Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-10 / 34. szám
CEGÜLÉDI xJtMan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1988. FEBRUÁR 10., SZERDA Zárszámadó a Lenin Tsz-ben igazolódtak az elképzelések Mint máshol, természetesen a ceglédi Lenin Tsz zárszámadó önértékelésében is sióba került az időjárás. Nem véletlenül, hiszen az égiek tavaly is döntő befolyással bírtak a növénytermesztési főágazat eredményeire. Olyany- nyira, hogy az ősszel földbe került kalászosok még március végén sem keltek ki, ráadásul az elhúzódó fagy igencsak késleltette a tavaszi vetéseket. Pedig a tavaszi nyitányhoz nagy reményeket és lényeges elképzeléseket fűzött a szövetkezet. Ebben az időszakban kívánták talajba szórni azokat a magvakat, amelyekből a tsz pénzügyi stabilitásához kellő, nagy nyereséggel értékesíthető növények sarjadnak ki. Annak ellenére, hogy az őszi kalászosok hozamának apadása hamar kiviláglott, mégsem vált veszteségessé ez a terület. Abszolút ráfizetés (1 millió forint) csak a rozs rubrikájába írható. Meg kell találni a helyettesítő növényt, mintegy 450 hektárnyi területre. A zöld- és a magborsó költségvetésében 3 millió forint deficit mutatkozik. Ami nem csupán a technológia gyengeségeire és az időjárásra vezethető vissza, hanem arra is, hogy 200 hektáron elit vetőmagot étkezési borsót és zöldborsót is próbáltak, termeszteni. S ez a szokásosnál alaposabb technikai és technológiai fölkészültséget igényelt. Az az elképzelés, amely szerint a nagy nyereséggel kecsegtető növények termesztését kell szorgalmazni, helyesnek bizonyult. Például a 321 hektáron fölnevelkedett mák 10 millió forint nyereséget hozott. Ha ugyanezt a területet kukoricával népesítik be, még jó termés esetén is csak 2,5 millió forint eredményt tudtak volna elkönyvelni. A növénytermesztő főágazaton belül igen jó teljesítménnyel zárt még a szeszfőzde, az erdészet és a helikopteres növényvédelem. A soros munkákat idősödő gépekkel kellett elvégezni. Az öreg masinák szerkezetében egyik hiba követte a másikat, s a javítás esetenkénti szervezetlensége csak nehezítette a helyzetet. Mint ahogyan az is, hogy a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-szel való egyesülés után nem sikerült kialakítani a központi gépparkot. Az ipari főágazat teljesítménye nagyjából a terveknek megfelelően alakult. Gondot okozott az energiaárak változása, a konfekcióüzem negyedik negyedévi exportja jelentősen csökkent, és bizonyos késztermékek raktáron maradtak. A íorgácsolóüzem hatékonysága romlott, a nyomdászok napjait a rossz állapotban lévő gépek keserítették meg, a budapesti műanyagüzem 5,6 millió forinttal szárnyalta túl árbevételi tervét, szépen fejlődött a ceglédi műanyagosgárda is. Végül is a szövetkezet elnöke a zárszámadó közgyűlésen 27,6 millió forint nyereségről számolhatott be. Pályázat után pályázat Rövid időn belül lényeges személyi kérdésekben is határozatot kell hoznia a városi tanácsnak. Sós János elnökhelyettestől arról érdeklődtünk, hol tartanak az előkészületek. — A vb-titkári álláshelyre szóló pályázat határideje lejárt. Hány jelentkező közül kell választaniuk? — Az első fordulóban nem akadt komoly érdeklődő. így aztán újból hirdettünk. — Nagyobb sikerrel? — Eddig három pályázó anyaga futott be. Rajtuk kívül még ketten kértek föl- világosítást, úgy néz ki, egyikük pályázni is fog. — Nem beszélhetünk tülekedésről. — Várható volt, hogy így alakulnak a dolgok. — Nincs vonzereje a vb- titkári feladatkörnek? — Egy tehetséges, képzett jogászember alapfizetése bármely gazdálkodó cégnél legalább annyi, mint amennyit a tanács adni tud. Viszont az államigazgatásban semmiféle mellékes kereset megszerzésére nincs mód. Tanfolyam vállalkozóknak A ceglédi Kossuth Művelődési Közipant megfelelő létszámú jelentkező esetén adótanfolyamot szervez kiskereskedőknek és magánvállalkozóknak. Kérdéseiket, amelyekre választ szeretnének kapni, a jelentkezéssel egy időben, február 20-ig adhatják le az érdeklődők. akiket a tanfolyam kezdési időpontjáról értesítenek. A 600 forintos részvételi díjat csekken kell befizetni a művelődési ház címére, ahol a jelentkezéseket is várják: Cegléd, Kossuth tér 5/a. 2701. Fogadóóra Krekács László országgyűlési képviselő és dr. Gyovai Pál megyei tanácstag február 15-én, hétfőn délután 4- tpl 6 óráig együttes fogadóórákat tartanak az Albertirsai Nagyközségi Tanács vb-termé- ben. Zsákokkal kukoricáznak Ebben az idényben 750 vagon vetőmagkukorica exportját tervezik a CÄT feldolgozó üzemében. A Brillant elnevezésű háromvonalas hibridet — képünkön — vagonba rakják, s szovjet megrendelőiknek szállítják (Apáti-Tóth Sándor felvétele) — Mégis kik indulnak az álláshelyért? — Egy személy jelenleg a Ceglédi Tanács apparátusában dolgozik, a többiek máshol. — Mikorra várható döntés? — A tervek szerint a végrehajtó bizottság új titkárának március 1-jén meg kellene kezdenie a hivatali teendőit. Alakult egy bizottság azzal a céllal, hogy értékelje a benyújtott pályázatokat és javaslatot tegyen a leginkább megfelelő jelentkezőkre. A bizottság átnézi az írott anyagokat és elbeszélget a pályázókkal. Ha ezek alapján határozott elképzelése alakul ki, a konkrét javaslatokat a február 15-i tanácsülés elé lehet vinni. V. S. A durvaságot soha nem tűri A folyosón már jó cimborák Vasárnap délelőtt a városi tornacsarnokban rendezték meg a megyei labdarúgó-játékvezetők teremfocitornáját, Fejér, Komárom és Pest megye, valamint a Budapesti Labdarúgó Szövetség csapatainak részvéteiével. Az összecsapásokat Jaczina Róbert FIFA-bíró és Halász József vezette. Az első mérkőzést követően beszélgettünk Vad Istvánnal, a Ferencváros egykori csatárával. — Mikor hagytad abba az aktív labdarúgást? — 1985 szeptemberében. — Hányszor játszottál a Fradi színeiben? — Harminc bajnoki találkozón ölthettem magamra a zöld-fehér mezt. — Néhány perccel ezelőtt gólt rúgtál. Az NB 1-ben sikerült-e bevenned az ellenfél kapuját? — Igen, annál is inkább, mivel középcsatárként az volt a feladatom. Általában a hetvenedik percben küldtek pályára és szinte minden mécsesén megzörgettem a hálót. — Mikor kezdted a játék- vezetést? — Még javában kergettem a bőrt Hódmezővásárhelyen — hiszen nem csak a Ferencvárosban fociztam —. amikor levizsgáztam. Körülbelül négy éve bíráskodom. — Milyen minősítésed van? — A Budapesti Labdarúgó Szövetség NB III-as kollektívájához tartozom. Nagy örömömre a tavaszi szezontól felterjesztettek az utánpótláskeretbe . — Mi a könnyebb, focizni vagy a sípot fújni? — Bár futball mindkettő, ám teljesen külön kategória. A foci könnyebb volt. — Mit tudsz a focista múltadból hasznosítani? — Számos olyan szituáció akad a 90 perc alatt, amikor éppen azért sikerül hamarabb és talán jól döntenem, mert játékosként sok mindent átéltem, végigcsináltam. — Ménnyiré vagy szigorú? Mit engedsz meg a mérkőzés során? — Azt hiszem, az az egyik hibám, hogy egyelőre még eléggé játékoscentrikus vagyok. Sokat kell javulnom abban, hogy tudjak fegyelmezni. A durvaságot soha nem tűröm. Szerencsére emiatt eddig nemigen mutattam fel a piros lapot. — És téged állítottak ki szabálytalanságért? — Tizennyolc évig fociztatn. Sárga lapot kaptam, de egyszer sem kellett elhagynom a játékteret. Néha picit belül restelkedtem is ezért, mivel ennyi vagányság hozzátartozik a sporthoz. — A közönség gyakran nem ért egyet a bíró döntésével — legalábbis az egyik része —, következésképpen pocskondiázza vagy . kifütyüli. Hogy viseled az effajta atrocitásokat? — Mondhatom, hogy egyáltalán nem zavar — ahogy játékosként sem zavart — a nézők viselkedése. A játékot figyelem, hogy amikor a mécsesét lefújom, tiszta lelkiismerettel mehessek az öltözőbe. S hogy a szurkolók csinálják a kis műsorukat? Hát istenem ... ők már csak ilyenek. — Gondolom, sokan ismernek, befolyásolja-e ez a játékosokkal a kapcsolatod? — Legtöbb helyen régi ismerősként üdvözölnek. Ám attól a pillanattól, hogy fekete ruhában kimegyek a pályára, megszűnik a barátság. Viszont amikor lefújom a küzdelmet, a folyosón már újra jó cimborák vagyunk. — Van-e példaképed? — Igen, Németh Lajos. Az ő ösztökélésére és biztatására lettem bíró. Nemcsak játékvezetői kvalitása, de embersége is példakép számomra. — Magánemberként most mivel foglalkozol? — 1937. szeptember elseje óta a Budapesti Labdarúgó Szövetség főtitkára vagyok. Eleinte bizony sok volt az ismeretlen fogalom. Most már lényegesen tájékozottabb vagyok. De még mindig van mit elsajátítanom, hogy minden a kisujjamban legyen. Nagy a felelősség. Szerényebb anyagi körülmények között kell olyan légkört teremteni, hogy a diákok, fiatalok jöjjenek és minél jobb legyen ez a sportág Budapesten. — A Belgiumban történt tragédia óta, sajnos, a hazai Mint vízen a buborék B enéztem az ablakon. Ott, a század eleji sparhelt mellett ült az öreg, fejét enyhén elörehajtva kutatta szemeivel a semmit, talán a múltra gondolt. Meg sem rezzent, amikor rányitottam az ajtót. Lassan oszlott a köd bogárfekete szeméről — megismert. — Á, te vagy, öcsém? Jó, hogy itt vagy. Öt percet hoztál a múltból. Ülj le, oda a dikóra. Az imént volt itt az orvos, azért vagyok gálában, ebben a vénihedt kezeslábasban. írt föl valamit a tudós, de úgy érzem, mire a papírból medicina lesz, újabb gödröt kell ásni. Ügy élek én mostanában, mint vízen a buborék. Ha nagyobb szél fúj, elpattan a hártya, s a mák- szemnyi csöppek visszaesnek oda, ahonnan kivetette őket a levegő, a múlt. Éjszakánként ötöt-hatot tátogok, míg megtelik levegővel a tüdőm. Félóránként járok fütyülni. Mondják a lányok. Tata, ott a biló, azt használja. Ugyan, miért büdösködjön reggelig, mondom, jobb az udvari árnyékszék. Fölkattintom a villanyt, szalad elém a Bogár, s indulunk a fák alá. Mikor be- végzem, visszabújok a hideg ágyba s nézem a nagy fekete semmit reggelig ... Régtől ismerem a századunkkal majd egyidős rokont — porába omlott nagyapámmal voltak unokatestvérek. Közös volt a sorsuk, az életük, de jó három évtizede százezer méternyire laknak egymástól. Három héttel ezelőtt arra kért a Tata, hoznék a férfimúltból egy demizsonnal: sok esztendeje nem járt Tápiósze- lén, s elfelejtette az öreghegyen termett bor levének ízét. Betyáridéző, cifra kiskun szavakat s három pár házi kolbászt adott előlegbe — szere- tetből. Az étek elfogyott s hogy megörökítsem szavait, legközelebbi utamra fölkészítettem a táskamagnót. És persze a demizsont, nehogy elfeledje az izéket a jó öreg. Másnap egy távirat érkezett. Fekete szegélyű, cifrán nyomott, néma halálharang. A kertkapun rozsdaette retesz. Átnyúlok a korhadt deszkák fölött s megrántom az acélnyelvet. Leng a kisajtó, belenyikorog a károgó, téli csöndbe. Téblábolok a falak melletti téglajárdán s benézek az ablakon. A sparhelt mellett a kapott ládán néhány fahasáb vár a sorsára, a tűzre, melyet már senki sem fog táplálni. Az ajtókon lakat vacog, reggeli dér fehérük az árva eperfa fekete ágain. Fehér szürkések az udvari fű- csomók is, s mint ottfelejtett, óriás nyakára illő ék, nyúlik el a földön a gazdátlan kutyalánc. Egy csonka bóbitára akasztom a magnetofon szíját, s vélem, valahonnan hallom a Tata szavait. —... közel vagyok a kilenc- venhez, öcsém. Elhagytam az időt, mint távoznak mellőlem- körülem mostanában a régi, jó komáim, az öregek. Most én következem. Beteg a kerék, meg a motor; a lábaim s a szívem. Hiába az orvos, a rendelő. Rongyul vagyok. A fehér házat, az orvosi rendelőt még én avattam föl valami hatvan esztendeje. Ügy való igaz, ahogyan most mondom. Az uradalom puskával lövöldözött. Galambra, verébre, kalapokra. Az egyik ólom a vaskerítésről gellert kapott s gégém alatt a bőrbe fúrta magát. Ömlött a vérem, akkor feküdtem először kórházi ágyon ... Sok vizsgán átmentem, átestem. Kanász voltam, kan taposott, gulyás voltam, bika öklelt. Amikor megszűnt az uradalom. szíjgyártó lett az ügyes kezű ős-rokon. Keze nyomát sok pánt, szíj, öv, táska őrzi megyeszerte. —... öt lányt neveltem föl, tisztességgel kieresztettem valamennyit. Az unokáim is vitték magukat előre. Vadász, gépész, tanító. Csavargó egy sincs köztük. Dolgoznak, gyarapodnak, nem úgy, mint én, aki csak nyűg vagyok már e világon. Tehetetlen öregember, múltak tanúja. Hej, te rossz csoze! Emlékszem, amikor suttyó gyerek voltál... Közel volt a kiilencvenhez: húsz-egynéhány hónap múlva kezdte volna megszokni az életkorát igazoló kilences számot, de nem érte meg 1990. május elsejét. Hetvenegyben temette el feleségét. Magányos volt? Aligha. Lányai, vejei s az unokák közül is valaki naponta fölkereste. Tata, hogy van? Tata, mije fáj? Hétvégeken megpezsdült az udvar, csilingelő nevetés szaladt olyankor a felhők alá, attól rezgeti a magányos eperfaág. S a Tata olyankor örült igazán az életnek. ... ez a Bogár már vagy tizenöt telet szolgált. Füttyen- tek neki, s tudja, mi a teendő. Szalad a szomszédba, vagy valamelyik lányomhoz: gyertek: a gazda nem jól van. Mondom neki. macska a kertben: ráugrik a kilincsre, úgy nyitja az ajtót s rohan. Hej, Bogár, ki füttyög majd ezután neked? R eggeli dér fehérük az árva eperfa ágain. A csonka fabóbitáról leakasztom magnetofonom szíját s megnyomom a készülék gombját, hadd hallgassam még egyszer az elbúcsúzott rokont. Halk surrogás :egyetlen szó sem pisszeg, vissza nem idézhető némasággal tekeredik orsóra a mágnesszalag. A buborékok hang nélkül pattannak el... B. I. pályákon is egyre gyakoribb a brutalitás. — Szó se róla, lassan ott tartunk, hogy a szülő nem meri kivinni magával a kisgyerekét a mérkőzésre, mert nem biztos, hogy épségben hazaérkeznek a vasárnapi ebédre. Ennek ellenére szerencsére nálunk még nem olyan katasztrofális a helyzet. Mindenesetre az illetékes szervek komoly intézkedéseket tettek. Sokkal nagyobb lesz az ellenőrzés az NB I-es találkozókon. Az eddiginél súlyosabb büntetés vár a vandál nézőkre, s a klubok felelősségre vonása sem marad el. Száműzni kell az agresszivitást a honi stadionokból. Ne a szurkolók legyenek a küzdelmek főszereplői. Hanem a jó focit játszó labdarúgók. — Végül, elégedett vagy-e a két kollégád itteni bíráskodásával? — Nézd, ez egy baráti torna. Mind a négy együttes azért jött, hogy kellemesen töltse el ezt a vasárnap délelőttöt. Kisebb lökések is csak elvétve fordulnak elő. Így aztán Jaczina és Halász sporttársak — akiknek a szakmai tudása elismert — kifogástalanul látja el a feladatát. — És milyennek látta a játékosokat Jaczina Róbert? — Fegyelmezetten és igazán sportszerűen futballoztak a csapatok. Rendkívül könnyű dolgunk volt. Szinte csak a góloknál és akkor kellett fújni, ha a labda elhagyta az oldalvonalat. Minden játékvezetőnek ilyen mérkőzéseket kívánok. Fehér Ferenc Tekegyőzelem Folytatta kitűnő tavaszi szereplését a Ceglédi Közgép SE NB Il-es férfi tekecsapata. Idegenben, a kiesés ellen küzdő szabolcsi csapattól szerzett újabb értékes két pontot, ezzel továbbra is vezet, s újabb lépést tett a bajnoki cím megszerzése felé. A ceglédiek csaknem kétszáz fával ütöttek többet vetélytársuknál. Ceglédi Közgép—Szabolcsi Építők 6-2 (2525-2362) Pontszerzők: Nyíri (452), Hergéth (427), Sándor (425), Rimóczi Z. (420). A megyei ifjúsági és serdülő egyéni bajnokságot a Közgép pályáján február 11-én 16 és 13-án 13 órától rendezik meg. U. L. Folytassa...! A helyőrségi klub video- mozi-programja februárban a következőképpen alakul: 15-én a Folytassa Jack!, 22-én a Folytassa cowboy.', míg 29-én a Folytassa nővér! című angol filmeket mutatják be. Valamennyi vetítés 18 óra 30 perckor kezdődik. ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET A CEGLED V A Cegléd és Környéke Építőipari Szövetkezet felvesz B, C, D/25, E kategóriájú jogosítványt szerzett gépkocsivezetőt Jelentkezni lehet a Cegléd, Mizsei u. 36. sz. alatt, a szállításvezetőnél. ISSN 0133—260# (Ceglédi Hírlap)
