Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-25 / 20. szám
ŐRI inan A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 1988. JANUÁR 25., HÉTFŐ Emberek az idő sodrában Nagy birkózás az élet bajaival Várja, hogy valakinek eszébe jusson Az a téli nap eleinte semmiben sem különbözött a többitől. A buszon majdnem ugyanazok az utasok ültek vagy álltak, akikkel máskor is találkoztam már ugyanabban a napszakban. :::s ßEtelgyár kényszerből Csak az ebédel, aki előfizet Nem kétséges, a január 1-jén életbe lépett árváltozások nemcsak az élelmiszerboltok forgalmát tizedelték meg, hanem a vendéglátó egységekét is. Tavaly az ünnepek előtt Monoron a főtéren bezárult az ajtó a vendégek előtt a Vigadó étteremben is, mert a szerződéses üzemeltetési egység vezetője visszaadta a Pest Megyei Vendéglátóipari Vállalatnak. (A főtér másik egysége, a Hangulat eszpresszó, már hónapok óta zárva tart.) A Vigadóban naponta 200—250 ebédet főztek az előfizetőknek, veszélybe került az ö ellátásuk is. A vállalat ceglédi területi igazgatósága — jobb megoldás híján — a gyömrői Halászkert étterem vezetőjét kérte meg, főzzenek ebédet a monoriak- nak is, amíg újból kinyit az étterem. A felnőtt és gyermekétkezőkön kívül a házi szociális gondozásban részesülők egy része is Gyömrőről kapta az ebédet pár hónapig. Például karácsonykor. Nagy csalódás lett volna ezeknek az idős embereknek, ha éppen a szeretet ünnepén nem jutnak ebédhez. Szabadnap nélkül — Pedig fennállt ennek a veszélye — mondja Illés Attila, a gyömrői Halászkert étterem üzletvezetője. — Ám át- éreztük ezeknek az embereknek a sorsát, és saját gépkocsinkon szállítottuk Monorra az ebédet abban a pár napban. Azóta ez a gond már a múlté, mert az egyik monori gyermekintézmény vállalta a főzést hétvégeken, tehát szombaton és vasárnap. — Ezek szerint most nemcsak a gyömrőieknek. hanem a monoriaknak is Gyömrön főzik az ebédet. Hogyan tudják ezt megoldani? — Csak egy szóval felelhetek erre: nehezen. — Jól felszerelt konyhánkat 1 ezer 200 adagra „hitelesítették”, de jelenleg 1 ezer 700 ebédet készítünk naponta. Egyelőre bírjuk, de vajon meddig? Konyhai dolgozóink — tizenketten vannak .— hetek óta szabadnapok nélkül dolgoznak, sürgölődnek a főzőüstök körül. Ez bizony kemény próbatétel valamennyiünk számára, de a vállalat és a vendégek érdekében vállaltuk. Monorra a ceglédi területi igazgatóság gépkocsija szállítja naponta az ebédet (hétfőtől péntekiig), déltől két óráig folyik az ebédeltetés a Vigadó étteremben. Természetesen az egység ajtaja csak a közétkezésre előfizetők előtt van nyitva ebben a két órában, azétterem különben nem üzemel jelenleg. Az étterem tanulói és saját felszolgálóink tálalnak, illetve osztják szét mindennap az ebédet. Gyömrőn ugyanakkor csaknem 1 ezer 500 ebéd fogy el naponta, egy része az étteremben, másik részét elviszik vagy elszállítják. — Ezek szerint méltán nevezhetjük a Halászkert éttermet ételgyárnak? — Valóban ez a jelző a legtalálóbb ránk, mert á la carte ételforgalmunk korábban sem volt számottevő, de ebben a hónapban tovább csökkent. Nyilvánvalóan az áremelések miatt. Hiányzó szakácsok — Igaz is, beszéljünk az előfizetéses ebéd áráról. Menynyibe kerül most egy közétkezőnek a napi ebéd? — Tavaly 22 forint 00 fillérbe, az idén 28 forint 50 fillérbe. Nyersanyagnormánk jelenleg 17 forint 81 fillér. Bizony nem könnyű munka a kalkulálás, a választékosság megtartása. Szállítóinkkal nincs különösebb baj. legfeljebb a Penomah ceglédi húsgyárára panaszkodhatunk, akik ritkán küldenek olyan árut. amit megrendelünk. Ha disznóaprólékot kérünk, sokszor karajt küldenek, amelynek ára ugye sokkal magasabb. A tejiparral és a sütőiparral nincs problémánk, a zöldségfélét is megbízhatóan szállítja egy üllői magánkereskedő ... — Vannak-e személyi gondok az étteremben? — Négy szakképzett szakács kellene legalább ekkora ételmennyiség főzéséhez, ezzel szemben csak kettő van. A monori Vigadó étteremből átvesszük a három tanulót, velük némileg enyhülnek majd a gondjaink. Főleg, ha a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után is nálunk maradnak ... A gyömrői Halászkert étterem dolgozói tehát igen derekasan állják a sarat ezekben a hetekben, hiszen többszörös teher nehezedik a vállukra. Vevőre vár — De vajon mi lesz a monori Vigadóval és a Hangulat eszpresszóval? — kérdeztük Török József ceglédi területi igazgatóhelyettestől. — Minket is váratlanul és felkészületlenül ért a Vigadó volt szerződéses üzletvezetőjének lépése, az. hogy betegségére hivatkozva visszaadta az üzletet. Mivel jelenleg nincs melegkonyhás képesítéssel rendelkező fregoli csapatunk, csak abban bízunk, hogy minél előbb találunk. Üjból meghirdetjük az üzletet, reméljük, februárban ismét kinyithatjuk az ajtaját vendégeink előtt. A Hangulat eszpresszó is „vevőre” vár, már tárgyaltunk több személlyel, várhatóan februárban azt is megnyithatjuk újból. G. J. Az ablakoknál még volt néhány ülőhely, nálam meg egy nagy és kemény kazetta, hát jobbnak láttam leülni a pakkommal. A negyvenes éveiben járó férfi szokatlanul készségesen állt fel, hogy mellette helyet foglaljak, ölembe téve a táskát. S ahogyan történni szokott, szóba elegyedtünk. Előbb én méltányoltam utastársam készséges magatartását, aki a későbbiekben is feltűnően udvariasan viselkedett. Szavai visszafogottak, szinte érzelem nélküliek voltak, vagy leginkább apatikusak. Szóval beszélgettünk úgy általában a közlekedési morálról, az utasok magatartásáról, majd hétköznapi dolgokra terelődött a szó. S néhány perc alatt egy nagy családnak az élet bajaival való nagy birkózása kerekedett ki utastársam szavaiból. Végül abban a hiszemben szálltam le a buszról, hogy egy szerencsétlen sorsú család hányattatásai nem azzal értek véget, hogy gondjaik megoldódtak, hanem azzal, hogy akik segíthettek volna rajtuk, azok elfeledték őket. Jóska, az utastársam szülei téeszalapítók voltak. Tehát a legszűkebb esztendőkben vették kézbe a kapát a közösben, s hogy most jól megy annak a gazdaságnak, abban az ő munkájuk is benne van. Csakhogy a gazdaság, Jóska szerint, elfelejtkezett megöregedett, magára maradt édesanyjáról ... A beszélgetés azonban nem tűnt el az emlékezetemben nyom nélkül, hiszen nem volt mindennapi az állítás. Ezért is kerestem meg Maglódon a ma már csak kéttagú családot fálatnyi otthonukban. S a hetvenhét éves özvegy Méhes Ferencné hosszan folytatta életük történetét, a csalód nagy birkózását az élet gondjaival, bajaival. Azzal kezdte az idős asz- szony, hogy harmincnégy évet dolgozott le a férje egyfolytában annál a gazdaságnál és Kulturális programok Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Gyömrőn 15-től a gyermek- színjátszó klub foglalkozása, JDár napja találtuk pos- tankban az alábbi levelet: Azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy a pilisi idősek klubjából a mosógépet még 1987. szeptember 6-án elszállítottuk a monori „Eiszom” Pilisen működő javító-felvevő üzletébe azzal a kéréssel: javítsák meg. A mosógép a mai napig sincs kész. Nekünk nélkülözhetetlen a gép, mert törülközők, konyharuhák. asztalterítők rendszeres váltása szükséges, amit kézi mosással vagyunk kénytelenek végezni. Többszöri érdeklődés alkalmával azt a választ kaptuk, hogy a szerelő megnézte többször is, de nem csinálta meg. A türelmünk fogytán, mivel már ötödik hónapja hogy az Elszomnál van a mosógépünk. A gépben törés nincs szerintünk, mivel ha elindult, működött, csak erős súrlódást észleltünk. használatát veszé- lyesnnek ítéltük meg. Sedró Jánosné gondozónő Pilis A panaszt Baranyi Györgyhöz, az Eiszom igazgatójához továbbítottuk, aki megígérte hogy gyorsan utánanéz a kallódó mosógépnek. Két nap múltán meg is kaptuk a magyarázatot: Kellemetlen sarok Késői szolgáltatás — A legfőbb bajt az okozta, hogy a pilisi fiókszervizünk körülbelül fél évig zárva volt. A szóban forgó mosógépet mégis átvették valahogy, de se munkalapon, sem más papíron nem volt nyoma. így a műszerészünk nem is tudott róla. — Mi volt az oka a hosszú zárva tartásnak? — Egyrészt az ottani alkalmazottunk betegsége, másrészt a tanáccsal folytatott vitánk. Egy nagyon leromlott állagú épületben kaptunk ugyanis helyet, s ehhez képest aránytalanul magas bérleti díjat kértek tőlünk. — Es mi lesz a mosógép sorsa? — Utasítottam a szerelőnket, hogy nézze meg, javítsa ki a hibáját, és ha kész, azonnal vigye ki a pilisi idősek klubjába. — Van-e garancia arra. hogy hasonló eset a későbbiekben nem fordul elő? — Egyelőre folyik az épület korszerűsítése, de a szomszédban lakó kolléganőnknél működik a felvevőhely. már a megfelelő rend szerint. Egyelőre tehát helyben nem javítunk, de a különböző készülékek átvétele és kiadása megoldott. Nem tudom, a pilisi idősek klubja gondozónőit mennyire vigasztalja meg a szolgáltató kisvállalat igazgatójának válasza. Az biztos — reméljük —, hogy az öt hónanos átfutási idő negatív rekordot jelent. Egyáltalán nem megnyugtató viszont, hogy előfordulhat, a leadott hibás készülék jeltelenül és nyomtalanul kallódik valamelyik raktár mélyén. (Közben pedig az érdeklődő ügyfél azt a tájékoztatást kapja, hogy a szerelő megnézte többször is ...) j\íem tudom egyébként, 1 ’ hogy az Eiszom hogyan járna el azzal az ügyfelével szemben, aki öt hónapon keresztül nem teljesítene, vagyis nem fizetne. mint ahogy azt sem tudom, csupán remélem, a megjavított készülék átadásakor a bocsánatkérés sem marad el. Sőt. el tudom képzelni, a késedelmes szolgáltatásért ezúttal nem kérnek ellenszolgáltatást. Vercszki János 18.30-tól A gyömrői Teleki család története címmel tart előadást Rakó József, a hely- történeti csoport vezetője. Filmvetítés 17.30-tól: Az álarcos lovas legendája (színes amerikai kalandfiim). Maglódon filmvetítés, 17- től a kertbarátok összejövetele. Monoron 15-től a felnőtt bé- lyeggyűjtők körének, 17-től az alkoholellenes klub ösz- szejövetele, 18-tól néptánc- próba felnőtteknek. A filmszínházban 18—tói és 20-tól: Ránts fegyvert! (színes amerikai western). jogelődjeinél, amelyet ma Rákos Mezeje Termelőszövetkezet néven ismerünk. Ö maga hat évig dolgozott, de súlyos szívbántalmak miatt abba kellett hagynia a munkát. Az első három évben a földeken dolgozott, majd a Wodiáner- telepen hatvannégy sertést gondozott, mosta a tejesedényeket, cipekedett, viliázott, szóval tette, amit éppen kellett. De hiába maradt otthon a rosszalkodó szíve miatt, kellett a pénz a szaporodó családnak, hát idővel elvállalt mindenféle alkalmi munkát, mosást, kapálást, meszelést, hogy a hat gyerek ne szűkölködjön. Férje kocsis, tehenész, szóval amolyan mindenhez értő ember volt a téeszben, de mint mondta az idős asz- szony, egyikük sem kapta meg soha azt a megbecsülést, amit megérdemeltek volna. A háború után született két gyerek sohasem lett iskolaérett, az egyik pedig tizenhat évesen meghalt. S ahogy múlt az idő, úgy szórta szét az élet a családot a nagyvilágban, mint a szél a pelyvát. Egyik fia Franciaországban él, de hozzá sem volt kegyes a sors, mert leesett a festőállványról, s azóta jó, ha magát el tudja tartani. Másik fia Csehszlovákiába nősült, ők jól élnek, segítik is az idős mamát, hoztak neki haza mosógépet, televíziót meg némi ruhaneműt. Jóska fia, akivel most él, nemrég jött haza a börtönből. Nem, nem bűnöző ő, csak hát amikor Tiszacsécsén lakott a családjával, a felesége elhanyagolta a gyerekeket, nem járatta őket iskolába. Jóska pedig csak hetente járt haza, nem tudta ellenőrizni a családot. így a sok heti, sok hónapi iskolai mulasztás miatt Jóskán csattant a törvény keze, hetekre elzárták, mert nem tudta kifizetni a sok büntetést. Ő most a leszázalé- kolasát várja, ebből következik, hogy egykori traktorosságának egyszer s mindenkorra vége, akár a jó keresetnek. A hat gyermek édesanyja tavaly májusban özvegyült meg. A temetés 16 ezer forintjába került, abból kétezret fedezett a társadalombiztosítás, nyolcat a CSÉB és ezret a Rákos Mezeje — éppen ezt az utóbbi összeget kevesellte Méhes néni, mondván, hogy a férje munkája után többet is megérdemelt volna. Ugyanis 2 ezer 570 forintos nyugdíjából él, ehhez kap évente négyezret a gazdaságtól a háztáji megváltását (a férje halála óta már csak a teljes összeg felét). azt is csak havi nyolcszáz forintonként. Más jövedelme nincs. Igaz. a Malódi Tanács kiutalt neki tavaly háromszor kétezer forintot szénre, melegebb téli ruházatra, de hát most a fiát is el kell tartania, mármint a Jóskát, addig, amíg el nem tud helyezkedni, a leszézalé- kolás után. Márnedig ez a jövedelem kettejüknek kevés. Várná a segítséget a szövetA helyi járatról Közlekedési fórum lesz Megtakarítható bosszúságok Ismét napirendre kerül Monoron a helyi közlekedés ügye. A tanács műszaki, termelés-, ellátásfelügyeleti osztálya, a Volánbusz monori üzemigazgatóságával közösen január 25-én, hétfőn 17 órakor a művelődési központban közlekedési fórumot szervez. Ezen az egyik legfontosabb téma lesz a vasútállomás, Móricz Zsigmond utca, Katona József utcai szakasz bekapcsolása a helyi autóbusz- járat vérkeringésébe. Kérik tehát — mivel a változás a jelenleg érvényben lévő menetrendet is érintheti —, hogy akinek ezzel kapcsolatban bármilyen javaslata, észrevétele van, vegyen részt és mondja el a közlekedési fórumon. Sok későbbi gondot, bosszúságot takarítanának meg az érintett lakók és a közlekedésszervezésben érintett illetékesek is. Gyömrőn Rendezési terv A Gyömrői Nagyközségi Tanácstól kapott tájékoztatás szerint a helyi tanácstestüiet 1988. január 28-án tárgyalja meg a település általános rendezési tervének programját. Ezt a programot előzetesen bárki megtekintheti a tanácsház 10. számú szobájában, s hozzáfűzheti véleményét, javaslatát is. kezettől. Ugyan nem kért segélyt a gazdaságtól, de várja, hátha valakinek eszébe jut, hogy ő még él, a hajdani téeszalapítók közül, s most neki van szüksége a volt munkahely odafigyelésére. Nos, ennyi a meglehetősen megdöbbentő történet folytatása. Olykor-olykor magam is fejcsóválva hallgattam vagy kérdeztem közbe, mert a Rákos Mezejéről eddig egészen másak voltak az információim. Tudom, hogy jól működő nyugdíjasklubja van a gazdaságnak E cseren, rendszeresen segélyezik a már nem aktív volt dolgozóikat s évente meghívják őket ünnepelni. Éppen ezért kérdezem kétkedve, hogy ezt az idős asz- szonyt valóban elfelejtették volna? ... A jó szomszédok szerencsére valóban segítőkészek. Bevásárolnak Méhes néninek, vizet hoznak neki kannában a közkútról, s más, apróbb dolgait is elintézik. De hát a boltban csak pénzért lehet vásárolni, s az ilyen hosszú ideje nyugdíjasoknak éppen abból van odahaza a legkevesebb. Aszódi László Antal A szerkesztő megjegyzése: Nem is hisszük, hogy akár a Rákos Mezeje Tsz, akár a Maglódi Tanács a mi véleményünkre szorulna. Munkatársunk — talán olvasóink előtt is érthető okból — az írás végén kétkedve kérdezi: valóban elfeledkeztek a Méhes családról? A Méhes Ferencné által elmondott tényekből is az derül ki, hogy mind a téesz, mind a tanács (és a sajtó) ott és úgy segített, ahogy tudott. Ha utánaszámolunk, ez a segítség tavaly összességében havi ezer forintot tett ki, gyakorlatilag ennyivel toldották meg a nyugdíjat. Nyilván nagyon hiányzik és hiányozni fog a volt traktoros fiú keresete a leszázalékolás után, ám ez a tény sem jelenti azt, hogy neki nincs vagy nem lesz jövedelme. Valóban nehéz helyzetben van tehát a Méhes család, de — véleményünk szerint sajnos — a nyugdíjasok nagy többségének sem könnyebb a sorsa. Aki tehát segíteni tud és akar, rájuk, a többiekre is kell hogy gondoljon. Még ha ők szemérmesen el is hallgatják bajaikat... Munkatársunk mindenesetre figyelemmel kíséri a Méhes család sorsának alakulását. Három napon Áramszünet Január 26-án, 27-én és 28- án áramszünet lesz Monoron az Attila, a Rákóczi, a Luxemburg, a Forgács, a Liszt Ferenc és a Szabó Ervin utcákban reggel 8 órától 16 óráig vezeték- és támszerke- zetcsere miatt. A Démász monori körzet- szerelősége a fogyasztók megértő türelmét kéri. Fájó szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, a Veres Pálné utca lakóinak, akik felejthetetlen, szeretett férjemet, édesapámat, drága gyermekemet és testvérünket, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Szolnoki Sándort Monoron utolsó útjára elkísérték, sírjára koszorút, virágot helyeztek és részvéttávirattal együttérzésüket fejezték ki. Külön köszönjük a Fővárosi Finom- mechanikai Vállalat vezetőségének és dolgozóinak, hogy nagy bánatunkban ők is velünk voltak, özv. Szolnoki Sándorné és a gyászoló család. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak. akik édesapánk. fJoda István temetésén Monoron megjelentek. utolsó útjára elkísérték és osztoztak mély fájdalmunkban. A gyászoló család. Köszönetét mondunk mindazoknak a rokonoknak, testvéreknek, szomszédoknak. ismerősöknek, akik felejthetetlen édesanyánk, nagymamánk, dédmamánk. ükmamánk, özv. Szabó -Jánosnét utolsó útjára Monoron elkísérték, sírjára koszorúi, virágot helyeztek el. A gyászoló család. ISSN 0133—2551 (Monori Hírlap)
