Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-05 / 3. szám
Eladják? Ifjúsági ház Ismeretes, hogy Gödöllőn, a megürült rendőrkapitánysági épületben ifjúsági és úttörőházat akartak kialakítani. A szükséges anyagi eszközök híján lehetséges azonban, hogy az épületet eladják. Ma még az eredeti elképzelések megvalósításához keresik a megoldást. A legutóbbi számítások szerint körülbelül 7,8 millió kellene az ifjúsági célokra való átalakításhoz. A kérdésnek még ebben a negyedévben el kell dőlnie. Fölmerültek olyan javaslatok is, hogy hasznosítsák kollégiumnak. Ennek kicsi a realitása, hiszen harminc személynél többet nem tudnának elhelyezni az épületben Attól mem kell tartani, hogy az állaga tovább romlik. Több mint másfél milliós költséggel elvégezték a tetőszigetelési és bádogosmunkát. Az ablakokat bedeszkázták, hogy elejét vegyék illetéktelenek látogatásának. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről. Iparművészet a gödöllői művésztelepen, A régi Gödöllő, kamarakiállítás, az Erzsébet királyné szoborpályázatra készített művek kiállítása, megtekinthető 10—14 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó kiállítás, megtekinthető 9—17 óráig. Mozi Férfiak. Magyarul beszélő színes NSZK-film. 6 és 8 órakor. LL-OI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 3. SZÁM 1988. JANUÁR 5., KEDD Érezhető volt az iparkodás Fél százalék alatt a selejt Lapunk más helyén beszámolunk a Ganz Árammérőgyárban tartott munkásgyülésröl is. A Gödöllői Gépgyár gazdálkodásáról falrengető újdonságokkal nem szolgálhatunk. Még be sem lépünk a gyár kapuján, már leolvashatjuk a kitűzött jelvényről, hogy ez az üzem nyolcszoros kiváló vállalat. A munkásgyűlés közepén pedig Siska András vezérigazgató kijelenti: az 1987-es nyereségről pohtos számadat még nincsen, de ismereteik szerint az eléri vagy meghaladja az egy évvel korábbi értéket. A termelést a jövedelemtermelő képesség javulása és fejlődés kísérte. Ennek alapján elismerésre pályáznak. Természetes viszony De ne vágjunk a dolgok közepébe! A munkásgyűléssel kezdődő első napon Ács János, a gyár pártbizottságának titkára szólt először a dolgozókhoz és az ő szájából hangzik el, hogy amiről any- nyit beszéltünk az elmúlt hónapokban, most ránk köszönt. Más feltételek között láthaA repülőmodellező Díjak és helyezések Nem hiszem, hogy Gödöllőn, az árammérőgyárban van valaki, különösen a régen ott dolgozók között, aki nem ismeri Maczkó Oszkárt. Amikor őt kerestem, bárkitől érdeklődtem, mindenki tudta, hogy merre irányítson. Rövid volt az időm, így aztán az igazi beszélgetésre lakásunkon, a Kő- rösfői Krisch Aladár utcában került sor. A találkozóra régen vártam és én javasoltam. Nem titok, azért, hogy írjak modellezömunkájárói, életéről és a versenyekről, amelyek kitöltik szabad idejét. Maczkó Oszkár 25 éve a Ganz Árammérőgyár dolgozója. Eredeti szakmája a szerszámkészítés, a gyárfejlesztési műhelyben dolgozik. Nem- fcsak jó munkával, de modellezői életével is a gyár hírnevének öregbítése a célja. Szavaiból kicseng a gyár és a sport szeretete. Soha nem felejti, amikor Glatzner Károly bácsi, a Ganz Vasas SE elnöke egy alkalommal meglátta a pályán röptetés közben. — Odajött hozzám: micsoda rend ez, hogy maga civil ruhában futkározik? Legközelebb egy teljes melegítőszerelést kaptam. Nem titok, hogv kedvenc sportom a repülőmodellezés. 1958 óta űzi, saját tervei alapján maga építi a gépeket. Egy komplett gép súlya motorral és üzemanyaggal egvütt 75 dekagramm Két és fél köbcentis, olasz gyártmányú speciális robbanómotorokat tu- ningol, igy válnak a szériamotorok versenyképessé A tu- ningolt motor forulatszáma percenként 30 ezer, telejsítmé- nve 2,5 lóerő. Miközben mindjobban belemerült a modellezés szénsé- geinek magyarázatába, széttekintettem. Szekrényben és szekrénvtetőn kupák, oklevelek, képek, a versenyek emlékei, bizonyítékok az eredményes szerenlésről. Büszkén mutatja az 1985. évi világbajnokságon elnvert érmet, oklevelet és képeket. Az Európa-bajnok- ságról is szívesen beszél, ahol három második és egy harmadik helyezést ért el. Számos országos bajnoki cím és helyezés. nemzetközi és hazai versenyek díjai díszelegnek a sorban. A gépek szárnyán HA jelzés és a nemzeti szín, a pi- ros-fehér-zöld csík, utána a lajstromszám 567271. Ez valamennyi gépen szerepel. Ha az bárhol elveszik, megtudják a szám alapján, hol található a gép gazdája, Maczkó Oszkár modellező. NSZK gyártmányú óra irányítja a gépet. Ez a piciny szerkezet egy ember munkáját látja el. Ez az esztendő eredményekben szerényebb volt. A versenyek idején nem kedvezett az időjárás sem. Fortuna is elpártolt, mondja elkeseredetten Maczkó Oszkár. A franciaországi vb előtt jó előkészületi versenynek ígérkezett a győri Rába Kupa verseny. Már az első startban sem kedvezett az időjárás, az egyre erősödő esős vihar. Leszálláskör elveszett a gép, amelyet egy nagyon kedves barátjával hat órán át kerestek és találtak meg a szakadó esőben. Jött az újabb csapás, a vb-re utazás közben Strassbourgban kifosztották a gépkocsiját, pénzét, okmányait elvitték. Később a francia rendőrség munkája eredményhez vezetett, visszakapta személyes dolgait, csak a pénzt nem. A történtek teljesen felzaklatták és így kellett versenyeznie a vb címvédőjeként. Mindez nem volt elég a sorstól. A harmadik startot követően leszállás után a reptéren túl landolt a gépe. és egy figyelmetlen francia farmer vontatójával átment az egyik szárnyán. Végül a negyedik helyen végezve jött haza. 1987-ben volt Olaszországban Világ Kupa versenven. majd Csehszlovákiában a szocialista országok bajnokságán. A hazai bainok- sá<mn is részt vett és érmes lett. Ami a jövőt illeti, minden bizonvtalan, még minden az anyagiaktól függ. Ha nem kap támogatást, saját erejére lesz utalva. Van tehetősége, hogy a Világ Kupán mint magánember részt vegyen. Az új útlevéltörvény ezt lehetővé teszi. Amikor utazik, szívesen fotózik, és sok külföldi útról tért haza diafelvételekkel. Szabad idejében jó szórakozást nyújt a vetítés, a múlt felelevenítése, a messzi utak színes képei. Csiba József tunk munkához, mint korábban. A helyzetet bonyolítja, hogy ebből az esemény helyszínén, az étkezdében semmi sem látszik. Az emberek ugyanúgy gyülekeznek, miután az előtéri büfében bevásárolnak. Legfeljebb az árak emelkedése jelzi, hogy valami megváltozott a külső környezetben. Legfeljebb? Vajon nem elég? Természetesen a Gödöllői Gépgyárban is elhangzik az, hogy mit kell az idén jobban csinálni, de mindez nem olyan meglepő, mint ahol valóban fordulatot igényel a belső helyzet Mint mindannyian külön- külön, a vállalatok is úgy gondolkodnak, hogy évről évre előre kell haladni. Ez a természetes viszonyunk, viszonyunk a környezethez. Egy évvel ezelőtt a gépgyárban is megfogalmaztak gondolatokat, s kijelentették, ha azokat végrehajtják, megvalósítják, akkor eredményes lesz az év is. Célul tűzték ki például a jövedelemtermelő képesség javítását, a műszaki-technikai színvonal emelését, valamint azt, hogy a termelés és az értékesítés megfelelő összhangban legyen. Felhívták a javítóbázis rekonstrukciójának ütemes végrehajtására is. A vállalat vezetése igényesebb, szorgalmasabb, fegyelmezettebb munkát kért. Balesetek A felajánlásokat tettek követték. Érezhető volt az egyéni és a közösségi ambíció. A termelési és az exportterveket túlteljesítették. Csökkentek a veszteségidők, növekedett a termelékenység. A fizikai és az alkalmazotti állománynál gyakorlatilag azonos mértékben emelkedett a bérszínvonal, amit a kollektíva ki is érdemelt. A jobb teljesítményt mozgóbérrel serkentették. Nem használtak fel több energiát, mint 1986-ban. A termékek minősége alapvetően megnyugtató volt. A kooperációs és a hegesztett. termékeknél azonban van mit javítani, összességében a selejt nem érte el a befejezett termelési érték fél százalékát. A műszaki fejlesztés, a gyártmányfejlesztés teljesítette a feladatait. A gyár azonban nem csak termékekből, gépekből, beruházásokból és tervekből áll. Az egész mit sem ér ember nélkül. Nem így mondja, de hasonlóan gondolhatja a vezérigazgató, amikor beszámol arról, hogy növekedett a jegyzőkönyvezett balesetek száma. Súlyos áramütéses baleset is történt. Az a tapasztalat, hogy a munkavédelmi előírások betartása és betartatása, a munkavédelmi eszközök használata és használatának megkövetelése hiányos. Fedezett bruttósítás A Gödöllői Gépgyárban az elfogadott újítások száma több, mint egy évvel korábban. Az értük kifizetett díjak is magasabbak. Jelentősen nőtt a bevezetésük révén megtakarított pénzösszeg. Az eddigi fejlesztések eredményesek, az üzem piaci pozíciói is jók. A termelési kapacitás túlnyomó részét már szerződésekkel lekötötték. Évközben is képesek alkalmazkodni az igényekhez. A rendelésállomány alapján bátran és nyugodtan tekintenek 1988 elé. Nagyobb figyelmet szánnak a költséggazdálkodásra. A tervezett nyereség eléréséhez a term'-'kenységet ismét növelni I Bővül a mikroszámítógépe* alkalmazása, egyszerűsíteni kívánják az adminisztrációt. A bérek bruttósításával ösz- szefüggésben módosították a kollektív szerződést, a nettó bérek azonos teljesítmény és azonos feltételek esetén nem csökkennek. A bruttósítás fedezete sem hiányzik. Fegyelmezettebb, határozottabb, jobb munkát kívánva zárják be a munkásgyűlést. Mindenki elindul a helyére, ahol megpróbálnak eleget tenni ezeknek a kívánalmaknak. Tavaly sikerült. B. G. Könyvek jövője Meghosszabbított élet K özépiskolás koromban kaptam rá az olvasás ízére, s felfedeztem, hogy az olvasás számomra természetes szükséglet, nélkülözhetetlen tevékenység. Pedig nem születtem értelmiségi családban, azt sem mondhatom, hogy szüleim gyakran forgatták volna a kalendáriumot vagy a Bibliát, s magyartanáraim sem olyanok voltak, akik különösebben kedvet csináltak volna számomra az olvasáshoz. Valahogy úgy alakultak ifjúságom évei, hogy olyan baráti köröm volt, amelyben a könyvet tartottuk az élet, a világ megismerésének egyik legfontosabb eszközének, s ha lehetett, még tanítási órákat is ellógtunk egy-egy jó olvasmány kedvéért. Ma is azok közé tartozom, alcik mindig, mindenhová visznek magukkal könyvet. Bármilyen rövid útra indulok is autóbusszal, vagy vonaton, a könyv velem utazik. Ott van velem a nyaralás kellemes napjaiban ugyanúgy, mint a gyógyítást szolgáló kórházi kezeléseken. Nem csoda hát, hogy milyen meglepetésként hatott rám a minap két fiatal beszélgetése a HÉV-en, akik vitatkoztak: vajon vége van-e már az olvasás korszakának, s beszélgetésük lényegét azzal próbálták igazolni, hogy az elektronika, elsősorban a televízió, az egyre inkább terjedő videóláz végérvényesen kiszorítja az otthonoktól is, meg az emberek kezéből is a könyvet. Vitájuk annyira heves és szenvedélyes volt, annyi érvet sorakoztattak fed az új divat mellett, hogy megkérdeztem magamtól: nem vagyok-e egy elmúlt kor, az egyre távolodó időszak embere, aki elmaradtam a fejlődéstől, korunk technikai csodáinak mindennapos alkalmazásától. Kételyeim nem tartottak soká, mert ha fiatal barátaimnak, úgy nekem is voltak érveim: az olvasás mindig tanulás, s a jó irodalom segítségével mindig.,többet tudunk meg másokról, a világról, hazánkról és főleg önmagunkról. Valamivel gazdagodunk, valamit hozzáadunk egyéniségünkhöz, életünkhöz. Minden tájat nem járhatunk be, minden embert nem ismerhetünk meg, minden eseményt nem vagyunk képesek megtapasztalni. A könyv segít meghosszabbítani életünket, tapasztalatunk körét. A tenni akaró emberek mindig szerették az irodalmat. 1945 tavaszán még dörögtek a fegyverek. Aszódon Smelkó Pál volt a Magyar Kommunista Párt mindenese: titkára, szervezője, az új eszmék fáradhatatlan hirdetője. A Galga étterem jelenlegi bisztrójában, ahol most szeszgőz és cigarettafüst gomolyog — Smelkó Pál néhány polcot szerelt a falra, egy pirosra festett pultot állított a terem közepére, s elkezdte a könyvek, brosúrák, újságok árusítását. Gimnazistaként filléreinket hordtuk oda — akkor még filléres áru volt a könyv — s vásároltuk a számunkra meglehetősen nehéz irodalmat, a marxista klasszikusok újságpapírra nyomott, olcsó kiadványait Ha kevés volt a pénzünk, Smelkó Pál és felesége szívesen hitelezett részünkre. Tíz-tizenöt évvel később sok könyvet kölcsönöztem az aszódi járási könyvtárból Smelkó Pál részére, aki ekkor már idős nyugdíjasként hetenként cserélte a könyveket. — Van olyan könyv, amely azonnal megragad, tovasodor, elringat — mondta, amikor együtt válogattunk a polcokon —, van, amelynek segítségével már első lapjaink olvasásakor belépünk egy ismeretlen világba, s annak ösvényein járunk, annak tájait csodáljuk, szereplői ismerősünkké válnak, azonosulunk velük. Más könyv mérlegelésre, megismerésre, távoltartásra szólít fel. Még karácsony előtt az egyik híradóban a riporter gyerekeket faggatott arról, ki mit kér karácsonyra. — Társasjátékot, öltöztethető babát, korcsolyát, magnót — hangzottak a válaszok, de egyetlen megkérdezett apróság sem kért könyvet. Nem tudom, milyen lesz a jövő, de én nagyon bízom abban, hogy az olvasás szokása megmarad, a könyv szeretete soha nem múlik el. Fercsik Mihály Kincsestár Vankóné a képernyőn Január 7-én este biztosan sokan megvárják a Magyar Televízió 1-es csatornájának 22.05 órakor kezdődő műsorát, amikor a Vankóné Dudás Juli galgamácsai paraszt féstőasz- szony című filmet közvetítik. A Rádió- és Teievízióújság a következő szavakkal ajánlja a nézők figyelmébe a műsort: A Palócföld leghíresebb parasztművésze Vankóné Dudás Juli január 6-án, Háromkirályok napján született Galga- mácsán, s ott élt haláláig, 1984. márciusáig. Portréfilmje életének nagy eseményével, egyedüli leányának lakodalmával kezdődik. Megismerhetjük a falút, Galgamácsát, ahol élt s dolgozott, s amely művészetének kiapadhatatlan forrása, kincsestára volt. Marton Pálné Homok Erzsébetnek csaknem két évtizede élete szerves részévé ötvöződött a múlt emlékeinek megmentése, rögzítése. A letűnt paraszti világ sokoldalú rajza bontakozik ki meséiben, regényeiben. Ennek a világnak a tárgyi dokumentumait kezdte összeszedegetni Versegen a hetvenes évek elején, a kezdeményezése nyomán 1974 nyarán megnyílt a vérségi falumúzeum. Más szempontból is nevezetes ez az esztendő: ekkor vett részt először a megyei múzeumigazgatóság biztatására néprajzi pályázaton. Azóta mindössze egyetlen évben nem készített pályaművet, tavaly. A számos pályadíjat szerzett írónő, múzeumvezetó az idén ismét kiemelkedő dolgozatot tett le a néprajztudomány asztalára Kenderfonó téli estéken címmel. Gondos, alapos tanulmánya a megyei pályázaton első helyezést, az országos szintű elbíráláson pedig negyedik helyezést ért el. Lelkiismeretességére, pontosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy még a legapróbb adatnak is utánajár, ha nem teljesen bizonyos annak valósághűségében. Ha kellett, kétszer-háromszor utazott át Kartalra, mert egész világszemléletének sarkalatos pontja: valótlant nem szabad írni. A Kenderfonó téli estéken színhelye Kartal, szülőfaluja. S amint a cím is utal rá, a kenderfonás sokrétű hagyo- mánykörét dolgozta fel. BeleGyoztes pályamű A fonásról írt a hímzőnő szőtte gyermekkori élményeit is. Tízéves volt, amikor már ment az édesanyjával a fonóba. öt rokon család járt ösz- sze, s természetesen nemcsak az asszonyok, a férfiak is mentek, akik egy-egy üveg bor mellett beszélgettek. Szőlőjük ugyan nem volt, a bort készen vették, s miközben eleikortyolgattak egy-két pohárral, beszélgettek, mesélgettek. Martaimét akkor éppen ezek a mesék vonzották. Ugyanazt a történetet sokszor hallotta, mégsem volt unalmas, mert egy kicsit mindig változott. Persze a mesék mellett előjöttek különféle babonaságok, boszorkánytörténetek is. A Kenderfonó téli estéken több mint húsz, fonás közben elhangzott mesét tartalmaz. Lejegyezte azokat a dalokat is, amik az asszonyod ajkán felcsendültek. A nincsteleneknek nem volt módjukban a házi szövés, csak a gazdacsaládoknak, mivel a kendertermesztéshez jó minőségű lapályos földre volt szűk-, ség. A földdel rendelkező családok a ruhájukat háziszőttes vászonból készítették. A nők részére féinget, pendőt, a férfiaknak inget, gatyát — lábost —, a házimunkához po- nyust, szakácsot, azaz kötényt Vászon volt az alapanyaga az eladó lányok staf(rangjának: ingeknek, pendőknek. törülközőknek, szakajtóruháknak, abroszoknak, ágylepedőknek, szalmatakaróknak is. Maguk szőtték az asszonyok a gazdálkodáshoz szükséges holmikat, zsákokat, ponyvát, takarmányhordó hamvasokat. (A rongyvagy csicsópokrócokat is házilag szőtték egészen a hatvanas évekig.) A húszas évek táján több háznál is alakított fonóházat a fiatalság Kartalon. Rendszerint özvegyasszony vállalta, átadta a szobáját a fonólányoknak. A Fő úton, a gazdalányok özvegy Szőke Andrásáénál jártak össze telente. Az Üsoron Németh Istvánné engedte át a lakását. A fizetség nem pénzben történt, azt vittek otthonról a lányok, amit tudtak: egy kis zsírt, szalonnát. lisztet, tejet, babot, tojást. Annyit hordtak össze, hogy az özvegyasszony élelme a téli időszakra meglegyen. A legények tüzelőt és világításra pet- rolt vittek. A fát általában otthonról vitték, de az is előfordult, hogy az erdőn e célból közösen vágtak ki fát. Nyolc-tíz lány alkotott egy csapatot, attól függően, milyen nagy volt a rendelkezésükre bocsátott helyiség. Tíz óráig fontak, utána ment a játék, a kötődés a megérkező legényekkel. A régi fonóestekre a múzeumok egy-egy tárgya emlékeztet, de az írónő ízes tájszókkal megelevenített elbeszélései nyomán magunk előtt látjuk, s a hangulatát is át- érezzük a hajdani meghitt eseményeknek. S nemcsak azoknak lehet ebben az élményben részük, akik ellátogatnak a vérségi falumúzeumba, hanem azoknak is, akik hozzájutnak a Kenderfonó téli estéken című könyvhöz, amely 1988 első felében jelenik meg. Az írónő édesanyja font, szőtt, mert az élet megkövetelte. A lánya sem csak a tollat forgatja, hanem hímez is, mert gyönyörűsége telik benne. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni ehhez azt is. hogy aki hímzéseit megtekinti, annak is kerekre nyílik a szeme. Már régóta hímez, s ez is élete alkotóelemévé vált. akár az írás. Tavaly a sportcsarnokban lebonyolított tavaszi fesztiválon a népi hagyományokat bemutató tárgyi kiállítások darabjai között az ő hímzései is ott voltak, s lukacsos hímzését díjazták. A következő rendezvényen is részt kíván venni, amelyre most, a téli hónapokban készülnek az új darabok Bene Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
