Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-24 / 46. szám
MQNORI xJÜiwian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1988. FEBKUÁR 24., SZERDA Zárszámadás Gombán A valósághű értékelés értéke „Összegezve elmúlt évi gazdálkodási eredményünket az említett és ismert gondokon túl megállapíthatjuk, hogy a tervnél jobb eredménnyel zártunk. Ezt az eredményt minden dolgozónknak értékelnie kell, de semmilyen körülmények között nincs okunk és nincs is szükség a túlértékelésre. Le kell tudni vonni a meg- íe'elö következtetéseket az elmúlt év hibáiból és fokozni kell nyereséges tevékenységeinket ott, ahol erre a lehetőségek adottak.” A fenti önkritikus összegzés Gombán a Fáy András Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén hangziott el, ahol Ujj István elnök nem terhelte sok számadattal a hallgatóságot. A korábban megtartott munkahelyi, közösségi tanácskozásokon ugyanis az érdekeltek már részletesen megismerték azokat. Tudták például, hogy a tervezett 11 millió körüli nyereség helyett 13 millió 175 ezer forintot sikerült elérniük, ami — a jelenlegi körülmények között — önmagában is szép eredmény, de ha figyelembe vesszük, hogy az egy foglalkoztatottra jutó nyereség 40 százalékkal több, mint 1985-ben, s csaknem háromszor annyi, mint tavalyelőtt volt, különösen figyelemre méltó teljesítmény. Különbségek Ezt a megkülönböztetett figyelmet, elismerést jelezte, hogy a Fáy András Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén részt vett és felszólalt Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, jelen volt dr. Szászik Károly, a mo- nori városi jogú nagyközségi, pártbizottság első titkára, a legtöbb körzetbeli társgazdaság vezetője. Meghívót kaptak természetesen mindazok a szervezetek, partnerek, akik együttműködésükkel segítették a múlt esztendőben a gombaiak munkáját. A Fáy András Termelőszövetkezet összeredményét az egyes ágazatok eltérő módon befolyásolták. A terven felüli legnagyobb eredménye az ipari, illetve kertészeti föágazat- nak volt. Elvitathatatlan vi-. szont, hogy akadtak olyan területek, amelyek a kisebb eredményért is tiszteletre méltó, sok munkát végeztek, s olyan ágazatok is voltak, amelyek nem csupán saját hibájukból szerepeltek a gyengébbek között. A zárszámadó jelentés, illetve a közgyűlésen elhangzott elnöki beszámoló minden terület tevékenységét kritikusan, reálisan elemezte, így jól megfért egymás mellett — például a szántóföldi növénytermesztést vagy az állattenyésztést illetően — az elismerés és az elmarasztalás. A fentebb már említett kiemelkedő • eredményei miatt két főágazatot érdemes a többinél részletesebben megismerni. A szőlő- és gyümölcs- termesztés a két-három esztendeje országos gondokat okozott fagykár ellenére dicsekedhet az eredményeivel. Akadnak ugyan munkájukban ide nem sorolható momentumok, kisebb-nagyobb gondok —- hangzott el az elnöki beszámolóban —, de a szilva tervezettnél nagyobb hozama és árbevétele, valamint a szőlő vártnál nagyobb eredménytermelése a főágazatot olyan helyzetbe hozta, hogy az alap- tevékenységen belül döntő arányú, minden eddiginél jobb mérleggel zárt. Mindez •— az elnök értékelése szerint — az ott dolgozók lelkiismeretes munkájának, a szakmailag magas szintű irányításnak, a fegyelmezett költség- és bér- gazdálkodásnak a gyümölcse. Természetesen e területnek is megvannak a maga problémái. Ezek közül a legsúlyosabb a fizikai dolgozók létszámának apadása, a magas átlagéletkor. Részben ellensúlyozza ezt a gondot a térség társüzemeivel, iskoláival kialakított közvetlen termelési kapcsolat, amelynek minden bizonnyal a jövőben is fontos szerepe lesz. Különösen sokat segítenek a monori gimnazisták, a gombai, bényei, kávai általános iskolások és a péceli szakmunkásképző diákjai. Az értékesítési lehetőségek bővítésének legegyszerűbb, legkedvezőbb módja, a korrekt partneri kapcsolatok kiépítése és ápolása, ennél az ágazatnál különösen fontos — fogalmazta meg a vezetőség értékelése. A Fáy András Termelőszövetkezet gazdálkodásában évek óta döntő szerepet játszik az ipari főágazat is. A hagyományos értelemben vett helyi ipari tevékenységek közül az édesipar a tőle már megszokott teljesítményt nyújtotta. Mindemellett jogosan vetődött fel — mondta Ujj István —, hogy a szakmai vezetésnek legyen feladata az eddigi együttműködési forma és bérmunkajelleg felülvizsgálata, s ha szükséges és kivitelezhető, annak módosítása. Az ott dolgozó körülbelül hetven nő ma már képzett munkaerőnek számít az édesipar területén, s ennek az idén az eredményben is meg kell mutatkoznia. Új munkahelyek A főágazaton belül az egyik leglátványosabb és legfegyel- mezettebb átszervezés a bényei telephelyű faüzem áttelepítése volt egy a réginél korszerűbb, szociális létesítményekkel is ellátott épületbe. Mindez úgy történt meg, hogy sem termelés-, sem eredménykiesésük nem volt. A íaüzem régi helyén egy lakatosipari üzemet létesítettek. Itt volt érezhető legjobban az elmúlt évben a fejlesztési alap szűkösségének következménye, ugyanakkor az ezt ellensúlyozni tudó emberi, szakmai teljesítőképesség megnyilvánulása. Kötöttség Egy eddig kihasználatlanul állt épület termelésbe vonásával, a monori Kefe- és Faipari Vállalattal kialakított együttműködésnek köszönhetően további helyi munkaerő foglalkoztatására nyílt lehetőség Káván. Közvetve kapcsolódik csak ehhez a témához, de meg kell említeni, hogy elkezdődött a budapesti telephellyel működő bedolgozók átszervezése átalánydíjas részlegekké. Méghozzá olyan sikerrel, hogy a közös gazdaság múlt évi eredményének felét ezek a részlegek termelték meg. A gombai közös gazdaság az általános értékítélet szerint a körzet mezőgazdasági üzemeinek derékhadához tartozik már évek óta. Az az előrelépés, amiről a tavalyi esztendőt összegző zárszámadó közgyűlésükön adhattak számot, tovább erősíti pozíciójukat. Külön elismerést érdemel azonban — hangsúlyozta többek között hozzászólásában Lénárd László —, hogy a most elkönyvelt sikerek nem rontják tisztánlátásukat. A kritikus, önkritikus, helyenként kemény hangú értékelést a megyei pártbizottság titkára egyetlen összegző jelzővel illette: realista. A múlt esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, csak ennek a szemléletnek van létjogosultsága a jövőben is. A valósághoz való ragaszkodás ugyanis nem földhözragadtságot jelent. Többet: földhöz kötöttséget. Vereszki János Harminchat járgánya veit Öreg motoros mm vén motoros Él Maglódon egy 78 éves férfi, aki dicsekedve mondta: ö még mindig naponta szerelmes... Igen, a motorok szerelmese Sass Gyula, gyerekkorától napjainkig. Talán ő az egyedüli a nagyközségben, akihez, szinte mindenki odatalál, mert nemcsak szereti a motorokat, hanem ez idáig több mint hétezer embert tanította környéken a motorozás tudományára is. Eddig csak hallomásból tudtam már-már legendássá váló munkájáról, hiszen szinte fanatikus példamutatással szerettette meg másokkal is a motort, a túrázást, a természetet. Mégis, amikor beléptem kis műhelyébe, szinte szólni sem tudtam a meglepetéstől, mert annyi alkatrész, csavar és millió más herkentyű volt ott egymás hegyén-hátán. Egyedül Gyula bácsi olajos keze igazodott ki azokon, mert ördöngös ügyességgel szerelte az éppen hibás motorját ösz- sze. Csodálkozásom csak akkor volt még nagyobb, amikor beinvitált kis birodalmába, és a falakat szinte nem lehetett látni a több mint kétszáz (!) oklevéltől, kitüntetéstől, emlékplakettektől és serlegektől, melyeket csaknem hatvanéves motoros tevékenysége alatt kapott. íme egy életút, melyet a természet és a motor iránti szeretet tölt be napjainkig: 1910- ben született, édesapja mint 'urasági gépész dolgozott, talán tőle örökölte a motorokhoz való vonzódást, hiszen naphosszat ott lábatl&nkodott körülötte. Már legény korában szert tett egy motorra, mégpedig már akkor is kuriózumnak számító Ruppe ékszíjmeghajtású gépre. Hamarosan túladott rajta, és megint egy ritkaságszámba menő feszítőkaros, szíjmeghaj- tásos motort vásárolt, mely akkoriban még ..megtolással” indult. Ettől kezdve nem volt megállás, újabb és újabb szerzeményei voltak. Szerény fizetése miatt rendszerint használtan vagy teljesen roncs állapotban vette meg a gépeket. Hetekig, hónapokig bűvölte, amíg újra üzemképes állapotba varázsolta. A motorszerelés tudományát egyébként méregből tanulta meg, mivel egy alkalommal a szerelő irreális árat kért munkájáért. Igaz, szinte szakirodalom nélkül — mert az akkoriban féltve őrzött kincs volt —, százszor is próbálta hosszú évekig, amíg mindent elsajátított. Manapság elég ha csak ránéz egy gépre, már tudja, mi a baja. A tanult mű szer ész szakmáját sohasem hagyta abba, sőt. olyan sikeres ismeretekre tett szert, hogy a háború utáni időkben több mint negyven detektoros rádiót készített ismerőseinek, csak úgy szívességből... Előkerül egy régi fénykép- album, majd diaképek ezreit nézzük órákig, az ország minden táján készült felvételekkel. Azután Európa csaknem minden országában készített Sakkozóink mérlege Újabb kínos vereség Ügy tűnik, a gyömrői férfi sakkozókra rájár a rúd a megyei I/B osztályú csapatbajnokságban. A tavalyi ezüstérem után valószínűleg az idén meg kell elégedniük egy ennél jóval szerényebb eredménnyel, helyezéssel. Az élső fordulóban hazai pályán szenvedtek vereséget a Gödöllő II, csapatától — mégpedig 6-4 arányban. A legutóbbi szentendrei kirándulásuk sem járt sikerrel, hiszen újabb kínos fiaskóban lehetett részük, mert Szentendre 11.—Gyömrő 6,5 -3,5. Egyszerűen érthetetlen ez a visszaesés, s bár még javításra van idő, jó lenne mielőbb rendezni a sorokat. Szentendrén csupán a fiatal sakkozókat lehetett dicsérni, hiszen ketten másfél pontot gyűjtöttek, a többi nyolc felnőtt viszont összesen csak kettőt. Fábián Béla — az első táblán — tartós hullámvölgybe került, mert ezen a találkozón is kikapott fiatalabb ellenfelétől. Ugyancsak vereséget könyvelhetett el magának, ifj. Jóljárt Mihály. Pálinkás János, Pránszki István, míg Déri Attila, Kerekes Lajos, Kiss Tibor és Fábián László remizett. Ily módon alakult ki a 6,5-3,5 arányú szentendrei győzelem. A gyömrőiek legközelebb — március 6-án — az ísaszeget fogadják otthonukban. Éppen ideje lenne egy győzelemmel kirukkolniuk, hogy javítsanak az eddigi mérlegen. Addig is esténként várják a sakk szerelmeseit a Tompa Mihály ut cai teázóban. —ér Vidámság a farsangi karneválon A káposzta és a tavasz királynője in még izgulnak a jelmezbe öltözött gyerekek, mert nem tudják a zsűri döntését. (Bagóczky Sándorné felvételei) fényképeken, motorosok sokasága között látni Gyula bácsit. „Hát igen, nemcsak a motor. hanem a túrázás szerelmese is vagyok” — mondja csillogó szemmel. Ügy kezdődött, mint a mesében. Vándorméhészként járta az országot, szebbnél szebb tájakon haladt keresztül, így szerette meg a természetet. Majd baráti társasággal járták a vidéket, és a kezdeti sikereken felbuzdulva, 1965-ben az országban elsőként megalakítottak a „természetbarát mo- toros szakosztályt”. Akkoriban amolyan csodabogaraknak tartották őket, hiszen szuny- nyadóban volt még a szép természet iránti figyelem. De az OTSH főtitkára segítségükre volt. javaslatára megalakították önálló klubjukat. Járták az országot szabad hétvégeken, hol csupán húszán voltak, ria sokszor kétszázan is. Közben megismerkedett azon kevés emberekkel, akiknek akkoriban lehetőségük volt, hogy külföldre mehessenek. Szunnyadó álmuk valósággá válhatott, amikor csoportos útlevelet kaphattak először. Ezután bejárták Jugoszlávia, Bulgária, Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Ausztria, Olaszország, Svájc, NSZK, Franciaország, Törökország, Görögország, és még sorolhatnánk, hány ország szebbnél szebb tájait, városait. Szinte mindenütt kapcsolatba léptek a helyi autós- és motorosszövetséggel, akikkel mind a mai napig tartják baráti szálakkal megerősített ismeretségüket Sass Gyula maga nem elégedett meg ország-világ megismerésével, hanem ismerőseit, barátait is toborozta erre. Mindig újabb és újabb tettekre serkentette önmagát és klubtársait. Meg is kapták a legjobb Pest megyei itúra- motoros szakosztálynak kijáró díszserleget. Országszerte alakultak klubok a példájuk nyomán. Egyik legnagyobb elismerésnek tartja a több száz oklevél, emlékplakett közül, hogy az országos motorkerékpáros találkozó rendezésének jogát immáron másodszorra kapták meg az első díjat közösen Maglód, Monor, Vecsés szakosztályai. ö 1977-ben kapta meg a nagyon keveseknek adományozott „Arany túrázó” jelvényt. Büszke tulajdonosa a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által adományozott, OTSH-tól kapott „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntető jelvénynek. Elismerő okleveleket kapott a HNF országos titkárságától, sok külföldi és belföldi egyesülettől, a környezetbarát motoros tevékenységéért. baráti kapcsolatok ápolásáért, nemzetközi találkozókon való részvételéért. Háromszor is kapott „Kiváló társadalmi munkás” elismerő oklevelet és jelvényt, közösségért végzett nagyszerű munkájáért. A legújabb magas elismerés pedig most januárban érte. Az Országos Motoros Szövetségtől — szintén a Minisztertanács által adományozott — „Kiváló Munkáért” kitüntető jelvényt kapta. Most sem nyugszik, 78 évesen. Még mindig kirándulásokat tervez, szervez. Aktív részvevője az úgynevezett honismereti túráknak. Azt mondta: Amíg egészségi állapota engedi, motorozik — amíg motorozik, egészséges. Marczi Ferenc Morális program Ecseren szerdán 15.30-tól logopédia, 17.30-tól zenés torna óvodásoknak, 18.15-től dzsessz- balett kezdőknek, 19-től haladóknak. Gyomron 15-től a gyermek- színjátszó klub foglalkozása, 16-tól a nyügdíjasklub összejövetele, filmvetítés 17.30-tól: Ránts fegyvert (színes amerikai western). Az úttörőházban 14.30-tól krónikás és sporttűra felelősök képzése, az ügyes kezek és a rádió adó-vevő szakkör foglalkozása. Maglódon 17-től áfész-rész- közgyűlés. •(ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Farsangi hajrá van a felnőtt és gyermek bálozók körében egyaránt. Egyre-másra jelennek meg a báli meghívók a különböző napilapokban, amelyek a csillogó-villogó budapesti szállodákba invitálják a sok pénzzel rendelkezőket. Mert bizony egy-egy belépő ára több száz forintot kóstál, s akkor még nem beszéltünk a menük csillagászati bekerülési összegéről... Vannak azonban olyan kisebb gyermekközösségek, amelyekben a farsangi mulatság legalább olyan látványos, sőt mi több. izgalmasabb a hagyományos összejöveteleknél A farsangi karneválsorozat szinte végigsöpört az elmúlt napokban a monori vonzás- körzet úttörőcsapataiban Gyomron például ugyanazon a napon két helyen it ötletes jelmezekbe bújt gyerekek libegtek végig a zsűri és a közönség előtt. A Petőfi Sándor Művelődési Házban c 4. számú általános iskola tanulói tartottak farsangi mulatságot. Mi — fényképezőgéppel felszerelkezve — az 1. számú általános iskola aulájába kukkantottunk be, ahol az alsótagozatosok vidám karneváljc ■ zajlott a délutáni órákban. Nemesné Kalló Tünde kisdot boscsapat-vezető tanítónő kon■ ferálta be a jelmezeseket, akik ■ minden lámpalázukat leküzd- i ve vonultak fel — sorszámok■ kai a kezükben. A szülők meg a gyerekek r ötletei nyomán színes kaval- kádot és maradandó élményt nyújtott a jelmezek sokszínűsége. Lám-lám, nem kell a jelmezkölcsönzőbe menni mas■ karáért, egy kis leleményesség- nyomán is lehet szép sikereket r elérni. A gyerekek — már aki i jelmezbe öltözött — igazán- feladták a leckét a zsűrinek, . amelynek tagjai csak hosszas i tanácskozás után tudták el- ; dönteni, kik legyenek az el■ sok, s a további helyezettek. ' Méltán jutalmazták első díjjal kelkáposztát, meg a töb- ’ bieket. De azoknak sem volt ’ szégyenre okuk, akik „csak” másodikok vagy harmadikok 1 lettek. Volt ott Libero, japán 1 gésa, bohóc, tavasz királynője, s még ki tudja, hányféle meseszereplő. A szülői munkaközösség tag- ' jai fáradhatatlanul serény- 1 kedtek a büfében, otthon sü- ' tött finom szalagos fánkot kí- náltak, meg szendvicseket, üdí- i töket. A bevételt természetesen közösségi célokra fogják felhasználni. Nagy sikert aratott a zsákbamacska játék, az ajándékok még kevésnek is bizonyultak. Végül is a gyömrői — Csokonai utcai — alsó tagozatosok karneváljáról mindenki elégedetten távozhatott, mert a sok munka gyümölcsözött. Örülhettek ennek a pedagógusok, a szülök, no meg a gyerekek, hiszen értük történt az egész megmozdulás. G. J. A kelkáposzta egy kislány jelmeze volt. Első díjjal jutalmazták őt — megérdemelten