Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
1988. FEBRUAR 20., SZOMBAT ^€Mtm 13 Megteremteni a fejlődés alapját Tsz-számvetések (Folytatás az 1. oldalról) a gazdálkodás javítására tett intézkedéseik meghozták a kívánt eredményeket: az előző évhez képest 80 millió forinttal kevesebb termelési hitelt vettek fel, s az ez év elején elrendelt hitelnyújtási korlátozások ellenére is zavartalanul teljesítették fizetési kötelezettségeiket. A gödi Dunamenti Termelő- szövetkezet zárszámádó közgyűlésén felszólalt dr. Maróthy László miniszter, aki a Központi Bizottság és a Miniszter- tanács jókívánságainak tolmácsolása után elismeréssel szólt a gödi kollektíva eredményei- TŐI. Mint mondta, a termelési érték jelentős növekedése, illetve az eredményterv túlteljesítése a gazdálkodás magas fokát bizonyítja. Átlagosnál jobb nyereség öt éven át minden esztendőben elnyerte a péceli Rákosvölgye Termelőszövetkezet a Kiváló Szövetkezet kitüntetést. Dr. Czerván Márton, a gazdaság elnöke zárszámadási beszámolójában elmondhatta, hogy a munka hatékonysága tavaly lényegesen nőtt. A 170 milliós nyereséget 237 fővel kevesebben érték el. Legnagyobb mezőgazdasági üzemegységük a sertéstelep. Árbevétele több mint 120 millió forint volt, a nyeresége pedig 12 millió. Az utóbbi csaknem kétszerese a tervezettnek. A telep a nagyságrendjének megfelelő kategóriában a hatékonysági mutatók alapján országosan első helyezést ért el. A felszólaló dr. Kollarik István először a gazdaságpolitika azon célkitűzését hangsúlyozta, hogy 199Ö-ig meg kell állítani az ország adósságállományának növekedését. Az egyensúlyt meg kell teremteni a fizetési mérlegben is. A közgyűlésen új vezetőséget és bizottságokat választottak. A Rakosvölgye Termelőszövetkezet elnöke ismét dr. Czerván Márton lett Átszervezett ipari ágazat Kedvezőtlen mezőgazdasági évkezdet és az ipari tevékenység teljes átszervezése jellemezte a nagykátai Magyar- Koreai Barátság Termelőszövetkezet munkáját a legutóbbi tervkészítés idején. Hogy az elképzelések milyen formában valósultak meg, arról a tegnapi zárszámadó közgyűlésen számolt be a szövetkezet elnöke, Bánáti András, aki egyben a körzet országgyűlési képviselője is. Mint elmondta, az aszály súlyos károkat okozott, de a főágazatok összehangolt munkájának eredményeként az alaptevékenység 104 százaléka teljesítette tervét. Tovább nőtt az ipari egységek részarápya, s 146 százalékos tervteljesítésével biztosította, hogy a szövetkezet a nehéz helyzetben is megfelelően dolgozott. Az elmúlt évet így nyereségesen zárták, s a 240 millió forint termelési értékből 6 millió 168 ezer forintot a nyereségrovatba könyvelhetnek el. Kevesebb energia fogy Ahogy manapság határozzák meg, több lábon álló gazdaság a kisnémedi Aranykalász Termelőszövetkezet. Földjük 13,3 aranykorona értékű hektáronként, ahol szerves anyagok alkalmazásával, talajjavítással, a földművelésen kívül sokféle vállalkozással érik el évről évre kiváló eredményeiket. Tegnap délután a váchar- tyáni művelődési házban tartották meg a téesz részközgyűlését, melyen Bagyánszki János, a váchartyáni pártvezetőség és a téesz pártszervezetének titkára elnökölt. Beszámolójában Tóth János elnök öt év munkáját tekintette át, mivel a vezetőség megbízása lejárt, és tisztújításra is sor került. Az elmúlt évben 529 millió 417 ezer forintos termelési értékükhöz és több mint 835 millió forint árbevételükhöz képest az 1712 tagú közösség nyeresége 51 millió 406 ezer forint volt. A tagok alaprészesedése évi jövedelmük 4 százaléka. Dr. Kocsis Péter a meghívottak és a megyei pártbizottság nevében gratulált az eredményekhez, többek között kiemelve azt, hogy a kisnémedi Aranykalász a megye legjobb szövetkezetei' között foglal helyet. Az alapszabály egyes részelnek módosítása után megválasztották a vezetőséget, melynek elnöke ismét Tóth János, helyettese Szotfrid János lett. A zárszámadásokról tudósítottak: Balázs Gusztáv, Fiedler Anna Mária, Furucz Zoltán, Kovács T. István és Pató Zsuzsa. A fotókat Hancsovsz- ki János és Vimola Károly készítette. Eredményesebb politikát - megújuló pártot — korszerűbb intézményrendszert írta: dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára A cím hat szavában foglaltam össze azokat a törekvéseket, véleményeket és követeléseket, amelyek az elmúlt hónapok nagy párbeszédeiben a párttagság és a pártonkívüliek részéről is megfogalmazódtak. A három fő cél sorrendje nem véletlen, a közöttük lévő szoros kölcsönhatás ismeretében is nyilvánvaló, hogy csak a szocialista építés mai feladataitól indulhatunk az eszközök és a formák alakítása, az intézmények gazdagítása felé. A megyei párt-végrehajtóbizottság a közelmúltban megtartott ülésén összegezte a párt vezető szerepéről és a politikai, intézményrendszer fejlesztéséről folyó alapszervezeti eszmecserék tapasztalatait és széles körű vita után kialakította saját állásfoglalását is a Politikai Bizottság téziseiről. A testület tagjainak véleményalkotását segítette, hogy több helyen is aktívan részt vettek a zömmel pártcsoport- keretekben szervezett politikai fórumokon. Közvetlenül is érzékelhették tehát, hogy a tézisekkel kapcsolatos észrevételek jóval túlmutattak a konkrét témán, érintették a politikai gyakorlat ellentmondásait, a pártszervezetek belső problémáit és a lakosság napi gondjait. Hatással ^voltak az elhangzottakra és a hangulati háttérre az adózással, a bérbruttósítással, az áremelkedéssel, az ellátással, az adott gazdálkodóegység évzárásával kapcsolatos tapasztalatok. Döntően ezek a tényezők és a korábbi időszak csalódásai magyarázzák a helyenként indulatos kitöréseket, kemény bírálatokat, amelyekben ugyanakkor az elért eredmények féltése, a jövőért való aggódás is tükröződött. A megye párttagsága kedvezően fogadta, hogy ilyen jelentős kérdésben kikérik a véleményét, amit jól jelez, hogy több mint 70 százaléka megismerte a téziseket és nagyobb hányada hozzá is szólt az eszmecseréhez. Emellett azonban azt is lehetett érzékelni, hogy a párttagság számottevő része elszokott az ilyen átfogó, nagy horderejű, perspektivikus kérdések megvitatásától, attól, hogy a mindennapok tapasztalatait mélyebben értelmezze és azt az adott témához igazított állásponttá formálja. Vagyis gyengült a politizálás legfontosabb belső rugója, az önálló, alkotó gondolkodás készsége. A párttagság véleménynyilvánítását nagymértékben elősegítette volna az is, ha a tézisek bevezetőjében sor kerül a párt elmúlt időszakban végzett munkájának kritikus elemzésére, fogódzókat adva a javaslatok kidolgozásában, érthetőbbé téve az így „levegőben lógó" kinyilatkoztatás jellegű megfogalmazásokat. Csak ilyen elemzés birtokában lehet hiteles és meggyőző az az általánosan vitatott megállapítás is, hogy „a szocialista építésnek magasabb szintjére érkeztünk”. Az elmúlt évtized gazdasági stagnálása, az élet- színvonal csökkenése, az ideológiai zavarok, a tudás érték- vesztése és az emberi, közösségi kapcsolatok eróziója, a társadalmi beilleszkedési problémák bizony ezt megkérdőjelezik. Szinte egyöntetű volt viszont az a megítélés, hogy a szocializmus építésének Országgyölési bizottság a társadalombiztosításról Garantált szociális biztonság A társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítésével és a nyugdíjrendszer módosításával kapcsolatos tervezeteket vitatta meg az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Pesta László elnökletével a Parlamentben tartott pénteki ülésén. A képviselőkhöz korábban ’ eljuttatott előterjesztés megállapítja: a szociális biztonság garantálása társadalompolitikánk) egyik központi kérdése. Ennek a követelménynek a teljesítése halaszthatatlanná teszi a társadalombiztosítás finanszírozási és működési feltételeinek gyökeres átalakítását. Szóbeli kiegészítőjében Rácz Albert, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője emlékeztetett arra: politikai állásfoglalás és állami határozat született arról, hogy 1988-ban törvényjavaslat készüljön a nyugdíjrendszer módosításáról. Hangsúlyozta: a változtatásra egyértelműen szükség van, azonban mérlegelni kell, hogy a módosításra megérettek-e a körülmények. Ha megmarad a jelenlegi szisztéma, akkor ennek konzekvenciáit a jövőben vál lalni kell, vagyis az alacsony nyugdíjak értékének megőrzésére figyelmet kell fordítani. Kívánatos, hogy törvényes garancia legyen arra: az eh hez szükséges forrásokat a költségvetésből fedezik. Az, hogy állampolgári jogon vehesse igénybe mindenki a nyugdíjat, rendkívül nagy anyagi erőfeszítéseket igényel. Mindezek ellenére az illetékesek gondolkodnak egy olyan rendszer kialakításának lehetőségén is, amely szerint minden állampolgár — függetlenül attól, hogy dolgozott vagy sem — megkapja a lét- fenntartás minimumához szükséges összeget. A vitában felszólaló dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter bonyolult, mindenkit érintő kérdésnek nevezte a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítését. Ügy vélekedett: először azt kell tisztázni, hogy milyen elvek alapján hajtható végre a módosítás. Mivel egy több évtizede működő rendszerről van szó, alapos előkészítő munká ra van szükség ahhoz, hogy jó döntés születhessen. A tár' sadalombiztosítási rendszer reformja során azt kell eldönteni, hogy mit finanszírozzon a költségvetés, és mire' adjon fedezetet o dolgozóktól beszedett társadalombiztosítási járulék. A társadalombiztosításnak nemcsak anyagi önállóságra van szüksége, hanem arra is, hogy például törvények szabályozzák a nyugdíjjárulék, a nyugdíjak alakulását. Az átmenet várhatóan sok gondot okoz majd, de a módosítás gazdasági, politikai, lélektani előnye sokkal nagyobb, mint a hátránya. A nyugdíjreformról szólva kifejtette: az érdemi változtatáshoz szükséges 8—10 milliárd forintot a költségvetésből nem lehet előteremteni. Ha az aktív keresőktől vonják el ezt a pénzt, az feszültséget teremt. De a másik lehetőség, a nyugdíjak átcsoportosítása is felelősségteljes kérdés. Mindezeket figyelembe véve a miniszter úgy vélekedett: most nem a nyugdíjreform mikéntjét kell az Országgyűlés elé terjeszteni, hanem először azt: a mai helyzetben változtassanak-e egyáltalán a nyugdíjrendszeren. Az ülés végén Pesta László ismertette Barcs Sándor (országos lista) levelét, amelyben a képviselő szorgalmazza hogy az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága hozzon létre egy albizottságot a népességcsökkenés problematikájának vizsgálatára. A bizottság tagjai egyetértettek az indítvánnyal. olyan új szakaszához érkeztünk, amely más minőségi követelmények elé állítja a pártot, mindenekelőtt a vezető testületeket és személy szerint a vezetőket, de az egész társadalmat is. A tézisvita is bizonyította! a hibák okainak őszinte, nyílt feltárása nélkül nincs azonosulás, csak a kiábrándulás kap újabb tápot. Érthetetlenek a párttagság számára az országos vezetők olyan megnyilatkozásai, melyek a megfontoltság jegyében évek alatt tartják csak megvalósíthatónak a közelmúlt elemzését, sőt egyenesen a történészekre akarnak hagyatkozni. Természetesen nem tudományos pontosságú, hanem politikai elemzés és okfeltárás kell, amelynek esetleges hibái feltehetően nem rejtenek magukban több veszélyt, mint az okok, amelyek megszüntetésére irányul. A tézisek felvázolják egy demokratikus, alulról ,építkező,, de központilag vezérelt párt modelljét, amelyben a tagság aktívan részt vesz a politika alakításában és végrehajtásának ellenőrzésében. A demokratikus centralizmusnak ezen újszerű felfogására épülő párt csökkentheti a kellően nem megalapozott döntések számát. A párt működésének megreformálása azonban — a dolog természeténél fogva — következetes munka esetén sem megy máról holnapra. Az alulról építkezést is felülről kell ösztönözni, viszont a jelenlegi feszítő gondok már halaszthatatlanná teszik a korábbinál célratörőbb, az intézmények mellett az egyénre is nagy súlyt helyező, nyilvánosabb, mozgósító erejű politizálást aa alapszervezetek szintjén is. A tézisekben megfogalmazott célokat támogatók körében ugyanakkor éppen a pártért való aggodalom gerjeszti újra és újra a további következetes személyi változások követelését. A párttagság nem érti a felső szintű személycserék titokzatosságát, megtörténtük, vagy éppen elmaradásuk indokát. Érthetetlennek tartják azt is, hogy míg az alsóbb szinteken a Központi Bizottság határozatának megfelelően jelölőbizottságok készítik elő demokratikusan, az összes érdekelt bevonásával a személyi változásokat, addig a Központi Bizottság magára nem alkalmazza saját határozatát. Pedig — amint a vb-n megfogalmazódott — célszerű lenne, ha az esedékes központi bizottsági ülés is jelölőbizottságot küldene ki, amely a leendő küldöttek között felmérné a testületek és a tisztségviselők körében szükséges cseréket és kidolgozná az országos pártértekezlet számára a megfelelő javaslatokat. Egyértelmű az is, hogy a pártértekezletet követően minden szinten át kell tekinteni a vezető testületek tagjainak személyi alkalmasságát és a megnövekedett követelmények alapján el kell végezni a szükséges fel- frissítést. A párttagság nem bűnbakokat keres és nem büntetni akar, egész egyszerűen arról van szó, hogy az ország, a párt érdekeit a személyi presztízs elé helyezi és keresi a megfelelő szervezeti és személyi biztosítékokat. Tudja, hogy a leggyorsabban feltárható tartalékunk a dinamikus, a jó tömegkapcsolatokkal rendelkező, a korszerű szemléletű és kezdeményezésre képes kommunisták vezetésbe vonása lehet. Törekvései a gazda növekvő felelősségét fejezik ki és annak a gyakorlatnak az elutasítását, hogy a személyi kérdések szűk körben dőljenek el és a testületektől csak a formális jóváhagyást várják. Az előző gondolatokkal szorosan összefügg — csak látszólag mond ellent azoknak — és alapállás kérdése, hogy a párt és az önmagát túlélt politikai intézményrendszer megújítását ne elősorban a mai gazdasági nehézségek, társadalmi feszültségek, a párt munkájának gyengeségei, az intézményrendszer működési zavarai kényszerítsék ki, mert ennek csak defenzív, problémaelhárító magatartás lehet a következménye. Pontos, hogy a párt következetesen és ingadozás nélkül haladjon az élen a társadalmi, gazdasági reformok útján. Menjen elébe a szükséges változásoknak, magatartásában a kezdeményezés domináljon, s ennek révén a politizálás határait mi és ne mások politikai törekvései szabják meg. Egyre láthatóbbá válik ugyanis, hogy amennyiben a párt reális, de perspektívát is nyújtó programjával nem vállalja az ideológia, a politika, a gazdaság és a kultúra frontján az egyidejű kezdeményezéseket — támaszkodva az ország legjobb erőire —, akkor mások veszik át ezt a szerepet, kisajátítva többek között a politikai intézmények reformjának ügyét is. A kezdeményezés és a következetesség szívhatja el a legjobban az oxigént az ellenzéktől, míg a hatalomvédő reflexek, a késlekedés — az objektív nehézségek talaján — csak újabb bátorítást ad számukra. A párt reformpolitikája irta sem nélkülözheti a kétfrontos harcot. Időszerűségéről az utóbbi időben mintha elfeledkeztünk volna, pedig a tézisekről alkotott vélemények is tükrözik a szükségességét. Szép számmal vannak olyanok, akik idegenkednek attól, hogy a párt vezető szerepe hegemonisztikus hatalomgyakorlás formájában valósuljon meg azáltal, hogy más, a szocializmus iránt elkötelezett erők is részt vesznek a politikai hatalomban. Szívesen visszatérnének a régi módszerekhez, amikor a párt mindenért vállalta a felelősséget és sokszor közvetlen utasításokkal szabályozta az állami, gazdasági teendőket. Mások a reformokat csak a gazdaság területére korlátozzák, nem látják a kölcsönhatásokat, azt, hogy a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetben is fel kell vállalni az intézmény- rendszer reformját. Másfelől viszont egyre gyakrabban fellelhetők — a párton belül is — olyan nézetek, főként társadalomkutatók, politikusok publikáció?“ nak téves értelmezése nyomán, amelyek már szinte ön* célúan sürgetik a minden irá- nyú és azonnali reformokat, úgy vélekedve, hogy ez majd kikényszeríti a párt politikájának és működésének korszerűsítését is. Eltekintenek attól, hogy a párt a politikai intézményrendszer meghatározó eleme és ahhoz, hogy aa intézményrendszer továbbfejlesztése a szocializmust erősítse, először a párt szerepének tisztázására, az elvi-poli* tikai' jellegű irányítás hatás- fokának javítására van szükség; arra, hogy a párt tevékenysége a társadalmi befolyásolás irányába mozduljon, melynek eredményeként „ügyintéző” pártból egyre inkább politizáló párttá válik. Ameny- nyiben ugyanis ez az alapfeltétel nem biztosított, úgy aá egész rendszer működésképtelen lesz, illetve tevékenysége nem a párt — az egész társadalom érdektörekvéseit szintetizáló — politikájának megvalósítását szolgálja. A történelem által már kellően igazolt feltételezésnek tekintették a vitában részt vevők, hogy a szocializmus építéséhez szükség van egy kommunista típusú párt vezető szerepére. Kiemelték viszont, hogy az egypártrendszer körülményei között a párt alapvető érdeke; irányító, vezető szerepéi az egész társadalom ellenőrzése mellett gyakorolja. Erősíteni kell a párt „belső” ellenőrző munkáját is, fórumainak rangját az azonos szintű irányító testületekével kiegyensúlyozva- kell megállapítani, biztosítva független működésük garanciáját. Az önkorrekciós képesség legfőbb biztosítékát azonban szinte minden párttag az önbírálat és bírálat feltételeinek megteremtésében, a kollektív vezetésben, az első számú vezetők kívánatosnál nagyobb szerepének megszüntetésében» a csak funkcióhoz tapadó tekintélytisztelet leépülésében»' a pártélet nagyobb nyilvánosságában, egyszóval o pártdemokrácia erőteljes fejlesztésében és tényleges érvényesülésében látja. E cikk korlátozott terjedelmi keretei között a tézisek körül kialakult politikai eszmecseréknek csak néhány —i általam legjelentősebbnek ítélt — kérdéséről írtam, konkrét példák nélkül, meglehetősen általánosított formában. Rendkívül sok észrevétel hangzott el a pártéletről, élénk eszmecsere bontakozott ki a választási rendszerről, a kádermunkáról, a párt jellegéről, a döntési rendszerről; a gazdaság, az állami szervek és a tömegszervezetek, aa egyesületek pártirányításáról, Az államról és a társadalmi szervezetekről szóló 'fejezetek által kiváltott gondolatokról még felsorolásszerű említést sem teszek. Ezúton is kérem a párttagokat, az alapszervezeti titkárokat, a testületek tagjait és tisztségviselőit, a függetlenített pártmunkásokat, tekintsék cikkemet vitaindítónak és megállapításaival vitázva, vagy új gondolatokat útjára indítva, a jelzett fehér foltokat megszüntetve adják közre véleményüket. Készüljenek ily módon is ti pártértekezletre és készítsük fel egymást ezzel is az aktívabb, eredményesebb politizálásra. Tekintsük az egyéni beszélgetésen elhangzottakat, aa ideológiai irányelvek vitáját és a párt vezető szerepéről szóló tézisek körüli eszmecserét olyan politikai tökének, amelyet jól hasznosítva a kamatok biztosítják a párt- szervezetek „megélhetését”, a tömegkapcsolatok erősödését, a párt iránti bizalom növekedését, azt, hogy a vezető szerep a társadalom szándékával egyezően, továbbra is általa elismerten valósuljon meg.
