Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
Gazdagok vagyunk A környezetvédő kifliillat A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 40. SZÄM 1988. FEBRUÄR 17., SZERDA Tájkép csata után Mi az, hogy nem mehetek be?! A levegő szennyezésének egyik tipikus formája a ma még műszeresen nem mérhető, de orrunkkal jól érzékelhető bűzkibocsátás. Ennek forrásai a város területén: a húsgyár, a Nagykőrösi Konzervgyár helybeli részlege, a Dél- Pest Megyei Cipőipari Szövetkezet Rákóczi úti üzeme és a gyepmesteri telep. A Szeszipari Vállalat is i>ocsát ki bűzt, de a kenyérgyár körül a napi friss péksütemény illata a legtöbbször elnyomja azt. Egyedül a gyepmesteri telep bűzkibocsátásának megszüntetésére vannak konkrét tervek, a többi bűzforrást sajnos tudomásul kell vennünk. Az állattartásból eredő bűzszennyezés lakossági körökben okoz gyakori összetűzéseket. Két dolgot azonban nem árt méltányolni állattartónak és szomszédjának egyaránt. Az állattartás olyan tevékenység, ahol a főtermékek, a hús és tej mellett trágya is keletkezik, ami bizony nem rózsaillatú. A húsra pedig szükségünk van. De — és ez már a másik oldal — ha a trágyát szakszerűen kezeljük, szuperfoszfáttal vagy klórmésszel szagtalanítjuk (ez utóbbi bedolgozva elszappanosítja a talajt, emiatt a kertben nem használható),* zárt tárolóban tartjuk, az istállót, ólat rendszeresen takarítjuk, az állat is jobban érzi magát, és a szomszédok sem fognak panaszkodni. A zaj, a rezgés is a levegőt és közérzetünket rontja, nyugalmunkat zavarja. Amikor ismert nevű építési vállalatunk január elején vasárnap reggel 7 órakor hozzákezdett a cölöpveréshez a fogászati rendelő és a tekepálya között, az nem volt éppen sportszerű. Vagy amikor reggel a lakótelepi trabantos ritmikusan bőgeti az autóját, ahelyett hogy kihúzná a szívatót és elindulna. A munkahelyek zajszintje általában magas. Talán a legnagyobb zajártalom a Pevdi varrodájában és a konzervgyárban van. Az irodákban az írógépek zörgése is gyakran az elviselhetőség határát súrolja, a zajszigetelést tökéletesen megoldani igen nehéz. A városunkat építő nagy- vállalat sokat tesz a felszín csinosításáért. Amikor ők a munkát befejezik — kész a ház — elvonulnak, és kezdődik a parképítés. Nézzük meg, milyen terepet hagynak maguk után. Betondarabok. Súlyra, tömegre felmérni nem lehet, nem is érdemes, annyi van. És betemetik. A jövő évezred régészeit előre sajnálom. Megkoccan az ásójuk, azt hiszik, kincset találtak — helyette egy darab 5 tonnás betontömbre lelnek. Bárhogy törik a fejüket, nem jönnek rá, hogy csak egy ott felejtett próbaöntet, aminek a haszna pusztán annyi, hogy kevesebb termőföld szükségeltetik a parkosításhoz. Ahogy körülássák ezt a betontömböt, egy 20—40 centiméternyi cementes zöld kavicsrétegre bukkannak. Funkciója megfejthetetlen. A régi leírásokból azonban kiderül, hogy egy igen gazdag kultúra nyomaira leltek, egy olyan társadaloméra, amely megengedhette magának a nagymértékű pocsékolást. Azt, hogy a megmaradt építőanyagot el ne szállítsa, hanem széttolatva, megtaposva örök pihenésre ítélje. Megjegyzendő, hogy egy lakótelepet le lehetne alapozni abból a sóderból, ami a rekonstrukciós lakótelep talajában van, és várhatóan ugyanez a kép fogadja a leendő tulajdonosokat a most épülő Rákóczi—Reiner-tömb közvetlen közelében, pedig az még készen sincs. Tényleg ennyire gazdagok vagyunk? A városban van egy strand. A hozzá vezető termálkút pozitív, már évek óta folyik belőle a meleg, sok célra hasznosítható termálvíz, aminek gyógyhatása is van. Ez. a melegvíz télen befut a Gerjébe. Ugyanakkor a mellette levő Török János Szak- középiskola szénnel, olajjal fűt, időnként becsülettel telepipálva közvetlen környezete levegőjét. Gazdagok vagyunk. De nem csak a jólét veszélye fenyegeti a várost. A legfrissebb hír: a Széchenyi-lakó- telepen piknikkor létesült, igen egyszerűen és olcsón. Egy nagy nyárfatuskó köré két lelMint a lapok hírül adták, múlt pénteken Tóth Czifra Tamásné ceglédi pedagógus két kislánynak és egy fiúnak adott életet Budapesten, a Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. Elsőként Erzsébet érkezett (1290 grammos súllyal), őt követte Zoltán (1740 grammal), majd Júlia (1540 grammal). A gyerekek császármetszéssel jöttek a világra. Ott jártunkkor — vasárnap délután — a gyermekgyógyászati osztályon inkubátorokban őrizték a csemetéket, mert bár semmiféle légzési zavar nem volt tapasztalható, a koraszülés miatt, a lehetséges veszélyek elkerülése végett alkalmazzák az inkubátorokat. Dr. Beke Anna ügyeletes gyermekgyógyászt kérdeztük: — Talán a klinika hármas ikrekre specializálódott? — Nem. Tavaly volt olyan eset, hogy egymást követően három hármas iker született nálunk. Idén a ceglédiek az elsők. Az elmúlt években kialakítottuk a perinatális központot, ez annyit jelent, hogy minden szükséges eszköz és szakember rendelkezésre áll. Például a szülésnél jelen van egy gyermekgyógyász is. — Mikor jöhet haza a család? — Csak akkor, ha a gyerekek elérik a két kilogrammos Adótanácsok Hogy a személyi jövedelemadóval és a kisvállalkozások adózásával kapcsola. tos kérdésekre választ kapjanak az érdeklődők, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal képviselői fogadóórákat tartanak a városi tanácsnál, minden hétfőn és szerdán 10-től 18 óráig. Egyéb adógondokban a tanács ügyfélfogadási irodája segít felvilágosítással. Hétfőn: 8-tól 18.30-ig, szerdán: 14-től 18.30-ig, pénteken: 8-tól 12-ig. kés lakó nyolc darab akácrönköt ásott le, amit egy harmadik szállított a helyszínre. Senki nem fogja eltalálni, hány napig álltak ezek a helyükön. így hát megmondom: vasárnap délután 4 órától hétfő délután 3 óráig. Fenyvesi Gábor testsúlyt, tehát nagyjából másfél, két hónap múlva. — Hogy van az édesanya? — Akárcsak a gyerekek, ő is egészséges. Egyelőre néhány napig az intenzív osztályon pihen, persze tegnap azért leszökött megnézni és megteáz- tatni a kicsiket. (Pro: Wildanger Mercedes: Olvasni jó. így látja egy diák. Kontra: Tóth Andrea: Nagyobb türelemmel! 1. Mercedes! A Ceglédi Hírlapban jelent meg írásod: kevesebben olvasnak manapság, mint egykoron, panaszoltad. Én még hozzáteszem: főleg a klasszikus könyveket nyeli el a modernkedés kavargó köde. Mert — mondják — századunk új „esztétikai nyelve” a film', a video. A „gépnyelv” azonban soha nem pótolhatja az édes anyanyelv (az édesanyai nyelv, mint nevezték a 19. század elején) teljes emberré nevelő hatását. 2. Andrea! Iskolatársad egy jelenségről írt, te egy konkrét helyzetről számolsz be. Ez vigasztaló hír: a ti osztályotok — mint a ceglédi középiskolások többsége — szívesen olvas. Egykor talán abban a padban is ültem, ahol most te „émberesedsz” az órákon. Jól tudom: a gimnáziumban soha nem volt követője az öncélú szellemi divatoknak, hagyományai szellemszikrát, léleklángot adó erők ma is. 3. Mercedes! • Azonosultam második írásod lázongásával: csak az adó, csak a pénz a téma minden emberjárta helyen?! Csak a bevétel-kiadás pozitív egyenlege boldogít? Hol „...az útfélen itt-ott / Egy kis virág nekem nyitott” Arany János-i szerény szívmelegség? Nem örömforrás fna a drága, de inEmberek, gyűrött arcúak, hallgatagok, komor ábráza- túak, szószátyárok, türelmesek, izgágák. Közös a sorsuk, a kórház kapujánál álldogálnak, be- bocsáttatásra várnak. Aztán, amikor el jő az idő, a portás felvonja a sorompót, és a színes, eleven áradat végighömpölyög az udvaron, folyosókon, és elözönli a kórtermeket. — Mikor vezették be az új látogatási rendet, és miért volt rá szükség? — kérdezem dr. Túri Józsefet, a ceglédi kórház igazgatóját. — Ápirilsban lesz egy éve, hogy áttértünk a napi látogatásra. Ezzel a változtatással nemcsak a lakosság, de a betegek kívánsága is teljesült. Korábban heti két alkalommal jöhettek a hozzátartozók, s amikor kinyitottuk a külső kaput, özönlött befelé a tömeg. Ez szintén az új elképzelés megvalósulását sugallta. Persze olyan gondok merültek fel, hogy plusz takarításokra -lesz szükség, a személyzetnek tovább kell ittmaradni, a konyhai dolgozók munkarendjét is módosíthatjuk ... — Az intézkedés milyen indulatokat váltott ki? Akadtak-e ellendrukkerek? — Természetesen nem mindenki értett egyet velünk. Végül is ezek a dolgozóink elfogadták az érveléseinket, s .nem volt komolyabb konfliktus. Megértették: legális lehetőséget adunk a látogatóknak, azt remélve, hogy nem zavarják az osztályok munkáját. Azért választottuk a 4 és 5 óra közötti időpontot, mert akkor legtöbb embernek lejár a munkaideje. S ugyanakkor, ha bárki szeretne a;z orvossal beszélni, még őt is itt találja. Mindenesetre a közel egy év tapasztalatai azt matatják — a lakossági visszajelzések is gyen adható-kapható szeretet? S ha adó, adózni örömmel is lehet: egymásnak, szép szóval. 4. Andrea! Félted — meghatóan és joggal — éppen az adóvilágtól, a (kevés) pénztől az időseket, mert élni, megélni a nyugdíjból leheti?), nem a szép szavakból. De hidd el, a tiszta és önzetlen gyermeki tekintet, egyetlen jó szó, az, hogy „rám nyitják néha az ajtót” — talán minden pénznél többet ér nekik. S „Mi urunk: a Pénz” (Ady verse) éppen anyáinktól, apáinktól parancsol el mostanában ... 5. Lányok! Nem vagyok igazságosztó bölcs. S bár a kompromisszum híve sem, azt hiszen: mindkettőtöknek igaza van. Más irányból indultatok el ugyanazon cél felé. Persze, 16-17 évesen még egyarcú világot keres az ember. Később fölfedezi, hogy ott van „A fénynél árnyék, kétség és remény.” (Madách létlátását tanultátok ...) Én örültem „sajtóvitátoknak”. Mert lám — ezek (is) a mai fiatalok! Nem Flipper öcsi cipőfűzőjének színén nyelveltek össze, hanem emberérlelő gondokon. S éljen a vita! A jó vita: vitamin (kis és nagy) társadalmi életünk fejlődéséhez. Bárcsak több „komoly felnőtt” is vállalná és bírná az egyéni gondolatok nyílt terepű iramát, s nem a kényelmes köz- helybenjárást választaná! Költői Ádám bennünket igazolnak —, hogy érdemes volt lépnünk. — Azt szokták mondani, ha a beteget gyakran zavarják, az a gyógyulás rovására megy .. . — Néha hátrányos, máskor előnyös egy-egy látogatás. Mi az utóbbiban jobban bízunk. Például a beteg ódzkodik a műtéttől, akkor a hozzátartozók bevonásával igyekszünk ráébreszteni, hogy az időben elvégzett operáció sokkal eredményesebb, mint egy kései. Nem ritka az sem, hogy valaki feladja, meg akar halni. Ilyenkor bizony nem .mindig elég az orvos közreműködése. Hányszor segített már a családtagok egy-két biztató szava visszaadni az életkedvet! — Gondolom, nagyobb a fertőzési veszély. — Igen. Ez az egyik hátránya a gyakori látogatásnak. Hiszen több a mozgás a beteg körül. Éppen ezért az intenzív osztályon igyekszünk minimálisra csökkenteni a látogatás idejét és a létszámot egyaránt. Egyébként indokolt esetben adunk egy személyre szóló rendkívüli engedélyt, erről az osztály vezető főorvosa dönt. — Ügy tudom, nem örülnek annak, ha valaki kisgyermekkel jön. — Valóban így van. Ezt az előírást, persze nem mi találtuk ki. Itt sajnos haldoklót, zavart beteget, és számos olyan dolgot láthat a 12 éven aluli gyermek, arnely rossz hatással lehet rá. Ám az, aki mégis ragaszkodik az ilyen találkozáshoz — hogyha lehet —. lent a hallban van erre lehetősége. — Végleges-e ez a látogatási rend? — Egyáltalán nem szentírás a jelenlegi forma. Az biztos, hogy nem tervezzük a folyamatos látogatás bevezetését. Viszont minden ötletet szívesen veszünk. Mert érezzük, ez a változat sem tökéletes. Bár- úgy gondoljuk. hogy kompromisszumokkal elfogadható. — Előfordul-e még. hogy az emberek látogatási idő után akarnak bejönni? — Számtalanszor van rá példa — válaszolja Tóth Barna básné portás. — Hozzák a vacsorát, kávét. Sőt nemegyszer este 10-kor a tiszta ruhát. S ez kellemetlen. — Tettlegsségre sor került már? — A belső portán nem. Csak megfenyegettek, hogy belevágnak a liftbe. Viszont egyszer a rendőrséget is kihívtuk. Mindent elkövetnek, hogy a 12 éven aluli gyereket becsempésszék. Főleg szombaton, vasárnap gond ez. Amikor kérem a szülőket, hogy mutassanak valami papírt, miket mondanak...! — Mit mondanak? — Nyomdafestéket nem tűrő trágárságokat. Maga csak egy... Semmi nem számít (Apáti-Tóth Sándor felvétele) nekik. És mi az, hogy én nem mehetek be?! A Túri Jóska nekem haverom. Itt igazgató úr van. Mindegy, nekem megengedi ... Aztán Ott vannak az éjszakai látogatók. Beugrálnak a kerítésen. Az ilyen alak megy fel a lépcsőn, megállítanám. csúnyán beint ésmocs- kolódik. Hányszor megaláznak bennünket! Alig varjuk, hogy leteljen a munkaidő és mehessünk haza. — Az emberek többsége persze kulturáltan viselkedik — mondja Dufner Árpádné. a kórház vezető főnővére. Betartják a rendet, időben .elmennek. Viszont vannak, akiket alig bírunk elküldeni. Mások későn jönnek, arra hivatkoznak, éppen most fejezték be a munkát. Sajnos, mi nem tudunk ötezer emberhez alkalmazkodni. A takarítóink általában vidékiek, némelyiknek fél nyolckor megy az utolsó busza. — Egy látogatás tájkép, csata után: sok szemét, kosz, cigarettacsikk — pedig dohányozni nem szabad. Nyolcam- tízen jönnek egy beteghez, leülnek az ágyára, s a rokonok ott beszélik meg saját bajukat. Mindenféle ételt hoznak; rendben van, hogy nem érkeznek üres kézzel. De például egy diétásnál a gyógyulást késleltetik ezzel. Nemegyszer még fél hétkor is a kórteremben csevegnek. Az orvos és a nővér vizitet tartana, de nem lehet, mert ott a látogató. A szituációk naponta újra és újra ismétlődnek. Pedig csak egyes embereknek kellene picit másképp viselkedniük: Fehér Ferenc A Szűcs-telepen Nem volt bűncselekmény A múlt hét végén az a hír terjedt el a városban, hogy a vasútállomás környékén, a Szűcs-telepi részen véres gyilkosság történt. A szóbeszéd szerint a gyalogos-fölüljáró tövében holtan talált férfit késsel leszúrták. Ez az alaphír igen gyorsan nyargalt végig Cegléden, s menet közben számtalan, mindinkább hátborzongató részlettel gyarapodott. A rendőrkapitányságról származó érr tesülésünk szerint semmiféle gyilkosság nem történt. A kerékpáron közlekedő idős férfi infarktust kapott, elesett a biciklivel és meghalt. Hatvanhárom éves volt. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik ERDŐS ZOLTÁN nyugalmazott pincevezetö temetésén részt vettek vagy részvétüket más módon kifejezték. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. ISSN «133—260» (Ceglédi Hírlap) Tengernyi tengeri Hibrid vetőmagkukoricát küldenek a Szovjetunióba a CÁT feldolgozó üzeméből. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Mindannyian egészségesek Két lány és egy fiú Levelezőlapok gimnazistáknak Közhefybenjárás helyett
