Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

VEST « megyei] * 1988. JANUAR 26., KEDD A változó béreknél a fedezetet a Pénzügyminisztérium biztosítja A bruttósítás és a pedagógusok Mostanában hallgathatjuk a rádiót, nézhetjük a televíziót, utazhatunk vonaton, autóbuszon, villa­moson, akármerre járunk, akármit hallgatunk, mindenütt ugyanarról folyik a szó: a bruttósítás­ról, az adősávokról. A január l-jével életbe lépett változás — amely valamennyiünket érint — a leg­jelentősebb a pedagógusok bérmeghatározásánál volt. Ennek lényege — s ez egyúttal a legnagyobb gondot is okozza —, hogy ugyanabban az időben Kellett a bruttósítást végrehajtani, amikor módosí­tották a pedagógusokra vonatkozó bérjogszabályo­kat. A két jogszabály, illetve két rendelet — A munkabérek legkisebb összegéről (ÄBMH 12/1987.), Az egyes bértarifák megállapításáról szóló jog­szabályok módosításáról (ÁBMH 13/1987.), a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehaj­tásáról szóló 5/1982. (V. 18.) MM számú rendelet módosításáról (21/1987. MM) és A pedagógusok kö­telező óraszámáról (22 1987. MM) — igen késön je­lent meg. Az első kettő a Magyar Közlöny 49., míg a második kettő az 54. számában látott napvilá­got. Ekkorra az iskolákban megkezdődött a téli szünet. Az említett lapszámokat egyébként na­gyon nehéz volt beszerezni; a pedagógusok sorba álltak érte az újságosoknál és pillanatok alatt el is fogyott. Miután a bérrendszerváltozás negatív reakciói a legerősebbek talán éppen a pedagógusok körében voltak, az okokat keresve rögtön vilá­gossá válik, hogy a központi előkészítés késése, a szűk határidő és a felvetődött ellentmondások együttesen okozták az oktatási intézményekben fellépő feszültséget. Ez azonban elsősorban a bér­rendszer módosítása miatt következett be. A kérdéskört megvilágítan­dó kerestük föl Szerénái Zol­tánt, a Pest Megyei Tanács művelődési osztálya terv- és közgazdasági csoportjának ve­zetőjét. — Kezdjük az egyszerűb­bel, a bruttósítással — tért rögtön a lényegre Szerémi Zoltán. — A Művelődési Mi­nisztérium ugyan készített hozzá útmutatót, ám egy ki­csit megkésve. Mi december 10. körül kaptuk meg, sokszo- rosíttattuk, majd egy héttel később összehívtuk az intéz­mények igazgatóit, a gesz-ek és gamesz-ek vezetőit, tájé­koztattuk őket és szétosztot­tuk az útmutatókat. Az intézményvezetők egy része — éppen azért, mert nem1 jutott hozzá a Magyar Közlönyhöz — nem ismerte a jogszabályt. így kérdezni sem tudott. Ennek ellenére a há­rom körzeti tájékoztatón hoz­závetőleg 70-70 kérdést tettek föl. Persze mindez már későn, december 15—16., illetve 17- én volt, aztán jött a téli szü­net, a karácsony. • Az elmondottakon túl mi nehezítette még a bruttósítás es az új bérjogszabály-módo- sítás bevezetését? — Az egyik legnagyobb gondunk, hogy az alsófokú oktatási intézmények nem gazdálkodnak önállóan. Ahol e'gy ■ közösségben több oktatá­si intézmény van, ott — kevés kivétellel — összevontan ke­zelik a bérkeretet. Ugyanak­kor a két új jogszabály vég­rehajtása feltételezi, hogy va­lamennyi intézmény ismerje az érintő bérelöirányzatokat. Éppen a változások miatt kel­lene ezt tudnia, ám miután a gesz, gamesz összevontan ke­zeli az egy adott településen, több intézményben dolgozó pe­dagógusok bérkeretét, nem tudják a kért adatokat meg­adni, hiszen ők csak nyilván­tartanak. Magát a bérgazdál­kodás} jogkört a helyi tanács v. b. gyakorolja. Fura helyzet áll így elő. Az iskola feladata eldönteni azt, hogy mit brut- tósítson, ám a bruttósítandó összegek körének csak egy részét ismeri; azokat, ame­lyekről az intézménynek kell gondoskodni, meghatározni. Az igazgató egy-egy pedagógus besorolási béréről, valamint a tanárok által ellátandó felada­tokról tud. Arról azonban nem, hogy minderre mennyi a kerete. Ilyen hiányosságok mellett kellett az igazgatók­nak úgy bruttósítani, hogy változatlan teljesítmény ese­tén ne érje veszteség az egyént. 0 Hogyan kellett ezt az igazgatóknak gyakorlatilag végrehajtaniuk? — A módszert a már előbb említett útmutató is kettévá­lasztotta. Egyrészt a besoro­lás szerinti, másrészt az úgy­nevezett változó bérekkel kel­lett foglalkozniuk. A besoro­lás szerinti bérekkel nem volt különösebb gond, hiszen a Számítástechnikai és Informa­tikai Központ — korábbi ne­vén az Illetményhivatal — elkészítette a bruttósításról szóló jegyzőkönyveket, ame­lyek tartalmazták a régi és a bruttósítás utáni béreket egy­aránt. A táblázat azonban no­vemberi adatokkal dolgozott, így — ahol ez indokolt volt — felül, kellett vizsgálniuk a de­cemberi béreket és ha válto­zás volt á korábbihoz képest, akkor módosítani. Problémá­sabb volt azonban az úgyneve­zett változó bérek földolgozá­sa. Ez okozza mind a mai napig a feszültségeket, mert a változó bérek az alapbéreket jelentősén széthúzták, így pedagógusok jövedelme attól függően változik, hogy a be­sorolás szerinti bérükkel az adókulcstáblázat melyik sávjá­ba kerültek. A pályakezdő vagy képesítés nélküli pedagó­gus esetleg — kevés jövedel­méből következően — nem fi­zet adót, s így a túlóradíjat is teljes egészében kézhez kapja. Ezzel szemben az, aki már hosszú szolgálati idővel rendelkezik és kiemelkedő tel­jesítménye alapján magasabb bérkategóriába tartozik, sze­mélyi jövedelmével az adó­sávban jóval feljebb kerül — mondjuk a 39 százalékosba. Ebből következik, .hogy ha túl­órázik, az ezért járó pénznek csak 61 százalékát kapja kézhez, a nyugdíjjárulékot nem számolva. Hozzájárul eh­hez. hogy a rendelkezések szerint a túlóradíj 45 forint­nál alacsonyabb . nem lehet. Egyértelmű: a pluszmunkát a képesítés nélkülinek érdemes vállalni. Ez persze abban az esetben igaz, ha az iskola vagy a tanács v. b. a túlóra­pénzt nem tudja úgy íölbrút- tósítani, hogy a túlórázásért járó összeget differenciáltan lehessen megállapítani. £ Minden fórumon elhang­zott, hogy a pedagógusok bé­rezésénél a pótlékokat kötele­zően föl kell bruttósítani... — Valóban, de a hogyant illetően nagy a bizonytalan­ság. A tanácsok számára meg­határozták a bruttósítás ösz- szegét, és a testületek ebbe kívánják beszorítani az isko­lákat azzal, hogy több pénz nincs. Ez persze így nem igaz. Pénzügyi osztályunk kör­levelet küldött a tanácsok­nak, amelyben hangsúlyozta, hogy a pedagógusok és az alapvető egészségügyi ellátás­ban dolgozók körében az em­lített összeg meghaladhatja az előírt keretet, hiszen a tel­jes változó bért kell bruttósí­tani. A megmutatkozó különb­séget igényelniük kell, a fe­dezetet pedig a Pénzügymi­nisztérium biztosítja. # Említette, hogy a bérjog- szabály-módosítások miatt kö­vetkezett be a nagy kavarodás. Milyen nehézségeket okozott a változás az oktatási intézmé­nyekben? — Köztudott, hogy az isko­lákban szeptemberben kezdő­dik a tanítás. Ilyenkor a ta­nári kar tantárgyfelosztást készít, amely általában fél évre szól és amely szerint dolgoznak. Az új jogszabályok január elsejével léptek érvény­be. Ez fölborítja a tanév rendjét, ami már önmagában is feszültséget okoz. Hozzá kell tenni: a rendelkezés lehető­séget biztosít arra, hogy bi­zonyos részét csak szeptember 1-jétől alkalmazzák. így az in­tézményvezetők jó része nem is ugrott neki az új rendele­tek adta munkának, hiszen akkor egy rövid időre szóló új tantárgyfelosztást is kel­lett volna csinálniuk. A nem pedagógus olvasók kedvéért jegyzem meg: az új jogszabály a kötelező órákba beszámítha­tó tevékenységek körét erősen lecsökkenti. Eszerint nem lesz például úttörőcsapat-veze­tői pótlék és órakedvezmény. A pótlékok körének a koráb­bihoz képest igen erőteljes csökkenésével egyidejűleg be­vezették egy új pótlékot is. a diákönkormányzatot segítő pedagógusoknak. A nékik járó pénz fedezete az úttörőcsapat­vezetői órakedvezmény meg­szűnése után felszabaduló túl­órafedezet. — Miután az úttörőcsapat­vezető órakedvezménye is megszűnik, a fölszabaduló túlórákból kell megállapítani a diákönkormányzatot segítő oedasógusok pótlékát — foly tatta Szerémi Zoltán. — Van a pedagógusoknál egy úgyne­vezett vezetői pótlék is. Az eb ben részesülők köre nem vál­tozik. Tehát a diákönkor­mányzatot segítő tanáron kí­vül a jövőben is pótlékban ré­szesülnek az osztályfőnökök, a különleges körülmények kö­zött működő iskolákban dol­gozó tanárok, a gyakorló is­kolai feladatokat ellátó pe­dagógusok, valamint a szak­mai munkaközösségek veze­tői. 0 Számos pedagógus (elve­tette, hogy ellentmondás van az intézményvezetők bérmeg­állapítási joga (túlóra, átalány­díj stb.) s a fenntartó tanács bérgazdálkodási felelőssége kö­zött. — Valóban, hiszen az intéz­ményvezető kezében nincse­nek meg a szükséges eszközök a rendelkezések végrehajtásá­hoz. Ő csak egyszerűen fele­lős azért, hogy bruttósítva le­gyen a változó bér. Azonban a Pénzügyminisztérium ho­zott egy utasítást, melynek ér­telmében a nem önállóan gaz­dálkodó oktatási intézmény is kaphat bérgazdálkodási jog­kört és a gesz, illetve a ga­mesz pedig köteles a költség- vetést intézményenként elké­szíteni. * Ha összegezni próbálom mind­azt, amit a többórás beszélgetés során hallottam, és azokat a gon­dolatokat is, amelyek ezek kap­csán fölvetődtek bennem, azt kell mondanom; rendkívül nagy hi­bának tartom, hogy késön je­lent meg a hivatalos közlemény és «— nem számítva a keresletre — abból nem nyomtattak elegen­dő példányt. A művelődési ágazat hivatalos tápja, a Művelődési Köz­löny Csák december utblsó nap­jaiban érkezett az iskolákba, amelyekben köztudottan olyankor nemigen tartózkodik sejiki. Már a megyében megrendezett körzeti felkészítő tanácskozásokon erős bizonytalanság volt tapasztalható és sokan sérelmezték, hogy a mi­nisztérium nem tette előzetesen közzé módosító koncepcióit. Így nem is vehette figyelembe a gya­korló pedagógusok javaslatait. Ugyanakkor a megyei művelődési osztályok illetékes gazdasági veze­tőit is csak január közepén tá­jékoztatták. Talán most már ér­vényesülhet az, ami a megyei ta­nácsnak is célja és érdeke: a va­lódi segítségnyújtás és a meg­nyugtató rendezés. Körmendi Zsuzsa Egyensúlyi helyzet Kötvénypiac Fokozatosan egyensúlyi helyzet alakul ki a hazai köt­vénypiacon. A múlt évben a kereslet és a kínálat jelentős ingadozása után január első heteiben stabilizálódott a helyzet. Mint ismeretes, múlt év szeptemberében és októberé­ben a kötvénytulajdonosok egy része pénzzé tette érték­papírját. Az eladási hullám csak novemberben, illetve decemberben az új, magasabb kamatozású értékpapírok megjelenésével csillapult. Az Országos Takarékpénztár ál­tal kibocsátott 12 százalékos kötvényből eddig 4,5 milliárd forint értékben vásárolt a la­kosság. A legnagyobb köt­vénypiacot fenntartó Buda­pest Bank több sikeres ak­ciót hirdetett, amelyek nagy­mértékben hozzájárultak az értékpapírpiac stabilizálásá­hoz. Korábban . kibocsátott kötvényeikre — 30 fajtára — kamatprémiumot vezettek be, s kialakították az árfolyam­garanciás értékpapír-vásár­lást. Ezek hatására jelentő­sen megnőtt a kötvények ke­reslete. A Budapest Banknál a számottevően felduzzadt kész­letek csökkennek, de még most is egymilliárd forint ér­tékű visszavásárolt kötvény­nyel rendelkezik a bank. Ezek olyan értékpapírok, amelyeket még az előző években bocsá­tottak ki, így állami garan­ciával rendelkeznek. A bank­nál arra számítanak, hogy keresletük hamarosan növe­kedni fog, már csak azért is, mert az év első hónapjaiban a vállalatok előreláthatólag tartózkodnak új kötvények ki­bocsátásától. Az OTP sem kíván újabb lakossági érték­papírokat forgalomba hozni rövid időn belül. Januártól már csak banki garanciával forgalomba hozott értékpapírok kibocsátására van lehetőség. Az új adó' rendszer bevezetésével a köt vények kamatát jövedelem- adó terheli. Ezt a kibocsátó fizeti meg, ami megdrágítja az értékpapírok útján szerez­hető hiteleket. A Budapest Banknál arra számítanak, hogy néhány hó­napon belül új helyzet állhat elő, teljes mértékben elfogy­nak a bankok kötvénytarta­lékai, és az értékpapírok ke­reslete ismét meghaladja a kínálatot. VECSÉSI SZEZON Folyamatosan érkezik a Mavadhoz a kilőtt vaddisznó, őz és szarvas. A vecsési feldolgozó központban Nagy Károly vadát­vevő egy fiatal vadkant minősít (cím fölötti kép). Ezután a húsfeldolgozó sorra kerülnek az állatok. Fagyasztás és csoma­golás után pedig exportra —> így bővítve hazánk valutabe­vételét (alsó kép). (Vimola Károly felvételei) Völgyet lépő, hegyet hágó József Az erdész magányossága Többnyire csak gyalog jár a letkési határ kerületvezető erdésze, Szabó József, mert hát ki látott már erdő­védő embert benzinfaló, füstokádó járgányon az erdei ösvényeken vagy a fák között? Most, ezen a tavaszias ja­nuári délelőttön is rója megszokott körútját a zöld ruhás fiatalember; kezdi a Széppatak-puszta alján, át a Galia-vonulat és a Sákolla-hegy gerin­cén és vissza, míg meg nem érkezik szolgálati lakása küszöbéhez. De ad­dig? Sok víz lefolyik az Ipolyon, rü­gyek duzzadnak a természet becsapta fák ágain, szülőhelyet keresnek er­dőkben a vaddisznók, orvcsapdákba szorulnak nyulak és őzek, apróvada­kat tépnek szét a kóbor kutyák. (Már ott, ahol éppen nem őrzi birodalmát, mert messze jár, a letkési erdők ba­rátja ...) S addig legyalogol vagy 20—25 ki­lométert a zöld ruhás ember. Valami elemózsiát is. meg vizet is visz, s a puskáját, a duplacsövűt, mert ki tud­ja ... Iránytűt, azt nem. Jó szeme van Szabó Józsefnek, olvas a nap állásá­ból, ha fényes, s a fák törzséről, ha borús, ködös az idő. Most pedig na­gyon borong a határ, legfeljebb tíz­tizenöt méterre lehet ellátni. Erdőben még annyira se, de hát azért van jó füle a völgyet lépő, hegyet hágó em­bernek, hogy annak segítségével tájé­kozódjon. Merre hörög a hurokba szo­rult vad, , hol vágják orozva a fákat, hol szabdalják a kerítést. Vagy éppen merre kántál a naphívogató cinege- madár. Völgymentének lépdel most az er­dész, latyakos, átázott, csicsogó földbe süppedt bakancsban, s közben Ipoly .menti nótákat dúdol. Apja is, nagy­apja is a Börzsöny alján látta meg a napvilágot először. Ősei az erdő sze­relmesei voltak s maradtaik,, átplán­tálva az örök megújulás hitét utódaik­ba. Szabó József hét esztendeje viseli a mundért, becsülettel, szeretettel. Két és fél éves kisfia már kalapjáról meg­ismeri az apját, talán a hetyke fej­fedő színe miatt is, mert a zöld színért igencsak rajong a kis lurkó. Igaz, nem ismeri még a tölgyet, a fenyőt s az akácot, de majd a nyáron, ami­kor apja kiviszi fiát a völgy peremé­re, megláthatja az emberpalánta, mennyire nem egyforma két falevél. Meg-megáll, fülel Szabó József, a letkési erdész. Varjak keringenek va­lahol a ködtakarta magasban, tollas nyílként surran egy-egy fácánkakas, színeváltott szőrű nyulak bucskáznak hegynek menet. Makk után turkáló vadkan röffen valahol a közelben, az­tán tovacsörtet. Ezernégyszáz hektár a kerületvezető erdész birodalma, nagyrészt tölgyfák borítják a lejtőket, de van néhány tucat hektár akácos meg fenyő is ezen a felelős területen. Évente 15—20 hektáron vágnak ki akácfát, tavaszonként azt a területet fenyővel telepítik be, mert íratlan tör­vény: erdő testén tar föld nem marad­hat, mint ahogyan az elszáradt lom­bozató, gomba ölte fákat sem hagyhat­ják az egészségesek között. , Napról napra mind több sunyi, oly­kor szemmel sem látható ellenséggé küzd az erdész: terjed a gomba okoz ta tölgyfavész, rovarok gyilkolják a tűlevelű fákat. Ellenük vegyszerezéssé veszi föl a harcot az erdővódő sm bér, sokszor csupán átmeneti sikerre Ám a turisták sem erdőjáró angya­lok: védett növényeket zsákmányol­nak, zsenge hajtásokat tipornak, sze­metelnek. A rapsic, a vadorzó pedig a legveszedelmesebb kártevője a letkési erdőknek, miatta pusztul szörnyű kín­halállal sok, védett apróvad. Sziklás, kavicsos talajra hág most erdővédő József: a Sákolla-hegy olda­lát peremezi bakancsaival. Újonnan telepített tölgyes sorol ezen a részen, szépek, egészségesek a suhángok, s mert még találnak ennivalót, n§m ha- rapdálják a fácskákat a tűfogú tapsi- fülesek. Egy fatönk előtt megáll Szabó Jó­zsef, kibontja bátyúját, s leül falatoz­ni. Kenyér, szalonna a mai ebéd, este lesz majd otthoni terítéken meleg étel — ma csirkepaprikást főz az asszony. Fogy a szalonna, vékonyul a kenyér, kristálytiszta, hideg vizet kortyol a jó falatok után az erdész, aztán — jó­val elmúlt már dél — visszafelé ka- nyarítja útját. Jóval hosszabbnak tű­nik ez az út, mint jövet, hiszen lá­bában van már nyolc-tíz kilométer A puskacső huzagolása tiszta ma­radt — nem volt szükség a fegyverre —, bakancsa viszont átázott, nadrág­szára merő csatak lett a letkési er­désznek. S mire lakása küszöbéig ér a férfi, sötétbe burkolja a tél esti köd az Ipoly völgyét; a magaslatokat, a víz­mosásokat, horhost és erdőt, csapdát és fészket. Csak az erdész háza udvarán ál­modni készülő nyírfák törzse világít... B. I. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom