Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
mr « .MEGYEM 1988. JANUÄR 23., SZOMBAT 5 Két első titkár az egyéni beszélgetésekről A megméretés fontos időszaka A pártélet egyik fontos eseménysorozatát jelentik napjainkban a tagkönyvcserét előkészítő egyéni beszélgetések. Ezeknek a politikai párbeszédeknek a tapasztalatait már menetközben is elemzik és hasznosítják a párttestületek. Szemléltette ezt lapunk hasábjain vállalati pártbizottság titkárának írása is. most pedig két városi pártbizottság első titkárának ezzel kapcsolatos elemző véleményét ismerhetik meg kedves olvasóink. Párbeszédről van szó, a megteremtett elvi alapokon. Tükröt tart egymás elé az MSZMP tagsága, amelyben a választott vezetők elmondják a párttagokkal folytatott beszélgetésben, hogy milyennek tartják a politikai magatartását, aktivitását, s mit várnak tőle a jövőben. Már ez is alapot ad az eszmecserére, ami után a párttag is kinyilváníthatja, mit tart ő a vezetők munkájáról, a párt általános politikájáról. Nagy munka ez és hasonlítható egy sajátos szociológiai felméréshez is, amely megmutatja a szervezet belső helyzetét, feltárja tagjainak gondolkodását, s módot ad a cselekvés további irányának meghatározására. A megméretés időszaka ez mindkét oldalról, melynek olyan tanulságai lesznek, amiket már a beszélgetések félidején elemez a pártbizottság, intézkedések irányát megszabva. A jelenleg kialakult gazdasági körülmények, az élet- színvonal csökkenése némelyeket zavarba ejt, de mint kiderült: az idősebbek bizalma a legszilárdabb, ök tudják értékelni leginkább a fel- szabadulás óta megtett utat, eredményeinket, azt hangoztatva: volt már ennél nehezebb is a helyzet, de a párt mindig megtalálta a kivezető utat. A tagság három-négy százaléka a beszélgetések után nem szerepel majd a nyilvántartásban. Egy részük adminisztratív rendezés következtében, mások az alapszervezet javaslatára kerülnek ki a szervezetből. — Nem félünk ettől az arányváltozástól — mondja az első titkár. — Azoktól válunk meg, akik nem tudják erősíteni a pártot. A kritika bizalmat tükröz Lesz erő a cselekvéshez — A Tapasztalatok azt mutatják — mondja Pálmai László, a dunakeszi városi pártbizottság első titkára —, hogy az ilyesfajta párbeszédekre még annak ellenére is többször kellene sort keríteni, hogy ez bizony sok időt és “nergiát igényel. Ez most az "imúlt. évek egyik legnagyobb politikai akciója. Ahhoz, hogy a valóságnak ez a szelete is pontosan feltáruljon, gondosan meg kellett tervezni a lépéseket. Dunakeszin mintegy háromszáz embert bíztak meg a beszélgetések lefolytatásával. Vezetői tanácskozáson beszélték meg, miben nyújthat nekik segítséget a testület, nagyjából behatárolták a párbeszédek tartalmát, hogy a viszonylag hosszú, egy-két órás:'dialógus ellenére se vesz- szen el a lényeg, amit tudni kell egymásról. Ezek közé tartozott a terület gazdasági és szociális helyzete, alakulása a hetedik ötéves terv idején, a gazdasági egységek elmúlt kétévirmunkája, a párt vezető szerepéről, megújulásáról alkotott vélemények. A tanácsi, állami szervek intézkedései, tennivalói a helyi feszültségek csökkentése érdekében. Határozottan elvárták a párttagoktól, hogy legyen véleményük a felső pártszervek munkájáról, mondják el, hogy szerintük mi az, amin változtatni kellene. — Az így megalapozott párbeszéd meghozta-e az eredményt? Mondtakre érdemi véleményt az emberek? — Olyan helyzetet teremtettek a vezetőségek, hogy ezt: meg kellett tenniük. Az elhangzott vélemények alapján': látjuk most úgy, hogy a nagy többség hajlandó a kibontakozás érdekében cselekedni, az emberek aktivizálhatók, de úgy vélték: a felső szerveknek is lenne mit tenniük a felelősség, a következetesség dolgában, s noha volt mit mondaniuk a helyi vezetésről is, azért inkább felfelé mutogattak. Ezért éb- resztgetni kellett az érdeklődést a közvetlen környezet dolgai iránt. Azt mondják, hogy a budaörsi vonzáskörzethez tartozó tizenkilenc település a legsajátosabb agglomerációs övezetnek számít. A 223 pártalapszervezetből például nem egynek Budapesten van a székhelye, de mint megyei intézményben dolgozó párttagoknak, alapszervezetük Budaörs városi pártbizottságának irányítása alá tartozik. Ez a tény egy kicsit bonyolultabbá teszi a tagokkal való egyéni beszélgetések megszervezését, de mint Szemethy Lászlóné, a pártbizottság első titkára mondja, ezek rendkívül őszinte légkörben zajlanak, s egyfajta intimitásuk révén a lehető legpontosabban mérhető a tagság vélekedése fontos kÖZügyeiflkrői; " 1 — Mivel a párttagok munkájáról, közéleti szerepéről is véleményt mondanak, indokolt a kérdés: hogyan fogadták a róluk kialakított képet? — Ez változó volt. Mondhatnánk nyugodtan, hogy az adott alapszervezet munkájának a színvonalát is tükrözték a beszélgetések. Ahol gyengébb a politikai munka, ott általában röviden elintézték a dolognak ezt a részét. Ám miután a párttagság kétharmadának volt pártmegbízatása, volt is miről számot adni. A párt nem csinál titkot a korábban belső dolgoknak látszó olyan kérdésekből, mint amilyen például a kilépés, melynek aránya Budaörs térségében a tervezett beszélgetések kétharmada után a tagság 6,6 százalékát jelenti. Az első titkár az indítóokok elemzésére is vállalkozik. E szerint a hivatkozási alap sokféle. Egy részük nem ért egyet a párt politikájával, ezért nem vállalja a tagsággal járó követelményeket. Mások megromlott egészségi állapotuk miatt nem tudnak aktív politikai életet élni, s ezért vonulnak vissza. Néhol meg a család világnézeti egységét nem sikerült megteremteni, ez a kiválás oka. De előfordul az is, hogy az aktív munkát abAlmaválogató géppel gyarapodott a gyáli Szabadság Termelőszövetkezet kertészete. Az olasz gyártmányú válogatógéppel nagyobb mennyiséget tudnak feldolgozni és exportképes csomagolásban piacra hozni. Egyúttal a hosszú tárolás miatti veszteségeik is csökkennek. (Vimola Károly felvétele) Csomagolva exportképes bahagyó nem akar nyugdíjas alapszervezetbe kerülni, s akadnak olyanok is, akik külön indoklás nélkül, pusztán a tagkönyvcsere adta lehetőségekkel élve jelentették be a kilépésüket. Jó vonás és úgy látszik, általános, mert a dunakesziekével azonos a budaörsiek tapasztalata, hogy kevés régi párttag lépett ki, a jelenlegi- helyzet nem ingatta meg a meggyőződésüket. Az a véleményük, hogy a valóságos ellentmondások feloldásáért a párton belül kell megküzdeni. Megújulva a pártnak kell a folyamatokat irányítani. Kevés, mindössze 22 tag volt, akinek az alapszervezet kezdeményezésére kellett megválnia a tagsági könyvétől. Volt, aki még így is kérte, hogy maradhasson, így hát türelmi időt kapott, ami alatt mujikával kell bizonyítania. — Ézék a folyamatok hozzátartoznak a párt öntisztulásához — állapítja meg Szemethy Lászlóné. — Mit mondtak, hogy vélekedtek belpolitikai és gazdasági helyzetünkről a térség kommunistái? Bátran szóltak-e közvetlen környezetük, munkahelyük gondjairól, ellentmondásairól, esetleges gyengeségeikről? — Nem volt tabukérdés. Az őszinteségben, amely ma alapvető követelmény, mesz- sze elmentünk. Javító szándék és tenniakarás tükröződött a megnyilatkozások legtöbbjéből. Sokan megemlítették gazdasági életünkről szólva, hogy számtalan területen hiányzik, nem alakult ki az értékarányos ár. Bár tudják, hogy ez egyszerre nem megy, mégis ennek megteremtése a cél, mert ez a kibontakozás egyik konkrét akadályának látják. Aztán az elvek és a gyakorlat szétválásáról, a vállalati önállóság és az ennek ellentmondó kötöttség volt a gyakori téma, meg az, hogy sok helyen viszont pont az önállósággal nem tudnak élni. Az állami és pénzügyi bürokráciát többen növekvőnek tekintik, az ellentmondások feloldásában kevésnek találják a saját mozgásteret. Jól szervezett munkát igényelnek, ezt tükröző jövedelmekkel. E beszélgetések nagy értéke, hogy a párttagok nemcsak a személyes véleményüket mondták el. hanem közvetlen munkatársaik hangulatát, nézeteit is közvetítették. — Végül: mi a véleményük a budaörsi pártbizottság vezetőinek? Elég erőt ad-e a párttagok belső meggyőződése itt a térségben a kibontakozás ügyének előmozdításához? — Igaz, hogy több volt a negatív előjelű észrevétel. Ám a kritika bizalmat is jelent. Ma nem lehet az a cél, hogy udvariaskodjunk egymással. A párttagnak biztosnak kell lennie abban, hogy érdemes véleményt mondania. Az egység vitában teremtődik, és erősödik, ha tisztul a kép. Tagságunk jól ismeri a határozatokat, s meggyőződése. hogy jő ügyet szolgál cselekvő magatartásával. Kovács T. István Befolyásuk jel érzékelhető az élet minden területén Munka a pártalapszervezetekben A pártkongresszus» határozatok vissza-visszatérő eleme a pártalapszervezeti munka korszerűsítésének igénye. E mellett foglalt állást az MSZMP XIII. kongresszusa éppúgy, mint ahogy szerves része a Központi Bizottság 1987. júliusi kibontakozási programjában szereplő politikai megújulásnak is. Mindez jelzi, hogy a párt mindig rendkívül fontosnak tartotta az alapszervezetek munkáját, hiszen a párttagság döntő része ezek keretei között fejtheti ki a politika alakításához és megvalósításához fűződő jogait és kötelességeit. Igaz ez akkor is, ha a gyakorlatban más nézetek is léteznek. Vannak, akik szerint a politika megvalósítása az alapszervezetekben dől el. Velük vitatkozva nem az alapszervezeti munkát becsüljük le, amikor a politika érvényre juttatásának többcsatornás jellegére, főként az irányító pártszervek meghatározó szerepére hívjuk fel a figyelmet. Az ellenkező véglettel is találkozhatunk — sokszor alapszervezeti tisztségviselők között is —, miszerint az alapszervezetek cselekvési lehetőségei olyan korlátozottak, hogy sem az országos, sem a helyi folyamatokra nem tudnak érdemi befolyást gyakorolni. Ez még akkor sem igaz, ha úgy tűnik, hogy az alapszervezetekkel szemben támasztott követelmények és a rendelkezésre álló eszközrendszer nincs teljesen összhangban. Pártbizottságunk sajátos politikai helyzetben tekintette át a Százhalombattán dolgozó pártalapszervezetek munkáját. Két olyan nagy feladat megoldása, illetve arra való felkészülés, mint a kibontakozási program végrehajtására készített helyi feladatterv és a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések segítettek tisztábban látni alapszervezeteink fel- készültségét, erejét. Ez a megméretés persze nem mentesített bennünket attól, hogy folyamatában, tendenciájában vizsgáljuk az alapszervezeti munkát. így jól rajzolódik ki, hogy a Politikai Bizottság 1972. decemberi, a pártalapszervezetek munkájáról és fejlesztésének feladatairól szóló határozatát követő években elért gazdasági növekedés, a folyamatosan emelkedő élet- színvonal és a város gyors fejlődése kedvező feltételt teremtett a helyi alapszervezetek munkájához. Az irányítási rendszer korszerűsítésével együtt nőtt az alapszervezetek önállósága, erősödött a párton belüli demokratizmus. Fejlődött a párttagok szakmai és politikai műveltsége, bővült informáltságuk. Az 1985. évi pártértekezletünk úgy értékelte, hogy a XII. kongresszus döntéseinek megvalósításáért már a vártnál nehezebb feltételek között, de eredményesen dolgoztak pártalapszer- vezeteink. A pártegység alapvetően megfelelő szintű volt, korszerűsödött a munkamódszer. A XIII. kongresszus határozata nagy érdeklődést és politikai aktivitást váltott ki a párttagok és pártonkívüliek széles körében. Mivel utána a fejlődés jelentősen eltért a megjelölt iránytól, ez városunkban is növekvő politikai feszültséget és a párttagok egy részénél elbizonytalanodást okozott. A mostani elemzés is megerősítette, az alapszervezeti tevékenység középpontjában a párt gazdaságpolitikájának képviselete áll. Ma néha felvetődik a kérdés: vajon kellő mértékben kiállnak-e párt- szervezeteink a gazdaságpolitikai elhatározások mellett? A válaszunk: igen! Mi azt tapasztaljuk, hogy szerepük továbbra is meghatározó a célok megismertetésében és elfogadtatásában. Persze az is igaz, hogy a saját erejük nem mindig elegendő. Különösen akkor kerülnek nehéz helyzetbe, ha a valós folyamatok eltérnek a politikai elhatározásoktól. Nemcsak az irányító pártszervek, hanem a gazdasági, állami vezetők többsége is egyetért abban, hogy a városunkban elért gazdasági eredményekben jelentős a részük. Befolyásuk jól érzékelhető a vezetői munka kritikusabb értékelésében, a munkahelyi légkör javításában, a beruházások határidőre történő megvalósításában, a műszaki fejlesztésben, a nyereséges gazdálkodásban. A vizsgálódás közben tudatosan kerestük: mi akadályozza a legjobban a gazdaságban végzett alapszervezeti munka eredményességének növelését? Az alapszervezeti tisztségviselők véleménye és saját tapasztalataink szerint is a legtöbb gondot az okozza, hogy nem kristályosodott ki: miért felelősek a pártalapszervezetek és miért az állami, gazdasági vezetők? így fordul elő, hogy a taggyűlések sok esetben átvenni kényszerülnek a termelési tanácskozások szerepkörét, többször a felsőbb gazdasági vezetők nem kellő mértékű követelménytámasztását is pótolniuk kell. Kedvező folyamatot tapasztaltunk a kádermunkában Alapszervezeteink többsége jól él véleményezési jogával, hatáskörével. Többször kezde- ményezőek voltak alkalmatlan vezetők leváltásában, illetve nem járultak hozzá megalapozatlan kinevezésekhez. Munkájuk gyengesége, hogy a vezetőkkel kapcsolatos kritikájuk esetenként általánosságokra szorítkozik. A társadalmi viszonyok bonyolultsága, egyes folyamatok ellentmondásossága tükröződik az alapszervezetek tudatformáló tevékenységében. Élénkebbé vált a pártoktatás, növekedett a politikai képzettség, mégis azt tapasztaljuk, hogy a közgondolkodás helyi sajátosságait továbbra is kevés alapszervezet tudja megragadni, pártfórumokon csak ritkán ütköztetik az eltérő véleményeket. Ezért tudatformáló munkájuk nem elég hatékony. A párttagság egy részének gondolkodásában, véleményalkotásában elbizonytalanodás érzékelhető. Számos olyan kedvezőtlen jelenség is tapasztalható az alapszervezetek tevékenységében, ami nehezíti a politika képviseletét és megvalósulását. így gyakran tapasztaljuk, hogy az alapszervezetek jelentős része területük minden problémájáért felelősséget érez, s ezt környezetük is erősíti. Ez a rendkívül jó szándékú magatartás komoly gondot okoz, ha az összes feladat megoldását is magukra vállalják, ilyenkor szétforgácsolódik erejük. Korábban mindig pozitívan értékelhettük a párttaggá nevelő és tagfelvételi munkát. Most a megváltozott körülmények és pártmunkánk gyengeségei miatt — elsősorban a fiatalok és a munkások körében — ez irányú munkánk eredményessége csökkent. Ellentmondásos jelenség az is, hogy bár egyértelműen fejlődött a pártdemokrácia, de a párttagok a pártfórumokon elhangzott felvetéseikre esetenként még mindig nem kapnak érdemi választ, lassan változnak a jogosan bírált jelenségek. A tagkönyvcsere kapcsán folytatott beszélgetések eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy ez utóbbi tényező több területen komoly feszültségek okozója. Miközben összességében úgy értékeljük, hogy az alapszervezetek, párttagok munkájának nagy szerepe van abban, hogy városunkban a párt politikája lényegében megvalósul és kiegyensúlyozott, de feszültségektől sem mentes a politikái hangulat, figyelmeztető tény az algpszervezetek további differenciálódása. Né- hányuk politikai befolyása csökkent. Ez alapján három jellegzetes csoportba sorolhatók az alapszervezetek. Úgy látjuk, többségük alkalmas az önállóbb politikai munkára. A pártonkívüliek véleményét is egyre gyakrabban kikérve, konkrétan jelölik meg a politikai célokból adódó helyi feladatokat. Megalapozott jelzésükkel alakítói az irányító pártszervek határozatainak. Érzékenyek a problémákra, döntően olyan kérdésekkel foglalkoznak, amik a párttagok többségét érdeklik, így pártrendezvényeik élőbbek lettek. Bátran vállalják az ellentmondások feltárását, következetességükkel és kezdeményezéseikkel működési területük igazi politikai irányítóiként, a fejlődés hajtóerejeként működnek. Más helyeken — bár tervszerű a pártmunka és rendszeres a szervezeti élet — mégsem lehetünk elégedettek. Az előterjesztések egy részére jellemző, hogy nem vállalják fel a helyi ellentmondások bemutatását. Rendszeresek a beszámoltatások, de hatásuk gyenge, mert az értékelések és a feladatmeghatározások túlzottan általánosak. Itt gyakran hallani a párttagoktól, hogy nem tudják, mi a feladatuk egy-egy probléma megoldásában. Az alapszervezetek egy kisebb részében a pártéletet élénk viták jellemzik, de a vezetőségek gyenge munkája miatt ezek nem vezetnek a hatáskörükben lévő feladatok megoldásához. Az alapszervezet munkájára befolyással van néhány demagóg párttag. Sokszor felülkerekedik a „minden rossz” szemlélet és a pártirányítás elvi, politikai módszereinek lebecsülése. Elsősorban itt tapasztalunk gondokat a párttagok példamutatásában, a cselekvési egységben. Ezeken a területeken az irányító pártszervek pártvizsgálattal derítették fel a problémák gyökereit és döntést hoztak a vezetőségek megerősítésére. Elemzésünk sok eredményt és nem kevés problémát tárt fel a helyi alapszervezeti munkában. Minősítésükkor mindig figyelembe vettük, hogy az alapszervezetek munkájában, mint cseppben a tenger, tükröződik a teljes pártélet. Az irányító pártszervek közül mi a városi pártbizottság alapszervezeti munkát irányító, befolyásoló szerepét minősítettük. Több évre visszamenőlegesen néztük napirendjeinket és ebből is kiderült, hogy átfogóan és részterületenként is megfelelő rendszerességgel foglalkoztunk munkájukkal. Beszámoló taggyűléseken egyre magasabb követelményt támasztva, kritikúsan, de az eredményeket elismerve értékeltük éves munkájukat. Jelentősen csökkentettük a kötelezően előirt napirendeket és a tőlük kért írásos anyagok számát. Különös gondot fordítottunk a felsőbb pártszervek határozataiból adódó feladataik kimunkálásának segítésére. Ugyanakkor a helyszíni segítséget nem sikerült növelni. A testületi tagok és az apparátus munkatársai lelkiismeretesen, de különböző színvonalon látják el területfelelősi tevékenységüket. Ennek legfőbb oka, hogy fel- készültségük és jártasságuk nagyon eltérő szintű. Bátrabban kell kádercserét is kezdeményezni a gyengébben működő alapszervezeteknél. A személyi feltételek javítása érdekében a mainál hatékonyabban kell képeznünk, nemcsak a káderutánpótlásként számba jövőket, hanem a kezdő titkárokat is. Új módszereket szük. séges keresnünk és elterjesztenünk a párttaggá nevelő munka színvonalának javítása érdekében is.- Ebből is látszik, sokunkon múlik, hogy a mainál jobb színvonalon dolgozzanak alapszervezeteink. Az elemzés készítése során sok beszélgetés tapasztalatait használtuk fel. Megnyugtató, hogy alapszervezeteink — főként a tisztség- viselők — látják saját lehetőségeiket és felelősségüket. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy az irányító pártszervek miként tudnák a mainál jobban segíteni munkájukat, egyöntetűen válaszoltak: járjatok el példamutató következetességgel a párthatározatok megvalósulásának elmaradása esetén és javítsátok munkánk feltételeit. Van mit tennünk. ZIMÁNYI LÁSZLÓ, az MSZMP Százhalombattai Városi Bizottságának első titkára
