Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

Mindennapi apróságaink Markoló, kövek, aranykoporsó T Ä sarkon már régóta üre­sen áll egy ütött-kopott ház. Aztán egyszer csak megjele­nik kormos lapáttenyerével egy markoló, irtani kezdi a telken a fákat, s ezzel egy időben sólyomszárnyakra kel a hír: sörkert lesz az öreg ház helyén. A fogadtatásnak számos változatáról számol­hatnék be a korai időszaká­ban hivatalosan még meg nem erősített információ kap­csán. Ezek közül az ellentá­bor egyik legenyhébb meg­jegyzése: — A fenébe is, a sok kocs­ma tetejébe megint egy! De hogy élelmiszerbolt, húsbolt, zöldséges is elférne errefelé, az senkinek nem jut eszébe. r Aztán a másik tábor: — Miért? Egy kulturált, szép vendéglátó hely ... Egy ízléses, stílusos, vendégma­rasztaló __ Vagy tán olyan s ok van belőle Monoron? Az az egy szál Nyerges fogadó! Így elvitatkozgatunk a. tej- és a húsárak emelésének kö­zepette a még embrió álla­potában sem létező sörkert­ről, amely a monori Srázsa- hegy — híres borivó hely — tövében lesz hivatott a folyé­kony kenyérre csábítani, mi­közben előszámláltatnak sötét múltú kocsmák és vígan üze­melő bicskanvitogató helyek, több kérdés is elhangzik — így végül a nagyközségi közös tanács engedélyügyekben ille­tékes előadójánál, Csulák Im- rénénéi kötök ki, „igaz-e, hogy ,..” kezdetű kívánságokkal. Tehát: a sörkert létesítése ez idő szerint akár kacsa is lehet, minthogy sem építési engedélyt, sem működési en­gedélyt nem kért még senki. Megtörténhetik, hogy az épít­kezés azért mégis megkezdő­dik, Illető Vállalkozó saját szakállára, aki viszont való­színűleg úgy jár majd, mint a Sport büfé közvetlen szom­szédságában építkező Vállal­kozó: megcsinálja a vendég­lőjét, csak épp engedélyt nem kap rá. — Vagyis hogy a tanács úgy érzi, épp eléggé ellátott a terület vendéglátó helyekkel, azaz szeszesital-árudákkal? — kérdezem én reménykedve. — Pontosan! — mondja Csulák Imréné. A siker vakmerővé tesz. — És tejbolt..reggeliző- hely mikor lesz? — Rövidesen! — kapom a reménykedve várt választ. — A Munkásőr utcai iskolával szemben lévő épületben nyílik egy, bár még nem tudni, ma­gánvállalkozásban vagy szer­ződésesen, mindenesetre az épület készen van. S ha nem is kifejezetten reggelizőnek, de fagylaltot, tejes italokat, hidegkonyhai készítményeket árusító helynek készül a Pe­tőfi és Széchenyi utca sar­kán magasodó új épület, sőt, még egy lesz a Petőfi utcá­ban, a KlOSZ-székház szom­szédságában, egy tej ivó — de a vállalkozó egyelőre a szükséges iskolát végzi. Ez utóbbi kis üzlet szomszédsá­gában használt gyermekruhák árusítására is kértek enge­délyt. Belesóhajtok a telefon- kagylóba egy megkönnyebbült köszönömöt. Ügy tűnik, a vál­lalkozások nem maradnak a kívánatos, mindannyiunk hasznát szolgáló sorompók nélkül. Megy a vonat hazafelé, Pestről, a Nyugati pályaud­varról. Az egészségnevelési propaganda szemmel látható eredménye: minden kocsi zsú­folt már, csak a dohányzóko­csiban vannak üres ülőhelyek. Nem tolong az ingázók hada, hogy egye fene a szemet, tor­kot, tüdőt maró füstöt, csak leülhessen — inkább végig- állják az utat. Ez már igen! Én azért le­ülök, mardosó lelkiismerettel, s bámulom az ablak mögött szaladó fákat, házakat. Mö­göttem egy kis csapat férfi, felszállásuk pillanatában azonnal előkapják az ördög bibliáját, lehúzzák kicsit az ablakot, s indul az ulticsata. Betli, rebetli, tudom is én mi zajlik a hátam mögött, mi­közben azt próbálom talál­gatni, hogy a házak üveg­szemeiben csillogó, kivilágí­tott karácsonyfák körül vajon kik, hogyan ünnepeltek. Ezek a kis piros és kék sap­kás srácok például itt, Pest- lőrincen és Szemeretelep kö­zött, miért álldogálnak a töl­tés szélén, az átfutó szerel­vényeket lesve? Villanyvona­tot szerettek volna a fa alá, csak nem jutott? Villanyvo­natot, ami mellé áhítatosan odahasalhatnak, lesve a vál­tókat, a zajtalanul suhanó csodát? Lassítunk. A gyerek- csoport integet, még azt is látni, hogy egy ötévesfor­mának elnyílik a szeme, egyi­kük sem lehet több nyolc­évesnél, bámulják a kivilágí­tott ablakokat, és akkor ... Egyszerre dobják a köve­ket, amik úgy zúdulnak az ablakokra, mint a jégeső. Csörömpölés, sikoly, károm­kodás. A kártyások egyene­sen a nyakukba kapják. Jó­zsi arcán folyik a vér. Józsi, téged... Mi van, rosszul vagy?? A piros és kék sapkás ka­rácsony utáni angyalok vi­gyorognak. Aztán elnyeli őket a távolság meg a sötét. Lehetne ez tanmese is. De nem az. Színtiszta valóság, nem kielemezhető, de alkal­mazhatatlan tanulsággal. Ha­bár ... Tán nem is kell ka­masznak lenni ahhoz, hogy a gyakorlatba ültesse az ember. Képzelőerő kell hozzá, semmi más. Az egyik tizenéves srác azt mondja a másik tizenéves srácnak: — Te, gyere már el velem X. városba, mert Pesten nem kaptunk videomagnót, és apá- mék azt mondták, ha ott tu­dok szerezni, szerezzek. Jössz? Színes tévét már vettünk, de ha videomagnót nem kapunk, akkor is van érteimé lemenni, mert veszek a fateréknak egy-egy pár csizmát a zseb­pénzemből. Másik tizenéves srác men­ne éppen, de az ő zsebpén­zéből pillanatnyilag arra sem futja, hogy X városig meg­vegye a menetjegyet. Pedig a videomagnó őrülten nagy csáberő. Ebben a korban vi­deomagnót szerezni, látni és meghalni... De hát nem me­het. Nagy nehezen túléli, an­nál is inkább, mert jő a harmadik tizenéves srác, aki­nek családjában úgyszintén nem videomagnókat szoktak szüretelni a cseresznyefáról, és ő azt mondja: . i— Te! Gyűjtsünk! Nekem van egy ötvenesem. Neked? Negyven? Na, az már majd­nem egy százas! Két év múl­va lesz videómagnónk! Nyá­ron elmegyünk melózni... E perctől a videomagnó megszerzése tölti ki téli va­kációjuk tervezgetésre szánt idejének teljes részét. Közben jókat csavarognak, annyi a felfedezésre váró, elképzelhe­tetlenül érdekes dolog, eljut­nak a temető kapujáig is. Ahová beletűz egy ferde fénynyaláb. És megvilágít a mélyben valami ragyogót. A ragyogó nem lehet más, mint egy aranykoporsó. Leeresztik a vödröt, koccan, a víz gyű­rűket vet — aztán tovább csillog. — Megtaláltátok Attila aranykoporsóját? — mondja a szaggatottan, lélegzetkihagyá­sokkal előadott lelkendezésre a rezignált Felnőtt. — De komoly! Hát tessék kijönni megnézni, ott van. ez halál komoly! Majd meg tet­szik látni. Mit tetszik gondol­ni, ha majd bejelentjük, ka­punk érte annyit, hogy fussa egy videomagnóra? A szemekben — a két kö­lyök férfiszemében — kö­nyörgés. Attila, hunok kirá­lya, ha te ezt látod, a monori temetőbe temetkeztél, közvet­lenül a katolikus temető IV-es parcellájában lévő kút alá. K. Zs. Csapataink mérlege A munka gyümölcse beérett Kézilabda-szakosztályunk fennállásának legsikeresebb évét zárta. Csapjataink a baj­noki küzdelmekben nagysze­rűen helytálltak. Egység és összetartás jellemezte mind női, mind férficsapatainkat. Az edzők jól összefogták és irányították a szakmai mun­kát. Ez az eredményekben is megmutatkozott, hiszen női felnőtt- és ificsapatunk má­sodik, férfi felnőttcsapatunk a negyedik helyen végzett. Külön értékelve kiemelke­dik a női felnőttcsapat telje­sítménye: második hely, 14 mérkőzés. 8 győzelem, 3 dön­tetlen, 3 vereség: 212-179 gól­arány, 19 pont. Ötvös József edző agilitása és szakmai fa­natizmusa idén beérett. A ke­ze alatt dolgozó játékosok be­látták, hogy a tavaly elsza­lasztott lehetőséget idén csak még keményebb munkával tudják elérni. A csapat mag- vát alkotó idősebb játékosok lelkesedése magával ragadta a fiatalokat is. így sikerült elérniük a nagy célt. A női felnőttcsapat második helye azt jelenti, hogy 1988-ban a megyei I. osztályban szere­pelhetnek lányaink. Álljon itt most azoknak a neve, akik ezt a sikert kiharcolták: Fo­lyik Ágnes, Zubor Mónika, Both Ildikó, Strohmayer Klá­ra, Molnár Mária, Rennesdor- fer Lídia, Fejes Erzsébet, Má­tyás Andrea, Darvas Zsuzsa, Keresztesi Edit, Gáspár Ildikó és Farkas Sándorné. Külön ki kell emelni a házi gólki­rálynő nevét: Both Ildikó 62 gólt lőtt. A női ifjúsági csapat ez évi szereplése nagyon kelle­mes meglepetés volt. Máso­dik hely, 14 mérkőzés, 9 győ­zelem, 5 vereség, 168-122 gól­arány, 18 pont. A meglepetés abból állt, hogy ezek a 13— 14 éves lányok, egy-két idő­sebb ifivel kiegészítve, milyen csodálatos játékra és ered­ményre képesek. Igaz, hogy ez a két edző összehangolt és lelkes munkájának köszönhe­tő. A Tolnai Károly né által irányított ifigárda nehezen maradna fenn, ha a háttérbá­zist Tóth József nem garan­tálná. Ö az, aki délutánon­ként külön foglalkozik az ál­talános iskolás ifikkel. A lá­nyok, akik játékukkal és lel­kesedésükkel meghálálják a bizalmat: Fazekas Gabriella, Honti Kriszta, Molnár Ág­nes, Molnár Ildikó, Batiz Erika, Tolnai Mónika, Kere­kes Szilvia, Öllé Tünde, Erdé­lyi Henriett, Nyakas Gabriel­la, Bagány Valéria és Dunai írisz. A házi gólkirálynő Fa­zekas Gabriella 45 góllal. Itt kell még megemlíteni a női csapatok egyetlen intézőjét, Kocsis Istvánt, akinek a lel­kesedése nélkül elképzelhetet­len lenne a szakosztály élete. Az értékelés végére hagy­tam a férficsapatot, és nem véletlenül. Ez a csapat okozta a legnagyobb meglepetést. Negyedik hely, 20 mérkőzés: 12 győzelem, 8 vereség, 454-428 gólarány, 24 pont. A csapat átlagéletkora 18 év. Ebből kitűnik, hogy inkább ificsapat, mintsem felnőtt. Vi­szont játéktudásuk és akara­tuk a felnőttek közé emeli őket. Nagyon erős bajnok­ságban szerepeltek, ahol egyetlen mérkőzésen sem le­hetett kiengedni. Ezek a fi­úk minden meccsre teljes crőbedobással készültek, hi­szen csak így volt esélyük a nagyobb tudású és idősebb csapatok ellen. Pedig voltak buktatók, hiszen három kulcs- játékos is kivált sérülés és katonaság miatt (Guba Atti­la, Diós Attila, Lajtos István), de így is sikerült elérni ezt a szép eredményt. A csapat tagjai: Molnár Lajos, Diós Attila, Guba At­tila, Dobler Károly, Városi Ferenc. Hrubos János, Guba Béla, Ledniczki Károly, Mol­nár Tibor, Kiss Sándor, Csaj­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1988. JANUÁR 8., PÉNTEK Elérhető közelségbe került Szeretnének egy saját patikát Jól jött a megyei támogatás A Mendei Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága őszi ülésén foglalkozott a lakosság egészségügyi ellátásával: a körzeti orvosi, a fogorvosi, valamint a központi ügyelet működésével, Előzetesen — a községben első alkalommal — sort kerítettek a tanácsi ve­zetők arra is, hogy a lakos­ság egészségügyi ellátását fel­mérjék. Százötven családhoz juttattak el kérdőíveket, me­lyeken arról tudakozódtak, mennyire elégedettek a hely­béliek egészségügyi ellátásuk­kal? A kérdések többek kö­zött azt firtatták, megfelei-e a lakosságnak a körzeti orvo­si rendelések időpontja, az orvosok betartják-e a rende­lési időket, és hogy jól műkö­dik-e a központi ügyelet? A százötven család közül mindössze negyvenkettő volt azok száma, akik kitöltötték, illetve visszajuttatták az ille­tékeseknek a papírokat. Le­het, bár alig elképzelhető fel- tételezés, hogy a csekély szá­mú véleménynyilvánítás nem a téma iránti érdektelenséget jelzi, hanem azt, hogy a men­dei ek elégedettek egészségügyi ellátásuk színvonalával. Egy vágyuk azért van: saját pati­kát szeretnének. Utazgatás nélkül — A mendeiek kívánsága a gyógyszertárépítés szempont­jából csekély, 4 ezer fős lé­lekszámúk ellenére — hama­rosan teljesül, hiszen a mindannyiuk által oly na­gyon óhajtott patika építésé­hez az elmúlt esztendő tava­szán hozzáfogtak a községben. Elérhető közelségbe került te­hát az a nap, amikor majd nem kell többet a szomszé­dos községekbe — Gyömrőre, Sülysápra utazgatniuk, re­ceptjeik kiváltása végett. Az ötmillió forintos beru­házás mielőbbi tető alá hozá­sát azonban nagymértékben segítették elő anyagi áldozat- vállalásukkal. Manor és von­záskörzetében ők voltak az elsők, akik megszavazták a bók Ferenc, Kotnyek László, Lajtos István, Szűcs Tibor és Molnár János. A házi gólki­rály: Molnár Lajos 427 gól­lal. Meg kell említeni még a lelkes edző, Princz Károly ne­vét, aki szakmai tudásával és pedagógiai képességével dön­tő szerepet játszott e szép si­ker elérésében. Szűkös anyagi * helyzetünk miatt, sajnos nem volt lehe­tőségünk idén a különböző tornákon részt venni. A ha­gyományos. általunk rendezett Kertész Gábor Vándorkupa volt az egyedüli torna, ahol csapataink indultak. Itt a fel­nőtt női és a férfigárdánk harmadik helyen végzett. Összegezve az idei évet, a nehéz gazdasági és pénzügyi féltételek között dolgozó szak­osztályunk, sikeres és ered­ményes évet zárt. Utánpót­láshelyzetünk jónak mond­ható, csapataink átlagéletkora 21 év. amely hosszú távú ter­vezésre jogosít. Egyesületünk vezetőinek támogatását élvez­zük, igaz anyagilag ők sem tudtak többet biztosítani. Mindezek tudatában szak­osztályunk vezetősége bízik abban, hogy az 1938-as esz­tendő még jobb teljesítmé­nyeket, még jobb lehetősége­ket és még szebb eredménye­ket hoz. Ehhez mi adjuk a megfelelő emberi és szakmai segítséget. Farkas Sándor szakosztályvezető településfejlesztési hozzájáru­lást erre, a közösség számára oly fontos célra. Mégpedig nem is akármilyen számban, a fizetőképes lakosság 90 szá­zaléka adta voksát a tanácsi beruházás elősegítésére. És nemcsak a szavazásnál, ha­nem a befizetéseknél tanúsí­tott aktivitásukkal is élen jártak a mendeiek. Október hónapban már 87—90 százalé­kuk postára adta a családon­kénti 800 forintos teho össze­gét. Káli gyógyszertár A mendeiek persze a gyógy­szertár felépítéséig sem ma­radnak teljesen gyógyítósze­rek nélkül, hiszen az orvosi körzetekben úgynevezett kézi gyógyszertárak működnek. Itt a legszükségesebb és leggyak­rabban használt gyári készí­tésű patikumokhoz most is hozzájuthatnak a rászorulók. A gyógyszertár építésének szükségességét azonban mind a megyei gyógyszertári köz­pont, mind a tanács elismerte és támogatta, hiszen tisztában vannak azzal, mennyire fá­radságos a szomszédos közsé­gekbe való gyógyszerért utaz­gatás, nem is annyira a kilo­méter-távolság, hanem a vo­natra való várakozás miatt. Ahhoz, hogy tavaly elkezd­hessék az épületalapozási munkákat, előbb szükség volt egy szabad telekre, amit di­cséretes módon térítésmente­sen bocsátott a tanács rendel­kezésére az Épületkerámia- ipari Vállalat helyi részlege. A kivitelezési munkálatokat egy helyi kőműves kisiparos, Szabó Sándor vállalta. Nagyon sokat segített azon­ban nemcsak forintjai össze­adásával, hanem konkrét két­kezi munkával, maga a lakos­ság is. Mint például a födém- szerkezet építésénél, az állvá­nyozás elkészítésénél, vagy amikor éppen a cserepezésre került a sor. De bebizonyítot­ták segítőkészségüket a hely­béli kisiparosok is: ingyen vállalták az építkezéshez szükséges anyagok fuvarozá­sát. így aztán a lakosság ed­dig 100—120 ezer forintnyi társadalmi munkát végzett a patikaépítésnél. A leendő gyógyszertár felső szintjére lakást terveztek a gyógyszerész számára — az állásra pályázatot írnak majd ki —, aki két asszisztens se­gítségével végzi majd munká­ját. Összefogással Hogy a manapság igencsak sovány központi bugyelláris- ból csordogáló támogatást hogyan lehet kipótolni lakos­sági segítséggel, arra kitűnő bizonyíték a mendeieké. El­vileg ugyanis — egy 1954-es rendelet szerint — csak azok­ban a községekben kötelező patika építése, ahol a lélek- szám meghaladja a hatezret. Antal Piroska Kulturális program Ecseren pénteken 14.15-től az ifjúsági bélyeggyűjtő kör foglalkozása, 18-tól néptánc. Monoroh 17.30-tól német haladó nyelvtanfolyam, 18- tól számítástechnika, a film­színházban 18—tói: Elvis Pres­ley (színes, amerikai film), 20- tól video: Kung-fu lány (szí­nes hongkongi kalandfilm). “ • • "" " - ' -----------------— U GYE LET HHBi Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyomron, Magló­don és Ecseren: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 62., telefon: Gyömrő 70.), Monoron, Mono- ri-erdőn, Vasadon, Csévha- raszton és Péteriben: közpon­ti ügyelet (Monoron, a szak­orvosi rendelőintézetben), Pi­lisen és Nyáregyházán: köz­ponti ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Losonczi u. 1., tele­fon: Sülysáp 50.), Üllőn: dr. Balázs László, Vccsésen; köz­ponti ügyelet a szakorvosi rendelőben (Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet szombaton reggel 7-től 13 óráig Monoron a szakorvosi rendelőintézet­ben, a vecsési és az üllői be­tegeket 8-tól 13 óráig a vecsé­si szakrendelő fogászatán lát­ják el. (Cím: Vecsés, Bajcsy- Zs. u. 68.). Egyéb időpontban, tehát szombaton 13 órától hét­főn reggel 7 óráig Budapesten, a VIII. kerületben, a Szentki­rályi utcai szakrendelőben van sürgősségi fogászati ellátás. Ügyeletes állatorvos: dr. Orbán Zoltán Vecsés, Stein­metz u. 38. Beteg állatok bejelentése Monoron a főtéri gyógyszer- tárban, reggel 8-tól 13 óráig. Egyéb időpontban az ügyele­tes állatorvos címén. Könyvkötő szövetke­zet monori telephelyé­re azonnali belépéssel felvesz: tehergépko­csi-vezetőt. anyagrak­tárost középiskolai végzettséggel, napi 4 órai elfoglaltsággal, üzemadminisztrátort közébiiskolai végzett­séggel. Jelentkezés: Könyvkötő Szövetke­zet, Major István te­lepvezető. Monor. Móricz Zsigmond u. 43—45. Felvételi he­lye: Bp. VII., Ta­nács krt. 9. Mustó Zsuzsanna szem. és műül. vez. Tel.: 426- 782. HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN! A Fővárosi Finom­mechanikai Vállalat monóri üzemébe fel­vesz: diszpécsert, vil­lanyszerelőt, szer­számkészítőt. Jelent­kezés: Lantos Mihály üzemvezetőnél Monor Jőkai utca Q—ti. Platós UAZ 1989. no­vemberéig érvényes műszakival eladó. — Érdeklődni: Monor Eötvös u. 2. Igényesnek eladó nyu­gati exportra készüli új négydarabos ülő- garnitúra, Monor Napsugár u. 6. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom