Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. JANUAR 8., PÉNTEK Moszkva sajtóértekezlet Fel kell számolni a vegyi fegyvereket Új szóvivő mutatkozott be csütörtökön a szovjet kUlügyminisztériumi sajtóközpontban. Vagyim Períiljev, aki korábban a Szovjetunió franciaországi nagykövet­ségének sajtótanácsosa volt, rekordhosszúságú tájékoz­tatót tartott. Három vendéget is meghí­vott: Jurij Alekszejevet, a külügyminisztérium közel-ke­leti főosztályának vezetőjét, aki Sevardnadze külügymi­niszter kíséretében részt vett Kabulban a szerdán befejező­dött szovjet—afganisztáni tár­gyalásokon, Jurij Nazarkin nagykövetet, aki a vegyi fegy­verek betiltásáról folyó genfi tárgyalásokon vezeti a szovjet küldöttséget, és Gennagyij Mi- helin bírósági pszichiátriai szakértőt. Sevardnadze látogatása ar­ról tanúskodik, hogy a szovjet és az afgán vezetés komoly és őszinte szándéka az afgán probléma mielőbbi átfogó rendezése— hangzott el a tá­jékoztatón. Január 11—12-én tesz mun­kalátogatást az SZKP KB meghívására a Szovjetunióban Milos Jakes, a CSKP KB fő­titkára. Ennek kapcsán Per- filjev hangsúlyozta: a két or­szág közös célja ma a társa­dalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsítása. A látogatástól a kapcsolatok további lendü­letes felődését várják a Szov­jetunióban. Nyikolaj Rizskov kormány­fő január 11-e és 14-e között tesz látogatást. Svédországban. 14-e és 16-a között Norvégiá­ban azzal a céllal, hogy szov­jet részről folytassák a két országgal 1986-ban megkez­dett konstruktív párbeszédet. Oscar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere január 12-e és 14-e között tartózkodik hiva­talos baráti látogatáson a Szovjetunióban. A külügymi­nisztérium információs főosz­tályának vezetőhelyettese hangsúlyozta, hogy a látogatás alkalmat ad a kétoldalú kap­csolatok kérdéseinek áttekin­tésére. Eduard Sevardnadze január végén utazik hivatalos láto­gatásra az NSZK-ba. Sevard­nadze Helmut Kohl kancellár­ral, Hans-Dietrich Genscher alkancellár külügyminiszter­rel és Richard von Weizsäcker államelnökkel is tárgyal, vé­leménycserét folytat az ország jelentős pártjainak vezetőivel. A kétoldalú kapcsolatok mel­lett a nemzetközi kérdések, köztük a leszerelés problema­tikája szerepel a tárgyalások napirendjén. Óhatatlanul kihat a vegyi fegyverek betiltásáról és a készletek megsemmisítéséről folyó genfi tárgyalások mene­tére az amerikai kormányzat­nak az a döntése, hogy meg­kezdik a bináris vegyi fegyve­rek gyártását — hangsúlyozta Jurij Nazarkin. A döntés azt jelzi, hogy az Egyesült Álla­mok nem kész a konvenció megkötése irányába haladni. Emlékeztetett arra, hogy az újabb forduló január 12-én kezdődik. A nagykövet hivatalos be­jelentést tett. amelyben hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a vegyi fegyverek betiltásáért és szigorú ellenőrzés melletti megsemmisítéséért, s úgy ér­tékeli, hogy ez egyik fő irá­nya annak a leszerelési folya­Az iráni—kontra botrány hullámai Bush a vádak kereszttüzében George Bush alelnök jó­val többet tudott az Iránnak teljesített titkos fegyverszállí­tásokról. mint amennyit a nyilvánosság előtt bevallott — a The Washington Post csü­törtökön két terjedelmes cikk­ben elemzi az alelnök szere­pét és magatartását, megálla­pítva: a botrány könnyen ve­szélyeztetheti Bush elnökje­löltségét, ha kiderül róla, hogy valótlanságokat állított saját szerepéről. Az al elnöknek meg kell majd jelennie az ügy bűnügyi vonatkozásait vizsgáló külön­leges felhatalmazású ügyész előtt is. A befolyásos washingtoni lap titkos és bizalmas fel­jegyzésekre, illetve a titkos megbeszél ések j egy zőköny vei - re és egykori résztvevőinek személyes közléseire hivatkoz­va állapítja meg. hogv Bush rendszeresen részt vett Rea­gan elnök és akkori nemzet­biztonsági tanácsadója, John Poindexter tengernagy meg­beszélésein. amelyeken szó volt az iráni fegyverszállítá­sokról. Bár az alelnök 1986- ban az ilyep megbeszélések­nek csak mintegy felén vett részt, teljesen bizonyos, hogy ez is elegendő volt a részletes tájékoztatásra s így Bush „.legalább annyit tudott az ügyről, mirt Reagan elnök” — írja a lap. Bush versenytársai a repub­likánus elnökjelöltségért vívott versenyben már eddig is fel­vetették, hogy az alelnök nem mondott el mindent őszintén szerepéről a nyilvánosság előtt, sőt, azt a valóságnak nem megfelelően igyekezett feltüntetni. Ha a vádak be­igazolódnak. az komoly hát­rányt jelenthet számára — bár a The Washington Post elismeri, hogy az iráni—kont­ra botrány hatása a közvéle­mény alakulására ma már ke­vésbé jelentős. Tegnap történ! Óvári Miklós Heves megyében litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára két­napos látogatást tett Heves megyében. Szerdán délután Egerben, a megyei pártszékházban Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára és Schmidt Rezső, megyei tanácselnök fogadta. A Politikai Bizottság tagja este az egri ifjúsági házban a klubok munkájával ismerkedett, ta­lálkozott a fiatalokkal. Csütörtökön a Füzesabonyi Áfész-nél folytatódott Övári Miklós programja. Nagy Zoltán elnök beszámolt a tíz község ellátásában alapvető szerepet betöltő szövetkezet munkájáról, majd a Központi Bizottság titkára felkeresett több boltot, s meghallgatta a kereskedelmi dolgozók véleményét az áru­ellátásról, a leltározási tennivalókról. Az agresszió elitélése A KISZ Központi Bizottsá­gának intézőbizottsága csü­törtöki ülésén elítélte az izraeli agresszió újabb megnyilvánu­lásait a megszállt palesztin területeken. Emlékeztetett arra, hogy az izraeli halóságok embertelen fellépése nyomán to­vább nőtt az áldozatok száma, akik között sok tizenéves fia­tal van. A KISZ KB intézőbizottsága határozottan elítéli a folytatódó izraeli megszállást, a megszállók kíméletlen bánás­módját és a jogtipró deportálásokat. Az intézőbizottság szoli­daritását fejezi ki az elnyomás ellen küzdő palesztin lakos­sággal és ifjúsággal, és további támogatásáról biztosítja a pa­lesztin népnek az önrendelkezésért, az önálló palesztin állam megteremtéséért folytatott harcát matnak. amelyet a közepes és rövidebb hatótávolságú raké­ták felszámolásáról kötött szerződés indított meg. Perfiljev bejelentette, hogy pénteken amerikai küldöttség érkezik a Szovjetunióba Ro­bert Barker, az amerikai had­ügyminiszter tanácsadója ve­zetésével. A küldöttség január 10-e és 15-e között felkeresi a szemipalatyinszki nukleáris kísérleti telepet. Ezt követően január 24-e és 30-a között tesz hasonló szovjet küldöttség lá­togatást az Egyesült Államok­ban. Az utazások célja: meg­ismerkedni a létesítményekkel. A pszichiátriai kezelések rendjéről, az ezzel kapcsolatos állampolgári jogokról hozott Legfelsőbb Tanács elnökségi útmutató kapcsán válaszolt az újságírók kérdéseire Genna­gyij Mihelin, az orvostudomá­nyok kandidátusa. Erich Honéikor a francia fővárosban Erich Honecker, az NDK Államtanácsának elnöke há­romnapos hivatalos látogatás­ra Párizsba érkezett. Az Orly repülőtéren Francois Mitter­rand francia elnök ünnepé­lyes külsőségek között fogad­ta Honeckert, akinek a sze­mélyében a szocialista német állam létrejötte óta először tesz hivatalos látogatást ál­lamfője egy nyugati nagyha­talom fővárosában. Honecker kíséretében Párizsba érkezett Günter Mittag, az államta­nács elnökhelyettese, Oskar Fischer külügy- és Gerhard Beil külkereskedelmi minisz­ter. Honecker nyomban érkezé­se után megkezdte tárgyalá­sait Mitterrand elnökkel az Elysée-palotában s később még egy ízben tárgyal a fran­cia államfővel. Találkozik rajta kívül Jacqups Chirac miniszterelnökkel, Alain Po- her szenátusi elnökkel és Jean-Bernard Raimond kül­ügyminiszterrel. Még szorosabb együttműködés ? Tekesita Washingtonba készül A tőkés világ két legna­gyobb gazdasági hatalmának a még szorosabb együttműkö­dése és közös nemzetközi sze­repének fokozása áll majd a jövő heti, új összetételében el­ső japán—amerikai csúcsta­lálkozó középpontjában. Ta- kesita Noboru japán kor­mányfőként. először utazik Washingtonba, ahol január 12. és 15. között Reagan elnökkel és az amerikai kormány, va­lamint a szenátus több tagjá­val folytat tárgyalásokat — jelentették be csütörtökön To­kióban. A japán külügyminisztérium illetékesei szerint a tokiói kormány a látogatástól első­sorban azt várja, hogy sike­rül olyan személyes kapcsola­tot kialakítani Takesita és Reagan között, mint amilyen a Ron—Jaszu viszony volt Nakaszone miniszterelnökségé­nek öt éve alatt. A tárgyalások középpontjá­ban a nemzetközi helyzet áll majd. Macuda Josifumi, a külügyminisztérium szóvivője szerint arra lehet számítani, hogy a japán kormányfő fel­tétlen támogatásáról biztosít­ja majd az Egyesült Államok elnökének kül- és biztonság- politikáját. A kétoldalú kapcsolatokat illetően a jen—dollár árfolya­mának stabilizálása, az ame­rikai kereskedelmi mérleg­hiány csökkentése és a Ja­pánban állomásozó amerikai haderő költségeiből való na­gyobb japán tehervállalás kér­dései szerepelnek majd fő he­lyen. Takesita Noboru az Egye­sült Államok után Kanadába látogat, ahol január 16. és 17. között Brian Mulroney mi­niszterelnök meghívásának tesz eleget. Hsng Samrin ünnepi beszéde A nemzeti megbékélés útján ( Kambodzsa folytatja erőfeszítéseit a nemzeti meg- ^ békélésért, újjászületése vívmányainak megvédéséért — ^ jelentette ki Heng Samrin az ország nemzeti ünnepe 6 alkalmából rendezett phnompeni nagygyűlésen. A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Párt KB főtitkára, az államtanács elnöke összegezte a népirtó Pol Pot-rezsim megdöntése óta eltelt kilenc esztendőt. Heng Samrin meg­állapította; a kambodzsai nép olyan eredményeket éri el a nemzeti újjászületésben, amelyek visszafordíthatatlan­ná teszik a társadalmi átala­kulások folyamatát. Mindeb­ben — csakúgy, mint a dél­kelet-ázsiai politikai párbeszéd tendenciájának erősödésében — jelentős szerepe van a Vietnamtól, Laosztól, a Szov­jetuniótól, a szocialista közös­ség többi országától, Indiától és más baráti államoktól ka­pott támogatásnak. Köszöne­tét mondva ezért, a kambo­dzsai vezető hangsúlyozta or­szága különleges harci szö­vetségét Vietnammal és Laosszal, baráti együttműkö­dését a szocialista államok­kal. Heng Samrin elmondta: a négy kiemelt gazdasági prog­ram (élelmiszer-, kaucsuk-, fakitermelés és a halászat) sikeresen teljesül. Kambodzsa a körülményeket tekintve jól fejlődik. Mindez, illetve a kambo­dzsai népi fegyveres erők gya­rapodása — mondotta Heng Samrin — visszafordíthatat­lanná teszik a kambodzsai fejlődés alakulását. Phnom- pen továbbra is mindent megtesz azért, hogy igazsá­gos, tárgyalások útján kidol­gozott politikai rendezés te­gye lehetővé a nemzeti meg­békélést. Ehhez jelenleg ked­vezőek a belső és a külső fel­tételek egyaránt. Felszólította a ma még ellenzéki aktivistá­kat és fegyvereseket, hogy já­ruljanak hozzá a megbékélés­hez, térjenek haza. Felhívta az ellenzék frakcióit, hogy Hun Sen miniszterelnök és Norodom Szihanuk herceg ta­valy decemberi közös közle­ménye alapján csatlakozzanak a kambodzsai felek párbeszé­déhez. Üdvözölte az indonéz közvetítési erőfeszítéseket és kijelentette: Kambodzsa kész részt venni az indokínai or­szágok és az ASEAN-tagálla- mok megbeszélésein. Utalt arra, hogy az indonéz és a vietnami külügyminiszter múlt nyári megállapodása elősegí­tette a kambodzsai probléma zsákutcából való kimozdítását. Kambodzsa üdvözli minden állam bármiféle olyan kezde­ményezését, amely a vitás kérdések politikai megoldását célozza. Megszólít területek Izrael-eflenes megmozdulások Az Izrael által megszállt arab területeken csütörtökön is folytatódtak az lzrael-elle- nes megmozdulások, az izrae­li hatóságok pedig bírósági végzés nélkül ismét több pa­lesztin aktivistát tartóztattak le. A tiltakozó megmozdulások fiatalkorú résztvevői köve­ket dobáltak a kivezényelt egységek elé, úttorlaszokat építettek és autógumikat éget­tek csütörtökön a Jordán fo­lyó megszállt nyugati part­ján, a Jeruzsálem környéki menekülttáborokban és a Gáza-övezet több részén. A jeruzsálemi rendőrség közöl­te, hogy letartóztattak egy tu­cat főiskolás lányt és az egyik palesztin lap szerkesz­tőjét, akik részt vettek a Je­ruzsálem arabok lakta keleti negyedében lezajlott tiltako­zó megmozdulásokban. A tüntetéshez csatlakoztak az üzlettulajdonosok is, akik szá­mos városban zárva tartották boltjaikat. AMIKOR HOSZT VÁROS ostromgyűrűjének áttöréséért megindult az afganisztáni há­ború egyik eddigi legnagyobb hadművelete, a nyugati kom­mentátorok egy része szinte meghúzta a lélekharangot a kabuli népi kormányzat által meghirdetett megbékélési program felett. Hogyan lehet összeegyeztetni — tették fel a szónoki kérdést —, hogy a Nadzsibullah elnök vezette kormányerők békés kompro­misszumos megoldásról be­szélnek, s arról, hogy koalí­ciós kormányt alakítanak, el­lenzéki csoportok bevonásá­val, miközben fokozzák a fegyveres harcot? Arról nem is beszélve — tették hozzá —, hogy mialatt vita van az ed­dig segítséget nyújtott szov­jet katonai kontingensek Af­ganisztánból való kivonásá­nak menetrendjéről, ezeknek az erőknek egyes alakulatai vállvetve vesznek részt a há­ború e nagy csatájában a ka­buli kormánycsapatok olda­lán? A stratégiai fontosságú, az afganisztáni—pakisztáni határ közelében fekvő város­ba vezető főútvonalat azóta immár nem zárja el az ellen- forradalmárok blokádját. Be­bizonyosodott, hogy a kor­mánycsapatok képesek nagy­szabású sikeres hadművelete­ket folytatni. E győzelem azonban — amely a kabuli kormányerők stabilitását mutatta — hátte­ret szolgáltathatott ahhoz, hogy a megbékélési politiká­nak új lendületet adjanak. Sevardnadze szovjet külügy­miniszter ennek jegyében ér­kezett Kabu.ba, s folytatott többnapos eszmecserét Na­dzsibullah afgán elnökkel. A két politikus — mint Sevard­nadze sajtónyilatkozatából ki­tűnt — olyan tervezetben ju­tott egyetértésre, amely mó­dot nyújt a háború minél előbbi befejezésére, s arra, hogy a sokat szenvedett or­szág elindulhasson a békés fejlődés útján. Ennek mind nemzetközi, mind belső felté­telei vannak, s ezekhez igazo­dik a szovjet—afgán ütem­Jegyzet JÓ ESELYEK A RENDEZÉSRE terv, amely messzemenően fi­gyelembe vette a lázadók és támogatóik eddigi állásfogla­lásait is. A MENETREND, amelyben Sevardnadze kabuli tárgyalá­sain megállapodtak, így ala­kulna: februárban folytatód­nak a genfi algán—pakisztáni tárgyalások. (Ezek a megbe­szélések 1982 óta közvetett módon zajlanak kisebb-na- gyobb megszakításokkal a svájci városban Diego Cordo- vez, ENSZ-főtitkárhelyettes közvetítésével.) Sevardnadze és Nadzsibullah véleménye szerint jó esélyek vannak ar­ra, hogy a jelenlegi forduló az utolsó lesz, s utat nyit a megállapodáshoz. A tárgyalások eddig két zá­tonyon feneklettek meg. Pa­kisztán nyolc hónapos határ­időt jelölt meg arra, hogy a Kabulnak internacionalista se­gítséget nyújtott szovjet kon­tingensek hagyják el Afga­nisztánt, de szovjet és afgán részről először 18. majd ké­sőbb 12 hónapban szabták meg a kivonási menetrendet. S a békés rendezés előfelté­teléül határozták meg, hogy a lázadók ne kapjanak az egyezmény létrejötte után semmiféle segítséget Pakisz­tánból. Sevardnadze sajtónyi­latkozatában ugyan ismét a 12 hónapos időtartamot említet­te, de érzékeltette, Moszkva és Kabul kész nagyobb rugal­masságot is tanúsítani ebben. A két fővárosban ugyanis egyaránt úgy ítélik meg, hogy a teljes csapatkivonásra en­nél előbb is sor kerülhet, ha a nagyobb ellenforradalmár fegyveres csoportok beszünte­tik a katonai akciókat. Így tulajdonképpen még 1988-ban az utolsó szovjet katona is elhagyhatja Afganisztánt. Ennek előfeltétele egy ame­rikai garancia volna. Az Egyesült Államoknak a béke­terv szerint kötelezettséget kell vállalnia, hogy sem fegy­verrel, sem pénzzel nem tá­mogatja az afgán ellenforra­dalmárokat, mivel azok be­kapcsolódva a megbékélési folyamatba, részt vehetnének az ország politikai életében. Szovjet részről is természete­sen ennek „ellentételezéséül”, mivel Afganisztán el nem kö­telezett irányvonalat folytat­na, hasonló garanciában mon­danák ki a be nem avatkozást szomszédjuk belügyeibe, s ar­ra törekednének, hogy elő­mozdítsák a további békés fejlődést. A VILÁGSAJTÓ legtöbb kommentátora egyetért abban, hogy az afganisztáni háború befejezésének esélyei a történ­tek nyomán jobbak, mint bár­mikor. Az immár több mint nyolc esztendeje tartó harcok sok véráldozattal, pusztítással jártak, s milliók menekültek el a csaták színhelyeiről. A szovjet katonai kontingensek sok tagja esett el a harci cselekményekben, s a segít­ség anyagi terhei is tetemesek voltak A moszkvai vezetés már régóta keresi a békés rendezés útját, s nem rajta múlt eddig, hogy nem lehetett véget vetni a vérontásnak. A Reuter angol hírügynökség kommentárja szerint ameri­kai elemzők arra mutatnak rá, hogy a Reagan-kormány- zatnak sem fűződik immár érdeke a háború folytatásá­hoz. Robert Neumann, Wa­shington volt kabuli nagykö­vete szerint már csak azért sem. mert Afganisztán igen súlyos terhet jelent Pakisz­tánnak, s ebből a teherből az Egyesült Államok nagyon je­lentős részt vállal. Ami Pa­kisztánt illeti — a Reuter szerint —, alig várja a hábo­rú végét, hiszen nem szívesen látja vendégül az afganisztáni menekültek millióit. Túl ezen az iszlamabadi kormányzat­nak saját belső feszültségeivel és a külkapcsolataiban jelent­kező gondjaival is szembe kell néznie. Figyelemre méltó, hogy Se­vardnadze kabuli látogatásá­val egyidejűleg Armacost amerikai külügyminiszter-he­lyettes Iszlámábádba utazott, s a pakisztáni vezetőkkel tár­gyalt. Nyilatkozatában arról beszélt, hogy Washington „igazságos rendezési formulát keres, s hangsúlyozta: vérontás már túlságosan he szú ideje tart Afganisztán ban.” Tárgyalásokat folytatott a kabuli kormány ellen har­coló ellenforradalmárok kép­viselőivel is. Egyes hírek sze­rint további washingtoni pénz- és fegyversegélyt he­lyezett kilátásba. Vagyis Wa shington további szándékai egyelőre nem világosak. Ar macost azt viszont egyértel­műen kijelentette, hogy amíg a szovjet egységek Afganisz­tánban tartózkodnak, addig az Egyesült Államok folytat­ja a kormányellenes erők tá­mogatását. De ha nem szűnik meg az elleníorradaimároknak nyújtott amerikai támogatás, hogyan képzelik Washington­ban, hogy a békés rendezés megvalósuljon? MINDENESETRE jó jel, hogy az iszlamabadi kormány egyik szóvivője kijelentette: biztatónak tartja az Afganisz­tánnal kapcsolatos legutóbbi szovjet megnyilatkozásokat, s nem kívánja újabb előfeltéte­lekhez kötni a megegyezést. A szóvivő azt is közölte, hogy Diego Cordovez, az ENSZ- közvetítő, január 20-án Isz­lámábádba érkezik. Cordovez is bizakodóan beszélt a követ­kező februári genfi forduló kilátásairól. Azt mondotta, hogy a jelek szerint legalább­is elvben az összes érdekelt fél hajlandó egy olyan meg­állapodás aláírására, amely 95 százalékban már készen van Árkus István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom