Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-09 / 33. szám
ÜLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM 1988. FEBRUÁR 9.. KEDD Lazítani is tudni keli Személyi döntések Pro Űrbe A városi tanács legutóbbi ülésén személyi ügyekben is döntöttek. A 38-as és a 40-es választókerület tanácstagjai, dr. Kiss Károly és Herczenik Gyula lemondott. A 38-as kerületben volt póttag, Ócsai Jó-’ zsef személyében, a továbbiakban ő képviseli a körzetet. A 40-esben nincs póttanácstag, ezért az időközi választáson kell dönteniük a választóknak az új tanácstag személyéről. Kiss Károly a végrehajtó bizottságnak is tagja volt, helyébe dr. Máthé András, az 5-ös körzet tanácstagját választották. Kevés a pénz, sok az ismeretlen Az időjárás már kibontakozott. Ám tévedés lenne azt hinni, hogy ezután a mező- gazdaság biztosan teljesíti a tervét. Igaz, a télből már annyira kifelé szaladunk, hogy a közvélemény szerint nincs visszaút, s megerősödhetnek a korábban elfagyott gyümölcsösök, szőlők, de az agrárágazat megújulása sem halogatható tovább. Hol új munkaszervezeti formákkal kísérleteznek, hol a termék- szerkezet váltásával. A külkereskedők az agrárexport stratégiájának átalakítását hangoztatják. Végül is valamennyi terület összefügg egymással. Ami az egyik helyen történik, az másutt is hat. Jó tudni, hogy eközben nem feledkeznek meg a mezőgazdaság gépesítésének fejlesztését célzó kutatásokról sem. Ennek a területnek Gödöllő az egyik fellegvára. A VII. ötéves tervi agrár-műszaki kutatásfejlesztési feladatok 12 programban kaptak helyet. Ezek helyzetéről és főbb eredményeiről a MÉM Műszaki Intézetében dr. Hajdú József tudományos főosztályvezető készített előzetes értékelést. Mennyi pénzről van szó? 1986—87-ben az agrár-műszaki kutatásra és fejlesztésre központi forrásból 435, vállalatiból 358 millió forint állt rendelkezésre. A két számadat 1988—1990 között 586, illetve 467 millió forint. Sok ez, vagy kevés? Az értékelés szerint az ország gazdasági és társadalmi helyzetét figyelembe véve soha nagyobb szükség nem volt még az új kutatási és fejlesztési eredményekre, mint napjainkban. Ezek nélkülözhetetlenek a szerkezetátalakításhoz és a kibontakozáshoz. Ezért a tervidőszak elején indított programok átértékelésével, ha kell, módosításával, a végrehajtás eszközrendszerének javításával is gyorsítani kell az eredmények gyakorlatba ültetését. Két szakasz A programok tervezésénél, majd indításánál az ötéves tervciklust eleve két szakaszra osztották a programokat irányító testületek. Tették ezt azért, hogy két év után kerüljön sor egy közbülső értékelésre és a második szakasz pontosítására. A két év tapasztalatai alapján megállapították, hogy az új szervezésű és finanszírozási rendszerű programok jelenA műszaki fejlesztésben ember és gép közösen formálják egymást. (Balázs Gusztáv felvétele) tős, többnyire egyéves késéssel indultak, és az érdemi munkából sokat vont el a túlzott adminisztráció. Egyes feladatoknál konvertibilis deviza hiánya miatt elmaradt mintagép- és műszerbeszerzések a feladatterv módosítását, a források átcsoportosítását tették szükségessé. Lejtős területen Az indulási nehézségek ellenére zömmel sikerült a kezdeti lemaradásokat behozni, és 1987 végével szép számmal születtek új, a gyakorlatban is használható kutatásfejlesztési eredmények. A termelési technológiák korszerűsítését szolgáló alprogram keretében például 84 témát műveltek 1986—87-ben. Kialakították a Rába 300-as traktor munkagéprendszerét, kifejlesztették a Rába 250-es traktor kombinált helyzetszabályozós hidraulikáját. Űj műszaki megoldások születtek a tápanyag- kijuttató gépek szórásminösé- gének javítására. Eredményt hoztak a lejtős gabonaterületek betakarító gépeinek kiválasztására vonatkozó fejlesztő vizsgálatok. Az üzemfenntartásban traktorok javítástechnológiája készült el, kombájnok alkatrész-felújítási és karbantartási technológiájával, forgórakodó-javítási műhely- könyvével egyetemben. Az utóbbi évek legsikeresebb új talajművelési módja a középmély lazítás. A gyakorlati kiviteléhez különböző gyártmányok készültek, de az eltérő feltételekhez igazodó szerszámok még nem állnak üzemeink rendelkezésére. Dr. Jóri J. István tudományos főmunkatárs, dr. Soós Sándor fejlesztőmérnök és dr. Borsa Béla tudományos munkatárs szántóföldi vizsgálatai a MÉM Műszaki Intézetben ezért arra irányultak, hogy kiválaszszák a legmegfelelőbb laziíó- ékszöget, illetve lazítóékszélességet. A pontosan meghatározott műszaki paraméterek agronómiái és energetikai szempontból egyaránt előnyösek. Megfelelő súllyal Mindez csupán néhány kiragadott eredmény. Az eddigi tapasztalatok szerint az agrártermelés egyes területei megfelelő súllyal szerepelnek a kutatásfejlesztési programokban. Azok kaptak nagyobb teret, amelyek jobban szolgálják az ágazatok, a népgazdaság szerkezetátalakítási törekvéseit és a kibontakozás anyagi-műszaki feltételeit. A következő három évre a pénzügyi források 30 százalékkal csökkentek. Ez semmi esetre sem tekinthető kedvezőnek, amikor éppen a kutatás eredményességének fokozása szükséges. A tények azonban arra kényszerítenek, hogy az eddigieknél racionálisabban gazdálkodjanak a pénzzel. Olvasótábor Még csak februárt mutat a naptár, messze van az üdülést, pihenést biztosító nyár ideje, de máris hallani, hogy az iskolák, a különböző szei'vek, közművelődési intézmények készülnek a gyerekek táboroztatására. Nagyistók Tibor, a városi tanács cigányügyi referense elmondta, hogy Gödöllőről és környékéről Zamárdi- ban, a megyei úttörőelnökség táborában, szerveznek 50 cigány általános iskolai tanuló részére olvasótábort. B enéztem az ablakon. Ott, a század eleji sparhelt mellett ült az öreg, fejét enyhén előrehajtva kutatta szemeivel a semmit, talán a múltra gondolt. Meg sem rezzent, amikor rá nyitottam az ajtót. Lassan oszlott a köd bogárfekete szeméről — megismert. — Á, te vagy. öcsém? Jó, hogy itt vagy. öt percet hoztál a múltból. Ülj le, oda a dikóra. Az imént volt itt az orvos, azért vagyok gálában, ebben a vénhedt kezeslábasban. Irt föl valamit a tudós, de úgy érzem, mire a papírból medicina lesz, újabb gödröt kell ásni Kévén. Ügy élek én mostanában, mint vízen a buborék. Ha nagyobb szél fúj, elpattan a, hártya, s a mákszemnyi cseppek visszaesnek oda, honnan kivetette őket a levegő, a múlt. É.jsza- kánként ötöt-hatot tátogok, míg megtelik levegővel a tüdőm. Félóránként járok fütyülni. Mondják a lányok, Tata, ott a bitó, azt használja. Ugyan, miért büdösködjön reggelig, mondom, jobb az udvari árnyékszék, Fölkattin- tom a villanyt, szalad elém a Bogár, s indulunk a fák alá. Mikoir bevégzem, visszabújok a hideg ágyba s nézem a nagy fekete semmit reggelig, Régtől ismerem a századunkkal majd egyidős rokont — porába omlott nagyapámmal voltak unokatestvérek. Közös volt a sorsuk, az életük. de jó három évtizede százezer méternyire latonak egymástól. S most újból közelibbé tette őket a múlt idő ... Egy amatőr halálára Ma délután 3 órakor kísérik utolsó útjára a gödöllői temetőben a hetvenhét éves korában elhunyt Czan- gár Gyula fényképészmestert. ★ Czangár Gyulára az utóbbi időben az a matőrség volt a jellemző. Régebben amatőr színjátszó és rendező volt, napjainkban amatőr városfejlesztő, amatőr városvédő, amatőr városszépítő. Kedvtelésből foglalkozott mindezzel. Legfőképpen gondolatban és szóban. Semmiféle szervnek tagja nem volt, jogosítvánnyal nem rendelkezett. Gondolom, ahogyan nekem. másoknak is elmondta. hogyan volt régebben, hogyan van ma. s mit kéne tennünk, hogy a város szebb, lakályosabb, tisztább és csábítóbb legyen. Gyakran tette hozzá, ebből sem lesz semmi, ne haragudjak. hogy ilyesmivel traktál. Tudtam, hogy nem lesz belőle semmi, akár szóban, akár — ritkán — írásban mondta el. Szemében mégis ott láttam a halvány reményt, hátha lesz belőle valami. Annyi ez csupán, mint a biztos halál tudatában élni. A halálról is egyre többször ejtett szót. közeledik, közeledik. Tudta, hogv közeledik, de úgy élt, mintha még lenne ideje bőven. Legutóbbi lapján arról tájékoztatott, hogy készül az újságos előtti beszélgetésen említett írás. Harmadrészénél tart, ha elkészül. nálam jelentkezik először. Nem tudom, menynyire jutott azóta. Teljesen nem készülhetett el. mert nem jelentkezett. Ismeretes, hogy Herczenik Gyula, a városi pártbizottság volt első titkára a megyei pártbizottság osztályvezetője lett. A városért az elmúlt hét évben kifejtett tevékenységének elismeréséül a végrehajtó bizottság a ProUrbe kitüntetést adományozta, amit a tanácsülésen adtak át. Dr. Molnár István, a gödöllői rendelőintézet volt, igazgató főorvosa, aki a szombathelyi kórházba távozott, a Gödöllőért emlékplakettet vehette át az ülésen. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Kortárs filmklub. A dicsőség ösvényei, amerikai film, 19 órakor. Házimuzsika, 19 órakor. Diáktanya: játék — beszélgetés a pszichológussal, 16 órától. A hónap műtárgya: III. Grassalkovich Antal Eleven ■ képről rajzoltatott portréja, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői művésztelepen, A régi Gödöllőn, kamarakiállítás, Erzsébet királyné-emlékkiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. A hónap műtárgya: Mathiász Oszkár: Férfi arcképe — 1916. megtekinthető 9—16 óráig. flBÜ Az istenek a fejükre estek. Színes, magyarul beszélő botswanai filmvígjáték. 6 és 8 órakor. Három héttel ezelőtt arra kért a Tata, hoznék a férfimúltból egy demizsonmal: sok esztendeje nem járt Tápiósze- lén, s elfelejtette az öreghegyen termett bor levének ízét. Betyáridéző, cifra kiskun szavakat, s három pár házikolbászt adott előlegbe — sze- retetből. Az étek elfogyott s hogy megörökítsem szavait, legközelebbi utamra fölkészítettem a táskamagnót. És persze a demízsont, nehogy elfeledje az ízeket a jó öreg. Másnap egy távirat érkezett. Fekete szegélyű, cifrán nyomott, néma halálharang. A 'kertkapun rozsdaette retesz. Átnyúlok a korhadt deszkák fölött s megrántom az acélnyelvet. Leng a kisajtó, belenyikorog a károgó, téli csöndbe. Téblábolok a falak melletti téglajárdán s benézek az ablakon. A sparhelt mellett a kopott ládán néhány fahasáb vár a sorsára, a tűzre, melyet már senki sem fog táplálni. Az ajtókon lakat vacog, reggeli dér fehérük az árva eperfa fekete ágain. Fehér-szürkések az udvari fűcsomók is, s mint ottfelejtett, óriás nyakára illő ék, nyúlik el a földön a gazdátlan kutyalánc. Egy csonka bóbitára akasztom a magnetofon szíját, s vélem, valahonnan hallom a Tata szavait. — ... közel vagyok a kl- lencvenhez, öcsém. Elhagytam Együtt tanulnak Kitekinteni a világra Az újságok hirdetési rovatait olvasva, egyre gyakrabban akad meg a szemem az állást kínáló hirdetéseken: szakembert keresünk. Óhatatlanul eszembe jut, hogy nem is olyan régen még nem volt gond elhelyezkedni szakképesítés nélkül. S most! Akinek nincs valamilyen jogosítványa munkakörének a betöltéséhez, vagy a pálya elhagyására kényszerül, vagy felnőtt fejjel újra beül az iskolapadba. Mi az utóbbi gondoknak eredtünk a nyomába, amikor megkérdeztük olvasóinkat: miért tanulnak munkájuk mellett? Tóth Magdolna adminisztrátor: Hét éve érettségiztem. Azóta dolgozom tanácsi apparátusban. Munka közben gyakran elgondoltam, de jó is lenne még tanulni! Nemrég munkahelyi vezetőim elmondták, hogy előadói munkakört szánnak nekem, de szakképesítést kell szereznem hozzá. Biztatásul felajánlották: a tanuláshoz minden segítséget megadnak. Be is iratkoztam az építőipari szakközépiskolába. Ha elvégzem, technikusi oklevelet kapok. Hetente két alkalommal járok be a fővárosba. A napi munka mellett rendszeresen tanulok. Ez is és a bejárás is elfáraszt. Az ilyen feszített munkatempó miatt sokkal kevesebb idő jut a háztartási munkákra, és az ötéves gyermekem nevelésére. Szerencsére szüleim sokat segítenek. Hétvégeken fokozódik a tanulásra szánt idő. Akkor nyolc órát is tanulok. Ha szakrajzokat kell készítenem, reggeltől estig rajzolok egyvégté- ben. Kedvenc szórakozásom volt a sütés. Erre persze gondolni sem merek. Miért tanulok? Mert a szakképesítésem biztonságot fog nyújtani, s nem utolsósorban önálló alkotásra és intézkedésre is lehetőségem lesz. Király Gabriella napközis nevelő: Harmadéves levelező hallgató vagyok a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola tanító— könyvtár szakos karán. Az elmúlt nyáron férjhez mentem, de úgy döntöttünk a férjemmel, hogy folytatom tanulmányaimat. A harmadik évfolyamot levelező hallgatóként folytatom. Nem bántam meg a váltást, mert sok olyan tapasztalatra tettem szert, amelyeket a könyvekből megtanulni soha nem tudtam volna. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a tanulásra fordított idő nem megy a háztartási munkám rovására. A titok oka: a szüleim és a férjem segítenek. Ha megszerzem az oklevelet, nemcsak én, de a tanítványaim is korszerű ismeretek birtokában lesznek. Kerék Ferencné takarékszövetkezeti pénztáros: Tíz éve végeztem a gyors- és gépíróiskolát. Egy ideig az IMI-ben dolgoztam. Már akkor szükségét éreztem, hogy többet tudjak. Időközben állást változtattam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Az érettségi megszerzését a férjem biztatására kezdtem el. Sajnos szabadidőm nem maradt egy perc sem, mert csaknem mindent én végzek el otthon. Ennek ellenére sem fáradtam még bele a tanulásba, sőt nagyon szeretek tanulni. Büszkék is a gyerekeim. Érika és Viktor. De legbüszkébb a férjem, hiszen az ő biztatása nélkül nem vágtam volna bele ebbe a nagy dologba. S már ezért is érdemes volt! Hicska Ágnes bolti eladó: Nemrég fejeztem be a szakiskolát. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy aki emberekkel foglalkozik, annak nélkülözhetetlen a környező világ jobb megismerése. Ennek tudatában szeretném megszerezni az érettségit. Napközben fárasztó a pult mögött állni és kiszolgálni a vásárlókat, de mindezek ellenére is vállalom a szokásos esti iskolai tanulmányokat. Tanulni legtöbbször szükség szerint, de inkább hét végén szoktam. Kevesebb háztartási munkát végzek, de a mosásból és a takarításból nem engedek. Komoly udvarlóm van. Néha eljárunk szórakozni, de legtöbbször együtt tanulunk. Sok segítséget kapok tőle, hiszen neki már megvan az érettségije. Már a beszélgetésünk elején kifejtettem a véleményemet. Csak annyit tennék még hozzá: Tanulni számomra annyi, mint kitekinteni a művelt világra. K. I. Cs. Óvodaföíújítás Pécelen igen rossz körülmények között, az egykori elemi iskolában működik a száz gyereket befogadó 1. számú óvoda. Az épületet valamikor kilencven évvel ezelőtt emelték, így érthető, hogy mai rendeltetésének csak szükségből és a kényszerítő körülmények hatására használják, mert áz óvodás korú gyerekek szüleinek még így is segítséget jelent gyermekeik nevelésében. A nagyközségi tanács jól ismeri a nehéz helyzetet, s több kísérletet is tettek a felújításra. Most úgy tűnik, hogy a közeljövőben megkezdődhet az épület felújítása, s az 1990—91-es esztendőben korszerű, minden igényt kielégítő óvoda várja és fogadja majd az akkori apróságokat. az mot, mint távozná« mei- lőlem-körülem mostanában a régi, jó komáim, az öregek. Most én következem. Beteg a kerék, meg a motor; a lábaim s a szívem. Hiába az orvos, a rendelő. Rongyul vagyok. A fehér házat, az orvosi rendelőt még én avattam föl, valami hatvan esztendeje. Úgy való igaz, .ahogyan most mondom. Az uradalom egyik ficsúrja, ifiura légpuskával lövöldözött. Galambra, verébre, kalapokra. Az egyik ólom a vaskerítéstől gellert kapott s gégém alatt a bőrbe fúrta magát. Ömlött a vérem, akkor feküdtem először kórházi ágyon ... Sok vizsgán átmentem, átestem. Kanász voltam. kan taposott, gulyás voltam, bika öklelt. Amikor megszűnt az uradalom. szíjgyártó lett az ügyes kezű ős-rokon. Keze nyomát sok pánt, szíj, öv, táska őrzi megyeszerte. — ... öt lányt neveltem föl. tisztességgel kieresztettem valamennyit. Egyik Nagyká- tán, a másik Vácott, a többi itt Ráckevén lakik. Az unokáim is vitték magukat előre. Vadász, gépész, tanító. Csavargó egy sincs köztük. Dolgoznak, gyarapodnak, nem úgy, mint én, aki csak nyűg vagyok már e világon. Tehetetlen öregember, múltak tanúja. Hej, te rossz csoze! Emlékszem, amikor suttyó gyerek voltál... Közel volt a kilencvenhez: húsz-egynéhány hónap múlva kezdte volna megszökni az életkorát igazoló kilences számot, de nem érte meg 1990 május elsejét. Hetvenegyben temette el feleségét. Magányos volt? Aligha. Lányai, vejei s az unokák közül is valaki naponta fölkereste. Tata, hogy van? Tata, mije fáj? Hétvégeken megpezsdült az udvar, boldogító, esiMingelő nevetés szaladt olyankor a felhők alá, attól rezgeti vidáman a magányos eperfaág. S a Tata olyankor örült igazán az életnek. — ... ez a Bogár már vagy tizenöt telet szolgált. Füttyen- tek neki, s tudja, mi a teendő. Szalad a szomszédba, vagy valamelyik lányomhoz: gyertek, a gazda nem jó! van. Mondom neki. macska a kertben: ráugrik a kilincsre, úgy nyitja az ajtót s rohan. Hej, Bogár, ki füttyög majd ezután neked ? R eggeli dér fehérük az árva eperfa fekete ágain. A csonka fabóbitáról leakasztom magnetofonom szíját s megnyomom a készülék gombját, hadd hallgassam még egyszer az elbúcsúzott rokont. Halk surrogás: egyetlen szó sem pisszeg, vissza nem idézhető némasággal te- keredik orsóra a mágnesszalag. A buborékok hang nélkül pattannak el... B. I. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) Surrogó szalag Mint vízen a buborék
