Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
8 TÉítesn 1988. JANUÁR 30., SZOMBAT Reneszánsz szertartás A sziráki Kastély Szállóban korhű reneszánsz öltözékben, reneszánsz zeneszó kíséretében mondhatják ki a boldogító igent az cgybekel- ni óhajtó külföldi párok. Legutóbb Fekete Márta magyar és Josef Skarek osztrák állampolgár esküdtek örök hűséget. Mintha a saját gyermekünk lenne... év alatt felnőtt lettem Egy Élénken élt az emlékezetemben az a fiatalasszony, akit a pomázi nevelőintézetben egész seregnyi leánygyerek vett körül. Záporoztak a kérdések és kérések. Ica néninek mindenkihez volt egy kedves, megnyugtató szava. Kis fehér noteszába bejegyezte az elintéznivalókat, jó tanácsokat adott. Egész lényéből derű áradt, amely csak azoknak a jellemzője, akik vállukra veszik egy egész közösség gondját-baját, problémáját. Most itt vagyunk Tomanek Sándorné szépen berendezett budaörsi lakásában és a kezdetekről beszélgetünk. Már csecsemőkorban — Az érettségi után műszaki egyetemre jelentkeztem. Nem vettek fel. Édesanyám tanácsára a pomázi intézetbe mentem dolgozni, aki már hosszú ideje volt ott gazdasági vezető. Anyám szinte együtt élt az intézeti gyerekekkel. Karácsonykor, húsvétkor mindig hazahozta azokat, akik senkinek sem kellettek. Emlékszem, volt olyan ünnep, amikor szűk családi körünk négyöt fővel is bővülj;. Szinte gyerekfejjel, tizenkilenc évesen kerültem az állami gondozottak közé, de egy év alatt felnőtt lettem. Minden gyereknek átéreztem az életét, igyekeztem beleélni magamat a lelkivilágukba, pótolni azt a hiányzó szeretetet, amire vágytak. Többek között a feladataim közé tartozott a csecsemőotthonok látogatása. Figyeltem, kik azok, akiket nem látogatnak soha, azonnal jeleztem a gyámügynek, hogy közvetítsék ki a gyereket nevelőszülőkhöz. Tomanekné hetven-nyolcvan családot látogat rendszeresen, ahol állami gondozottak nevelkednek. Figyelemmel kíséri a családi bánásmódot, iskolai előmenetelüket, tiszták, jól öltözöttek-e a gyerekek? Megítélése szerint az a legfontosabb, hogy a gyermek már csecsemőkorban kerüljön a családba, úgy képes a kis közösség szokásait, életmódját elfogadni. Ezek az együttélések a legtartósabbak. A nevelőszülő-felügyelő azt szereti, ha maximum hároméves korig sikerül kiközvetíteni a gyereket. A nevelőszülők többsége igényli a felügyelő látogatását. Segítséget, praktikus tanácsokat vár tőle. Tomanek- nénak különösen jó érzéke van ahhoz, hogy felmérje: a nevelőmama tud-e bánni a gyerekkel, a pénzzel. Gondot fordít-e a kicsi iskolai tanulmányaira? "Fi Három fej az ablakban A budaörsi látogatás napján a felügyelőnő éppen ellenőrző kőrútjára indult. Csatlakoztam hozzá. Beültünk a kis fehér Polski Fiatba és Biator- bágy felé vettük utunkat. Menetközben a gyerekekkel és a nevelőszülőkkel való kapcsolatairól beszélt, a havonta érkező több tucatnyi levélről, a férjhez menő lányokról, akiknek kérésére sok esetben férjével együtt vállalják a házassági tanúk tisztségét. Irénke néni és Viola (Csécsei Zoltán felvételei) Biatorbágyon a Tópart utca 13-ban él Hajdú Gábor és felesége. Húsz évvel ezelőtt hozták ki az intézetből Tanka Évát és tizennyolc hónappal fiatalabb öccsét, Istvánt. Éva, miután megszerezte a szabó- varró szakmát, férjhez ment, jelenleg Pesten él. István is betöltötte a tizennyolcadik életévét, de nem hagyta el a nevelőszülőket. Érkezésünkre három apró gyerekfej jelenik meg Hajdúék hálószobájának ablakában: Csókolom Ica néni! — kiabálják kórusban. kislányt, így került hozzánk a hatéves Viola, majd Hajnalka. A fekete hajú kislány tágra nyitja csodálkozó nagy szemeit és a mamához bújva félénken mondja: — Három testvérem van. ök a gyömrői intézetben laknak. Karácsonyra elhozta őket a mama és itt töltötték nálunk a téli szünetet. Kár, hogy visszamentek! Összecsiszolódtak Kislányt is akartak Alig jut időnk kikászálódni a kocsiból, máris ott terem a három apróság, Ica néni nyakába ugornak. Kicsit gyanakodva néznek rám, azután nem tétováznak sokat, nekem is adnak egy-egy puszit az arcomra. A kapuajtóban feltűnik Hajdúné. Fiatalos, energikus asszony. Magához parancsolja a gyerekeket és a lakásba invitál bennünket. A tágas családi házban példás tisztaság és rend van. A gyerekek leveszik az előszobában az utcai cipőjüket és papucsba bújnak, bejönnek a nappali szobába és leplezetlen kíváncsisággal bámulnak bennünket. — Amikor Évike és Pityu felnőttek, nagyon hiányoztak a kisgyerekek — kezdi mondanivalóját Hajdúné. — Először a kis Lackót hoztuk ki az intézetből két és fél éves korában. Lacika mellé a férjem nagyon szeretett volna egy Hajnalka negyedik osztályba jár. Büszkén mutatja az ellenőrző füzetét, amelyben szépen egymás mellett sora koznak a jeles osztályzatok. Azzal is eldicsekszik, hogy már nagyon jól megtanult úszni, mert a mama minden héten elviszi Zsámbékra a főiskola uszodájába. Az ötéves Lacika ott lábat- lankodik körülöttünk. A haját úgy kellett befonni, mint a kislányoknak, így elég muri san fest a gumizott hajtincseivel. Egy óvatlan pillanatban elcseni a szemüvegemet és fitos kis orrát a mennyezetre szegezve, óvatosan lépdel. — A Lackó a mi kis bohócunk — mondja Hajdú Gábor. — Három családból származnak a gyerekek, mindegyik más tulajdonságokat hordoz magában, de itt a védett otthon melegében jól összecsiszolódtak. Szinte testvérek lettek. Egyformán szeretjük mind a hármat. Nincs kivétel! Végül megkérdezem Hajdú- nét, miért vállalják a kicsiket. — A gyerek nagyon védtelen, támogatásra szorul. Ha a szüleiknek nem kellenek, akkor is fel kell nevelnie valakinek. Mi a férjemmel nem érezzük tehernek. Erre tettük föl az életünket. Nem is tudja elképzelni, hogy milyen boldogok vagyunk, amikor esténként körülüljük az asztalt és társasjátékozunk hatan. Nem is tudok szebbet elképzelni a nagy családnál. Pénzért ezt nem lehet csinálni, csak humánumból és szerétéiből. Keresztes Szilvia Loporcs hordó tetején... Egyik ellenőrzés a másik után A legnagyobb karácsonyi meglepetést nem más, mint a munkavédelmi felügyelők és tűzoltók megjelenése okozta a szentendrei Erdészeti Gépgyártó Vállalatnál. Ajándékot persze nem hoztak magukkal, erre nem is számított senki, de arra sem, hogy esetleg be kell zárni a gyárat... Márpedig ez a lehetőség komolyan felmerült, mert a festőműhelyben olyan hiányosságo- $ kát fedeztek fel, amelyek ^ ezt bőven indokolták. Kép- letescn szólva, az emberek ^ lőporos hordó tetején dol- ^ goztak. S mint tudjuk: elég ^ egy szikra és... El lehet $ képzelni, hogy milyen helyig zctbe került volna a válla- ^ lat december és az év végi ^ hajrá kellős közepén, ha be- ^ csukják a kaput és az ^ embereket hazaküldik. ^ Így azután kompromisszum született... Közös megállapítás A Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség átfogó vizsgálatot tartott tavaly december közepén az Erdészeti Gépgyártó Vállalatnál. A szakemberek elképesztő állapotokat tapasztaltak a festőműhelyben. Olyan festékeket, hígítókat, a zsírtalanításhoz pedig mosóbenzint használtak, amelyeknek gőze a levegővel keveredve berobbanhat. Annál is inkább, mert a műhelyben olyan elektromos berendezések, ventillátorok, kapcsolódobozok és világítótestek működtek, amelyek ezt előidézhették. A munkavédelmisek értesítették a tűzoltóságot, s immár közösen állapították meg, idézzük: állandó jelleggel robbanásveszélyes helyzet áll fenn. Lépni kellett Ha a festőműhelyben nem dolgoznak, akkor napok alatt leáll a munka az egész vállalatnál, ami 220 embert érint. Egy ilyen döntést nem szívesen vállalt a hatóság, ugyanakkor a balesetveszélyt mindenképpen el kellett hárítani. Nem kevés fejtörés után sikerült mindenki számára elfogadható megoldást találni. Eszerint a vállalat több intézkedést tesz. Először is áram- talanítják az elektromos hálózatot, robbanásbiztos világító- testeket szerelnek fel. A műhelyt szellőztetik, olyan festékeket és hígítókat nem tárolnak, amelyek veszélyesek lehetnek. A dolgozókkal betartatják a munka- és tűzvédelmi előírásokat. Ennyi volt a múlt, s most kanyarodjunk vissza a jelenbe. A napokban újabb ellenőrzést tartottak a helyszínen a Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség, a megyei és a szentendrei tűzoltó-parancsnokság illetékesei. Ezúttal az újságíró is elkísérte őket. — Ugye hitetlenkedtek? — kérdezte Stumpf el József megbízott igazgató. — Azt gondolták, hogy nem végezzük el, amit vállaltunk? Nézzenek körül nyugodtan... Körülnéztünk és azt láttuk, hogy kicserélték a ventilátorokat, a világítótesteket, a kapcsolószekrény pedig zárt helyre került: Ezzel kizárták a robbanás veszélyét, ami 200 ezer forintjában van a vállalatnak. — Jobban szerettük volna a műhely rekonstrukciójára fordítani ezt a pénzt — mondta a megbízott igazgató. — Speciális festékszóró-szárító kamrákat akarunk telepíteni az idén. Ez tűzvédelmi és munkavédelmi szempontból egyaránt fontos, a műhelyben ugyanis egészségre ártalmas anyagokkal dolgoznak. A szűrőmaszk ugyan védettséget nyújt, de képtelenség azt nyolc órán keresztül viselni. Ezért van szükség a fejlesztésre, meg azért is, mert ezzel javul termékeink minősége. A rekonstrukcióval a kifogásolt hiányosságok is megszűntek volna. De ezt nem várhattuk meg... Tatarozás után Ennyi a történet, amely rosszabbul is végződhetett volna. Szerencsére nem esett meg a baj, de ez sajnos nem a vállalaton múlott. A szabálytalanságokat ugyanis már korábban felfedezték! A háromévenként kötelező tűzvédelmi felülvizsgálat során, tavaly májusban kerültek felszínre, mégsem történt semmi mindaddig, amíg a műhely bezárása nem jutott fenyegető közelségbe... K. L. Iskolaépítés után Inárcscn Lemondtak a kenyértörésről Alig fél éve adták át rendeltetésének az új inárcsi általános iskolát, amely a tanácsi székhely és a társközség, Kakucs határán épült. Akkori, az ünnepélyes átadást megelőző riportunk keserűre sikeredett, hiszen olyan volt akkor a településeken a hangulat. Talán, mert tűi régen vártak erre az új létesítményre, s olyan áldozatokat kellett hozniuk érte, hogy jószerével örülni sem tudtak a gyarapodásnak. Betáblázva Az építkezésre felvett bankhitel és tizenegy százalékos kamata 1990-ig betáblázta a tanácsi költségvetést. Gyakorlatilag semmire nem marad pénzük. Talán nem kell különösebben magyarázni, hogy milyen feszültségeket okozhat a társközségben az a tény, hogy esztendőkön át az inárcsi iskolaépítés törlesztésére kell majd hivatkozni, ha a kakucsiak előállnak jogos igényeikkel. Augusztusban még a kenyértörés gondolata is felmerült. Annyira csalódottnak érezték magukat a kakucsiak, hogy az önállóvá válást vélték az egyetlen járható útnak. Most úgy tűnik lecsillapodtak a kedélyek, legalábbis nyu- godtabb légkörről számolt be Hornyák Arpááné, vb-titkár. — A gyerekek és a pedagógusok birtokba vették az új épületet, amely nemcsak oktatási funkciót lát el. Községi Tomanek Sándorné a kis Lackóval ünnepségeket, kiállításokat, koncerteket is rendeznek az aulában. Nyár óta megoldódott a régi központi konyha felújításának ügye is, s ez is sokat segített a kedélyek lecsillapításában. Haladék Ez a konyha egy több mint százesztendős vert falú épületben üzemel. A Köjál csupán azért adott haladékot, mert már épült az új iskola. Csakhogy abba a beruházásba már nem fért bele a konyha építése, viszont a régi konyhánál a nyári rutinfelújítás alkalmával súlyos hibákra akadtak a kőművesek. A költségek meghaladták az egymillió forintot, ám az öreg vályogház így is csupán néhány esztendős haladékot kapott a teljes enyészettől. Az évekkel ezelőtt papírra álmodott rendezési terv szerint az iskola környékén épülne fel a két — lassan teljesen összeépülő — település központja, közintézményekkel, bevásárlócentrummal, piaccal, sportlétesítményekkel. Mindebből eddig csupán az iskola valósult meg, s az össze- épülés is a vártnál lassabban halad.-T- Nyáron sem tükrözte Kakucs teljes közvéleményét az elszakadási törekvés — veszi át a szót Jenszenszki József, tanácselnök. — Hiszen aligha lehet okuk panaszra. A két település alapellátottsága azonos. Sőt, a társközségben oldódott meg először az óvodagond, ott van a fogorvosi körzet, a gyermekrendelő. Szinte minden hivatalos ügyüket el tudják intézni a kakucsiak helyben, a tanácsi kirendeltségen. Mindkét községre megrendeltük a gázhálózat tanulmánytervét. Az elöljáróság igen aktívan dolgozik. A hitelfelvétel miatt egyelőre nem gondolhatnak a további bővítésre, a tornaterem és az új konyha csak 1990 után készülhet el. Ám a sportpályával nem várhatnak addig. A betonalap elkészült, de a több százezer forintba kerülő bitumenezés árát elvitte a tavalyi többszöri költségvetés-elvonás. Tehóbcl — út — A tehát annak idején az iskolaépítésre és az utak karbantartására kértük a lakosságtól — magyarázza a tanácselnök. — Jól jött az a kis pénz az iskola hatalmas kiadásaira, de arra nagyon ügyeltünk, hogy az útépítés ne maradjon el. Tavaly is elkészült négy kilométer kővel stabilizált pálya, az idén is ennyit kell megépíteni. M. K. Több korszerű abfakvasalat Riasztók a zárakban Módosítja gyártmányszerkezetét az idén az Elzett Zárás Vasalatárugyár: növelik az érvényben lévő építési előírásoknak megfelelő ablakok pontos zárását szolgáló, Centro 100 ablakvasalat arányát. Ez évtől a Centro 100 külföldi értékesítésével is számolnak. Elsősorban azokat a nyugat-európai vásárlókat akarják megnyerni, amelyek az Elzett gyár megbízhatóságáról épületzár- és kéziszerszámexportja nyomán már meggyőződtek. Az idei előirányzat az árbevétel 5—6 százalékos növelése. A gyár ezért több új gyártmánnyal, így például elektronikus riasztóval egybeépített biztonsági zárral igyekszik bővíteni vevőkörét.
