Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

8

%?£Man

1988. FEBRUÁR 21., SZOMBAT

Fűtik az utcát a lakótelepen

Nyitott ablakok mellett

Szigetszenlmiklóson számtalan lakó próbálja elviselhetővé tenni otthona hőmérsékletét úgy. hogy naphosszat tárva-nyitva tartja az ablakát. Akkor, amikor rádióban, televízióban, sajtóban mást se hall, olvas az ember, mint azt: erre sincs pénz, arra sem futja. Ugyanakkor a lakásokban huszonnyolc, harmincegy fokot mutat a hőmérő higanyszála, s a lakók jobb híján az utcát melengetik.

Igen ám! De ki vonható ezért felelősségre?

Eleget fagyoskodtunk tavaly télen

Adott egy lakótelepi ház Szigetszentmiklóson, a Bajcsy- Zsilinszky úton. Nemrégen költöztek be a boldog tulajdonosok, s élvezhetik, élvezik a meleget. A földszint egyik lakásában él Erdei Ferenc:

— Nálunk nemigen van a hőmérséklet huszonhat fok alatt. Nem is baj, mert tavaly annyit fagyoskodtunk, hogy most inkább örülünk a jó melegnek. Legfeljebb gyakran nyitjuk ki az ablakot, (Hm!)

A harmadikon azonban már harmincegy fokot mértek nemrégiben Ily és Istvánék. Azt mondják, náluk majdnem mindig nyitva van az ablak. Télen’.

— Miért van erre szükség? Nem Jelesleges luxus az utcát fűteni ilyen gazdasági helyzetben? — kérdeztem az Építőipari és Kommunális Üzem vezetőjét, Szilasi Lászlót.

— Valójában nem az a baj, hogy ezekben a lakásokban túl meleg van, hanem az, hogy ugyanakkor máshol hidegre panaszkodnak a lakók. S ahhoz, hogy azokban az otthonokban, ahol különböző okok miatt hideg van, felviselhető legyen a hőmérséklet, jobban kell fűtenünk. így egyes helyeken a meleggel, másutt a hideggel van bajuk az ott élőknek. Szabályozni pedig nem tudják a hőmérsékletet. Valamikor, úgy másfél évtizeddel ezelőtt takarékossági szempontokra hivßt-, kozva „kitalálták” az úgynevezett egycsöves fűtési rendszert a korábbi kétcsövessel szemben. Ez a kétcsöves megoldás alkalmas volt arra, hogy túlfűtés esetén a? egyik csövet lezárják, s csak a másik üzemeljen. A lakások elhelyezkedése, szigetelése, tájolása erősen befolyásolja a hőmérsékletet. Ez a városrész egy kecskeméti lakótelep mintájára épült, s majdnem biztos vagyok benne, hogy még r radiátorok számát is az ott szerzett tapasztalatok alapján tervezték meg. Arra nem gondoltak, hogy itt más az épületek tájolása, nem gondoltak arra, hogy a szélső otthonokba több radiátortagot helyezzenek el, mint a középsőkbe.

Ezek tervezési hiányosságok. Persze, a mi üzemünk is ellentmondásos helyzetben van. Valamikor úgy képzelték, hogy itt háromezer lakás épül fel. Amikor az elsők elkészülték, megépítették hozzá a távfűtőművet, akkora kazánnal, amely a háromezer lakáshoz kell! Azután változtak az idők, változott a gazdasági helyzet, s kiderült, jó, ha ezeregyszáz lakás felépül. Így a korábban üzembe helyezett kazán csak félig van kihasználva — jobb esetben. Az állandó ki- és bekapcsolás, elzárás és újraindítás miatt csökken a berendezés élettartama. Ily módon többszörösét kell karbantartásra fordítanunk, mint amennyit eredetileg terveztünk. Ugyanakkor mindig az volt a döntő szempont, hogy olcsóbb legyen a beruházás. Itt is kispóroltak valamit a kivitelezésnél, amott is, s a végén többe kerül az üzemeltetés, mintha a drágább megoldást választották volna.

Nem szabályozták be jól

— Ezek szerint a szóban forgó lakásban azért van túl meleg, mert csak úgy tudják más, előnytelen fekvésű lakásokban biztosítani a szükséges hőmérsékletet.

— Igen, de van itt más is. Nemrég adták át ezt az épü

letet a kivitelezők, s amíg a garanciális idő le nem jár, mi nem nyúlhatunk a rendszerhez. Tudunk arról, hogy voltak olyan részek, ahol egyáltalán nem volt fűtés, s itt sor került egy szakasz kicserélésére is. De azt hiszem, igazából az a gond, hogy a kivitelező PÁÉV nem szabályozta be á fűtési rendszert.

— Lehetséges ez? — kérdeztem a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat szavatossági ügyekkel foglalkozó munkatársától, Nagy Sándornétól.

— Az épület műszaki átadására ugyan nyáron került sor, de az elképzelhetetlen, hogy úgy adtuk volna át, hogy nem szabályoztuk be a rendszert. Ez a lakhatóság egyik feltétele. Persze igaz az is, hogy a beállításhoz valódi tél kellene legalább mínusz tíz fokkal, s idén eddig ilyen legfeljebb, ha éjszaka volt. S van még egy dolog. Mi akkor nézünk utána a hibáknak, ha azt bejelentik a lakók vagy az OTP. Márpedig hozzánk nem érkezett olyan panasz, hogy túl melegek lennének a lakások.

Varga András, a ház közös képviselője ezzel kapcsolatban a következőket mondta:

— Igazából nem az a baj, hogy meleg van. Inkább legyen meleg, mint hideg! Mert ha sokat panaszkodunk, még képesek annyira csökkenteni a hőmérsékletet, hogy a végén fázni fogunk.

Szigorú előírások léptek életbe

Tavaly januárban fggn ijjfei- gorú hőszigetelési előírások léptek életbe. Ekkor határozták meg, hogy a lakótelépi lakásoknál a távfűtők kötelesek a konyhákban és az előszobákban 16 fokot, a szobákban, lakóhelyiségekben a 20 fokot biztosítani. Ha ennél alacsonyabb a hőmérséklet, joggal berzenkedik az ember, s inkább annak örül, ha kicsit feljebb kúszik a hőmérő higanyszála. Az azonban elgondolkodtató, hogy harminc fok van. A távfűtő azért melegít ennyire, hogy az előnytelen fekvésű, de ugyanahhoz a hőközponthoz tartozó lakások ban is jól érezzék magukat a lakók. Az építőipari vállalat pedig nem ad úgy át lakásokat, hogy ne szabályozná be a rendszert.

Ügy tűnik tehát, mindenki jót akar, sok helyen mégis az utcát fűtik, s az ablakon át repül ki a pénz. Ami viszont nemcsak a mai gazdasági helyzetben, hanem józan észszel gondolkodva, még a Kánaánban sem engedhető meg.

Fiedler Anna Mária

Beiratkozni a nagy történelembe

Mit akar a kókai baráti kör?

Három focipálya, három játszótér, százhatvan négyzetméternyi díszkőburkolat az iskolaudvarra. Háromszáz köbméter szemét leszállítása a temető környékéről, s ugyaneny- nyi föld került a hulladék helyére, egy autóparkoló építéséhez. Szép eredmények egy esztendő leforgása alatt egy olyan településen, mint Káka. Ám, akkor igazán értékelhető mindez, ha hozzátesszük: a gyarapodás nem a tanácsi költségvetést terhelte, hanem a tavaly április végétől működő kókai baráti kör tagjainak agilitását dicséri.

Nehéz kezdet, fél siker — tartja az újkori mondás. Ez a baráti körre feltétlenül igaz. Alighogy megalakultak és a településen régóta nem tapasztalt aktivitással dolgozni kezdtek, levelek, beadványok sora született ellenük, a legkülönfélébb helyekre címezve. Az ok; törekvéseik keresztezték egy kókai ember terveit, aki magán kertmozit működtetett és italt árult nyaranta azon a helyen, ahol később a baráti kör sportpályát alakított ki.

Beadványok sora

Az ügy végül meg nyugtatóan zárult. A feljelentések, beadványok alaptalannak bizonyultak, s nem is tudták kedvét szegni a frissen alakult baráti kör tagjainak. Sőt, a közelmúltban megrendezett közgyűlésükön olyan lelkesedés mutatkozott céljaik iránt, amely sokakat meglepett.

— Ötvenötén alakítottuk a kört. mára már jóval háromszáz fölött van a tagok, illetve a pártolók száma — mondja Laczkó István, a kör elnöke. — A tagdíj 100 forint egy esztendőre, míg a pártoló tagok tetszés szerinti összeggel támogathatják céljainkat. Ebben eddig a felső határ, a legmagasabb befizetés tízezer forint volt.

— Az egyéni boldogulásért, a pénzért folytatott hajsza mindinkább elidegeníti az embereket. S ilyen jelek már faluhelyen is mutatkoznak. Miként lehetséges, hogy Kákán több százan még pénzt is áldoznak azért, hogy környezetükért társadalmi munkát végezzenek?

— Egyre inkább tisztában vannak az emberek a helyi tanácsok sanyarú anyagi helyzetével, mi az, amire nincs fedezet és energia. Azt is tudjuk, hogy miként maradnak magukra gondjaikkal a választott vezetők a különféle társadalmi szervezetekben.

— Ezért döntöttek úgy, hogy nem a már működő szervezeti formák valamelyikéhez, a tanács vagy a Hazafias Népfront településfejlesztési akcióihoz csatlakoznak, hanem egy merőben új kibontakozási formát keresnek maguknak?

— Igen, de ez természetesen nem jelent semmiféle szembenállást. Az iskolaudvar

rendezéséhez például a cementet és a sódert a tanács adta, az eszközöket, a munkát és a pénzt a baráti kör.

Hajdani KISZ-esek

— Amikor érdeklődtem kákáinktól a baráti körről, egy néni azt mondta: a régi KISZ-esek ébredtek fel Csip- kerózsika-álmukból...

— Kókán a hetvenes évek elején-közepén pezsgő, igazi KISZ-élet volt — válaszol Laczkó István. — Politizáltunk, klubunk volt, hegyeket tudtunk volna megmozgatni, és sok mindent alakítottunk is akkoriban a falu képén. Azután lassan kiöregedtünk, családot alapítottunk, jöttek a felnőttélet hétköznapi gondjai. Helytállni a munkahelyen, fedelet építeni a fejünk fölé. S közben az utánunk jövő generáció már nem igényelte a mienkhez hasonló KlSZ-szer- vezetet.

— Eltelt másfél évtized. Felépültek a házak, megnőttek a gyerekek, elmúltak a fiatalkori gondok, s most már jobban van idő a környezettel is foglalkozni.

— Valóban, és azt szeretnénk, ha fiaink, lányaink a mainál szebb, komfortosabb környezetben élnének. Tavaly nem sokat foglalkoztunk azzal, hogy a baráti kör munkáját adminisztráljuk. így is ösz- szejött vagy másfél millió forint értékű társadalmi munka.

A közgyűlésen rendkívüli felajánlások születtek. Az amúgy is aktív nyugdíjasklub például százezer forintot ajánlott fel. Tévedés ne essék! A klubtagok nem idős kókai milliomosok, általában igen szerény nyugdíjjal rendelkeznek. Ám, ha a baráti kör vásárolna egy autóbuszt, ők fejenként ezer forinttal járulnának hozzá a költségekhez. Erre összesen százan ajánlották a százezret. Már ott elhangzott, hogy egy ilyen jármű üzemeltetése, fenntartása meghaladná a baráti kör vagy a nyugdíjasklub erejét. Reálisabb, ha szabadidőparkot alakítanak a község határában, az úgynevezett Vincellér-laposon. Elhatározták azt is, hogy a régi községi szeszfőzde épületét falumúzeummá alakítják. Jellemző a közgyűlés hangulatára, hogy alig úolt felszólaló, aki komoly pénzösszeget vágj’ egyszerűen két keze munkáját, lelkesedését ne ajánlotta volna fel. Egy kókai fiatalember, egy jól prosperáló kisszövetkezet elnöke például százezer forintot ajánlott.

Fáklyákkal a dombon

— Nagy érdeklődéssel és ro- konszenvvel figyelem a kó- kaiak mozgolódását — mondja Tóth Ferenc, a nagykátai pártbizottság munkatársa. — Olyan erők szabadultak fel, amelyek eddig rejtve maradtak a népfront, á párt helyi aktivistái előtt. Sokan talán értetlenül fogadták az egyesületalakítási szándékot. Mondván, miért nem csatlakoztak a már létező fórumokhoz, miért nem a népfrontban vagy tanácstagként próbáltak jobbítani a helyzeten? Én úgy gondolom, igenis van lét jogosultsága ezeknek a köröknek, ha bizonyítják nemes szándékaikat, ha olyan erőket tudnak felszabadítani, amelyeket, ha a tanács is támogat, megsokszorozhatják a településfejlesztési célokra rendelkezésre álló pénzt.

Még valamit megtudtunk Kókáról. Errefelé nagy hagyománya van az 1848-as forradalom megünneplésének. Történészek által ugyan nem bizonyított, ám a néphit szerint a tavaszi hadjárat idején Kossuth a kókai kápolna- dombról szemlélte meg a magyar sereg felvonulását az isa- szegi csatamező felé. Ezért vonul március 15-én minden mozdulni tudó kókai fáklyákkal a kápolnadombra. Szép hagyomány. Azt példázza, hogy a legkisebb településnek is fontos, hogy ha egészen apró betűkkel és halványan is, de beírja nevét a történelembe. A baráti kör pedig az eddig csak pálinkájáról híres Kólta jelenkori történelmét írja.

Móza Katalin

Bort ivott, vizet prédikált

Belgiumban évente rendeznek ínyencversenyeket. Tavaly orvos, a brüsszeli dr. Janssen nyerte meg a versenyt. Érdekes módon eddig mindig büszkék voltak a szaktársak, ha valaki közülük nyerte meg az előkelő és megtisztelő Első számú ínyenc címet. Most azonban annak ellenére, hogy Janssen doktor a csirkék ízéről képes volt megállapítani, hogy az ország melyik vidékéről származtak; a sajtról, hogy Belgiumban, Svájcban, az NSZK-ban vagy Franciaországban gyártották-e, egy-egy borról nemcsak, hogy honnan származik, hanem még azt is, hogy milyen évjáratú, az orvosok mégsem lelkesedtek túlzottan érte.

Ez a derék doktor ugyanis utálta a salátát és a kristályvizet, és egyáltalán nem tudott különbséget tenni ezek származása és összetétele között. Menten csődöt mondott íz- és szagérzékelő képessége, mihelyt nem alkohol tartalmú italról és nem magas kalóriatartalmú húsról, zsírról vagy süteményről volt szó. A 120 kilós győztes ínyencmester orvos tanácsát valószínűleg kevesen fogadják meg, ha kalóriaszegény és vitaminban, zöldségben és főzelékben gazdag étrendet javasol. így van ez minden doktornál akkor, ha égő cigarettával tanácsolja: hagyják abba a dohányzást.

Szép, világos ki'rnyezetben tanulhatnak Százhalombattán az új szakközépiskola diákjai. A belső falakat amatőr festőművészek alkotásai díszítik. Munkájukat a helyi képző- művészkör szervezte. (Földes György felvétele)

Itt öröm tanulni.

Ivóvíz öt dénárért

Elposványosodott a patak

A RÉGI MESÉKBEN, mondákban a vándor, ha szomjazott, lehajolt a patak vagy forrás hűs vizéhez, a tenyerével merített belőle, s így oltotta szomját.

A Pilis hegységben évszázadokkal ezelőtt talán csak a remeték ihattak ingyen tiszta patakvizet. A „királyok vadaskertjét” a török időkben szétdúlták, a halastavak kiszáradtak, a felduzzasztott, vízimalmokat hajtó patakok gátjai leomlottak, elpusztultak, s a források eliszaposodtak. A vészterhes kor előtt sűrűn utaztak lóval-szekérrel ezen a tájon keresztül a különböző rangú utasok, s fogadókra — gyakran a kolostorok szolgáltak ilyen célra —, étkezésre, hűsítő vízre volt szükségük. Az apró falvak így lassan mezővárossá lettek, mint Santhow opidum — Szántó mezővárosa, azaz a mai Pilisszántó „... ahol a pálos remeték — szerzetesek — o herceg úrhoz jöttek kéregetni, adtam 1. ortot". (Ortnak nevezték a számítási egységül szolgáló forint negyedrészét, ami egyenlő 25 dénárral, összehasonlításként: egy fürt szőlő 6 magyar dénárba került.) Továbbá az — úton — vezető parasztnak adtam az ivóvízért a herceg úr részére 5 magyar dénárt.” (A fenti két idézet első fordítója latinból magyarra e cikk írója.)

A hegyek belsejében lévő mészkőüregekben, s a barlangokban összegyűlt karsztvizek elcsorgatása, elfolyatása és szennyezése a XIX. századi szénbányászati kutatásokkal vette kezdetét a Pilis hegységben. Ugyanez történt a budai hegyekben is. A Miesbach-féle ipartársaság 1846-ban előkutatásokat kezdett a Pilis hegységben. Erről hosszabb jelentésben számoltak be: „...először a vidéken minden található árkot, minden földomlást és vízmosást pontos átkutatásnak vetnek alá, és ilyen szempontból magát a helyárkot (a bányahelyet), amelyet már úgyis széntöredék darabok nyomán vezetett árkokkal, fúrólyukakkal és kutatóaknácskákkal átkutatni elkezdtek ...”

A munkálatokról azt olvashatjuk a továbbiakban a német nyelvű feljegyzésből, hogy több hónapos előrehaladás után a nehézségek miatt (gyakori volt a vízbetörés) a hány alétesítéssel fel kellett hagyni, és a hegyvonulat déli könyökénél próbálkoztak tovább. Így váltak a múltban kopárrá napjainkig sem rekultivált hegyoldalak, dombok, ahonnan a víz gyorsan lefutott, s a korábban bővizű források hozama lecsökkent vagy teljesen elapadt.

Az a fontos, hogy ma már elkezdődött nálunk a nép- gazdasági szintű s a nagy anyagi áldozatoktól sem visszariadó küzdelem környezetünk védelméért, ezen belül a vizek tisztaságáért, az egészséges ivóvízért. Sajnos, ennek eredménye azonban — nem a papíron, hanem a valóságban — nem olyan látványos, mint szeretnénk.

Egy példa: a pilisszentkereszti ásatásokat szerettük volna megtekinteni. Az ásatásokhoz közeli patak pártján, a nyárfák, fűzfák alatt kívántunk megpihenni. Ám a patak bűzös mocsárként terült szét, mert hanyag, rosszakaratú emberek rozsdás bádogdobozokat, elromlott motorkerékpárt és nagyobb műanyag dobozokat dobtak a vízbe, pontosabban a patak medrébe. A bedobált tárgyakon a gallyak, fűcsomók és falevelek megakadtak, a vízfolyást eltorlaszolták, s így az fokozatosan elposványosodott.

Kirándulóknak nem valami kellemes szórakozás, de mégis nekiláttunk, s a rozsdás vasakat, az iszappal megtelt műanyag dobozokat kihúzogattuk. A patak vize mindjárt sebesebben áramlott, magával sodorta a korhadékot is.

Meglepő, hogy gyakran távol a szántóföldektől, erdőszéleken, vízvájta területeken a patakok medrének oldalán két párhuzamos, sókristályos csíkot láthatunk. A víz kimosta gyökerekre is vastagon rátapadt már a fehér hab. Ügy látszik, hogy valaki mindjárt egy egész pataknyi halászlét akart főzni, s megsózta a patakban úszkáló halakat. Az eredmény: a halak többet nem úszkálnak, a partok kiálló köveit pedig üvegszerűen bevonta valami műtrágyaszagot árasztó anyag.

A PILIS ERDŐS tájaiban gyönyörködő, fáradt-pihenten hazatérő kirándulót újra lehangolja az utak szélén húzódó fiatal tölgyesekbe dobált aszfalttömbök és cseréptörmelékek sokasága. Nemegyszer mázsányi mennyiségben az árokba öntik a rothadó gyümölcsöt, de még a hordós káposztát is, így a régi évszázados, mohás kövű kutak vize ihatatlanná válik.

Szabó László Gábor

s