Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-19 / 42. szám

2 1988. FEBRUÁR 19., PÉNTEK Mihail Gorbacsov mondott beszédet Vasárnap kezdődik a látogatás Moszkvába várják (Folytatás az í. oldalról.) A szovjet vezető utalt a NATO „kompenzációs” ter­veire és arra, hogy London­ból, Párizsból és a brüsszeli központból ismételten nem­mel válaszoltak a nukleáris fegyverzet leszerelésére, még akkor is, ha arra csak a tá­volabbi jövőben kerülne sor. A KHR—HHR szerződés el­ismerő méltatása mellett, olyan hangok is hallatszanak, hogy Franciaország és Anglia egyáltalán nem kívánja meg­szüntetni nukleáris fegyver­zetének növelését, sőt, a szer­ződés aláírása után, a NATO- tagállamok fokozott aktivitást mutatnak a két- és többolda­lú katonai integrációban. Az átalakítás kapcsán a nyugati politikusok ál'l.sfog- lalásaiban az elismerő szavak gyakran keverednek a „kom­munista terjeszkedésről” szó­ló fejtegetésekkel. Tudatosan Fokozódott az a törekvés, hogy az átalakítás és leszere­lés kérdéseivel kapcsolatos ideológiai harcot a Szovjet­unió területére, vigyék át. A nyugati rádióállomások provo­kációs koholmányokat terjesz­tenek a szovjet társadalomban kiéleződő küzdelemről, a szov­jet vezetésről, s arról, hogy már létrejött és terebélyesedik az átalakítás és az SZKP kül­politikájának „ellenzéke”. E rádióállomások sietve új mód­szereket dolgoznak ki a többi szocialista ország elleni akna­munkában is. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta : a rádióállomások nyugtalanságának nemcsak az az oka, hogy a leszerelés fe­nyegeti a katonai-ipari komp­lexum profitját, de megijeszti őket az is. hogy újólag nö­vekszik a rokonszenv orszá­gunk iránt, hogy zajlik a Szovjetunió új „felfedezése”. Mindez aláássa az „ellenség­képet”, ezzel pedig a szovjet- ellenes, imperialista politika ideológiai alapjait — jelentet­te ki. ..„ Az afgán probléma megol­dását célzó lépéseket átte­kintve Gorbacsov emlékezteit arra, hogy az SZKP 1985. áp­rilisi ülése után a politikai bi­zottság szigorú elemzésnek vetette alá a helyzetet és ke­resni kezdte a kiutat. A ren­dezés lehetőségei azután tá­rultak föl, hogy Afganisztán­ban 1986 végén, Nadzsibullah vezetésével, valóban nemzeti erők kerültek a politika elő­terébe. Létrejöttek a konf­liktus rendezésének külső fel­tételei is, úgy, hogy Afganisz­tán független, semleges és el nem kötelezett állam legyen. Ez megfelel az afgán nép ér­dekeinek és megfelel a mi ál­lamérdekeinknek is — mond­ta a főtitkár. A tíz nappal ezelőtt közzé­tett nyilatkozatra utalva hangsúlyozta, hogy azt megér­téssel és támogatással fogad­ta á szovjet nép, a Szovjet­unió szövetségesei és barátai is. A következő hónapok egy­értelműen megvilágítják az afganisztáni helyzet politikai rendezése összes részvevőinek álláspontját. Mindent összevetve azt kell mondani, hogy az új gondol­kodásmód új problémáinak tudományos kidolgozása és azok ideológiai megalapozása is még a kezdeti szakaszban van. Természetes a szovjet emberek szándéka, hogy el­igazodjanak mindenben, job­ban megértsék az eseménye­ket, s mindenekelőtt, hogy tudatosan vállaljanak részt a háborús fenyegetés elleni össznépi küzdelemben, bekap­csolódjanak a nemzetközi érintkezésbe. Éppen ezért megteremtjük áz összes szük­séges feltételt ahhoz, hogy alapvetően megemeljük a külpolitikával, a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó felvilá­gosító és kommentátori mun­ka színvonalát. Az erőpolitikán alapuló ka­tonai doktrínával szemben mi az érdekek egyensúlyát és a kölcsönös, egyenlő biztonság felfogását állítjuk. Az eltérő rendszerű államok normális, tárgyszerű kapcsolataira van szükség, de a demokratikus törekvésekkel ütközik az anti- kommunizmus gyakorlata. A mai bonyolult világpoli­tikai- folyamatok nagyságren­dileg megnövelték a Szovjet-1 uniónak nemcsak politikai, hanem elméleti felelősségét is — állapította meg a főtitkár. — A marxisták és ideológiai ellenfeleik számára ma egy­aránt felvetődő elméleti kér­dés az osztályjellegű és az egész emberiséget érintő ér­dekek egyeztetése a világ fej­lesztésében, következésképpen a politikában. A nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulóján elhangzott ünne­pi beszéd tartalmazta az ez­zel kapcsolatos elvi jelentősé­gű megállapításokat. Kijelölte a különböző társadalmi rend­szerek versengésének kritériu­mait, s meghatározta egymás mellett létezésüknek azokat a formáit, amelyek kizárják a világkatasztrófa lehetőségét. A szovjet társadalomtudomány megkezdte a mai kor sajátos­ságainak és alapvető jellem­zőinek bátrabb elemzését. A nemzetközi közvélemény hatalmas része tartja a Szov­jetunióban megkezdett átala­kítást az egész emberiség szempontjából kedvező folya­matnak. E folyamat világszer­te megerősítette a jövőbe ve­tett hitet. Ez óriási erkölcsi tőkét jelent, amelyet kötele­sek vagyunk óvni, kötelessé­günk méltóvá válni arra a bizalomra, amelynek legkü­lönbözőbb jeleit érzékeljük. Ez a helyzet egyik oldala, amely követlen kapcsolatban van az emberi tényezővel, de gyökerei melyen a mai világ objektív folyamataiban talál­hatók. A másik oldalt azok a fon­tos változások jelentik, ame­lyek a monopoltőke természe­tében és a általa irányított társadalomban mentek végbe. A globális problémák kiélező­dése, a megoldásuk érdekében a nemzetközi együttműködés szükségessége a béke és a le­szerelés ügyének kedvez. Mindez megváltoztatja az erőviszonyokat „a háború és a béke pártja” között a mo­nopolkapitalizmus keretein betűt és az általa létrehozott nemzetközi politikai felépít­ményben. Ez azt jelenti, hogy azok a nemzetközi körülmé­nyek, amelyek között forradal­munk új, nagy jelentőségű szakaszába léptünk, jelentősen különböznek a korábbi szaka­szokra jellemző nemzetközi körülményektől. Az új politikai gondolkodás- mód az új realitások megérté­se. Az imperializmusról val­lott lenini felfogásra épül, ar­ra a lenini gondolatra, hogy az imperializmus „sohasem javul meg”. E kérdésben soha semmiféle illúziónk nem volt és nincs — hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov. Az új gondolkodásmód köz­ponti magja az összemberi ér­tékek új szerepének felismeré­se és kifejezése. Ma minden korábbinál nagyobb veszély fenyegeti az emberi nem lé­tezését. Ugyanakkor megsok­szorozódott a tömegek szere­pe, a demokratikus tényezők jelentősége az országon belül és a világpolitikában. Mindez lényegileg másfajta nemzetkö­zi kapcsolatok létrehozását kö­veteli. Ezek elvei közé tarto­zik annak elismerése, hogy minden egyes népnek, minden egyes országnak joga van ön­állóan megválasztani társa­dalmi és politikai rendszerét. Kölcsönhatások Nem szabad lebecsülni an­nak a jóakaratnak a jelentő­ségét, amelyről a Szovjetunió ad bizonyságot. Nem becsül­hető le nemzetközi tevékeny­ségünk új stílusa, törekvésünk arra, hogy nyílt és eredményes párbeszéd jöjjön létre, s en­nek eredményeként létrejöjjön az a minimális bizalom, amelynek mindenkor helye van a szembenálló társadal­mi rendszerek képviselőinek párbeszédében. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy őszin­tén lemondtunk arról, hogy feltétlenül ideológiai össze­függésbe. ágyazzuk az állam­közi kapcsolatokat. Készek vagyunk kompromisszumok­ra az egyenlőség keretein be­lül, akkor, ha senki biztonsá­gi érdekeit sem éri kár. Egy­szóval: nagy a jelentősége mindannak, ami a szovjet külpolitikát az átalakítás idő­szakában jellemzi. Mivel ma az emberiség fennmaradása a fő kérdés, ez bizonyos határokat szab az imperializmus számára. A szo­cializmus, a demokrácia és a haladás erőinek legfontosabb feladata, mondhatni történel­mi küldetése éppen abban'rej­lik, hogy bővítsék és erősítsék a meglévő lehetőségeket, lét­rehozzák azokat az új körül­ményeket, amelyek közepette az imperializmus lehetőségei­nek határt szabó keretek az agresszió és az intervenció erőinek számára áthatolhatat­lan akadályokká válnak. A Szovjetunió a belső átala­kítással hozza létre és erősíti ezeket a realitásokat. Még egyszer hangsúlyozni kell: minden külpolitikai ered­ményünk, sőt a béke megőr­zése is végsősoron az átalakí­tás sikereiben, a párt és a nép eredményes munkájában gyö­kerezik. Fontos, hogy e tekin­tetben a szovjet emberek fel­ismerjék a kölcsönhatást is: az átalakítás sikere elképzel­hetetlen az új politikai gon­dolkodásmódon alapuló kül­politika nélkül — mutatott rá a főtitkár. Felelősséggoi Gorbacsov beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a testület az átalakítás felelős­ségteljes időszakában ült ösz- sze, amikor a társadalmi élet demokratizálása és a gyökeres gazdasági reform megköveteli a párttól, hogy pontosan dol­gozza ki munkaprogramját. Ezt tartja szem előtt a politi­kai bizottság a XIX. országos pártértekezlet koncepciójá­nak kidolgozásakor. Az érte­kezletnek sok mindent meg kell határoznia a párt straté­giájából. Az átalakítás céljai elérésé­nek legfontosabb eszközeként a demokratizálást nevezte meg Mihail Gorbacsov. A demok­ratizálás megfelel a szocializ­mus lenini koncepciója lénye­gének. Lehetővé teszi, hogy a szovjet társadalom megfeleljen azoknak az eszméknek, ame­lyek megvalósítása érdekében vívták meg az októberi forráT da Imát. Gorbacsov szólt a kultúra, a gazdasági reform kérdéseiről, majd beszéde végén kijelen­tette: Konkrét döntéseket kell hoz­nunk politikai rendszerünk tökéletesítéséről és a párt sze­repéről, amely a politikai él­csapat az ország fejlődésének új szakaszában. Ezzel újabb, jelentős ösztönzést adunk for­radalmi átalakításunknak, CUITO CUANAVALE térsé­gében ismét súlyos harcokra került sor az elmúlt napok­ban, a dél-afrikai betolakodók és az angolai kormányerők között. Egy hónapon belül immár ez volt a második — mindkét oldalon nagy veszte­ségeket okozó — dél-afrikai támadás, amely Angola dél­keleti részén zajlott le. A ko­rábbi, január 12—13-án vég­rehajtott offenzíva Pretoria számára sikertelenül végző­dött, mivel az angolai kor­mánycsapatok visszaverték a támadást. A múlt vasárnap indított újabb akciót előké­szítve Dél-Afrika páncéloso­kat, tábori tüzérséget, s csak­nem hétezer főnyi erősítést vont össze a térségben. A nagy erejű támadás előkészíté­seként sorozatos bombázáso­kat hajtottak végre a fajül­döző rendszer katonái az an­golai hadsereg állásai ellen. Mindez a luandai nemzetvé­delmi minisztérium közlemé­nyéből ismert, amelyet a hét elején adtak ki. A kialakult körülmények kapcsán a másik fél sem hall­gathatott, s ez új helyzetet te­remtett az Afrika délkeleti részén kialakult, s immár konzerválódott feszültség meg­ítélésében. A pretoriai kato­nai főparancsnokság kényte­len volt elismerni, hogy egy angolai rakétatalálat követ­keztében több dél-afrikai ka­tona is az életét vesztette. Ez a közlés felér egy beismerő vallomással, mivel eddig az apartheidrendszer irányítói még azt is tagadták, hogy csapataik a szomszédos ango­lai területeken állomásoznak. ANGOLA valóban szom­szédja lenne a Dél-afrikai Genfi értekezlet Újabb szovjet javaslat A vegyi fegyverek betiltá­sával kapcsolatos újabb, jelen­tős szovjet javaslatot terjesz­tett elő csütörtökön a genfi leszerelési értekezleten Pet- rovszkij szovjet. külügymi­niszter-helyettes. A javaslat értelmében a tárgyalásokon részt vevő vala­mennyi állam — jóakarata je­leként — már 1988 első felé­ben felvilágosítást adna a bir­tokában levő vegyi fegyverek­ről, ezek hozzávetőleges nagyságáról, a gyártó üzemek­ről, berendezésekről gs a gyár­tásban alkalmazott technoló­giákról. Ugyartcsak tájékoztat­nának arról, átadtak-e más országoknak, illetve kaptak-e más országoktól vegyi fegy­vert, annak gyártására alkal­mas berendezést és technoló­giát. A javaslat második része értelmében a tárgyalások résztvevői önkéntesen egy-egy ellenőrző objektumot bocsá­tásának nemzetközi szakértő- csoport rendelkezésére. Itt azokat a módszereket próbál­nák ki, amelyekkel ellenőriz­hető, hogy a polgári iparban nem gyártanak-e vegyi fegy­vereket. A Szovjetunió folytatja a konzultációkat a Biztonsági Tanács többi tagjával és Te­heránnal annak érdekében, hogy a BT 598. számú hatá­rozatának megfelelően mi­előbb sikerüljön elérni az ira­ki—iráni viszály békés rende­zését — jelentette ki csütörtö­kön Oleg Grinyevszkij, az SZKP KB főtitkárának meg­bízottja Bagdadban tartott sajtóértekezletén. Az öbölben tartózkodó kül­földi haditengerészeti erőkkel kapcsolatos híz-, hogy csü­törtökön elindult hazafelé az Okinawa amerikai helikopter­hordozó, amelyet egy kisebb hajó vált fel. A Pentagon kedden jelen­tette be, hogy visszavonják a térségből az Iowa csatahajót, s felváltják az aknakutató helikopterekkel felszerelt Oki- nawát. Az amerikai aknaku­tató helikopterek távozása egybeesik azzal, hogy felére — hét hajóra — csökkentik a nyugat-európai országok akna­Köztársaságnak? A világtér­kép tanulsága szerint • nem, mivel délen Namíbia és Bost- wana határolja. Csakhogy a valóságban nem ilyen egyér­telmű a helyzet: az ásványi kincsekben és nemesfémekben roppant gazdag Namíbia hosz- szú évtizedek óta dél-afrikai gyarmatterület. Az ország füg­getlenségéért küzdő Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) tagjai a sorozatos terror és üldöztetések elől An­golába menekültek. Pretoria számára ez szolgál — időről- időre — ürügyül, hogy a ha­ladó politikát folytató, füg­getlen Angola ellen terrorak­ciókat hajtson végre. Az iga­zi cél persze nemcsak az, hogy a namíbiai hazafiakat legyil­kolják és megfélemlítsék egy harmadik országban, hanem az erőfitogtatás, Angola és a többi Dél-Afrikával határos ország sakkban tartása. Arról már nem Is szólva, hogy a Botha-kormányzatnak időről- időre a saját fekete lakossá­gával is meggyűlik a baja. Az alapvető jogaitól megfosztott Dél-afrikai Köztársaság ősla­kossága éppen úgy a pretoriai rendőri és katonai akciók ál­dozata, mint az ország hatá­rain kívül élők, akiknek min­denkor számítaniuk kell a déli irányból érkező bombá­zásokra, és az idegen katonák kalózakcióira. Mivel a Botha-kormányzat George Shultz amerikai kül­ügyminiszter közelgő moszk­vai látogatásáról beszélt csü­törtöki tájékoztatóján Vagyim Perfiljev, a szovjet külügy­minisztérium információs fő­osztályának helyettes vezető­je. Mint elmondta, Shultz feb­ruár 21-én reggel érkezik Moszkvába. Tárgyalásai so­rán elsősorban a nemzetközi béke és biztonság megszilár­dításával összefüggő kérdése­ket vitatják meg. Ezek között az első helyen áll a további nukleáris leszerelés, főképpen a hadászati támadófegyverek ötvenszázalékos csökkentésé­nek és a rakétaelhárító rend­szerekről kötött szerződés elő­írásai egyidejű, előre megha­tározott határideig szóló be­tartásának témája. Természetesen szóba kerül­nek a hagyományos fegyverzet és haderők, a vegyi fegyverek általános eltiltása, a nukleá­ris kísérletek megszüntetése. Ugyancsak szó lesz a regioná­lis konfliktusokról: a felek véleményt cserélnek az iráni— iraki háborúról, a közép-ame­rikai helyzetről, a kambodzsai kérdésről és az Afrika déli részén kialakult helyzetről. kereső egységeinek számát. A hajók és helikopterek vissza­vonását az igen magas üze­meltetési költségeken kívül azzal indokolják, hogy az öbölben csökkent az aknave­szély, s a még felbukkanó robbanószerkezeteket a tér­ségben maradó kevésbé kor­szerű berendezések segítségé­vel is hatástalanítani tud­ják. SHULTZ amerikai külügy­miniszterrel folytatott csütör­tökön reggel megbeszélést Kohl kancellár. A megbeszé­lésekről nem adtak ki részle­tes tájékoztatást, de értesülé­sek szerint azon elsősorban a Bonn és Washington között a leszerelési feladatok kérdésé­ben kibontakozó vitáról volt szó. Megtárgyalták az ameri­kai külügyminiszter küszöbön­tisztában van azzal, hogy a világ vezető tőkés köreinek — Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, NSZK, Franciaország — fontos gazdasági érdekei fűződnek ahhoz, hogy Afrika déli részén ne következzék be alapvető fordulat, így pusztán csak látszatengedményeket tesznek a haladó világ orszá­gainak, vagy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának követelé­seire. A helyzet azonban sem­mit sem változik. Még akkor sem, ha a fajüldöző rendszer irányítói időnként meglepő bejelentésekkel igyekeznek el­kápráztatni a világ közvéle­ményét. Legutóbb február el­ső napjaiban hangzott el Pik Botha külügyminiszter szájá­ból az a mondat, hogy a Dél­afrikai Köztársaság hajlandó részt venni egy olyan Namí­bia jövőjéről tartandó regio­nális értekezleten, amelyen valamennyi érdekelt fél kép­viselői ott lehetnének. A bejelentés — látszó­lag — áttörést jelent az ed­digi magatartáshoz képest, s az sem titok, hogy arra Wa­shington erőteljes nyomását követően került sor. Csakhogy a pretoriai diplomácia irányí­tója olyan feltételekhez kö­tötte a tárgyalásokat, amelyek megkérdőjelezik annak őszin­teségét. Így például Botha külügyminiszter fontosnak tartotta elmondani, hogy az értekezleten jelen kell, hogy Szovjet részről kifejtik az afganisztáni rendezéssel kap­csolatos elképzeléseket. Részletesen megvitatják a kétoldalú kapcsolatok külön­böző vonatkozásait s a tervek szerint halászati megállapodás aláírására is sor kerülhet. ROBBANÁS Gépkocsiba rejtett pokolgép robbant csütörtökön Teherán esj'ik gyorsforgalmi útján — közölte az ÍRNA iráni hírügy­nökség. A robbanás következ­tében két ember megsebesült, károk keletkeztek járművek­ben, és kitörtek a környező épületek ablakai. Három napon belül ez volt a második pokolgépes merény­let az iráni fővárosban. NSZK Okmánytsrvezst Heiner Geisslernek, a Ke­reszténydemokrata Unió fő­titkárának véleménye szerint a CDU mint az NSZK vezető kormánypártja kiváltképp al­kalmas arra, hogy szilárd nyugati elkötelezettsége alap­ján előmozdítsa Bonn kap­csolatait az NDK-val és a lobbi kelet-európai szocialista országgal. Ez jól szolgálhatja a kelet—nyugati szembenállás enyhítését, a „Németország- politikai” feltételek javítását. Geissler a CDU székházában, nagy hazai és nemzetközi ér­deklődéstől kísért sajtóérte­kezleten előterjesztette azt a „kül-, biztonság-, Európa- és Németország-politikai” ok­mánytervezetet, amelyet a pártelnökség megbízásából egy bizottság dolgozott ki. A do­kumentumot először széles körű vitára bocsátják, majd június elején a CDU kong­resszusán kívánják jóváhagy­ni Wiesbadenban. álló moszkvai tárgyalásaival kapcsolatos kérdéseket is. A KÖZÉP-AMERIKAI kül­ügyminiszterek szerdán San Salvadorban befejeződött ta­nácskozásukon megállapodtak abban, hogy országaik folytat­ják a konzultációkat annak a nemzetközi bizottságnak a megszervezéséről, amely az au­gusztusban aláírt közép-ame­rikai államfői egyezmény vég­rehajtását fogja ellenőrizni legyen az UNITA nevű ango­lai ellenforradalmi szervezet képviselője, hogy a luanda: kormánynak segítséget nyújtó kubai csapatoknak pedig tá­vozniuk Kellene Angolából. A pretoriai bejelentést megelő­zően magas szintű angolai— amerikai megbeszélések zaj­lottak — nem túl nagy nyil­vánosságot kapva — Luandá­ban, s ezen ott volt a kub'r kormány képviselője is. Az eszmecserét követően Angola kijelentette, hogy Namíbia függetlenségének, valamint országa szuverenitásának sza­vatolását követően nem lesz szükség a kubai segítségnyúj­tásra. S, hogy mi történik az UNITÁ-val? Nos, erről már kevesebb szó esett. Minden­esetre köztudott, hogy ez az ellenforradalmi szervezet a Dél-afrikai Köztársaságtól, az Egyesült Államoktól, Zairétől kapja a legtöbb pénzt, fegy­vert, s más felszerelést. Az el­múlt évek során jó néhány alkalommal a gyors dél-afri­kai katonai beavatkozás men­tette meg az UNITÁ-t attól, hogy az angolai kormányerők szétmorzsolják haderejét. így aztán nem valószínű, hogy Pretoria a jövőben cserben hagyná szövetségesét. VAGYIS OLYAN patthelyzet alakult ki Afrika déli részén, amelyet egyelőre fontos ér­dekkapcsolatok határoznak meg, amelyek a „mozdulatlan­ságot” tartják igazi garanciá­nak. Hogy meddig még, arra nehéz választ adni. Minden­esetre a kelet—nyugati kapcso­latok javulásának előbb-utóbb erre a válsággócra is jótékony hatást kell gyakorolnia. Csitári János whHajtér mbm— PRETORIA KETTŐS CÉUA Csökkent az aknaveszély az öböl térségében Elindult hazafelé az Csak rövi

Next

/
Oldalképek
Tartalom