Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-23 / 45. szám
VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1988. FEBRUÁR 23., KEDD A gyökereket nem szabad elvágni... Számvetés a nemzetiségiekről A Szob—Storovo kapcsolat (2.) Élethivatást kínál a vasút Ezt a munkahelyet kevés „civil” láthatja belülről, mert itt az utasok biztonsága érdekében idegen nem tartózkodhat! — Vi- lics Ernő rendelkező forgalmi szolgálattevő látszólag „csalt” gombokat nyomogat. Ám ő tudja azt is, hogy melyik gombot, s miért kell megnyomni, s utána milyen mechanizmus kel életre. Németh János vonatfelvevő a beérkező vagonok fuvaradatait rádió adó-vevőn olvassa be, s a forgalmi épületben magnetofon rögzíti szavait, így vagy mindjárt vagy későbbi időpontban is leírhatók azok (Vimoia Károly felvételei) Lapunk más oldalán is beszámolunk a nemzetiség helyzetéről megyénkben. „Anyám kun volt, az apám félig székely, / félig román, vagy tán egészen az." Tálján, szerb, szláv, német és fran- cúz.. . Vajh hány náció hódított és hódít, üldözött és menekült, vert gyökeret, ültette el fajtájának magját itt, a Kárpát-medence e néhány négyzetkilométerén? Ezredévnyi történelmet pumpál het- venkétszer percenként a szívünk. Tálján, szerb, szláv, német és francúz — hajdan talán ellenségekként álltak egymással szemben, ma viszont békésen megférnek a különös csengésű nevek a telefonkönyv lapjain épp úgy, mint a kimutatásokban. Magyarok. Magyarul éreznek, magyarul beszélnek, magyarul szövik álmaikat. Csak a gyökereik mások. Nem a szójáték miatt idéztem József Attila A Dunánál című versét, amikor egy Du- na-parti város nemzetiségi értekezletéről akartam írni. Ezek a sorok bárhol, bármikor érvényesek, erejük helyhez s időhöz nem köthető. Azt, hogy mégis a Váci Hírlapban és nem máshol jelenik meg mindez, csupán egyetlen dolog magyarázza: másfél hete tartott a Hazafias Népfront Váci Bizottsága egy koordinációs megbeszélést községi népfronttitkárok részére. Az ülésén; a nemzetiségeknek a községek életében elfoglalt helyét és feladataikat elemezték, a nemzetiségi politika érvényesülését vitatták meg. A témának ugyan külön aktualitást kölcsönzött, hogy az idén rendezik meg országszerte a nemzetiségi kongresszusokat, mindazonáltal ez a kérdéskör egyébként is kiemelkedő jelentőségű hazánk életében — hangsúlyozta megnyitójában dr. Alt Gyula, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára. Rég elmúlt az az időszak, amikor csak félve vállalták nemzetiségi hovatartozásukat egy-egy falu vagy község lakói. Túl kell tennie mindenkinek magát a múlt hibáin, és e hibák okozta beidegződéseken. Ám ez rettenetesen nehéz. Az ember néha az emlékeivel küzd a legreményteleneb- bül. És az emlékek, minél .jobban szalad az idő, minél erősebben vésődnek a ráncok a homlokokba, annál kérlelhetetlenebb nyomot hagynak a gondolatok között. Az 1980- ban megtartott népszámlálás után a váci körzetben például egyedül Nagybörzsöny szerepelt német faluként, a többiek magyarnak vallották magukat. Kísért a múlt? Biztosan, bár állítólag az űrlapok is félre- érthetőek voltak. Márpedig reális politikához reális helyzetkép szükséges, „Török, tatár, tót, román kavarog / e szívben, mely e múltnak már adósa / szelíd jövővel — mai magyarok!” Ismét József Attila, ismét „A Dunánál” „Mai magyarok” — talán ez a két szó foglalhatná össze a délután legfontosabb gondolatát. Mert tartozzon bárki, bármely nemzetiséghez, végeredményben valahol közös velem, veled, vele. Magyarok vagyunk. Ugyanakkor nem lehet, nem szabad megfeledkezni az eredetekről sem. Ezért oly hatalmas a közművelődés különböző területeinek — szakköröknek, pávaköröknek. néptáncnak, tájháznak — a feladata. Ezért ösztönzi a szövetség a kétnyelvű feliratokat és oktatást, mégha az utóbbi gyerekcipőben jár is. Mert nem csak a nemzet, a nemzetiség szintúgy a nyelvében él. Ám a tanuláshoz tanítókra van szükség, a kínálkozó lehetőségeket viszont kevesen veszik igénybe. Pedig Esztergomban tanítóképző, Szarvason és Budapesten óvónőképző fogadja- fogadná — a szlovákokat, az ELTE-n külön szlovák tanszéket állítottak fel. De miközben tanítókról beszélünk, megfeledkezünk a tanulókról. A helyzet itt sem valami biztató. Példának okáért a váci gimnáziumban a szlovák nyelvoktatásra alig akad jelentkező. Közömbössé vált volna a múlt? Sok figyelmeztető jel utal erre. Lényegében ezeket a gondolatokat erősítette meg, egészítette ki Wolfart János, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének titkára is, aki annyival volt a szlávok titkáránál könnyebb helyzetben, hogy a kérdéses területen egyedül Nagybörzsöny német falu, ahol minden szempontból dicséretesen alakul a nemzetiségiek élete. Ám ez sajnos nem változtat az általános tendenciákon. Február utolsó hetében szemmel láthatóan nagy a forgalom a Váci Tüzép építőanyag-telepén. Rácz Sándor telepvezető elégedetten tájékoztatott az 1987-es év forgalmáról. 112 millió forintos árbevételt terveztek — 123 millió forintra teljesítették. Nem is a terv teljesítése, inkább a rendelkezésre álló építőanyag és áru igazságos szétosztása jelentette a gondot. A telep dolgozóinak munkáját elismerte a Középmagyarországi Tüzelőrendszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vállalat vezérigazgatósága. A múlt év végén a felvásárlási láz nem kerülte el Vácot sem. A telep vezetés úgy gondolta, hogy ez kihat az idei első negyedév forgalmára. A kedvező, enyhe téli időjárás nagyban befolyásolta azt, hogy télutó idején is változatlanul nagy a kereslet az építőanyagok iránt. Szeretnék, hä eljutnának oda, hogy az „elfogyott”, „jelenleg nincsen” kifejezések eltűnnének a szótárukból. Biztató ígéretet kaptak arra nézve, hogy a fenyőfaáru és a tetőfedőcserép kivételével az ellátást biztosítják, a második negyedévben már folyamatosabban érkeznek az áruk a Deákvári fasori telepre. Akadozik ' a kavicsszállítás is. Rácz Sándor megnyugtatásképpen közli: a megyei központ és a FÓKA most tárgyal arról, hogy Volán-tarifa mellett a vásárlók által megjelölt helyre szállítják majd a dunai kavicsot. Kedvezően alakult az import (szovjet, NDK-beli) 500- as cement .telepi ára, mázsánként 45 forinttal olcsóbban adják. Ez talán megszünteti a sorban állást a DCM-nél a cementért. A csemperaktárt eléggé kiürítették a vásárlók, érkezik az utánpótlás csempéből, padlólapból, remélik, hogy elegendő. Végül megtudtam, hogy Rácz Sándor 39 éve, 1949-től szolgálja ki Vác város és a környék építkezőit. Évi hathét millió kisméretű „téglaegységre” átszámítva, közel négy évtized alatt megközelítően 10 ezer új családi otthonhoz szolgáltatták ki az A hozzászólók közül a sződi népfronttitkár kiemelte, hogy bár a község magyarnak „számít”, élénken tartja a kapcsolatot az ottani szlovákokkal. Az iskolában 40 fős nemzetiségi oktatás folyik, és az egész település büszke a 100 fős szlovák gyermekegyüttesre. Nagymarosról megemlítették, hogy az emberek még ma is félnek nemzetiséginek vallani magukat, a váci körzeti titkár pedig a családnak a gyökerek, az eredet tudatosításában játszott kiemelkedő szerepéről beszélt. Nem szégyen nemzetiséginek lenni — hangzott el többször az ülésen. A múltra emlékezni kell. És emlékeztetni. Arra emlékeztetni mindenkit, hogy a történelem kohója nem eljellegtelenítette, de ötvözte a különböző sorsokat. És ahogy a fémek is erősebbek, jobbak, nemesebbek lesznek az ötvözettől, úgy ez az ország... de hisz oly nyilvánvaló a párhuzam! Falusy Zsigmond építőárut. Ezenkívül segítette hétvégi házak építését, épületek- felújítását. S a 39 esztendő azt is elárulja, hogy Pest megyében ez idő szerint ő a rangidős Tüzép-telepve- zető. Az elmúlt évben végzett munkáról és az ez évi feladatokról lesz szó a Szakszervezetek Vác Városi Bizottsága február 24-én sorra kerülő ülésén. Ezt követően a társadalombiztosítás és a nyugdíj- rendszer korszerűsítésének időszerű kérdéseiről és a továbbfejlesztés irányairól rendeznek fórummal egybekötött tájékoztatót. A vasút és a gazdaság egymásra gyakorolt kölcsönhatását elemző cikkeink sorában a Szob—Sturovo kapcsolat mibenléte. valamint a személy- és teheráru-fuvarozás fejlődése után ezúttal a foglalkoztatás jellegzetességeivel ismertetjük meg olvasóinkat. Éspedig tesszük ezt a Budapesti Vasútigazgatóság adataira támaszkodva. Ugyanis Pest megyéből a munkaképes lakosság nagyobbik felét a vasút szállítja a fővárosba, hogy dolgozni tudjanak, ám maga a vasút is ezreknek ad munkalehetőséget. Nem indiszkréció, ha elmondjuk, hogy a vasút hosszú évek óta létszámhiánnyal küzd. A Budapesti Vasútigazgatóság a létszámgondjain többek között úgy igyekezett segíteni, hogy helyettesítőket kért a társigazgatóságoktóL Eddig közel négyszáz dolgozót rendeltek ki az igazgatóság területére a debreceni, a szegedi és a miskolci vasút- igazgatóságoktól. Február elsejétől azonban gyökeres változás áll be a kirendelt dolgozók életében, munkaviszonyában a hovatartozást illetően. A kirendelt létszámnak mintegy felét véglegesen a Budapesti Vasútigazgatóság- hoz helyezték át február elsejétől, elsősorban Ferencváros, Rákosrendező, Soroksári út — Dunapart, Rákos vasútállomásokon, valamint Pest megyében. Valamennyien már legalább egy évtizede dolgoztak a legkülönbözőbb munkahelyekre kirendelve, barátokra leltek, vagy sokan közülük megnősültek, családot alapítottak, megszokták, megszerették munkájukat, az ottani kollégákat. Őket gyakorlatilag letelepítette a M/-V a fővárosban és környékén az áthelyezési kérelmük elfogadásával. Ezzel azonban a Budapesti Vasútigazgatóság létszámgondjai még nem szűntek meg teljes mértékben, inkább az előbb felsorolt állomásokon a minimális létszám kialakítását tette lehetővé. Az igazgatóság kétszázötven személyre kapott hiányszakmás állami támogatást (!). Erre mondta Kark István, a Budapesti Vasútigazgatóság igazgatóhelyettese, hogy a munkaerőpiacon napjainkban jelentkező szabad kapacitást, azaz a szabad A kibővített koordinációs ülésre — amely a bizottsági ülést követően, 14 órakor kezdődik a munkásőrség tanácstermében — két szakembert hívtak meg. A közérdeklődésre számot tartó témákról Götzinger István, a Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság váci kirendeltségének vezetője tart tájékoztatót, illetve válaszol a fórumon elhangzott kérdésekre. munkaerőt nagyon jól tudnák foglalkoztatni működési területükön. Elsősorban kocsirendezők, váltókezelők, sarusok, vonatfelvevők, vonatátvevők hiányoznak, de a forgalmi szolgálat is igényelne több munkaerőt. Ha pedig azt vesszük, hogy hazánkban az egy főre jutó átlagjövedelem 5 ezer 500 forint körül van, akkor a vasút ennek legalább másfélszeresét, vagy akár kétszeresét is ki tudja fizetni a felsorolt munkakörökben. A technika is fejlődött, például a vonatfelvevők, vonatátvevők (régebben kocsifelíróknak nevezték őket) rádió adó-vevővel dolgoznak, abba mondják be a vagonok adatait, s a forgalmi szolgálati helyen magnetofonra rögzítik, s mindjárt folyamatosan írják is. Ám tény, hogy az emberek többsége nem szereti a folyamatos munkarendet, az éjszakai műszakozást, a szombati, vasárnapi munkát. Csakhogy ha jól megnézzük, kiderül, hogy nagyon sokan már régen nem nyolc órában dolgoznak! Ugyanis, a főálláson kívül majdnem minden családban van valakinek másod- vagy mellékállása, vagy odahaza munka után vagy hét végén fusiznak, s olyankor senki sem számolja, hogy a külön jövedelemért hány órát, s milyen körülmények között kell dolgoznia. A vasútigazgató állítja, hogy akinek magasabb, vagy külön jövedelemre van szüksége, az helyben, a vasútnál is megszerezheti azt. Az így megszerA Váci Városgazdálkodási Vállalat Zrínyi utcai kultúrtermében találkoztak azok. akik beneveztek az 1988. évi Vác városi szakszervezeti sakk- csoportbajnokságra és a .Fel- szabadulási Kupa-csapatversenyre. A rendezők elmondták, hogy az érdekesnek ígérkező sportviadallal méltóképpen szeretnék ünnepelni hazánk felszabadulásának 43. évfordulóját, a sportbarátság elmélyítésével. Versenyzési lehetőséget biztosítanak a város területén levő üzemek, intézmények, fegyveres testületek nem aktív sakkozóinak. A kupa és a bajnokság rendezője a városi tanács művezett külön jövedelem pedig lényegesen biztosabb, mint amit mellék- vagy másodállásban, vagy fusizással lehet megkeresni idegen helyeken. A Sturovo határátkelőhelyen dolgozó több mint négyszáz magyar vasutas mellett még vagy harmincnak tudnánk munkát adni. De Pest megye vasútállomásainak csaknem mindegyikén várnak még új dolgozókat. Aszódi László Antal Vetélkedve Milyen az egészséges vacsora? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kellett válaszolniuk a vöröskeresztes vetélkedő „egészségügyi totójában” a Komócsin-kollégium diákjainak. Többnyire tudták a helyes választ, mint ahogy jól oldották meg a vetélkedő többi feladatát is. A tíz feladat között egyaránt voltak szellemi és — némi — testi erőfeszítést igénylők, az eredményeket zsűri bírálta el és minősítette. A kollégiumban lakó közép- iskolások kilenc, egyenként ötfős csapatban vetélkedtek, a többi kollégista pedig szurkolt nekik. Akarva-ak-aratlan is végighallgatta a kérdésekben és válaszokban „elrejtett” egészségvédelmi propagandát. Hogy a vetélkedő mégis játékos maradt, az nagyrészt szervezőjének, a kollégium vöröskeresztes tanárelnökének. Arany Tóth Lászlónénak volt köszönhető. lődési és sportosztálya, valamint a Szakszervezetek Vác Városi Bizottsága. A verseny- bíróság elnöke Szálkái Dezső, titkára Varga István. Részt vehet minden csapat, amelyik február 19-ig elküldte nevezését. Egy-egy csapat négy főből és két tartalékból áll. Az első, a második és a harmadik helyezett oklevelet kap, ezenkívül az első helyezett elnyeri a vándorkupát, egyéves időtartamra. A találkozókat minden hétfőn 17—19 óráig rendezik, a helyezéseket olimpiai rendszerben döntik el. P. R. ISSN 0133-2753 (Váci Hírlap) Bolondság? Fiatalnak lenni jó! Azt hiszem, ebben minden korosztály egyetért velem. Gyakran hallom azonban gyakorló szülőktől, hogy nem értik a gyereket. „Ezek valahogy mások, mint mi voltunk” — mondják. Miben is nyilvánul meg az a másság? Talán abban, hogy noha mi is szerettük a zenét, sohasem akartunk meghalni egy popzenész szerelméért Nem robbantottunk petárdát és nem szipóz- tunk. Legfeljebb a jó öreg lopótököt szívtuk meg, hogy aztán egy életre elmenjen a kedvünk ecetízű tartalmától. Amikor pedig kirándulni mentünk, vigyáztunk egymásra. Azt hiszem, a többség ma is ilyen, és ez így van jól. Én mégis azokról szeretnék írni, akik sportpályákon, koncerttermekben petárdát robbantanak. Nyilatkozatokból tudom, hogy ezeknek a fiataloknak nagy része mindent megkap otthon, már ami az anyagiakat illeti. Azért egy kellő időben érkezett, jól irányzott pofon sem ártott volna! Csakhogy az iskolában nem szabad, otthon pedig kinek van ideje a gyerekekkel foglalkozni!? Két fiatal életveszélyesen megsérült a Pokolgép együttes koncertjén. — Már a neve is ... Amilyen a zenekar, olyan a közönsége! Sajnos, kevesen vannak, akik olyan zenét csinálnak, aminek köze van a muzsikához! Enekhangról és szövegről már nem is beszélve. A zene tehát mellékes, így nyugodtan lehet őrjön- geni, bolondozni. De az már nem mellékes, hogy egy-egy koncert áldozatokat is követel... Fiatalság, bolondság! — legyintenek bölcsen az öregek. Igazuk van. Csakhogy ez az egyetlen boldogság, amire az ember egész életében szívesen emlékezik!... Petényi Anna Változatlanul nagy a kereslet Télutó a Tüzép-telepen Papp Rezső Közérdekű kérdések Szakszervezeti fórum Sakk: Felszabadulási Kupa
