Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

CEGÜLÉDI xJtMan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1988. FEBRUÁR 10., SZERDA Zárszámadó a Lenin Tsz-ben igazolódtak az elképzelések Mint máshol, természetesen a ceglédi Lenin Tsz zárszám­adó önértékelésében is sió­ba került az időjárás. Nem véletlenül, hiszen az égiek ta­valy is döntő befolyással bír­tak a növénytermesztési fő­ágazat eredményeire. Olyany- nyira, hogy az ősszel földbe került kalászosok még március végén sem keltek ki, ráadá­sul az elhúzódó fagy igencsak késleltette a tavaszi vetéseket. Pedig a tavaszi nyitányhoz nagy reményeket és lényeges elképzeléseket fűzött a szö­vetkezet. Ebben az időszak­ban kívánták talajba szórni azokat a magvakat, amelyek­ből a tsz pénzügyi stabilitásá­hoz kellő, nagy nyereséggel értékesíthető növények sar­jadnak ki. Annak ellenére, hogy az őszi kalászosok hozamának apa­dása hamar kiviláglott, még­sem vált veszteségessé ez a te­rület. Abszolút ráfizetés (1 millió forint) csak a rozs rub­rikájába írható. Meg kell ta­lálni a helyettesítő növényt, mintegy 450 hektárnyi terü­letre. A zöld- és a magborsó költ­ségvetésében 3 millió forint deficit mutatkozik. Ami nem csupán a technológia gyenge­ségeire és az időjárásra vezet­hető vissza, hanem arra is, hogy 200 hektáron elit vető­magot étkezési borsót és zöldborsót is próbáltak, ter­meszteni. S ez a szokásosnál alaposabb technikai és techno­lógiai fölkészültséget igényelt. Az az elképzelés, amely szerint a nagy nyereséggel kecsegtető növények termesz­tését kell szorgalmazni, he­lyesnek bizonyult. Például a 321 hektáron fölnevelkedett mák 10 millió forint nyeresé­get hozott. Ha ugyanezt a te­rületet kukoricával népesítik be, még jó termés esetén is csak 2,5 millió forint ered­ményt tudtak volna elköny­velni. A növénytermesztő főágaza­ton belül igen jó teljesít­ménnyel zárt még a szeszfőz­de, az erdészet és a helikopte­res növényvédelem. A soros munkákat idősödő gépekkel kellett elvégezni. Az öreg masinák szerkezetében egyik hiba követte a másikat, s a javítás esetenkénti szerve­zetlensége csak nehezítette a helyzetet. Mint ahogyan az is, hogy a Magyar—Szovjet Ba­rátság Tsz-szel való egyesülés után nem sikerült kialakítani a központi gépparkot. Az ipari főágazat teljesít­ménye nagyjából a terveknek megfelelően alakult. Gondot okozott az energiaárak válto­zása, a konfekcióüzem negye­dik negyedévi exportja jelen­tősen csökkent, és bizonyos késztermékek raktáron ma­radtak. A íorgácsolóüzem ha­tékonysága romlott, a nyom­dászok napjait a rossz álla­potban lévő gépek keserítették meg, a budapesti műanyag­üzem 5,6 millió forinttal szárnyalta túl árbevételi ter­vét, szépen fejlődött a ceglédi műanyagosgárda is. Végül is a szövetkezet elnö­ke a zárszámadó közgyűlésen 27,6 millió forint nyereségről számolhatott be. Pályázat után pályázat Rövid időn belül lényeges személyi kérdésekben is ha­tározatot kell hoznia a vá­rosi tanácsnak. Sós János elnökhelyettestől arról érdek­lődtünk, hol tartanak az elő­készületek. — A vb-titkári álláshelyre szóló pályázat határideje le­járt. Hány jelentkező közül kell választaniuk? — Az első fordulóban nem akadt komoly érdeklődő. így aztán újból hirdettünk. — Nagyobb sikerrel? — Eddig három pályázó anyaga futott be. Rajtuk kí­vül még ketten kértek föl- világosítást, úgy néz ki, egyi­kük pályázni is fog. — Nem beszélhetünk tüleke­désről. — Várható volt, hogy így alakulnak a dolgok. — Nincs vonzereje a vb- titkári feladatkörnek? — Egy tehetséges, képzett jogászember alapfizetése bár­mely gazdálkodó cégnél leg­alább annyi, mint amennyit a tanács adni tud. Viszont az államigazgatásban semmiféle mellékes kereset megszerzésé­re nincs mód. Tanfolyam vállalkozóknak A ceglédi Kossuth Művelő­dési Közipant megfelelő létszá­mú jelentkező esetén adótan­folyamot szervez kiskereske­dőknek és magánvállalkozók­nak. Kérdéseiket, amelyekre választ szeretnének kapni, a jelentkezéssel egy időben, feb­ruár 20-ig adhatják le az ér­deklődők. akiket a tanfolyam kezdési időpontjáról értesíte­nek. A 600 forintos részvételi dí­jat csekken kell befizetni a művelődési ház címére, ahol a jelentkezéseket is várják: Cegléd, Kossuth tér 5/a. 2701. Fogadóóra Krekács László országgyű­lési képviselő és dr. Gyovai Pál megyei tanácstag feb­ruár 15-én, hétfőn délután 4- tpl 6 óráig együttes fogadó­órákat tartanak az Albertirsai Nagyközségi Tanács vb-termé- ben. Zsákokkal kukoricáznak Ebben az idényben 750 vagon vetőmagkukorica exportját ter­vezik a CÄT feldolgozó üzemében. A Brillant elnevezésű háromvonalas hibridet — képünkön — vagonba rakják, s szovjet megrendelőiknek szállítják (Apáti-Tóth Sándor felvétele) — Mégis kik indulnak az álláshelyért? — Egy személy jelenleg a Ceglédi Tanács apparátusá­ban dolgozik, a többiek más­hol. — Mikorra várható döntés? — A tervek szerint a vég­rehajtó bizottság új titkárá­nak március 1-jén meg kel­lene kezdenie a hivatali teen­dőit. Alakult egy bizottság azzal a céllal, hogy értékelje a benyújtott pályázatokat és javaslatot tegyen a legin­kább megfelelő jelentkezőkre. A bizottság átnézi az írott anyagokat és elbeszélget a pályázókkal. Ha ezek alapján határozott elképzelése alakul ki, a konkrét javaslatokat a február 15-i tanácsülés elé le­het vinni. V. S. A durvaságot soha nem tűri A folyosón már jó cimborák Vasárnap délelőtt a városi tornacsarnokban rendezték meg a megyei labdarúgó-já­tékvezetők teremfocitornáját, Fejér, Komárom és Pest me­gye, valamint a Budapesti Labdarúgó Szövetség csapatai­nak részvéteiével. Az össze­csapásokat Jaczina Róbert FIFA-bíró és Halász József vezette. Az első mérkőzést követően beszélgettünk Vad Istvánnal, a Ferencváros egy­kori csatárával. — Mikor hagytad abba az aktív labdarúgást? — 1985 szeptemberében. — Hányszor játszottál a Fradi színeiben? — Harminc bajnoki talál­kozón ölthettem magamra a zöld-fehér mezt. — Néhány perccel ezelőtt gólt rúgtál. Az NB 1-ben si­került-e bevenned az ellenfél kapuját? — Igen, annál is inkább, mivel középcsatárként az volt a feladatom. Általában a het­venedik percben küldtek pá­lyára és szinte minden mécs­esén megzörgettem a hálót. — Mikor kezdted a játék- vezetést? — Még javában kergettem a bőrt Hódmezővásárhelyen — hiszen nem csak a Ferenc­városban fociztam —. amikor levizsgáztam. Körülbelül négy éve bíráskodom. — Milyen minősítésed van? — A Budapesti Labdarúgó Szövetség NB III-as kollektí­vájához tartozom. Nagy örö­mömre a tavaszi szezontól fel­terjesztettek az utánpótláske­retbe . — Mi a könnyebb, focizni vagy a sípot fújni? — Bár futball mindkettő, ám teljesen külön kategória. A foci könnyebb volt. — Mit tudsz a focista múltadból hasznosítani? — Számos olyan szituáció akad a 90 perc alatt, amikor éppen azért sikerül hamarabb és talán jól döntenem, mert játékosként sok mindent át­éltem, végigcsináltam. — Ménnyiré vagy szigorú? Mit engedsz meg a mérkőzés során? — Azt hiszem, az az egyik hibám, hogy egyelőre még eléggé játékoscentrikus va­gyok. Sokat kell javulnom abban, hogy tudjak fegyel­mezni. A durvaságot soha nem tűröm. Szerencsére emiatt eddig nemigen mutat­tam fel a piros lapot. — És téged állítottak ki szabálytalanságért? — Tizennyolc évig fociztatn. Sárga lapot kaptam, de egy­szer sem kellett elhagynom a játékteret. Néha picit belül restelkedtem is ezért, mivel ennyi vagányság hozzátartozik a sporthoz. — A közönség gyakran nem ért egyet a bíró döntésével — legalábbis az egyik része —, következésképpen pocskon­diázza vagy . kifütyüli. Hogy viseled az effajta atrocitáso­kat? — Mondhatom, hogy egyál­talán nem zavar — ahogy já­tékosként sem zavart — a né­zők viselkedése. A játékot fi­gyelem, hogy amikor a mécs­esét lefújom, tiszta lelkiisme­rettel mehessek az öltözőbe. S hogy a szurkolók csinálják a kis műsorukat? Hát iste­nem ... ők már csak ilyenek. — Gondolom, sokan ismer­nek, befolyásolja-e ez a já­tékosokkal a kapcsolatod? — Legtöbb helyen régi is­merősként üdvözölnek. Ám attól a pillanattól, hogy feke­te ruhában kimegyek a pá­lyára, megszűnik a barátság. Viszont amikor lefújom a küz­delmet, a folyosón már újra jó cimborák vagyunk. — Van-e példaképed? — Igen, Németh Lajos. Az ő ösztökélésére és biztatására lettem bíró. Nemcsak játék­vezetői kvalitása, de embersé­ge is példakép számomra. — Magánemberként most mivel foglalkozol? — 1937. szeptember elseje óta a Budapesti Labdarúgó Szövetség főtitkára vagyok. Eleinte bizony sok volt az is­meretlen fogalom. Most már lényegesen tájékozottabb va­gyok. De még mindig van mit elsajátítanom, hogy min­den a kisujjamban legyen. Nagy a felelősség. Szerényebb anyagi körülmények között kell olyan légkört teremteni, hogy a diákok, fiatalok jöj­jenek és minél jobb legyen ez a sportág Budapesten. — A Belgiumban történt tragédia óta, sajnos, a hazai Mint vízen a buborék B enéztem az ablakon. Ott, a század eleji sparhelt mellett ült az öreg, fejét eny­hén elörehajtva kutatta sze­meivel a semmit, talán a múltra gondolt. Meg sem rez­zent, amikor rányitottam az ajtót. Lassan oszlott a köd bo­gárfekete szeméről — megis­mert. — Á, te vagy, öcsém? Jó, hogy itt vagy. Öt percet hoz­tál a múltból. Ülj le, oda a dikóra. Az imént volt itt az orvos, azért vagyok gálában, ebben a vénihedt kezeslábas­ban. írt föl valamit a tudós, de úgy érzem, mire a papír­ból medicina lesz, újabb göd­röt kell ásni. Ügy élek én mostanában, mint vízen a bu­borék. Ha nagyobb szél fúj, elpattan a hártya, s a mák- szemnyi csöppek visszaesnek oda, ahonnan kivetette őket a levegő, a múlt. Éjszakánként ötöt-hatot tátogok, míg meg­telik levegővel a tüdőm. Fél­óránként járok fütyülni. Mondják a lányok. Tata, ott a biló, azt használja. Ugyan, miért büdösködjön reggelig, mondom, jobb az udvari ár­nyékszék. Fölkattintom a vil­lanyt, szalad elém a Bogár, s indulunk a fák alá. Mikor be- végzem, visszabújok a hideg ágyba s nézem a nagy fekete semmit reggelig ... Régtől ismerem a száza­dunkkal majd egyidős rokont — porába omlott nagyapám­mal voltak unokatestvérek. Közös volt a sorsuk, az éle­tük, de jó három évtizede százezer méternyire laknak egymástól. Három héttel ezelőtt arra kért a Tata, hoznék a férfi­múltból egy demizsonnal: sok esztendeje nem járt Tápiósze- lén, s elfelejtette az öreghe­gyen termett bor levének ízét. Betyáridéző, cifra kiskun sza­vakat s három pár házi kol­bászt adott előlegbe — szere- tetből. Az étek elfogyott s hogy megörökítsem szavait, legközelebbi utamra fölkészí­tettem a táskamagnót. És per­sze a demizsont, nehogy elfe­ledje az izéket a jó öreg. Másnap egy távirat érkezett. Fekete szegélyű, cifrán nyo­mott, néma halálharang. A kertkapun rozsdaette re­tesz. Átnyúlok a korhadt desz­kák fölött s megrántom az acélnyelvet. Leng a kisajtó, belenyikorog a károgó, téli csöndbe. Téblábolok a falak melletti téglajárdán s benézek az ablakon. A sparhelt mel­lett a kapott ládán néhány fa­hasáb vár a sorsára, a tűzre, melyet már senki sem fog táplálni. Az ajtókon lakat va­cog, reggeli dér fehérük az árva eperfa fekete ágain. Fe­hér szürkések az udvari fű- csomók is, s mint ottfelejtett, óriás nyakára illő ék, nyúlik el a földön a gazdátlan kutya­lánc. Egy csonka bóbitára akasztom a magnetofon szíját, s vélem, valahonnan hallom a Tata szavait. —... közel vagyok a kilenc- venhez, öcsém. Elhagytam az időt, mint távoznak mellőlem- körülem mostanában a régi, jó komáim, az öregek. Most én következem. Beteg a kerék, meg a motor; a lábaim s a szívem. Hiába az orvos, a ren­delő. Rongyul vagyok. A fehér házat, az orvosi rendelőt még én avattam föl valami hatvan esztendeje. Ügy való igaz, ahogyan most mondom. Az uradalom puskával lövöldö­zött. Galambra, verébre, kala­pokra. Az egyik ólom a vas­kerítésről gellert kapott s gé­gém alatt a bőrbe fúrta ma­gát. Ömlött a vérem, akkor feküdtem először kórházi ágyon ... Sok vizsgán átmen­tem, átestem. Kanász voltam, kan taposott, gulyás voltam, bika öklelt. Amikor megszűnt az urada­lom. szíjgyártó lett az ügyes kezű ős-rokon. Keze nyomát sok pánt, szíj, öv, táska őrzi megyeszerte. —... öt lányt neveltem föl, tisztességgel kieresztettem va­lamennyit. Az unokáim is vitték magukat előre. Va­dász, gépész, tanító. Csavargó egy sincs köztük. Dolgoznak, gyarapodnak, nem úgy, mint én, aki csak nyűg vagyok már e világon. Tehetetlen öregem­ber, múltak tanúja. Hej, te rossz csoze! Emlékszem, ami­kor suttyó gyerek voltál... Közel volt a kiilencvenhez: húsz-egynéhány hónap múlva kezdte volna megszokni az életkorát igazoló kilences szá­mot, de nem érte meg 1990. május elsejét. Hetvenegyben temette el fe­leségét. Magányos volt? Alig­ha. Lányai, vejei s az unokák közül is valaki naponta fölke­reste. Tata, hogy van? Tata, mije fáj? Hétvégeken megpezsdült az udvar, csilingelő nevetés sza­ladt olyankor a felhők alá, attól rezgeti a magányos eper­faág. S a Tata olyankor örült igazán az életnek. ... ez a Bogár már vagy ti­zenöt telet szolgált. Füttyen- tek neki, s tudja, mi a teen­dő. Szalad a szomszédba, vagy valamelyik lányomhoz: gyer­tek: a gazda nem jól van. Mondom neki. macska a kert­ben: ráugrik a kilincsre, úgy nyitja az ajtót s rohan. Hej, Bogár, ki füttyög majd ez­után neked? R eggeli dér fehérük az ár­va eperfa ágain. A cson­ka fabóbitáról leakasztom magnetofonom szíját s meg­nyomom a készülék gombját, hadd hallgassam még egyszer az elbúcsúzott rokont. Halk surrogás :egyetlen szó sem pisszeg, vissza nem idézhető némasággal tekeredik orsóra a mágnesszalag. A buborékok hang nélkül pattannak el... B. I. pályákon is egyre gyakoribb a brutalitás. — Szó se róla, lassan ott tartunk, hogy a szülő nem meri kivinni magával a kis­gyerekét a mérkőzésre, mert nem biztos, hogy épségben hazaérkeznek a vasárnapi ebédre. Ennek ellenére sze­rencsére nálunk még nem olyan katasztrofális a helyzet. Mindenesetre az illetékes szervek komoly intézkedéseket tettek. Sokkal nagyobb lesz az ellenőrzés az NB I-es találko­zókon. Az eddiginél súlyosabb büntetés vár a vandál nézők­re, s a klubok felelősségre vo­nása sem marad el. Száműz­ni kell az agresszivitást a ho­ni stadionokból. Ne a szur­kolók legyenek a küzdelmek főszereplői. Hanem a jó focit játszó labdarúgók. — Végül, elégedett vagy-e a két kollégád itteni bírásko­dásával? — Nézd, ez egy baráti tor­na. Mind a négy együttes azért jött, hogy kellemesen töltse el ezt a vasárnap dél­előttöt. Kisebb lökések is csak elvétve fordulnak elő. Így az­tán Jaczina és Halász sport­társak — akiknek a szakmai tudása elismert — kifogásta­lanul látja el a feladatát. — És milyennek látta a já­tékosokat Jaczina Róbert? — Fegyelmezetten és igazán sportszerűen futballoztak a csapatok. Rendkívül könnyű dolgunk volt. Szinte csak a góloknál és akkor kellett fúj­ni, ha a labda elhagyta az oldalvonalat. Minden játékve­zetőnek ilyen mérkőzéseket kívánok. Fehér Ferenc Tekegyőzelem Folytatta kitűnő tavaszi sze­replését a Ceglédi Közgép SE NB Il-es férfi tekecsapata. Idegenben, a kiesés ellen küz­dő szabolcsi csapattól szerzett újabb értékes két pontot, ez­zel továbbra is vezet, s újabb lépést tett a bajnoki cím meg­szerzése felé. A ceglédiek csak­nem kétszáz fával ütöttek többet vetélytársuknál. Ceglédi Közgép—Szabolcsi Építők 6-2 (2525-2362) Pontszerzők: Nyíri (452), Hergéth (427), Sándor (425), Rimóczi Z. (420). A megyei ifjúsági és serdü­lő egyéni bajnokságot a Köz­gép pályáján február 11-én 16 és 13-án 13 órától rendezik meg. U. L. Folytassa...! A helyőrségi klub video- mozi-programja februárban a következőképpen alakul: 15-én a Folytassa Jack!, 22-én a Folytassa cowboy.', míg 29-én a Folytassa nővér! című angol filmeket mutatják be. Valamennyi vetítés 18 óra 30 perckor kezdődik. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET A CEGLED V A Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet felvesz B, C, D/25, E kategóriájú jogosítványt szerzett gépkocsi­vezetőt Jelentkezni lehet a Cegléd, Mizsei u. 36. sz. alatt, a szállításvezetőnél. ISSN 0133—260# (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom