Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1988. JANUAR 4., HÉTFŐ — Mennyivel csökkent a taglétszám, területükön 1987- ben? — Csalódást fogok okozni, mert a városi bizottságnak nincsenek adatai a szakszer­vezeti tagok számáról, illetve a létszám változásairól. Nem mintha nem lenne változás. A munkaerőmozgást mindig követi a taglétszám módosu­lása. De 1987-ben tényleg nem találkoztunk olyan mé­retű kilépési hullámmal, ami kitüntetett figyeimet érdemelt volna. Egyébként is azt hi­szem, hogy a szakszervezeti mozgalomnak korántsem ab­szolút fokmérője az, hogy adott pillanatban hány tag­könyv van forgalomban. — Pedig bőségesen árasz­tották és árasztják el ma is kritikával a szakszervezetet — Rendben van: a szak­szervezetet sok bírálat éri mostanában. És az ipart, a mezőgazdaságot, külkereske­delmet, a belkereskedelmet? Hogy a sok közül mégis a mozgalmat emelik ki legszí­vesebben, az szerintem egyér­telmű bizonyítéka a szakszer­vezet életközeliségére. Mas kérdés, hogy valamennyi valós alapokon nyugvó bírá­latot meg kell hallgatni, és le kell belőlük vonni a meg­felelő következtetéseket. — Itt van mindjárt az új­fajta tagdíjrendszer ügye, amit rendkívül sok elmarasz­talás övezett. Mire a lényegét megértettük, egy csomó ellen­érzést váltott ki. De miért? Azért, mert az adóügy válto­zásai voltak áttekinthetetle­nek, aminek minden kétséget kizáró magyarázatára nem is lehettünk fölkészülve. Ami­kor azért kiviláglott, hogy az adórendszeren belül hol van a tagdíj helye, beláttuk. így jobb a szakszervezetnek is. — És jobb a bizalmiknak is? — Tagadhatatlan, hogy sok helyen éppen a tagdíjfizetés volt a bizalmik számára az egyetlen alkalom, amikor ér­demben szót válthattak a ta­gokkal. Most pedig a díjat automatikusan levonják a fi­zetésből. Vagyis a bizalmik és a tagság kapcsolatában más módszereket kell kitalál­ni és alkalmazni. Persze nincs általános recept, elvesztek a sablonok. — A kritika — gondolom — nem kímélte az érdekvé­delmi munkát sem. — Amikor szóba kerülnek az adó. az áremelés, az élet- színvonal dolgai, az emberek azon nyomban megkérdezik: És hol van a szakszervezet? Én meg azt kérdezem, mit tehet a szakszervezet? Hát annyit, hogy vállalja a köz­reműködést mindabban, amit a kibontakozási program meg­fogalmaz. Mert leginkább ez­zel tesz eleget érdekvédelmi feladatainak. — A részletkérdésekben, főleg ami a szociálpolitika különböző területeit illeti, le­het és van is más véleménye a szakszervezetnek. Friss pél­da: a gyógyszerárak emelése is ilyen módon került le a napirendről. Végül is a mai körülmények között a szak- szervezet akkor tölti be jól szerepét, ha segít abban, hogy a konfliktusok a lehető legki­sebb feszültségek árán oldód­janak fel. — A szakszervezetek városi bizottsága hogyan viszonyult a Cegléd fejlesztését célzó tervekhez és folyamatokhoz? — Még 1987 elején vélemé­nyeztük a város középtávú fejlesztési tervét. Az ebben összegzett témakörök közül mi a lakásgazdálkodást, a középfokú oktatás ügyét és az idős korúak helyzetét tekin­tettük a legfontosabbnak. Most csak egyikükről beszélnék, arról, amelyik az utóbbi időben gyakorta borzolta a kedélyeket. Tehát a lakás- gazdálkodás. Nehéz kimon­dani. de ezen a területen va­lamennyi szerv megtette, amit tehetett. Sajnos, ez még min­dig nem elég. Tavaly végez­tünk egy fölmérést fiatal há­zasok körében, az iránt ér­deklődve, ki milyen lakáskö­rülmények között él. — A megkérdezett családok 20 százalékának a házasság- kötést követő két év után már nem volt lakásgondja, 20 százalékuk albérletben, 60 százalékuk pedig a szülőknél lakott. Kedvező a helyzete az első 20 százaléknak, mert van saját otthona — vélhetnénk. Csakhogy a szokásos havi törlesztések a családi fizetés­nek több mint egynegyedét — esetenként felét is — elviszik. Következmények: túlmunka, időzavar, újabb és újabb szü­lői segítség stb. De ez még mindig a szerencsésebb réteg, a kisebbség. És a többiek? Az ő jövőképük meglehetősen bizonytalan, nagyobb részük nem hisz abban, hogy tíz esz­tendőn belül lakáshoz juthat­na. — Ugyanennek a vizsgálat­nak a keretében a vállalatok­nál is szétnéztünk, hogyan tudják támogatni a lakásépí­tésre vagy -vásárlásra vállal­kozó fiatalokat. Kiderült, hogy a lakásépítési alap — mint pénzforrás — nem nö­vekedett. az áremelésekkel arányosan, miközben az ala­pot igénybe venni szándéko­Cegléd a hazai lapokban A Zalai Hírlap november 19-ei számában megjelent Lé­pést tartani a matematika új­donságaival című írásában egyebek mellett Bogdán Zol­tán szaktanácsadó (ceglédi gimnáziumi tanár) elismerően beszél arról a matematikai el­méleti konferenciáról, melyet november második hetében a nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában „Új utak és lehetőségek az analízisben” címmel rendeztek. A Népszabadság november 21-ei számában olvastuk a „Nem jók ezek már semmi­re ...” című írást azokról a ceglédi szakmunkástanulókról, akik résztvevői voltak A szak­ma kiváló tanulója verseny­nek. A Petőfi Népe november 24-ei számában megjelent Tél­re készül az építőipar című Írásában olvastuk, hogy a Du- tép egyedi fűtésberendezések beállításával téliesítetté Ceg­léden és Nagykőrösön levő munkaterületeit is. összeállította: Kósik Lajos zók szaporodtak. Nem marad más hátra, mint hogy a vál­lalat különféle anyagokkal, fuvarozóeszközökkel, gépköl­csönzéssel, esetleg tervezéssel igyekszik kihúzni a pácból a fiatalokat. — Nyílott-e alkalma a bi­zottságnak, vagy személy szerint önnek bármely döntés kapcsán nemet mondani? — Csupán a véleményezés joga a szakszervezeté. Egyéb­ként is: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanácsi dön­tések harmonizálnak a lakos­sági érdekekkel. Aligha lett volna mire nemet mondani. Viszont, a döntéshozókkal folytatott párbeszédek során jó néhányszor hangot adtunk az ellenvéleményünknek. — így például az új busz- forgalomhoz fűződő kérdések­ben ugyanis a változás több esetben megnehezítette a munkahelyre való eljutást. Ugyancsak vitattuk a tanács­nak azt a gyakorlatát, hogy a városi támogatás nevű pénz­alapból — ha ritkán is, de — a válás utáni vagyonmeg­osztáshoz nyújt segítséget Más kérdés, hogy a vélekedé­sünket nem vették figyelem­be. — Melyek lesznek az idei év kiemelt feladatai? — Szeretnénk létrehozni a gazdálkodó cégek számára, eav közös fenntartású jogse­gélyszolgálatot, ha minden jól megy, megalakítjuk a nyugdíjasok alapszervezetét, és napirendre tűzzük az ifjú­sági tagozatok ügyét. V. S. A szőnyeget is gyomlálni kell Mérhető változások ,A közelmúltban a városi tanács ülése foglalkozott szű- kebb környezetünk gondjai­val, néhány fontosabb kér­désről a Ceglédi Hírlapban is olvashattunk. Egyes szakmai részletekről viszont érdemes újólag szólni. Húsz év alatt mérhető vál­tozások történhetnek, mint ahogy történtek is Cegléd ter­mészeti-társadalmi viszonyai­ban. Uj lakótelepek, tömbök épültek, a fejlődésnek szem­mel látható jelei vannak. Azt is észreveszi azonban a szak­ember, hogy a síkvidéki fekvés miatt egyre több szállított légszennyezés érkezik váro­sunk . fölé, s a buszok és dí­zelüzemű járművek sem ép­pen a tiszta levegő táplálói. Egyes forró augusztusi na­pokon a Los Angeles-i szmog vibráló fénytörései a dús nitrogéngázok folytán érzé­kelhetővé válnak. A kistermelők, kiskerttulajdono­sok a hullott gyü­mölcsöt a nyolc­vanas évek elején vagy az állatokkal etették meg, vagy egyszerűen kidob­ták, mert Cegléd környékén nem működött a lakos­ság rendelkezésére álló palinkafőzde. A magánvállal­kozások megsza­porodásakor kezd­te meg üzemelését a Lendület gmk szeszfőzdéje a Ré­ti dűlőben. Egy régi tanyaépületet alakítottak át — alsó képünk — a célnak megfelelő­en, s itt főzik a hamisítatlan kis­üstit. Péczeli Jó­zsef főzőmester — fent — fokolja a szilvóriumot. (Apáti-Tóth Sándor felvéte­lei) §§É A bibliai testvérpár furcsa párbaja látszik megismétlőd­ni, amikor égnek a tarlók, miközben rostélyon romlik az istállózott állatok patája, és szerteszét szökik a híg trá­gyáié. Viszont hol kényszer­ből, hol rossz szokásból a Norton-kútak vizét beszen­nyezzük, no meg az ásott ku- takét is. A meszezés aligha gyógyír a nitrátosodás meg­szüntetésére, épp alföldi ada­tok szerint az artézi vizek is szennyezettek lehetnek. Szelíd következetességgel engedik tisztítatlan szennyü­ket az ipari üzemek a Gerje- patalcba, ami főleg azért sú­lyos, mert nyáridőben a Tisza szelvényén átfolyó szennynek ez kb. tizede lehet, noha a Gerje csupán egy százalékot jelent nagy víz idején! A fák védelme mindig for­ró viták tárgya Cegléden, leginkább azért, mert útban vannak, útban — hisz az építési munkagépek minden elképzelhető irányban nem foroghatnak... S valami rémlik még apám szakmája révén, hogy az épületrajzokat el lehet csúsztatni a rajzasz­talon. Örök mementó szá­momra a Szövetség utcai há­zak miatt kivégzett platán. Kilencvenegy köbméter fa kivágása sok, ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a város minden lakójára mind­össze tíz négyzetméter zöld­felület jut, vagyis világvárosi a színvonalunk — sajnos. Ha viszont a fák faj szerinti megoszlását vesszük, nem biz­t.os, hogy sok a 91 köbméter. A cellulöznyár korántsem a legjobb városfásítási növény- féleség, a harminc esztendő nagy idő, mire elérik a vágá­si érettséget. Nem így van ez az út menti fehér nyárakkal, amelyek évszázadokig képe­sek elélni, mint például a hé- dervári Kont-fa. Legalább ennyire kérdéses, hogy a városban és annak környékén sok vagy kevés a védett terület és a fa. Aki ezek fontosságát szakmailag nem látja be, természetesen sokallja; aki belátja, az ke­vesli. Cegléden inkább az ..optimum körüli” a helyes minősítő jelző, szerencsére még további területek is ha­sonló jövő elé néznek, a XXI. századi emberek örömére. A fásítás minőségi eredmé­nyei még mindig nem jók. Ismerve megyénk helyzetét, ott működik jól a fásítási ak­ciócsoport, ahol a kertbarátok fogják össze a munkát, a szakszerűséget a jóhiszemű­ség nem helyettesíti. A különleges (veszélyes) hulladékok nagyon sok prob­lémát okoznak az üzemek­nek, ugyanis a bírság önma­gában semmit sem old meg, viszont az olajosrongy-hé- gyektől meg lehet fulladni, a krómiszaptól szenvedni és mérgeződni lehet. Sokkal job­ban kellene a regionális kez­deményezésekre építeni, hisz a vállalatoknak mindegy, hová megy a pénzük, a lera­kó- vagy megsemmisitőhely viszont megoldást hozhat! S. D. Idegen szavak szétára Állok, valamikor hetvenöt- ben, a Solttól Kecskemét felé vivő út mellett, s lesem, hogy mikor vesz fel a balek (ennél sosem volt jobb sza­vam. arra, aki fölveszi a stop­post). Egykedvűen rugdosom az út menti köveket, s fityiszt mutatok annak, aki tovább­hajt — nélkülem. Aztán meg­állók, és csehtamásos—bere- ményis rémálomba merülök. Latom, ahogy jönnek elő a Daddy Coolt ordítozó néger lányok, s habzsolják föl az én kis bluesaimat. Ahogy kö­vetik őket a nyírott fejű, ha- javesztett hullámlovasok, s ordítanak kifelé nyitott, papa pénzén vett hétvégi autóká- jukból: „Mi van, öreg, nem visznek el téged sehová?” Aztán jönnek a kardforga- tónök. a karatézó kobrák meg a Rambók és a nindzsák, meg Bruce Lee is betoppan, s ve­ri bele a népeket a betonba. Hol van már Sólyomszem vagy a Medveöln fia? Winettou va­lami lepusztult rezervátumban szopogatja a langyos gim. Dongó Mitic.s is nyugdíjba vo­nul nemsokára. Aztán végre megjön a Bull­dózer is, aki éppenséggel nem a földet egyengeti, hanem na­gyon szereti a vízilovakat, a basebalit, de leginkább főzni szeret, vagy, ha úgy tetszik, hát derékig földbe veri a sze­mét és aljas bűnözőtörmelé­ket. Amikor Bulldózer, meg a félidióta olasz pukkancsok ka­varogni kezdenek a fejemben, véget ér az álom. „Magamat látom, tíz év múlva, itt.” Jön a balek és kérdez: „Hová, uram?" A városba érek, s úgy lá­tom, minden sím,a, mintha inéois itt járt volna a nagy egyengető. Nincsenek dombok, nincsenek fák, nincsenek pi­cike házak. Csak gőzök van­nak, egy év: nyolcvanhét és a lakótelep mélyen alszik. R. ISSN 0133—2600 (Cgglédl Hírlap) Mit tesz a szakszervezet? Lehet, és van is más vélemény J Az elmúlt esztendő nem mérte szűkmarkúan azo- ^ kát a feladatokat, amelyekben a szakszervezetek szere- ^ pe is kiterebélyesedik. Hogyan állta, állja meg a he- ^ lyét a mozgalom? — eracl beszélgettünk Lakatos László- ' val, a szakszervezetek városi bizottságának titkárával. Még egyszer a környezetünkről A tavaszi fagyok után kerülnek majd ki a varos parkjaiba azok a virágok s zola növé­nyek, melyeket a Parképítő Közüzemi Kisváll alat újvárosi kertészetében nevelnek. Laskói Péterné — képünk előterében — a saedum ezüst szőnyegnövényt gyomlálja. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) len mindegy, hány feli van Bulldózer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom