Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
8 1988. FEBRUAR 13., SZOMBAT Az alapozástól a beköltözésig # A jó megoldást támogatni kell Lassanként kibontakozik már az új városnegyed képe Dunakeszin. A Tábor úti lakótelepet a MÄV Dunakeszi Járműjavító Üzem Ifjúsági Munkáslakás Építő és Fenntartó Szövetkezete építi, amely 1977-ben alakult meg. Hatvan lakásban már laknak, száznyolcvanhét még most épül. A Budapestről Szob felé tartó vonatból könnyen oda lehet látni, ha az utas a gyártelepi állomástól jobbra tekint ki az ablakon. A társasházak telkeiért 613 forintot fizettek négyzetméterenként a tanácsnak, amely teljesen közművesítve adta át a területet. A költségekből a MÄV-vezérigazgatóság is kivette a részét. Öt év után túl a félmilliárdon Ahol mernek kockáztatni A fiatal, főleg kiskeresetű családokat otthonhoz segítő társulásról írtunk már lapunkban. Csupán az emlékezet felfrissítése végett szükséges vázolni a legfőbb jellemzőket, mindenekelőtt azt, hogy nem nyereséges vállalkozásnak szánták. A fő cél: minél olcsóbban, minél jobb lakásokat építeni. A járműjavító dolgozói mellett arányos részt kap a MÁV, a tanács által kijelölt jelentkezők csoportja. Munkával fizetnek Az arányok mindig közös megegyezéssel, az igények szerint alakulnak. A belépés összege 140—180 ezer forint, a résztvevők szociális helyzetétől függően. De ahogy mondják, időközben mindig a zsebbe kell nyúlni, mert az építőanyag-árak közben változnak. Ahogy lehet, csökkenteni kell tehát a kiadásokat, aminek egyik módja a takarékosság, másik a jó szervezés, de főként a saját kezűleg elvégzett munka, melynek egyik előnye, hogy a tagok mindegyike már az elején tudja, milyen lesz a lakása. Beleszólhat, hogy hová kerüljön a válaszfal, milyen legyen a csempe és így tovább. A saját munka saját költség- csökkentő is, mert ennek az ellenértékét a közös kasszából visszatéríti a szövetkezet. Ezzel eddig nem is volt semmi gond, csak január közepe óta gyűrűzött végig a nyugtalanság hulláma, melyet Bőszéné dr. Szekeres Erzsébet, a járműjavító jogásza, a városi pártbizottság tagja s jelzett a testület legutóbbi ülésén. Azt fejtette ki aggódva: tartanak tőle, hogy az új adórendelet megjelenése után a tagok munkájáért visszafizetett pénz miatt a saját hitelük után is adózni fognak a szövetkezeti tagok. Bősze Attila, a szövetkezet elnöke gépésztechnikus, de jelenleg a gyár vezetői abban is segítenek neki, hogy csak az építkezéssel foglalkozhasson. A munkástársulás mint önálló jogi személy a tagok által egyénileg megkötött szerződés alapján kapott kölcsönökből, vállalati támogatásból jelenleg 44 millió forinttal gazdálkodik. Ebből alkalmaz szakembereket, építőmunkásokat, de a tagok is ott vannak az első kapavágástól kezdve, s annyi munkát végeznek el, amennyit csak tudnak. Fel is mérték, meg is kérdezték, ki mihez ért, mi a szakmája. Így érhették el, hogy még mindig 13 ezer forintból épülnek házaik négyzetméterenként, meg az állami vállalatoknál már a 20 ezer fölött tartanak. Az olcsóbb s ráadásul jobb minőségű, emberibb léptékű otthon- és környezetteremtés a célja, értelme annak, amibe tizenegy évvel ezelőtt kezdtek, s másként aligha jutnának lakáshoz azok, akik ide jelentkeznek. Előfordul, hogy egy egész lépcsőház jövőbeni szomszédsága fog össze, hogy elvégezzék a villanyszerelést vagy bevakolják a falakat, s Nagy teljesítményű, több mellékállomás csatlakoztatására is alkalmas számítástechnikai berendezést állítottak a termelés, illetve gazdálkodás szolgálatába a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat nagykanizsai központjában. A számítógéprendszer különösen nagy szolgálatot tesz az olaj- kútfúrási programok kidolgozásánál, a másodlagos olajtermelési eljárás folyamatának ilyenkor természetesen a központi költségvetésből fizeti ki a pénztár az elvégzett munka értékét. Ahhoz képest, hogy itt lakásépítő szövetkezetről, nem nyereségre törekvő vállalatról van szó, még így is sok a kiadásuk. Az alkalmazottak bére után például 30 százalék társadalombiztosítási járulék terheli őket, pedig jártak utána eleget, hogy a megye ilyen szövetkezetei csak 10 százalékot fizethessenek, de végül örültek, hogy nem 40 lett belőle, mint az állami vállalatoknál. Bősze Attilát és a szövetkezeti tagokat most a Tudományos Ismeretterjesztő Xár- sulat egyik budapesti központjában elhangzott előadás nyugtalanítja. Január 15-én dr. Cseh Pál, a Pénzügyminisztérium főelőadója szerintük azt fejtegette, hogy a visszatérített munkadíj tulajdonképpen jövedelem, tehát adó alá esik. — Ha pedig így van, akkor a saját hitelünk után adózunk, s ez a kamattal, a 30 százalék tbk-val együtt már nagyon sok — mondták néhá- nyan, s többen kezdték fontolgatni, hogy kilépnek, építsen akkor kulcsra készen az OTP. Mint minden újnak, az adóreformnak sem voltak előreláthatok az összes ellentmondásai, ezért lépéseket kell tenni a feloldásuk érdekében. Bősze Attila mári^j idézi azokat a rendeleteket, melyek szerint a kölcsönként vagy hitelbe kapott összeg nem minősül jövedelemnek. De ennek ellentmondó paragrafusokkal is találkozhatunk. Vita az adóról — Egységes állásfoglalás kell — mondja Mendelényi Zoárd, a Pest Megyei Mészöv lakásszövetkezeti titkárságának vezetője. — A megyehatáron belül 400 lakás épül ilyen szervezeti keretben, és Szigetszentmiklóson, Vácott, Sződligeten, valamint Verőcemaroson is az a cél, hogy a kiskeresetű, fiatal családok minél olcsóbban teremthessenek otthont maguknak. Ezért kell ösztönözni a konkrét részvételt, a saját munkát. Eddig úgy oktattuk, hogy az ilyen visszatérítés adómentes. A Pénzügyminisztérium előadója viszont azt magyarázta, hogy ha valaki pénzt kap, az saját jövedelem. Pedig nekünk eddig pontosan a saját munkaerő volt az erősségünk. — Én nem azt mondtam, hogy ez jövedelem, hanem azt — korrigál dr. Cseh Pál a Pénzügyminisztériumban —, hogy olyan elszámolást kell alkalmazni, ami nem jövedelemnek tünteti fel, ami tartalmában nem az. Egyébként ebben a kérdésben hamarosan elkészül a Szövosszal közös állásfoglalásunk. Mendelényi Zoárd és Pásztor József, a Szövosz lakásszövetkezeti főosztályának helyettes vezetője több olyan rendeletre és állásfoglalásra hivatkozik, ami szintén indoellenőrzésénél, a matematikai műveletek meggyorsításánál. Segítségével naprakész fúrási és termelési adatokhoz jutnak. Bekapcsolják a rendszerbe a vállalat Kiskunhalason, Lovászban, Bázakerettyén és Gel- lénházán levő üzemeit, majd pedig közvetlen összeköttetést teremtenek az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt budapesti központjával. kolja ezt, mert a tagok bizonytalanságérzetét fokozza a tisztázatlannak látszó helyzet. Ám azt is egybehangzóan állítják, hogy a kiadásokat a nevükön kell nevezni. Ahogy Pásztor József fogalmaz, a társadalmi tulajdont, tehát a szövetkezeti tulajdont is mindenkinek kötelessége gondosan védelmezni. Ennek érdekében minden kifizetést dokumentálni kell. Az elvégzett munka ellenértékének visszafizetését is a pénztáron keresztül. Ebben az esetben tehát pénzmozgás van. De hát akár van, akár nincs, az így kifizetett visszatérítés nem jövedelem. A Szövosz ajánlotta Annak megítélése, hogy mi az és mi nem, csak a dolog belső tartalma, lényege lehet. Az világos, hogy ha valaki a saját tulajdoni részénél többet dolgozik, és ezért pénzt vesz fel, akkor már adót kell fizetnie. Ám mindig az alapelvet kell figyelembe venni, s ösztönözni, hogy a tagok minél többet dolgozzanak. Érdekük, hogy ne ezzel ellentétes tendenciák alakuljanak ki. A közös állásfoglalást megelőző vitában bizonyára többször szóba kerülnek majd azok a rendeletek, melyek pro és kontra értelmezhetők az adózás mellett vagy ellen. Az élet produkálta ellentmondás feloldása érdekében, javaslatként a Szövosz azt ajánlotta: értelmezzék egységesen a meglévő rendeleteket. Javaslatuk, hogy az 1987. évi VI. TV. számú rendelet 4 paragrafusához fűzött indoklás szerint: valamennyi szövetkezet tagja legyen köteles a rá jutó költségek megtérítésére, ugyanakkor jogosult a személyes munkavégzésre, az őt terhelő költségek ez által való csökkentésére, s ez a visszatérítés legyen adómentes. Amíg a visszatérített összeg nem haladja meg a saját tulajdoni részével összefüggő fizetési költségeket. Ha így lesz, akkor nyugodtan összefoghatnak a szomszédok, a csoportok, s végül mi is úgy látjuk: a szövetkezeti lakásépítőknek nem lesz okuk a kilépésre, a nyugtalanságra. Kovács T. István A kereskedelemben mostanában panaszkodnak a lanyha forgalomra. Árulják a szezonvégi bóvlit, kevés kivétellel olyan árakon, hogy még csökkentve sem éri meg. Az Érdi Skála Áruházban azonban nem panaszkodnak. A kereslet, a bevétel a tavaly januárihoz hasonló. Szóval, jól megy az üzlet, a megelőző felvásárlás és az azóta történt áremelés ellenére. A másutt leginkább panaszolt textilosztály már január 20-ig túlteljesítette az elmúlt év januári forgalmát. Volt miből. Persze, az érdi Skálában mindig is mertek kockáztatni, így az év végi túlkereslet, a látható speizolás közepette is járták az országot, megrendelték az árut, s már az új év első napjaiban fogadtak friss szállítmányokat. Nem kongott az ürességtől az év végén szinte kifosztott üzlet, mint másutt. Természetesen az utolsó negyedévi nagy roham sokat nyomott a latban, hogy az egy esztendeje még csak áhított félmilliárdos bevétel-álomhatárt közel 22 millióval még túl is lépték. Ennek felét a szupermarket, a másik felének tekintélyes részét pedig a műszaki osztály forgalmazta. Mégis, ha a fennállás óta eltelt öt esztendőt nézzük, a legnagyobb fejlődést a kis textilosztály produkálta, forgalma 221 százalékkal nőtt. Nem volt hiábavaló tehát a sok átalakítás, az ilyen-olyan részleg, shop berendezése, a válaszA Nagykátai út 9-es szám alatti áfész-boltra panaszkodnak a kókaiak. Azt mondják, hónapok óta zárva van, pedig nem is egészen két esztendővel ezelőtt újították fel. Azóta az ott dolgozó személyzet már kétszer is cserélődött. Annak idején, a bezáratás előtti napok egyikén néhány vásárló tanúja volt annak, amikor a boltcsoportvezető a vevők füle hallatára veszekedett a három fiatalasszonnyal, az akkori eladókkal. tékbövítés. És nem utolsósorban a különböző akciók, Az érdi Skála egyik üzleti alapelvének érvényesítése, miszerint ami másutt nincs, az náluk beszerezhető legyen, egyre inkább nagy energiákat köt le. Bizonyos árucikkeket hiába rendelnek idejében, a szállítás késik, vagy csak mostanában indulgat. Nehézkes az ármegállapítás, mert több szállító nem küld számlát, csak szállítólevelet. Ez megfelelt az eddigi gyakorlatnak, viszont a forgalmi adó miatt most kötelesek lennének „boltra” számlázni. Sok áru van raktáron, nem tudják kitenni a vevők elé, mert az árképzés a korábbi néhány óra helyett napokig eltart. A forgalom fenntartása érdekében megpróbálják újra meg újra kitalálni, mire van szükségük a vásárlóknak. Nem volt nehéz rájönniük, hogy sok mindenre, de elősorban pénzre. Ezért az idén több lesz a hitelakciói Az elsőt hamarosan indítják, mondhatnánk: folytatják a múlt évi ötéves születésnapi akció után. Háztartási gépeket kínálnak részletre, amelyhez a hitelt az Érdi Takarékszövetkezet nyújtja, s hozzájárult anyagilag a gazda, a Buda Környéki Áfész is. Hasonló ruházati vásárra is gondolnak, és más cikkcsoportokra is. Legfőképp pedig a választékbővítésre, de ez már a termelő partnereken is múlik. Nos, ők tulajdonképpen nem is az> amúgy illetlen viselkedésen háborodtak fel, hanem azon, hogy a bolt zárva tart. Massze a másik A legközelebbi bevásárlóhely innen majd egy kilométernyire van. Az öregek és kisgyerekesek bizony nehezen bírják a gyaloglást a cekkerekkel — főleg zord téli időben. Arról már nem is beszélve, hogy a távoli üzletben éppen a megszaporodott vevők miatt gyakran kell hosszú sorban állni még az alapvető élelmiszerekért is. A Nagykátai Áfész 19. számú boltja ügyében először a helyi tanácsot kerestük meg, ahol Tüske Emvlné vb-titkár csak annyit mondott, hogy az üziletet tudomása szerint azért zárták be, mert az alkalmazottak felmondtak, mivel kevesellték a pénzt. A tanácsiak tisztában vannak azzal, hogy hiányzik ez az üzlet a falunak, úgy tudják, az áfész keresi a megfelelő embereket, hogy újra kinyithassanak. Bővebb információért egyébként forduljunk az áfész illetékeseihez — tanácsolta a wb-tit- kár. A Nagykátai Áfész kereskedelmi igazgatóhelyettese, Füti László vallóban többet tud a dolgokról. A kókai üzlet pontosan hat hónapja van zárva. Oka, mint manapság annyi más helyen, itt is elsősorban anyagi természetű. Pontosabban a szóba jöhető kereskedelmi dolgozók fizetése az, amely főfájást okoz most az áfész vezetőségének, s a nyitás időpontját bizonytalanná teszi. Higgyem el — bizonygatja a kereskedelmi igazgatóhelyettes —, az áfész-nek sem örömünnep, hogy egy üzletük 600 ezer forintos árukészlettel, le~ húzott redőnyökkel áll. Leltárhiány A tíz község ellátásáért felelős Nagykáta és Vidéke Áfész egyébként jelenleg 700 dolgozót foglalkoztat, s jelenleg egyedül az említett kákái üzlet az, amely munkaerőgondok miatt zárva tart. Annak a kérdésnek a tisztázása, hogy egyáltalán miért zárt be a 19-es bolt, kicsit bővebb részletezést igényel. Az írásunk elején említett boltcsoRekultiváció után Szabadidőközpont A gödi Dunamenti Tsz és az Alagi Állami Tangazdaság bányászati gazdasági társasága nagyszabású bányarekultiváció megvalósításához fogott. Eszerint Dunakeszin a bányatavak megfelelő kiépítésével egy akkora szabadidő- központot létesítenének, ahol az első ütemben naponta háromezer embernek is nyújthatnának rendszeresen kulturális és sportprogramokat. A tervekben szerepel egy másfél kilométer hosszú és kétszáz méter széles szabad vízterület kialakítása, amelynek munkálataival már 1989-ben végeznének, Sáfár Iván, a gt főmérnöke kiteríti a rekultiváció menetét és a komplex szabadidő- központ fázisait mutató tervrajzot. Kép és szöveg: Aszódi László Antal portvezető 7 élelmiszerüzlet, valamint hárpm vendéglátó egység ellátási gondjait hordja a vállán. Ez persze Önmagában nem lehet mentség arra, ha meg nem engedhető hangot használt volna beosztottaival szemben, különösen kívülállók füle hallatára. Nos, hogy az eset valóban megtörtént-e, annak megállapítása nem ezen írás feladata. Éppen ezért szigorúan csak a tényéknél maradunk. Mint azt a kereskedelmi igazgatóhelyettestől megtudtuk, az áfész kókai, 19. számú üzletének bezárása előtt az ott dolgozó személyzetnek három alkalommal volt leltárhiánya. Ennek mértéke nem volt olyan nagyságú, hogy ellenük bűnvádi eljárást kellett volna indítani, mindenesetre a dolgozóknak a kimutatott hiányt vissza kellett fizetniük, és egyben tanácsosnak látszott, hogy más munkahely után nézzenek, magyarul: felmondjanak. Az áfész vezetősége — éppen az érintett terület zavartalan élelmiszerellátása érdekében — ragaszkodott ahhoz, hogy a dolgozók letöltsék felmondási idejüket, hogy addig is időt nyerjenek az utánpótlás megtalálására. Reménykednek Csakhogy a felmondási idő lejárt, új dolgozók sehol, az üzletet be kellett zárni. Az áfész pediig, vállvetve az ellátásért közvetlenül is felelős tanáccsal, hiába folytatott keresőakciót, a kereskedelmi dolgozók „megszerzése” manapság nem könnyű feladat. Végigvizsgálták már az üzemeltetési módok minden változatát is. de még nem akadtak megfelelő formára. Előzőleg az üzlet az úgynevezett szabadkasszás rendszerben dolgozott. Az áfész nevében legutóbb Füti László azzal biztatott, reméli, néhány héten belül meg tudnak birkózni a feladattal, és sikerül új személyzetet találniok a kókai üzletbe. Kereskedelemhez értő dolgozót találni — még a nem szorosan vett agglomerációban fekvő Kókán is — elég nehéz. Hiszen Kókáról már 40 perc alatt Budapestre lehet érni, ahol sokkal jobban megfizetik az eladókat. Antal Piroska JL Amíg kerek a buborék — Meddig csinálja? — kérdezte az egyik gazda egykoron a szikvizes mestertől válahol. — Csak míg kerek a buborék — hangzott a válasz. Nos, Kiskunlacházán a régi szikvíz- üzemben ma is sistereg a szénsav, töltik a palackokat, mint hajdanán tették. Az áfész leányvállalata, a Rászolg, gondoskodik az öreg szerkezet biztos működéséről, s hogy kerek maradjon a buborék. Simon László tizenkét éve tölti a szódát, s munka közben „régészkedésre” is futja idejéből: gyűjteményében régi palackfejeket őriz, s található a rekeszekben az 1930. évjáratú fej is, természetesen működőképesen. Kép és szöveg: Simay István Olajkútfúrási programokhoz Szolgál a számítógép K. E. Iliiért húzták le a redőnyt Kókán? incs, aki a pult mögé álljon
