Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. JANUÁR 30., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Akciók a válsággócok megszüntetésére A ratifikálás és , az amerikai elnökválasztás e/écsatározásai Latolgatják Izrael növekvő elszigetelődésének következményeit . Washingtont zavarba hozták a managuai kormány lépései ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Egy év múlva ez idő tájt már új elnök hozza meg dön­téseit a waishingtoni Fehér Házban. Az Egyesült Álla­mokban még nem dördült el a hivatalos elnökválasztási hadjárat „startpisztolya”, de már javában zajlanak az elő- csatározásoik, amelyek meg­előzik az egyes államokban rendezendő előszavazásokat. Reagan amerikai elnök már ennek jegyében tartotta meg ez évi beszámolóját az Unió helyzetéről a kongresszus két háza előtt. Az amerikai al­kotmány értelmében ugyanis a végrehajtó hatalom legfőbb letéteményesének évente egy­szer átfogó képet kell adnia bel- és külpolitikájáról. Rea­gannak ezt a megnyilatkozá­sát a világsajtó már a búcsú­beszédek sorába utalta, s ér­tékelése sem kapott akkora helyet a lapok hasábjain, mint a korábbi esztendők hasonló üzeneteinél ez szokásos volt. Abban a hírmagyarázók nagy része egyetért, hogy Reagan üzenetének egyfajta bizonytalanság volt az alap­hangja. Az államháztartás rendkívüli nagyságú deficitje, a meg-megismétlődő árfo­lyamzuhanások a tőzsdén, a dollár gyakori „gyengélkedé­se” a nemzetközi valutapia­cokon érthetően mind-mind idegességet • kelt az Egyesült Államok és szövetségeseinek vezető köreiben. Ami a kül­politikát illeti, Reagan siker­ként említette a tavaly de­cemberben megkötött rakéta- szerződést, s szólt arról is, hogy az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy a ha­dászati támadófegyverek öt­venszázalékos csökkentésé­ben is megállapodást érj éri el a Szovjetunióval. Kétségtelen, hogy ennek sikerességét befo­lyásolja majd az is, hogy mi­lyen eredménnyel végződik a közepes és hadműveleti har­cászati nukleáris rakétafegy­verek megsemmisítését ki­mondó washingtoni szerződés ratifikálási eljárása. ÜJ TAKTIKA: A MÓDOSÍTÁS Ez — mint közöltük — egyszerre kezdődött meg a héten Moszkvában és Wa­shingtonban. Ami az Egye­sült Államokat illeti, a szená­tus kétharmados többsége szükséges ahhoz, hogy becik- kelyezzék, azaz jóváhagyják a szerződést. Egészen a hót kez­detéig a világsajtó túlnyomó része csaknem bizonyosra vet­te, hogy legkésőbb április— májusra megtörténik a wa­shingtoni ratifikálás. Az, hogy most egyesek kétségeket han­goztatnak. ez több vezető re­publikánus politikus állásfog­lalásával függ össze. Dole sze­nátor például — akinek köz­társaságpárti elnökjelöltségi esélyei az elmúlt hetekben gyorsan emelkedtek a közvé- leménykutatások adatai sze­rint, a korábban csaknem ki­zárólagos sikeres pályázónak tartott Bush mostani ál-elnök­kel szemben — valamelyest módosított eddigi álláspont­ján a ratifikálás ügyében. Változatlanul a szerződés be­cikkelyezésének szükségszerű­ségéről nyilatkozik ugyan, de beszél bizonyos módosítások „meggondolásáról” is az ok­mány szövegében. S ezzel a nézetével nincs egyedül a szenátusban. Az a kisebbségi szélsőséges csoport. amely nem ért egyet a leszerelési okmány becikkelyezésével, azt a célt tűzte ki, hogy olyan változtatásokat szavaztasson meg a szerződésben, amelyek miatt újra kelljen tárgyalni a már aláírt dokumentumot a Szovjetunióval. Ez a taktika érthető. Hiszen a nukleáris összfegyvermeny- nyiség négy százalékát kitevő "500—5500 kilométer hatótávol­ságú rakétarendszerek meg­semmisítése olyan népszerű az Egyesült Államok közvélemé­nyében is, hogy nyíltan ellene foglalni állást nem tanácsos az elnökválasztás évében. De „biztonsági szempontokra” hi­vatkozva alapvető módosításo­kat javasolni, ezt már más­ként lehet feltüntetni a leendő szavazók előtt. Akként, hogy a szenátor ily gondosan ügyel arra, hogy választói békében és biztonságban munkálkod­hassanak. Arról persze a mó­dosításokat sürgetők hallgat­nak, hogy mily fáradságos és hosszú volt az a tárgyalási folyamat, amelynek során an­nak idején kidolgozták a mind­két fél biztonságára és az el­lenőrzés módjaira vonatkozó cikkelyek szövegét a szerző­désben. Ha tehát a szenátus újraszövegezési feltétellel hagyná csupán jóvá az ok­mány bizonyos lényeges pont­jait, emiatt újra kellene kez­deni a tárgyalásokat a már aláírt szerződésről, s ez ki tudja meddig tarthatna ... Ezt akarják elkerülni azok a vezető politikusok is, akik a napokban több NATO-or- szágban úgy nyilatkoztak, hogy kívánatos volna a mi­nél gyorsabb ratifikálás. MUBARAK TERVÉNEK FOGADTATÁSA méh pedig a gázai ügyvédi ka­mara elnöke, aki a kitolonco­lások ellen emelte fel annak idején szavát. Az a tény, hogy az amerikai külügyminiszter palesztin személyiségeket fo­gadott, jelentős esemény, s jelzi, hogy a realitások figye­lembevételétől az amerikai diplomácia immár nem zár­kózhat el teljesen, még akkor sem, ha múltbeli beidegződé­sek nyomán kialakított világ­képének megfelelően a Kö­zel-Kelet ügyében a korábbi, egysíkú politikát szeretné foly­tatni. KÖZVETLEN TÁRGYALÁS SAN JÓSÉBAN A Guardian című befolyásos angol lap a napokban a kö­vetkezőképpen jellemezte a közel-keleti rendezés kulcs­kérdését jelentő nemzetközi értekezlet ügyét: kedvezőbbek az esélyek mint bármikor ar­ra, hogy ilyen konferenciát tartsanak, méghozzá oly mó­don, hogy a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet is részt vegyen ezen a tanácskozáson. Mint a lap rámutatott, Izrael történelme során még soha nem volt ily összpontosított nemzetközi nyomás alatt, s nem volt ennyire elszigetelt helyzetben. Ezt az alkalmat igyekezett Mubarak egyiptomi elnök a rendezés előmozdítására ka­matoztatni. Az egyiptomi ál­lamfő ötpontos okmányt dol­gozott ki. Ebben azt indítvá­nyozza, hogy az Izrael által megszállt területeken hat hó­napra függesszék fel az ellen­ségeskedéseket, ne hozzanak létre ott újabb izraeli telepü­léseket, tartsák tiszteletben az ott élő palesztinok alapvető jogait, kezdődjenek meg az előkészületek a rendezést cél­zó nemzetközi konferencia megtartására, s ismerjék el a térségben minden nemzet jo­gát a létezésre. Mubarak, hogy tervének megvalósításához támogatókat szerezzen, nyugati körútra in­dult. Először Nyugat-Németor- szágban, majd Nagy-Britan- niában tárgyalt, s mindkét fő­városban kedvezően fogadták az ötpontos béketervet. Annál hűvösebb magatartást tanúsí­tottak Washingtonban. Reagan elnök csupán abban a pontban fejezte ki egyetértését, hogy fél évre függesszék fel az el­lenségeskedéseket Gázában és Ciszjordániában, s a többi kérdésben nem volt hajlandó egyértelmű támogatást ígérni. Kitűnt, hogy Washington in­kább Samir miniszterelnökkel ért egyet, amikor az izraeli kormányfő nem tartja most időszerűnek a közel-keleti rendezési konferenciát. Hírmagyarázók szerint azon­ban Washington a választások évében, ha nem is akar vál­toztatni eddigi közel-keleti po­litikáján, nem utasíthatja el mereven a kezdeményezéseket sem. Ezzel magyarázzák, hogy Mubarak washingtoni tárgya­lásai elé időzítve Shultz kül­ügyminiszter fogadott két pa­lesztin személyiséget. Hanna Siniora lapszerkesztőt a hír- magyarázók Arafat szövetsége­sének tekintik, Faiz Abu Rah­Fontos állomáshoz érkeztek a héten a közép-amerikai bé­keterv megvalósítását célzó erőfeszítések. A Costa Rica-i fővárosban két közvetett tár­gyalási forduló után közvet­len tanácskozásra ültek össze a managuai kormány és a kontrák delegációi. Mint az várható is volt. már az első megbeszélésen kitűnt, hogy ellentétesek az álláspontok á tűzszünetet illetően. A managuai kormány logi­kusan azt a nézetet képviseli, hogy először a fegyvernyugvás létrejöttében kell megegyezés­re jutni. A sandinista delegá­ció erre nézve részletes ja­vaslatokkal érkezett San Jó­séba. Ebben szerepel az, hogy a fegyvennyugvás megvalósí­tására a kontrák csapatait ki­jelölt övezetekbe vonnák ösz- sze, ahol fegyvereiket meg­tarthatnák addig, amíg a kö­vetkező ütem el nem kezdő­dik a rendezési folyamatban. Jellemző a managuai kor­mány tervének részletességé­re. hogy nemzetközi ellenőr­zést is előirányoz a tűzszü­netre. Sőt Ortega elnök Mad­ridban már fel is kérte Spa­nyolországot, hogy Kanadával közösen vállalja a guatema- lai békeokmány végrehajtá­sának ellenőrzését. A kontrák ezzel szemben nem a fegyver- szünetről akarnak tárgyalni, hanem olyan politikai problé­mákról, hogy milyen legyen egy későbbi ideiglenes kor­mány összetétele. Holott vilá­gos. hogy addig, amíg nem va­lósul meg a fegyvernyugvás, nem lehet a későbbi időszak­ra vonatkozó politikai rende­zésről megállapodni. A managuai kormány g^ors diplomáciai lépései visszafo­gottabb magatartásra késztet­ték a kontráknak további se­gélyeket nyújtani kívánó Fe­hér Házat. Reagan elnök így az eredetinél jóval kevesebb — 36,2 millió dollárnyi — ösz- szeg megszavazását kérte az ellenforradalmároknak. De ezt csak március végén folyó­síthatnák, ha a managuai kor­mány és a kontrák közötti tárgyalások kudarcba fullad­nának. Mindez természetesen nem változtat azon, hogy Wa­shington e segély megszavaz­ta fásával továbbra is a béke­terv aláaknázására törekszik. Más kérdés, hogy a törvény- hozásban jelentékeny ellenzé­ke van a kontrasegély folyta­tásának. Árkus István London Brit—francia csúcstalálkozó A párizsi „politikai társbér­let” íratlan játékszabályainak megfelelően Francois Mitter­rand köztársasági elnök és Jacques Chirac miniszterel­nök külön-külön érkezett pén­teken Londonba, hogy külön- külön tárgyaljon a sorrend­ben 12. brit—francia csúcsta­lálkozó házigazdájával, Mar­garet Thatcher kormányfővel. A váltott partnerekkel foly­tatott csúcsértekezlet négy fő témája a kelet—nyugati kap­csolatok és fegyverzetcsökken­tés, a világgazdasági helyzet, az Európai Gazdasági Közös­ség költségvetési válsága és a közel-keleti helyzet. HAT EVE AZ ENSZ ELEN Javier Pérez de Cuellar januárban hatodik éve az ENSZ fő­titkára. Átütő diplomáciai sikert ugyan még nem könyvelhet el, de kitartó próbálkozásait világszerte nagyra értékelik. Az ENSZ-küldöttek körében végzett felmérések szerint türelmének és eltökéltségének köszönhetően, személy szerint változatlanul nagy tekintélynek örvend, annak ellenére, hogy a vezetése alatt álló világszervezetről alkotott kép már nem a régi. A perui diplomata, aki éppen a napokban töltötte be 68. évét, 1982. január elsején lett a világszervezet főtitkára; Kurt Waldheimet követte ebben a tisztségben. Ezt megelőzően or­szága ENSZ-nagykövete volt. 1986-ban súlyos szívműtéten esett át, de felgyógyulva a fiatalabbakat is megszégyenítő lendület­tel vetette magát ismét a munkába. Második ötéves megbíza­tásából még négy év van hátra. Perez de Cuellar legendás türelmének legékesebb bizonyíté­ka, mondják diplomaták, az a makacs eltökéltség, amellyel az afganisztáni probléma megoldását és az iraki—iráni háború befejezését igyekszik elősegíteni, de egyelőre csak Afganisztán­nal kapcsolatban biztatóak a kilátások. Az afganisztáni prob­lémakörrel Pérez de Cuellar már 1982 előtt is foglalkozott, mint az ENSZ-főtitkár különmegbízottja. Afganisztán, Irak— Irán és a közel-keleti békés rendezés: ezek a kérdések fog­lalkoztatják leginkább a főtitkárt, mondják munkatársai. De a ciprusi fejleményeket is nyomon követi; korábban ugyan­csak főtitkári különmegbízottként ismerkedett meg közelebb­ről a szigetország gondjaival. A javaslatokból több a dokumentumokba kerül Véget ért a BKP értekezlete A határozattervezet elfogadásával pénteken befejeződött Szófiában a Bolgár Kommunista Párt kétnapos értekezlete. A tanácskozás záróülésén bejelentették, hogy a pártértekezlet határozatának végleges szövegét a későbbiekben teszik Köz­zé, mivel a tanácskozáson elhangzott számtalan javaslat, uj megközelítési mód és észrevétel közül többet is bele akarnak foglalni a dokumentumba. plénummal elkezdődött gyö­keres átalakítása megfordít­hatatlan folyamat, amely fel­tétlenül elvezet a szocializmus minőségileg új állapotához. A vitában sok szó esett a mezőgazdaság és az ipar gond­jairól és fejlődésük távlatai­ról, a szellemi szféra egy- egy területének jelentőségéről. Csudomir Alekszandrov, a Po­litikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára hang­súlyozta: o júliusi koncepció sok mindent gyökeresen mó­dosít a pártnak a társadalom­ban elfoglalt helyére, vezető szerepére vonatkozó elképzelé­seikből. Szerinte a jövőben a pártnak egyre inkább a saját példáján keresztül kell vezet­nie az önigazgató dolgozókol­lektívákat és területi közös­ségeket, a párt programjára és szervezeti szabályzatára épülő saját önigazgatása kibontakoz­tatásának példáján keresztül. A pártban is az önigazgatás az a legfőbb irány, amely a pár­ton belüli demokrácia fejlődé­sét az adott szakaszban meg­határozza. S ennek fokától je­lentős mértékben függ az egész társadalom demokratizálódásá­nak üteme is. A Bolgár Kommunista Párt országos konferenciáján a kül­döttek teljes támogatásukról biztosítják a Központi Bizott­ságnak a politikai-gazdasági átalakításra vonatkozó júliusi koncepcióját, másrészt bírál­ják az átalakítási folyamatot helyenként gátló jelenségeket, a bürokratizmust és a forma­lizmust. A felszólalók véle­ménye szerint — ahogyan az ottani sajtó summázta — a társadalomnak a tavaly júliusi Új elnökválasztási rendszer Finnországban Ä leginkább esélyes: Vizsgázik Finnországban az új elnökválasztási rendszer: vasárnap és hétfőn dönthet­nek a szavazók arról, hogy a következő hat évre ki legyen a köztársaság elnöke. Eddig a finnek csak egy elektori testület 301 tagjára voksolhattak, akik újabb for­dulóban megválasztották az elnököt. Most lehetőség nyílik rá, hogy már az első forduló­ban, a közvetlen választói döntés alapján eldőljön, ki lesz az új államfő. Ehhez csu­pán az kell, hogy a jelöltek egyike már az első fordulóban megszerezze a szavazatok ab­szolút többségét. Ha ez nem sikerül, február 15-én összeül a szintén most (másik szava­zócédulán) megválasztandó elektori testület, hogy a ré­gi módon döntsön az elnöki szék birtokosáról. Szükséges­sé válhat, hogy harmadik for­dulót tartsanak, amennyiben az elektoroktól sem kap sen­ki abszolút többséget. Ez eset­ben a két legtöbb szavazátot szerző jelölt marad verseny­ben. A közvélemény-kutatások egyértelmű többséget jeleznek a hivatalban levő szociálde­mokrata Mauno Koivisto ja­vára, s a megfigyelők többsé­ge úgy véli, nem lesz szükség újabb fordulóra. A választások tétje koránt­sem jelképes, hiszen Finnor­szágban az elnöki hatalom nem formális. Elvben az el­nöké a kizárólagos felelősség a külpolitikáért. Részt vesz a törvényhozás munkájában, ahol halasztó hatályú vétójo­ga van, joga van feloszlatni a parlamentet és új választáso­kat kiírni. Ö nevezi ki a mi­nisztereket és az államgépe­zet más vezető beosztású tiszt­ségviselőit, s ő a védelmi erők főparancsnoka. Egy másik felszólaló, Miien Nikolov, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Központi Bizott­ságának titkára hangsúlyozta, hogy a bolgár KISZ-nek új típusú szervezetté, az önigaz­gató társadalom szerves ré­szévé kell válnia. Hogy si­kerül-e a mozgalomnak meg­szabadulnia a formalizmus és a kincstáriság elemeitől, az at­tól is függ, mennyire tekintik majd magukénak a fiatalok, mennyire tudja az megvédeni érdekeit — mondotta a felszó-: laló. Szovjet—amerikai filmművészeti kezdeményezés Felszámolni az ellenségképet §MfCsA K RÖ SZTRÁJKBA LÉP A FORD MÜVEK húsz angliai üzemé­nek 32 500 órabéres munkása hétfőtől, miután végképpen zsákutcába jutottak szakszer­vezeti képviselőiknek a mun­káltatókkal folytatott tárgya­lásai. A Ford autógyárak dol­gozói 1971 óta ezúttal először sztrájkolnak béremelési köve­teléseik alátámasztására. GEORGE SHULTZ ameri­kai külügyminiszter várhatóan a jövő héten beszédben fejti ki az Egyesült Államok állás­pontját az arab—izraeli konf­liktus rendezéséről, Washing­ton törekvéseiről — közölte a Midéast Mirror című lapnak nyilatkozva Hanna Siniora palesztin politikus. LISSZABONBAN pénteken hivatalos megbeszéléseket kez­dett Francisco Fernartdez Or­donez spanyol külügyminisz­ter, akit portugál kollégája, Joao de Deus Pinheiro hívott meg. A két ibériai NATO-tag- állam miniszterei a Közös Piac februári csúcsértekezlete előtt véleményüket egyeztetik. A szovjet filmművészetben folyó átalakítással ismerked­tek, az együttműködés további feladatait határozták meg azok az amerikai filmszínészek, ren­dezők, kritikusok, forgató­könyvírók. akik a szovjet— amerikai filmművészeti kezde­ményezés keretében, a Szov­jet Filmművészszövetség ven­dégeiként látogattak a Szovjet­unióba. A találkozóról tartott pénteki tájékoztatón Mark Gerson, a társadalmi szervezet amerikai vezetője és Elem Klimov, a szovjet szövetség választmányának első titkára számolt be az elvégzett és a tervezett munkáról. Elmondták, hogy elő kíván­ják segíteni az ellenségkép fel­számolását a filmművészetben, szorgalmazzák az aktívabb filmcserét, azon munkálkod­nak, hogy koprodukciós al­kotások szülessenek, szovjet színészek játsszanak amerikai és amerikaiak szovjet filmek­ben. Kiszivárgott hír, szépségtapasz nélkül Kína is fekete bárány? Pekingi politikai körökben nem kis meglepetést keltett az a Washingtonban kiszivá­rogtatott hír, amely szerint az amerikai hadügyminiszté­rium illetékesei ismét vissza­helyezték Kínát az Egyesült Államok szempontjából ellen­ségesnek minősített országok listájára. Ez — mutatnak rá kínai források — újabb figye­lemre méltó jele annak, hogy felhők árnyékolják be a kí­nai—amerikai viszonyt, ame­lyeken nem segítenek diplo­máciai finomságok vagy szép­ségtapaszok. A kínai fővárosban emlé­keztetnek rá, hogy az utóbbi években végbement vitatha­tatlan fejlődés ellenére mind több ellentmondás támad a Reagan elnök által „úgyneve­zett kommunista” országként jellemzett Kína és az Egyesült Államok politikai, gazdasági és kulturális kapcsolataiban. Kína érthető okokból nehez­ményezi, hogy az amerikai kormány szavakban feladta ugyan a „két Kína” politikát, de a valóságban nem mon­dott le a tajvani rezsim kato­nai támogatásáról. S eközben az amerikai vezetés nyíltan támadja Kínát azon a címen, hogy fegyvereket szállít Irán­nak. Immár csaknem mindenna­pos gyakorlattá vált washing­toni politikai tényezők részé­ről a kínai kormány bírálata egyebek között olyan mond­vacsinált ürügyekkel, hogy Kína, úgymond megsérti az emberi jogokat, elnyomja a tibeti lakosságot, a kínaiakra kényszeríti a születéskorláto­zást és nem enged szabad utat az amerikai értelemben vett liberalizmusnak a közok­tatásban. az irodalomban és a művészetben. S mintha ez a folyamatos kioktatás nem vol­na elegendő, protekcionista módszereket alkalmaznak a Kínával folytatott kereskede­lemben és akadályozzák az amerikai technológia Kínába áramlását. A gazdaságilag, társadalmi­lag és minden tekintetben gyors ütemben fejlődő és erő­södő Kína türelme azonban véges. S ha az Egyesült Álla­mok vezetői ezt nem ismerik fel időben és nem változtat­nak Kínával szemben tanúsí­tott lekezelő magatartásukon, egy napon kellemetlen megle­petésben lehet részük — mu­tatnak rá kínai politikai for­rások. v V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom