Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

1988. FEBRUAR 18., CSÜTÖRTÖK

Jegor Ligacsov előadói beszéde

(Folytatás az. 1. oldalról.) vezeti reformintézkedések, s azokat nem a régi módszerekkel kell megvalósítani.

Jegor Ligacsov rámutatott, hogy a? iskolarendszer átalakításának összhangban kell lennie a társadalom életének más szféráiban végbemenő gyökeres változásokkal. Az iskolának a munkára kell nevelnie, javítania kell a tanulók politechnikai ismereteit. Ezzel az elvvel mindenki egyetért, a megvalósításával kapcsolatos gyakorlati munka azonban túlzottan formálissá vált. A „több szocializmust’’ jelszava magában foglalja a sokoldalúság követelményét, amikor az igazságot nem diktálják, hanem az álláspontok és az érvek nyílt összevetése során demokratikus módszerekkel kutatják fel és a szocialista gyakorlattal igazolják.

Ligacsov a továbbiakban szólt arról, hogy az elmúlt évben jelentős változások kezdődtek a felsőoktatás tevékenységében. Ennek fő irányait a gazdaságban, a szociális fejlesztésben és az élet más területein mutatkozó megváltozott követelményekkel összhangban dolgozták ki.

A népgazdasági ágazatok és a felsőoktatás új típusú kölcsönkapcsolatának bevezetése ma időszerű feladat.

Az előadó utalt arra, hogy a fejlett országokban éppen a felsőoktatási intézmények játsszák a vezető tudományos központok szerepét. Ennek megfelelően kell átalakítani a tudományos kutatómunkára szánt állami költségvetést.

A káder- és továbbképzés kérdéseiről a szónok hangsúlyozta, hogy a tudás folyamatos megújítása nélkül elképzelhetetlen a dinamikus társadalmi és tudományos műszaki fejlődés.

Az óvodáktól az egyetemekig az egész iskolarendszer általános gondja a tanulmányi és nevelési folyamat alacsony színvonalú eszközellátottsága. Erre vezethető visz- sza, hogy a gazdaságban rossz minőségű munka folyik, ebben gyökerezik a termékek alacsony műszaki színvonala. A közoktatás feleszereltségé- nek jelentős javítása ma a kérdések kérdése, amelyet mennyiségi és minőségi vonatkozásaiban egyaránt meg kell oldani.

Közép-amerikai egyeztető tárgyalások

Eltérő vélemények, álláspontok

Szerdán San Salvadorban megkezdődött a közép-améri- kai külügyminiszterek újabb tanácskozása — az első február 3-a, az emlékezetes washingtoni képviselőházi szavazás óta, amelynek során az amerikai törvényhozók nemet mondtak a nicaraguai ellen- forradalmárok újabb segélyezésére.

A kongresszusi döntés nem Jelenti azt, hogy az amerikai kormány felhagyott volna a kontrák támogatásával'"été“"a szavazás. eredmepve jelentős mértékhen befolyásolja a kp-1 zép-amerikai egyeztető tárgyalásokat A térségbeli államfők által tavaly augusztus

7-én aláírt, Esquipulas—2 néven ismert okmány végrehajtásának az egyik — bár ftem feltétlenül elégséges — előfeltétele volt a kontrasegéllyel szembeni kongresszusi állás- foglalás.

A Nicaraguán kívüli középamerikai országok most mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy megvalósult az államfői egyezménynek az a pontja, amely sürgette a külső támogatás beszüntetését a térségben harcoló irreguális erőknek. Ezek az államok ugyanakkor most azt várják a sandinista kormánytól, hogy az eddigi lépéseken túlmenően további intézkedésekét hozzon — a nicaraguai ellenzék és az ellenforradalmárok — követeléseinek megfelelően á »demokratizálás” terén.

Közben a sandinista vezetés úgy .véli, hogy a térségbeli országok közül NicaraCSAK RÖVIDEN...

A SZOVJETUNIÓ nem kívánja fokozni a Földközi-tenger térségében állomásozó haditengerészet erejét abban az esetben, ha az amerikai kormányzat is eláll saját erőinek növelésétől — húzza alá az a válaszüzenet. amelyet Eduard Sevardnadze.. szovjet külügyminiszter a szovjet kormány nevében küldött a Földközi-tenger menti el nem kötelezett államoknak.

MARGARET THATCHER

brit kormányfő szerdán látogatást tett a NATO brüsszeli központjában, ahol Lord Carrington főtitkárral, az Északatlanti Tanács és a katonai bizottság tagjával tárgyalt, majd Casteau-ban, a NATO európai haderőinek főparancsnokságán John Galvin főparancsnokkal tanácskozott.

BEFEJEZTE szerdán Szovjetunióban tett hivatalos látogatását és Kijevből hazautazott Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter.

guában tettek idáig a legtöbbet — a rendkívüli állapot feloldásával, az ellenforradalmárokkal kezdett párbeszéddel — az augusztusi megállapodás teljesítéséért.

A sandinista kormány arra törekszik, hogy egyes nyugat-európai országokkal bővítsék ki az augusztusi egyezmény végrehajtását ellenőrző nemzetközi bizottságot. Kedden érkezett Salvadorba a Spanyolország részvételi lehetőségét vizsgáló küldöttség Fe- Upe González kormányfő megbízásából. A nemzetközi bizottság összetétele és jövőbeli szerepe lesz a San Sal- vador-i találkozó egyik központi — és legvitatottabb — témája.

Az iskolarendszer átalakításának meggyorsításában másik fontos feltétel a közoktatás irányításának szervezésében mutatkozó maradiság és dogmatizmus felszámolása. A közoktatási és a felsőoktatási minisztériumot, valamint a szakoktatási állami bizottságot magas kerítések választják el egymástól. Az egyetemeket és főiskolákat 74, a technikumokat 207 minisztérium és főhatóság irányítja. Mindez akadályozza az egységes oktatáspolitika kialakítását és végrehajtását. Nem közösek az érdekek és a célok, így nincs egység a cselekvésben sem.

Ma sokat beszélnek a történelmi igazságról. Bármilyen keserű legyen is az, szólni kell róla, hogy a jelen és a jövő számára levonhatók legyenek a megfelelő tanulságok. Az új nemzedékeket meg kell ismertetni a teljes, a csorbítatlan igazsággal, ám sem befeketíteni, sem rózsaszínre festeni nem szabad a tényeket.

A szervező- és kádermunkáról szólva az előadó emlékeztetett arra, hogy a közoktatásban több mint ötmillió ember dolgozik. A tanító és a tanár a középfokú és felső- oktatás átalakításának központi alakja. Bármennyire fontos is azonban a tanár személyes alkalmassága és tehetsége, az oktatási intézmények fő ereje az egyformán gondolkodó pedagógusok és tanulók kollektívájában rejlik, amelyet az eszmék és érdekek közössége fog egybe.

Ligacsov emlékeztetett arra, hogy az iskolareform dokumentumaiban előirányozták egy országos pedagógiai társaság megalakítását. A sajtó és az érintettek javasolják a tanítók szövetségének létrehozását.

Jegor Ligacsov végezetül szólt arról, hogy a Szovjetunióban-. jelenleg folyik a XIX. országos pártértekezlet gyakorlati előkészítése. A tanácskozás az átalakítás ü.i szakaszának feladatait f ogj,a meghatározni, és ezek között fontos helyet fijglal el a közoktatási rendszer reformja.

Négy palesztin — élve eltemetve

Összetűzések több körzetben

Rakéták

kmtémmkhon

Az izraeli katonai ügyészség vizsgálata megerősítette: az izraeli hadsereg tagjai élve el akartak temetni négy palesztin fiatalt Kfar Szalem falu határában — ismerte el sajtóértekezletén Barak tábornok, az izraeli hadsereg második számú vezetője. Barak súlyos és elfogadhatatlan cselekedetnek minősítette az akciót, de leszögezte: az esemény után sem mondanak le arról, hogy erővel törjék le a palesztinok lázadását.

Az eseményre február 5-én került sor a Nablusz környéki kis falu. Kfar Szalem határában. Egy őrjárat négy palesztint arra kényszerített, hogy bontsák le az úton kövekből emelt akadályt, majd a katonák felettesüktől, egy őrmestertől arra kaptak parancsot, hogy ütlegeljék a fiatalokat. Ezután egy mélyedésben arccal a föld felé fektették őket, s egy buldózerrel 30—40 cm vastagságban földet hordattak rájuk. Szem-, tanúk szerint a felettes azt is megparancsolta a jármű vezetőjének, hogy hajtson rájuk, de az megtagadta az engedelmességet. Egv környékbeli zsidó telepes arra biztatta a járőrt, hogy „végezzenek tisztességes munkát”. Az izraeli katonák távozása után a környék lakói ásták ki az eszméletüket vesztő fiatalokat, s szállították őket kórházba.

Közben szerdán több körzetben is összecsapások voltak palesztin tüntetők és izraeli katonák között, a legsúlyosabbra a Hebronhoz közeli Sujah településen került sor: egy palesztin fiatalt agyonlőttek, nyolcat megsebesítettek.

Előtérben a fegyverkorlátozás kérdésköre

Kohl washingtoni látogatása

Helmut Kohl nyugatnémet ] szerelési folyamatba a szer- kancellár szerdán háromnapos ződés után Európában mara- konzultációra Washingtonba dó rövid hatótávolságú atomutazott. Ronald Reagan el- * eszközöket is. nőkkel és George Shultz külügyminiszterrel elsősorban a leszerelés és a fegyverzetkorlátozás kérdéseiről tanácskozik.

A helyi idő szerint csütörtökön reggel kezdődő tárgyalásokon a kíséretében lévő Hans-Dietrich Genscher alkancellárral és külügyminiszterrel együtt sürgetni kívánja, hogy az amerikai fél is tegyen meg mindent a vegyi fegyverek világméretű tilalmát kimondó megállapodás lehetőség szerint még ez évi létrejöttéért.

A véleménycserék hasonlóképpen fontos tárgykörét alkotja az amerikai—szovjet

rakétaszerződés mielőbbi ratifikálásának nyugatnémet szorgalmazása, nemkülönben az NSZK kormányának az az óhaja, hogy vonják be a leAz NDK-beli Waren város közelében szovjet SS—12 típusú rakétákat tesznek konténerekbe. A Szovjetunió — az NDK- val és Csehszlovákiával kötött megállapodás értelmében - a washingtoni rakéta- egyezmény ratifikálása ejőtt megkezdi e két országban a hadászatl-harcműveleti rakéták leszerelését.

A „NAGYMESTER"KALANDOS ÚTJA

Lido Gelli, a P—2 elnevezésű, államellenes összeesküvéssel vádolt „kümüvespáholy” jellegű szervezet „nagymestere” szerda reggel kalandos utazás után Olaszországba érkezett. A hírhedt „botrányhőst” a svájci hatóságok adták ki Itáliának. Gelli jelenleg egy pármai börtönben várja, hogy kihallgassák az olasz vizsgálóbírók.

A P—2 „páholy” a demokratikus államrend elleni szervezkedés egyik központja volt: bűnös pénzügyietek, felforgató akciók egyaránt fűződtek nevéhez. Az olasz igazságszolgáltatás feltárta, hogy a F—3-nek és Gellinek köze volt több merénylethez is. Gelli hét évvel ezelőtt menekült el az országból, kevéssel azelőtt, hogy arezzói villájában a hatóságok megtalálták a P—2 „kompromittáló” névsorlistáját, valamint a szervezet törvényellenes tevékenységéről tanúskodó dokumentumokat.

Gellit a svájci rendőrség elfogta, de később megszökött börtönéből. Évekig tartó bujkálás után a közelmúltban feladta magát — ugyancsak a svájci igazságügyi szerveknek (szívbe-, tegségére hivatkozott). Maga kiVäiit Olaszországba térni, de Svájc csak néhány hónap után adta ki öt; Itáliának? A líazá- szállításkor a svájci hatóságok rendkívüli biztonsági Intések«*-. déseket tartottak szükségesnek, így Gelli „titkos útvonalon” érkezett hazájába. Vonattal utazott, de a kíváncsi újságírók hiába várták a domodossolai állomáson. Gellit egy megállóval előbb szállították le, ■ onnan vitték Pármába.

Háttér

döntéseket hozni. Ellenfelei ugyanis azzal próbálják lejáratni, hogy hiányzanak belőle az „első számú vezető” képessegei, s csupán arra alkalmas, hogy mintaszerűen végrehajtsa mindenkori főnökei utasításait A rendkívüli korteskedés kamatozott is Bush számára: 38 százalékkal ő nyerte meg New Hampshire-ben a republikánus szavazást. Dole szenátor a második helyre szorult 30 százalékos eredményével. Így persze Bush most azzal indul a többi előválasztás elé, hogy 1953 óta nem lett elnök az a politikus, aki nem nyerte meg az első előválasztást. s Dole viszont azzal érvel, hogy a New Hampshire-i csak egy volt a próbaszavazások közül. A republikánusok elnökjelöltségéért valószínű, hogy kettőjük között lesz majd nagy a páros versenyfutás, s a többiek hamarosan visszalépnek.

A demokrata párti versengésben egyelőre áttekintheteti len a kép. Nem Hampshiré- ben — amely szomszédos Mas- sachussets állammal, samély- lyel sok gazdasági szál kapcsolja össze —, az első hely nem volt kétséges. A görög származású Michael Dukakis, Massachussets kormányzója lett a nyertes. A második, a szavazatok 20 százalékával, az Iowában győztes Richard Gephardt. Paul Simon Illinois: szenátor a harmadik lett. Jesse Jackson fekete bőrű lelkész, viszonylag sok szavazatot szerzett Iowa után immár a második „fehér” államban. A liberális polgárjogi politikus sok voksot kaphat a későbbi előválasztásoknál. a fekete bőrű szavazók körében, de aligha valószínű, hogy eséllyel pályázhat majd az elnökjelöltségre. A többi politikus a szavazatok töredékét kapta, és sokan közülük, nyilván kiválnak majd a kampány további részéből.

Árkus István

AI ELSŐ ELŐVÁLASZTÁS UTÁN

A NÉGYÉVENKÉNT ismétlődő elnökválasztási esztendőkben a hagyományosan kialakult „menetrend” szerint Neu) Hampshire államban dördül el a „startpisztoly”: itt tartják meg az első előválasztást. Ez tulajdonképpen nem más, mint a két nagy párt, a republikánus és a demokrata párt amolyan próbaválasztása, hogy a Fehér Ház eljövendő meghódításáért versengők közül melyik politikust látnák szívesen a hivatalos elnökjelöltként a majdani szavazók.

De nem csak erről van sző. Az előválasztáson küldötteket választanak a republikánus, illetve a demokrata párt őszi. illetve nyári elnökjelölő konvenciójára (gyűlésére). Minden állam meghatározott számú delegátust küld a konvencióra, s ezeket az elő,szavazás során kötelezik el magúit mellett a jelöltségre pályázók, azzal. hogy milyen arányban nyerik el az illető állam szavazatait. Vagyis, ha egy politikus. aki elnökjelöltségre pályázva, az egymást követő előválasztásokon megszerzi a delegátusok többségét, akkor bizonyos lehet, abban, hogy ő lesz pártjának hivatalos el»ök- jelöítje. A szavazás első menetében ugyanis minden delegátusnak szigorúan arra a jelöltre kell leadnia a voksát az elnökjelölő konvención, akinek színeiben az állam szavazói a konvencióra küldték.

EZT A BONYOLULT módszert azért találták ki a századforduló táján, mert az elnökjelölő gyűléseken nagyon sok manipuláció történt. Mint akkoriban mondták, az úgynevezett ..füstös szobákban”, ahctl a pánt néhány befolyásos vezetője összegyűlt, olyan alkuk jöttek létre a Fehér Ház eljövendő főpályázóira, mint a tőzsdei ügyleteknél. A választók így valójában teljesen ki voltak zárva a két párt jelöltjeinek kiválasztásából. Ezért alakult ki az előválasztások rendszere. Az első állam, ahol a próbaválasztást a helyi törvényhozás becikke- lyezte. Wisconsin volt, itt már 1903-ban így szavaztak. Az 1917-es évig négy kivételével, valamennyi állam helyi törvényhozása elfogadta az erről szóló törvényt. A többi helyen mindkét párt reprezentatív tanácskozást tart, s ott választják meg a küldötteket, illetve adnak nekik megbízást, hogy melyik jelöltet támogassák majd a konvención.

A múlt héten a kukorica- terrneléséről oly híres loroa államban zajlott le az első ilyen párttanácskozás. Ezen meglepő módon Buáh alelnök a republikánusok versengésében a harmadik helyre szorult, Dole kansasi szenátor és Pat Robertson tiszteletes, a televíziós egyházi műsorok egyik ismert alakja mögött. A demokratáknál pedig Richard Gephardt missouri képviselő kapott a társainál valamivel több, őt támogató küldöttet az eljövendő konvencióra. De — mint kommentátorok megjegyezték — az iowai párttanácskozás csak olyan volt, mint a nagy versenyek előtti „bemelegítő kör”, s az igazi többfutamos versengés csak a New ' Hampshire-i előválasztással indult meg.

EZ A KIS ÁLLAM több - szempontból is meghatározó jellegű a választási hadjáratban. Egyrészt persze azért, mert ez az esemény a nyitánya a korteshadjáratnak. Eddig csak közvélemény-kutatások eredményei álltak rendelkezésére arról, hogyan vélekednek a választók az egyes

pályázókról. S ilyen felmérések mindig csak néhány száz vagy ezer emberre korlátozódnak, így az esetlegességet nem lehet kizárni. Az előválasztásokon viszont közvetlenül a szavazókhoz fordulnak, s ők valóban voksolnak arra, hogy kit látnának szívesen hivatalos elnökjelölteknek. Másrészt lakosságának összetétele folytán, e kis állam alkalmas arra, hogy tükörképet adjon az Egyesült Államok egészének vélekedéséről is. Egy további szempont az, hogy az első előválasztás eredményei befolyásolják nyilván azokat, akik még határozatlanok az elnökjelölt személyének kiválasztásában. s ilyen emberek a közvélemény-kutatások tanúsága szerint, jelentős tömeget képviselnek az Egyesült Államokban. Végül a választási kasz- szák további feltöltése szempontjából is sorsdöntő a New Hampshire-i eredmény.

Talán kevéssé ismert olvasóink előtt, hogy addig, amíg egy politikus nem válik „posz- szibilis pályázóvá”, azaz nem szerez az előválasztásokon amy- nyi őt támogató delegátust, hogy „érdemes legyen reá tenni”, főleg magánkasszájából kell fedeznie korteshadjáratának költségeit. Ez állhat egyrészt saját vagyonából, de főként azokból az összegekből, amelyeket neki és híveinek sikerült előzőleg összegyűjtenie. Az adományok összegét ugyan egy korábbi amerikai törvény ezer dollárban maximálja. De ha egy iparmágnás nagyobb összeget kíván juttatni valamelyik elnökjelöltnek, természetesen nincs akadálya annak, hogy ez a gyárában dolgozó bizalmasainak 1000— 1000 dollárjaival hatványozód- jon. Ugyancsak az elnökjelölt által rendezett díszebédek, díszvacsorák csillagászati árú részvételi díjai és azok a fizetett politikai előadások, amelyeket a jelölt tart., jelentősen feltölthetik választási kasszáját. Ehhez járulnak még pártjának pénzügyi támogatásai, illetve azok az összegek, amelyeket a szövetségi választási aiapból igényelhet.

A KAMPÁNY E KORAI szakaszában még természetesen nem állnak rendelkezésre az ezekről szóló végleges számok, hiszen várható, hogy a jelöltek közül az elkövetkező előválasztások eredménye láttán, sokan visszalépnek. De hogy fogalma legyen az olvasónak, milyen nagyságrendű pénzekről van szó, megemlíthetjük, hogy például az 1980-as évben, amikor Bush és Dole, a mostani két republikánus főpályázó, szintén elnökjelöltségért korteskedett, az akkori márciusi illionisi előválasztás utáni választási kasszájuk helyzete a következő volt:, Bush S 650 000 és Robert Dole Sül 134 dollár. Mindehhez a szövetségi alapokból akkor a következő kiegészítést kapták: Bush 1 934 325 és Dole 416 917 dollár.

Bush alelnök különösen nagy reklámhadjáratot folytatott New Hampshire-ben, hogy „markánsabb” legyen politikai arculata. Elsősorban a televíziós korteskedésre helyezte a főhangsúlyt, hogy olyan egyéniségnek tüntesse fel önmagát, aki gyorsan képes megfontolt