Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

— Névtelen kiképzettek A gyanútlan polgár úgy véli, ha már pénzéből — adógarasaiból — létrehoz­ták az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal országos szervezetét, aprócska köz­vagy magánérdeklődéseit az erre a célra kiképzett, művelt emberfők nyájas szavakkal elégítik ki, rend­kívül udvariasan, hiszen náluk jobban ki ismerné széles e hazában az új, a magánszemélyekre vonat­kozó. önbevallásos adózás rejtelmeit? Ilyen, gyanútlan, jó szán­dékú ember a hírlapíró is. Rövid cikkecskéhez kell egyetlen felvilágosítás, mellesleg a cikkecske köz­érdekű, mit közérdekű, éppen a kormányprogram által a közérdeklődés hom­lokterébe került kérdést világítana meg. Egy telefon a tanács il­letékeséhez: itt udvaria­san, de határozottan rá­mutatnak, bár a nevűk hasonló az adóhoz, mi több, e felkapott szó sze­repel is benne, mégsem ők az adótudás letétemé­nyesei, vannak e célra ki­képzett, jól fizetett igazi szakemberek, próbálkoz­zunk Cegléden, az ottani adókirendeltségen. Igen ám, de Cegléden nem mindennap van félfogadás (városunkban is csak ha­vonta egyszer lesz). így jobban tesszük, ha eleve a Pest Megyei APEH csapa­tát ostromoljuk csekélyke kérésünk teljesítéséért. Mivel közeleg a lapzárta, sürgős jelzéssel óhajtjuk a beszélgetést, hogy aZ adó­fizetők pénzén adóügyi szaktekintélyt hallgassunk meg, adózási szakkérdés­ben. Egyoldalú bemutatkozás — amelyben elővezetjük lapunk és saját magunk nevét, szerény kérdésein­ket, s a választ is vár­nánk, milyen beosztású, milyen nevű kiképzett adószakember foe bennün­ket tanácsaival ellátni. Tanács helyett bús csönd a telefonban, név sehol, majd újabb telefonszám. hívjuk fel az országos APEH-vezérkart (bizonyá­ra pontos nevük is van), tegyük fel ott is zavarba ejtő kérdéseinket, amelyet a neves, kiképzett, az adó­fizetők pénzéből fizetett szakember nem tud meg­válaszolni. Újabb telefon, újabb vá­rakozás, újabb bemutatko­zás, újabb kérdés-előveze­tés — s nem fogják elhinni, pedig bizony igaz! —, újabb elutasítás. Szerényen megkérdezzük, de hát mi­végre tartják — tartjuk! — eme ötezer adófelügye­lőt. ha két kérdésre sem tudnak válaszolni. mire újabb csend a telefonba, majd újabb szám. Hívjuk azt is. Férfiasán belvalljuk, e ponton aznap abbahagytuk a kérdezősködést. Egy újabb nap azonban újra bátorságot gyűjtöttünk, új­ra tárcsáztunk, újra kér­tünk pesti számot, s újra bemutatkoztunk, újra kér­deztünk — mint a gyerek. Csodák csodája, minden adófelügyelő névtelen. Hosszú telefonálgatásaink során egyetlen szakember sem árulta el a nevét, a beosztását, s e névtelenség homályából adta tanácsait, hogy hová forduljunk újabb telefonokkal (lehet, hogy a postától kaptak er­re felkérést...?). Emez pesti hölgy például azt ajánlotta, forduljunk a megyei APEH szakembe­reihez. Kínunkban felka­cagtunk, ott már próbál­koztunk ... Kacarászunk, kacará- szunk, az idő telik, adó­ügyi felvilágosítás nincs, ami végül is nekünk nem annyira fontos, mint olva­sóinknak. Aztán — két kacarászás között — el­gondolkodtunk azon is, va­jon — ha már még sincse­nek jól képzett adófel­ügyelők — nem kellett volna-e közérthető, nem tolvajnyelven írt, a hét­köznapok gyakorlatában eligazító, netán olcsó szak- könyvekkel ellátni az ön­adózó állampolgárokat? Ha pedig nyájas olva­sóinknak adótanácsra van szükségük, csak hívjanak bennünket. Egy telefonszámot mi is tudunk mondani. Ballai Ottó Tanfolyamok A február nemcsak a bálok, de a kezdődő tanfolyamok hava is lesz: az Arany János Művelődési Központban két tánctanfolyam, valamint sza­bás-varrás tanfolyam nyílik. A társastánctanfolyamon kez­dő és haladó csoportot alakí­tanak ki. Előbbiek az angol keringőt, a bécsi keringőt, a slowfoxot, a szvinget, vala­mint a charlestont sajátíthat­ják el. A haladók a két ke­ringő bővített változatát, a tangót, a csacsacsát, a quickstepet, a jivot., valamint a latin mixet tanulhatják meg. A tanfolyam díja 400 forint, ezért három hónapos oktatást nyújtanak. A jelentkezők ré­szére a tájékoztatót február 9-én, 16 órakor tartják. Az ügyes — s ügyesedni vágyó — asszonyok január 25-től járhatnak el a szabás­varrás tanfolyamra, ez szin­tén három hónapig kínál hasznos elfoglaltságot. Hét­főnként tartják a foglalkozá­sokat, s a részvételi díj itt 700 forint. Minden érdeklődőt várnak. Válasz cikkünkre Kijavítják A január 6-i számunkban „Balesetveszély!” cím alatt megjelent újságcikkünkre az alábbi tájékoztatást adta a tanács városgazdálkodási osz­tálya. A Tormás utca 14. számú ház előtt lévő csapadékcsator­na aknájának teteje megsüly- lyedt és az úton a közlekedés balesetveszélyessé vált. Az ideiglenes helyreállítást — tehát, a balesetveszély el­hárítását — a városgazdálko­dási vállalatnál megrendel­tük. A vállalat a munkát el­végezte és igy a balesetve­szély a Tormás utca 14. szám előtt megszűnt. A végleges helyreállítást a jótállási időn belül — előre­láthatólag május 31-ig — az útépítést végző Kecskeméti Közúti Építő Vállalattal elvé­geztetjük. A nagyteremben: Szerelem második vérig. Színes magyar film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Csók, anyu! Színes magyar film. fél 6-kor. N égyéves Betti lányommal már sötétedés után bal­lagtunk hazafelé. Jókedvűek voltunk, beszélgettünk, versel­tünk. Csak később derült ki. hogy a lányom félt. — Anya — szólalt meg egy sötétebb részen —. mi lenne, ha most találkoznánk egy ci­gánnyal? (A c betűt erősen megnyomta): — Semmi — válaszoltam. — Hogyhogy semmi — fej­tegette ő —, hiszen az oviban a gyerekek mondták, hogy azok rosszak. Lopósok és bántják a többi embert. Közlése megdöbbentett. Lá­nyom 1988-ban — igaz. négy évével — az embereket a bő­rük színe után ítéli meg?! — Tudod, Betti, mint min­den emberfajtában, köztünk, magyar emberek között is vannak jók és rosszak. — Jó és rossz cigányok? — Igen. — Anya, mondd, és a Sztojka Lali jó vagy rossz ci­gány? — Jó. — Miért? — Mert tiszta, szép az ott­honuk, szülei dolgos emberek, és segítőkészek. — Lehet, hogy igaz. Mert mindig ad a cukorjából. A beszélgetés nem hagyott nyugodni Történeteket idéz­tem föl magamban cigány honfitársaifnról. Aztán újság­kötegelés közben véletlenül a kezembe akadt egy cikk: Ri­portok, riportalanyok — a kép­ernyőn. Beleolvastam: „Aztán Köszönetét mondunk a Váro­si Tanács művelődési osztályának, mindazoknak az intézményeknek, rokonoknak, ismerősöknek, kar­társaknak, tanítványoknak, akik felejthetetlen férjem, édesapánk, Dajka Ambrus igazgató temetésén részt vettek, sírjára virágot he­lyeztek, mély fájdalmunkat vala­milyen formában enyhíteni igye­keztek. A gyászoló család. következett a beszélgetés a közkedvelt Balogh Béla cigány táncossal. Az első percekben kiderült, hogy sokkal — össze­hasonlíthatatlanul sokkal — jobban táncol, mint beszél. Nem kenyere a szó. Nem for­tyognak benne indulatok a nem cigányokkal szemben, nem forgat a fejében olyan gondolatokat, amelyek kikí­vánkoznak a milliós nézőtábor elé. Életeleme a tánc, ha mozdulhat, mindenkinél bol­dogabb, elégedettebb. Mégis, újabb meg újabb kérdés sze- geződik neki. lebecsülésről, hátrányos helyzetről. Kínos percek — a nézőnek is.” Más. 1980 nyara. Építkez­tünk. Az ácsok elmentek, jöt­tek a cserepezök. ötven év kö­rüli cigány házaspár érkezett. Átöltöztek, és tüstént munká­hoz láttak. Kezük alatt égett a munka. Feltűnt, milyen előzé­kenyek és udvariasak egymás­sal. Estére nagyon elfáradtak. Verítékeztek, és leültek pihen­ni. Kávéval kínáltam őket. és beszélgettünk. A feleség elmondta, hogy nagyon szeret olvasni. Minden­nap szakít rá időt, pedig nagycsaládosak, és faluhelyen sok a dolog. Nagyecseden szép családi házuk van, kerttel, kis gazdasági udvarral. Mivel a közelben jó munkalehetőség nincs, a családfő Pesten dolgo­zik, s hetente hazajár. A csa­ládban vannak lányok és fiúk. Kisebbek, nagyobbak, többen már el is hagyták a közös csa­ládi fészket. Sosem verte őket, náluk a szép szónak és a sze­retetnek hatalma volt és van, de a családi közösségben min­dig mindenkinek megvolt a saját feladata, s ahogy nőttek a gyerekek, egyre inkább pó­tolták a hét közben hiányzó családfő dolgos kezét. Sosem voltak nagyravágyóak. Kis dolgoknak is tudtak örülni. Ha máson segíthettek, az öröm volt számukra. No. meg a tánc! Ha zenét hallottak, min­den ízük mozgott a táncra. És a táncban még jobban örültek egvmásnak. Másnap, Előbb a fiuk érke­zett. Csinos, magas, kreol bőrű, farmernadrágos fiatalember. Segíteni jött. Magától. Isme­rősnek találtam, de hogy hon­nan, arra sehogy sem tudtam rájönni. Bemutatkoztunk egy­másnak. Akkor jöttem rá, hogy a tévé képernyőjéről is­merős. Gratuláltam táncművészeté­hez. Mosolygott. Zárkózottsága feloldódott, s beszélni kezdett. Elmondta, hogy gyerekkora óta táncol, most járja a vilá­got, a tánc az élete értelme. Beszélt a csodálatos tájakról, a tengerről, más népek szá­munkra furcsa szokásairól vagy okosabb életviteléről. És a NŐKRŐL. Nagybetűvel. — Mert a nők azok csodála­tosak! Ügy is, mint feleségek és anyák! — mondta. Láttam, nagy tisztelet övezi Béla szemében őket. Elbűvöl­ték őt. — Ugyan ki tudna ellenállni ennyi szépségnek!? — jegyez­te meg bajsza alatt bujkáló huncut mosollyal... Aztán a feleségéről és a gyermekéről beszélt, „szent” komolysággal, s hogy mennyi­re fontos neki a jó családi háttér. Hogy mit jelent neki szülei példás, szép családi éle­te, ahol mindenki egyért és egy mindenkiért aggódott féltő szeretettel. Beszélt arról, hogy az anya­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1988. JANUÁR 23., PÉNTEK Vetésváltás örökösen „forgó” kiskertek A zöldségnövények fejlődé­sét, a tenyészidő alatti nö­vényvédelem vegyszerigé­nyét. jócskán befolyásolja1 az is. milyen vetésváltási mód­szerrel történik a termesztés. Azt a legtöbb kertész tud­ja, hogy a rokon, ugyanazon családba tartozó növényeket, mint például a paprikát, a pa­radicsomot. vagy a kobakoso- kat nem tanácsos minden év­ben ugyanarra a helyre ültet­ni, még fajtaváltással sem. Elsősorban növényegészség­ügyi okokból van ennek je­lentősége, a rendszeres vetési, ültetési forgó alkalmazása nélkül a fajra veszélyes kór­okozók. makrokártevők meg­honosodnak. és évről évre fo­kozatos terméscsökkenést idéz­nek elő. Idővel természetesen az adott növény számára a talaj tápanyag-összetétele i.s ked­vezőtlenül módosul, elfogynak, illetve a mélyebb rétegekbe mosódnak a fontos tápelemek, és egyes növényekre nézve káros anyagok halmozódhat­nak fel. Ez a jelenség jól ki­mutatható ott, ahol a táp­anyag-utánpótlásról nem gon­doskodnak eléggé, ugyanakkor egv csökkenő hozamú kultúra helyébe telepített más táp­anyag-összetételt igénylő, mé­lyebben gyökerező növények viszonylag szép hozamot pro­dukálnak. Ajánlatos tehát így a tava­szi telepítések előtt úgy be­osztani a kertet, hogy lehető­leg minden növény a legked­vezőbb feltételek közé kerül­jön. Az évről évre rendszere­sen megtrágyázott földeken sem csak egészségügyi meg­fontolásokból van szükség a giak nem játszanak túl fontos szerepet az életében. Legyen meg a mindennapi betevő fa­lat, feje felett legyen mindig tető. egy-két jó ruha. vegye őt körül muzsika, jó testvér, ro­kon és barát, s akkor szép az élet. Nem beszélt alsóbb- és fel­sőbbrendű emberekről. Már- már Móricz Boldog emberét láttam benne, amikor odajött egy ismerős, és Béla kezébe — a cigányéba — nyomta az egy doboz cigaretta árát, hogy hozzon neki tüstént. De sies­sen ám! És Béla mélységes nyuga­lommal az arcán, derűs ked­vességgel közölte az idegennel, hogy nem teheti: az apját vár­ja, s ha megjön, azonnal foly­tatják a cserepezést. Néztem. Szemében nem volt gyűlölet, szemernyi sem. To­vább mesélt nekem ... Aztán megjött az apja. Fölpattant, a keze mozdult — már nem be­szélt. És a cserepek egymás után — szinte varázsütésre — a helyükre kerültek. Estére befejeződött a munka, tető volt egy „magyar” család feje fölött. Azóta is büszkék arra, hogy azt a híres Balogh Béla cigány táncos, egy művész ke­ze is rakta. B etti lányomnak ovisra for­dítva elmondtam a törté­netet. Továbbá azt is, hogy a cigány emberek Indiából ván­doroltak ide. Jellegzetes ruhá­juk cifra, színes, szép teknőket vájnak, kosarakat fonnak. Na­gyon szeretik a családjukat, a gyerekeiket. Ragaszkodók. Sa­játos a nyelvezetük, hanglej­tésük, utánozhatatlan a zené­jük, amelyet mindenütt szeret­nek a világban. Meséltem, meséltem. Betti bólintott, s úgy tett, mint aki mindent megértett: — Akkor jó! — válaszolta. T.-né Panyi Mária forgóra, a kobakosokat, a ká­posztaféléket például a frissen trágyázott földbe érdemes te­lepíteni. A hüvelyesek, a gyökér- zöldségek, a paprikafélék vi­szont az esztendővel koráb­ban alaposan megtrágyázott talajt kedvelik jobban, igaz. ez nem jelenti azt, hogy a friss utánpótlással ellátott földben ne hoznának jó ter­mést. Az örökösen „forgó'' kert a biológiai növényvédelem egyik fontos kiegészítője le­het, s nyilván az sem mind­egy. hogy a termőföldben fel­halmozódott tápanyagokból mennyit tudnak a növénykul­túrák hasznosítani. —áy Jól sikerült a teremtorna Ünnepélyes külsőségek kö­zött vette kezdetét városunk­ban a Petőfi iskolai torna­csarnokban a hagyományos általános iskolás leány terem­kézilabda Petőfi Kupa-villám- torna. A résztvevők két me­gyéből érkeztek. A 2X15 per­ces idejű mérkőzéseken lelkes volt a küzdőszellem és he­lyenként színvonalas, jó a já­ték. A hazaiak eredményei a következők voltak. Váci Gábor József iskola— Nk. Petőfi iskola 12-6 (5-3). A helyiek az első félidőben jól tartották magukat, szünet után az erőteljesebb ellenfél növelte előnyét. Nk. Petőfi iskola—Kecske­méti Rákóczi iskola 14-7 (7-4). A petőfisek jól küzdve és játszva eredményesek is voltak. A 3—4. helyért: tiödi Né­meth László iskola—Nk. Pető­fi iskola 14-3'(5-3). A jő ké­pességű vendégek ellen so­káig jól tartották magukat a .helyiek. A végeredmény: 1. Abonyi Somogyi iskola; 2. Váci Gábor J isk.; 3. Gödi Németh L. isk.; 4. Nk. Petőfi isk. (La- bancs Ildikó — Gyulás Szil­via 7., Pap Szilvia 3, Mészá­ros Anita 2, Deák Anikó 8, Gorócz Ildikó, Tóth Ildikó 8, Varga Anita, Tóbiás Ágnes); 5. Lajosmizsei isk., 6. Kecske­méti Rákóczi isk. A 9 mérkő­zésen összesen 125 gól esett. A győztes csapat kupát ka­pott, három vidéki kislány pedig az iskola tűzzománc­szakköre által készített külön- díiat vihette el. Vasárnap (24-én) a fiúk küzdenek — az előbbinél is népesebb 8 csapatos és ran­gosabb mezőnnyel — a Pe­tőfi Kupáért, a Petőfi- és a Toldi-tornacsarnokban. Itt lesz az FTC utánpótlásgárdája is. Öt csapat körmérkőzésével és 2X15 perces játékidejű ta­lálkozókkal Kecskeméten ál­talános iskolás fiú kézilabda­teremtornát rendeztek a Rá­kóczi Kupáért. A játék jól szolgálta a felkészülést. A körösiek átlagos teljesítményt nyújtottak, de kijöttek a hi­bák is. Három vereség után a vendéglátókat legyőzték és végül a 4. helyen végeztek. Keceli Nevelési Központ— Nk. Petőfi isk 27-9 (17-5); legjobb dobók: Farkas G. és Godó (3—3). Lajosmizsei isk. —Nk. Petőfi isk. 10-9 (4-7); Id.: Farkas J. (3) és Farkas G. (2). Űjkígyósi isk.—Nk. Petőfi isk. 13-10 (4-4); ld.: Farkas G. és Szabó (3—3). Nk. Petőfi, iSk—Kecskeméti Rákóczi isk. 17-11. (4-3); ld.: Szabó és Godó (5—5). . SZOMBATI MŰSOR Asztalitenisz. .Sportotthon, 11 óra: Nagykőrösi Konzerv­gyár Kinizsi—Mezőtúri Spar­tacus, NB III-as férfi csapat- bajnoki mérkőzés. Labdarúgás. Petőfi iskolai tornacsarnok, 8.30-tól: foci­farsang keretében Rákóczi isk.—Dalmady Gy. utcai isk. kispályás non-stop mérkőzés, váltakozó csapatokkal. 11 óra: .a Rákóczi isk. két leánycsapa­tának bemutató mérkőzése. 13 óra: Konzervgyár—PIK, 13.50: Mészáros Mgtsz—Peda­gógusok, 14.40: Köröstetétlen —Toldi, 15.30: Vízmű—Volán TBF, 16.20: Kocsér—Arany J. Mgtsz, 17.10: Törteti Tsz— Nyársapát, körzeti kispályás öregfiúk teremtorna-mérkőzés. Torna. Toldi-tornacsarnok, 10 óra: középiskolás leány B-C-kategóriás megyei egyéni bajnokság. S. Z. Még a télen kiöntette Télen szegények a kőművesek — tartja a mondás, arra cé­lozva, hogy a fagyos hónapokban nemigen akad munka szá­mukra. Nos, az idén még nem tették le a szerszámot a mes­terek, kint a friss betont sem kellett félteniük, hogy porha- nyóssá fagy. Kocséron Virág Dénest és Mihályi Lászlót a mi­nap kocsifeljáró magasításának kiöntésével bizta meg a gaz da. Épülő családi házánál ezzel is kevesebb gondja marat; tavaszra. (Varga írén felvétele) ISSN 0133—£708 (NagykőrösiHi. Ballagunk hazafelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom