Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
XV. ÉVFOLYAM. 37. SZÁM 1988. FEBRUÁR 13.. SZOMBAT Szadán beköthető az ivóvíz Falugyűlés a falu házában A szadai főutca egyetlen hosszú lejtő. A szadai főutca egyetlen hosszú emelkedő. Melyik állításom igaz? Mind a kettő. Attól függ, Gödöllő vagy Veresegyház felől érkezünk a faluba. E sajátos domborzati helyzetet ismerve az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon merre tart ez a kétezerháromszáz lelkes közösség: felfelé vagy lefelé? Meleg és világos A városból közeledve köny- nyen rávágjuk, persze, hogy lefelé. Ha csak egy, az 1970- es évek közepén készült általános rendezési tervprogramot lapozunk fel, kitűnik belőle, hogy Szada Gödöllő közvetlen alsó fokú vonzásába tartozik és alapfokú intézményellátását a városnak kell megoldania. A tizennégy éves dokumentum a faluban létrehozandó ' létesítmények között felsorolja a művelődési termet, fogorvosi rendelőt viszont nem említ. A papirost nem mindig igazolja a jövő. A jövő, napjaink szadai jelene engem sem igazolt, amikor a falugyűlésre igyekezve tapasztalataim alapján attól féltem, nem lesz elég világos a teremben, hogy jegyzetelni tudjak. Füstös, hűvös terem helyett mi fogadott? Díszkivilágításban tündöklő, zsalugáteres ablakú faluház. Bent olyan csillárok, amilyet mi is vásároltunk a szobánkba. Elektromos fűtés, a termekben szobatermosztátok. Ott, ahol összegyűltünk, a mennyezetet sajátos faszerkezet alkotja — a Makovecz Imre nevével is fémjelzett építészeti stílus jegyében. És ugyancsak kellemes a meleg és világosság. Ez olyan hely, vésem emlékezetembe, ahová esti belépést tervezve nem elég reggel megborotválkozni. Nádaski László tanácselnöknek volt miről beszámolnia. Először azt ismertette, hogy a tanácsülések napirendjén milyen témák szerepeltek. Tárgyalták az egészségügyi helyzetet, szó esett az általános művelődési központ munkájáról. Rendkívüli ülés foglalkozott a fogorvos kinevezésével. A faluház építéséhez — szakértői vélemény után — először szinte teljesen le kellett bontani a régi épületet. A tervek megvalósításához hitelre is szüksége volt a községnek. Sokan segítettek. Így például a Rákosvölgye Termelőszövetkezet korrekt hozzáállásával. A közúti igazgatóság, a vízművek, az autópálya-mérnökség neve is elhangzott. A felsorolásból a társadalmi munkát végző brigád sem maradt ki. Mindezek alapján nem véletlen, hogy az országos átlagtól jóval olcsóbban építettek meg egy-egy négyzetmétert a faluházban. Amilyen fontos a faluház, olyannyira nélkülözhetetlen a fogorvosi rendelő is a községben. Ennek azért csúszott az átadása, mert a köjál igen szigorú előírásainak a vártnál nehezebb volt megfelelni. A fogász néhány hónapos tapasztalatai szerint igen rosz- szak a szadai fogak. Van tehát munkája. Másutt a posta Fontos változás a falu infrastruktúrájában, hogy új helyre, kulturáltabb körülmények köze költözött a posta- hivatal. (Nem esett róla szó, de Szadán távhívásra alkalmas nyilvános telefonfülke is található.) Még fontosabb, hogy kiépült a vezetékes ivó- vízhálózat. Ha a lakossági befizetések nem késnek, akkor semmi akadálya sincs a családi házak bekötésének. Mi lesz 1988-ban? Először is van 6,2 millió forint adósság, amiből már törlesztettek. Ha tavaly nem gyorsították volna meg a beruházásokat, az idén magasabbak lennének a számlaösszegek. Mindezekkel együtt az egészségügyi és oktatási intézményekben a legszigorúbb takarékosságra van szükség. Gáz, üzletház Elkészült a gázprogram tanulmányterve, amely szerint lehetőség van arra, hogy Gödöllő felől ide áramoltassák az értékes energiát. A megvalósulás még a jövő kérdése, de az biztos, hogy csak a lakosság pénzéből történhet meg. A szolgáltatóház terveit a Gödöllői Városgazdálkodási Vállalatnál készítik, velük kedvezőek a korábbi tapasztalataik. Tárgyalásokat folytatnak a termelőszövetkezettel telekkialakításra. Persze csak az országút emelkedik egyenletesen a faluban. Az itt élőknek is vannak gondjaik. Mintha a tudósítónak mondta volna Tóth Mihály, hogy ha csak átutazó lenne, megállna félórát gyönyörködni a faluház előtt. (Meg is tette.) De értetlenül áll azelőtt, hogy a házuk közelében abbahagyták a vízcsövek fektetését, és azóta sem jöttek vissza a munkások. Az egyik helyen házak vannak és csövek nincsenek, másutt pedig fordítva. Ilyen az élet, ezért van szükség eszmecserékre. S közben jó, ha világos van. Balázs Gusztáv Vasárnap Népművészek kiállítása Kunszt Veronika szövő-him- ző, Bíró Sándor fazekas, Csá- szi Ferenc fafaragó kiállítását nyitják meg a városi művelődési házban vasárnap, február 14-én 17 órakor. Megnyitót mond dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács nyugalmazott elnöke. Közreműködik Berecz András, a népművészet ifjú mestere. Kiút Sehet a társadalmasítás Árulni kell a kultúrát Néhány nappal ezelőtt hallhattuk a hírt, hogy a színházak, a művelődési intézmények — mozik, kultúrházak — saját maguk határozhatják meg rendezvényeikre a belépőjegyek árát. Január 16-án hallottam a rádióban, hogy színházaink jelentős része ragaszkodik a régi árakhoz, s nem tervezi azok felemelését. De mi van a művelődési házakkal? — ötlött fel bennem a kérdés —, s mi van ezeknek az intézményeknek az állami támogatásával, mert ha csökken — és ilyen jelzéseket sok helyről és gyakran hall az érdeklődő —, akkor a kultúra munkásainak nem marad más választásuk, mint az, hogy árulniuk kell a kultúrát. Magyaráztuk ezt már azzal is, hogy amiért fizetni kell, azt jobban megbecsüli, arra jobban bejön a közönség, aztán hallhatták a népművelők, hogy azt kell drágán adni. amit úgyis megvesznek. Az így szerzett pénzből pedig támogatni lehet a pénzt már nem hozó, inkább vivő művelődési formákat, például a néphagyományok ápolását. — Napjainkban már nem is kell magyarázat a közművelődési szatócskodásra;a kulturális intézmények nyereségre törő gazdálkodása létszükséglet — mondta művelődési- ház-igazgató ismerősöm —, majd így vetítette elém a jövőt: eljön az az idő, amikor a falusi művelődési ház abból a, ami ellen egykoron harcolt és ma is harcolnia kellene. Antal Teréz városi könyvtárigazgató hosszasan sorolta a mai közművelődési dolgozók keserveit. A népművelő kulturális értékekről tanult, kreativitásról, a kultúra embert és életet alakító-gazdagí- tó erejéről, s most azt kell látnia, hogy mindez egyre kevésbé érvényes. Magatartása, szemlélete maradinak, konzervatívnak hat, s megmosolyogtató azok szemében, akik szerint az emberek elsősorban pihenni és feloldódni akarnak, s éppen ezért békén kell hagyni őket. Innen folytatom a gondolatokat tovább. Oszt vagy szoroz valamit életszínvonalunk alakulásában, hogy valamelyik faluban megszűnik a népdalkor, a másikban a tánccsoport, a harmadikban az ifjúsági klub, a negyedikben szétmennek a színjátszók? Lehet, hogy ettől semmi sem változik. Legalábbis rövid távon. De azt is mondhatnánk, több pénz jut másra. Hévizgyörkön például néhány éve bezárták a mozit. Korszerűtlen, mondták ki a döntést az illetékesek, és nem látogatja a közösség. Ha korszerűtlen, akkor valóban üressé válik. Érthető. De miért korszerűtlen? Mert nincs rá pénz. És akkor csak ez lenne a megoldás? Zárjuk be a mozit, szüntessük meg a klubot, oszlassuk fel az énekkart? Nem hiszem, hogy szabad lenne kivonulni eny- nyire a kultúrából. A közművelődés nem tud meglenni állami támogatás nélkül. A kultúra az egyes intézménynek sose volt nyereséges, csak a társadalomnak, annak is csak hosszú távon; amiből következik, hogy ha most, napjainkban nem áldozunk, nem fektetünk be, akkor ez nem más, mint a kultúra elárulása, a magunk, a jövőnk elárulása. Érzem, hogy ezek üresen kongó szavak, mégis leírtam, mert nagyon szeretném, ha bármilyen nehéz ;s tanácsaink anyagi helyzete, mégsem úgy segítenének gondjainkon, hogy a költségvetésből elsőként a népművelésre fordítható összegeket csökkentenék. Mert biztos van megoldás, hiszen az egyik község képes eltartani olyan együttest, amelynek az évi kiadásai több százezer forintot igényelnek — nem méltatlanul! —a másik község kórusa pedig vezetőjének a tiszteletdíjából utazik el egy távolabbi szereplésre, mert nekik csak ennyire jut. Átmeneti kellemetlenség Átmenetileg kellemetlenséget okozhat a csömörieknek a vásárlás, mert az áfész átépíti és korszerűsíti a műszaki boltot. Az építkezés felénél úgy látják a szakemberek, hogy a kis élelmiszerboltot is ki kell költöztetni, hogy azt is fölújíthassák (Vimola Károly felvétele) Szolidaritási vásár ötödik alkalommal rendezte meg a vérségi úttörőcsapat a téli szolidaritási vásárt, amelyre hetekkel korábban készülődtek már a gyerekek. Nemcsak az otthonról hozott, meg- únt játékok, könyvek s egyéb tárgyak száma nőtt napról napra, hanem az olyan praktikus dolgoké is, amiket a gyerekek maguk készítettek. Az ötödikesek például a gyöngyökkel ügyeskedtek, a belőlük fűzött láncok mellett különféle állatfigurákat konstruáltak. A hetedikesek tetszetős kivitelű műanyag tolltartókat ragasztottak, A megnyitás után percek alatt igazi vásári hangulat kerekedett. Hogy mennyire ügyesen tukmálták a hajlítható vásárlókra az árukat, jól példázzák a következő esetek: öt forintért adtak túl egy olyan sportújságon, amit a vásár végén ingyen osztogattak, vagy öt-tíz évvel ezelőtti kártyanaptárak három forintért keltek el. A logikai játékok és a kazetták nem sokáig hevertek az asztalokon, a kiskatonák, autók, nyakláncok iránt korántsem volt akkora érdeklődés, mint az előző években. A legtöbb bevételre az ötödikesek tettek szert, 892 forint bevétellel büszkélkedhettek. A másodikok a nyolcadikosok lettek, az ő kasszájukba 611 forint gyűlt össze. Az akció eredményeként a csapat pénztárába 3014 forint került. A nap pragrania Február 13-án: Gödöllő, művelődési ház: Játssz velünk! 15 órakor. Diáktanya: házibuli, 16 órától. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vad- gazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, A régi Gödöllő, kamarakiállítás, Erzsébet királynéemlékkiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. A hónap műtárgya: Mathiász Oszkár: Férfi arcképe — 1916, megtekinthető 9—17 óráig. Kerepestarcsa, Uiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Február 14-én: Gödöllő, művelődési ház: Kamarazenei stúdió, 9.30 órától. Tűzzománc vasárnap, 14 órakor. Kunszt Veronika szövő- himző, Bíró Sándor fazekas, Császi Ferenc fafaragó népművészek kiállításának megnyitója, 17 órakor. Az Egyszólam együttes népzenei hangversenye, 18 órakor. Diáktanya: videó, 16 órától. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal eleven képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műsora megegyezik a szombatival. Kellene találni valami kiutat. Talán a társadalmasítás segíthetne. A helyi egyesületek, olvasókörök, klubok, kaszinók átvehetnék a község kulturális és közösségi életében a főszerepet, magukra vállalhatnának valamit a mecénás feladatköréből. Ne mondja senki, hogy ilyenre nem volt még példa! Bált rendeztek az önkéntes tűzoltók, hogy felszerelésüket — amire az egész község érdekében szükség volt — felújítsák. Ott állt a pénztárnál a falu cipészmestere, díszes tűzoltóparancsnoki egyenruhájában, meg a testület egyik tagja. Árulták, kezelték, ellenőrizték a belépőjegyeket. A mai báloknak hány fizetett alkalmazottja van! Fizetést kap (általában 150-200 forintot, s ez magasabb órabér, mint a pedagógus helyettesítési díja) a jegyet árusító személy, a jegykezelő, a teremfelvigyázó. az udvaron őrködő. a ruhatáros. Ekkora rezsi elég lenne egy szakkör több havi működtetésére. Valahol elfelejtődött, hogy a közösség szolgálata tisztességet, rangot, megbecsülést jelent. Az elmúlt értékek feltámasztásához a település életéért dolgozni képes közösségekre lenne szükség. Megteremtésük hosszú távra is feladatot adhat nemcsak a közművelődés munkásainak, hanem mindenkinek, aki tenni akar lakóhelyéért. És talán a belépőjegyek ára sem változik. Fercsik Mihály Mozi SáBUsü;Február 13-án és 14-én: Hupikék törpikék. Színes, magyarul beszélő belga rajz- mesefilm. 4 órakor. Misszió. Színes angol film. 6 és 8 órakor. Sportbál A farsang időszakában megrendezett sportbáloknak már több' évtizedes hagyománya van Hévizgyörkön — mondta Pintér Sándor, a községi sportegyesület elnöke. — Ezeket a táncos, vidám összejöveteleket kettős céllal rendezzük. A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az egyesületi tagok, vagyis az aktív sportolók és hozzátartozóik, valamint baráti körük a szurkolókkal együtt közösen töltsenek el egy gondtalan estét. A másik célunk az — miért titkolnánk? —. hogy a bál bevételével is hozzájáruljunk a falu sportéletéinek fejlesztéséhez. Nem nagy ez a tiszte haszon, ám a jelenlegi gazdasági helyzetben minden forintra szükség van. Már csak arra voltunk kíváncsiak, mikor rendezik meg a hévízgyörkiek sportbálját? — Február 13-án. a művelődési házban, este 7 órakor kezdődik és hajnalig tart a mulatság, kaptuk a felvilágosítást. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) 1 SlO^BATI JEGYZET f1 Más Falumban kevés ember illetékesebb az időjárásról, annak a mezőgazdálkodást érintő kilátásairól nyilatkozni, mint András bácsi. Sok-sok kertben, minden évben, ősszel vagy tavasz- szal ott látni lovával szántani. A minap, amikor az utcán sétálva egy korai kikeletet sejtető duzzadt rü- gyű fára bukkantam, hamarosan vele is összefutottam. Azt hiszem, az sem véletlen, hogy ilyenkor őt is a portáján kívül látni. Kérdésemre, hogy most akkor vége lenne a télnek, mégis diplomatikusan válaszolt: — Május elsején majd megmondom. Mikor leszünk mi, fiatalok ilyen bölcsek? Nyeglén azt is odavethetnénk: hát ez a nagy bölcsesség? Az bizony, hiszen nem egy, de nem is tíz év tapasztalata mondatja a földművelővel, hogyha nem volt hideg januárban, még lehet februárban. András bácsi azt is megélte, hogy márciusban a puha földet tette járhatatlanná a hirtelen lehullott nagy hó. Az évre is pontosan emlékszik, mert akkor szerezte az első lovát. Az a május elsejei időpont is becsaphat. Erre, főleg a tavaszi rajt előtt mégsem gondolnak, mert nem szolgálhat ürügyül a munkák elhalasztására. Ebben az esetben jobb megijedni a májusi fagyoktól, mint félni. A május elsején majd megmondom bölcsességre az sem vet árnyékot, hogy egy másik megkérdezett nem emlékszik arra a bizonyos nagy havazásra, és állítja, hogy nyolcvan éve alatt nem esett egyszerre annyi hó, mint tavaly januárban. Mindenki más eseményre emlékszik, hiszen más és más történés volt fontos az életében. Ám a mai negyvenesek, ötvenesek is csodálják a még idősebbeket, hogy mennyi pontos dátum rögződött bennifk a közösség életéből. Olyan bölcsek településünk történetében, mint nagyapáink, biztosan nem leszünk már. Hiszen annyi hír, tudnivaló záporozik reánk a nagyvilágból a nap huszonnégy órájában, hogy képtelenek vagyunk védekezni ellene és nem is tehetjük meg azt. Évtizede is már annak, hogy azok szava volt hangos, akik szerint a fiatalok semmilyen örökséget nem vesznek át a múltból, családjuk idősebb tagjaitól. Gazda nélkül maradnak a kertek, szőlők, udvarok. Nem egy esetben így történt, de döntően másképp. Szerencsére, bár nem kis mértékben szükségből, megtanulunk mi is gazdálkodni. Tapasztalataink sora idővel majd bölcsességgé érik. De ez már más bölcsesség lesz. Nehogy valaki félreértse: más és nem feltétlenül nagyobb, több! Erre a másságra időnként büszkék lehetünk, máskor fáj. Minden évben rendeznek mezőgazdasági könyvhónapot. De még itt vannak közöttünk, s azt hiszem, rosszul néznénk ki nélkülük, azok, akik sohasem vettek kezükbe mezőgazdasági szakkönyvet. Örökölt és szerzett tapasztalatokból élnek. Ezzel nem a könyvhónap fontosságát kérdöjelezem meg, hiszen a könyvek sokunk számára nélkülözhetetlenek. Segítségükkel elboldogulunk, de sokkal többet tehetnénk, ha még többet hallgattunk volna az idősekre. Néhány éve kivágtam a bő termő, de nagyon beteg birsalmafákat. Ültettem helyettük két újat. Szépen virágoznak, de nem t ermékenyül nek meg. Azt írják a szakemberek, hogy kettejük közé bizony kell egy másik fajta. Hiánycikk. Milyen jó lett volna, ha a régi fák ültetője, talán oltója ellátott volna tanácsaival. Lehet, hogy ha meghagyom a kiszolgált birseket, nemes hajtásokkal szolgálhatnák a harma dikat. B. G.
