Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

4 1988. JANUAR 28., CSÜTÖRTÖK Villanófény Folyamatosan mondjuk, hogy kevesen olvassák a szentendrei oldalt. Nincs vezető, aki ne azt vallaná, hogy örülne az eladott pél-, dányszámok növekedésé­nek. Bár igaz, hogy a ta­nácstagoknak a Magyar Hírlapot fizetik elő. I>e most másról akarok szólni! Csütörtökönként Pomázon és Szentendrén 9 órakor senki nem tud Pest Megyei Hírlapot venni. El­fogyott — mondják az el­árusítók. — Miért kérnek keveset? — Mert ennyit hajlandók hozni a postáról — válaszolják. Akár hiszik akár nem, van a városban olyan újságárus, aki na­ponta kettőt, nem tévedés, kettőt kap a szfikebb pát­riánk életével foglalkozó lapból. Állítja, hogy sok­szor kért még, de azt a vá­laszt kapta; nincs több. Egyetlen hely akad, ahol még kilenc óra után is ki­szolgálják a napi esemé­nyekre éhes vevőket helyi és országos lapokkal. A Felszabadulás lakótelepen. S milyen furcsa az ember! Dicséretet ezért sem oszto­gat! Mert ennél a pavilonnál fél nyolctól legalább fél kilencig ácsorog nyolc-tíz olvasó, valamelyik kedvenc lapjára várva, A nyugdíja­sok járnak jobban, mert ők bírják idővel, a dolgozó azonban lemondhat arról, hogy reggeli közben bön­géssze: mi történt a nagy­világban? A posta ugyanis tartja a „jó” szokását. Fél kilenc előtt képtelen kiszál­lítani az újságot a Felsza­badulás lakótelepen álló pavilonba. Mérget veszek rá előre, hogy az illetékes (ek) vála- szol(nak) az észrevételre, megindokolják, hogy a fen­ti eset miért fordult elő egyszer, maximum kétszer. Talán megígérik^ hogy ko­rábban szállítanak ezután. Én azonban kételkedem ebben. Legalább is abban, hogy ez tartós változást hozna. Átmenetileg talán időben érkeznek meg az újságok, azután ismét visz- szaáll a régi „rend”. Hi­szen senkinek sem függ at­tól az állása, hogy a Fel- szabadulás fakótelep pavi­lonjába, s máshová, mikor és mennyi újság érkezik? SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A tanács is alperes Repedeznek a házfalak A Dunakanyar körút men- tén fekvő ingatlanok egyes tu­lajdonoséi pert indítottak a KM, illetve a városi tanács el­len. A kereset tárgya az, hogy az évről évre növekvő forga­lom és az ebből következő re­zonancia miatt a házak repe­dezni kezdtek. Ezek a perek azért keltenek a szokásosnál is nagyobb visszhangot, mert köztudott, hogy a Dunakanyar körút nyomvonalának megépí­tése annak idején hatalmas vitát váltott ki a lakosság kö­rében. — Miről van szó tulajdon­képpen? — kérdeztük a városi tanácson dr. Kemenesné dr. Cilly Sarolta titkárságvezető­től. — A Dunakanyar körút ter­veit az Uvaterv készítette, az üzemeltető, a beruházó, a KM. A kisajátításokat - az Uvaterv végezte, azaz meg­jelölte, melyik ingatlan marad érintetlen, melyiket sajátítják ki részlegesen, illetve teljes egészében. Az ügyek végére az út műszaki átadása után egy évvel tettek pontot. Az igaz­ság az, hogy a forgalom ilyen mértékű növekedésével senki nem számolt. Az út mentén öreg házak is találhatók, ezek­re különösen veszélyesek le­hetnek a kamionok, teherau­tók keltette rezgések. — Valóban károsulnak emiatt a lakások? — A rezonancia elősegíti a falak repedésének kialakulá­sát. — Mi történt eddig a konk­rét perekben? — Az egyik egyezséggel zá­rult A panaszos ingatlana melletti állami tulajdonú sá­vot átadtuk neki. A második perben az elsőfokú bíróság el­marasztalta az alpereseket, az ítéletet az utóbbiak megfelleb­bezték. — Mi a tanács álláspontja? — Mi úgy gondoljuk, hogy az üzemeltetés miatt keletke­zik a rezonancia és ebből kö­vetkezően a kár, ehhez ne­künk mint kisajátítónak nmcs közünk. A szakértői vélemé­nyek egyébként ellentmondá­sosak. Könnyen lehet, hogy az ed­dig lezajlott perek elindítanak egy hosszú láncolatot. Mert kétségtelen, hogy az Uva­terv terveit nem vélemé­nyezte senki, s a tervezésnél nem gondoltak ekkora forga­lomra. Ám ha a szakértői vé­lemények egyszer „bűnösnek” mondják ki a rezgéseket, el­képzelhető, hogy per pert fog követni. Kovács Lajos hagyatéka A gyermekek javára Kevesen ismerték a városban. Többen voltak, akik hallották: hoz­zánk költözött egy meglehetősen „bogaras’* öregúr, aki minden va­gyonát — ami rendkívül nagy értéket képvisel — Szentendrére kí­vánja hagyni. Több mint fél évtizede még Marosvölgyi Lajos tanácsel­nököt kereste meg. Elmondta, hogy ő Kovács Lajos buda­pesti lakos, több értékes te­lekkel rendelkezik a főváros­ban, szereti a gyerekeket, egyedül él, a rokonaival meg­romlott a kapcsolata, alapít­ványt kíván tenni, minden ellenszolgáltatás nélkül. Nagyraláié elképzelések A jövő évezredben Február 15-én este hat óra­kor falugyűlés lesz Visegrá- don a Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság székházában. Erről egyebek mellett a Visegrádi Hírek tájékoztatja az érdek­lődőket. No meg arról is, hogy milyen fontos napirend kerül a közösség elé: ismer­tetik a községközpont kiala­kítására készíttetett tanul­mánytervet. Aki ismeri Mátyás hajda­ni birtokát, tudja, hogy a nagyközség központjában áll­nak már, a heves érzelme­ket kiváltó, Makovecz Imre által tervezett ágasházak, amelyekben üzletek, 'étterem, utazási iroda kapott helyet. Most a helyiek nagyralátó terveket szőve folytatni kí­vánják a központ építését, párbeszédre hívva a lakosság széles rétegeit. A kiinduló tétel) az, hogy a település idegenforgalmi kí­nálata nem felel meg a ke­resletnek. Pedig a történelmi múlt, a hírnév, az egyre nö­vekvő érdeklődés (szezonban nyolcszor-tízszer annyi a vendég, mint az állandó la­kos) mind azt követeli, hogy Visegrád feleljen meg a táj­egységben betöltött szerepé­nek. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a községköz­pont gyarapodása ütemesen folytatódjék. Az elképzelések szerint he­lyet kapna egy üdülőhelyi klub, amely a vendégek és szolgálná. Hasonló csak há­rom található az országban — Balatoníöldváron, Tihany­ban és Zalakaroson. Ehhez csatlakozna a tornacsarnok, amelynek szintén több funk­ciója lenne. A már meglévő történelmi emlékek mellé, illetve közelé­be három műhely kerülne; csontfaragó, fazekas és pénz­verő. E helyiségekben nem­csak a középkori munkafo­lyamatokat mutatnák be, ha­nem Vásárolhatna is a nagy­érdemű. A visegrádiak arra törek­szenek, hogy az épületek a célszerűség, a környezetvéde­lem és a tájba illeszkedés kö­vetelményeinek egyaránt megfeleljenek. A rendelke­zésre álló területnek csak 15 —20 százalékát foglalják el a házak, a többi marad zöld­nek, parkolónak. Fontosnak tartják, hogy a községcentrumban legalább 100 személyautónak és 25—30 autóbusznak alakítsanak ki parkolóhelyet. A két ütemben épülő fogadó kétszer 40 ágy- gyal kétcsillagos színvonalú a terv szerint. Az első szakasz­ban húzzák fel a tejivó, a sütemény-, zöldség- és hús­bolt épületét. A terület teljes kisajátítá­sát, ármentesítését és csapa­dékvíz-elvezetését ez év vé­géig befejezik, a centrum vég­leges kialakításának valószínű visegrádiak igényeit egyaránt I határideje: 2015. A megegyezés megszületett, s amikor Kovács Lajosnak el kellett jönnie pesti lakásá­ból, Szentendre biztosított te­tőt a feje fölé, a szociális gondozónők hordták neki az ebédet. Hozzájárult, hogy már halá­la előtt vegyenek játékokat az óvodás korú gyermekek­nek az ő pénzéből. A tanács 1985-ben felérté­keltette a fővárosban fekvő három. telket. Most a város a nagvatéki eljárásra vár, újabb értékelés következik, majd eladják az ingatlanokat. Ko­vács Lajos a végrendeletében fedett uszodára szánta a több millió forintot. „Közérdekű célom, hogy segítsem az óvo­dás és iskolás korú gyerme­kek testi fejlődését” — fogal­mazta meg. Aliik közel álltak hozzá, tudták, hogy kevéske nyug­díját osztotta be, napi 10—15 forintot költött. Ö, aki több milliós értékekkel rendelke­zett. Azért, hogy minél na­gyobb összeget hagyhasson a városra. Nos, fedett uszoda aligha épül, de a Felszaba­dulás-lakótelep iskolájának elodázhatatlan bővítését ta­lán meg lehet oldani. Szentendre díszsírhelyet ad bőkezű adakozójának. Golfpálya épül a Kőhegy alatt? Hová mit terveznek a városban ? Hozzon hasznot a helyieknek Egyre fogynak a belvárosban is azok az épületek, ame­lyek tanácsi kezelésben vannak és funkcióváltozás vagy egyéb körülmények miatt az újrahasznosításuk aktuá­lissá válik. Jelenleg két ilyen ingatlanról tudunk, az egyik a régi mentőállomás, másik a Somogyi Bacsó parton a családi iroda otthona. A lakosság érdeklődés­sel várja, hogy mi lesz a sorsuk. A mentők például már las­san három hónapja elköltöz­tek, s a tanáccsal szembeni ház azóta is csak várakozik az új gazdáira. Miért tűnik úgy, hogy az illetékesek nem lépnek az ügyekben? A vá­laszt Krajcsovits István ne ta­nácselnök-helyettestől vár­juk. — Az igazság az. hogy ke­ressük az olyanfajta megol­dást, amely a lakosságnak és a városnak egyaránt jó, és az idegenforgalmat is szolgálja. Nem tudjuk még pontosan, hogy mindezen célkitűzéseket hogyan tudnánk elérni. Addig már eljutottunk, hogy a volt mentőállomás épületébe kel­lene egy tejivó. Olyan, ahol péksütemény, meleg szendvics, főtt virsli is lenne. A helyi­séget is kijelöltük, vélemé­nyünk szerint. 2—300 ezer fo­rintból a pályázó mecsinál- batna egy. a város igényei­nek megfelelő színvonalú tej­ivót. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy üz­let lenne számára is, hiszen az egész városban nem lehet kulturáltan és olcsón reggeliz­ni. Még a tanácsi apparátus tekintélyes része is szívesen átruccanna egy forró kakaóra, teára, kávéra. Volt is jelent­kező, de mire megbíztuk vol­na. visszalépett. Elterjedtek a hírek arról is, hogy a tanács szívesen adna otthont e ház­ban egy menedzserirodáinak. Valóban gondolkoztunk ilyes­min, de 1988-ban annyira megváltoztak az adózási felté­telek, hogy úgy érezzük: a vá­rosnak nem tudna nyereséget hozni egy ilyen vállalkozás. Ezért valószínű, hogy lemon­dunk róla. Szívesen fogadnánk viszont valakit, aki egy rep­rezentatív cukrászdát nyitna. Szóval a dolgok még függőben vannak, a pályázatok rövide­sen megjelennek. • És mi lesz a Fő téri bolt­tal? — Reméljük, rövidesen el­indul egy körforgás. Azaz a Kereskedelmi és Hitelbank megveszi az épületet, létrehoz ott egy fiókot. A Nyugat Pest Megyei Élelmiszer-kereske­delmi Vállalat a banktól ka­pott pénzzel beszáll a Dobozi utca 6. (a Pest Megyei Műve­lődési Központ és Könyvtár­ral szemben található) szám alatt épülő üzletbe és önki- szolgáló étterembe. Mindket­tőre nagy szüksége van a vá­rosnak, hiszen a kispénzű tu­risták nem tudnak gyorsan és elfogadható áron ebédelni Szentendrén. • A következő kérdés kulcs­szava: „száilodaálmok”. — Igen, tudom, hogy a régi malom épületére gondol, a Vörös Hadsereg utcában, és a Kőhegy alatt megszületendő szabadidőközpontra. A meg­valósuláshoz közelebb a Vö­rös Hadsereg úti ingatlan ügye — Üj szolgáltatás. A Pest Megyei Hattyú Textiltisztító Vállalat a HÉV végállomásánál működő bevásárló központban üzemeltetett gyorstisztító sza­lonját átszervezte. Patyolat­felvevőhelyet nyitott, melyben háromnapos expressz szolgál­tatást, kilogrammos, pipere-, olajos és függönymosást, vala­mint szőnyegtisztítást vállal­nak. - '> — Hibaigazítás. A Szent­endrei Hírlap január 14-ei számában a Segitett az enyhe tél című fotónk aláírása helye­sen így hangzik: „A szent­endrei városi tanács szociális foglalkoztató intézete várja, hogy — a vízlépcső miatt — kitelepítésre kerülő otthona helyett új intézetét elfoglalja.” — Jobban szervezik. A ja­nuár 7-ei Villanófényünkre válaszolt a Volánbusz igaz­gatósága. A pomázi autóbusz­állomáson a bérletvásárlási napokon megerősített szolgá­latot szerveztek. Ezen kívül az autóbuszvezető is árusítja a bérleteket. Bár a jegyek fo­gyása nem támasztja alá a cikkben foglaltakat, felhívták a területért felelős üzemigaz­gatóság vezetőinek figyelmét hogy körültekintőbben szer­vezzék meg a jegyárusítást. áll. Az eredeti tervet a Hun­garHotels és a külföldi cé­gek szorgalmazására átdolgoz­ták. Emelték a szobaszámot. A neve Hotel Galéria lesz, s egyszerre körülbelül 100-an szállhatnak meg benne. Kiál- litótermek, étterem, szauna, és uszoda is helyet kap falai kö­zött. Nagyon várjuk az épít­kezés megkezdését, hiszen a Szentendrén élő művészek számára nagy dolog lesz ee a kiállító-, árusítóterem, de mondhatnék termeket is. Te­kintélyes munkaerőt köt majd , le, e később az adóból a vá­ros is profitál. — A Kőhegy alatt épülő szabadidőközpontra is meg­van már a pénzügyi fedezet., s az elvi engedélyeket is be­szereztük. Egyebek mellett nemzetközi méretű golfpálya, szálloda, étterem, parkoló, sé- tautak, s egyéb pályák kap­nak itt otthont. Ez azonban még a távolabbi jövő. Váratlan akadályok Ismét a konyha Készül a felújítás költségvetése Élénken foglalkoztatja a közvéleményt, hogy mi lesz a tanácsi konyha sorsa. A fel­újítás megkezdését hátráltat­ja, hogy a legújabb felméré­sek a helyiségek olyan mérté­kű leromlását bizonyítják, amilyenre senki sem gondolt. A falakat borító dekoritle- mezek mögött vizes, penészes téglákat találtak a szakembe­rek. A konyha a berendezé­sekkel együtt teljesen elhasz­nálódott. mindeddig nem tud­ták kideríteni, hogy milyen okok miatt vizesednek a fa­lak. Valószínűnek látszik, hogy a járdaszintet is meg kell vál­toztatni az épület mellett. Az első felmérések szerint 4 mil­lió forint körüli összegbe ke­rülne egy olyan felújítás, amely után normális melegítő­konyhát lehetne berendezni az alagsorban. Az új helyzet teljesen fel­borítja a tanács vezetőinek eddigi elképzeléseit. Ennyi pénz ugyanis semmiképpen nem áll rendelkezésre. Most gyors ütemben elkészíttetik a pontos felméréseket, a költség­vetést, s ennek ismeretében próbálnak megoldást találni. Az is elképzelhető — a nagy összegű beruházás miatt —, hogy a jövőben nyitottá teszik ezt az egyébként központi he­lyen fekvő és nagyméretű he­lyiséget. Ami azt jelenti, hogy utcáról betérve is lehet majd ott étkezni, sőt a termet a vál­lalkozó többcélúan is haszno­síthatja. Mindez ázonbah'ééák a költségek pontos ismerete után dől el, ' / , »» t * » * . Únyi István gazdag látásmódja Tárlat a főiskolán Képzőművészeti hagyomány Tessék nyugodtan megnézni ezt a téli tájat, s véleményt mondani róla. Nem félek a kemény, de jó szándékú kritikától, vagy az annak felfogható véleménytől — jelentette ki még a gyömrői tárlaton Űnyi István. Szöveg, fotó: Aszódi László Antal Napjainkra már hagyo­mánnyá vált, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főiskola műve­lődési otthona képzőművészeti tárlatokat rendez, hogy ne csak szűkebb pátriánkban, de a megye más tájain élő és dol­gozó művészek alkotásaival is megismertessék a nézőközön­séget. Unyi István festőművész Gyömröröl érkezett, s nem először állít ki a főiskola mű­velődési otthonában. Munkás­ságát pontosan ismerteti a meghívó s a tárlatvezetés, ezért inKább a saját élmé­nyeimet mondom el. Évekkel ezelőtt ismertem meg a mű­vészt, mint az egyik legjelen­tősebb gyömrői helytörténészt, aki képein gyakran örökítette meg egy letűnt paraszti világ ma már csak itt-ott fellelhető tárgyi emlékeit, vagy az utób­bi években teljesen átalakult tájakat. Ám ő nagyon is fogé­kony kora változásaira, hiszen nemcsak az idők, az emberek is változnak. A csernobili ka­tasztrófa, az ismert világjelen­ség — a környezetszennyezés — az ő művészi világában, gondolkodásmódjában, látni tanító igyekezetében is mély nyomokat hagyott, amiket al­kotásai híven tükröznek. Gyömrői kiállításán decem­berben mégis nagy meglepe­téssel tapasztaltam, hogy az 1975-től válogatott képei féltu­catnyi stílusirányzatot képvi­selve nagyon színes alkotói egyéniségről, gazdag látásmód­ról tanúskodnak. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom