Pest Megyei Hírlap, 1988. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-04 / 2. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1988. JANUAR 4., HÉTFŐ — Mennyivel csökkent a taglétszám, területükön 1987- ben? — Csalódást fogok okozni, mert a városi bizottságnak nincsenek adatai a szakszervezeti tagok számáról, illetve a létszám változásairól. Nem mintha nem lenne változás. A munkaerőmozgást mindig követi a taglétszám módosulása. De 1987-ben tényleg nem találkoztunk olyan méretű kilépési hullámmal, ami kitüntetett figyeimet érdemelt volna. Egyébként is azt hiszem, hogy a szakszervezeti mozgalomnak korántsem abszolút fokmérője az, hogy adott pillanatban hány tagkönyv van forgalomban. — Pedig bőségesen árasztották és árasztják el ma is kritikával a szakszervezetet — Rendben van: a szakszervezetet sok bírálat éri mostanában. És az ipart, a mezőgazdaságot, külkereskedelmet, a belkereskedelmet? Hogy a sok közül mégis a mozgalmat emelik ki legszívesebben, az szerintem egyértelmű bizonyítéka a szakszervezet életközeliségére. Mas kérdés, hogy valamennyi valós alapokon nyugvó bírálatot meg kell hallgatni, és le kell belőlük vonni a megfelelő következtetéseket. — Itt van mindjárt az újfajta tagdíjrendszer ügye, amit rendkívül sok elmarasztalás övezett. Mire a lényegét megértettük, egy csomó ellenérzést váltott ki. De miért? Azért, mert az adóügy változásai voltak áttekinthetetlenek, aminek minden kétséget kizáró magyarázatára nem is lehettünk fölkészülve. Amikor azért kiviláglott, hogy az adórendszeren belül hol van a tagdíj helye, beláttuk. így jobb a szakszervezetnek is. — És jobb a bizalmiknak is? — Tagadhatatlan, hogy sok helyen éppen a tagdíjfizetés volt a bizalmik számára az egyetlen alkalom, amikor érdemben szót válthattak a tagokkal. Most pedig a díjat automatikusan levonják a fizetésből. Vagyis a bizalmik és a tagság kapcsolatában más módszereket kell kitalálni és alkalmazni. Persze nincs általános recept, elvesztek a sablonok. — A kritika — gondolom — nem kímélte az érdekvédelmi munkát sem. — Amikor szóba kerülnek az adó. az áremelés, az élet- színvonal dolgai, az emberek azon nyomban megkérdezik: És hol van a szakszervezet? Én meg azt kérdezem, mit tehet a szakszervezet? Hát annyit, hogy vállalja a közreműködést mindabban, amit a kibontakozási program megfogalmaz. Mert leginkább ezzel tesz eleget érdekvédelmi feladatainak. — A részletkérdésekben, főleg ami a szociálpolitika különböző területeit illeti, lehet és van is más véleménye a szakszervezetnek. Friss példa: a gyógyszerárak emelése is ilyen módon került le a napirendről. Végül is a mai körülmények között a szak- szervezet akkor tölti be jól szerepét, ha segít abban, hogy a konfliktusok a lehető legkisebb feszültségek árán oldódjanak fel. — A szakszervezetek városi bizottsága hogyan viszonyult a Cegléd fejlesztését célzó tervekhez és folyamatokhoz? — Még 1987 elején véleményeztük a város középtávú fejlesztési tervét. Az ebben összegzett témakörök közül mi a lakásgazdálkodást, a középfokú oktatás ügyét és az idős korúak helyzetét tekintettük a legfontosabbnak. Most csak egyikükről beszélnék, arról, amelyik az utóbbi időben gyakorta borzolta a kedélyeket. Tehát a lakás- gazdálkodás. Nehéz kimondani. de ezen a területen valamennyi szerv megtette, amit tehetett. Sajnos, ez még mindig nem elég. Tavaly végeztünk egy fölmérést fiatal házasok körében, az iránt érdeklődve, ki milyen lakáskörülmények között él. — A megkérdezett családok 20 százalékának a házasság- kötést követő két év után már nem volt lakásgondja, 20 százalékuk albérletben, 60 százalékuk pedig a szülőknél lakott. Kedvező a helyzete az első 20 százaléknak, mert van saját otthona — vélhetnénk. Csakhogy a szokásos havi törlesztések a családi fizetésnek több mint egynegyedét — esetenként felét is — elviszik. Következmények: túlmunka, időzavar, újabb és újabb szülői segítség stb. De ez még mindig a szerencsésebb réteg, a kisebbség. És a többiek? Az ő jövőképük meglehetősen bizonytalan, nagyobb részük nem hisz abban, hogy tíz esztendőn belül lakáshoz juthatna. — Ugyanennek a vizsgálatnak a keretében a vállalatoknál is szétnéztünk, hogyan tudják támogatni a lakásépítésre vagy -vásárlásra vállalkozó fiatalokat. Kiderült, hogy a lakásépítési alap — mint pénzforrás — nem növekedett. az áremelésekkel arányosan, miközben az alapot igénybe venni szándékoCegléd a hazai lapokban A Zalai Hírlap november 19-ei számában megjelent Lépést tartani a matematika újdonságaival című írásában egyebek mellett Bogdán Zoltán szaktanácsadó (ceglédi gimnáziumi tanár) elismerően beszél arról a matematikai elméleti konferenciáról, melyet november második hetében a nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában „Új utak és lehetőségek az analízisben” címmel rendeztek. A Népszabadság november 21-ei számában olvastuk a „Nem jók ezek már semmire ...” című írást azokról a ceglédi szakmunkástanulókról, akik résztvevői voltak A szakma kiváló tanulója versenynek. A Petőfi Népe november 24-ei számában megjelent Télre készül az építőipar című Írásában olvastuk, hogy a Du- tép egyedi fűtésberendezések beállításával téliesítetté Cegléden és Nagykőrösön levő munkaterületeit is. összeállította: Kósik Lajos zók szaporodtak. Nem marad más hátra, mint hogy a vállalat különféle anyagokkal, fuvarozóeszközökkel, gépkölcsönzéssel, esetleg tervezéssel igyekszik kihúzni a pácból a fiatalokat. — Nyílott-e alkalma a bizottságnak, vagy személy szerint önnek bármely döntés kapcsán nemet mondani? — Csupán a véleményezés joga a szakszervezeté. Egyébként is: a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanácsi döntések harmonizálnak a lakossági érdekekkel. Aligha lett volna mire nemet mondani. Viszont, a döntéshozókkal folytatott párbeszédek során jó néhányszor hangot adtunk az ellenvéleményünknek. — így például az új busz- forgalomhoz fűződő kérdésekben ugyanis a változás több esetben megnehezítette a munkahelyre való eljutást. Ugyancsak vitattuk a tanácsnak azt a gyakorlatát, hogy a városi támogatás nevű pénzalapból — ha ritkán is, de — a válás utáni vagyonmegosztáshoz nyújt segítséget Más kérdés, hogy a vélekedésünket nem vették figyelembe. — Melyek lesznek az idei év kiemelt feladatai? — Szeretnénk létrehozni a gazdálkodó cégek számára, eav közös fenntartású jogsegélyszolgálatot, ha minden jól megy, megalakítjuk a nyugdíjasok alapszervezetét, és napirendre tűzzük az ifjúsági tagozatok ügyét. V. S. A szőnyeget is gyomlálni kell Mérhető változások ,A közelmúltban a városi tanács ülése foglalkozott szű- kebb környezetünk gondjaival, néhány fontosabb kérdésről a Ceglédi Hírlapban is olvashattunk. Egyes szakmai részletekről viszont érdemes újólag szólni. Húsz év alatt mérhető változások történhetnek, mint ahogy történtek is Cegléd természeti-társadalmi viszonyaiban. Uj lakótelepek, tömbök épültek, a fejlődésnek szemmel látható jelei vannak. Azt is észreveszi azonban a szakember, hogy a síkvidéki fekvés miatt egyre több szállított légszennyezés érkezik városunk . fölé, s a buszok és dízelüzemű járművek sem éppen a tiszta levegő táplálói. Egyes forró augusztusi napokon a Los Angeles-i szmog vibráló fénytörései a dús nitrogéngázok folytán érzékelhetővé válnak. A kistermelők, kiskerttulajdonosok a hullott gyümölcsöt a nyolcvanas évek elején vagy az állatokkal etették meg, vagy egyszerűen kidobták, mert Cegléd környékén nem működött a lakosság rendelkezésére álló palinkafőzde. A magánvállalkozások megszaporodásakor kezdte meg üzemelését a Lendület gmk szeszfőzdéje a Réti dűlőben. Egy régi tanyaépületet alakítottak át — alsó képünk — a célnak megfelelően, s itt főzik a hamisítatlan kisüstit. Péczeli József főzőmester — fent — fokolja a szilvóriumot. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) §§É A bibliai testvérpár furcsa párbaja látszik megismétlődni, amikor égnek a tarlók, miközben rostélyon romlik az istállózott állatok patája, és szerteszét szökik a híg trágyáié. Viszont hol kényszerből, hol rossz szokásból a Norton-kútak vizét beszennyezzük, no meg az ásott ku- takét is. A meszezés aligha gyógyír a nitrátosodás megszüntetésére, épp alföldi adatok szerint az artézi vizek is szennyezettek lehetnek. Szelíd következetességgel engedik tisztítatlan szennyüket az ipari üzemek a Gerje- patalcba, ami főleg azért súlyos, mert nyáridőben a Tisza szelvényén átfolyó szennynek ez kb. tizede lehet, noha a Gerje csupán egy százalékot jelent nagy víz idején! A fák védelme mindig forró viták tárgya Cegléden, leginkább azért, mert útban vannak, útban — hisz az építési munkagépek minden elképzelhető irányban nem foroghatnak... S valami rémlik még apám szakmája révén, hogy az épületrajzokat el lehet csúsztatni a rajzasztalon. Örök mementó számomra a Szövetség utcai házak miatt kivégzett platán. Kilencvenegy köbméter fa kivágása sok, ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a város minden lakójára mindössze tíz négyzetméter zöldfelület jut, vagyis világvárosi a színvonalunk — sajnos. Ha viszont a fák faj szerinti megoszlását vesszük, nem bizt.os, hogy sok a 91 köbméter. A cellulöznyár korántsem a legjobb városfásítási növény- féleség, a harminc esztendő nagy idő, mire elérik a vágási érettséget. Nem így van ez az út menti fehér nyárakkal, amelyek évszázadokig képesek elélni, mint például a hé- dervári Kont-fa. Legalább ennyire kérdéses, hogy a városban és annak környékén sok vagy kevés a védett terület és a fa. Aki ezek fontosságát szakmailag nem látja be, természetesen sokallja; aki belátja, az kevesli. Cegléden inkább az ..optimum körüli” a helyes minősítő jelző, szerencsére még további területek is hasonló jövő elé néznek, a XXI. századi emberek örömére. A fásítás minőségi eredményei még mindig nem jók. Ismerve megyénk helyzetét, ott működik jól a fásítási akciócsoport, ahol a kertbarátok fogják össze a munkát, a szakszerűséget a jóhiszeműség nem helyettesíti. A különleges (veszélyes) hulladékok nagyon sok problémát okoznak az üzemeknek, ugyanis a bírság önmagában semmit sem old meg, viszont az olajosrongy-hé- gyektől meg lehet fulladni, a krómiszaptól szenvedni és mérgeződni lehet. Sokkal jobban kellene a regionális kezdeményezésekre építeni, hisz a vállalatoknak mindegy, hová megy a pénzük, a lerakó- vagy megsemmisitőhely viszont megoldást hozhat! S. D. Idegen szavak szétára Állok, valamikor hetvenöt- ben, a Solttól Kecskemét felé vivő út mellett, s lesem, hogy mikor vesz fel a balek (ennél sosem volt jobb szavam. arra, aki fölveszi a stoppost). Egykedvűen rugdosom az út menti köveket, s fityiszt mutatok annak, aki továbbhajt — nélkülem. Aztán megállók, és csehtamásos—bere- ményis rémálomba merülök. Latom, ahogy jönnek elő a Daddy Coolt ordítozó néger lányok, s habzsolják föl az én kis bluesaimat. Ahogy követik őket a nyírott fejű, ha- javesztett hullámlovasok, s ordítanak kifelé nyitott, papa pénzén vett hétvégi autóká- jukból: „Mi van, öreg, nem visznek el téged sehová?” Aztán jönnek a kardforga- tónök. a karatézó kobrák meg a Rambók és a nindzsák, meg Bruce Lee is betoppan, s veri bele a népeket a betonba. Hol van már Sólyomszem vagy a Medveöln fia? Winettou valami lepusztult rezervátumban szopogatja a langyos gim. Dongó Mitic.s is nyugdíjba vonul nemsokára. Aztán végre megjön a Bulldózer is, aki éppenséggel nem a földet egyengeti, hanem nagyon szereti a vízilovakat, a basebalit, de leginkább főzni szeret, vagy, ha úgy tetszik, hát derékig földbe veri a szemét és aljas bűnözőtörmeléket. Amikor Bulldózer, meg a félidióta olasz pukkancsok kavarogni kezdenek a fejemben, véget ér az álom. „Magamat látom, tíz év múlva, itt.” Jön a balek és kérdez: „Hová, uram?" A városba érek, s úgy látom, minden sím,a, mintha inéois itt járt volna a nagy egyengető. Nincsenek dombok, nincsenek fák, nincsenek picike házak. Csak gőzök vannak, egy év: nyolcvanhét és a lakótelep mélyen alszik. R. ISSN 0133—2600 (Cgglédl Hírlap) Mit tesz a szakszervezet? Lehet, és van is más vélemény J Az elmúlt esztendő nem mérte szűkmarkúan azo- ^ kát a feladatokat, amelyekben a szakszervezetek szere- ^ pe is kiterebélyesedik. Hogyan állta, állja meg a he- ^ lyét a mozgalom? — eracl beszélgettünk Lakatos László- ' val, a szakszervezetek városi bizottságának titkárával. Még egyszer a környezetünkről A tavaszi fagyok után kerülnek majd ki a varos parkjaiba azok a virágok s zola növények, melyeket a Parképítő Közüzemi Kisváll alat újvárosi kertészetében nevelnek. Laskói Péterné — képünk előterében — a saedum ezüst szőnyegnövényt gyomlálja. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) len mindegy, hány feli van Bulldózer