Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

ftsr n, fitter ti] 1988. FEBRUÁR 29., HÉTFŐ Tavaszi rendezvénysorozat nyitánya Következetes hit és realizmus A kiállítás megnyitóján — balról jobbra — Bujáki Gábor, Balogh Tibor és Szabó Lajos A szép tájképek egyike: A Duna Leányfalunál (Vimola Károly felvételei) Könyv a természeti értékekről Kiskunságtól a Sárrétig Egy szerzői kollektíva tollából, Rakonczay Zoltán szerkesztésében külsőre is formás könyvet jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó a Kiskunságtól a Sárrétig címmel. A szándék tiszta és figyelemre méltó. Meg akarják ismertetni az ország természeti kincseivel az ol­vasót. Mindjárt megállapíthatjuk, hogy a terv első része sikerült. Igen szellemesen, nagy körültekintéssel a nemzeti parkokat, tájvé­delmi körzeteket mutatják be az írók. R Manapság az ember, ha egy 4 kortárs képzőművész kiállítá- 4 sának a megtekintésére ke­li szül, akkor hajmeresztő mu- látványokra, vad dolgokra ä számit. Nonfiguratív, szerke- 4 zetében sokszor áttcldnthctet­4 len, színvilágában szokatlan v müvekre, amelyek gátat szab- í nak a megértésnek, a befoga- y dósnak. Már a meghökkentés 5 erejével sem halnak — tisz- 4 telet a kivételnek —, a nézd 4 clfásul, elveszti érdeklődését, 4 esetleg meg sem nézi. Ehhez pt képest lapunkban az utóbbi 2 hetekben viszonylag sok kiál- ! litásról irtunk, aminek egyik 4 oka, hogy a télutó-tavaszelő 4 időszaka a legsűrűbb képző- 4 művészeti eseményekben, a 4 másik pedig, hogy valamilyen Ä szempontból kiemelkedő, em- 4 ütésre méltó alkotásokra hív- 4 tűk fel a figyelmet. Ezek so- ?. rába tartozik a Gödöllői Ag- K rártudományi Egyetem Nyisz- 4 tor György Kollégiumában 4 Szabó Lajos Munkácsy-dijas 4 festőművész egy hete megnyílt, 4 március 4-ig megtekinthető 4, kiállítása is. Csákánnyal, ecsettel Egy kortárs festő kiállítá­sa? — ez a kimondatlan kér­dés volt leolvasható a fiata­labb nemzedék, a gödöllői kollégisták áfckiíejezéséről. A felhúzott szemöldökök, a tág­ra nyílt szemek — a csodálko­zás jelei. Igen, meghökkentő az a realizmus, az a derűs op­timizmust sugalló, aranyos­sárgában világító színvilág, ami a széles folyosóra belép­ve magával ragadja az em­bert. Hogyan őrződött meg va­lakiben jó néhány évtized alatt az 1945 utáni korszakot jellemző . hit, remény töretle­nül? Ahhoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk Szabó La­jos festői pályájának néhány állomását, amelyek mérföld­kőként maradandóan megha­tározták festői látásmódját, politikai állásfoglalását. Hadd idézzem elsőként dr. Balogh Tibort, az egyetem docensét, aki a kiállítást megnyitó be­szédében így emlékezett visz- szá ,á' ipűvesszel, kötött barát­ság első éveire: „Szabó fa­jost negyven éve, mint egye­temi hallgatót az ifjúsági mozgalomban ismertem meg, a fényes szellők nemzedéké­nek soraiban, a József Attila Népi Kollégium alapításakor. Együtt éltük, dolgoztuk és harcoltuk át ifjúságunk leg­szebb időszakát. Ez folytató­dott, amikor 1947 nyarán Ju­goszláviában a samac—szara­jevói vasútvonal építésén a MEFESZ Vasvári Pál brigád­jában a magyar ifjúságot kép­viselve dolgoztunk, csákány­nyal, ecsettel-palettával , és tollal a világ demokratikus fiataljainak barátságáért, egy­ségéért.” Klasszikus példaképek A lévai szegény munkás­család . gyermekeként 1927-ben született Szabó Lajos, közép­iskolai festőművész rajztaná­ra, Kraumann Erik hatására, 1945-ben beiratkozott a Buda­pesti Képzőművészeti Főisko­lára. Mesterei Kmetty János, Pór Bertalan és Szőnyi Ist­ván voltak. A negyvenes évek végén a krakkói Művészeti Akadémián ösztöndíjasként dolgozott. Tanáraitól minden mesterfogást ellesett. Példa­képei mégis a nagy klasszi­kusok, Leonardo, Michelange­lo, Rembrandt... Ez a ma­gasra állított mérce érződik mindén ecsetvonásában, ab­ban az igényességben, amely- lyel a nemes alapanyag kivá­lasztásától a kép végső befe­jezéséig dolgozik. A Fizikai kísérlet című diplomamunká­ja elismeréséül 1952-ben kap­ta meg a Munkácsy-díjat, majd ugyanebben az évben volt az első önálló kiállítása Berlinben. Ezt követően szám­talan hazai és külföldi kiállí­tás tanúsítja irigylésre méltó munkabírását, ambícióit: a Prágában, Moszkvában, Ró­mában, Firenzében, Veroná­ban, Párizsban, Londonban, New Yorkban elért sikerek kárpótolták a hazai elismerés hullámzó időszakaiban. A Gödöllőn látható festmé­nyek többsége portré. Tervei szerint meg akarja örökíteni valamennyi népi kollégista társát. Ezenkívül csepeli, du­naújvárosi munkások, neves írók, költők megmintázására is vállalkozott. Az elmúlt év­ben hónapokat töltött a nád­udvari Vörös Csillag Tsz-ben, hogy egy jól működő nagy­üzemi mezőgazdasági üzemet tegyen a művészetben is ma­radandóvá. A művészi hitval­lások között is egyedülálló ez a makacs, töretlen hit, ame­lyet nem befolyásoltak az utóbbi évtizedek gazdasági, politikai törései. Ez a mun­kásság híven idézi a négy évtizeddel ezelőtti világot, így kortörténeti dokumentum, magas színvonalú művészi, technikai tolmácsolásban. Közvetítő híd Ennek a hitnek, látásmód­nak az elfogadása nehéz a fia­talabbaknak. A közvetítő hi­dat a gyönyörű táj- és város­képek jelentik. Nem divat a realizmus? Nem hinném, hogy ez lenne a festmények be- és elfogadá­sának gátja. Ha egyszer csak a tájképek kerülnének kiállí­tásra, ez a kérdés fel sem ve­tődne. Ami szokatlan és nem divat, az a derűlátás, az az optimizmus, amellyel a mű­vész ma a munkást, a mun­kafolyamatokat láttatja, A gödöllői kollégium tava­szi rendezvénysorozatának megnyitója ez a kiállítás. Bu- jáki Gábor igazgató Balogh Tiborral egyetértésben fon­tosnak tartja, hogy a kollé­gistákat ne csak szűk érte­lemben vett szakmai hatások érjék. Ahhoz, hogy valaki jó gazdasági szakember legyen, általános műveltségre is szert kell tennie. Ez a kiállítás nemcsak képzőművészeti él­mény, hanem egy történelmi korszak gondolkodásra, vitára serkentő bemutatása is. Gjj írisz Elysilini. Azok az előfize­tők, akik moziba is eljárogat- naik. láthatták már Keszi Im­re Elysium című regényének filmváltozatát. S ha látták, akkor most, pénteken este al­kalmuk nyílt arra, hogy ösz- szehasonlítsák a hatalmas ve­títővásznon, illetőleg az ottho­ni képernyőn végigvonuló vál­tozatot. Nem tévedünk talán, ha in­kább az utóbbi tetszési in­dexét gyarapítjuk, hiszen Szántó Erikának ez a rende­zése éppen a kisebb méretek intimitását használta ki szé­pen. olykor a megrázás torkot szorító hatásosságával. S te­hette ezt elsősorban azért, mert maga az alapmű, ez az 1958-ban megjelent, de érté­keihez képest máig kevéssé méltatott regény szintén csen­desen fájdalmas, inkább pa­naszkodó, mintsem harsányan vádoló alkotás. Egy európai intellektus jelenetekbe dra­matizált hatalmas kérdőjele, amely a fasizmussal járó el­lehetetlenülés nyomán rajzo­lódik fel. Egyáltalán lehetsé­ges az, hogy egy tízesztendős pici fiút csak úgy elszakítanak kedves, szerény és nagy tudo- mányú édesapjától, s mindez a huszadik század közepén tör­ténik? Nos, ez az abszurdum vált előttünk képpé és hanggá, mégpedig balladásan szép fel­vételekké és szordínósan jaj­gató hangokká, egyszer-más­KlSZ-alapítvány Fiatal műszakiak támogatására A fiatal műszaki értelmiség támogatására, a hazai műsza­ki fejlesztés kibontakoztatása, meggyorsítása érdekében a KISZ Központi Bizottsága alapítványt hozott létre. Az alapítvány elnevezéséről a na­pokban döntenek, az azonban már bizonyos, hogy egy, a Széchenyi szellemiségéhez kapcsolódó alapítványi kör vagy társaság létrehozását tervezik. Az alapítvány célja ugyanis az, hogy lehetővé tegye itthon és külföldön a legújabb mű­szaki-tudományos eredmények megismerését, hazai alkalma­zását és elterjesztését. Az ala­pítvány indulótőkéje 10 millió forint és 100 ezer USA-dol- lár. ösztöndíjára olyan 35 év­nél fiatalabb szakemberek pá­lyázhatnak majd, akik ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tanak a műszaki-tudományos elméleti vagy gyakorlati mun­kában, s akiknek külföldi ta­nulmányútja, tevékenysége a magyar népgazdaságban is hasznosítható eredményt ígér. Az alapítvány nyitott, céljá­nak valóra váltásához bár­mely hazai vagy külföldi jogi és magánszemély csatlakozhat anyagi támogatással. Az ösz­töndíjak forrását az alapít­vány vagyonának kamati és más hozadékai alkotják. Az alaptőke kezelője a KISZ KB, amely a vagyon biztonságos és magas hozamú befektetésé­re pénzintézetet bízott meg. A jelenlegi alaptőke évi 1 millió forint és 6500 USA- dollár felhasználását teszi le­hetővé, ez az összeg évente 5-6 fiatal szakember külföldi tanulmányaira elegendő. Az ösztöndíj elnyerésére évenként pályázatot írnak ki különböző feladatok megoldá­sára, a konkrét tanulmányi hely megjelölésével, de jelent­kezhetnek a fiatal műszaki szakemberek saját témával is. Az ösztöndíjak tanulmányút- ról visszatért és eredményes munkát végzett szakemberek automatikusan az alapítványi kör tagjai lesznek. A pályázatok alapján az ösztöndíjak odaítéléséről 21 tagú kuratórium dönt majd. Csak olyan pályamunka kaphat ösztöndíjat, amelynél biztosíthatók az alkalmazás feltételei. Ez ez alapítvány — a KISZ KB véleménye szerint — modell értékű lehet a ha­zai műszaki-tudományos fej­lesztésben, a haladás meg­gyorsításában. szór olyan színvonalon, mint­ha egy sokadik nagyfilmjét jegyző rendező adta volna az instrukciókat. Bedig hát nem így van. Szántó Erika ugyanis nagyon sokáig dramaturgként, alkalmankint filmíróként volt jelen a mozgóképes szakmá­ban, s csak újabban vállal ren­dezést. Ám ha ezt a művé­szetet ilyen színvonalon. tud­ja gyakorolni, akkor bizony a legjobb dirigensek között van a helye. Már csak azért is, mert — immár a tévénézők milliói tanúsíthatják ezt — remekül tud szerepeket kiosz­tani. Elsősorban is felfedezte magának azt a kis Nagy Zo­lit, akihez fogható gyermek­színész nemigen sétálgatott mostanában a kamerák előtt. Másodsorban pedig olyan kül­földi közreműködőket szer­ződtetett, akik telitalálatos tökéllyel feleltek meg a rá­juk osztott szerepeknek. Klaus Abramowsky kísérletvezető doktora például, vagy Alexan­der Bardini a vén festő alak­jában — ez is, az is mester­mű volt a javából. Egy szó, mint száz, Keszi Imrének ez a regénye méltó átformálásban került oda a legnagyobb létszámú közönség elé. Ráadásul azt sem kürtöl­ték szét a vetítés előtt, hogy egy volt kortárs írónknak mi­csoda fontos vállalkozásáról van szó, és azt sem követel­ték, hogy ezt a még mindig újnak számító könyvet igenis el kell olvasni. Az Elysium egyszerűen csak felidézett egy Szerencsére elég szép számmal található még ha­zánk területén védett, véden­dő terület: négy nemzeti park, 45 tájvédelmi körzet és mint­egy 150 országos és nyolcszáz helyi jelentőségű természeti érték található, csaknem 600 ezer hektáros kiterjedésben. A múlt emlékeit őrzik Pest megyét is bőven érinti a könyv, mert olvashatunk benne a Kiskunsági Nemzeti Parkról, az ácsai ősturjános láperdőről, a Pilis hegységről, a börzsönyi és a budai védett területekről, a pusztavacsi or­szágos központról is. Megismerkedhetünk a kö­tetben a Kiskunsággal, amely harmincezer hektár kiterjedé­sével 16 községet érint. A kiskunsági puszta apajpusztai része pásztorhagyományokban hasonlít a Hortobágyhoz, de jellegzetes kiskun szokások­kal. Különleges a madárvilá­ga. Hozzá tartoznak a szikes tavak, amelyek főleg Bács- Kiskunban találhatók, például Szabadszállás, Fülöpszállás határában. A szikes mocsa­rakban érdekes madarak, ál­latkák élnek, a növényzet is értékeket hordoz. A szerzők könyvükben le­írják, hogy miért szükséges a tájak védelme, hogyan alakul­tak ki ezek a nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek. Milyenek voltak az előzmények, miként alakult úgy, hogy ezek a vi­dékek még őrzik a múlt emlé­keit, a semmi más tájhoz nem hasonlítható erdős pusztákat, amelyek valamikor bőven burjánoztak, ma már csak a maradványai lelhetők fel, de létednek. A homokpusztai gyepek, rétek, borókás nyára- sok, homoki, pusztai, sziki és gyöngyvirágos tölgyesek és ná­dasok ma is ritka élményt nyújtanak. Ezért is óvjuk őket. Érdemes velük megis­merkedni, mert akkor job­ban megértjük, hogy miért szükséges a védelmük. Olvashatunk a kötetben a természeti viszonyokról, egy- egy terület felszínéről, éghaj­latáról, vízrajzáról, a talajok­ról, a növényekről és a vege­tációtípusokról. Megismerked­hetünk a védett területek gazdaságföldrajzi helyzetével, mezőgazdaságával, a termé­szetvédelem adataival. szörnyű kort, bemutatott egy szétszakított családot, és biz­tosak lehetünk benne, hogy ez­zel a nagyon igényes, hiteles­nek mutatkozó és kiegyensú­lyozott átlényegítéssel éppen hogy olvasókat toborzott az alapmű számára. Minden fel­cím, sorozatba való begyömö- szölés nélkül is. Humor. Miután elmúlt a farsang, és a naptár a nagy­böjt idejét mutatja, a műsor- szerkesztőség úgy döntött, hogy most kell a készüléktulajdo­nosokat megkacarásztatni. A szombati estére ugyanis két olyan humorblokkot soroltak be, amelyik inkább a vigasság immár befejezett évadjára il­lett volna. Persze a néző nem annyira a kalendáriumot figyeli, ha­nem azt. amivel megtraktál- ják. Néztük tehát előbb Antal lmrééknek a legeslegújabb Szeszélyes évszakokját, és jobb híján csak azt mondhat­tuk róla, hogy — volt jobb. Előállítói ugyanis a terjengös- ség megbocsáthatatlan vétkébe estek, és olyan irdatlan hosz- szú betétekből építették fel azt a hetven percet, hogy azok így inkább csak untattak. Nem így Árkus József Pa­rabolája azon ae éji órán! Ez a kül- és belpolitikai revü most is ügyesen szurkapisz- kálit, csipkedett és csípett, igaz, mindezt a már túlhaladott farsang jegyében. De hát erről az ütemtévesz­tésről aligha ők tehetnek. Akácz László Mi bennük az érték? Erra is választ kapunk a könyvből. Csak annyit, hogy Magyaror­szág sűrűn lakott, ahol nehe­zebb megőrizni a természetet, mint más országokban. A Ge­recsét nyilvánvalóan nagyobb veszélyek fenyegetik, mint az Alpoknak egy, a Gerecse hegységgel azonos kiterjedésű darabját, így a Gerecse vé­delme indokoltabb. Nem turisztikai könyv a Kiskunságtól a Sárrétig című kötet, nem természetvédelmi tanulmány, sokkal több annál. Éppenséggel arra akarja fel­hívni az olvasó figyelmét a Dél-Alföld bemutatásával, hogy milyen kincs rejtőzik környezetünkben. A kötetben megismerhetjük például a Szarvasi arborétu­mot, ezt a 42 hektáros gyö­nyörű természetvédelmi te­rületet. Itt van hazánk leg­nagyobb élőfagyűjteménye, amelyet annak idején Bolza József és felesége, Batthyány Anna alapított, s amelyet ké­sőbb fiuk, Bolza Pál tovább­fejlesztett. A szinte a világ minden tájáról hozatott szapo­rítóanyaggal módszeresen ala­kította ki ezt az egyedülálló, nagy biológiai és esztétikai ér­téket képviselő tájegységet. Mindenki megérti az írói szán­dékot, aki szereti a természe­tet, aki tud gyönyörködni egy- egy tájnak a szépségében. Európai érdekesség is Nagyszerű munkát produ­káltak a kötet írói, akik meg­mutatták egy olyan nagy te­rületnek a természeti értékeit, mint a Kiskunságtól, az alsó Duna-ártéren és a Tisza alsó • folyásának, vidékén át a Kö­rösök;, mentéig, a Sárrétig Jaú- zódó vidék gyöngyszemeit, az ártéri erdőkkel, láprétekkel, homokbuckákkal, szikes pusz­tákkal és tavakkal tarkított, a felületes szemlélő számára egyhangúnak tűnő, de annál változatosabb — a civilizáció térfoglalása ellenére is — gaz­dag növény- és állatvilágot magába foglaló országrészt. Tegyük hozzá: a változatos, sokszínű élővilág egyik-másik eleme európai érdekesség, ilyen például földrészünk leg­nagyobb testű madara, a tú­zok, amelynek egyik legnépe­sebb állománya hazánkban, Dévaványa határában él. Sok egyéb szépséget is meg­mutat a könyv, amelyet feke­te-fehér és színes felvételek, térképek, magyarázó rajzok egészítenek ki. Gáli Sándor Nagy út előtt A csillagászokból, geodéziai szakemberekből álló Egyiptom 88 expedíció március 7-én indul az egykori Alexandria területére és környékére, hogy a több mint 2500 éves görög csillagászati méréseket egybevetés céljából elvégezze. Az előkészületek fontos sza­kaszához érkeztek. A felsze­reléshez tartozó személyi víz­tisztító berendezés kezelését vízügyi szakemberek segítsé­gével gyakorolták a múlt hé­ten. A sikeres „főpróba” ered­ményét, a Soroksári-Duna-ág tisztított vizét elfogyasztották. Égy, ma már kuriózumszámba menő esemény képi meg­fogalmazása: Értekezlet a József Attila Népi Kollégiumban 1946-ban Tv-PIGYELŐ'

Next

/
Oldalképek
Tartalom