre kerültek. Csakhogy most nem több embert szolgáltak, hanem csak egyet, de azt igazán •nem takarékoskodva. K. I. Cs. előkészítéséhez, mint a városi piac, a temető, valamint a szemétlerakóhely. A város ve­zetői arra törekszenek, hogy elóbb-utóbb valamennyi kör­zetben létrehozzanak egy-egy közösségi házat, amelyek szín­terei lehetnek a társadalmi életnek. A blahai után tavaly az Ady sétányod avathattak ilyen házat. Gödöllőn évek óta jelentős eredmények születnek a tár­sadalmi munkában. Az előze­tes számítások szerint 1987- ben nem éri el a teljesítmény az 1986. évit, a személyenként kétezer forintot meghaladó összeg azonban jelzi, az össze­fogás erejében továbbra is le­het bízni. A munka- és lakó­helyi közösségek, az állampol­gárok készek közreműködni a város komfortosabbá tételé­ben. Közérzet és pénz A múlt évet az elnök az erő­gyűjtés esztendejének is ne­vezte. Jelentős lépéseket tet­tek azért, hogy Gödöllő meg­feleljen a körzet gazdasági, szellemi élete központjának. Emlékeztetett olyan, első pil­lantásra talán nem szorosan a városhoz fűződő fejlemé­nyekre, mint az Agrártudomá­nyi Egyetem bővülése, a ta­nárképző megnyitása, a bio­technológiai központ alapjai­nak lerakása. Ezek azonban olyan fejlemények, amelyek valójában egv-két évtized múltán éreztetik igazán hatá­sukat, mind országosan, mind itt, a városban. Vitathatatlan, hogy az el­múlt évtizedekben sokkal többször esett szó az új léte­sítményekről, egy-egy intéz­mény, üzem átadása nagyobb nyilvánosságot kapott, mint az a rengeteg, sokszor nehezen észrevehető apróság, ami jó vagy rossz irányban befolyá­solja az ott dolgozók, az oda betérők életét, közérzetét. Nyilván ilyesmire is célzott Papp István, amikor arról be­szélt, hogy az intézmények működési színvonalának meg­tartása nem elég. 1 Ilyen értelemben mindenütt van tennivaló, s mindenütt te­hetnek az emberek közérzeté­nek javításáért. A példálózást kezdhetjük a tanácsnál, ahol mindinkább tartalommal igye­keznek megtölteni a jelszót: az intézmény váljék szolgálta­tóvá és szolgálóvá. Ezt szol­gálja egyebek között az a ter­vezet, amelyet a szakigazgatási szervezet korszerűsítésére dol­goztak ki, s ugyancsak a csü­törtöki tanácsülés elé terjesz­tenek. A nehezedő körülményeket más téren is ellensúlyozhatják. Az elnök említette, hogy az el­következő egy-masfél évben sem telepszerű, sem tanácsi lakásépítés nem várható. Javí­tani igyekeznek ugyanakkor a telekellátást. Ebbe a sorba il­leszthető a Gábor Áron utcá­ba tervezett üzletsor, amely egyúttal az összefogást, az együttműködést is példázza. A benzinkútnak a fölújítása, a harmadik konténerközpont fölállítása úgyszintén. Konzultatív bizottság A lakosság részvétele a kommunális fejlesztésben a kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben sem csökkent. A gázprogram nagyjából befeje­ződött. most a szennycsatorna­hálózat bővítése van soron. Papp István szerint a lakos­ságban változatlanul él a tett- rekészség, közösségi ügyekben, jó célokért mozgósíthatók az emberek. Az idén tovább fá­radoznak azon, hogy minél jobban megismerjék az igé­nyeket, amelyeknek kielégíté­sére összpontosíthatják az erő­ket. Ennek jegyében kérnek véleményt a gyermek- és fel­nőttkörzeti orvosoktól, a vö­röskeresztes aktivistáktól, s iiyen célra kívánják életre hívni a városban lakó szak­emberekből álló konzultatív bizottságot, amely döntési fe­lelősség nélkül adhatna javas­latokat, s amellyel ütköztetni lehetne minden városépítő, fejlesztő elképzelést, vala­mennyi testületi döntést. K. P. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Diáktanya: have-rock klub 16 órától. Képzőművészeti kiállítás a Bethlen Gábor-alapítvány tá­mogatására, megtekinthető 15 —19 óráig. Gödöllő, könyvtár: Öszikék nyugdíjasklub: Er­zsébet királyné és Gödöllő, előadó: Polónyi Péter, 15 óra­kor. Muzsikáló zenetörténet: ál­talános iskolások 7—8. osztá­lyosai számára, 16 órakor. , Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről. Ipar­művészet a gödöllői művész­telepen. A régi Gödöllő, ka­marakiállítás. Erzsébet király­né-emlékkiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. A hónap műtárgya Eleven képről portré III. Grassalkovieh Antal Eleven képről rajzoltatott portréja. 1770-ben született a gödöllői kastélyt építtető Gras- salkovichok utolsó fiúági le­származottja, III. Grassalko- vich Antal herceg. A hatalmas birtokot 23 éves korában öröklő herceg császá­ri és királyi kamarás, Csong- rád vármegye főispánja, majd valóságos belső titkos tanácsos és a Szent István-rend nagy­keresztes vitéze lett. Sokáig Bécsben is élt, igazi főúri módon: kártyázott, nem verte fogához a garast, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1827- ben majd a csőd szélére jut­tatta uradalmát. Ekkorra élet­felfogása, életmódja is válto­zott, adakozó, közcélokra szí­vesen áldozó főúr lett. A Nem­zeti Színház és a Nemzeti Múzeum telke az ő ajándéka volt, az 1838-as pesti árvíz idején naponta 400 kenyeret, lisztet, burgonyát és hüvelyest vitetett a rászorulóknak. 1841 - ben, 71 éves korában halt meg Gödöllőn, ravatalán meg lehetett fordítani a családi cí­mert: vele fiúágon kihalt az utolsó Grassalkovieh. Holttes­tét a pozsonyivánkai temp­lom sírboltjából 1864-ben Má- riabesnvőre szállították, azóta is itt várja a boldog feltáma­dást. (A kép a helytörténeti gyűj­temény tulajdona.) Varga Kálmán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom